#Naív

[xszerelmes-lelekx]

Kezdem azt érezni, hogy elveszítelek..

..Aztán rá jövök, hogy valójában sosem voltál az enyém..

#érzelem #élet #fájdalom #magyar #szeretlek #magány #sajat iras #sajatgondolat #szerelem #veled akarok lenni #miért történik ez #látni akarlak #akarlak #rad gondolok #gondolataim #elvesztés #erzesek #nem ertem #hianyzol #naív #magyar tumblr

[nemvoltamelegjoneki]

Visszaolvastam az üzeneteinket, szánalmasan naív voltam, hogy egy szavadat is elhittem...

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #naív #szánalmas #szánalmas vagyok #viszonzatlan szerelem #magyar idézetek

[bipolar-disorders-world]

El kéne gondolkozni azon hogy mennyire menő dolog tökéletes,hibátlan embernek lenni;

Ha nem hibázol, akkor egy tudatlan, naív ember vagy, akit úgy basznak át azok az emberek akik sorra hibáznak az életben, mint a huzat.

Ez nem megsértés... ez tény.

#magyar teen #magyar tumblr #magyar #magyar gondolat #saját gondolat #tények #emberek #emberismeret #tökéletes #naív #én vagyok a hibás #hiba #természetes

[alegrovidebborokke]

Tudom, hogy naív vagyok.

De mégis mióta rossz naívnak lenni?

Ki mondta azt...

Ki ültette az emberek zavarodott elmélyébe azt a tényt, hogy naívnak lenni rossz?

Naívnak lenni csodálatos.

Legyetek naívak, hogy a jó pillanatokat és a jó dolgokat ne olyan gondolatokkal éljétek át,

mint, hogy később úgyis megbánom, biztosan csak játszik velem, ha ezt nem teszem meg érte, akkor elhagy...

Úgyse tart sokáig....

Már az első percben tudtam, hogy ennek nincs jövője...

LÉGY NAÍV! Ha már az elmédet elnémítani nem tudod..

#naív #saját gondolat #gondolatok #barátság #szerelem #fájdalom #bánat #pozitivitás #őrület #legrovidebborokke

[greartist]

"Csak az csalódik, aki hitt is benne."

@greartist

#nem várok többé #magyar #saját gondolat #greartist #fájdalom #Hit #Szeretet #Hinni #Naív #Naivitás #Csalódás #Csalódni

[samsno1]

A/N: tried not to use any gender-defining pronouns for the reader in this one but if I accidently left any in here, I apologise, force of habit yk

"Hey, Sam, come here for a second" Dean calls him and the youngest looks up from his laptop to his brother, who's standing a few feet away, leaning against the door after coming back from the kitchen, where he got a pack of beer for the three of you.

You, on the other hand, were focused in your books, reading lore about creatures purely to be more wise when it came to either finding out who or what was disturbing the peace or killing it as quick as possible so that the torment would be gone.

Sam reached for your wrist and gently held it for a moment so you'd look at him. You raise your eyes to his face, your beatiful orbs almost knocking the air out of his lungs. "I'll be back" He says gently and you give him a tiny smile, nodding in approval and going back to your task, fully concentrating into it to the point you didn't even feel Sam's hand letting go of your arm.

Sam glances at you one last time and slight smile graces his face before he got up from his chair, walking towards the oldest. Neither of you see it but Dean rolled his eyes at the interaction, making a disgusted face.

Once Sam got closer, Dean adjusted his position against the door, standing upright to seem taller and take on the 'older, wiser brother' role.

"Yeah, what's up?" Sam asks his brother and Dean lifts an eyebrow. He raises a hand and flattens it against his brother's back, hitting him lightly, guiding him to the kitchen again. Sam walks along, the sting on his back ignored as he's suddenly confused and, at the same time, worried.

"Hey, Y/N, we'll be right back, if you need anything, we're in the kitchen!" Dean yells at you, turning his head slightly over his shoulder so you'd hear him clearly. He hears your faint 'Okay' and continued guiding Sam, this time to sit at the kitchen table.

Sam sat down and stared at his brother — who looked out the kitchen door to guarantee you were still studying — and made a confused face.

Once Dean was sure they were alone, he turned to his brother, arms crossed.

"Dean, is everything—?"

"You gotta' stop this man" Dean interrupts and Sam frowns, even more confused. Dean rolls his eyes, again, this time visible to Sam.

