#senkire sem számíthatok

[he-loves-me-not]

Annyi minden van bennem. Tudom, hogy semmi nem lehet olyan nagyon tökéletes, de én azért reménykedtem, hogy ez most más lesz. Úgy érzem, hogy megtettem mindent, de nem volt elég, vagy lehet mégse tettem meg mindent. Csak azt éreztem, hogy ez most milyen jó lesz, aztán a végén megint koppanás lett a vége. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam annyit nyújtani amennyit kellett volna. Nem másokkal van a gond, hanem velem. Sosem tudtam annyit tenni szerintem amennyit kellett volna, és ez belülről szét szakít, megszakad egyszerűen már a szívem, hogy nem tudok senkit boldoggá tenni, hogy nem tudok ott lenni senkinek amikor szüksége van rá, pedig én tényleg annyira próbálkozom. Annyira elfáradtam már. Nagyon szégyellem magam, azt amikor olyat tettem vagy olyat mondtam amit nem kellett volna. Nagyon bánt az egész dolog, hogy nem tudok megtenni senkiért semmit, vagyis én így érzem. Elvesztem, nem.maradt semmim. Mindekit elmartok magam mellől az önfejűségemmel és az önzőségemmel. De tényleg igyekeztem. Néha úgy érzem, nem számíthatok senkire, hogy nem.tudok senkivel sem -beszélni semmiről, és ez annyira pocsék érzés. Ha nagyon őszinte akarok lenni, néha úgy éreztem, hogy nincs helyem ezen a világon, hogy nem tartozok senkihez, és nem tudom miért, nem tudok rájönni. Elfáradtam.

[eszmeletlenul-szeretlek]

Amikor rájössz arra, hogy senkire nem számíthatsz és senkiben nem bízhatsz igazán, akkor fogsz megváltozni...

#tumblr #magyar tumblr #fájdalom #magyar tumblisok #tumblrquotes #saját gondolat #nem fáj #fájdalmas #fáj #fájt #csak fáj #miért fáj ennyire #fáj az élet #fájdalommal élni #fájdalmak #szenvedtem #szenvedni #szenvedes #szenvedés #senkire sem számíthatok #senki sem tudja #senkit sem érdekel #senki nem ért meg #változás #változni

[kinlodok]

Tudom, hogy kevés vagyok. Sajnálom.

#nem szeret engem #beledöglök #ezt érdemlem #szenvedés #értéktelen #nincs senkim és semmim #senkire sem számíthatok #nem számítok #ez van #vágás #vágások #önbántalmazás #falcolás #nem érdeklem

[orokmasodik22]

Fáj, hogy senkire sem számíthatok..

#saját gondolat #viszonzatlan szerelem #fájdalom #magyar lány #meg akarok halni #szeretethiány #utálom az életemet #barátok #kamu barátság #senkire se számíthatok #egyedül vagyok #0716

[csacskamacskamocska]

Manipuláció (érzelmi zsarolás)

