#változtatni | Explore Tumblr Posts and Blogs

csacskamacskamocska · 6 months

Text

Szorosan összekapcsolódik

Heteken keresztül éreztem az elutasítást. Nem szólt hozzám, szia, megyek. Szia anya, megjöttem. Ennyi volt. Ha bekopogtam hozzá, nem hívott be csak az ajtón keresztül válaszolt. Ha véletlenül összetalálkoztunk a lakásban, a fején a füles, nem is reagált, ha szóltam hozzá, ha búcsúzáskor véletlenül közel voltam, elkaptam és megöleltem nem ölelt vissza. Mindennél jobban szeretem őt. (meg „őt”, meg „őt”, de erről még mesélek) Nos, mindazoknak mondom, akik majd elengednek félig felnőtt gyerekeket: Az ember vinnyog a fájdalomtól. Hiába tudja az eszével, a tudatos része minden értelmes gondolatával, hogy ez így jó, ezt kell támogatni, az érzések mégis borzasztóak: elutasítás, elválás, elhagyás, nincs szüksége rád, nem szeret, nem kíváncsi rád, nem akar téged. Az, akinek az életéért, a boldogságáért remegsz és akiért bármit megtennéd, az életedet is odaadnád: már nem szeret téged. Teljesen egészségesen: saját magát szereti és hamarosan lesz valaki, aztán még valaki, akit jobban fog szeretni saját magánál is, és legközelebb csak akkor lesz jelentős szereped az életében, amikor meghalsz és ha tényleg szereted, mindent megteszel azért, hogy ezt majd lehetőleg jól viselje. De amikor elutasítottnak érzem magam, akkor azt gondolom, hogy rosszul csináltam valamit. Talán valamikor a múltban, amin már nem tudok változtatni.

És az elutasítottság érzés mellett a rettenetes aggdalom. Semmit sem tudok róla, ugye jól van, ugye nincs baja, ugye nem azért zárkózott magába mert valami rémes titkot őriz? Ugye nem bántották?

Egy este megállt a szobámnál. Anya, tudunk beszélni? És elmesélte. Mindent, ami bántotta, és sírt, és el volt keseredve. És örültem, hogy nem nagyobb a baj, és beszélgettem és támogattam és erőt adtam és célt, irányt mutattam és iszonyatosan boldog voltam, hogy az én kicsikém hozzám jön sírni, ha baj van. Megkönnyebbült és kivirult, és elmúlt az elutasítottság érzés belőlem, mert elmúlt a távolságtartás belőle.

De az a pár hét, az elutasítottság érzés, a tehetetlenség, a reménytelenség borzasztóan megviselt.

Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimet önálló, felnőtt életre neveljem. Teljes szabadságot élveznek még akkor is, ha nekem nem mindig jó érzés. Nincs szemrehányás, se bezzegelés, se finom érzelmi zsarolás, se majd meglátod, hogy igazam lesz, ez lesz, az lesz.

Gondolom így lesz később is. Jön majd, ha baj van. És szeretnék minél tovább elérhető lenni. De az élmény az elutasításról, ebben mélyre kellett mennem, hogy írni tudjak róla.

Folyt. köv...

#leválás #szülő #gyerek #elutasítás #kommunikáció #11-12

76 notes · View notes

munchausenparokaja · 4 months

Text

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

54 notes · View notes

angelofghetto · 2 months

Text

youtube

Dolgoztam ilyen helyen. A kollégák többségét az tartja meg, hogy a védenceik meggyötört, önmagát feladó tekintetét bizakodóvá tudja változtatni, és néha még mosolyt is varázsol az arcukra, vagy örömkönnyeket a szemükbe. Ez addiktív. Önmagukon segíteni képtelen embereket sínre tenni, jövőt adni nekik olyan érzés, ami messze túlmutat a profiton, nincsenek is egy dimenzióban. Az ilyen helyen dolgozó emberek "munkahelyi ártalma" a sugárzóan kedves személyiség. Egy problémahalmokkal küzdő, hivatalok packázásai között elveszett család befelé fordul, és próbál páncélt növeszteni önvédelemből. Csak akkor nyílik ez a páncél, ha hiteles, kedves, önzetlen emberek nyitogatják. A bizalom felépítése az első és legnehezebb feladat, és ha az megvan, onnantól jön a felelőssége annak, hogy ez a bizalom ne törjön meg, hogy az ígéret ne üres kecsegtetés legyen, hogy történjen valami igazi, hogy a védencek elkezdjenek hinni bennünk, aztán önmagukban.

Találkoztam állami gondozott párocskával, akik egymásba kapaszkodtak az intézményen kívüli életben, és szinte azonnal lebabáztak. Szépecskén éltek, de nem tudták, hogyan kell kenyeret szeletelni, mert az intézetben mindig szeletelve állt az asztal közepén a kosárban a kenyér. Vagy nem tudták, hogyan kell csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, álláshirdetésre jelentkezni, nem tudták, milyen alapvető felszerelés kell egy háztartásba, mert senki nem tanította meg nekik, senkitől nem tudták ellesni.

Találkoztam családdal, ahol a gyerek csak tanítási napokon evett "rendesen", mert a szülőknek nem volt annyi pénze, hogy hétvégére bevásároljanak. Találkoztam olyan családdal, ahol a gyerekeknek összesen egy pár cipőjük volt, ezért télen felváltva jártak iskolába. Ezek a dolgok egy átlag magyar számára elképzelhetetlenek.

