#kihasználnak
Text
Ha túl fiatal, átbasz, idegesítően gyerekes vagy egy papucs.
Ha nagy a korkülönbség a család ellenzi és mindenki ítélkezik ami előbb utóbb vitát szül.
Ja a velem egykorúak? Átbasznak, kihasználnak, hazudoznak és aki nem csak megdugni akar, azon kevesek iránt képtelen vagyok érezni bármit is.
#magyar tumblr#magyar tumblisok#hungary#magyar#tumblr magyarorszag#tumblr#artists on tumblr#saját#magyar idézetek
23 notes
·
View notes
Text
1000.
Tegnap gondolkodtam rajta, hogy az 1000. poszt az miről is szóljon, aztán ma reggel turkáltam a draftban, ahova az érdekesebb cikkeket meg gondolatfoszlányokat szoktam ledepózni, hogy majd később átrágom, és ott találtam Sebestyén Eszter pszichológus írását a bántalmazó kapcsolat ketrecéről. Nagyon hosszú, szerintem keveseknek lesz hozzá türelme, úgyhogy elébiggyesztek egy rövidebb, saját gondolatmenetet.
Visszanézve az elmúlt 4-10 évet, azt hiszem végigmentem egy ilyenen. Még mindig vannak bennem kérdések, és még mindig keringek a kékszakállú herceg várában. Mégis, ha visszanézek, egyszerre érzem magam győztesnek és legyőzöttnek. Nagyon sokat tanultam, amit nélküle nem tanulhattam volna meg. Jobbá tudtam válni, pedig változhattam volna rosszabbá, keserűvé, motiválatlanná és cinikussá, de valójában közelebb vitt önmagamhoz, a valós önmagam elfogadásához. A saját lágyságom, lobbanékonyságom, naivitásom és optimizmusom elfogadásához. Nem olyan vagyok mint anyám, sem nem olyan mint a saját ideáljaim, sem Logan vetített képe. Vagyok, aki vagyok, akár kell valakinek, akár nem. Lehet továbbmenni.
Hosszú ideig feszültünk egymásnak, mindketten meg akartuk mutatni a másiknak, hogy milyennek látjuk, hogy milyen „valójában”.
Pedig egyikőnk sem olyan.
Hogy a türelem meg az idő végül szül-e bármi „igazit” arról fogalmam sincs. Semmihez sem szeretnék csupán a beletett idő miatt ragaszkodni, de semmit sem szeretnék kukába dobni csupán azért mert volt vele fájdalom.
Ne maradjatok benne olyan kapcsolatban, ahol bántanak, megaláznak, manipulálnak, semmibe vesznek, kihasználnak és fájdalmat okoznak!
Ne bántsatok másokat, ne manipuláljatok, ne játszmázzatok és ne használjátok ki más figyelmét, szerelmét, gyengeségeit!
Törekedjetek jó dolgokra!
És akkor alant a cikk...
Sebestyén Eszter
Az érzelmi fogság és a szabadulás
A legtöbb mérgező, bántalmazó kapcsolatból nem könnyű menekülni. Nem azért, mert pisztolyt szegeznek az ember fejéhez. Nem azért, mert konkrét életveszély fenyeget. És mégcsak nem is azért, mert annyira jó lenne benne maradni.
Az érzelmi fogságban láthatatlan rácsok fognak közre, és láthatatlan lánc húz vissza. Láthatatlan kötél fojtogat. Láthatatlan pórázzal irányítják előbb-utóbb minden lépésem.
Csakhogy ebbe a láthatatlan rácsokból felépülő ketrecbe nem úgy kerülök bele, hogy egyszer csak bezárnak. Hanem, hogy szépen lassan zárnak be. A rácsok egyesével kerülnek be, nem egyszerre. A póráz szépen lassan veszi át az irányítást a lépések, döntések fölött, és centiről centire lesz egyre rövidebb. A kapcsolat szépen lassan válik börtönné. Mire felfogom, hogy miben is vagyok, már kapkodni kell a levegőért. Érzem már egy ideje, hogy valami nem jó, hogy folyamatosan szorongok, szenvedek, érzem, hogy egyre rosszabb a közérzetem, hogy egyre kevésbé merek dönteni bármiben, mert csak arra gondolok, mit fog szólni. Mikor elkezdek vágyni a ketrecen kívülre, akkor fogom fel teljes valójában, hogy egy ketrecben vagyok. Akármerre lépnék, csak rácsokat látok.