"Stop...what?" Sam inquires.

"You know...That! Why don't you tell Y/N instead of staring like a creep as if you're under a love spell?" Dean lowers his voice so that you wouldn't listen.

Sam opened and closed his mouth, trying to find a way out of this. "I don't know what you're talking about"

Dean face drops and he looks almost angry at Sam's stupidity. He sits down in front of him, flattening his uper arms against the table and crossing his fingers from each hand.

"Y/N might be naíve but I'm not, Sam. Actually, I'm very aware. For months. The looks you give, the 'let me make you breakfast', the way you get so jealous when people stare at bars—" Sam opens his mouth to counter but Dean raises a finger — like he would do to a toddler — to silence him "—and don't say you don't do that because every time we go to bars or clubs you suddenly get in a mood when you see someone looking in a different way."

Sam stays silent. If even his brother knew than you probably did too, right? He sighed and leaned back in his chair, crossing his arms.

"And what am I supposed to do, hm? I'm not going to ruin our friendship for a...crush or whatever. Y/N isn't even into me anyways, why bother?" Sam says matter-of-factly and Dean has the urge to punch some sense into his brother right then and there.

"Isn't even— How are you both so stupid?"

"Who's stupid?" You suddenly enter the room, a book in your hand — one of the ones you were studying. Sam swallows harshly, scared that you heard anything and silently glared at his brother.

"You are" Dean replied and you roll your eyes playfully at him. At the same time it wasn't a lie, you didn't know the whole truth.

"Haha, very funny Dean. Anyways, I need to steal Sam back for a moment, are you guys still busy?" You ask, looking between the siblings, your eyes lingering for a while longer on the youngest, noticing Sam staring daggers at his brother. Dean shrugs.

"He's all yours" He says and you thank him, nodding. Dean leaves the kitchen saying something about Baby and you approach Sam.

You lay your hand softly over his upper arm, your touch burning through his clothes and against his skin. He looks at you then, seeing that little worry line between your eyebrows. He loved that. He thought about kissing it — if he could — to smooth it away anytime you looked at him that way.

"Is everything okay?" You ask, your voice soothing. He almost melts right then and there.

"Yeah, yeah, it's fine...What did you need?" He reasures you and you relax. You remember what you were doing here in the first place before getting distracted and showed Sam something in the book that you didn't understand, asking him about it.

He started to explain it to you but you could barely pay attention to what he was explaining. You stared at his face, completely lost. The way his lips moved, the slight stubble from his beard already visible, and his finger dancing against the letters in the paper while he tried to make you understand were so...distracting.

You loved how passionate he was about books and lore. He was smart and you found that amusing. It was one of your favorite things about him.

Once he finished telling you about it he looked at your face to see you zoned out while you showed the faintest smile. He smiled too.

You woke up from your trance and, when you noticed he was done and you were just mindlessly staring at him, you felt your face heat up. You cleared your throat and looked down at the book again.

"Thank you" You said.

"No problem, anything else just ask" He replied, knowing you hadn't paid attention to a word he said.

You looked at him again and nodded. You got closer and gave him a kiss on his cheek and Sam heard alarms going off in his head.

"You're the best" you said, smiling, and walked back to the library, leaving Sam speechless in the kitchen, wide eyed.

One day you were gonna be the death of him.

A/N: Yay, another drabble! Giving you guys this while I finish writing the p. 2 to Dream Of Me (which already has 4k words and I didn't even get to the good part 🤭). I love awkward idiots in love, my favorite troupe and I think it fits Sam well. Anyways, tell me what you think! 🫶

#supernatural #sam winchester #supernatural fandom #supernatural fic #supernatural fanfiction #supernatural fanfic #supernatural imagine #supernatural x reader #supernatural drabble #sam winchester imagine #sam winchester fanfiction #sam girl #sam winchester fanfic #sam winchester x female reader #sam winchester x plus size reader #sam winchester x reader #sam winchester x you #sam x reader #sammy winchester #writers on tumblr #spn #spn fic #spn fanfic #spn fanfiction #spn fandom #jared padalecki

[orban1geci]

Chomsky: A hatalom tízparancsolata

Az Orbán-rezsim ebben hibátlanl teljesít, 10/10

Az embereket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal.

A nép a nemzet megmentőiként tekintsen a vezetőire

A nép mindig legyen készen arra, hogy valami rosszabb következik.

