A Nagymamám egész házát gyerekkoromban vadszőlő, alias borostyán nőtte be. Tavasszal zöldbe öltözött, őszre pedig pirosra változott az egész ház. Gyönyörű volt. A veteményes (hátsó) kertben 🦔sünik éltek saját odukban, egy virágos előkertben pedig mocsári 🐢 teknősök lazultak...
Dagadtra zabálták magukat 🐌 csigákkal. És igen, a csigák sajnos kártevők mindent megesznek ami az útjukba kerül. A húst is. És a zsenge hajtásokat is. A legrosszabb bennük pedig az, hogy a legundorítóbb férgeket is képesek magukban hordozni. Szóval nálunk mindig is irtva voltak. By the way - azért aranyosabb egy jólakott süncsalád, vagy néhány teknőc, mint a gusztustalan csiga...
2023-ban már egyre gyakrabban használnak Magyarországon "segéd" állatokat kertek és gyümölcsösök rendbe tartására. Van ahol a facsemeték alatt eléggé macerás kitakarítani a ronda gazt, de néhány csirke gyönyörűen megoldja, és melettük nem kell fűkasza sem. Sőt, még ők fizetnek a tojással. A sünik pedig tökéletes csigavadászok, úgy, hogy a terményt is békén hagyják...
Visszatérve a Nagyimhoz.
Voltak nyuszik, a padláson galambszoba, minden nyáron újszülött kiscsibék, a házban óriási (2méteres) madár kalitka pintyőkkel, és ott volt még a vak, süket, és fogatlan 28 éves Dingo kutya is, meg a Cézár, a gyönyörű Írfarkasom... Amikor pedig kisbékát találtam, mindig bevihettem megmutatni, és utána elengedtük... Igen, bent a 🦖 Házban! Azért, mert amikor a sötétben zajokat hall az ember, biztosra veheted hogy csak egy kisbéka az. - Ennek tudatában pedig már hülyeség a sötétben félni. Nagymamám a háborús traumáját ezzel a trükkel oldotta fel, és igaza volt, mert többet tényleg nem féltünk recsegő-ropogó furcsa éjszakai zajoktól.
Két évesen anyumtól egy 🦇 denevért kaptam dunctosüvegben, szegény ki is purcant, erre a szüleim kitömették és felkerült az ajtómra dísznek. Mivel azt hittem még él, ezért minden este hangosan jóéjszakát kellett kívánni neki... apám ilyenkor mindig röhögőgörcsöt kapott.
Szóval az állatszeretet nálunk mindig a maxon volt, és olyan jó látni, hogy egyre több, és több helyen szintén fontossá válik.
...
2023-ra - sóhaj - köszönettel a klímaváltozásnak, alig találni fecskét, mocsári teknőst, sünöket, siklókat, gyíkokat, békákat. A Gólyák már nem bírják úgy etetni az utódaikat, stb...
Tavaly az aszály miatt nem voltak tócsák, lápok, mocsarak... És nem tudtak szaporodni. A fagymentes tél pedig nem írtotta úgy a baktériumokat sem, és a hüllőkre veszélyes bacik is elszaporodtak az elmúlt években.
Basszus, mire igazán értékelve vannak, addigra kipusztulnak.
Szóval, legyetek 🍀 hálásak ha találkoztok velük. Please 🤲🏻 és hagyjátok őket békén.
.
0 notes
Egy laza hét: rókát csapdázunk, kisnyuszik születtek, föld bevetve, almabor készülget, tulipánokat rakjuk!
Néhány embernél kiverte a biztosítékot, hogy a saját területemen rá mertem lőni légpuskával a rókára. Ez van, a róka csak a giffeken, meg a youtube-on cuki kis állat, amúgy egy ravasz geci kártevő, ami terjeszti a veszettséget és lemészárolja a jószágot.
Ennek megfelelően is fogunk bánni vele.
Szereztem egy élvefogó csapdát, majd felajzottam (!!!), miután nélhány percig merengtem a működésén. Nagyon tetszik a kifejezés, nagy örömmel álltam neki csapdát ajzani. Friss, nyers csirkemájat tettem be csalinak, ha a róka lesz olyan óvatlan, hogy belemegy, akkor rázáródik az ajtó és kész, megvan.
