#annyira szerettelek

[anyadisszeretne]

Miért van az, hogy amikor tényleg iszonyatosan rosszul vagyok lelkileg te megjelensz vagyis igazából én ugyan ezt csinálom mert amikor te vagy szarul én is valamilyen oknál fogva pont akkor kereslek és nem tudom egyszerűen nem tudom miért.

Néha félek tőled, mert mi van akkor ha egy másik életben már annyira szerettelek, hogy inkább meghaltam.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #szerelem #magyar idézetek #magyar tumblisok #tumblr

[csacskamacskamocska]

Felnőtt ember

Egy rövid időre elkapott az aggodalom, hogy valami baj történt, családi tragédia vagy valami extra, nem várt nehézség és a megszokás már vitt volna, hogy írjak egy gyors sms-t, a találkozót lemondó semmitmondó üzenetre reagálva, de aztán arra gondoltam, hogy ha tudnom kéne, hogy mi történt, akkor tudnám. Felnőtt ember. Tisztában van vele, hogy homályt teremt. Ha homályban akar élni, éljen abban. Ha egy dobozban akar élni, éljen dobozban. Ha barátok nélkül neki boldogabb az élete, miért ne lehetne ő úgy boldog? Ha fél, féljen ahogy neki jó. Úgyhogy végre, rettenetesen sok év után elérkeztem erre a a térre. A barátaim felnőtt emberek. Tisztában vannak a mondataik, cselekedeteik hatásával. Nekem többet semmit, de tényleg semmit nem kell máshogyan értelmeznem, mint ahogy le van írva, vagy ahogy történik. Nem kell mögé tennem semmilyen extra megértést, magyarázatot, dekódolás, tuningot vagy pszichologizáló bólogatást. Minden, amit mögé teszek más valaki mondatainak vagy cselekedeteinek, az én vagyok, nem ő. A többlet is meg a negatívumok is.

Egyszer régen tanultam, hogy azért vagyunk felelősek az érzéseinkért mert a dolgoknak önmagukban nincs semmilyen értéke. Minden attól válik valamivé, hogy mi gondolunk róla, pontosabban milyen érzést társítunk hozzá. Ezek az érzések aztán végtelen láncolatokat hoznak létre mert az érzéseink problémákat vetnek fel, amiket támadjuk a másik embert, amit aztán megoldunk, amik érzéseket keltenek, amikről aztán azt hisszük... és ezek befolyásolják a cselekedeteinket, és akkor is kaotikus az egész, ha azt gondoljuk, hogy mi stabil, kiegyensúlyozott emberek vagyunk, mert érzelmei mindenkinek vannak, legfeljebb nem túl bonyolultak (a hiba inkább az empátiával szokott lenni), és nem érvek, hanem érzelmek ütköznek mindig, akkor is amikor azt hisszük, hogy annyira tárgyilagosak vagyunk, mint egy szemüvegtok.

A felelősség nem azt jelenti, hogy hibásak vagyunk azért, hogy valamilyen érzelmünk van, hanem azt, hogy rá kell tudni látni, hogy az adott érzelem kizárólag a miénk, bennünk keletkezett. Attól, hogy keletkezik egy érzelem, attól még az a dolog amihez kapcsolódik, nem válik normálissá vagy nem normálissá, hogy mi annak érezzük vagy nem. Ezért lenne fontos a kommunikációban azt a vonalat követni, hogy „amit teszel, az bennem ilyen érzést/érzelmet kelt...” Mi is ez? Egy használati utasítás egymáshoz. Ha én ezt teszem, ő úgy érzi magát, akarom-e, hogy úgy érezze magát, figyelembe tudom venni vagy nem, fontos-e annyira, akadályoz-e engem valamiben, ha figyelembe veszem. Néha persze azt kell mondani, hogy sajnálom, hogy így érzed magad ettől, nem állt szándékomban, de ez a dolog ezért meg ezért sajnos ilyen. Vagy elmondani, hogy én mindent megteszek amit tehetek. A másik ember ezt nem tudja. Ha nem mondunk ki valamit, ami a fejünkben van, a másik ember nem tudja. „Mindennél jobban szerettelek, ezért minden nap elolvastam a blogodat. Te cafka mégis hozzámentél valaki máshoz! Nem tudtad értékelni amit érted tettem!”