A napokban hallgattam egy videóanyagot, aztán újra, aztán másikat is. És ez a gondolat akadt be igazán. Az érzelmi zsarolás. Figyeld: Ta vagy nekem a legfontosabb. Te vagy az egyetlen barátom. Te vagy az egyetlen akire számíthatok. Nálad nagyszerűbb embert nem ismerek. Ugye erről nem gondolnád, hogy érzelmi zsarolás? Mert azt gondoljuk, hogy érzelmi zsarolás az az, hogy „ha nem teszed ezt meg azt, akkor nekem rossz lesz és te vagy az oka, érezd magad szarul” De nézd a profit (amúgy ez az öntudatlan érzelmi zsarolás) Szeretnéd azt érezni, hogy különleges vagy? Egyedi? Megismételhetetlen? Akarod érezni az isteni hatalmat valaki élete felett? Nos, tőlem megkapod! Amíg velem vagy, addig újra és újra megkaphatod. (Szörnyű lenne, ha elhagynál, ezt te is tudod, mert akkor egyedül maradnék, összeomlanék, fogalmam sincs hogyan tartanám kézben a dolgaimat, hiszen senkire sem számíthatok. De te annyira fantasztikus vagy, hogy nyilván nem teszed meg ezt velem.) Olyan jó, hogy vagy te nekem, hát mire mennék nélküled? Büszke lennél, igaz? Valaki nélküled semmire se menne! Mennyire fontos vagy! Közben ez színtiszta érzelmi zsarolás, manipuláció. Amúgy én is szoktam ezt az istenítést, de olyankor többnyire túltolom, hogy ironikussá váljon, hogy látszódjon a kilógó lóláb, hogy lássa a másik és lássa, hogy látom én is. És akkor nevetünk, mert akkor sokkal jobban szól az én kiszolgáltatottságomról amiben ilyen szar manipulációt vetek be és nem szól kicsit sem arról, hogy azt gondolom, hogy ezt az ökörszart a másik beveszi. Mindannyian próbáljuk befolyásolni, manipulálni a környezetünket. Ez része az életünknek. Szeretnénk magunkat jól, jobban, kényelmesebben érezni. És ehhez próbáljuk megkeresni a megoldást, konszenzusra jutni. Ne reblogold elém XY-t lécci, mert ki nem állhatom szegényt. Azt csinálok amit akarok, hát nehogymár... Oké, azt csinálsz amit akarsz, de nekem kényelmetlenséget okozol. Érdekel? Nem érdekel? Nyilván lehet érzelmi zsarolásba tolni a dolgot mondjuk egy ilyen billegő esetben, hogy kinek hol vannak a határai, mi az amit szívesen megtesz a másiknak, mi az amit kényszernek érez vagy mi fontos mi meg nem annyira. Kapcsolatban is így van. Az ember kér. Könyörög. Dühöng. Vádol. Aztán zsarol zsarol, zsarol. Nyilván nem szeretsz. Ha szeretnél. Stb, stb. De végül eljut oda, hogy mindez felesleges. Felesleges ragaszkodni bárkihez is, akinek az a szabadságeszménye, hogy a másik embert idegesítheti, megcsalhaja, becsaphatja vagy bánthatja.

#manipuláció #érzelmi zsarolás #01-30

[mar-nem-szeretlek]

Olyan érzesem van, hogy senkire sem számíthatok. Hogy mindenkinek van más, nekem senkim. Senkit nem érdekel, hogy hogy vagyok, hogy mi van velem. Engem nem keresnek. Nem vagyok fontos. Nem vagyok senkinél első helyen. Hiába volt az úgy, most már nem. Nincs senki, akire ráírhatnék csak úgy hogy szarul vagyok. Senkit nem érdekelnek a problémáim. Én csak zavarok. Akik régen bírtak, talán már azok sem néznek rám úgy. Egyedül vagyok. Azt hittem, hogy most már minden jó az életemben. De nem. Semmi sem jo. Kaptam pár hónapot, hogy megtudjam, milyen is lenne a boldog élet. De ez csak bemutató volt. Ugyanolyan szar minden.

#magyar idezet #magyar #magyar gondolat #magyar tumblisok #magyar tumblr

[erzesek-tarhaza]

X:Mesélj valamit.

Jobban összetört a szívem,szar a hangulatom,utálom az egész világot és magamat is,senkire sem számíthatok.

Én:Nincs semmi különös.

#sajat

[pokoliangyalok]

Feladási pillanatom;

Nem, jelenleg saját magammal van baj.

Elmondanám,kiönteném a lelkem de nincs kinek hisz senki sem értheti meg.

Ja, beszélek erről a nem értés dologról, igen nem fogod megérteni te sem hisz képtelen vagyok úgy előadni, hogy teis értsd.

Ilyenkor tényleg azt érzem, hogy nem számíthatok senkire hiába ott van az a pár barát.

Egyedül érzem magam? Igen kicsit úgy érzem, hogy mégis annyi barát mégsincsenek mellettem.

Ha ebbe a pillanatba rádírok, hogy feladom. Annyit fogok az egész káoszból ami bennem zajlik mondani, hogy nincs élet kedvem vagy hangulatingadozás. Elintézem ennyivel, de gondolatba 5-6 sorokat írok le.