Ekkor tudatosul, hogy akármilyen irányba mozdulnék, fájni fog. De a mozdulatlanságba meg beleőrülök. Ekkor tudatosul, hogy innen nem lehet csak úgy kisétálni. Mert eddigre már nagyon sok mindent elvettek tőlem, ami kellene a szabaduláshoz.
Ekkor fogom fel, hogy nem lehet fájdalom nélkül szabadulni, mert meg fognak próbálni visszahúzni. Manipulálni. Minden eszközzel. Meg fogják próbálni elmagyarázni, miért érdemlem azt a ketrecet. Miért érdemeltem, hogy bántsanak. Vagy hogy miért jó nekem abban a ketrecben. Mert fel fogom fogni, amitől egész életemben féltem, hogy ha kívülre vágyok, büntetés lesz. Ha kívülre vágyok, utálatot, megvetést, bosszút fogok kapni. Még többet, mint eddig. Ha kívülre vágyok, kitaszítanak, kirekesztenek, támadnak.
Ha kívülre vágyok, végképp megfosztanak mindentől. Nemcsak a szeretetet vesztem el, hanem annak az illúzióját is, hogy valaha szerettek. Hogy valaha jelentettem valamit.
Ha kiszabadulok, akkor fogom fel teljes mértékben, miből szabadultam. Akkor áll össze, hogy börtönöztek be. Akkor áll össze, hogy épültek fel a rácsok egyesével. Hogy épültek le a védekezési próbálkozásaim szintén egyesével. Hogy fosztottak meg a méltóságomtól. Hogy távolítottak el saját magamtól, a saját érzéseimtől. Hogy épülhetett fel az a rendszer, az a kapcsolati háló, amiben én nem számítottam. Soha. Hogy próbálták meg uralni a gondolataimat, a döntéseimet. Hogy építették fel azt, hogy az én szempontom nem szempont. Hogy az én érzésem nem valós. Nem jogos. Hogy próbálták meg eltorzítani a valóságészlelésem. Hogy lettem egy eszköz. Hogy tanítottak arra, hogy ne higgyek a saját érzéseimnek. Hogy próbálták meg elfogadtatni azt, hogy a másik igénye, érzése legyen az első, a legfontosabb. Hogy próbálták meg elérni, hogy vele empatikusabb legyek, mint saját magammal. Hogy képeztek arra, hogy csakis és kizárólag a másik igényeihez, érzelmeihez, elvárásaihoz próbáljak meg igazodni, és tanuljam meg figyelmen kívül hagyni a sajátom. Hogy kellett amöbaként olyanná formálódni, amilyen éppen az ő hangulati, érzelmi állapotának a legkényelmesebb. Hogy lett az egész kapcsolatban uralkodó az ő szempontrendszere. Az ő valósága. Hogy épül minden arra, hogy csakis ez legyen a mérvadó. Az igazodási pont. Mindennek az alfája, és omegája, hogy ő mit gondol, mit érez, mit fog szólni. Kezdetben még jutalom járt, és elismerés, ha sikerütl az igazodási ponthoz igazodni, ha az ő kényének-kedvének eleget tudtam tenni. Akkor azt éreztetették, hogy legalább valamire jó vagyok. Majd ez a jutalom is szépen fokozatosan elmaradt. A büntetések viszont egyre durvábbá váltak. Ahogy büntették a lázadási, kitörési kísérleteket. Ahogy büntették az őszinteséget. Ahogy megtorolták az egyet nem értést, az ellenkező gondolatokat.
Így akartak egy bábuvá formálni.
