Tumgik
#segíteni
orsiisworld · 3 months
Text
Jó tett
Egyszer egy bácsika a parkban odajött hozzám, miközben vártam a barátnőmet, kért aprópénzt, azt mondja kenyere van, csak krémhez kellene neki még
Látszott tényleg szüksége van rá és rendesnek tűnt
Nem gondolkodtam, rögtön adtam neki, tényleg nem fájt az az összeg és láttam jó helyre kerül
Egy órával később, láttam hogy a másik oldalon sétál és eszi a kenyeret a krémmel
Elképesztő öröm volt, hogy segíthettem, egy életre belém égett ez a kép
Legutóbb a buszállomáson várakoztam, volt nálam 4 szelet kenyér, nem bírtam meglenni mindet
Ezért az utolsó szeletet úgy döntöttem nem viszem már el, nem is volt már aznapos és sok lett volna neki már az a pár óra utazás, csak összenyomódott volna és nem is ettem volna meg időben
Úgy gondoltam nem dobom el, letettem a padra, hátha valaki megeszi, akinek nagyobb szüksége volt rá
Másnap már nem volt ott, bárki is vitte el, remélem tudtam segíteni
Egy hónappal később sétálok az utcán, és egy lepcsőaljon látok már egy egész kenyeret egy ház előtt
Vajon aki letette oda, ugyanez juthatott eszébe mint nekem akkor vagy csak ott felejtette?
Ha a példámat követték nagyon jó érzés
Ha egyszer annyira futja majd, többet fogok segíteni azoknak, akik megérdemlik
De már most elkezdtem, minden apróság számít
Igazából több ilyen apróság van, amit véghez vittem, de ez a kettő nagyon bevéste magát az emlékezetembe
Illetve ezt fordítva is megtapasztaltam természetesen, szemtanúja is voltam szép tetteknek, illetve maga a személy is aki kapta, bármilyen formában is történjen ez az egész
Ez csak egy kis töredéke amit ezekkel kapcsolatban érzek, viszont most nem tudtam jobban kifejteni, viszont
egy a lényeg
Talán egy kicsit szebbé lehet tenni ezekkel a tettekkel a világot 🫶
6 notes · View notes
fuckinglove77 · 2 years
Text
... még ezek után is próbálkoztam...
- fel akartalak vidítani, mert szomorú voltál
➡️ nem sikerült
-segíteni akartam a dolgaidban
➡️ nem sikerült
- támogatni akartalak mindenben
➡️ nem sikerült
Ezek után mit kapok? Ignorálást.
- köszönöm a lehetőséget!
És még így is szeretlek, de szard le nagy ívben.
3 notes · View notes
Text
Tudd, hogy nem azért csinálom ezt, mert rosszat akarok neked. A baj ott kezdődne, ha nem aggódnék miattad és nem törődnék veled.
27 notes · View notes
Text
Ügyfelezésekben...
Vannak bonyolultan megfogalmazott adatlapok, amik kitöltésén gondolkodni kell. Az ügyfelek sokszor akadnak fent az első pontnál. Mi az, hogy viselt név"? ... Szóval gondoltam megosztom az infót hátha másnak is szüksége lesz rá egyszer, a viselt név az az, ami a személyi igazolványodban szerepel, ami eltérhet a születési névtől, ha ezt időközben megváltoztattad. ... csak hogy gördülékenyebben menjen a jövőben az ügyintézés.. ^_^
6 notes · View notes
drakvuf · 1 year
Text
Tumblr media
kis asszisztensem
3 notes · View notes
mwagneto · 6 months
Text
@ anon yeahh ez nem olyan amiről igazán akarnék/tudnék beszélni szorri😩
1 note · View note
zoeeozzoeeoz · 13 days
Text
A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.