Fáj..

#feladom #oszinten #sajat szoveg #sajat iras #magyar tumblr #hianyzott #szeretet hiany #hianyzik #nem akarok érezni #nem beszélek #érzések

[haylenorwhatever]

Egyedül vagyok megint.

És senkire sem számíthatok...

Ez van az életem minden egyes napján

#egyedül #egyedul #nem érzem jól magam #maradj erős #maradj velem #magány #félek #nagyon félek

[slottvivien]

Társas magány.

Rengeteg elméletet találhatunk ehhez a fogalomhoz, ha rákeresünk valahol. Sokan próbálták már ezt behatárolni, definiálni és meghatározni. Ennek ellenére sosem sorolnám a fogalmak közé, hiszen ez nem egy tárgyi dolog. 

Sokkal inkább egy érzés. 

Egyedül fekszel a szobádban az ágyadon a négy fal között. Sötét van, kint zuhog az eső, mennydörgés, a villámok éles fényei világítanak be néha-néha a redőny repedésein. A televízióban a kedvenc sorozatod háttérzaja hallatszik, hiszen már kívülről fújod az egész epizódot. A telefonod ritkán rezzen egyet, jelezve, hogy üzenetet kaptál, de csak egy újabb értelmetlen videót küldött egy olyan személy, akivel csak unalmadban szoktál beszélgetni. Ennél is ritkábban jön egy facebook értesítés miszerint 4 éve ismerőse vagy egy olyan személynek, akit szintén ekkor láttál utoljára, ünnepeljétek meg. A Snapchaten a haverod, akivel az iskolán kívül beszélgetni sem szoktatok, küldött valami újabb értelmetlen képet arról, hogy mit vacsorázott, de ezt is csak onnan tudod, hogy abban a másodpercben ahogy megnyitottad, majd rögtön be is zártad, valami tányért azért láttál a képen. Szó szerint két percenként nyitogatod az Instagram felületét, hátha valamelyik ismerősöd, akivel szintén hónapok óta nem is beszéltél, rakott ki valami mystory-t, amelyen újfent úgy pörgetsz végig, hogy már a neveket sem olvasod végig. Eközben persze az explore első tizenöt képét végig pörgeted, hiszen hátha találsz valami jó idézetet arról, hogy jelenleg milyen szar is az életed. Persze mehet a lájk és a mentés, hátha a fiú, akiről szól meglátja, persze te is tudod, hogy nem, de ha igen, akkor sem fogja érdekelni. A többi alkalmazásod már meg sem nyitod, hiszen valójában használni sem használod őket, csak elég gáz lenne, ha nem lenne ezernyi applikáció a telefonodon, hiszen ez az életünk. 

Ezekkel próbálod elütni az időt. Miközben vársz. Vársz arra az üzenetre. Vársz arra a személyre. 

Lassan felemészt. Érzed, ahogy a falak egyre közelebb jönnek. Rád jön a szorongás. Nehezebben kapod a levegőt. A szemeid égni kezdenek a könnyektől, amelyek sosem törnek utat. Üres vagy belül. Üres. 

Hogy miért? 

Ezernyi gondolat kavarog a fejedben, ezernyi érzés feszíti a mellkasod, ezernyi dolog van, amit meg akarsz osztani.

De mégis kivel? 

Amikor a rengeteg barátod közül már egyikre sem mersz ráírni, már nem szeretnéd őket zavarni, terhelni. Úgy érzed nem kíváncsiak rád, már csak idegesíted őket a hónapok óta tartó depresszióddal. A kedvüket sem szeretnéd elrontani, hiszen lehet, hogy éppen ők jól érzik magukat, miközben te azon gondolkozol vajon szüksége van-e bárkinek még rád. 

A héten minimum 15 barátoddal mentél el kávézni, mentél át hozzájuk, szívtatok el egy cigit vagy szimplán futottatok össze egy köszönésre. 

Mégis úgy érzed, nincsen senkid. Nem számíthatsz senkire magadon kívül, senkit nem érdekel, hogy mi történik veled. 