Mindennek, ami kivált valami érzelmet csak attól lesz valami "értéke", hogy akadályozza vagy támogatja a boldogulásunkat vagy a boldogságunkat (definiáljuk a boldogságot elégedett életnek).

Ez dobol a fülemben: Felnőtt ember. Tudja mit akar. Ha akar valamit, megmondja. Felnőtt ember.

#érzelmek #felnőtt ember #kommunikáció #konfliktus #asszertív #érzelem #felelősség #01-15

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjav��tani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[egy-senki-oszinte-irasai]

…És emlékezz, hogy szerettelek, talán annyira szerettelek, ahogy más sohasem fog.

#magyar #saját #saját gondolat #saját írás #fájdalom #magyar tumblr #önutálat #nem vagyok elég jó #sírás #szerelem #szeretlek #szerettelek #sohasem #más #hiány #hiányzol

[boldognaklenni-01]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“az egyetlened”

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem #nagyon szar #szakítás #szomorú szerelem #szomorusag #nagyon hianyzol #hianyerzet #hianyzol

[liveyourlifebetter]

Tudod annyira szerettelek és szeretlek, ha tudtam volna hogy ez lesz a vége, akkor is belementem volna akár 100x is, újra és újra elszenvedtem volna ugyan ezt, csak azért hogy lássam azt a mosolyt amit én vittem az arcodra, azt a nevetést amit én váltottam ki belőled.

#gondolat #szerelem #depresszió #magyar #healing #szakítás #kapcsolat #szeretlek #love #dream #magyar tumblr

[fajosziv]

2024.01.08.

Miért nem tudtál szeretni? Mivel érdemeltem azt meg, hogy megtudjam, hogy te nem szeretsz engem úgy, mint őt?...Mindig is gyanítottam, hogy sosem törölted ki őt a szívedből, de te mindig azt mondtad, hogy engem eleve jobban szerettél, mint őt valaha...nem szereted a hazugságot, nekem mégis hazudtál. Hogy lehet egyszerre két embert szeretni? Sehogy egyszerűen. Csak arra kellettem, hogy ne érezd magad magányosnak. Kihasználtál, miközben terveztem a jövőnket. A feleséged, a gyerekeid anyja akartam lenni. 2 évig mámorban éltettél, aztán fel kellett ébrednem ebből és realizálnom, hogy neked is csak egy pótlék vagyok. Holott a legelején leszögeztem, hogy nem szeretnék az lenni. Prioritás szerettem volna lenni, hogy én legyek számodra az első, a legfontosabb személy az életedben. Mert nekem te az voltál. Amennyire szerettelek és az életemmel is végeztem volna érted, ma már annyira gyűlöllek. Sosem utáltam senkit, de te ezt érdemled 2 év folyamatos áltatás után. A cselekedeteidet és a bizonyításaidat néztem, de még az is hazugság volt. Az egész kapcsolatunk az volt.

[kimondatlangondolatokk]

Bárcsak az lettél volna akire szükségem volt..

Teljes szívemből szerettelek az első pillanattól fogva.. Egy rossz gondolatom se volt rólad, és úgy gondoltam hogy te vagy akit én keresek..

Nem akartam elcseszni, de párszor sikerült.. Ennek ellenére te maradtál, és nem adtad fel..

Te voltál az az ember, aki értelmet adott a téli évszaknak.. Eddig mindigis gyűlöltem a telet és a hideget, de miután megismertük egymást már veled kötöttem össze...

Nem volt már rossz.. Hidegnek hideg volt, de elkezdtem újra élvezni.. A pillanat amikor néztük este a várost.. A rengeteg nap és idő amit a két ünnep között találkoztunk..

Az eszméletlen nagy fájdalom amit szilveszter napján okoztál, és a tehetetlenség érzet, amit szenteste okoztál..

Én reménykedtem abban, hogy ezeket a hibákat nem fogod újra elkövetni, de most már sosem tudom meg..

