#rossz emlék

[magnificentknighthumansoul-blog]

#szomorú #mai világ #emberek #társadalom #bánat #rossz kedv #rossz ember #rossz emlék #rossz napok #rossz érzés #rosszul esik #légy boldog #boldog leszek #légy erős

[kissmemybby]

Nem veled van a baj. Egy ido utan megvaltoztal, es az o viselkedesukhoz igazitottad a tiedet.

#gondolatok #magyar tumblisok #magyar #go viral #megvaltoztam #change #viselkedes #rossz emlék #fajdalom

[nobody-is-only-an-alien]

"Nem értem...egyszerűen nem tudom megérteni..azokat az embereket akik ragaszkodnak a rossz dologhoz... aztán pedig panaszkodnak...hogy milyen rossz!"

~csakegyidegen~

👽👽👽

#magyar tumblr #nem megy #nem értem #rossz emlék #rossz dolgok #rossz ember #rossz érzés #mindegy #csakúgy

[orsiisworld]

Egy idő után megtanulunk nem törődni a rossz dolgokkal..

-Többnyire

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #szeretet #minden #szövegek #tumblr #apró örömök #rossz #jó #emlék #emlékek #miért #nem tudom #szomorú #szomorúság #bánat #szerelem #barátság #múlt #idő #hiányzik #hiányzol #hiányzás #magyar tumblisok #Idézet #törődés #buli

[meghalnikenemar]

"Néha el kell felejtened hogy érzel.

És emlékezned kell, mit érdemelsz.

Ne fogadj el valakit, aki rosszul bánik veled,csak azért, mert szereted."

#szeretet #törődés #hiany #érdemelsz #emlék #rossz #magyar #tumblr

[vesztesegmentes]

Nem tudom miért csináltam, mert nem számítottam más reakcióra magamtól, de mégis csináltam.

Pár hete, de lehet már pár hónapja meghallgattam azt a zenét, hogy ���oo jó lesz az”. Aha. Nem. Annyi volt. Végem volt. És persze mikor indítottam el? Vezetés közben. Hülye vagyok? Hát már annyiszor rájöttem, hogy nem lehet vezetni, ha sír az ember. Vagy ez olyan, mint amikor nagyon berúgsz és azt mondod, hogy “na én már soha többet nem iszok”? Lehet.

De ugyan ilyen volt az is, hogy tegnap visszatekertem a tumblimat 2016-ig. Amúgy minek? Amikor tudtam, hogy nem fog a fellegekbe röpíteni.

De az is, hogy most a Tiédet. Igaz, hogy a 70%-át nem mutatja, mert túl prűd hozzá a tumblr felület, de ugye csak pár évig szólt a “franciáról”. És ha nem iszok, akkor viszonylag vissza tudom fogni a sírást, de most nem sikerült. Pedig emberek között vagyok a munkahelyemen.

Aztán rájöttem, hogy itt mindig is úgymond “kiélveztem”, hogy megoszthatom a gondolataimat és érzéseimet még akkor is, mikor Te is csatlakoztál ehhez a közösséghez, de most picit olyan érzés van bennem, hogy nem lehet. Mert Te látod (vagy láthatod, ha egyáltalán érdekel Téged). Vagy nem kéne ezzel foglalkoznom?

és ez a szöveg is csak 1 az ezernyi dolog közül, amiket postolnék, mert kiakarnak törni belőlem.

#gondolatok #kapcsolat #kérdés #ez van #minden #miert #múlt idő #múlt #sírás #rossz érzés #szép emlék #nem lehet #félreértés #érzelmeim #saját érzés #érzelmek #magyar tumblr #saját szöveg #szösszenet

[banatostenger]

Itt a nyár. Vagyunk valamerre. Kint ülünk vagy csak mászkálunk és….Amikor nevetnek körülöttem az emberek…úgy érzem mintha rajtam nevetnének. És ettől újra szorongok…..

