#senki se félt

[katacha]

valóra vált álom mindkettőnknek a Harry Potter stúdió. 4 óra alatt végeztünk, de csak azért, mert zárt a hely. pár helyen nagyon félt, ott bátorítani kellett, pedig ismerte a történetet, de elég élethű volt minden. a mi turnusunk volt az utolsó, utánunk már nem jött senki, plusz a sztrájk miatt sokan ki se tudtak jönni a stúdióba, ezért nagyon szellős volt a hely.

[alkohololol]

Az a probléma velem, hogy óceánokat úszok át olyan emberekért, akik egy hídon nem kelnének át értem.

#hamis baratok #hamis barát #hamis szavak #hamis emberek #szeretet hiány #szeretethianyos #félek #nagyon félek #senki se félt #félelem #elegem volt #elegem van #nem bírom #nem megy #nem akarok élni #nem vagyok jól #nem vagyok fontos #nem vagyok elég jó #nem vagyok boldog #hungarian #hungarian quotes #hungary #magyar gondolat #magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #igaz könnyek #hazug szavak #hazug emberek

[osszetort-kiskrumpli]

Minek vigyázzak magamra, ha senki se félt!?

#minek #vigyázzak #magamra #senki se félt #félt #nem törődnek velem #saját #idézet #magyar #idézetek #fva

[sztupy]

Alapítványi kézbe került az ötlet

A Foundation S1-et végignézve valahogy olyen érzése van az embernek, hogy valakinek volt egy jó kis sci-fi ötlete, de hát fogalma se volt hogyan lehet könnyen eladni, hát kitalálta, hogy kicsit átpiszkáljuk, brandeljük Alapítványnak, aztán biztosan el lehet majd adni a népnek, no meg amúgysincs semmi más nézhető műsor az Apple TV-n.

(filmes és könyves spoilerek és véletlenszerű agyeldobások jönnek lejjebb)

1. Mint egy átlagos manapság készült sci-fi sorozat amúgy egész okés volt, de mint Alapítvány feldolgozás amúgy tényleg mi a retkesfaszkurva volt már ez az évad de tényleg, főleg az utolsó pár rész, ahol elég magasan pörgött a WTF mutatóm.

2. Honnan a halálból van Hari Seldonnak annyi csodakütyüje ami senki másnak nincs az egész Birodalomban. De tényleg, olyan techje van, hogy halála után feltölti a tudatád a cloudba, meg belerepül egy napba és a koporsója átalakul egy masszív force field mauzóleummá meg ilyenek

3. Ha már technológia, tök jó látni, hogy a Birodalomnak mennyi miniatürizált kütyüje van, de rossz lenne ha kiderülne, hogy azt mind az Alapítvány fedezte fel, de csak úgy 100-150 évvel később

4. Második Alapítvány a Heliconon, mert hát ott is jól kijön a Csillagvég szóvicc? De hát semmi értelme nincs odatenni, mert nem tudná befolyásolni azokat a folyamatokat, amiket ugyebár, szóval ennek a kis kitérőnek de tényleg mi értelme volt?

5. Demerzelről remélem hamar kiderül, hogy valójában nem is a Galaktikus Dinasztia támogatója, hanem a pszichochistóriáé (és valójában ezért ölte meg a gyereket a végén, mert félt, hogy a gyerek hibája orvosolná a Birodalom egyes problémáit). Nayon csalódott lennék, ha legalább ezt nem oldják meg helyesen majd később.

6. Ha már annyira keresnek hasonlóságokat, akkor legalább a kertészt vagy valamelyik segítőjét nem tudták volna ugyanúgy hívni mint a regényben, ha már úgyis ő az aki meg akarja ölni az uralkodót?

7. Értem én, hogy a második fejezet a könyvben nem igazán tisztázza mi történik a krízis megoldásaként, de kötve hiszem, hogy az történt, hogy fellövődtek az űrbe, hogy ott csinálják azt, amit. Mondjuk tény, hogy erre legalább a könyv tényleg nem tért ki.

#rant #post #own

[kinlodok]

Nem akarok már tovább élni. Ennyi elég volt. Minek éljek? Minden nap ugyanolyan, szar, monoton, üres. Soha nem történik semmi jó velem, csak a rossz dolgok. Nem keres senki, nem szeret senki, nem aggódik értem senki. Mindenki azt hiszi, hogy jól vagyok. De nem. Ez messze áll a boldogságtól. Soha senkinek nem voltam, és nem is leszek fontos, szóval nem értem, hogy minek keltem fel ma is. Senki nem félt, senki nem aggódik, senkit nem érdeklek. Senki se venné észre, hogy nem posztolok többet ide, hogy meghaltam. Mert senkit sem érdekel. Nincs senkim, és semmim. És nem is lesz. Csak az üresség. Feladtam már rég, de mostmár végleg.

#ennyi volt #elegem van #öngyilkos gondolatok

[vaningyen]

Vita

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, meg ugye eleve nem azon a tabon ment, amit néztem, úgyhogy igazából biztos egy csomó minden el is veszett emiatt a vitából, hiszen csak hallgattam, és lehet, ha látom is más lenne a véleményem de szerintem fegyőr nyert. persze lehet azt mondani, hogy ő az esélytelenek nyugalmával indult neki a vitának, de értelmesen beszélt, megfogalmazott konkrét állításokat, meg tudta különböztetni magát a többiektől, nem félt támadni és a támadásai ültek, olyan dolgokat hozott fel a többiek ellen, amik mind mind legitim kritikák. a többieket meg nézzük esélyességi sorrendben:

dobrev klára: ugyanolyan ripacs mint a férje, és amit az öszödös kritikára mondott, az alapján nyilvánvaló, hogy sosem fogja senki beismerni a gyurcsány-lojalista körből, hogy ja, hát igen gyerekek, az tényleg gáz volt, valóban hibáztunk. számomra is hihetetlen, de lehet, hogy tényleg nem fogják fel, hogy mi a gond egy olyan beszéddel, amiben a kormányfő keresetlen szavakkal azt írja le, hogy kibaszottul szarul kormányoztak. hogy mennyire, azt leginkább tényleg a 2006-os választási költségvetés és az azzal elért 10 százalékos költségvetési hiány szemlélteti. összehasonlításképpen a koronavírussal sújtott, családi adókedvezményes, stadionépítéses, tenderes, fegyverpénzes, 13. havi nyugdíjas 2022-es fideszes választási költségvetés sem fogja ezt az értéket elérni, pedig igyekeznek a fiúk az látszik. európában ilyen böszmeséget tényleg csak nagyon kevesen mernek meglépni, nekem csak a görögök jutnak az eszembe, akikkel mondjuk példát is statuáltak és úgy megmentették őket, hogy a munkanélküliség azóta sem ment 15 százalék alá, de legalább a gazdaság se nőtt és az államadósság se csökkent. görögországot gyakorlatilag feláldozták a neoliberalizmus oltárán, de most nem ez a téma. mellékszál, de a 2006-os és ‘22-es választási költségvetések között az összekötő kapocs a világgazdaság pénzbősége, csak a poszt-covid globális állami költekezés miatt orbánnak még csak trükkök százaira, ezreire sincs szüksége.

gyurcsánynak viszont volt és emiatt a teljes második ciklusát azzal töltötte, hogy valahogyan rendbetegye az okozott károkat, amire esélye sem volt, hiszen 2006-ban kurvára nem arra kapott a választóktól felhatalmazást, ami ehhez kellett volna. így jöhetett bajnai, aki meg a szakértői, akik 0 mozgástér mellett hozták a kötelezőt és eltakarították feri szemetét.

bocsánat a közbevetésért, öszödön sajnos még mindig felbaszom magam, szóval vissza klárához, aki elmondja, hogy feles többséggel fog módosítani kétharmados törvényeket, szigorúan a jogállam jegyében és persze börtönbe küldi a milliós rajongótáborral rendelkező orbánt. értem én, hogy ezt szereti hallgatni az ellenzéki keménymag, de azért mégis szeddmár össze magad klára! te is tudod, hogy faszságokat beszélsz. fegyőrnek meg a stréber jogász haverjainak el tudom hinni, hogy tudnak találni valamiféle kiskapukat, meg európai ügyészség és társai, de azt senki nem gondolhatja komolyan és nem ígérheti meg, hogy börtönbe zárja orbánt, amíg nem válaszol arra a kérdésre, hogy mi a fasz lesz a rajongótáborával egy ilyen esetben.

karácsony gergely 2010-ben ült be a parlamentbe, a közgázt nem tudom mennyivel később hagyta ott, de nekem úgy tűnt, hogy még mindig nem sikerült felismernie a politikus és a pőolitológus közötti különbséget.mondjuk ezen a téren a kedvencem a fővárosi antitest tesztről kiadott sajtóközlemény, amiben felhívják a figyelmet arra, hogy a minta nem reprezentatív. mindenesetre ő talán pont az egyetemi múlt vagy fasz tudja mi miatt, de azért mégiscsak igyekezett nem légbólkapott faszságokat ígérgetni és talán még a választókat is próbálta nem hülyének nézni, már ha eltekintünk a tóth csabás sztoritól, bár azért az mindenképp örvendetes, hogy kihátrált mögüle, bár ez azért kissé megkésett. alapvetően azonban nem volt igazán átütő, de ha ő lenne a jelölt, akkor szerintem megverhetné orbánt, kb. úgy, mint annó mdgyessy, aki azért tudott nyerni, mert nulla karizmájával sikeresen elérte, hogy a választás kizárólag orbánról szóljon.

jakab péter szegény nagyon tufa, aki minimálisan se tud diplomatikusan fogalmazni és hát a legtöbb kérdésben persze olyan álláspontokat képvisel, amikkel nem igazán tudok azonosulni, de végülis hozta a maga demagóg szerepét. orbán börtönbüntetése kapcsán amit dobrevnél leírtam rá is áll, bár róla simán el tudom képzelni, hogy egyrészt nem érdeklik ilyen ostobaságok mint a jogállam és fel sem fogja, hogy miért lehetetlen egy orbán szintű politikust böribe küldeni, hasonlóan mondjuk viktorunk mentorához, helmut kohlhoz, aki szintén nem került börtönbe, hiába a cdu pártfinanszírozási botránya, de továbbmegyek még a nyomorult nixon is megúszta böri nélkül és ha fogadni kellene, én arra se tennék nagy összeget, hogy trump egyszer megtapogatja a maga tégláját mondjuk a rikers szigeten.

márki-zay péterről nekem mitt romney ugrott be, mint a vállalható konzervatív mintapéldánya, óriási kár, hogy én nem hiszek ilyenekben és hát magyarország sem egy massachusetts, ahol romney a mérsékelt, tiszteletreméltó államférfi imidzsét kitalálta magának (hogy aztán az országos kampányban márel is távolodjon ettől a képtől). meg ugye ő is olyan álláspontok sorát fogalmazta meg, amik függetlenül az előadásmódtól, mégiscsak alapvetően különböznek az én világnézetemtől. magyarország valószínűleg pont amiatt is szar hely, hogy az orbánista totális jobboldalisággal szemben induló jelöltek sem nagyon mernek ellenvéleményt megfogalmazni olyan dolgokkal szemben mint a közmunka, a határkerítés vagy épp a csok. amikor vona gábor azt mondta, hogy az ország kétharmada jobbikos, csak nem tud róla, igaza volt, amennyiben arra gondolt, hogy a magyar társadalom javíthatatlanul reakciós.

mivel nem akarok az online szavazással szórakozni és a hétvégn nem érek rá, ezért hétfőig azért van időm átgondolni, hogy mégis kire kéne szavaznom, de szerintem azért átjön az írásból, hogy karácsony vagy fegyőr fogja a voksomat kapni, tavasszal meg úgyse szavazhatok, úgyhogy nem kell se gázálarcot, se gumikesztyűt vennem

