#szigorú

[meg-megbanom-ezt]

Tegnap, életemben talán először, átkísértem egy vak embert az úton,

mivel segítséget kért a körülötte állóktól és ez a halmazt abban a pillanatban csak én képviseltem.

Nem is ezért vagyok büszke magamra, ez alapvető emberi dolog. HANEM,

amikor sikeresen átértünk a megállójába és épp indultam volna a dolgomra, az agyam épp csúcsformában volt és időben kapcsolt, hogy "az isten szerelmére, csak azt ne mondd, ne mondd, hogy VISZONTLÁTÁSRA!", és tényleg sikerült "Szép napot!"-tal elbúcsúznom tőle, legyőzve az automatikus berögződést!

#élet #mondjuk már inkább este volt #de most az egyszer nem leszek szigorú magamhoz

[sutiszele]

Three Decks 90's Techno Groove Vinyl Set | Joris Voorn

#youtube #listen #szálloda #szigorú csütörtök #classic

[diogenesz2020portugal]

Egy korábbi Facebook-bejegyzésében Magyar Péter felidézte, hogy volt feleségével, Varga Judittal baráti vacsorán vettek részt Gulyás Gergelynél 2020. december 28-án. Az országban ekkor szigorú kijárási korlátozás volt érvényben a koronavírus-járvány miatt. Magyar Péter posztját olvasva felvetődik a gyanú, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként megszegte ezt a korlátozást.

[homregeszet]

Tea történet - filter nélkül

A tea története Kínában kezdődött. A legendák szerint Sen-nung kínai császárhoz és tudóshoz köthető a tea felfedezése Kr. e. 2737-ben, aki higiéniai okokból csak forralt vizet ivott. Egy alkalommal, amikor éppen egy teafa alatt üldögélt, néhány levél belehullott a fa alatt forralt vízbe; így született meg az első tea. Írott források azonban csak a Kr. e. 3. században említik ezt az italt, melyet összpontosítás és éberség javítására ajánl egy kínai orvos. A jelenleg ismert legkorábbi teafűmaradványok a Han dinasztiába tartozó Csing-ti kínai császár Kr. e. 2. század közepére keltezhető sírkomplexumából kerültek elő, melyek bizonyítják, hogy az uralkodói családban ekkor már előszeretettel fogyasztották a teát.

A legendabeli Sen-nung császár

A tea csak a Kr. u. 4–5. századtól kezdve terjedt el szélesebb körben és elindult a teafű kereskedelme is. Eleinte szilvalé – mint ragasztóanyag – segítségével kis gombócokat, lepényeket formáztak a meggőzölt, összetört tealevelekből, melyet teafőzés előtt kellett csak porrá őrölni. Így a tea sokáig elállt és megőrizte aromáját, ami praktikus volt, ha távolabbi vidékekre szállították. Kr. u. 476-ból feljegyzések vannak arról, hogy az arabokkal folytatott cserekereskedelemben fizetőeszközként is alkalmazták ezeket a tealabdacsokat.

A tea „aranykorának” a Tang-dinasztia uralkodását tartják (Kr. u. 7–9. század), amikor szigorú szabályozása alakult ki, hogy miként kell termeszteni, betakarítani és feldolgozni a teát. Így például a tealeveleket begyűjtő fiatal lányok erős illatú fűszerekhez – mint a fokhagyma, hagyma – nem érhettek, hogy tisztán megőrizhessék a tea aromáját. Ebben az időszakban íródott meg az első teáról szóló könyv is, melyben éppúgy helyet kapott a teafajtáknak, a tea feldolgozásának, gyógyhatásainak leírása, mint a teásedények fajtáinak vagy a teaivás hagyományainak részletezése.