Ezt felismerni kegyetlenül fáj. Egy darabig. Vérzik és sajog az egész lélek. És ami a legfájdalmasabb, hogy a fájdalomnak örülni kell. Mert a fájdalom azt jelenti, hogy még nem vagyok bábu. Hogy még nagyon is érzek. Hogy az érzéseimet nem sikerült meggyilkolni. Hogy még lehet szabaddá válni. Még nincs késő. Mert még nem tudott megtörni. Még nem tudott elvenni mindent. Még nem tudtam azonosulni a saját bántalmazómmal. Még nem tudtam elfogadni az elfogadhatatlant. Még nem tudott a foglyává tenni. Még nem tudta a lakatot rázárni a ketrecemre. Még az ajtó, ha résnyire is, de nyitva van. Van választási lehetőségem. Van döntésem. Van önérzetem. Van erőm.
A szabadulás után egy darabig nem érzem a szabadság édes ízét, amire vágytam. Mert egy darabig még a senkiföldjén bolyongok. Illúziók, kapaszkodók nélkül. Elveszetten.
De ahogy a rácsok szépen lassan kerültek körém, úgy szépen lassan elkezdem őket lebontani. Egyesével. Ahogy a méltóságomtól lépésről lépésre próbáltak megfosztani, úgy adom vissza magamnak, lépésről lépésre. Ahogy tiltották és büntették az érzéseimet, úgy én most engedélyt adok nekik. Mindegyiknek. A haragnak, fájdalomnak, csalódottságnak, kétségbeesésnek, félelemnek. Ahogy egyre nagyobb teret építettek a másik valóságának a lelkemben, úgy azt én kezdem el elszántan és tudatosan zsugorítani, és egyre nagyobb teret adni a saját valóságomnak. Ahogy fokozatosan tették igazodási pontnak a másik szempontrendszerét, úgy én fokozatosam teszem azzá a sajátomat. Egyre nagyobb érvényt és létjogosultságot adok a saját nézőpontomnak, a saját érzéseimnek, egyre empatikusabb leszek saját magamhoz.
Ahogy ezeket lépésről lépésre meg tudom tenni, úgy bizonyosodok meg arról, hogy nem tudtak bábuvá tenni, és már soha nem is fognak tudni. Úgy veszi át a szégyen helyét az önérzet, és a büszkeség. Úgy kezdem el a saját magamban való hitet visszanyerni. Úgy leszek egyre szabadabb. Egyre erősebb.
Úgy haladok az érzelmi fogságból az érzelmi szabadság felé. Úgy lesz egyre édesebb a szabadság íze. Lépésről lépésre.
13 notes
·
View notes
Text
Ha én most a kereszténység ügyét fontosnak tartó püspök lennék, valanit összehoznék Gabóval, az biztos.
Sok minden van benne, ellentmondások, nem teljesen őszinte dolgok, de a média felelőssége erősen benne van. Kihasználnak egy csomó önreflexiómentes fiatalat, aki a siker reményében mindent megcsinál. Meg ami még eszembe jutott: nálunk nehéz kitörni a kategóriákból. Mindenki csinálja ugyanazt 40 évig. Kinek sikerült váltani? Egy Majkának mondjuk. Nem sok.
2 notes
·
View notes
Text
Volt egy haverom. Hogy miért csak volt? Mert úgy éreztem, hogy kihasznál, lehúz. Addig voltam jó nála, amíg ingyen kapott meg mindent, amíg ingyen csináltam meg neki mindent, csak azért mert haver. Aztán kezdtem úgy érezni, hogy azért vannak határok. Amikor már bármennyire is haver valaki, azért már egy idő után , átlép a másik kihasználásába, lehúzásába a dolog, kvázi hülyének néznek. Meghúztam a határt. Nem tetszett neki, szép, csendben lelépett. Nem ez volt a célom, de így legalább tudom mi volt a fontos neki.
Munkámból adódóan, sk megtudok csinálni dolgokat. Neki, mivel haver volt, eleinte ingyen. Aztán mikor egyre sűrűbben jött, hogy plz ezt is ezt is, meg ezt is, akkor kezdett emelkedni a szemöldököm. Elmondtam neki, hogy azért nekem ezek pénzbe kerülnek, (anyag,áram,munkaidő,, stb) és egyszer-egyszer belefér, de heti rendszerességgel, és ennyi minden nem. Nem kell a teljes árat kifizetnie, de azért az anyagárat igen. Elkezdtek ritkulni az ilyen megkeresései, mert már nem "ingyé" volt.