[algebraicvarietyshow]

egy témáról, amiről már eddig is túl sokat tudtunk, itt a most már nagyon meta-meta háttérsztori. szerintem azt kevesen vitatták, hogy valami félrement ennél a washington post-os cikknél, ugyanis két évvel később, egy nem közszereplő esetében nem kellett volna ebből cikket írni, pláne nem háromezer szóban. azt, hogy az online kiadásból utólag levették a képeket - mind a blackface-en kiakadókét, mind pedig magát a blackface-es képet - az csak jól mutatja, hogy az online mobbing oldalfüggetlen, a sztori minden szereplője kb fenyegetéseket kapott és értelmetlenül komplikálták az életüket (és ha azt gondoljuk, hogy jó, de gruberék megérdemelték, mert ők vitték a sztorit az újsághoz - hát, egyrészt ezért nem érdemel senki halálos fenyegetést, de ebből a cikkből kiderül, hogy a dolog ennél azért komplikáltabb). 

azért illeszthető nehezen ez a történet a “szerkesztőségen belüli lázongások” narratívájába, mert ahogy ebből a cikkből is kiderül, nincs kb. egy ember se a postnál, a szerzőket is beleértve, aki nyilvánosan védené a sztorit. úgy néz ki, mintha ez egy felülről jövő utasítás lett volna (és itt nekem is korrigálnom kell némileg, mert én nem gondoltam, hogy a post senior editora a lincshangulattól félt volna - ezt továbbra se gondolom amúgy, de a cikkből kiderül, hogy voltak ellenérzései azzal kapcsolatban, hogy erről be kell számolni, mondjuk talán túl könnyen löki át fisher a felelősséget más szerkesztőkre, végülis ő írta [”he claimed it was out of his hands even though he wrote it”]). a wapo pedig a pr-katasztrófától félhetett inkább, mint egyes emberek a lincshangulattól. mert hogy az egész azzal együtt érdekes, hogy az elmúlt hónapokban több konfliktus alakult ki újságírók és vezető szerkesztők között a beosztottak social media szokásaival kapcsolatban (hamár a szólásszabadság védelménél tartunk), és ötszáz újságíró indított petíciót az újság szerkesztési és személyzeti politikájában jelenlévő diszkrimináció miatt. ilyen körülmények között nem akartak kockáztatni egy “blackface botrányt”, még ha nem is közvetlenül az újság munkatársát érinti, hanem elébementek a sztorinak - egy olyan sztorival, amit amúgy senki nem akart a szerkesztőségen belüli “lázadók” közül.

As the story about the two-year-old Halloween party was being reported, senior managers at the Post had recently received 32 pages of employees’ stories about racism and discrimination within the company, gathered by the employee union, according to an email reviewed by New York. A Post employee petition demanding changes in hiring and editorial practices drew nearly 500 signatures in 48 hours. Basically, it was the worst possible time for the Post to have a “blackface scandal,” especially one whose frame it did not control.

“From the outside, it seems clear someone complained to the Post about this stupid incident and rather than handling it as an HR matter, they decided the best thing for public relations would be to project transparency by reporting on it themselves,” said Lowery. “But what no one appears to have thought of is the way giving a massive amount of attention to a dumb incident involving private citizens would invariably do negligible good and cause massive amounts of harm—including to the Post itself.”

At the same time as U.S. newspapers face staff pressure, they face pressure from news consumers who are skeptical about their commitment to fairness. A challenge is that “fairness” means different things to different people, and a move toward what Lowery calls “moral clarity” in the news pages will appeal to some readers while alienating others. But one key element of fairness that is shared across competing visions of journalism is the news pages should be used for news, not as a PR shield to protect the newspaper’s business.

lowery, aki a vezető szerkesztőkkel való nézeteltérések miatt távozott a washington posttól, persze maga is valamennyire érdekelt félként nyilatkozik az ügyben, de ez nincs is ellentmondásban azzal a tágabb gondolatával, hogy mindig mindnyájan valamennyire érdekeltek vagyunk azokban a dolgokban, amikről írunk. (ez a thread még jó adalék a témához.) az “antiliberális liberálisok” egy jó narratíva, de a valóság ennél komplikáltabb. ebben az esetben például inkább az tűnik valószínűnek, hogy a washington post odadobta ezt a szerencsétlen blackface-elő nőt az olvasóknak, hogy addig se kelljen szembenézni a saját kérdéses gyakorlataival. mondjuk nem biztos, hogy ez bevált. 

#the media #washington post #halloween

[isten-halott]

Az orosz vírus

Dél-Alföld, 1955.

- Az oroszok - suttogta Mihály.

Ketten hajoltak hozzá egészen közel, Jézsi és Jolán. Csendben hallgatták, mit hord össze az osztálytársuk, akinek a véleményére egyébként nem sokat adtak. Megrögzött hazudozó volt ugyanis.

- Az oroszok miatt vagyunk bezárva? - kérdezte Jézsi. - Mit akarnak az oroszok egy egész falunyi gyerekkel?

- Az apám mondta mindig, hogy a párt nem enged semmit, meg hogy miattuk nem szabad még beszélni se, hát, valaki nyilván beszélt közülünk, és most összeszedtek minket, hogy megtalálják, ki volt az.

- Jó, de mit beszéltünk? - kérdezte Jolán. - Én ugyan semmit se mondtam.

- Hát, a jó öreg géplakatos nem tudta kijátszani a rendszert! - Jézsi nevetett. - Akkor jobb, ha mi sem próbálkozunk.

Mihály nem mondott semmit, csak igazgatta a túlméretezett szemüvegét, mint mindig, amikor ideges volt. Ott is hagyták mind a ketten, de mihelyt Jézsi visszament a sarokba, hogy tovább faragja a mogyoróbokor ágából készülő botját, Jolán mellé ült, és tovább kérdezősködött.