A népet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára.

Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat

Az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra.

Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani

A népet el kell zárni az objektív tájékozódás minden forrásától.

A nyájszellem erősítése!

Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében.

bővebben:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.”

#Noam Chomsky #Chomsky #tízparancsolat #hatalom

[yourfvckinnightmare]

Akárhászor arra gondolok, hogy te is ugyanúgy érezhetsz irántam, mint én, rájövök, hogy napok telnek el úgy, hogy te nem is keresel engem, pedig nem tartana sok időbe dobni egy üzenetet.

Tudod, fáj, hogy megint naív voltam.

#szerelem #szerelmes #hiány #fáj #fájdalom #hiányzol #magyar #szomoru #kapcsolat

[cool-kids-never-die]

És már megint túl naív voltam…

#saját gondolat #saját érzés #depresszív #magyar #magány #szomorú #depresszió #szeretethiány #barátaim #szerelem

[xszerelmes-lelekx]

Megint többet láttam bele a dolgokba mint kellett volna

#érzelem #élet #fájdalom #magyar #szeretlek #magány #sajat iras #sajatgondolat #szerelem #veled akarok lenni #csalodas #vágyom rád #rad gondolok #minden rendben lesz #miert #fáj az élet #naív #tudhattam volna #pofáraesés

[kalapacskapitany]

Könyvértékelő 2023

44 könyvet olvastam idén tavaly. Nagyon finnyás voltam, 7 lett csak ötcsillagos.

Ebből három Seanan McGuire (tumblistárs, hehe!) volt, ő volt az idei év nagy felfedezése nálam. A Middlegame-re nincsenek szavak, alkimistás, found-familys, (spoiler)-es, hát egy csoda. A másik kettő tőle a Velveteen vs. sorozat két kötete (a háromból, a harmadik kicsit szétesik), aranyos-vicces epizódok egy korán kiégett szuperhős életéből. A könyveket nem lehet kapni, de fenn van az összes epizód a blogján ingyér, itt az első: Velveteen vs. The Isley Crayfish Festival.

A többi:

Hundred Thousand Kingdoms, N.K. Jemisin (tumblizik ő is!). Nehéz úgy leírni, hogy ne klisésen hngozzon, de egészen friss, ő az egyik "új" író aki szerintem megérdemelten nyeri a díjakat szerteszét. fantasy hatalmi játszmák, naív főhős beledobva a ravasz oroszlánok közé, legyőzött-rabszolga istenek (démonok), intrika, káosz. Enyhén emó főhős, de üdítően okos.

Dark Lord of Derkholm, Diana Wynne Jones (nem tumblizik, mert meg van halva). Szegény Derk a világ legjámborabb varázslója, nemesítgetné a beszélő lovait meg repülő disznóit, de őt jelölik ki az ezévi sötét nagyúrnak. Csak a szívás van vele, és vagy 40 turistacsoportot kell végigvezetni a világmegmentő túrán, sötétnagyúrlegyőzéssel.

Második magyar köztársaság, Kondor Vilmos. Alternatív történelem, 1956-ban megjött a nyugati segítség, 69-ben Magyarország semleges, mint Ausztria, virágzik a kelet-nyugat közötti csempészetből. A pesti Beatles-koncert alatt megölik az egyik roadot. A krimi átlagos, az alternatív Budapest szívfájdítóan szép.

Hench, N.Z. Welschots. A főhős éhbérért tengődő henchman for hire (bérsegédgonosz?). Felháborítóan kicsesz vele egy hős, bosszút esküszik, ahogy ezt szokás. Excelben kiszámolja, hogy a szuperhősök károsak, innen nincs megállás, excel lesz a szuperképessége

Ami jó volt még:

Scott Pilgrim képregény

Revenge of the Sluts

Legends and Lattes (de azért nem annyira jó, mint amennyire hájpolják)

Starter Villain Scalzitól

Paradox Hotel, jó kis időanomáliás agyzsibbasztó mystery

[riariahistoria]

Osztrogozsszk-Rosszos hadművelet

amit mi csak Don-kanyarnak nevezünk és éppen 80 éve, 1943. január 12én indította meg a szovjet hadsereg.

