#egymásra nézve

[keresztyandras]

Egymásra nézve

Annyi évtized után happy enddel zárult a szerelmes regény. Károly király és Camilla királynő a koronázás ceremóniája után.

View On WordPress

#egymásra nézve #Károly és Camilla

[oldtvandcomics]

So I am operating with a pitifully small sample size, but a thing that keeps striking me is how queer movies coming from conservative / homophobic countries these days are still so... happy. We have got Kenya with a teen lesbian romance (Rafiki), we have India and a comedy about lavender marriage (Badhaai Do), and Morocco with The Blue Caftan, that very much is a movie about dealing with death, but also very sweet about it.

And like, it isn’t as if they were completely detached from reality, these characters very much have to deal with homophobia and are shown to be in danger for being queer. But compared to the stuff that has been going on in Western movies not even that long ago, think Brokeback Mountain? The homophobia is being balanced by so much JOY. No queer characters die horrible deaths, they don’t have to sacrifice their relationships along the way, and there is always a happy ending, if not overt, then implied.

#to be fair I really haven't seen many of these movies #because 1) there aren't many to begin with #and 2) I am not a big fan of realistic stuff so I tend to glance over everything that is not fantasy #Ek Ladki Ko Dekha was the most angsty of the ones I saw #like that poor girl was SUFFERING #but it still had a happy end #and I did say Brokeback Mountain here #because that is the one people know #but the one I REALLY was thinking about #was the Hungarian movie Egymásra Nézve #which was made still under the communist regime #in 1982 #so it is very much the product of a really homophobic society #and I'm telling you that movie ended HORRIBLY #I mean lesbian movie from the 80's... #there is just a world of difference between it and the four I've listed #I don't know #but this does make me feel a bit hopeful #queer movies #queer representation

[nemacsond]

Csak dugunk és dugunk …

Te egyre jobban nyomod a puncim és egyre gyorsabb vagy. Érzed ahogy kiárad a forró nedv a puncimból. Egymásra nézünk. Látod hogy a szemem néha felakad a finom farkad érzetétől. A szemkontaktus közbe hevesen csókolózunk. Már a nyelveddel is játszadozol a számba. Szerelmesen dugunk .. egyre szerelmesebben. Aztán eljön a pillanat. Az a mély szemkontaktus. Amikor olyan mélyen nézünk egymás szemébe hogy azonnal az élvezet határára kerülünk. Mindkettőnk szíve egyszerre hevesen ver. Abban a pillanatban amikor a legnagyobbat lököd rajtam bebizsergek, majd elzsibbadok és elélvezek. Közbe végig a szemeidbe nézve. A gyönyörtől pedig elspriccelem magam. Amire te tövig löksz még rajtam kettő-hármat, majd kihúzod és rám élvezel. Majd rám nézel és azt mondod: - Ha mégegyszer ilyen mélyen a szemembe nézel, már nem fogom tudni kivenni belőled időben.

#szex #szexualitás #szerelmi történet #magyar tumblr #magyar

[csacskamacskamocska]

Mire vágysz a legjobban?

Milyen gonosz kérdés ez valójában. Szándék nélkül, de meggyötri az embert. Két napja ezen gondolkodom. Van egy elemi vágy, sóvárgás, ami elsőre eszembe jutott. Bárcsak... de aztán arra gondoltam, hogy ha egyetlen dolgot választhatnék, és az meg is valósulna, akkor mi lenne az? Feladnám-e a szerelmemet a gyerekeim boldogságáért? Feladnám. Zokogva és szűkölve, de soha hátra nem nézve feladnék mindent azért, hogy minél hosszabban megélhessék a boldogság megfoghatatlan csodáját. Óóóóó, és mi van, ha az ördög játékot űz velem, és ez azt jelenti, hogy drogosok lesznek? Vigyázni kell a kívánságokkal nagyon! Arról nem is beszélve, hogy mondjuk itt van a lehetőség, hogy változtassak hatalmas dolgokan. Kérhetnék világbékét például. De mi van, ha a világbéke nem jelent semmi jót? Ha a világbéke akkor jön el, amikor az emberiség kipusztul és a Föld meggyógyítja magát. Jó, jó, akkor legyenek az emberek okosabbak. Mind. Hát, úgy tanultam, hogy az intelligens embereknek intelligens és kifinomult játszmáik vannak. Szóval lehet, hogy csupán ügyesebben gyötörnék egymást. Szeretnék visszatérni a saját kicsinyes boldogságomhoz. Nem lehetne...? De mégis inkábba gyerekek! Az életemet is odaadnám értük, hátmég valami bizonytalan kimenetelű szerelmet. Álltam éjjel a villamosmegállóban (nem messze attól a megállótól, ahol egy hasonló éjjelen egy autó halálragázolt egy lányt) és azon gondolkodtam, hogy mire vágyom igazán. Aztán azon, hogy min gondolkodhatnak mások. Mellettem egy pár. Talána a férfi nem is szerelmes a lányba. Sosem volt az. A lány nem tudja. Ha tudná, nem lenne ezzel a férfival már tíz éve. Az ember nincs együtt 5 vagy tíz évig valakivel, akibe sosem volt szerelmes. Ki megy bele ilyen kapcsolatba? Hazugok? Közönyösek? Egy néni. Öreg. Pont úgy néz ki mint egy öreg néni. Vajon fáj-e neki, hogy nem szép, nem fiatal, nem erős vagy már megbékélt vele? Volt-e boldog? Szeették-e? Megéálte-e az összebújásokat, az egymásra figyelést, az egymásért élést, a gátlástalan szenvedélyt, a közös terveket, a béküléseket, a közös csodákat? Egy lány. Fiatal. Kirívóan szexi, csupa pánt ruhában, de nem tudja viselni. Folyton húzogatja a melltartóját. Párductestű kamasz. Ha kibontaná a befont fekete haját, a derekáig érni. Logannak biztos tetszene. Szereti ezt a típust. A kislány se vágyik másra, csak, hogy szeressék. És el fogja adni magát olcsón egy bunkónak. Meg én. Fáradtan, három táskával, a szandál feltöte a lábamat, a topomat összekentem valamivel. A hajam zsíros, majd reggel megmosom, úgyis mennem kell valahova. Kimerült ötvenes. Leginkább nem szeretnék most látszódni, csak hazajutni. És valószínűleg eladtam magam, olcsón.