Ekkoriban kezdtem rá jönni arra, hogy te nem az vagy, akire nekem szükségem van..

Egy olyan személyre, aki egyszerre van ott nekem amikor szükségem van rá, és egyszerre tudok ott lenni neki amikor ő neki van rám..

Akkor jöhettél volna amikor csak szerettél volna.. A lehetőséged megvolt rá, és jeleztem neked többször is.. De a barátok és a saját időd fontosabb volt..

Sosem értettem meg, és sosem fogom azt, hogy miért nem tudtál pár óránál tovább maradni.. Mi lehetett annyira fontos otthon, vagy a barátoknál, ami miatt egyszer sem voltál képes estig maradni..

Gyűlöltem az érzést, és sosem éreztem azt, hogy komolyan vennél..

1-2 hetente át jöttél, itt voltál pár órát..

Ritka alkalmak egyikre volt amikor épp csináltunk is valamit.. Néha főztünk, egyszer sütit készítettünk és egyszer a 10 hónap alatt megnéztünk egy darab filmet. Azt is hónapokig hallgattam hogy milyen szar volt, és nem vagy hajlandó másik filmet nézni..

De tiktokon képes vagy eltölteni hosszú órákat.. Amit esetleg a párodra is szánhatnál..

Teret hagytam neked.. Igyekeztem hozzád igazodni.. Próbáltam nem rá tenni a tűzre..

Ahányszor veszekedtünk úgy éreztem hogy a falnak beszélek.. Nem értetted meg a problémát.. A saját magad által kitalált indokot addig védted, ameddig úgy éreztem hogy felesleges vitatkoznom..

Nem az voltál akit kerestem, de én az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy megfogsz változni..

Tévedtem..

Be kellett látnom, hogy te nem az vagy, akit én elsőre elképzeltem. Te nem az vagy, akire nekem szükségem volt.

Remélem, hogy megtalálod a hozzád illő partnert, mert úgy látszik hogy nem én voltam.

#esti gondolatok #saját #magyar #kimondatlangondolatok #break up

[ajtostolahazba]

Múlt héten megrendeltem életem legdrágább cipőjét. Ha azt mondom ez volt az álmom, nem hazudok. Kurva nehezen szántam rá magam, mert jóval a lélektani határ felett volt az ára, de annyira akartam...

Pénteken jött az üzenet, hogy a futár hozza. Hótt idegbe voltam, direkt olyan cuccban mentem, hogy passzoljon hozzá. Meghozta, kiperkáltam, de pont vevőm volt, csak kb.fél óra múlva nyitottam ki...

A dobozban egy full más cipő volt!!! Nézem a kódot a dobozon, stimmel. Nézem a visszaigazolást, az is. De nem úgy néz ki, a színe se olyan, a talpa lapos...nem ezt akartam. A cipőben egy totál más kód...hát ott én megsemmisültem.:(((

Kb.egyórás meló volt intézkedni, de persze nem cserélik, majd visszautalják, új rendelést kell leadni. Slusszpoén: az, ami tetszett,elfogyott. Az, ami még tetszik, számomra megfizethetetlen.

New Balance...szerettelek volna nagyon, de te nem akarsz engem asszem...:(((

[barcsakveledlehetnek]

szerettelek annyira, hogy el tudjalak engedni.

#szeretlek #hiányzol #csak barátok #viszonzatlan szerelem #várok rád #szerelem #önbántalmazás #heg #vágás #reménykeltés

[orokke-a-te-szived]

Szakításnapló 6.nap:

Azon gondolkoztam, hogy miért nem érintett annyira rosszul a szakításunk ha ennyire szerettelek.

Sok átsírt éjszaka után rájöttem. Tudod a kapcsolatunk alatt sok seb ért engem. Itt gondolok a szeretet megvonására a sok passzív megnyilvánulás a sok ronda szóba kifejezett bántások, hogy azzal bűntettél, hogy megvonod tőlem a figyelmed és az időd.