Sára Sándor 1979ben, az úgynevezett huszonnegyedik órában ültetett le egy csapat veteránt és beszéltette őket egy kamera előtt, hogy saját szavaikkal mondják el mi történt ott a Don-kanyarban. a képzetlen, káromkodó falusi sutyerák baka, a vmelyik német-magyar tárgyaláson Hitlerrel szemközt ült vezérkari ezredes és a munkaszolgálatos későbbi költő ugyanúgy mesél és borítékolt volt mekkora botrány kerekedett ki a sorikából a bemutatásakor, mert egyik narratívába se passzolt, senki se kapott hősöket, magasztos történeteket. mi viszont igazságot kaptunk, Sára olyan dokut rakott le nekünk amit sem megcáfolni, sem hitelteleníteni nem lehet. legfeljebb módszeresen agyonhallgatni.

nem lehet véletlen hogy a Don-kanyar, ahogy igazából Budapest ostroma is mélyen el van temetve, mert nagyon sok kínos kérdést kellene feltenni és azokra nagyon őszinte válaszokat kellene adni. hogy hát ezt mi csináltuk, a mi rossz döntéseink ára volt ez meg az és az ott meghaltak áldozatok de mi mind bűnösek vagyunk. messzire vezetne az őszinteség, szóval mi inkább kirakunk egy naív sírköves által formázott haldokló sashattyút egy köztérre hogy a németekvótak.

hová lettek a katonák...

#Youtube #xx. század történelme

[egy-lany-blogja]

„(...)És mikor a kapcsolatom a végéhez közeledett, az akkori társam egyszerűen kimondta:

— „Jól esne már, ha végre valaki csak elfogadna engem úgy, ahogy vagyok.“

Én pedig tiszta szívvel azt tudtam erre felelni.

— „Tudod, én egész idő alatt, legjobb képességeim szerint, elfogadtalak Téged úgy, ahogy vagy. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, melyek nem működnek közöttünk, s ezek gyakran diszharmóniát eredményeznek a kapcsolatunkban. Elfogadtam, hogy amikor összevesztünk, kivétel nélkül mindig én kértem bocsánatot és kezdeményeztem a megbékélést.

A szemet szúró gond az egészben csupán annyi volt, hogy Te abban a hitben éltél, ha valaki elfogad Téged, az egyidejűleg azt is jelenti, hogy nem szükséges változni/változtatni és tovább fejlődni.

Te nem egyszerűen azt óhajtottad, hogy valaki fogadjon el téged, hanem sokkal inkább azt, hogy valaki fogadja el azt a TÉNYT, hogy te beleragadva akarsz maradni a komplexusokban, hogy szemet akarsz hunyni minden felett, amin dolgozni kéne ahhoz, hogy az emberi kapcsolataid egészségesek legyenek. Azt akartad, fogadja el mindenki azt, hogy te nem szeretnél feljebb jutni annál, mint ahol már évek óta megragadtál.

Pedig az elfogadás, Kedves, nem erről szól.

Mikor elfogadjuk a párunkat, úgy, ahogy van, az azért van, mert szeretjük és felismerjük, hogy jelenleg ez a LEGTÖBB, amire képes, VISZONT ez az elfogadó szeretet, amivel körbe veszem, nap mint nap segíteni fogja őt abban, hogy mennél feljebb jusson, fejlődjön, kivirágozzon, ezáltal a kapcsolatunk is, mind azzá válhasson, akivé képes, és szép lassan minden „mérgező“ béklyót együtt fel tudjunk oldani.

Azt el tudtam fogadni, hogy egykoron méltatlan és mély pontra kerültél, így váltál azzá, aki most vagy — azt viszont nem tisztem elfogadni, hogy te innen soha nem is akartál kimászni és soha nem akartad megpróbálni újra szeretni önmagad.

Mivel én szeretem és kiváltképp tisztelem önmagam, meg kellett hoznom azt a döntést, hogy külön utakon menjünk tovább. Egy ilyen kapcsolat bilincs, kalitka, börtön egy olyan ember számára, aki érzi, hogy ő most már, boldogan, szárnyalni akar és szárnyalni képes.

És hogy el kellett válnunk egymástól: ezt is SZERETETTEL el tudom fogadni.