#Mire vágysz a legjobban? #Éjjeli gondolatok #névtelen #08-19

[mysoulisdark01]

Én már csak ott szeretnék tartani mikor életem szerelmével kint ülünk a tornácon és nézzük ahogy szerelmünk gyümölcsei önfeledten játszanak a kertünkben, majd egymásra nézve annyit mondunk, megcsináltuk.

Bárcsak.

~V~

#család #boldogság #gyerekek #szerelem #boldog élet #élet értelme #élet

[mindigvankiut]

Ülök a teraszon és azon gondolkodom az égboltot nézve, hogy

Milyen jó lenne ha itt lennél mellettem

Akkor csókolhatnálak meg amikor akarlak

Akkor bújnék hozzád amikor akarok

Nézni a csodás mosolyod

Érezni az illatod egymásra hangolódva

Hogy a szemedbe mondjam, hogy Szeretlek

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar poszt #magyar #saját poszt #saját #gondolatok #boldogtalanság #érzelmek #szerelem #szeretlek #hiányzol

[homregeszet]

Miskolci Régész Enciklopédia - Raktározás

Régészeti fogalomgyűjteményünkben első látásra érthetetlennek, esetleg túl kézenfekvőnek tűnhet a raktározás kifejezés szerepeltetése, de a dolgok mélyére nézve hamarosan megvilágítjuk ennek a tevékenységnek a jelentőségét és a szótárunkban való létjogosultságát.

Raktározás alatt általánosságban az áruk tárolását, állagának megóvását, a készletek elhelyezését értjük, mely egy logisztikai láncolatnak a része. Ha az előbbi értelmező mondatban az áru főnevet kicseréljük a lelet, esetleg műtárgy szavakra, akkor máris kész a múzeumi raktározás magyarázata.

„Gyűjt – Megőriz – Feldolgoz/Közread” – szól a múzeumokban dolgozó régészek feladatát definiáló klasszikus hármas.

Mégis, a régészetre gondolva két általános kép ugrik be az emberek fejébe: a terepen ásó régész figurája, valamint a múzeumi vitrinben elhelyezett feltárási lelet, mint műtárgy. Azaz a klasszikus hármas besorolás első és harmadik eleme. Ám joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi történik e két esemény között.

Noha kevésbé látványos, de ugyanolyan fontos a megtalálás és bemutatás lépései között a megőrzés, azaz a raktározás. Alapvető szerepét mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy az ásatásból kikerülő lelet leghosszabb életciklusát éppen egy raktárbázison tölti, mielőtt hosszabb-rövidebb időre bekerül egy múzeumi kiállítás enteriőrébe, vagy éppen tudományos dolgozatot készítenek róla.

Milyen részei vannak egy régészeti raktárnak? A feltáráson anyagtípusonként (kerámia, csont, fém stb.) szétválogatott és papírzacskókba, műanyag önzáró tasakokba csomagolt leletek kerülnek be a raktárbázisra. Mivel ezek, a terepen begyűjtött tárgyak földesek, porosak és nem keveredhetnek a más lelőhelyekről őrzött, már tisztított műtárgyakkal, ezért először egy ideiglenes tárolóhelyiségbe, a külön bejáratú SÁROSANYAG RAKTÁRba érkeznek. Itt meg is történik az elsődleges nyilvántartásuk, gyarapodási naplóba vesszük a bekerülő mennyiséget.