A tealevelek feldolgozásának 17. századi ábrázolása (forrás: Pettigrew 2009)

Európába holland vagy portugál kereskedők által érkezett meg elsőként a tea a 17. század elején selyemmel, brokáttal, porcelánnal és fűszerekkel együtt. Hamarosan népszerű lett holland, francia, német, angol és orosz területeken is, ám a legtöbb helyen a 17. század végére a kávé jórészt kiszorította a teát és csak Angliában és Oroszországban vált igazán közkedveltté. Ekkor már elhagyták a teagombócok készítését és szálas formában érkezett Európába a tea, mely azonban veszített aromájából és tartósságából a labdacsokhoz képest. Ezért egy új módszert fejlesztettek ki, hogy a szálas tea is alkalmas legyen távolsági kereskedelemre: a teafaleveleket fermentálták, majd felhevítették. Így született meg a fekete tea, mint a zöld tea egy változata.

Fekete és zöld teafű

Angliában 1706-ban nyitotta meg kávéházát a híres teavállalat alapítója Thomas Twining, ahol teát is felszolgáltak. Ekkoriban a tea azonban még meglehetősen költséges cikk volt a rá kivetett adó miatt, így csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Ugyanakkor egész hálózatok alakultak ki teacsempészetre és elkezdték hamisítani a teát. Elterjedt módszer volt, hogy más leveleket (pl. kökényleveleket) kevertek a teafűhöz vagy a már lefőzött tealeveleket kiszárították és melasszal színezték, de olyan is előfordult, hogy juhtrágyába áztatott kőrisfa levelet árultak teaként.

Thomas Twining

Az angol „ötórai tea” szokásának kialakulása a 19. századra vezethető vissza és Annához, Bedford hetedik hercegnőjéhez köthető, aki délután, az ebéd és a vacsora között megéhezve teasüteménnyel felszolgált teát fogyasztott, melyre idővel barátait is meghívta. Így vált közösségi eseménnyé és terjedt el Londonban, majd egész Angliában a délutáni teaivás szokása.

Anna Russel bedfordi hercegnő

Az angolok a növekvő igény és a Kínával megromló kereskedelmi kapcsolatok hatására új teatermelő vidékek után kutattak, így kezdődött meg a teatermesztés Észak-Indiában és Ceylonban (Srí Lanka) is a 19. században. A ceyloni tea széleskörű elterjedése összeforr Thomas Lipton nevével, aki a ceyloni ültetvényein termesztett teát saját fűszerkereskedéseiben kezdte árulni, így a közvetítőket kiiktatva sikerült kedvező árú terméket eladnia.

Lipton tea szállítása (forrás: Pettigrew 2009)

A tea Észak-Amerikába is eljutott az Európából kivándorló telepesek által. Népszerűsége azonban számottevően csökkent a kávé ellenében, amikor az angol kormány adót vetett ki az Amerikába érkező teaszállítmányokra. Az 1773-as „bostoni teadélutánként” nevezett esemény alkalmával az adó elleni tiltakozásként a kikötőbe beérkező angol hajókról 340 láda teát dobtak a vízbe indiánnak öltözött telepesek.

A bostoni teadélután ábrázolása egy 1846-os metszeten

Trestyánszki-Polyák Teodóra

Felhasznált irodalom: Lu, H., Zhang, J., Yang, Y. et al. Earliest tea as evidence for one branch of the Silk Road across the Tibetan Plateau. Scientific Reports 6, 18955 (2016). https://doi.org/10.1038/srep18955

Pettigrew, J. Tea. Ínyencek kézikönyve. Ford. Búsné Pap J. Budapest, GABO Könyvkiadó, 2009.

#régészet #miskolc #hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #múzeum #homregeszet #tea #történelem #tea történet #tea idő #tea time #filter nélkül #trestyánszki-polyák teodóra

[zeroz2ro]

Szijjártó Péter: "Minden meglévő és épülő gyárnak meg kell felelnie a rendkívül szigorú hazai környezetvédelmi előírásoknak."