Aztán , mikor pakoltam ki Anyuék lakását, elég sok minden, főleg kisebb-nagyobb bútorok, használati eszközök voltak, amiknél szóltam neki is, hogy ha kell, jöjjön el, nézze meg, de nem adok semmit ingyen, mert azért ezek a dolgok nem rosszak, van ami nem is volt használva, vagy jó állapotban vannak, nem látszik h használt stb, szóval ezért nem ingyen. És az elszállítását is neki kell megoldania! Mondtam azt is, hogy lesznek olyanok, amiket oda adok csak úgy, csak vigye valaki, de a többség pénzért. Jött is, megnézte, és többször is rákérdezett, hogy biztos hogy neki sem ingyen adom? Biztos. Mindegyikre tettem egy cetlit, hogy mennyit kérek érte, kereskedelemben dolgozok, nem hasra ütöttem azt mondtam egy összeget, neten is utána néztem, stb. Végül több dolgot is megvett, meg volt olyan is, amit ingyen oda adtam neki, de azok már olyan állapotban voltak, hogy sokat kellett volna rákölteni, hogy rendbe tegye valaki, vagy én, és ezért oda adtam csak úgy, rendbe teszi, vigye. Miután ez lezajlott, megkeresett, hogy látta hogy van egy mosogatógépem is a listán, azt oda adom e neki ingyen. Mondtam hogy ingyen nem, mert használt ugyan, de alig volt használva, kb 6 éves, milyen márkájú, semmi probléma nem volt vele eddig, természetesen nem új árban, de ingyen sem. Erre elkezdett hisztizni nekem, hogy annyi mindent megvett tőlem, ezt igazán neki adhatnám ingyen. Letettem a telefont. Azóta nincs hír róla. Én nem kerestem, ő sem engem. Ennek kb 5-6 hónapja. Akkor erről ennyit.
Szóval ja! Még mindig utálom, ha hülyének néznek, vagy kihasználnak, vagy csak addig vagyok haver, amíg ezt megtehetik velem.
5 notes
·
View notes
Text
“Ne légy ennyire kedves az emberekkel mert csak kihasználnak téged, addig vagy jó nekik amíg hasznuk van belőled és te nem veszed észre mert ilyen jó szíved van de meg kell tanulnod nem -et mondani.” - U.E.
8 notes
·
View notes
Text
Egy aljas geci lettem és ezt neked köszönhetem...
Mától nem kell, hogy hozzám bármi közöd legyen !
A napot átkozom, amikor veled szóba álltam...
Megvetést kaptam pedig ölelésre és csókra vágytam !
Az egész kapcsolatunk hazugságra épült...
De szarok rád, mert megvagyok a jelenléted nélkül !
''Bevallom hiányzol, de felejtek ha akarod...
Le rendezzük a számlát azt az életemből takarodj !''
Többé egyetlen gondolatom sem szól rólad...
Elérted amit szerettél volna most boldog vagy ?!
A sok szeretlek szó veled együtt köddé vált...
Gyűlölj tiszta szívedből, nyugodtan köpjél rám !
Számtalan kudarc után talpra álltam...
Azt mondtad rohadjak meg mikor bocsánatra vártam !
Minden nekem címzett sorodra ez válasz levél...
Nincs szükségem arra, hogy te nekem lelki támasz legyél !
A szerelmünknél számodra minden más többet ért...
Most megfizetsz a miattad hullott keserű könnyekért !
Te voltál gerinctelen vagy én voltam túl gyenge ?
Röhögtél rajtam amíg emésztett a múlt engem !
Rá kellett jönnöm ez egy egyirányú kapcsolat...
Csak a közömbösség takarta az álomszép arcodat !
''Túl szép volt, hogy igaz legyen''
Most más karjai nyújtanak vígaszt nekem !
A közös emlékeink a legforróbb tűzben égnek...