- Mi van, ha tényleg igaza van? A Rozál férje besúgó, mindenki azt mondja, a Mihály apja meg állandóan szidta a pártot...

- Hagyj már ezzel a baromsággal te is, a Mihály apja meglépett, disszidált Amerikába, ez fáj neki. Mi azért vagyunk itt, mert betegség van. A felügyelőkön mindig maszk van, nem jönnek hozzánk közel, ha nem muszáj. Nem mennek soha haza, pedig a Rozinak most született gyereke, férje is van.

- De milyen betegség, Jézsi, hát miért nem jön a doktor házhoz, miért nem kapunk oltást? Betegséget otthon is lehet kezelni. Nem is vizsgál minket senki!

- Nem tudom és nem is érdekel – felelte Jézsi, majd a bicskája hegyével lehántolta a körbevágott, vékony kéregdarabot.

Vacsora volt, a védőnők csináltak mindent: ők főztek, ők terítettek meg, és evés közben mindenkinek a hónalja alá dugtak egy lázmérőt. Megkérdezték, folyt-e bárki orrából vér, és a válasz immár tizedik napja ugyanaz volt: nem. A karanténná alakított művelődési házba hetven gyereket zsúfoltak be, mindössze tíz felnőttel. A gyerekek legfiatalabbika hat, legöregebbike tizennégy éves volt. Nem mondtak nekik semmit, csak azt, hogy megfigyelés alatt lesznek most egy rövid ideig, és hogy minden rendben van.

Káposztát ettek, annyicska hússal, hogy néhány gyerek tányérjára nem is jutott belőle. Szaft nem volt, csak híg, fűszeres lé. Mihály kanala elmerült benne, majd ahogy kihúzta belőle, lassan visszafolyt róla a szürkés színű étel.

- Miér' nem eszel? - kérdezte Jézsi teli szájjal. - Megsértődtél, mi? Majd dúsítasz egy kis uránt, aztán lenyugszol.

- Egy hülye paraszt vagy, attól még, hogy apád a vasmű igazgatója - kiabálta Mihály -, egy fostos kis senki vagy, és ha lenne urán, igenis tudnám dúsítani házilag, mert az én apám megmutatta, hogy kell! Álljon bele a szaros botod a szemedbe!

Folytatta volna még, de sápadt szemeibe könnyek gyűltek. Ki nem folyt onnan egy csepp se, de csillogott a neonfényben a szemzuga, mint a pára az ablaküveg alján. Jézsi megsajnálta, és már épp bocsánatot kért volna, mikor Mihály nagy levegőt vett, és enyhén remegő, de korához képest öblös hangján hozzátette:

- Röhögjél csak apámon, de te is tudod, hogy a te anyád is őutána sír! A fél falu megbaszta!

Jézsi úgy pattant fel a hosszú padról, hogy kis híján az összes rajta ülő gyerekkel együtt felborította azt. Átnyúlt az asztalon, de mire mellmagasságban megragadta Mihály pulóverét, ott termett mögöttük két védőnő és könnyedén szétválasztották a vézna fiúkat.

Mindenkit visszatessékeltek a fekhelyeikhez, de Mihály, mint egy óvodás, kézen fogva húzta maga után a szép és magas Rozit, hogy segítsen neki átvinni a paplanját és a párnáját a terem másik végébe, minél messzebb Jézsiéktől. Rozi sokkal jobban félt, mint a többi védőnő, de annyira megsajnálta a félárva kis Mihályt, hogy még egy puszit is adott a homlokára, csak ne szipogjon tovább.

Jézsi le se vette róluk a szemét, úgy súgta oda Jolánnak:

- Ma este kiszököm, megnézem, mi van a faluban. Kiderítem, mi ez.

- És én veled megyek – mondta Jolán.

Mikor úgy vélték, már mindenki elaludt, először Jolán, majd kicsivel később Jézsi is megindult a mellékhelyiség felé. Jézsi kinyitotta az ablakot, és átlendült annak másik oldalára. Onnan segített kimászni a különösen sovány, gyenge lánynak. Szinte elvesztek a párás fűben, aminek friss illatát hideg, éjszakai szél vitte kerttől kertig. A bokrok száradó leveleit futkározó egerek rázták, a gyerekek lépteinek hangját pedig szinte teljesen elnyomta a tücsökciripelés.

- Ne haragudj Mihályra – suttogta Jolán. Nem is törődött azzal, mit mond, csak beszélni akart, mert ő még sosem szegett meg semmiféle szabályt és a bűntudattól lassan kényszerképzetei lettek. Jézsi azonban nagyon is ki akarta adni magából mindazt, amit napról-napra el kell fojtania, és ha lányok vették körül, valahogy mindig megeredt a nyelve. A lányok szép kis szíveibe elfér az ő bánata is, minden, amit mond, általuk meghallgatásra kerül. A fiúkban nem lehet bízni - gondolta -, azok olyanok, mint a tükör: bármit mutatsz feléjük, ellened fordítják.

- Tudom, hogy anyám átjárt a Mihály apjához. Nem is egyszer... én nagyon félek, hogy egyszer majd visszajön, és akkor anyám otthagyja apámat, és én leszek a Mihály testvére...

- Ez nem fog megtörténni, nem jön vissza. Ez nem úgy működik.

Jolán elhalkult. Úgy érezte, mintha hatalmas pókok másznának fel a lábán, be a hálóinge alá. Abban a pillanatban, hogy Jolán félelmében megfogta Jézsi kezét, felkapcsoltak tőlük nem messze néhány kültéri lámpát. Már elértek az iskoláig – úgy hallották, oda zárták be a falu többi gyerekét, azokat, akik nem fértek el a művelődési házban. A lámpákat ismét leoltották, de ez a villanásnyi fény elég volt nekik arra, hogy az iskola udvarán megpillantsanak valamit. Egy nagy kupacnyi földet hordtak a füves udvarra, a sár, a fű, és valami édeskés, mégis keserű dolog szaga keveredett a levegőben.