[csacskamacskamocska]

Ártó megvetés

Nincs sok időm, de lejegyzetelem pár mondatban. Elértem az önismeretben odáig, hogy megértsem, senki nem fog a boldogságommal törődni rajtam kívül. Nem is dolga senkinek. Jó, szerencse, öröm, lávcsi, ha van valaki, akinek néha eszébe jut, hogy örömet szerezzen, de tulajdonképpen teljes mértékben enyém a projekt. A kérdés az, hogy ha valaki ezt már húszévesen tudja vagy életközépúti válságában döbben rá, akkor vajon mások miért látnak bele mindenféle szörnyűséget? Miért pszichologizáljuk szét azt, hogy valaki szemöldököt tetováltat, hogy szabados szexuális életet él, hogy mániákusan sportol, vagy akár azt, hogy fiatal nőkre indul be? Miért beszélünk megvetéssel arról, ha valakinek valami örömet okoz, építi az önértékelését, megteszi amit nem mert, megél valamit amit szeretett volna? Miért szorítjuk szigorú keretek közé, hogy mik az elfogadható örömök, cselekedetek? Miért nézzük le folyton a többi embert, aki valami mást szeret, mint amit mi? Jó, ti nem, csak én. Az embernek felnőnek a gyerekei, és ha sikerült megőriznie az ép eszét, akkor hirtelen lesz ideje, ereje, vágya és mindenféléje az élethez. Esetleg pénze is. És akkor jönnek az emberek... életközépúti válság... hm. tipikus... kompenzál mert nincs senkije... inkább unokáznia kéne... hogy ráér... kapkod az élet után... nem veszi észre, hogy öreg... Ezen a vonalon jutottam el oda, hogy VALÓJÁBAN a fiatalokkal is ezt csináljuk. Azért viselkedik így, mert... és jön valami dehonesztáló. Azért hord ilyen ruhát, azért csinálja ezt, azért foglalkozik ezzel, azért, azért... TÖK MINDEGY MIÉRT ha jól érzi magát, ha megerősíti, ha biztonságot ad, ha örömet szerez (és nem pusztító öröm), ha úgy érzi tőle, hogy történik vele az élete, akkor teljesen mindegy akárhány éves, ne vegyük el az örömét! Milliószor beleestem ebbe a hibába, hogy leszóltam mások elfoglaltságát. Nem kellett volna. Csináljatok, amit akartok! Csak legyen benne örömetek! Ez fontos. Az örömök, vidámságok fontosak. A nevetéssel töltött időkből sokkal több kell, hogy az emlékekből elmossák a nem annyira jó időket. Tessék csinálni amihez kedvetek van és másoknak is lenézés, leszólás nélkül hagyni ugyanezt! Akkor is, ha seprű méretű műszempilláról van szó. Azért a kutyaszart szedjétek össze!