Sikerült tönkre tenned, légy magadra büszke tényleg !
''Mi ketten együtt'' folyton ezt az álmot hajtom...
Jobb lesz ha mindörökké tőled magam távol tartom !
Kezdetben minden olyan nagyon jó...
Őszintén éreztem, hogy nincs mégegy hozzád hasonló !
De már nem így érzem, ilyet bárhol találok...
Ez ''intézetlen számla 3'' küldi az ex barátod.
Amit adni tudtam nem volt elég, több kellett...
Remélem majd kihasználnak mindenféle jött-mentek !
Egyszer úgyis rá fogsz jönni, hogy mit vesztettél...
És meg is fogod érdemelni azt bazdmeg, hogy szenvedjél !
Azok után miket nekem mondtál...
Azt is letagadom majd, hogy valaha is velem voltál !
A zene örök marad, ez most csak a tiéd...
Legalább érdemes lesz felkelned valamiért !
Küzdeni valakiért... már régen nem érdemes...
Én már eleget harcoltam, hogy az enyém lehess !
Mostmár tudom, hogy mindez hiába...
Ne keress soha többet kérlek, takarodj a picsába !
Na szevassz kisszívem, a számod is ki töröltem...
Mi nem ismerjük egymást, ehhez tartsd magad a jövőben.
Sajnálom, hogy köztünk a dolgok nem működtek...
Arcodról lefolytak az átlátszó mű könnyek !
Próbáltam bemesélni magamnak, hogy nincs vége...
De búcsúzom most örökre, a számla el van intézve..❤️🔥
4 notes
·
View notes
Text
S most a józanság szavaiba temetkezem. Miképp nem vagyok több, mint itt létem árnyéka. Szavaimat alkohol itta át, s pont ettől olyan én, olyan őszintén tiszta. Lehet másnak érzéseim, csak az alkohol járta tisztáttalan szavak, s én pontosan tudom, hogy a szívemből jött érzelmek, ilyenkor a legőszintebben törnek felszínre. Ismerem, lelkem páncélja alatt lévő emberi lényemet, mit oly bőszen igyekszem a felszín alá nyomni, s nem mutatni egyetlen emberi lénynek sem. Mivel félek. Félek hogy sérülhetek, hogy kihasználnak, s mégjobban rettegek , hogy nem vesznek komolyan. Magyarázataim hada járja szerte az internet világát, oly emberek számára, kiknek ismerniük kellene, lelkem legmélyebb zugait. Semmi baj, elfog a csalódás leple, magával ránt a fájdalomba, s pont e képpen, tanulok a hibámból, s ember társaimból. Túlértékelik manapság a bizalmat. Ez a legértékesebb kincs. S ha ez nem áll fent két személy között, akkor már nincs is miről beszélni, sem fizikai, sem lelki szinten. Elveszett érzés, mint ahogy kulcs veszhet el, a sötét rengetegben.
2 notes
·
View notes
Text
rá kellett jönnöm, hogy akit itt kihasználnak, az én vagyok.
3 notes
·
View notes
Text
Nem akarok már barátokat…
Megtanították hogy nem bízhatok senkiben, elhagynak, átvágnak, kihasználnak, lelki szemetesnek használnak, hazudnak, elhanyagolnak, bántanak, kritizálnak stb……
6 notes
·
View notes
Text
Úgy küzdesz azért, hogy szeressenek pedig csak kihasználnak
-Rita 🥀
6 notes
·
View notes
Text
Elég nehéz olvasmány, de én is hányok a fogyasztói társadalom egyedeinek önzőségétől, amit a legfőbb erénynek hirdet (és én sem vagyok mentes tőle)
1 note
·
View note
Text
Szombat van, de úgy tűnik elég laza napunk lesz melóban, mert egyelőre senki sem jött be. Gondoltam addig ne fölöslegesen menjen felettem az idő, írok egy kicsit.