- Jézsi, le fogunk bukni! Ki fognak jönni megint! - nyöszörgött Jolán, de Jézsi meg sem hallotta. Befutottak a bokrok közé, hangosan gázoltak át a susnyáson. Jolán sírni kezdett.

- Eresszél, tiszta vér a lábam, megvágta az akác!

Jézsi eleresztette, és maga mögött hagyva a kis koloncát rohant tovább. A földkupachoz érve a sápatag éjszakai holdfényben kirajzolódott egy sebtében megásott gödör is, onnan jött a különös, szúrós szag, amiről Jézsi ösztönösen tudta, hogy valami nagyon rossznak kell lennie. Több százezer év örökölt tapasztalata végül megtorpanásra késztette. Felülemelkedett a dühén és a Mihály iránt érzett gyűlöletén is, de ahhoz nem volt elég, hogy visszafordítsa. Egészen a peremig ment, és először azt hitte, anyagba csavart, vékony csöveket ásnak el valamiért, mert mindenféle irányba meredeztek egymásra dobált, formájukban hasonlónak tűnő kacatok. Csakhogy ezek nem kacatok voltak. Jézsi letérdelt, még közelebb hajolt. Egyiken mintha ing lett volna, a bolyhos anyag meg egy kislány hajához hasonlított. A csöveknek hirtelen ujjai nőttek, meg lábfejei; papucsos lábfejei.

- Jézsi, jönnek! - hallotta maga mögött Jolán hangját, aki egyszerre próbált kiáltani és suttogni.

Ismét felkapcsolták a villanyt. Két védőnő jött ki, talicskára pakolt testekkel. Maszk és kesztyű volt rajtuk, de még így is hallani lehetett a tiszta, csöndes éjszakában a jajgatásukat.

- Egy nap alatt, egy nap, hát mit fogunk mondani... ezek itt maradnak, itt, ebben a gödörben?

- Itt hát, én nem hiszem el, hogy ez ránk nem veszélyes! Vigyed már innen, mindjárt jönnek az Istvánék vissza ásni.

A talicskát toló megindult előre, de még visszanézett a társára.

- Ha ez ránk átterjed, Irén...

Jézsi még egyszer belenézett a gödörbe. Az egyik lány keze nyílegyenesen meredt az ég felé, mintha jelentkezne. Megfogta az ujjait, a bőre nyirkos volt és hideg. Észrevette, hogy a szája nyitva van, és azt is, hogy a nyaka egy vaskos lábú kisfiú combjai közé szorult. A fiún még rajta volt a nadrág, és annak a zsebéből egy matyóhímzéses szövetzsebkendő kandikált ki. Jézsi kirántotta onnan, és belegyömöszölte az apró fekete lyukba, ami nem rég még egy szájacska volt. Ettek, nevettek és csacsogtak vele. Aztán az öklébe gyűrte az egész zsebkendőt, mintha attól félne, hogy a gyerekek kitépik a kezéből. Beszaladt a bokrok közé, és mire a védőnő odaért a tömegsírhoz, már mindketten messzire jártak.

- Mi volt az? - kérdezte Jolán.

- Semmi, siessünk vissza. Ne fogd meg a kezemet.

Olyan gyorsan futották le a művelődési ház és az iskola közötti távot, mint még senki azelőtt. A mellékhelyiségben megálltak egy kicsit, térdükre támaszkodva fújtattak, Jolánnak a tüdeje is sípolt.  Összerogyott, és a hideg csempén ülve, fulladozva sírt a félelemtől. Azt akarta, hogy Jézsi segítsen neki fölállni, és szerette volna megölelni a fiút, de  mire a szeme hozzászokott a helyiség sötétjéhez, Jézsi már nem volt sehol.

Magára hagyta Jolánt, hogy minél előbb megtalálja Mihály ágyát, hangosan trappolt be a szobába. Mindenkit felébresztett, de ez már nem nyűg volt számára, hanem cél. Mihály vörös, duzzadt szemekkel, arcán értetlen kifejezéssel meredt a semmibe, félig ülve. Már megjöttek a védőnők is, amikor Jézsi megtalálta őt, és felkapcsolták a villanyt. A kába Mihály szájába tömte a matyóhímzéses zsebkendőt, aki egy pillanat erejéig csámcsogott rajta félálomban, mintha nem is zavarná, hogy ott van, és csak azután köpte ki. Rozi megragadta Jézsi alkarját, de amikor látta, hogy az meg sem mozdul, tanácstalanná vált.

- Jézsi, ugye nem akarsz megint verekedni? - kérdezte tőle. - Mihálynak van elég baja.

- Lesz is – felelte Jézsi. - Lesz még mindannyiunknak bőven baja.

[towardingheadlight]

Mindenre, ami...

Alakváltók voltak, kicsik és formásak. Hosszú nyakuk volt, arcuk több is, és érző szemeik. A világ hívta létre őket, mindegyiket egyenként, különböző formákban.

Szomorúak voltak. Mindenki félt tőlük, pedig ők igazán csak élni vágytak. Mindenki félt tőlük, pedig ők igazán csak a harmóniát keresték. Mindenfélék voltak, ugyanúgy mint mindenki; és talán éppen ezért féltek tőlük. Hasonlóak és különbözőek - az ember ezt sose tudta elviselni. A kettős természetet.

Pedig két arca - ha úgy tetszik, két feje - van a sámánnak is a tűz körül, hárman ülnek a madár hátán mint ágakon, négy arcot forgat az igazság, újra kettő a visszatérés - látom, újra itt -, de sosem egy. Az ember fél attól, ami hasonló de nem ugyanolyan, fél attól is, ami pontosan ugyanolyan. Fél a sötéttől éjszaka, de sötétbe bújik a bántó fény elől; zavarja a zaj, de csendben meglenni képtelen. És ez nemcsak mindenkire, hanem egyes személyekre is igaz; és persze Rájuk is.