A Sárosanyag raktár szomszédos helyisége a MOSÓ, ahol a leletek elsődleges tisztítása történik. A megtisztított és teljesen megszáradt leletanyagot visszacsomagoljuk és következő állomására, a restaurátor szakemberek műhelyébe juttatjuk. A restaurálás boszorkánykonyhájának titkait itt nem részletezve – hetekkel, hónapokkal később – onnan ismét a raktárban landol a már válogatott, ragasztott, kiegészített, vagy éppen konzervált leletanyag. Ebben a kész állapotban már végleges tárolási helyiségben keresünk nekik teret. Raktározás során különös kihívást jelent, hogy a terepről behozott sárosanyag űrmértéke kisebb, mint a már restaurált leletek légköbmétere. Ezt könnyen elképzelhetjük, ha belegondolunk abba, hogy az ásatáson megtalált maréknyi, vagy éppen zacskónyi törött cserépdarab a restaurátor munkája révén ép kerámiaedény gömbtestévé változik át. Persze azért nem minden lelet restaurálható és egészíthető ki. A tárolás optimalizálása ezért nagyon fontos feladat. A ki nem egészíthető, töredékekben maradó anyagot azonos típusú dobozokban, tömörítve raktározzuk. Míg a kiegészített műtárgyakat önállóan dobozoljuk be és ezeket a tárolóegységeket egymáshoz igazítjuk.

A racionális helykihasználás ún. TÖMÖRRAKTÁRban, sínrendszeren gördíthető és egymásra tolható szekrények polcain történik. Dobozok ezrei így helyezhetők el legmegfelelőbb módon. A szekrények, polcok és dobozok tartalmát a bepakolás során kataszterbe véve tartjuk nyilván. Ez a nyilvántartás azonosítja a lelőhelyet, azon belül a feltárási objektum számát és anyagtípusát.

Ebből a szigorú rendszerből fogjuk majd egyszer-egyszer kivenni egy-egy lelőhely egy-egy műtárgyát, ha azt valamelyik kiállításba beemeljük.

Egy raktár ajtaján bepillantani mindig is izgalmas. Kifejezetten, ha ezt a raktárt már egy és negyed évszázada folyamatosan töltik fel. Ez a hely titkok és ismeretek millióit rejtő kincseskamra, minden egyes doboz lelet mögött egyedi történetek lapulnak. Mesék a tárgy készítéséről, ismeretek annak használatáról, történetek a pusztulásáról és újbóli megtalálásáról.

A miskolci múzeum közel 125 esztendős gyűjteményének régészeti raktárába hamarosan bárki beleshet. Az új Látvány(rak)tárunkat rövidesen megnyitjuk a kíváncsi tekintetek előtt.

Dr. Szörényi Gábor András

#hermanottómúzeum #homrégészet #homregeszet #miskolcimúzeum #miskolcirégészet #miskolc #régészet #regeszet #raktározás #raktár #leletek #szörényi gábor #látványtár #látványraktár #magyarrégészet

[hianyoznivagyhianyolni]

Mi fontos számodra egy kapcsolatban? Milyen elvárásaid vannak? Milyen külső tulajdonságok azok amik imponálnak neked?

Uh én úgy érzékeltem ezt már egyszer megválaszoltam, de most nem látom az adatlapon, szóóval

Őszinteség; tisztesség; kommunikáció; hogy tudjunk közösen fejlődni; tudjunk mindenről is beszélni; fogadjon el olyannak amilyen vagyok; nagyjából legyenek azonos értékeink az életre nézve, mármint mi fontos nekünk, mit értékelünk stb; hűség; intelligencia; legyenek közös dolgok is, amiket együtt tudunk csinálni pl. Sport, kiràndulni, utazni, ami minőségibb, mint a netflixet bámulni; elkötelezettség- egyik kapcsolat sem happy mindig, mindenhol vannak hullámvölgyek meg mély pontok, de ha két ember odafigyel egymásra ennek nem kéne problémának lennie :)

Külsőre nincs semmi különös, külső megfog, belső megtart :) az eddigi barátaim mind máshogy néztek ki, sőt más testfelépítés is, szóval tényleg ami megfog és lehet inkább egy 7/10es, de mindent megad és nem kell félnem, mint egy 10/10 és azon gondolkozom nap mint nap, hogy mindenkinek ő kell

De szerencsés vagyok, mert most van olyan ember az életemben -akivel igaz, nem fogok családot alapítani és nincsenek közös terveink-, de mindent megad, amit kívánhatnék:) 🫶🏻

[szarazkartoneszmek]

Füst

Beszélgessünk egy picit a dohányzásról, dohányosokról, nem dohányzókról!

Azt látom, hogy sok dohányos úgy érzi, hogy indokolatlanul korlátozzák, és erre különféle módokon reagálnak, van, aki csendesen morog, mások sértetten, lázadásként szándékosan nem tartják be a dohányzásra vontakozó szabályokat és illemszabályokat.

Szerintem a dohányosoknak és a nem dohányzóknak nem kellene ellenségnek lenni, de ezt csak úgy lehet elérni, ha mindenki tekintettel van egymásra.

Például én nem dohányzom. Nem zaklatom a dohányos ismerőseimet, hogy de, mindenképpen szokjanak le, nem hülyézem le őket. Az ő döntésük, hogy dohányoznak, vagy nem. Ilyeneket sem mondok, hogy legyen nekik drágább az orvosi ellátás. Másoknak is vannak szokásaik, értendjük, körülményeik, ami nem a legjobb az egészségüknek. Bárkit büntethetnénk, amiért nem hagyja el mindet.