#örömök #leszólás #életke #10-10

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária

Már amikor elkezdődött az egyetemek alapítványba szervezése, vagyis fideszes privatizációja, nyilvánvaló volt, hogy a gyarmatosítás egyik legfontosabb célja a várható EU-s pénzek lenyúlása. Az Unio 2022-2027 költségvetésében az egyik legfontosabb prioritás a tudományos innováció támogatása, hatalmas forrásokat allokáltak tudományfejlesztési célokra. Ennek a reménybeli pénzesőnek a lenyúlása érdekében vált olyan sürgetővé a kormány számára, hogy úgy szervezze át az innovációban élenjáró felsőoktatási intézményeket, hogy a források felett közvetlenül a saját klientúrája rendelkezzen.  Így jöttek létre egymás után az egyetemek gazdálkodását irányító kuratóriumok, amelynek tagjait a kormány nevezte ki és amelyekben kizárólag megbízható fideszes káderek kaptak helyet, akiknek sem az oktatáshoz, sem a tudományhoz nem volt semmi közük, viszont megbízható, hűséges és könnyen kézben tartható pártkatonák. Az átalakulás teljesen előkészítetlen és végiggondolatlan volt, egyáltalán nem szolgálta sem az oktatás, sem a tudomány érdekeit, az egyetlen szempont az volt, hogy azok az intézmények, amelyekhez várhatóan sok EU-s pénz áramlik szigorú fideszes kontroll alá kerüljenek. Tovább színezte a felsőoktatás megnyomorításá érdekében  tett lépések térképét a CEU elüldözése és az SZFE szétverése. Azt, hogy itt végveszélybe került az oktatás és a tudomány szabadsága és ezzel együtt az európai adófizetők pénzének átlátható és célirányos elköltése nemcsak mi, hazai, finnyogó demokraták, hanem végre az EU illetékesei is észrevették. És mivel őket azért küldték az EU vezető testületeibe saját hazájuk választói, hogy éberen őrködjenek afelett, hogy a közösség pénzei átláhatóan és hatékonyan legyenek felhasználva, nem tehettek mást, minthogy elzárják azt a pénzcsapot, amelyről immár pontosan látták, hogy az innen ömlő források felhasználása alapvetően pártpolitikai és magán célokat fog szolgálni, nem pedig az adott ország fejlődését. Most nagyon sokan fel vannak háborodva, hogy miért a diákokat és a kutatókat, oktatókat bünteti az EU. Pedig nem őket bünteti. Egyszerűen csak meg akar felelni annak, amit választói elvárnak tőle. Felelős gazdája akar lenni a rábízott milliárdoknak. Ennek a történetnek nagyon sok tanulsága van. Például az, hogy a felsőoktatási intézmények vezetőinek többsége nyilván fenyegetések, zsarolások és mézesmadzag húzogatások hatására nagyon gyorsan tudomásul vette az általa vezetett intézmény gyarmatosítását, pedig mindannyian tudhatták, hogy valójában mit is jelent ez a "megújulás". A legnagyobb szégyen a Rektori Konferenciáé és az Hallgatói ÁL-Önkormányzatoké, utóbbiak még ma is azt hangsúlyozzák, hogy nem akarnak felelősöket keresni azért, ami történt. De könyörgöm, akkor mit akarnak csinálni? Miféle önkormányzatok ezek?! Szomorú az is, hogy a néhány hónap alatt lezavart alapítványba szervezés, amelynek során a egyetemek hatalmas ingatlan- és eszközvagyona és minden forrása a kormány irányítása és ellenőrzése alá került, egyetlen "jaj-szó" nélkül zajlott, az egyetemek polgárságának  fogalma és beleszólása sincs, hogy igazából mi történik ezzel az irdatlan vagyonnal és a várt forrásokkal.  És ezt is tudomásul vették. De tanulságos az is, hogy mindeddig az egyetemi hallgatók és oktatók is csak nyomokban mutattak bármiféle szolidaritást az utánuk következő generációval és a megnyomorított pedagógus társadalommal,  közönyösen asszisztáltak előbbiek tiltakozásához, most viszont, hogy közvetlenül őket érinti a kormány rabló politikája, hirtelen igényt tartanak a közvélemény felháborodására és szolidaritására. Természetesen én is nagyon sajnálom az Erasmus-ösztöndíj lehetőségéből kimaradó diákokat és még jobban azoknak a kutatási forrásoknak az elapadását, amelyek nélkül a magyar tudomány fejlődése ellehetetlenül. Tudom, hogy ez óriási csapás lenne a magyar társadalom- és tudományfejlődésre. De erre nem az az adekvát válasz, hogy szidjuk az EU-t azért, hogy nem akarja lyukas zsákba és magánzsebekbe tölteni a pénzt, amit az európai adófizetők rábíztak, hanem az, hogy végre két lábra állnak, felegyenesednek és kikövetelik, hogy saját intézményüket ne politikai komisszárok és tolvajok, hanem hozzáértő, elismert, független és becsületes emberek vezessék.