Szomorúak voltak. Senki se szerette őket, pedig épp’ úgy igyekeztek, mint bárki más, és talán épp’ ez volt a hiba. Vannak sorok, amikből ki lehet lógni, nos, ők egy sorba se tudtak beállni, ha úgy tetszik, sorról sorra vándoroltak. Féltek tőlük, és féltek ők maguk is. Féltek egymástól, féltek maguktól. Picik voltak és foltosak, imádnivalók, macskaszerűek. De csak annyira picik, mint egy embernyi csecsemő, annyira foltosak és imádnivalók, mint egy tucat vérvörös, fiatal zsiráf, és annyira macskaszerűek, mint a Fakutya. Nagyok, varrottak, hegyesfülűek, cakkosfogúak; szárnyasok és verdesek; úszók, merülők, vizesek, kényszeredett mosolyokkal, félig emberként.

Csak páran szerették őket, de ők is csak a távolság tartásának nyugalmából. Figyelték, ahogy keresik az életüket, ahogy keresik az életünket, hogy ők maguk is élhessenek; figyelődtek amíg készültek. Rajzolták, varrták, festették, szabták, pocsolták és füstölték őket. Mindenütt ott ültek, és amíg nem figyeltél, rojtosra rágták a zakód ujját, ha nem néztél oda, megvakartak, ha elbóbiskoltál, előosontak hogy simogathassanak.

Ők voltak a szörnyek.

#saját #2012

[elfelejtettversszak2017]

ÖNFELÁLDOZÓ

Pszichológus: Mi a véleménye az öngyilkosokról?

Egy fiú aki elvesztette szerelmét öngyilkosság miatt mert nem mondta el a lánynak hogy szereti az illető pedig kiugrott a negyedikről mert félt hogy senki sem szereti és egyedül fog meghalni. A fiút azóta öngyilkos gondolatok gyötrik. : Meghalnak mert félnek a magánytól megunják a létezést de nem élnek. Ezért választják inkább a halált. Mutatják a látszatot. Én is annak hittem. Mindenki annak hiszi. Mert nem tudjuk hogy mi a valóság. Senki sem tudja. Csak azok akik átélik és élnek benne. Az öngyilkosokat isten elítéli. De most abban higyjek aki elvette tőlem az egyetlen lányt akit valaha is tudtam volna szeretni és most is szerethetném ha akkor nem vagyok vak? Szóval az öngyilkosok meghalnak mert nincs aki megmenti őket. Maguk sem. Senki sem. Csak a tárgy aki miatt ugranak. Hiába ülök itt de maga nem tud segíteni. Csak Ő. De Ő már nincs itt. És soha többé nem lehet. Bocsánatot akarok Tőle kérni. Találkozni akarok Vele hogy szerethessem. Úgy mint eddig senkit. Én csak szeretni akarok érti? És ezt ezen a Világon már nem kaphatom meg. Most pedig ha megbocsájt beülök egy puccos étterembe kezemben veszem azt az újságot a szerelmem címlapjával kérek egy finom édes bort hogy elnyomja az élet keserű ízét és beveszek rengeteg xanaxot. Még elbotorkálok ahhoz az utcára és arra a helyre. És le fogok ugrani. Senki sem fog látni se hallani rólam többet. Csak repülni akarok hozzá a Pokolba ahol csak a felirat a téves de ott van az igazi menyország. És ott majd nem leszek többet depressziós nem halhatok meg. Ez a véleményem Rólunk. Az önfeláldozókról.

-Gondolatfoszlány(ok)-Én

[alkohololol]

Tudod miért használnak ki? Mert hülye vagy. Tudod miért vagy hülye? Mert mindent megteszel azért, hogy szeressenek. Ezért használnak ki.

#kihasználva #kihasználsz #kihasználnak #kihasznált #elegem volt #elegem van #feladom #feladtam #megfelelési kényszer #megfelelés #félek #senki se félt #féltékenység #félelmek #magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar #magyar gondolat #hungary #hungarian quotes #hungarian #hülye vagyok #kihasznalas #szeretet #szeretethianyos #őszinte szeretet #szeretet hiány #megtörve #megtörtem

[kiss-my-anxiety]

Ma láttam egy lányt...

Feketében állt pénztárnál. Rám nézett. Szemében látszott a reményvesztettség. Valószínű nem aludt normálisan. Sápadt bőre és fekete karikái voltak. Elveszettnek tűnt. Segítséget várt. Talán szüksége volt, hogy valaki megmentse. Mikor bejött egy fiú mellette pedig egy lány lépegetett felkapta a fejét. Látszott rajta a félelem. Félt. Remegett. Kapkodta a levegőt. Láttam ahogy könny megjelenik a szemében. Gyors léptekkel sétált ki az épületből. A fiú ránézett majd hirtelen lehajtotta a fejét. Senki se ment utánna. Egyszerűen hagyták elmenni. Pedig nem szabadott volna. Senkit se szabad csak úgy elengedni. Foglalkoznunk kéne egymással. Elbaszott ez a társadalom.

[mitakarokenezenafoldon]

Volt egy lány kitől az egész világ félt. De ő nem volt más csak egy angyal, kinek szárnyait eme gonosz társadalom letépte. De a lány erős volt s felkelt a földről. Sátán lett belőle s csinált egy olyan maszkot amin át senki se látott. Mindig mosolygott, miközben belül sírt és segitségért kiáltott. De senki se hallotta meg. Sorjában vesztette el a számára fontos embereket. Kevésnek tartotta magát és sokszor bántotta magát. Ő olyan volt,mint egy virág kit megtépett a sok vihar. Értékes volt, mint a gyémánt. Kit annyi bányász keress.

Hát ez olyan szar lett, hogy jobb lenne kitörölni.

[nekedirom112]

Anya megbocsát

Tudom, hogy rengeteg mindent elrontottam,

Mert soha sem hallgattam rád

De hidd el, ha fájdalmat okoztam neked,

Az nekem is ugyanúgy fájt.