Hatha ez lesz az új hobbim amivel le tudom vezetni a bennem felgyűlt stresszt, és aggodalmakat. No meg persze sosem árt, ha az ember kiadja magából azt ami benne van. Az utóbbi hónapok eléggé megterheltek érzelmileg sajnos. Nagyon instabil lettem amihez cseppet vagy sem hozzászokva. Volt egy párkapcsolatom ami kizökkentett saját magamba vetett hitembol. Feláldoztam érte mindenem. Jobban van, kezd magára találni, és persze mostmár nem is akar engem. Sokáig nem tudtam elfogadni, és nagyon agresszívan akaratosan ki akartam belőle erőszakolni, hogy velem legyen. De aztán megálljt parancsoltam magamnak, van amikor már elég.
Nem könyöröghetek szeretetért és törődésért. Nehéz volt elfogadnom, hogy ami nem megy azt nem szabad erőltetni. Nehéz mert nem szeretem meghazudtolni magam, illetve másnak kiadni magam viszont muszáj leszek. Túlságosan odaadó vagyok, amit sokan kihasználnak szemrebbenés nélkül. Mindig azt hiszem velem van baj, és a nem vagyok normális. Ami lehet igaz is. Vagy talán mindenki kicsit őrült a maga módján. Érdekes dolgokat es gondolatokat tud eredményezni a fájdalom. Érdekes milyen sokrétű. A fájdalom melyet tapasztalok, igazán kínzó. Lassan terjed az egész testemben. Csontig hatol, és lenyúzza rólam a bőrt. Kifordít magamból a kínzó érzés. Mikor elfogadtam, hogy nem kellek már és belém nyilalt a felismerés, mintha savas esőbe áztatták volna a lelkem, és az összetört szívem minden darabját. Érdekes dolgok tudnak fájni.Az elhagyás, a magány, esetleg az hogy nem tudjuk kik vagyunk es görcsösen ragaszkodunk ahhoz akik voltunk. Az aggodalom, hogy talán sosem viszem semmire. Hogy egyedül maradok, hogy igazán talán nem is ismer engem senki, és nem lát ENGEM. Hogy valójában mind az amin filozok nem is jelent semmit, mivel csak egy porszem vagyok a gépezetben. Igazából nincs jelentősége az életemnek.
Az élet természetes velejárója a változás, ez azt eredményezi hogy akik egyszer voltunk régen, ugyanazok nem leszünk. Én is a régi énem hajszoltam a másfél éves kapcsolatom után, azonban rájöttem 4 hónap szenvedés után hogy fölösleges. Ugyanaz az ember már sosem leszek, de önmagam jobb kiadása lehetek. Rajtam áll mely útra lépek. Félelmetes hogy milyen hatással tudnak lenni ránk emberek es milyen könnyen át tudunk csapni toxicusba, meg úgyis hogy előtte sose voltunk azok.
Valószínűleg sosem fogom megérteni, és erről is le kell szoknom. Mindent mindig meg akarok érteni. Holott ezer dolog sőt millió dolog amit sosem érthetek meg. Például hogy más emberek fejében és szívében mi zajlik. Milyen gondolatok tarkítják a napjukat, és bizonyos dolgokról miért vélekednek másképp mint én. Például hogy hogyan bánjunk embertársainkkal. Mindig próbálok kedves és figyelmes lenni másokkal, nem csak a hozzám közelálló emberekhez hanem amblok. Bár hiába nem igazán kapom ezt vissza. Jó érzéssel tölt el, mikor egy idegen embernek fel tudom dobni a napját pár szóval. Persze nekem is vannak rosszabb napjaim amikor szívemben kb csak gyűlölet és harag tombol. Olyankor haragszom az egész világra, az életre, a szépre s a rosszra is. Utálom magam az életem es mindent. Aztán új nap virrad és a pozitívitást a beengedem az életembe. Megterhelő dolog az élet, sok midnent kiálltam már. De azt hiszem mindig ez a legnehezebb része, amikor meg kell újulnom, es újra megtalálni önmagamat. Újra rájönni ki vagy és mit akarok. Viszont mostmár nem fogom magam feláldozni senkiért, eddig ebből sosem származott semmi jo számomra. Ehhez és ilyesféle gondolatok tarkítják sokszor napjaim. Vajon másoknak is hasonló gondolatok kavarognak a fejükben? Vagy csak szimplán tengnek lengnek a nagy világban céltalanul? Nehéz nyitni mások felé pedig annyira sok érdekességet tapasztalhatnánk ha valóban érdeklődnénk mások iránt. De annyira felszínes lett az életünk, és a mi világunk hogy nehéz bármilyen emberi kapcsolatot fent tartani.. Sosem egy emberen múlik.