Viszont nagyon sokat szenvedek a dohányosok viselkedésétől, és meg van kötve a kezem, nem tehetek ellene. Egyszer megkértem egy férfit, hogy legyen szíves, távolabb dohányozzon, ne a buszváróban, és kis híján nekem jött. Egy másik alkalommal kiálltam egy férfi mellett, aki rászólt egy szintén váróban dohányzó nőre, de azt a vénasszonyt sem érdekelte, hogy már ketten szóltak neki. Tényleg mindre hívjak rendőrt? Ez a megoldás? Hátha egyszer jól megvernek, hogy mindig kötekszem?

Nem kéne a dohányosoknak is magukba nézni, hogy tényleg ártanak másoknak amikor kulturálatlanul dohányoznak? Ha azt akarják, hogy ne utálkozannak rájuk, ne legyenek tiltótáblák, akkor fontolják meg, hogy maguktól betartanak bizonyos határokat a békés együttélés miatt.

Elmondok néhány napi rendszerességű problémát, amivel találkozom:

Ha reggelente a buszra várok, szinte mindig akad valaki, aki nem megy a kijelölt dohányzó helyre, hanem ott, a megálló táblája közelében cigarettázik. Választhatok, hogy belekötök mindbe, egyszer hátha megvernek, vagy szívom a füstöt, vagy elmegyek jó messze, és majd szaladok a buszhoz, ha megjön. :(

Amikor leszállok a buszról, szinte mindig akad egy vagy több ember, aki a rettenetesen hosszú, húszperces utazás után azonnal rá kell, hogy gyújtson, és mindig rohannak, hogy lehetőleg előre menjenek. Én is sietnék munkába, de választanom kell, hogy szívom a füstöt, vagy lemaradok jó messzire, hogy eloszoljon, és tudjak lélegezni is, miközben haladok. :(

Arról nem is beszélve, hogy elindulok otthonról tisztán, de annyit állok a füstben, hogy beveszi a hajam, a ruhám, mire beérek a munkahelyemre (ez a mellett, hogy büdös, még egészségtelen is). :(

Olyan is van, amikor maga a buszvezető dohányzik menet közben... Megbántam már párszor, hogy túl közel találtam ülőhelyet. :(

Én nem csinálok másokkal ilyesmiket, nem bántom ezeket az embereket. Nem hiszem, hogy megérdemlem tőlük ezeket a dolgokat. Azt sem hiszem, hogy jogosan sértődnek meg, ha mégis szóvá teszem.

Szépen kérek mindenkit, aki dohányzik és olvassa ezeket a sorokat, hogy amikor legközelebb rágyújt valahol, nézzen körül, hogy zavarni fog ezzel valakit? Szabad-e azon a helyen rágyújtani?

Elhiszem, hogy a dohányosnak hozzászokik az orra és nem érzi magán sem, hogy füstszagú a haja, a lehellete, a ruhája (pedig az, bocsánat, de így van). De én nem akarok egész nap füstszagú lenni. Nyilván, aki mindig előre szalad a cigijével, nem tudja, hogy hány méter füstcsíkot húz maga után (pedig jó nagy városi házakból olyan 5-6 háznyira még érződik), de azért józan ésszel be lehet látni ezeket a dolgokat.

Amikor egy dohányos nincs tekintettel senkire, az valahol igénytelenség magára nézve is. Ha arra figyel, hogy mosakodjon, ne legyen izzadságszaga, tiszta ruhát vegyen, sőt még esetleg a csikket is csikktartóba dobja, és nem szemetel vele, akkor erre miért nem gondol? Ez is a magáról kialakított képhez tartozik.

Ott van még az égés/égetés kérdése is. Egészen kicsi koromban egy dohányos megégette a hátam egy cigarettával. :(

Azt látom, hogy sokan nincsenek tekintettel a gyerekekre sem. Ahol régen laktam, történt olyan, hogy a buszra váró gyerekek ették a kis uzsonnájukat, és a felnőttek rágyujtottak mellettük a váróban. Miért? Mert esős nap volt, és a helyett, hogy halasztották volna a cigarettázást, inkább befüstöltek a gyerekeknek. :(

Két alkalommal erdőben tett kiránduláskor a csoportban lévő dohányosok még az erdei sétát sem bírták ki, hogy élvezzék a tiszta levegőt, inkább füstöltek végig, és elrontották az egészet mások számára is. Sajnos ez sem olyan helyzet volt, ahol szóvá tehettem volna. :(

Én nem azt érzem, hogy a dohányosok vannak korlátozva. Azt érzem, hogy a nemdohányzók védelmére hozott szabályok nem érnek semmit, mert nincsenek betartva és betartatva.

Ha tiszta levegőhöz akarok jutni anélkül, hogy konfliktusba keverednék, akkor el kell kerülnöm messzire az útvonalakat, helyeket, programokat, ahol dohányosok is vannak. Röviden, menekülnöm kell.