[ofeofeliaofeliaia]

határok

amikor előzmények nélkül októberben férj beközölte, hogy unalmasnak érzi magát mellettem, ezért költözzünk szét, akkor az első sokk után az volt a reakcióm, hogy oké, én már annyiszor mentettem meg a kapcsolatunkat és annyi munkát raktam bele, hogy oké, elég volt, én többet nem. aztán megint elkezdtem akarni megmenteni. de most a hétvégi lelki tisztálkodás után újra visszanyertem a tartást. ha nem érzi kibaszott szerencsésnek magát, hogy velem élhetné le az életét, mint ahogy én éreztem iránta, akkor menjen. és azt hiszem ez az elkerülő kötődési minta ellenszere, a tartás.

úgyhogy elkezdtem kijelölni a határokat, megírtam, hogy a jövőben milyen dolgokról írhat, és mikről nem. hogy hiába érdekelnek mondjuk a versenyeredményei, nem akarok tudni róluk, és semmilyen személyes dologról nem akarok hallani. TBT gyakorlótársak vagyunk, és az egy életre szóló dolog, és a fő gyakorlatommal kapcsolatban maradhatnak a személyes megélései, de szigorú keretek között. beszélgesse meg a világi dolgokat a külföldi nőjével, értsék meg egymást, hajrá, ventilláljon idegből annak, aki nem fogja érteni, legyen kedves, türelmes és megértő vele az, aki három szót tud magyarul, miközben a férjnek nulla az érzelmi angol szókincse, engem meg hagyjunk szépen békén.

[ruddentropptabornok]

No, Navracsics papa?!

[pajjorimre]

*veszélyezteti.

Egyre kevesebb hajót lehet átengedni a csatornán

A panamai hatóságok a csatornatranzit szigorú ellenőrzésével reagáltak a szárazságra. Az elmúlt hónapokban a Panama-csatorna hatósága a napi 36 hajóról 24-re korlátozta a csatornán való áthaladást – ezt a korlátot februárban tovább csökkentik 18 hajóra.

A Foreign Policynak küldött e-mailben a Panama-csatorna hatósága közölte, hogy további víztakarékossági intézkedéseket hajt végre. Elkezdte a víz újrafelhasználását a különböző zsilipkamrákban, és lehetővé tette, hogy egyszerre két hajó is áthaladhasson, ha a hajók elég kicsik. A csatornahatóság szigorította a merülési korlátokat is, amelyek azt szabályozzák, hogy a hajók milyen mélyen lehetnek a vízben; szakértők előrejelzései szerint ez egyes hajókat akár arra is kényszeríthet, hogy 40 százalékkal csökkentsék a rakományukat.

Ezek drasztikus intézkedések

– mondta Schofer. És frusztrációt váltottak ki a hajózási társaságok körében.

Jóreggelt.

[sutiszele]

FJAAK - Martin (Feat. J.Manuel)

#youtube #szigorú csütörtök #listen #szálloda

[zoeeozzoeeoz]

15 éve foglalkozom szigorú számadású nyomtatványok eladásával. És még mindig megakarnak győzni arról, hogy én vagyok a hülye, mert céges/magánvállalkozás/adószámos hiteles papírt kérek, meg a vásárló adókártyáját/személyijét, és minden adatot ellenőrzök autamatice a NAV oldalán, és még sorszámokat is rögzítem, és vásárló név/adószámos rögzítést is végzek a vásárlásnál.

15 év után, még mindig akad olyan, aki besértődik, hogy ha valamelyik adat nem stimmel, vagy hiányzik, akkor nem adok ki neki semmit.

15 év után, még mindig akad olyan, aki meg akar győzni arról, hogy ezeket soha nem kellett , és soha sehol nem kérték tőle, mikor pl számlatömböket/nyugtatömböket vásárolt valahol.

15 év után, még mindig akad olyan, aki bepróbálkozik, majd sértődőtten rám csapja az ajtót, mert ezek hiányában, nem vagyok hajlandó neki semmit kiadni.

15 év után, még mindig el kell mondanom, a nálam bepróbálkozóknál, hogy nem én hoztam ezeket a szabályokat, de ha nem teljesítem, akkor engem fog megbaszni a NAV. Meg hogy 15 éve mióta ezzel foglalkozom, MINDIG el kellet kérnem, tehát minimum 15 éve így megy ez!