#szorongás #trauma #magyar iras #fájdalom #emlék #ez fáj #nem tudom #rossz #szomorú #elegemvan #mindig ez van #sírás

[nitta86]

Elhanyagolás

Tegnap a férjem segített kiszelektálni a régi kinyúlt zoknijaimat és közben volt egy felismerésem a szüleimről, ami miatt most enyhén ki vagyok borulva. Szóval pakoltuk ki a zoknikat és a kezembe akadtak a régi, de még mindig használható, nagyon jó minőségű, gyapjú túrazoknijaim, amiket a szüleimtől kaptam még 10-20 évvel ezelőtt. És mondtam a férjemnek, hogy igazából hálás vagyok a szüleimnek, hogy ennyi minőségi meg tartós cuccot vettek nekem, pl. bakancsot, hátizsákot, korcsolyát, de konkrétan nem értem, hogy miért nem voltak nekem hajlandóak hétköznapi zokniból, bugyiból, pólóból újat venni, amikor már kinőttem azokat, meg rongyosak voltak. És azt válaszolta, hogy azért mert ezek a nagyobb és tartósabb ajándékuk kapcsolódtak az aktuális projektjeikhez, pl hogy együtt túrázzon a magashegyekben a család, a hétköznapi dolgok meg nem. És az a baj, hogy igaza van. Minden ajándék vagy ilyesmihez kapcsolódott, vagy oda lehetett adni az egész rokonság előtt, amiből látszott hogy ők gazdagok és gondos szülők. Egy csomag bugyi vagy póló a 10 éves gyereknek az nem ilyen, azért nem jár ováció, szóval olyat nem vettek csak ritkán, mert nem fűződött hozzá érdekük.

És igazából igen, az is baj, meg rossz emlék hogy minden fehérneműm rongyos volt gyerekként amíg nem lettem elég idős hozzá, hogy vegyek magamnak a zsebpénzemből, és az is hogy folyton ki volt száradva a bőröm, mert nem törődtek vele, hogy nem tesz neki jót a lúgos szappan, amit ők szeretnek, és itt is az hozott megváltást amikor kamaszként vettem a zsebpénzemből tusfürdőt. De nem is ez volt igazán rossz, hanem a rémálmok amiatt, hogy 9 éves koromtól rám volt bízva a húgom, meg hogy 11 éves koromtól rendszeresen egyedül voltunk hagyva napokra. Meg az, hogy a húgomat én neveltem 5 éves korától, nem túl jól, mert túl kicsi és ijedt voltam hozzá, és ez valószeg hozzájárul ahhoz, hogy nem szeretnék saját gyereket.

És igazából bőven lett volna pénzük bébiszitterre, sőt a rokonok is szívesen vigyáztak volna ránk akár gyakrabban. Jellemző, hogy mikor egyszer anyám fontos előadásra készült, és itthon szerette volna ezt tenni mert a munkahelyén zavarták, akkor arra a hétre felfogadott egy au pair-t, aki vigyázott ránk és főzött, pedig előtte 2 hétig magunkat láttuk el, amíg elmentek apámmal kettesben nyaralni. Szerintem azért nem fizettek bébiszittert máskor, mert akkor kevesebb pénze maradt volna apámnak a drága extrémsportjaira, és nem azért mert nem tudták volna kigazdálkodni.