Hiába akartalak én szeretni téged, ha te nem vágytál szeretetre. Igazából annak ellenére, hogy egy kicsit meghalt bennem valami amikor szakítottunk egyben a legjobb dolog ami történhetet velem, mert hiányzol ez tény de az a részed hiányzik akitől jobb embernek éreztem magam, aki mellett mese szépnek és fontosnak éreztem magam. Kár, hogy ez csak álarc volt. Évekig sírtam éjszakákon át, mert nem értettem mit csinálok rosszul, hogy miért nem beszélsz velem, hogy miért nem vagyok elég jó se kívülről se belülről, hogy engem miért nem lehet szeretni. Aztán rájöttem, hogy nem velem van a baj hanem rossz embertől vártam el a tiszteletet, hűséget és a szerelmet. Sajnos ezt neki nem tanították meg otthon. Ami nem az ő hibája.

Remélem egyszer felnősz ahhoz, hogy megtanuld értékelni azt, hogy valaki a sok szar mellett is teljes szívéből szeretet. Vagyis csak szeretett.

#szakításnapló

[anyadisszeretne]

Pittyen a telefon és a te neved jelenik meg a kijelzőn. "Gyere át" pontosan tudom, hogy megint unatkozol, de már pattanok is a fürdőszobába készülni. Közvetlen vagy, de közben kedves és mézesmázos dolgokat suttogsz a fülembe "annyira gyönyörű vagy, te vagy az egyetlen lány akit beengedek az otthonomba" én pedig mint egy drogos iszom a szavaidat és kattogok érted. De a legrosszabb, hogy úgy hiszem el őket mintha kötelező lenne. Olyan dolgokat kérsz tőlem amikkel feladom az elveimet de mégis megteszem mert a fejemet átjárja a sok hazugság amiket suttogsz. "Ah baba nincs senkinek ilyen jó szája, mit szólnál ha térdre dobnád magad?" mint egy kutya úgy fogadok szót neked hiszen uralsz mert ha valakit soha nem szerettek az elhiszi a magadfajta férgeknek, hogy ez a SZERELEM.

Aztán évek telnek el és akkor jön rá az ember, hogy csak a teste kellett meg az azzal nyújtott szolgáltatás. A kurvád voltam és ebben az egészben az a legrosszabb, hogy te egész végig tudtad, hogy mi a célod velem : A BASZÁS. Kihasználtad azt, hogy szerettelek,hogy hittem neked, hogy naiv voltam, hogy szeretetre vágytam.

De ezt is meg kell és túl kell élni mert erről szól az egész. Ha te nem lettél volna most nem lenne egy csodálatos férfi az oldalamon és nem az enyém lenne a világ szebb lánya.

Tehát köszönöm.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #Kihasznált #Kihasználva #Nők #Nők vagyunk

[omgitsbigboy-blog]

Annyira szerettelek, hogy minden este lefekves elott azt kivantam, hogy orokre az enyem legyel..

#szomoru #sajnalom

[a-banat-istene]

Hetek teltek el, mióta újra szétváltak útjaink…

Már nem fáj a hiányod, nem szeretnék minden áron melletted lenni.

Végre észhez kaptam, tudom, hogy nem Rád van szükségem.

Köszönöm, hogy másodjára már őszintébb voltál velem, s megmutattad igazi énedet.

Egyre kevésbé hiányzol, s már nem érint meg annyira ha közelemben vagy..

Elindultam a gyógyulás felé.

Köszönöm Neked az elmúlt hónapokat.

Megtanultam, hogy nem az az ember fogja összeforrasztani a szívedet, aki azelőtt összetörte.

Fáj, hogy nem az az ember vagy, akinek hittelek, vagy szerettem volna hogy olyan legyél.

Még így is szerettelek minden egyes hibáddal együtt..

Örülök, hogy másodjára nem úgy váltunk el, mint először.

Boldog vagyok, hogy továbbra is jóban vagyunk, de már ennél többet nem szeretnék!

Egy hónappal ezelőtt még veled terveztem az életemet.

Már csak ezeket kérem tőled: Ne szeress, ne akarj vissza jönni, ne akarj többet mint barátság!

Tényleg te voltál az eddigi legnagyobb lecke az életemben.