Tudom, hogy rengeteg mindent elrontottam,

Mert soha sem hallgattam rád

Nem tanultam belőle, csináltam tovább,

Mert tudtam, hogy megbocsát.

Mindig megcsináltam a bajt, miattam fájt a fejed,

Ha csak belegondolok, hogy mennyi zűrt okoztam neked...

Te mondtad nekem, ne tedd, elment a fülem mellett

Mennyi vita, mennyi gond volt, és ezért a füzet tellett

Hányszor akasztottalak ki, mennyit csalódtál miattam

Soha nem ismertem el, de tudtam azt, hogy igazad van

Csattant az ajtó, fogtam magam, azt léptem

Sokszor elnézést akartam kérni tőled, de mégsem...

És hogy miért nem? én sem értem,

De te tudtad azt, hogy nehéz megértenem, de minden tetted csak értem volt

De nem akartam neked soha rosszat, csak, hogy megértsd, tudok vigyázni magamra,

Szóval nyugodj meg és ne félts.

Ígéretek szálltak a semmibe el,

Mennyi balhéból kihúztál?! ...komolyan nem hiszem el.

Anya mindig megbocsát, ami volt, nem számít már,

Nem felejtem el, hogy mégis mindig megbocsátottál.

Ha kellett csaltam, ha kellett lógtam, elszöktem, nem vagyok rá büszke,

De tudom, vannak így ezzel többen,

Mégse bánok semmit, ha ez így alakult oka volt,

Édesanyám szeméből hulltak a könnyek, mert velem sok a gond.

De nem akartam neked soha rosszat,

Mégis sikerült okoznom és ez ami bosszant.

Te büszke vagy rám és ez ad erőt, ha nehéz,

Mindig megbocsátasz, igen, erről szól az egész..

Hányszor hagyta el a szám, hogy elhúzok innen,

A padlón voltam és hirtelen összejött túl sok minden.

A fejem után mentem, nem hallgattam rád, már bánom,

Mindig bíztattál, ne adjam fel, érjem el az álmom,

Már bánom, hogy nem hallgattam rád.

Nem tanultam belőle, csináltam tovább,

Mert tudtam, hogy megbocsát.

Anya, egy kicsit figyelj most rám,

Sokszor nem figyeltem rád, sokszor nagy volt a szám,

Sokszor bántottalak meg, sokszor olyat mondtam, amit nem érdemeltél meg,

Sok gondot okoztam, sokszor úgy éreztem, hogy senki nem ért meg és te sem...

Hogy te nem figyelsz rám, hogy te csak kiabálsz velem,

De nagyon gyerek voltam még és tudod semmit se láttam,

De én csak a figyelmedre vágytam.

Sokat kellett stresszelned ezen a szemtelen kölykön,

Téged hibáztattalak, hogy hamar felkellett nőnöm...

De te voltál ott mellettem mindig, nem a fater,

Tőled tanultam meg, hogy soha ne adjam fel,

Te neked mondhattam el azt is, hogyha valami fáj,

És bármit követtem el, anya nem haragszik rám.

Anya mindig megbocsát, ami volt nem számít már,

Nem felejtem el, hogy mindig megbocsátottál.

#anya megbocsat #emté #chaos #nekedirom112

[klucksize]

Az Erdő

Egy ilyen esős szombat estén nincs is jobb, mint egy jó mese, szóval olvassátok szeretettel személyes kedvencemet, melyet lassan 15 éve nem tudok megunni!

A Medve egy görbelábú, nagy és piszkos állat volt. De nem volt senki aki jószívűbb lenne mint ő. Sajnos az állatok csak a külsőt vették észre, erre a Medve nagyon mérges lett és kegyetlenül verte szét őket. Lábbal. Ezért az állatok nem nagyon szerettek őt. Jószívű volt. És vicces. És szerette a vicceket. Ezekért a viccekért az állatok meggyűlöltek őt és verték. Nehéz dolog jószívűnek lenni ezen a világon.

A Farkas is görbelábú és piszkos állat volt. és meg gonosz volt és kegyetlen. De az állatok nem gyűlölték őt és nem verték. Mert a Farkas meg kiskorában meghalt. Mert a Medve korábban született mint a Farkas. Jó amikor a Jó győz a Rossz felett.

A Nyúl is gonosz és kegyetlen állat volt. És meg nagyon gyáva. Ezért nem csinált senkinek semmi rosszat. De őt akkor is erősen verték. Mert a Rosszat meg kell büntetni.

A Varjú is gonosz volt és kegyetlen. Nem verte az állatokat, mert nem volt keze. Őt sem verték, mert nem tudtak elérni. Egyszer ráesett a fa. Bosszúból. Ezután az állatok egész hónapon át nem vizeltek a fákra. Nyúlra vizeltek. A nyúl megfázott és meghalt. Mindenki tudta, hogy Varjú a hibás. De senki se tudta elérni, mert nem tudtak kiszedni a fa alól. Néha a Rossz büntetlen marad.

A vakond kicsi volt és vak. A Vakond nem volt gonosz. Ő egyszerűen jól végezte a munkáját. Ő ásta alá azt a fát, amely ráesett a Varjura. Ezt senki se tudta meg, és ezért nem verték meg. Egyáltalán, őt ritkán verték. Inkább ijesztgették. De ez nehéz dolog volt, mert vak volt és nem látta, hogy ijesztgetik. Amikor az állatoknak nem sikerült őt megijeszteni, az állatok nagyon szomorúak voltak. És ezért verték a Medvét. Mert nagyon szomorúak voltak. Egyszer a Medve is meg akarta ijeszteni a Vakondot, de nem sikerült. A Vakond nem félt. Mert a Medve megölte őt. Véletlenül. A medve egy görbelábú és piszkos állat volt. És az állatok kegyetlenül megvertek őt. Pedig ő csak viccelni akart. Rossz, ha a vicceidet senki se érti.