Pedig annyi mindent megosztanál. Annyi mindent elmondanál. Annyira kiöntenéd a lelkedet. 

1500 ismerősöd van facebookon. Mégis, miért van az, hogy nincsen kinek? 

Ha megkapod a kérdést, hogy vagy? Ha egyáltalán megkapod, mert manapság ez már luxus terméknek számít. Vajon mit felelsz? Megvagyok, köszi, és te? Rosszul érzem magam, magányos vagyok és üres, szükségem van valakire, ki kell magamból beszélnem, számíthatok rád? Megmernéd tenni? Megtetted már valaha? Egy magányos estén, otthon a négy fal között, amikor rád tört az érzés, kint zuhog az eső, mennydörgés, villámok éles fénye, a telefon ritka rezgése, már megint egy játék felkérés, már megint nem egy barát, vajon kinek írjak, kit terhelhetek, ki lesz kíváncsi rám, még 238 ember elérhető, igazából a felével már alig beszélek, a felének a negyedét nem is ismerem, ami maradt. Ami maradt, pedig elméletileg a barátaim, akikre nem merek ráírni a héten huszonötödére, hogy rosszul vagyok, szükségem van valakire. 

Társas magány. Ismétlem este 11 óra, még 238 ember elérhető. De ki az, aki számomra is az?

#magyar #szöveg #magyar szöveg #gondolat #magyar gondolat #érzés

[eszmeletlenul-szeretlek]

A stressz és a fájdalom újra eluralkodott a testemen...

#stressz #fájdalom #senki #senkire sem számíthatok #senkit sem érdekel #senki sem tudja #nem kellek senkinek #nincs senkim #újra és újra #fáj #fájó szív #fáj az élet #fáj a lelkem #emlékek #család #szülők #anya #apa

[kinlodok]

Hol vannak a nagy barátok? Amikor nektek kellett segítség, én mit csináltam? Segítettem. Mindig. És most? Amikor én vagyok szarban, akkor ti merre vagytok? Kire számíthatok?

#kurva szátokat gyökér szarok #elegem van már baszdmeg #senkire sem számíthatok #gecire nem akarok élni már

[egyosszetortszivsworld]

Kurvára elegem van... Mindenki csak basztat... Elhagy... Senkire sem számíthatok igazán... Úgyis mindenkiben csalódok... Az iskola is csak szopás ott is a tanárok direkt basztatnak...

[orokmasodik22]

Úgy érzem,hogy már senkire sem számíthatok..

#szeretem #fajdalom #magyar #hianyzol #halalvagy #egyedul #siras #baratok #2020 #0104

[thatisenough]

Azt mondta senkire nincs szüksége, nem kér segítséget soha, és azt se mondja szeretlek, mégis mindig hív ha fél, mégis mindent megoszt velem, mégis számíthatok rá a leggkisebb gondjaim megoldásában is.. Viszont ha fél csak másodjára hív, mindent másodjára oszt meg velem. Szeret? Fontoss vagyok neki? Szüksége van rám? Valaha leszek első neki? Vagy már most is az vagyok?

Nem szeretnék második lenni.. De nem tudom ki vagyok neki, és azt sem hogy nélküle ki vagyok.

MG

[hianyozni-vagy-hianyolni]

Anya hogy mondjam el, hogy szorongok iskolába menni? Hogy mondjam el, hogy rettegek attól, hogy kinek lesz ma éppen kedve engem piszkálni? Hogy mondjam el, hogy akiket te azt hiszed, hogy a barátaim valójában pletykákat terjesztenek rólam? Hogy mondjam el, hogy azért nincsenek kész a házijaim, mert kitépik közvetlen a füzetemből? Hogy mondjam el, hogy senkire, de tényleg senkire sem számíthatok? Hogy mondjam el, hogy akiket te dicsérsz, mint tanárok élvezettel hívnak ki egyenest felni, hogy mások lássák és röhöghessenek a szenvedésemet? Hogy mondjam el, hogy ebédelni sem merek, a menzán nehogy közvetlenül nekem jöjjenek, hogy elejtsem a tányért? Hogy mondjam mind el ezt Anya? Hogy?!