Vagy választhatom azt, hogy lesifotózok, hívogatom a rendőrt a tilosban dohányzókra, beszólok, bekelötök mindenkibe, aki rossz helyen füstöl, és esetleg tényleg rám támad az egyik. Vagy hozhatok valami büdöset az orruk alá, de akkor tovább kínoznám a nemdohányzó társaimat is, és pont arra a szintre süllyednék, amit elítélek. :(

Én ezt nem szeretném, ezért kérem inkább szépen. Nem gondolom, hogy az összes dohányos rossz ember és szándékosan ártani akarnak. Inkább azt látom, hogy vannak, akik adnak magukra, nagyon tudatosan betartják, hogy ne ártsanak másoknak. Vannak akik kevésbé tudatosak, és a szabályok nagy részét betartják, de nincsenek tisztában vele, hogy tesznek olyan dolgokat, amivel ártanak. A maradék pedig, akik sértődött kispulyaként viselkednek, de ott nincs is meg annyi értelem, hogy legyen kivel beszélni erről. Itt valóban a hatóságnak kellene fellépni és betartatni a szabályokat.

Záró gondolatként:

Nem mérgezem meg a levegődet, kérlek te se tedd ezt velem!

A cicás képre kattintva angol nyelven olvasható, hogy hat a passzív dohányzás a házikedvencekre.

#dohányzás #passzív dohányzás #füst #dohányfüst #dohány #égés #égetés #viselkedés #emberek #magyarország #gondolatok #magyar #konfliktus #levegő #tiszta levegő #társadalom #együttélés #illem #jog #szabály #szabályok #szabályszegés #menekülés #károkozás #veszélyeztetés #gyerek #gyermek #felnőtt #kérés

[mostoszinten]

szia nyuszika

így hangzott az első jóreggelt üzenet, amibe beleremegett a lelkem egésze

itt éreztem talán először, hogy soha nem akarom már más hangját hallani, ne pengesse senki lelkem húrjait többé, csakis te

aztán elmentél

újra

és újra

már fogalmam sincs mit tegyek, képtelen vagyok megbírkózni a hiányoddal, gyenge vagyok, legyőztél

néha tényleg úgy érzem belehalok abba, hogy nem írhatok neked, ezért úgy döntöttem itt fogom folytatni a már csak egyoldalú beszélgetéseinket

bízom abban, hogy egy ideig segít majd, ha elhitetem magammal t a l á n elérnek egyszer hozzád az üzeneteim, t a l á n egyszer te is könnyes szemmel olvashatod majd mennyire szerettelek, vagy egy másik életben t a l á n majd én mutathatom meg neked

ma megint felvéstem az iroda köré a nevedet a falra

valamiért sokszor úgy érzem, ha leírom a neved betűit megnyugszok, minden betű közelebb hoz hozzám

aztán végzek vele és tudom, nem lépsz elő sehonnan, hiába a név

ilyenkor sokszor dühös leszek, nézem a feliratot és könnyes lesz a szemem, miért kell nekem mindenhol a hiányoddal szembesülni? dehát én véstelek ide

nem vágyom már semmire, csak hogy kitöröljelek mindenhonnan, a fejemből, a szívemből, a lelkemből, az álmaimból

akkor mégis miért? miért érzek folyton késztetést arra, hogy megidézzelek, akár csak négy betűvel is?

mióta nem vagy máshogy nézem az eget is

szebbnek látom, főleg éjszaka

a felhők olyan múlandóak, ide oda viszi őket a szél, de a csillagok nem mozdulnak

így este, mikor az égre nézek tudom, hogy rád is ugyanazok a csillagok mosolyognak vissza, amik rám

tudom, hogy vigyáznak rád

és talán te is gondolsz rám, mikor rájuk nézel

talán gondoltunk már egymásra ugyanazt a csillagot bámulva

ők tudják a titkaink, előlük nem rejthetem el, hogy rájuk nézve csak téged reméllek

és, ha egyszer visszakaplak megköszönöm majd az összes csillagnak az égen

de addig is csak kívánok

minden nap

minden ejászaka

[onsieluenkeli]

Csak mutatom főképp azoknak a minden lében kanál, mások MAGÁNÉLETBEN turkáló, mások ÉLETÉT ÉLŐ, mások BOLDOGSÁGÁT ELDÖNTŐ, mások nemi szerveinél kíváncsiskodó PERVERZ, öreg, unatkozó, manipuláló Facebook mamszliknak...

Csepely Adrienn örvendeztette meg magát eme remek 🎂 írással, amit (persze) NAGYON sokan át tudunk érezni!

„Amióta megtanultam nemet mondani, rendkívül tanulságos dolgok történnek. Emberek felháborodnak. Emberek megsértődnek. Felszívódnak. Csúnyákat mondanak rólam.

Meg történik más is. Például tízből nyolcszor már nem érdekel. Kétszer meg már el tudom mondani, hogy ez már egy másik trekk, nincs több people pleasing.

És tudjátok, mit?

Aki maradt, azzal jó. Azzal vigyázunk egymásra, akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha olykor egymás idegein táncolunk. Akkor is, ha kívülről nézve furcsa, rendhagyó, megmagyarázhatatlan.