Őszinte hálával köszönök mindent!“

[ Andrea V. ]

Úgy gondolom, ez az írás rámutat arra, hogy a szeretetből fakadó elfogadás NEM foglalja magában azt, hogy belenyugodjunk ill. beletörődjünk abba, hogy valójában nem érezzük jól magunkat a társunk mellett. A kapcsolat mindig egy csónak, melyben két ember ül, és MINDKÉT FÉLNEK eveznie kell ahhoz, hogy ez a bizonyos csónak mindig előre és előre tudjon haladni.

Az elfogadás annyit jelent, hogy felismerem és megértem, hogy a másik ott tart, ahol éppen tart, és ehhez mérten nem tud egyelőre többet nyújtani annál, mint amennyit nyújt, viszont megteremtem számára azt az atmoszférát magam mellett, amelyben szabadon fejlődhet, HA AKAR.

Ám amikor látványosan nem jutunk feljebb, egyről a kettőre, s minket ez már lehúz, MÉGIS benne maradunk a kapcsolatban, az már nem az elfogadás hatásköre — hanem az már a ragaszkodás, a félelem az elengedéstől, a kényelem, a megszokás, naív várakozás , szorongás az egyedülléttől...

Fel kell bölcsen ismernünk, hogy amit teszünk, az mely pontig kitartás, és mikortól erőltetés.

( Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője )

Köszönöm szépen!

[nemvoltamelegjoneki]

Rengeteg csalódás és fájdalom után sem váltam érzéketlenné és mindezek ellenére, még mindig hiszek az igaz szerelemben.

Nagyon naív vagyok igaz!?

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek

[zoeeozzoeeoz]

Nem tudom mi van velem, de lehet, hogy ez az elengedés egyik lépcsőfoka? Nem tudom, de az utóbbi időben, elég sok régi, és gyerekkori és fiatal felnőttkori emlékek, élmények kerülnek ismét felszínre az agyamban. Pár dologra, most döbbenek rá, hogy az akkor miért és miért úgy, és mennyire naív, mennyire vak voltam. Ide,a tumblira is kerül belőle, mert kiírom magamból időnként. Legalább, nem csak a munkámról írok örökké :S

Szóval, most az a legújabb, hogy álmomban, de van hogy éber gondolataimban is, jönnek a gyerekkori nyaraim, hétvégi ebédek, szülinapok,stb.. a nagyszüleimnél. Most megmenekültök ezektől, mert még nem tudom írásba önteni, még kuszák. Majd idővel. Mind a két helyszín, mind a két nagyszülő, teljes részletességgel minden történés. Gondolom, hogy honnan, és miért jönnek most ezek elő, miért "zaklat" ezekkel az agyam, csak fura. Gyerekkoromban/fiatal felnőtt koromban adta el a család apai nagyszüleim házát, mikor a nagyim a keresztanyámhoz költözött. Akkor nem érintett meg annyira, mert azt fogtam csak fel, hogy a nagyi már nem bírja egyedül, és tenni kellett valamit. Aztán az anyai nagyim házát adták el a szüleim, mert nagyi alzheimeres beteg lett, és előszőr közelebb költöztették, majd sajnos otthonba került az állapota miatt. És most, hogy már nem élnek a szüleim, és hogy Én is eladtam a szüleim lakását, valahogy nem tudok ennek örülni. Jönnek, tódúlnak az emlékek. Fél életemet ott éltem, ott nőttem fel, ezernyi emlék. Ahogy közeledik az átadás napja, úgy jönnek egyre sűrűbben, és néha már úgy fojtom vissza a könnyeimet. Hogy ezt most nekem itt kell hagyni. Nem jöhetek többet haza...... Más, idegen fog aludni az én egykori szobámban. Más fog az erkélyen állva gyönyörködni a közeli zöld erdőben, más fog sétálni benne le egészen a Duna partig, más fog beszélgetni a szomszéd nénivel, és a pár éve oda költözött. piszkosul jól kinéző szembe szomszéd sráccal, és egy csomó élmény, történés, ami emlékké szelidűl(t) .

Szüleim, közel 50 évig éltek itt, én csak 23 évig. Ezernyinél is több emlék. Nehéz elengedni, és nehéz lesz nem haza jönni. Mint ahogy nehéz most felfogni azt is, hogy a nagyszüleim házát is csak kivűlről tudom megnézni. Be már nem mehetek, mert már más lakja. Mint ahogy a szüleim lakását is.

Kicsit ez olyan, mintha egy fának elvágnák a gyökereit. Aztán idővel, a fa is.......

#napi felesleges off. #napi én off