15 éve nem értem, hogy miért néznek hülyének az emberek! Nem csak emiatt is!

#napi nyüsz off #napi felesleges off. #napi én off

[sronti]

Szerény javaslat

Ennek az egész Gáza dolognak az lesz a vége, hogy meghal x ezer palesztin, akiknek legalább a fele civil lesz, a civileknek több mint fele gyerek, meg elfognak/lelőnek/lebombáznak néhány HAMASZ vezetőt.

A kérdés, amit szerintem érdemes feltenni, hogy hány gyerek életét éri meg egy hamaszos harcos, hányat egy szakaszvezető, mennyit ér egy bombagyáros és mikor lesz egálban a HAMASZ vezetőjének élete a civil áldozatokkal. Ebben jelenleg rendetlenség van, amin sokat segítene egy jól átgondolt rendszer. Sokáig nem tudtam dönteni, hogy a felnőtt civilek életét is bevegyem-e ebbe, de azok úgyis HAMASZ szimpatizánsok, akik ezt megszavazták, tehát ők nem számítanak.

Szóval legyen az, hogy egy hamaszos harcos nem ér többet három tíz év feletti gyerekénél, de egy bombagyáros semmissé teszi, ha lebombáznak egy csecsemőosztályt a kórházban (hozzávetőlegesen tíz csecsemő, de ha kilenc, akkor a tizedik a másik osztályról már a következő bombagyároshoz tartozik.)

Aztán ott van a hadi infrastruktúra. Azt mégse lehet emberéletben számolni, ott a súlyos sérülést és végtagvesztést javaslom. Egy láb térdből legyen egy harci jármű (szakadt toyota amiben fegyvereket visznek, ha épp nem árut a piacra) kilövése és ehhez mérten konvertálható a többi.

Sokat gondolkoztam ezen és ha a HAMASZ egyik vezetőjét elfogják, az megbocsáthatóvá tesz háromszázötven gyerek megölését kiszáradás útján, egy kisgoréé hetvenötöt (nyolcvanat, ha van videó a kínhaláláról.)

Ha véletlen ennél több gyerek hal meg az ostromban, akkor elvárom, hogy az ENSZ szigorú levelet intézzen a felelős izraeli kormánytagokhoz, hátha valamelyiket elviszi egy csúnyább röhögőgörcs.

Aztán eljön valahol az a pont is, ahol elég palesztint ölnek meg, hogy az visszahozza a terrortámadásban megölt izraelieket is és elhozza a békét és megbékítse a palesztinokat, de itt jött el az a pont, ahol nem tudok tovább szatírában maradni és abba kell ezt hagynom.

[csacskamacskamocska]

A falu, ahol majdnem meghaltunk :D

Jól el vagyok maradva a blogolással, mert nem volt net meg húzós két nap volt eljutni Olaszországba, kikerülve az autópályákat (nem én döntésem, szerintem faszság, nem spórolás) Naszóval szombaton megálltunk egy kis faluban (Pulszt). Ez ilyen mész az országúton, hirtelen jobbrafordulsz, felmész a hegyre, fura, hogy ott is élnek emberek, van pár ház, a falu. A templomhoz tartozó mifenében volt a szállásunk.Parókiának túl nagy, apátságnak túl kicsi. Nagyon rendezett környék, nagyon szívélyes fogadtatás, ahogy beléptünk a hatalmas kapun, na onnantól kezdve lett fura érzésem. Az udvar összevissza tele minden lommal, meg vidám kutyával meg állatokkal. teszek is ide képet:

Helló, röfik!

A szállás (miután felmásztunk a meredek grádicson) meglepetést nyújtott az udvar után, egy hatalmas, makulátlanul tiszta, mindennel felszerelt, amúgy eklektikus berendezésű apartman volt. Mintha a berendezést adományokból hordták volna össze. Teljesen megfelelt, tényleg. Az ablakból ráláttunk a tavacskára meg a fura kis házakra az úton. Na, meg is néztük őket.