Meglepő amúgy, mennyi embert idegesít, ha máshogy képzeled el az életed, mint ahogy ők. Mármint a tiédet. Mert hát feltétlenül fontos elképzelniük, hogy NEKED hogy kellene, mit és kivel, nemde?

Nagyon ritkán tud már felzaklatni, ha meg akarják magyarázni, hogy mitől vagyok boldog, nyugodt vagy elégedett. Ha néha még idegbe’ rak, az is azért van, mert a szándékos bántást, sértést, leuralást nem tudom értelmezni.

Hát, ez vagyok. Ez vagyok, amikor nemet mondok. És jól érzem magam tőle.

Nemet mondok mindenre, ami nem én vagyok. Ami egyoldalú. Ami nem valódi. Ami nemet mond rám.

Szokatlan szülinapi poszt? Lehet. De sose voltam boldogabb, mint az utóbbi időben. Köszönet azoknak, akik igent mondtak rám. Jó, hogy vagytok. Itt vagyok nektek én is.

Ja, mert amúgy volt idő, amikor majdnem nem voltam. Úgyhogy egy ideje annyira vagyok, amennyire csak lehetek.

Boldog szülinapot nekem. Élek. De még hogy!

Kár, hogy ezt az olyan nők sosem értik meg, fogják fel, vagy tartják tiszteletben az írás üzenetét. Név szerint kellene a szemükbe nyomni annyira ostobák! És esküszöm, nem túlzok, a legtöbbjükön látszik hogy nincsenek jól, gondjaik vannak, sz*rul néznek ki, unatkoznak, isznak... szóval okkal élnék másoknak az életét, irányitanának, és leuralnának.

Tisztára olyanok mint a borzalmas anyák, és anyósok.

.

[siriturnmyfeelingsoff]

Te

Érdekes ismerkedtünk meg. Harmadik napja öltöttem magamra akkor az egyenruhámat, izgulva, készülve az utolsó vizsgámra. Egy hajnali Athén járat volt, a „kis” géppel, kettesként dolgoztam elöl. Nem emlékszem Rád, csak arra, hogy volt egy magas, jóképű, fiatal másodpilótánk, mint ahogy ezt megtudtam a saját magam által írt üzenetekből – azt most visszaolvasva – „flirty” volt, írtam édesanyámnak.. Szintén nemrégiben talált videón láttam, te voltál, aki először engedte, hogy beüljek a kapitány ülésébe. Elmondásod alapján te4 gratuláltál nekem először a sikeres vizsgámhoz. Bejelöltél. Ennyi. Nem emlékszem, mert a szívem még másé volt. Még nem voltunk készen egymásra.

(09.22)Jött a szeptember. Akkori barátomtól jöttem haza, sietve hajamat megcsináltam itthon, konstatáltam, hogy öltözetem nézett már ki jobban is. Két barátnőm itthon volt, azt mondták „jó lesz az úgy”. A buszon, a reptér felé, a beosztásomat nézve vettem tudomásul, hogy én leszek az egyetlen hölgy a járaton! Kint szívtam el utolsó cigarettámat kollégáimmal, akiket ugyan nem is ismertem, álltam a paddal szembe. Megérkezett a „jóképű, fiatal” másodpilótánk. Köszöntünk. Ennyi. Csodák-csodájára a kettes pozíció Rám maradt. Nap közben így elöl dolgoztam ezen az Edinburgh járaton.  járat előtti ellenőrzésem közben a lépcsőn próbáltam elhúzni azt a nyavalyás korlátot. Nem volt könnyű bevallom! Te a repülőgép orrában álltál, végezve a Te dolgod, az úgynevezett „walkaroundot”. Ám te nem a gépet nézted. Engem – ahogy szenvedek. Jól tudtam, hogy nézel. Féltem összenézni, de összekaptam magam és lenéztem Rád a lépcső tetejéről. Összenéztünk. Ugyan volt köztünk távolság, de abban az össze nézésben volt valami. Attól a pillanattól kezdve emlékszem Rád! Mosolyogtál a bénázásomon! Sok dolgunk volt a járaton, nem tudtam bemenni hozzád! Na persze nem is voltam szabad, de szerettem volna társalogni. Jött a hívás már EDI-Ből haza, kapitány úr szeretne kijönni. Hát bementem hozzád. Mint ahogy elsőre is felajánlottad, hogy üljek le. Hát így tettem hivatkozva fáradtságomra. Megkérdezted mit sportolok. Válaszom hát semmit, de úsztam. Egy kis beszélgetés, ennyi. Budapesten, na már utasok nélkül, végeztük utolsó dolgainkat a gépben, te az ajtónak támaszkodva néztél, majd kollégaimmal még tekertünk gyorsan egy cigarettát és mentünk. Beültem a crew car-ba. Írtál. „Van crewcarod?” Volt.. és párom is, amit később tudattam is, barátnőimmel megdiskurálva a Corvin plázában; Mt mondjak neki? Hát az igazat.. ám te nem hátráltál meg, a beszélgetés folytatódott. Egyik napról a másikra csak rajtad gondolkodtam, te visszamentél Szarajevóba utoljára. A már ekkor is hadilábon levő kapcsolatomnak vége lett, nem te voltál az ok, de felgyorsítottad a folyamatot. Tetszettél. Sokáig nem találkoztunk, azt hittem már nem is fogunk. Párizsban másra sem vágytam csak a te üzenetedre. Első megbeszélt randink már volt ekkoriban, de betegség miatt lemondtam. Majd eljött végre a november 6.-a. Széll Kálmán tér. Vártál az étterem előtt, arcra puszit kaptam. Sokat nevettünk, jól éreztem magam, izgalmam elmúlt. Majd mikor az étterem zárt átmentünk a mellettünk levő bar-ba. Iszogattunk, nem mondom, kicsit meg is éreztem. Kedves voltál és közvetlen. Miután ez a hely is zárt felsétáltunk a várba. Csodálatos volt, csak te meg én, senki más. Olyan természetes volt veled. „Kérdezzük meg mennyi lehet egy este a Hiltonban!” Megkérdeztük, drága.. Majd látván mennyi idő arra jutottunk, hogy legyen ennek az estének itt vége. A villamost várva, láttad, hogy fázom, megöleltél, bebújtatva a kabátod alá. Olyan melegség árasztott el amit nem csak a bőrömön éreztem, hanem a lelkemben. Felszálltam a 4-6-osra, és arcomon levakarhatatlan mosoly ült. % percenként konstatáltam, hogy még mindig mosolygok, mint egy dilis.