A Róka nagyon ravasz volt. Bárkit képes volt átverni. Néha sikerült, és akkor nem verték. De néha nem sikerült, és akkor az egész erdővel verték őt. És akkor mar nem tudott átverni senki. Mert nagyon nehéz bárkit is átverni, ha épp vernek. Egyszer halálra verték. Mert a csalás mindig kiderül.

A Vaddisznó nagy volt és erős. Mindenki félt tőle. Ezért csak közösen, egész erdővel verték őt. Vagy egyszerűen csak dobálták bele a köveket. A Vaddisznó ezt nagyon nem szerette. És egyszer eldugta az erdő összes kövét. Ezért ott nagyon-nagyon elverték. Többet nem rejtegette a köveket. A Süni kicsi volt és szúrós. Szúrt. Nem volt gonosz, csak tüskésen született. Ezért őt csak a hasán ütötték. A Süni ezt nem szerette, és ezért lenyiratkozott és mindig kopasz volt. És akkor ugyanúgy verték őt, mint a többieket. Nehéz dolog vállalni a másságot.

A Borz ugyanolyan volt mint a Nyúl. Csak nagyon büdös volt. És ezért csak úgy verték, hogy betekerték egy zacskóba. Egyszer a Borznak szülinapja volt. A bulira mindenkit meghívott, mert minél több ajándékot akart magának. Az állatok egy műanyag zacskót ajándékoztak neki. És meg is verték. A Borz megfulladt. Ugyanabban a zacskóban temették el, de olyan büdös volt, hogy a Másik Erdőbe temették el. Aztán jöttek a Másik Erdő lakói, és mindenkit nagyon megvertek. Mert nekik nem tetszett a döglött Borz szaga. Szomszédokkal jóban kell lenni.

A Hörcsög is szerette az ajándékokat. Meg gazdag is volt. Ha néha osztozna, akkor talán nem is vernék olyan erősen. De nagyon kapzsi volt. Ezért erősen verték. És akkor kényszerből kellett osztoznia. És akkor sírt. A gazdagok is sírnak.

Az Oroszlán volt az állatok királya. A királyokat nem illik verni. Ez egy Törvény. De az állatok már rég leszarták a törvényt. Az állatok az Oroszlánt is verték. Csak úgy.

Mert ez egy olyan erdő volt.

#az erdő #mese

[ciganyolga]

16:45 KST (Kormányhivatal Standard Time)

Belépve szépen köszöntem a portásnéninek és a mellette helyet foglaló őrbácsinak. A portásnéni valakivel beszélt pont, én megláttam a porta melletti sorszámhúzó gépet, meg beljebb az ÜGYFÉLTÉR táblát, gondoltam, akkor ez a sorrend, meg is céloztam, mire az őrbácsi erélyesen utánamszólt: - JÓ NAPOKAT KÍVÁNOK, MIT PARANCSOL A HÖLGY? - Jó napot, OKMÁNYT jöttem átvenni, személyi igazolványt, és sorszámot szere... - Sorszámot A KOLEGANŐ ad. Tessék szíves lenni megvárni, míg felszabadul. (Vagyis ő nyomhatja csak meg a sorszámadógépen a megfelelő gombot, hogy aztán a kezembe adja cetlit. Ehhez ugyanis szakképesítés kell. OK.) A kékesen rajzolt szemöldökű néni kelletlenül befejezte a beszélgetést, és hozzám fordult: - Tessék. - Jó napot kívánok, elkészült okmányért jöttem. - Az nálam van intézve. Milyen néven? - [Anyukám neve.] Meghatalmazásom van. Átadtam a gondosan LETANÚZOTT meghatalmazást, amivel elég sokat szenvedtem, mert a tanúknak a vércsoportjuk, kedvenc színük és faszméretük mellett a személyi azonosító jelüket IS be kellett írniuk, és senki sem tudta, hogy azt hol lehet megtalálni. (A lakcímkártyán.) A néni így sem volt elégedett a munkámmal. - Hát és hol lakik ez az ILLETŐ, nincs kitöltve a cím! - Külföldön él, nincs magyar lakcíme. - Mi az, hogy nincs? És tartózkodási helye? A maga személyi igazolvány száma sincs kitöltve, hát kikészülök. - Ne tessék, azt mindjárt beírom. - De akkor a magyar lakcímet is tessék szíves lenni kideríteni, tessék felhívni az ILLETŐT, oda be kell legyen írva valami - erősködött a néni. Közben az őrbácsi méltatlankodva csóválta a fejét: - Jaj, Ágikám, megmondtam neked ezerszer, háromnegyed öt után nem adunk már sorszámot, még az édes anyukámnak SE, mer' csak ez lesz a vége. 

Láthatóan iszonyúan keresztülhúztam a napirendjüket, az elmosott tupperváre már oda volt készítve reklámszatyorban, hogy pontban ötkor el tudjanak rajtolni, és az őrbácsi nagyon félt, hogy ez a terv most veszélybe kerül. Úgyhogy kivettem Ágika kezéből a papírt, beírtam egy teljes baromságot, az én címemnek kábé a felét, hogy Budapest, utcanév. Ágika pedig elégedetten lefűzte a papírt, és odaadta az OKMÁNYT. Végülis már be volt írva valami, neki csak annyi a dolga!

Mialatt pakolásztam el a dolgaimat, az őrbácsi látványosan felállt a helyéről, és kinyitotta az ajtót. - Tessék jönni! 16:54-kor én ne akarjam már elrakni az igazolványaimat, amikor ők 17:00-kor zárnak!

(Mindenesetre rendszeresítek a fiókomba pulykás nyomdát, ha valamire bélyegzőt kérnének egy ilyen helyen, és mondjuk nem sikerülne elmagyaráznom, hogy külföldi cégeknél nem mindig van bélyegző. A lényeg úgyis, hogy legyen rajta valami, hogy mi, az már kurvamindegy.)