A házaknál már mondtam, hogy így kezdődnek a hororfilmek. Itt vannak a kis vidám turisták, tök gyanútlanok, pedig észrevehették volna az apró jeleket, pl az udvaron szanaszét szórt holmikat, mintha utazók mindenféle cuccai lennének, és a fura, szokatlan kis tákolt házakat, amiknek tiszták az ablakai, mégis olyan hangulata van, mintha nem laknának benne, az ajtók felett a felirat jelzi, hogy idén is meg lett áldva a ház, de vajon mi ellen, amikor az ablakokban ismeretlen vallás jelképei lógnak, a temetőben a sírok szorosan egymás mellett, szigorú rendben, mint valami mánia, a fű csíkosra vágva mintha a rendezettség a belső feszültséget próbálná elfedni, és sehol egy lélek az utcán. Figyeljék meg, hogy reggelre lemészárolnak minket és feletetnek a malacokkal. Nem paráztak, azt mondták írjak regényeket. :D

Találtunk szamócát. Mondtam, hogy ne egyék meg mert van valami növény, ami pont úgy néz ki, de rohadtul mérgező. Addigra már megették. Este felfedeztünk egy pávát a háztetőn, aki magányában egész éjjel rikoltozott. Lehet, hogy valami védőszent volt, mert végül nem haltunk meg reggelre. :D Sajnos a mobilom szar képeket csinál, és én sem értek a fotózáshoz, de volt egy izgalmas rész furcsa hegyoldallal és érdekes erővonalakkal. Azt még ideteszem.

És mentünk tovább... úgyhogy ebben a játékban nem az első helyen halt meg a csapat.

#Ausztria #első nap #07-08

[angelofghetto]

napi klasszikus

Különös módon ezt a művet nem a zenei suliban ismertem meg, még csak nem is Bernstein által, hanem az exem révén. Egy trilógia első darabja, amit Csehszlovákiában valamikor a hetvenes években díszkiadásban, tripla LP-n lehetett kapni, a teljes szövegkönyvvel, ami eredeti latin nyelven íródott.

Talán Ravel Bolerója, vagy Vivaldi évszakai alkalmasak még ennyire, hogy az emberekkel megszerettessék a klasszikus zenét pusztán meghallgatás útján. Érzelmes, dinamikus, felépített, zseniális.

Egyik hatalmas kedvencem evör, soha nem tudom megunni a hallgatását. Középkori tavernák hangulatát idézi, a huncutkodás és életöröm vetélkedését a szigorú vallásossággal. Durva vásznak és posztók, szénakazlak, szűk utcák és széles termőföldek, templomokban égő, karvastag gyertyák ingatag lángját és viaszillatát, szerzetesek kámzsás csuháit, dús idomú szakácsnők kacagását, köveken kopogó paták és zörgő szekerek világát.

Sajnos nagyon sok helyen idézik egy-egy kiragadott zenei részletét, így kicsit elkoptatva annak nagyszerűségét. Egyszer még gyerekkoromban láttam egy filmet Gérard Philipe főszereplésével Modigliani életéről: a nyomorgó festőnek nagy pénzeket ajánlottak, hogy egyik jellegzetes, kék szemű nőalakját eladja parfümcímkének, de ő nem volt hajlandó a művészetét kufárkodássá alacsonyítani. Valahogy így vagyok ezzel a zenével.

Érdemes végighallgatni egyben, elejétől a végéig, a piáno-it és fortissimo-it, a kórusait és szólóit, a hömpölygő vagy visszafogott hangszeres játékot, a latin nyelv veretességét... megszakítás nélkül, egy félárnyékos, csöndes szobában, osztatlan figyelemmel. Garantáltan átjárja az embert. És utána érdemes megvárni a csendet az utolsó taktus után, és élvezni a hiányát egy percig.