Rá talán két napra találkoztunk újra. Normafa! Ittunk egy teát és feltúráztunk a Széchenyi kilátódba, megmutattad Budakeszit messziről. A kilátóból lefele megfogtad a kezem, sétáltunk mint egy szerelmes pár! Majd átmentünk, nem is tudom pontosan hova, egy szép házakkal teli környékre. Elmesélted a terveid. Szeretnél egy Budapestre néző medencés házat. Tetszettek az álmaid. Hazavittél ugyanis másnap hajnalra mentem dolgozni.

3. randi! Menjünk hajózni a Dunán. Féltél azon a kis sétahajón. Felmentünk a felső fedélzetre, fújt a téli hideg szél, de nem fáztam, gyönyörű volt. Még csináltunk egy közös képet is, ami azóta is nálad van. Ettünkk egy levest és elálmosodtuk, de nem volt baj, mert tudtuk, hogy másnap is találkozunk, így hazamentünk.

4. randi! (10.16) Menjünk fürdőzni, legyen a Gellért! Érdekes élmény volt először fürdőruhára vetkőzni így előtted. Medencéztünk, szaunáztunk, beszélgettünk. Majd mikor az egyik belső medence sarkában ültem, nem volt menekvés. Megcsókoltál. Akkora már annyira vártam ezt a pillanatot, hogy lábaimmal körülölelve egyből közelebb is húztalak, nem akartam, hogy vége legyen. Az a csók minden gátlást feloldott. Az a fajta csók volt, ami pont olyan tökéletes volt amit az ember elképzel. Utána, hogy a napnak na legyen vége elmentünk megnézni a Blokád c. filmet az Allé mozijába. 5. „randi” (10.19) Egyik legspontánabb napom. Arra keltem, hogy két barátnőm belép a lakásba, „megyünk kávézni”. Felkaptam gyors egy ruhát ehhez, mit sem törődve az öltözékemmel. Kávéztunk, majd vásároltunk. Megjött lakótársam barátja, nem akartam otthon ülni, találkoztam egy másik kedves barátnőmmel, ez már este. Az alkohol kedvet hozott a bulizáshoz. Te koncerten voltál. Jött az ötlet, menjünk együtt haza hozzád! Kapva az alkalmon találkoztunk a villamoson, taxi a Széll Kálmán tértől! És akkor „pont, pont, pont”.  és még jó párszor aznap este.

Innentől már sajnos nem tudom pontosan számozni a találkozókat, de ha jól emlékszem a karácsonyi party volt a következő találkozónk, te is elutaztál előtte és én is. Hamar megláttalak de én nem akartam odamenni. Amikor épp indultam táncolni az asztalok között, valaki hátulról megfogta a karom! Te voltál az. Beszélgettünk egy darabid, társalogtunk másokkal is, majd kimentünk a Duna partra, hogy tudjunk olyat is csinálni, amint egy munkahelyi bulin nem.

Másnap munka után egyből hozzád mentem. Az együtt töltött estéinket nyugalommal jellemezném. Keltünk hajnalban, mentél dolgozni, néztem ahogy magadra öltöd az egyenruhád.

Jött a születésnapom. Egyedül voltam a városban, de megbeszéltük, hogy 30-án együtt alszunk, te aznap dolgoztál. Hívtál én pedig lementem a ház elé. Megérkeztél pontban éjfélkor értem. Kezdődhet egy ember következő évtizedébe való belépése ilyen jól? A számára legkedvesebb ember – munkaruhában – éjfélkor várja. Filmbeillő volt.

Szilveszterkor, miután véget ért számomra az est értem jöttél. Mindig veled akartam lenni.