Miska szerint sosem fogom meg azt a ravasz kis dögöt, a Laciék 2 hónapon keresztül próbálkoztak három csapdával, a lehető legkülönfélébb csalikkal elkapni a temetőben randalírozó és sírokat feltúró rókákat. Nulla sikerrel.
Én bízok benne, hogy lehet szerencsém, rászánok erre néhány hetet. Kerítést nem tudok építeni, ahhoz túl nagy a telek, kutyát éppen ezért nem is tudok tartani, a különféle riasztók - legyen az elektromos, vagy vegyszer alapú - nem érnek semmit..
/fincsi máj, eddig nem jött be/
Aztán hogy mi lesz vele ha netántán sikerül megfogni, ott megoszlanak a vélemények. Aljas, gonosz embereket kérdezhettem meg, mert kivétel nélkül mindenki egyértelműen megölné a rókát.
Mama: ááááá, van egy hegyes vasam, odaadjam?
Fater: lapáttal kell agyonütni!
Miska: vasvilla.
Jani: le kell lőni.
Arra a felvetésre, hogy esetleg elviszem valahova és egyszerűen elengedem, kinevettek. Gyakorlatiasak a vidéki emberek.
A harmadik este megjelent megint a róka, a fenti ablakból néztük, ahogy körbejárja a csapdát, megszagolja a májat, aztán nekiállt diót szedni és dugdosta az avar alá. A macska ezt a hordó tetejéről nézte végig, mintha még össze is kacsintottak volna - szerintem ezek barátkoznak. Ma kicserélem a csalit, csontokat teszek bele meg csirkehús maradékot. Meglátjuk, reméljük nem nagy gurmé a rókánk, nincs kedvem még neki is külön főzni.
Közben megszülettek a kisnyulak!
Nem tudjuk hogy mennyi, mert az anyjuk szőre alatt vannak, mozognak, reméljük egészségesek és minden rendben lesz velük. Remélhetőleg a róka sem bántja őket, kellene jobb ketrec, ami biztonságosabb. Rajta is vagyok az ügyön, de az nem két nap.
/ott hátul a dobozban vannak a kisnyuszik/
Sokat eszik a Sára, most minden elfogy amit eléteszünk, kell az erő a szoptatáshoz. Úgy ropogtatja az almát, hogy öröm hallgatni. A víz is fontos, ha nincs előtte elég, a kicsiket is megeheti :/
Vetettünk füvet
A tetőn lévő szántó is rendbe lett rakva, a múlt héten megtárcsázták, szerdán pedig jött a Csabi és az apukája, a Pistabá két traktorral és elvetették fűvel az egészet. Meg be is takarták, most már csak az esőt várjuk, hogy legyen is belőle valami.
Pistával a föld szélén beszélgettünk a vetésről, meg a két éve ültetett szőlőjéről, hogy milyen faszán termett idén, legalábbis a vörös, mert a fehér szerinte nem olyan okés, talán metszési módot kellene váltani.
Ekkor hív az asszony: - Mit csináljak a sütőben lévő hússal?
Mondom kissé ingerülten: - Hagyjad, hadd süljön, nem érek rá, férfidologban vagyok!
Erre rámbassza a telefont.
Pista bá: - Hívd vissza és beszélj vele szépen, fiam! Az asszonnyal szépen kell beszélni, különben nem kapsz pinát! Az pedig a legjobb dolog a világon, hidd el!
Ok, ebben egyetértünk: - Persze-persze, jó a pina, de én enni is szeretek, az sem rossz!
Ááááá, foglalkozz te csak a pinával, az jobb, hidd el nekem!
Visszahívtam a drágámat és bocsánatot kértem tőle. Sokat tanulok az idősebbektől.
Almabor-gyerek kérjél bocsánatot!
Új projektünk van a Miskával: a köztünk lévő almafák roskadásig vannak almával, két hordó már le lett cefrézve, tettünk is el belőle, de még mindig sok van. Fent nem lehet hagyni, mert ha lehullik, jönnek a vaddisznók csapatostól zabálni és az nem túl jó. Az azért nem róka, vigyázni kell vele.