456 notes · View notes
sztivan · 19 days
Text
drága tumbli, most szeretném a segítségeteket kérni
szóval van nekem egy 16 éves autista unokaöcsém, akiről már egy ideje világosan lehet tudni, hogy a teljesen önálló, felügyelet nélküli életvitelre nem lesz képes. azt mind látjuk, hogy már a gyerekkorban sem igazán tud segíteni az állam, a 18 év pedig igazi rémálomhatár, ott gyakorlatilag teljesen elengedik ezeknek az embereknek a kezét. ami maradna lehetőségként, az nagyjából olyan intézmény, ahol benyugtatózzák őket, aztán lesz, ami lesz, vagy oldják meg a szülők, ahogy tudják
úgyhogy az én csodálatos húgom és más, hasonló helyzetben lévő szülők létrehoztak egy alapítványt, aminek az a célja, hogy nyolc most még kamasznak, mire fiatal felnőttek lesznek, létrehozzanak egy olyan otthont, ahol nyugalomban és biztonságban tölthetik majd a felnőttkorukat és megkapják azt a segítséget, amire szükségük van. ahhoz, hogy ennek a pénzügyi alapjait lerakják, sok személyes áldozatvállalás mellett egy adománygyűjtést is indítottak, ehhez csatlakoztam én is, és ehhez szeretnék tőletek is segítséget kérni
elég sokszor megmutatta a magyar tumbli, hogy nagy dolgokra képes, ha helyzet van - hát most helyzet van
a link, amin tudtok támogatni: https://www.jougyekert.hu/hu/kampanyok/teglarol_teglara.html
nagyon megköszönök minden apró segítséget, amit adtok
194 notes · View notes
viking84chef · 22 days
Text
Tumblr media
Na akkor újrajátszás... Fogyásra fel... Ismét..... Csak sikerül végre... 130kg voltam reggel.. :( 122 voltam nemrég mikor lefogytam kicsit... Sajna nem nagyon sikerült megtartani.. Várom az orvos eredményét... Pénteken voltam kivizsgáláson.. Azt mondta igyekszik segíteni. Sajna sok étel intolerancia problémám van. Szakácsként nehéz tartani hogy mit ne egyek vagy igyak..... Hát ha szeretnék minél tovább élni és nem beldögleni ebbe a szarba akkor nekem kell tennem érte. 5.5 éve letettem a dohányzást végre remélem végleg...... Se cukor.... Csak amit úgymond munka miatt kötelező kóstolni.... Már a tejtermék és alkohol van vissza lassan... ( sörről évekkel ezelőtt lemondtam.... Azóta bort iszom ha ugy van.... Néha rum... Pálinka)
Ugymost akkor újra egészségesebb életre fel... De basszameg.... Kurva nehéz ezt egy függő típusú embernek aki a kísértésen kívül kb bárminek ellenállok... 😂
Pacsi....
Kérek kis csiiiiiit tőletek :)
Hát kíváncsi vagyok hogy alakul majd....
111 notes · View notes
vaduljmegfele · 2 months
Text
Szex előtt egymásnak segítve veszitek le a ruhákat.
Szex után csak magadat öltözteted fel.
A tanulság a történetben,hogy senki nem fog segíteni,miután megbasztak.
129 notes · View notes
konyvekkozt · 11 months
Text
vallomást teszek
mégpedig azért, mert most érzem készen magam erre. az elmúlt hetek vihara, fájdalmas saját élmények tépése után ma érzem készen magam a "vallomástételre". beszélni már régóta vágyom, de eddig túlzottan fájt
nevelő voltam Böjte Csaba szovátai házában, ott, ahol kiderült, a házvezető szexuálisan bántalmazott legalább egy neveltet
én az első házban éltem, semmi közöm nem volt a hátsó "kamaszházhoz" és nem is ért el hozzám semmi hír, mi zajlik "hátul"
de volt kilenc "fiam". azaz kilenc fiúval alkottunk egy "családot". mesterdiplomásként érkeztem, Magyarországról. mindvégig én voltam a "tápos". de semmi nem érdekelt, szeretni akartam a fiúkat, gyarapítani akartam őket
visszagondolva életem második leghosszabb bántalmazási időszaka volt az, mikor nevelő voltam. a lakásban nem volt fűtés és melegvíz. kreatív voltam. vettem víforralót, nagy locsolókannát és tálat. a két kicsi a tálban pancsolt. a nagyok locsolókannával fürdették egymást párban. mindig abban a szobában aludtak együtt, ahol a legmelegebb volt. heti kétszer fürödtünk (én is), túl nagy mutatvány volt. szombaton mindig, mert vasárnap misére kellett menni