Majd jött a január. Találkozunk még párszor, de mintha bezárkóztál volna. Jött a hír, hogy beteljesítheted az álmaidat, persze tudtuk ez mivel jár. Nem tudtuk megbeszélni ugyan, de én mindenben támogattalak volna, ott lettem volna bármilyen körülmények között.

Utolsó találkozásunkat csend jellemezte. Hangos csend. Bemutattál mint „barátnőd”. Az volnék?

Majd ennél hosszabb csend.. Már alig beszélünk. Mi történt?

Már nem találkozunk. Elengedlek. Ha valakit szeretsz elengeded -és életemben előszőr így is érzek.

Bár lenne még mondanivalóm Számodra bőven. A sok gondolat közül ide most csak egyet írnék le. Váltsd valóra az álmaidat, Nálad okosabb és szorgalmasabb emberrel aligha találkoztam volna, hatalmas karrier áll előtted! Menj ha menned kell. És ha egyszer még együtt kell lennünk együtt leszünk. De most az én életemnek is mennie kell tovább – veled vagy nélküled. Rengeteg dolgot tanultam tőled és hálás vagyok neked

Remélem sikerült leírnom mindent, Téged elfelejteni nem foglak, de az emlékek halványulnak, így ennek visszaolvasásával talán minden fel fog élénkülni.

Köszönöm!

[gabrielfrankl]

-furcsa óra ez…

-miért? -hát… először is: nincsenek rajta mutatók. mégis mit mutat? -mi az, hogy mit mutat? hát az időt! -de hiszen még számok sincsenek rajta. mégis milyen időt? -a pontosat! nem értem, mire akarsz kilyukadni… -mit nem értesz? egy óra mindig mutat valamit, nem? -de… -ezért hívják mutatónak, nem? a te karórádon nincs mutató… hogyan mutat így bármit is? -nem látod? -nem! mit kellene néznem rajta? -miért, a te órádon mit kell nézni? -tessék, nézd meg! az én órámon vannak számok. a nagymutató mutatja az órát, a kicsi a percet, amelyik pedig folyamatosan megy körbe, mutatja a másodpercet. -furcsa óra ez… -miért? -én még nem láttam ilyen órát… -nem láttál még ilyen órát? -nem! miért mozog? -hát mert telik az idő… -telik az idő? az mit jelent? -hogy érted, hogy mit jelent? minden pillanatban változik, innen tudjuk, hogy mennyi az idő. -hm… -mi a gond? -a te órád nem pontos. -hogyne lenne? -mégis hogy lehet pontos valami, ami folyamatosan változik? én ha ránézek az órámra, mindig ugyanazt látom. innen tudom, hogy pontos. ha a tiédet nézem, összezavarodok, mert mindig mást mutat. most akkor melyik a pontos idő: amit az előbb mutatott, vagy utána? vagy azután? nem lehet ezen egyáltalán kiigazodni… -egy órának ezt kell csinálnia. ha például megbeszélem valakivel, hogy találkozzunk valamikor, tudni fogom, hogy mikor kell elindulnom, hogy odaérjek. tudom, hogy meddig tart amíg utazom, így ki tudom számítani, hogy mikor kell elindulnom ahhoz, hogy ne kelljen várni rám. -ha megbeszélnénk, hogy találkozzunk holnap, akkor nekem holnapig várnom kéne arra, hogy találkozzunk… nincs semmi értelme annak amit mondasz… -akkor mondd, a te óráddal mégis hogyan beszélhetnénk meg mikor találkozzunk? -ez nem arra való… -hát mire? -hogy mutassa a pontos időt. nem érted?

és így állt egymásra nézve a két barát, értetlenül.

egy örökkévalóságig…

[crazy-devil-queen]

Még él a remény

Hogy te és én az időnk végén

Halhatatlanul nyugodjunk békén

Lefelé nézve egy felhő szélén

Tudják már, csak múló emlék

A világ többé nem szakít szét minket

És hidd el, ha kell én újra megteszem

Jöhet bármi, szemedben ott a vágy

Mert lelkünk egymásra talált

Jöhet árvíz, vihar tél és nyár

Utunk eggyé vált

Kitépem szívem és a kezedbe adom, hogy lásd

Hogy nekem nem számít már más❤️

-19/11/30

[laserpinksteam]

Stories of Éva: Egymásra nézve (Another Way, dir. Károly Makk, 1982)

#inne spojrzenie #another way #stories #karoly makk #grazyna szapolowska #jadwiga jankowska-cieslak #Egymásra nézve #queer #queer film #queer cinema #lgbtq cinema #hungarian #hungarian lgbtq

[high-fructose-lesbianism]

#another way #Egymásra nézve #Jadwiga Jankowska-Cieslak #Károly Makk #Grazyna Szapolowska #karoly makk #lgbt film #lgbtcinema #lgbt cinema #lgbt movie #wlw film #wlw cinema #wlw movie #wlwcinema #lesbian film #lesbian movie #lesbian cinema #lesbiancinema #queer cinema #queer film #queer movie #queercinema #wlwfilmreviews