Érdekes hogy a közhelyek mennyire igazak. Sok ember nem szereti őket, ami érthető hisz már mindenki az újat a jobbat és a szépet keresi. A közhelyek pedig sokszor fájnak, bár nem véletlenül lettek közhelyek.
Most visszaolvastam az egészet, es elég nagy katyvasz van a fejemben azt kell mondjam.
Nem is tudok olyan gyorsan írni, mint ahogy a gondolatok röpködnek a fejemben. Mint egy elszabadult pattogós labda, amit teljes erővel hajítottak a falnak. Csak egy a fal a fejem és a labda az agyam.
Kezdésnek azt hiszem ez megfelel.
1 note
·
View note
Text
Az emberek, csak kihasználnak.
Kinek a/az:
Tudásom.
Jó kedvem.
Humorom.
Lelkem.
Naivitásom.
Jóhiszeműségem.
Időm.
Életem.
Testem kell.
Ezt természetesen barátság, szerelem és ismeretség alá rejtve tálalják.
1 note
·
View note
Text
Ha túl fiatal, átbasz, idegesítően gyerekes vagy egy papucs.
Ha nagy a korkülönbség a család ellenzi és mindenki ítélkezik ami előbb utóbb vitát szül.
Ja a velem egykorúak? Átbasznak, kihasználnak, hazudoznak és aki nem csak megdugni akar, azon kevesek iránt képtelen vagyok érezni bármit is.
Hm.. nade az az egy... aki iránt érzek... na ő sose lehet az enyém.
1 note
·
View note
Text
Nem vagy őszinte magaddal
Megörtént, aminek meg kellett történnie. Bíztam abban, hogx nem törsz össze, hogy szeretni fogsz, a jeleid alapján ugyan azt szeretnéd, amit Én, de ez nem így történt...
Kételyek között éltem, a barátaim lelki energiáiba támaszkodtam miattad, az alholoba folytottam a bánatomat miattad, nem akartam dolgozni, miattad.
Elmondtam, hogy mi történik velem, sötét időszakomban voltam, erre Te ott hagytál felháborodva. Bocsánatot kértem a saját érzéseimért, megalázkodtam, de neked ez se volt elég. Elhagytál, kapcsolatunk javítására esélyt se adtál.
Nem tartom magamat rosszindulatúnak, de tudom, hogy eszedbe jutok, és fájnak azok az emlékek, mert tisztában vagy azzal, hogy soha, senkiben nem tudtál úgy megbízni, mint bennem. Soha, senkivel nem volt olyan a kapcsolatod, mint velem. Soha, senki nem törődött azzal, hogy számodra mi lenne a legjobb.
Figyeltem rád, vigyátam rád, nem hagytam, hogy bajod essen...
Emlékezz vissza.... 2022.11.10 21:30 , amikor rád írtam -utólag belegondolva elég paraszt módon-, hogy mi a faszt csinálsz. Utána elkezdtünk beszélgetni, megnyíltál nekem. Elmondtad, hogy a saját barátaid sem szeretnek, kihasználnak, az összes exed ugyan olyan volt, senkivel nem olyan a kapcsolatod, sötét körülötted minden. Én ott voltam neked, kihúztalak onnan, megmutattam, hogy milyen szeretve lenni, a társaságomba vettelek, hogy érezhesd, hogy milyenek az igazi barátok, de amikor elmeséltem neked az érzéseimet, te elhagytál. Sötét időszakom volt, átkozozott volt a február.... Éreztem, hogy vissza fogsz térni. ezt meg is tetted, de másnapra megint eldobtál magadtól...
Félsz a saját érzéseidtől, nem vagy őszinte magaddal.