Erre felvetettem, hogy csináljuk cidert, vagyis almabort. Miska egyből belement: rendben, legyen az, csináljuk meg. Átbeszéltük, mi lesz a technika, hogyan készítsük, mibe tároljuk, úgyhogy nekiálltunk összeszedni a lehullott almát.
Este ledaráltuk az első körben összeszedett almát, a Miska hírhedt húsdarálójával, ami elég brutkó egy szerkezet, kb mindent elvisz, ipari árammal működik s valószínűleg öregebb mint én.
Azt mondja: Na, én megyek, megetetem az állatokat, addig adagold, de bele ne nyúlj az isten szerelmére!
Miért nyúlnék bele, baszki? - kérdem méltatlankodva. - Volt már olyan, akinek mondtam és most eggyel kevesebb ujja van. Ne legyél hülye! - válaszolt, majd adott enni az állatoknak.
/többen is hagyták már benne az ujjukat/
Szóval felével megvagyunk, két présbe fért bele, így lett eddig 50 liter. 100 a cél, az ma meglesz. Ha jól sikerül, akkor semmi sem állít meg bennünket, hogy jövőre mindenből alkohol legyen.
1300 hagymácska
Kihúztam a múlt héten négy csíkot (Curtis likes this) a szomszéd földön ekével, a héten pedig annak is nekiláttunk, hogy elültessük a tulipánokat. Hétfőn ránkesteledett, de befejeztük a második sort is (a traktorral világítottam, miközen Miska hordta fel a fröccsöket). Nem a legjobb neki a föld, elég szopóka meló ez most, de a Zsuzsi már befejezte a harmadikat is, már csak egy van vissza. Összesen 1300 hagymát rakunk el, yeah!
/jól mulatunk esténként/
Mivel nem jön az eső, nekiálltam megöntözni, az talán segít majd a végére egy kicsit. Persze a kibaszott őzek átjárnak rajt, mikor szépen lesétálnak este, hogy felzabálják az szintén nemrég ültetett szamócát. Ezekkel most mit kezdjek?
Bonyhád to Orfű
Lazább hetet tartunk, ezért simán rávett az asszony, hogy menjek el vele Bonyhádra a lomis cigányokhoz, mert szét szeretne ott nézni, kellene neki pár dolog.
Az egy kincsesbánya. Mármint a cigó srác udvara. Van ott minden is. Én beszereztem egy fasza dézsát (régóta szerettem volna, de újonnan piszok drága) éééés végre lett egy normális méretű péklapátom, így már normális méretű pizzát is tudok sütni a kemencében és nem kell ilyen minipizzákkal ügyetlenkedni. Úgy éltünk eddig, mint az állatok!
/pizzasütésekben még a régi lapáttal/
Onnan irány Orfű, ahol már vártak a barátaink egy laza sültpisztrángozásra, mert a híres nevezetes Horgász Büfében úgy sütik a halat, hogy érdemes érte órákat utazni. 1600-ért egy mennyei, zsírban sült hal, kenyér, sültkrumpli, valami mártogatós, meg savanyú uborka. Én azért vertem hozzá két deci vöröset is, ha már hétvége van felkiáltással. Csütörtök dél volt :/
Magasélet!
129 notes
·
View notes
Álmomban veled vagyok
A hangzavar mégis csendesebb mint bármikor
Nem hallom a hangod, elnémultál
Pedig csak jeleket adok.
Hiányzik az ölelés
De már nem érzem hogy öled befogadna újra
Hideg lett, talán te fagyasztottad meg szíved előlem
Pedig fülemben visszacseng a nevetés.
Csókok a combomon
És nekikezdtem záporként csepegni
Vagy ezek csak a könnyeim, amiket a hiányod facsar ki?
Pedig neked nem hiányzok, gondolom.
Visszafeküdtem az avarba
Mindennap ott sétálok el, és vissza vissza villan az az éjszaka
Mikor csak te és én voltunk, a holdfény, és kezeink a zsebedben
Pedig most csak én vagyok ott magamba.
Ne hagyj elveszni
Távolabbi vagy mint a világ másik felén ugráló nyuszik
Bár oly közel lennél hogy csak a lélegzetünk se váljon el
Pedig együtt akartunk elveszni.
4 notes
·
View notes