Ráeszméltem végre, hogy melletted elvesztetted önmagam, s hosszú hónapok kellettek, hogy kezdjek újra visszatálalni magamhoz.

Már nem sírok érted, nem vagyok fent egész éjszaka, mert fáj hogy nem vagy!

Jól vagyok! Végre boldog vagyok, NÉLKÜLED!

Sosem foglak elfejteni, ha egyszer a gyerekeim megkérdezik ki volt életem első szerelme, a Te nevedet fogják hallani!

Még ennyi idő után sem jöttem rá, miért szerettem beléd, de már nem is keresem a válaszokat.

Boldog vagyok hogy megtörtént, viszont az jobb, hogy màr nincs többé olyan hogy MI.

Végre külön utakon járunk.

Remélem egyszer te is megleled a boldogságodat, nyitsz majd a másik felé.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm Neked az elmúlt hónapokat.

Az életem egy fejezete befejeződött, bízom benne a következő sokkal jobb lesz.

[nehezlaberzesnem]

Kedves te!

Az egész csak egy fura kis játéknak tűnt amibe bele mentem. Megígértem magamnak sose leszek olyan amilyen voltam, akin átgázoltak.

Aztán jöttél te. Te aki annyira tisztán látott mindent és annyira türelmesen nyalogatta a kis sebeimet.Döntés képtelen voltam és téged ez sem érdekelt. Rám írtál, nem is úgy indult nekünk ez az egész sőt… amire észbe kaptam csak már nap mint nap beszéltünk és a mindennapjaim része lettél.

Nem tudom mi a rosszabb, az hogy megszerettem a személyiséged, vagy pedig az hogy 2 hónap alatt olyan élményeket kaptam amit akkor abban a pillanatban nem is gondoltam.

Féltem minden érzelemtől egyszerűen csúnya kijelenteni de nem szerettelek de szerettem veled lenni, sokáig így volt ez. Amikor először kiejtetted egy rövid telefonálás közben azt hogy “szeretlek”. Köpni nyelni nem tudtam hisz ez nagyon nagy szó számomra, nem tudtam neked ezt viszonozni akkor abban a pillanatban. Sokszor mondtad nekem utána, és egyszer amikor alváshoz készültünk megint azt mondtad “szeretlek” hosszú gondolkodás után aznap este én is kimondtam neked. Félve, de kimondtam. Annyira gyorsan, de még is lassan történt minden. Kicsit mérges vagyok de egyben hiányzol, az ember nem is gondolja akkor ott hogy mennyire a mindennapjaiddá válik egy ember. Mindennap ahogy a vonatról leszálltam már hívtalak is nehogy el aludj, mióta nem tudok rólad mindennap az van a fejemben “remélem nem aludt el!” Nagyon apró dolgok de az hogy ha elmegyek a Gimipark előtt te jutsz eszembe. Közös cigik. Az igazi de igazi beszélgetések, bármi de bármi bajunk volt akar lelkileg is megtudtuk beszélni és azt érzem azt az ember vesztettem el aki megértette ki vagyok én!

Úgy éreztem menni fog nem lesz baj, el engedlek és megy tovább minden. Az elején egész jól ment… barátokkal voltam, mindig próbáltam jól érezni magam de egyszerűen azt veszem észre jól vagyok és csak rá nézem valamire te jutsz eszembe róla. Ha meglátok egy macskát csak az jut eszembe “ neeezd egy cicó”. Vezettem, besötétedett és felnéztem az égre. Gyönyörű csillagos volt, és az volt a fejembe hogy megint egy ígéret amit nem kaptam meg “nyáron majd kimegyünk és nézzük a csillagokat”. Ez hol marad? Rengeteg minden kavarog a fejemben, mondtál dolgokat és azok mind igaznak tűntek… hol rontottuk el? Mérges vagyok és az agyam állandóan forog,gondolkodik. Vajon mi lehet veled? Megy tovább minden ahogy eddig volt? Néha eszedbe jutok?