a fiúkat nagyon szerettem. tudtam, hogy édeskevés vagyok, nem hogy a traumáikat nem tudom helyretenni, a tanulmányi előmenetelükhöz is kevés voltam. de voltak örömök. a minden ellenére fejlődtünk
ami ott volt, az értehetetlen, elmondhatatlan. két hónap után fele akkora voltam, mint az érkezésemkor. péntekenként a gyerekek nekem kenték először a vinettás kenyeret, hogy egyek valamit. az ételek romlottak voltak, tápanyaguk nulla
azt hittem, lesz segítség. pszichológus, fejlesztőpedagógus. semmi nem volt. én voltam ott, s igyekeztem jól szeretni, jól segíteni a tanulásban. s mellettem sem volt senki, nem adott választ senki a kérdéseimre
így éltünk mi. tudtam, hogy ez nem jó. de azt is tudtam, ezek a gyerekek szinte meghalnának, ha nem a házban lennének
utáltam Böjte Csabát, mint ahogy a házvezetőt is. tudtam, hogy a házvezető lop, tudtam, hogy lehetne fűtés a lakásunkban. de nem tudtam semmit tenni, mert magam is alig éltem
minden történet, ami előkerül, ami most kering, megráz. mert megéltem, ott éltem, kilenc fiúért felelős voltam. éheztem és fáztam, ahogy a fiúk is
nem vagyok rendben ezekkel a történetekkel. de a feldolgozásban eljutottam odáig, hogy el merjem mondani, ott voltam, nevelő voltam Böjte Csaba szovátai házában
közben mérhetetlen kettősség van bennem. szerettem a fiúkat, rengeteg jó élményünk volt együtt. de a sok pozitív élmény mellett ott van a tehetetlenség. nem tudom megfogalmazni miért és hogy nehéz ez
255 notes · View notes
csakszavak · 1 month
Text
Mert veled szeretnék lenni. És nem csak akkor, amikor minden rendben van. Veled szeretnék lenni a nehéz időszakaidban, támogatni és segíteni, amikor csak szükséged van rá.
56 notes · View notes
rblc · 8 months
Text
Teri néni
Ismét tropára ment a hátam. Ma itthonról dolgozom, fekve, pihentetve.
Délutánra egész jó volt, úgyhogy diclofenakkall felpumpálva leszaladtam Kumisszal sétálni, ahol belefutottam a tűző napon kerítésbe kapaszkodó nénibe.
Köszönte, nem kellett neki segíteni, egyszerűen csak túlvásárolta magát és nem bírt hazamenni. Csak egy picit pihenne. De azért ha ráérek és visszamegyek később, lehet, hogy megvár.
Hazahoztam a kutyát. Vittem a néninek egy pohár vizet. Pihent egy kicsit majd elindultunk.
92 éves. Elmondta, mi minden volt rossz ebben az életben. Leginkább Budapest ostroma. De a kajáért sorban állás, a bombázások voltak a legborzalmasabbak. Nem is érti, miért élt ennyi ideig.
Megkérdeztem, hogy azért a 92 évbe nem fért-e bele valami jó is. Megállt, elgondolkodott, és azt mondta, hogy rengeteget utazott. Amerikába nem jutott el, hogy lássa azt a nagy szakadékot (sic!), pedig szerette volna nagyon, de a hetvenes években személyesen látta a piramisokat Egyiptomban. Az valami csoda!
Nincs senkije. A szomszédja fogja eltemetni. Van telefonja, amin fel tudná hívni a szomszédot, ha baj van, de amikor beírja, hogy 0630, mindig valami félremegy, úgyhogy a szomszédot se hívja.
A háza az a régi ház ott, ahol a fehér kocsi áll. Bár annyira nem lehet régi, mert 1931-es, pont mint ő. Az összes többit lebontották a környéken és lakópark épült a helyén. De az övék egy hűvös kis oázis kerttel. Tudom, hol volt régen építőanyag-kereskedés, kik hogy ültették azokat a fákat, amiket az utcában látok. És azt is, hogy a szomszéd utcában van két egymás melletti ház, aminek ha leül a kerítésére pihenni, azonnal kikopognak, hogy menjen onnan. A szemközti házban van egy nagy ugatós kutya. Amikor meghalt a gazdája a kórházban, a kutya egész nap ugatott. Honnan tudta vajon?
A házban egyre több fiatal van, akik átalakítják a lakásokat amerikai konyhássá, ami nem való egy magyar lakásba. És a kert sem érdekli őket, ami odalent van a közös udvaron.