Időnként hajlamos vagyok arra visszavezetni a problémáimat, hogy nagyon patriarchális családban nőttem fel. És ez igaz, meg az is, hogy apám elég nőgyűlölő és terrorizálta az egész családot, ami anyám szerint a szeretet jele. Szóval ez szintén hozzájárult a problémához, de sorstársaimnál azt látom, hogy amellett hogy rossz volt nekik, hogy elnyomták őket a származási családjukban, amiatt hogy nők, amellett azért gondoskodtak róluk, meg tanítottak nekik lifeskillek-et hogy később jó anya és feleség váljon belőlük. Nálunk még ezt se, nem tanítottak semmit, csak amihez épp kedvük volt vagy kapcsolódott az aktuális érdeklődési körükhöz. Az hogy alap dolgokról fogalmunk sincs, az nem zavarta őket, sőt sokszor elhajtottak ha érdekelt valami, ami épp őket nem. Jellemző hogy évekig éltünk mirelit és instant cuccokon, 9 éves koromtól kezdve ezeket főztem magamnak és a húgomnak, és csak akkor tanítottak meg rendesen főzni mikor apám kitalálta hogy minden hétvégén hatalmas vendégség lesz nálunk, annyi kajával hogy mindhármunknak (anyámnak, nekem és húgomnak is), folyamatosan főznünk kellett. Nem az zavar, hogy nem kaptam elég tudást a házimunkáról, mert sok más kortársam se, és ezeket később is meg lehet tanulni, hanem inkább az, hogy amikor tanítottak valamit pl. a főzésről azt rögtön 50 főre kellett és ez is eléggé traumatizált, meg hogy alap dolgokat nem magyaráztak el nekünk, és pl. 10 évesen nem ismertem fel a parlamentet, azt hittem rá, hogy egy random kastély, de közben büszkék voltak arra, hogy a mi családunk milyen értelmiségi. És tényleg nagyon sok olyan apróság kimaradt amit mások megtanulnak pl. 4-5 évesen , mert a szülők sokat magyaráznak nekik, pl. illemszabályokról, emberi kapcsolatokról, vagy akár arról mit milyen gyakran érdemes kimosni, én meg 30 felett tanultam meg az internetről vagy terápiában. Mindez igazából néha ad szabadságot is, mert amit felnőttként tanulok meg, azt könnyebb felülbírálni, de összességében azért elég szívás.

#szövegesposzt

[starmythelonesurvivor]

Az öreg hölgy látogatása nem volt rossz. Szokatlan volt nekem ez a fajta színpaddinamika, szinte semmi díszlet, és a színészek funkcionáltak még a rikácsoló őznek is. Hiába vallom magam Felső-Tisza vidékinek, idegennek, és feszélyezve érzem magam a nyíregyi móriczban. Páholy jegyem volt, magabiztosan odaálltam az emeleti, “vip ruhatár” elé, és nem kérdeztek semmit. De komolyan hogy lehet ilyet kiírni?! Újgazdag tirpákok vagy mi fene. Teljesen más érzés, pedig jártam azért ott, csak mindig az alsó szinten. Bevezettem Szerencsre, ott szálltam fel a vonatra, már az állomáson bámult egy srác, aztán nyíregyen egy tahó képű taxis lelassított, és majdnem kitörte a nyakát. Tök jó, hogy ilyen nagy szám vagyok, aztán a társkeresőkön meg reménytelenül bolyongok a totális, melankolikus beletörődéssel, hogy egyedül leszek. Nem tetszik senki, nem tudok beszélgetni senkivel. Leginkább az “elhidegült” házasságban élő férfiaktól kapok ajánlatot. Most egy kora harmincas informatikus srác akart elvinni mcreggelire, de nem tudtunk beszélgetni, akkor minek? Még pár évig feszes vagyok mindenütt is, és az arcom is karakteres, inkább elsorvadok, de most nem szeretnék megalkudni, legalább érezek már valamit, és még egy szimpatikus emberrel egy randira sem tudok eljutni. Néha tényleg nagyon szomorú vagyok, reménytelennek érzem az egészet, másrészt meg még élesen él bennem az emlék, hogy az exemmel megalkudtam, és meg is kaptam érte a kezdeti félév után a majd egy éves konstanst borzalmat. Anyám még bátorított is, menjek hozzá ahhoz a szörnyhöz. Voltam már általa igazi dzsúdló számbeli üres díszlet, nem igen vonz a hasonló alternatíva. Nem rosszak a napjaim, éldegélek, megyek előre, nem bolygatom az élet értelmét, a barátnőm filozófia estjein is a “nagy igazság kereséről” sem szívesen értekezek a telefonba. Kevesebb gondolat, több nyugalom.

[angelofghetto]

világkorszakok

Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok. Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.

Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.

Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.

Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.

Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata. Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)

De megint elkalandozok. Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek). Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.

Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni. Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.) Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3

#Youtube

[diogenesz2020portugal]

2 éves emlék a fészbukról

Rossz hírünk a világban 😢

(Amikor épp Lisszabont mutatod meg egy magyar barátodnak, és a zebránál egy ilyen matricába botlasz...)

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Ha sírnod kell, sírj. Minden egyes könnycsepp egy rossz emlék, egy kínzó gyötrelem. Szóval nem árt, megválni tőle!~

#szomorú #sírás #könnyek #légy önmagad

[konyveimrejtekei]

Elég egyetlen rossz emlék, hogy elhomályosítsa a futó érzéseket, amik a közelében elkapnak.

Hosszú, és göröngyös volt az út, de azok az érzések végül semmivé lesznek.

Colleen Hoover - It starts with us

#gondolat #idezet #idézet #idézetek #gondolatok #magyar idezet #könyvidézet

[nobody-is-only-an-alien]

Csak emlékezz!

Emlékezz rá minden alkalommal, amikor el akarod felejteni, emlékezz arra, hogy ő nem akar rád emlékezni, és emlékezz, hogy azt akarja, felejtsd el őt.

Emlékezz, hogy elkötelezte magát egykor neked, de aztán egy éles kanyarral a saját útját kezdte járni.

Emlékezz rá, amikor magányos vagy, emlékezz, hogy egykor azt ígérte, sosem hagy el, emlékezz, hogyan taszított bele a magányba, miközben keresett mást magának, hogy könnyítse a saját magányát.

#magyar tumblr #csakúgy #rossz emlék #jo emlek #fájdalom #sírás #el akarok tűnni #nem ertem #nem megy #csakegyidegen

[orokke-a-te-szived]

Szakítás napló 1. nap.:

Ha egy nap majd nem téged fog választani remélem emlékezni fogsz rá, hogy ez nem azt jelenti, hogy te szerethetetlen vagy, vagy hogy nem vagy elég. Remélem nem magadat fogod okolni és nem gondolod majd túl, mert ez nem azt jelenti, hogy ez lennél te. Mert nem. Néha emberek kilépnek az életünkből és nem azért, mert bármi rosszat is csináltunk volna vagy azért mert amilyenek vagyunk. Ez azért ér véget, mert ők eldöntötték, hogy a közös történetünket befejezték. Itt következik az a rész az életünkbe ami nem a boldogságról fog szólni. Ez a gyógyulásé lesz. Annyiszor kell felállnod ahányszor csak kell. Ettől te csak erősebb leszel. Valamilyen szinten annak is kell látszani. De nem szabad elfelejteni az apró dolgokat se. Akár mennyire is rossz ez a fejezet meg kell találni a jót benne. Egy nap meg majd eleged lesz abból, hogy te minden nap miatta vagy szomorú, miközben ő boldogan él nélküled. Itt lesz az a pont amikor már nem ő lesz minden gondolatod reggel, napközben és este. Elkezded élvezni az életet. Fényesebben süt majd a nap és ha majd eszedbe is jut, mert eszedbe fog. Semmi más nem lesz csak egy szép emlék aminek ha a vége nem is úgy alakult, de azt fogod mondani, hogy kár lett volna kihagyni, mert ez miatt lettél az aki majd akkor lehetsz.

#szakításnapló

[megtudommagyarazni]

Illetve igen, de akkor már nem igazán az, hanem a hatalom által manipulált, általa jóváhagyott, lepecsételt, alkalmasint őt szolgáló zene, nem véletlenül merült fel tehát ebben a kontextusban a hajdani sanzonbizottság képe és rossz emléke. Hogy Demeter Szilárd elképzel valamit, ami életszerűtlen és épp Demeter miatt a NER-től terhes, az egy dolog. A másik pedig az: kik azok, akik beállnak a sorba mellé pénzért, hívőként vagy tudatlanságból, illetve naiv álmodozóként, hogy ennek az egésznek valami zenei értelme is volna, ami azonban nincs. Müller Péter Sziámi is szerepel a névsorban, így az indításkor idézett kérdés neki szólt, és lényeges.

#Petofi zenei tanacs #ner #muller peter sziami