Az a találkozásunk van a fejemben amikor elmentem hozzád, és akkor megcsókoltál olyan érzelmes volt. Élveztem, jól esett… csak azért egy szál papucsban,kabátban kijöttél hogy beszéljünk. Ne mondja nekem senki hogy nem okkal volt. Ha nem voltál velem sem érdekelt mert tudtam teljesen mindegy akkor is itt vagy. Közös élmények, bulik, vagy az amikor elmentünk az első bulira és könyörögtél aludjak ott. Nem akartam, de annyira szépen kérleltél hogy ott maradtam. Karácsony ami szerintem nélküled élhetetlen lett volna, most éppen az van meg hogy nálatok a kanapén milyen jót nevettünk vagy csak az hogy ugyan ott feküdtél és nézted ahogy babázom. Azt éreztem te is igazán szeretsz. Újra es újra az játszódik le én valójában tudom mit szúrtunk el és miért, mind a ketten jól tudjuk. Elhidegültünk, én rád hagytam. Te pedig nem is próbálkoztál.

Ahogy telik az idő nem jobb, hanem csak rosszabb. Mindent megadnék azért hogy még egyszer utoljára halljam azt hogy “szio babó” ahogy mondtad nem csak egy átlagos szó volt. Én veled tényleg eltudtam volna képzelni. Dühös vagyok ezt mondja az eszem. Dühös vagyok mert nem lehet igaz hogy ez minden csak kamu volt. Nem lehet az igaz amikor csak össze bújva meséltünk az nem jelentett semmit,vagy az hogy sokszor szerettél volna velem lenni. Lehet kicsit keményebbnek kellett volna veled lennem? De annak meg mi értelme!? Hisz nem tettel semmi olyat,ha pedig igen azt szóvá tettem. A barátaim körülöttem nem értik mik ezek “macs” “Sás” “tiszakécs” de nem is jut eszembe csak amikor valaki kiejti a szót és csak mosolygom magamban mint valami bolond mert az a te rossz vicceid köze tartozott.

Sok mindent nem tudok és nagyon jól tudom hogy el kellene engedném téged és nagyon azon vagyok esküszöm de egyszerűen nem tudlak. Barátaim körülöttem csak látják valami baj van és egyszer megszólalt az egyik “Basszus nagyon megfoghatott valamivel, ilyenkor már rég túl vagy”

Igen, ez így volt sose tartott sokáig de valahogy téged nem tudlak. A szakítás sem volt egyszerű annyiszor vissza húztál,együtt sírtunk. Meg akartalak csókolni és legszívesebben könyörögtem volna neked, “kérlek ne menj el” de tudtam teljesen felesleges lett volna. Én csak annyit tudok nem többet hogy minden egyes nap azon reménykedem neked is faj egy icipicit legalább az hogy én nem vagyok, tettem annyit az életedhez hogy eszedbe jussak. Az elengedése most nem megy, sokmindent tapasztaltam, sok minden volt ami megtörtént. De te vagy az az ember aki akkora nyomot hagyott hogy beletudnék pusztulni. Remelem jól vagy.

#könyvek

[nikotinoscukorka]

Ha keresnél ..

már soha többé nem találsz meg a közös helyünkön , már soha többé nem nézhetünk összebújva valami szörnyű filmet hogy aztán reggelre a címét is elfelejtsük. Soha többé nem csinálhatok neked kakaót hogy aztán kifigurázd a tetején csillogó tejszínhabot mondván nálam nincs édesebb. Már nem mondhatod azokat a mázas szavakat amiket én nagy szeretettel elhittem. És azt hiszem már ha megérintenéd újra a bőröm nem futna át rajtam az az égő borzongató érzés . Nem vesznék el csokoládé barna szemeidben miközben mosolyogsz rám azokkal az imádnivaló gödröcskékkel a szád mellett..

Már nem . Örülök hogy boldog vagy de kérlek soha ne szeress senkit annyira amennyire én szerettelek.

'23.09.09

#saját érzelmek #saját írás #fiatalság #fájni fog #idézet #szerelem #fáj #szeretlek #forrócsoki #szerettelek #magyar #megöleltél #sajat iras #foryou #foryouhungary #összebújás #mosoly #kötődés #könnyek #különleges