Le akart még ma menni kertészkedni, de lehet, hogy már nem fér bele az idejébe, hiszen még fel kell menni az emeletre. De nyugi, ha megkapaszkodik a korlátba, akkor simán felhúzza magát is és a banyatankot is (direkt lecseréltette a kerekeit nagy kerékre, hogy lehessen vele lépcsőzni). És valóban simán felhúzta magát. (Most attól tekintsünk el, hogy a kocsit én vittem fel később, őt meg a két hóna alatt megtámasztva emeltem fel a lépcsőfokokon.)
Egy dologra kért még meg csak, amit ő nem tud megcsinálni és a legtöbb gondot okozza: ha esetleg elfordítanám a kulcsot a zárban.
A konyhában leült a sámlira. Most ott pihen egy kicsit, hagyjam. A szomszéd majd később biztos átmegy. Meg a ház cicája, aki többnyire nála eszik. Ki is van neki készítve a kaja meg a víz.
Ne pakoljak ki a táskából, mert ő szeretné majd. Fölösleges telszámot hagynom, mert úgysem tud felhívni.
Nagyon hálás, remélem, nem tartott fel semmilyen munkában és be tudom fejezni időben, amit kell. Ja és Teri néninek hívják. És fog figyelni, hogy lát-e még.
Én meg hazajöttem, és úgy érzem, kicsit mintha valami belement volna a szemembe. Majd arra fogom, hogy megy ki a diclofenac.
181 notes · View notes
kavekkozt · 12 days
Text
Tumblr media
Beüzemeltem a varrógépet. Vettem hozzá varrógépolajat, szétszedtem, összeraktam, annyira nem örült neki, mert most minden indítás előtt kicsit rá kell segíteni kézzel is, nem szorul eléggé a hajtószíj. Gondolom, majd valahogy kicserélem.
Nem az a szégyen, ha foltos, hanem ha rongyos, mondja mindig nagyanyám, mielőtt elővesz egy véletlenszerű színű cérnát (so called "visible mending"), és én is ezt az elvet követve raktam alá a bringás dzsekimet, amit már ezer éve meg kellett volna varrni.
Ennyire nem akartam mondjuk visible-t, a gyakorláshoz fehér alsó fonalat raktam be, hogy jól lássam, mi történik, de összekevertem az oldalakat, a fehéret akartam belülre és a kéket ki.
Gyakoroltam előtte az "egyenesen varrást", egyelőre nem annyira megy még, mint a mellékelt ábrán is látszik.
Anyám ezen a gépen varrta a ruháit (meg a jelmezeinket!), csak képes leszek megtanulni egyszerűbb dolgokat varrni vele. Komoly terveim vannak, már tudom is, mi a következő projekt.
43 notes · View notes
fovarosiblog · 6 months
Text
Így segíthetsz Iványi Gáboréknak
Kedves Barátaink!
Egy ideje (az anyagi problémák mellett) azzal is küszködünk, hogy szinte teljesen visszaesett a tartós élelmiszeradomány mennyisége mindenütt. Hiába kapjuk a kétségbeesett levelet a rászorulóktól, nemhogy nekik nem tudunk sokszor élelemiszercsomaggal segíteni, de most már (október 7-e óta) nem kapunk támogatást a központi konyhánkra sem, így a napi 655 adag ételhez is segítséget kell kérnünk. (Óvodásaink, iskolásaink, hajléktalanok és nehéz helyzetben lévő dolgozóink számára főzünk.)
Kérjük, ha a Dankó utcában járnak, és tehetik, hozzanak nekünk tartós élelmiszert, cukrot, tejet, lisztet, teafüvet, zsírt, margarint, konzervet. Nagyon örülünk búzadarának, lencsének, sárgaborsónak. Boldogan fogadjuk a gyerekek számára a száraz szalámit, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget, édességet.
A Domestos és a folyékony szappan kelendőek még nagyon.
Sajnáljuk, hogy meg kell említenünk, de kérjük, csak olyasmit hozzanak, aminek a szavatossága nem járt le. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a 2016-ban lejárt liszt, vagy két éve lejárt tartós tej nem kiosztható, ellenben nagy gondot jelent megszabadulni tőlük. Tekintsük embernek rászoruló felebarátainkat is!
A Dankó u. 11. szám alatt éjjel-nappal várja adományaikat a portaszolgálat. Kérdéseikkel, felajánlásaikkal keressék Borsányi Aranka kollégánkat. Telefon: +36 70 459 36 81. E-mail: [email protected]
Hálásan köszönjük!
(2023. október 18.)
@kozszolg
109 notes · View notes