Nagyon szeretnélek, de bármennyire is fáj, ezek után végleg el kell hogy engedjelek. Miattad olyan szintre süllyedtem le, ahova még sohasem, és ezt Te is nagyon jól tudod, de nem is foglalkoztál vele.
Nem kell megnézned a storymat, likeolnod! Ne akarj bennem reményt éreztetni! Most még tudod, hogy nyeregben vagy velem szemben, de ez nem sokáig fog tartani, mert ahogy túllépek rajtad, onnanstól kezdve szenvedni fogsz magad miatt....
Remélem, hogy azt a 90 napot ugyan olyan érzésekkel fogod átélni a hiányom miatt, ahogy én éltem át miattad.
És nem szép ezt gondolni, de világossá vált, hogy az emberek miért hagytak téged ott, miért minősíted ugyan úgy azokat az embereket, akiket szerettél...itt nem velük, hanem veled van a baj, csak nem akarod belátni, mert nem vagy őszinte magaddal.
Nem kell, hogy igazat adj, mert a Karma ezeket viszonozni fogja számodra, ebben biztos vagyok.
Ezek után nem kellesz az életembe, mert nem voltál más, csak egy pióca, egy plátói szerelem, egy senki....
1 note
·
View note
Text
Jelenleg az életembe 3férfi van.
Az első,akire gondolok elalvás előtt és reggel mikor felkelek ,mert vele szerettem volna lenni de nem úgy alakult .
A második aki mindig ott van ,mert a társaság legszebb férfije..Tetszik, kedvelem de ő nem az első,nyílván akkor van elővéve amikor az első hiányzik.
A harmadik pedig, akit akkor hívok amikor a második nem elérhető.
Ha eljutottál idáig ,hogy ezeket elolvasd valószínüleg elég negatív képet alakítottál ki rólam, amit valahol meg is értek. De szeretném elmagyarázni,hogy ez miért is van jelenleg így.
Másfél éve összetörték a szívem, az aktuális legjobb baràtnőm és életem szerelme a szemem láttára csókolóztak, miközben mindketten tudták , hogy nekem ők hihetetlenül fontosak. Megtették. Fájt. Nagyon fájt de feldolgoztam már amennyire fel lehet egy ilyen szintű árulást dolgozni.
Pár hónapja belépett egy férfi az életembe ugye ő az első számú ..akinek sok idő után újra megnyíltam, és ő is cserben hagyott..pedig megbíztam benne de sajnos nem jött össze ez sem.
Szóval nekem nem az volt az életcélom,hogy háremet alkossak, több férfi legyen az életembe egyszerre, én egyet szeretnék most is! De azt stabilan! Csak mellettem legyen, és sajnos ez kivitelezhetetlen .
Az elsőről már szó esett, de nézzük a többieket.
A második férfi, annak a barátja aki összetörte a szívemet először. Jó ember, jó képű, intelligens és vicces is,viszont nem hercegnőként bánik a nőkkel abszolút, nem tartja egyenrangúnak a nőket és a férfiakat.. ej ej Nagy hiba.
A harmadik férfi, egy 10/10es férfi, kegyetlen jó humorérzékkel, jó kiállással és intelligensnek is mondható,mellette szépen viselkedik a nőkkel, de kegyetlenül irányítható majdnem egy papucsnak is mondható és nem tudja eldönteni mit akar csinált ő is egy hülyeséget de nem annyira vészes a helyzet mint a többieknél.
Most hogy hallottad a sztorimat, érted már?
Én nem szeretnék 3at! 1et szeretnék,viszont azt az 1et stabilan! Az emberek megbízhatatlanok, ha aranyos vagy kihasználnak, és hülyét csinálnak belőled, átvernek csak úgy győzhetsz ha te vagy a legaljasabb vagy legalább eljátszod ,hogy aljas vagy.Az én életcélom most sem az,hogy szórakozzak 3emberrel vagy 2vel ,hanem hogy mellettem legyen 1.
Azért remélem egyszer még visszatér a bizalmam az emberek felé, de jelenleg minuszban van! Amennyire csak lehet.
youtube
0 notes
Last Seen Blogs