És voltam a másik oldalon is. Volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a nagyobbik gyerekem osztályfőnökével, akivel általában csak az üzenőfüzeten keresztül tartottuk a kapcsolatot, mígnem megfenyegetett, ha nem megyek be hozzá, kénytelen a gyerekemet eltanácsolni a hiányzásai miatt. Aztán elmeséltem neki, hogy az utazásom 4 db BKV jegybe került, amit egyébként egy egész hétig tudnánk enni a gyerekeimmel, és a nagy azért hiányzott már többször is, mert a lázas beteg kishúgával kellett otthon maradnia, ugyanis ha én nem megyek be dolgozni, kirúgnak a munkahelyemről. Az osztályfőnök elképedt, és azt hebegte, fogalma sem volt, hogy nálunk ilyen jellegű problémák vannak, mert a gyerekem mindig olyan rendezetten és ápoltan ment suliba. Akkor elmondtam neki, hogy azért mert valaki csóró, még nem kell koszosnak is lennie, elvégre hideg vízben is lehet mosakodni. Akkor, és csak akkor kérdezte meg, hogy esetleg szükségünk lenne-e valamilyen segítségre.

És megint csak voltam a másik oldalon is, mert volt olyan tanulóm, akinek sikerült felépítenem a lerombolt önbizalmát, akivel sikerült megértetnem, hogy utolsóból is lehet elsőnek lenni, ha hisz magában, és ne másokhoz mérje magát, hogy állítson fel apró kis célokat, koncentráljon arra, és ha már megtapasztalta, milyen megvalósítani azokat, akkor a céljai is lehetnek egyre merészebbek. Mindketten sírtunk, mikor a nyakamba csimpaszkodva elbúcsúztunk egymástól az évzárón. Egy ilyen eredményt vajon miféle teljesítmény-grafikonon lehetne ábrázolni?

#nonprofit jutalom #Youtube

39 notes · View notes

algebraicvarietyshow · 5 months

Text

abszurd dolog fél évvel a választások előtt, pillanatnyi politikai érdekek szerint változtatni a szabályokat

de azért a világ leghülyébb választási rendszerét, ami összekavart két teljes külön dolgot - a polgármesteri preferenciát és a fővárosi frakciókat - nem fogom sose visszasírni

55 notes · View notes

szepkerekkocka · 1 month

Text

2024 SZJA 1+1% nyilatkozat hosszúposzt/szred

Alább egy hosszúposzt az SZJA 1%-os felajánlásokkal megcélozható szervezetekről. Reblogoljátok, tegyetek hozzá stb.

Fontos: 2024-ben azt SZJA 1%-os nyilatkozatok beadási harárideje május 21.

Ha valakinek nem lenne kézenfekvő (a hunbászok zömének valszeg az, de az adófizetők egyharmadának nem az), azért érdemes nyilatkozni róla, hogy abból a pénzből se stadion épüljön:

Ill. nem árt rászánni némi időt a célba vett civil szervezet lekáderezésére, hogy ne egy szürkezónás bűnszervezetet finanszírozz meg.

Egyházi 1%: SzVSz, aki gyakorló vallásos és van már választottja, annak úgyis hiába írnék ide bármit. De aki meg gyakorló vallástalan, annál adja magát a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség.

Civil 1%: alább ABC-sorrendben a személyes best of válogatásom. Ér hozzátenni reblogban.

Amnesty International

BAGÁZS

Budapest Bike Maffia

Direkt36

Egység Ukrán Egyesület: https://www.facebook.com/jednisty/posts/418438230731116

Hintalovon Alapítvány

Igazgyöngy Alapítvány

Járókelő Közhasznú Egyesület

(Folyt. köv., mivel 1 tumblr posztba max. 10 link ágyazható be.)

#szja #1%#1+1%#szja 1%#szja 1+1%

25 notes · View notes

idonttalkwithpplhere · 1 month

Text

Csak te tudsz rajta változtatni, neked kell akarnod!

100 notes · View notes

rosszulorzott · 1 month

Text

NÉHÁNY UTOLSÓ MONDAT MAGYAR PÉTERRŐL

Az elmúlt napok politikai mozgásai kétségessé tették, hogy belátható időn belül elérhető-e két alapvetően fontos cél: a tisztességes, valódi választások feltételeinek kivívása, illetve az egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejötte.

A március 15-én, komoly sajtótámogatással létrejött, sok érdeklődőt vonzó és kifejezetten sikeres rendezvény legfontosabb üzenete ugyanis az az ígéret volt, hogy a jelenlegi hatalom leváltható a következő választáson, még akkor is, ha a választások feltételei a jelenlegiek maradnak.

Jól látszik, hogy van igény ilyen ígéretre, az okkal csalódott és kiábrándult ellenzéki közönség nagyon várja azt az embert, aki majd csodát tesz. Sajnos azonban bárki, aki ilyet ígér – még ha őszintén teszi is, bízva a saját nagyszerűségében –, az vagy hatalmasat téved, vagy Ha pedig tisztában van azzal hogy téved, és úgy mondja ezt, akkor sajnos hazudik.

Egyáltalán nem új stratégia az, amelyik először a választás megnyerését ígéri, majd aztán a demokrácia visszaállítását. Az összes eddigi parlamenti és parlamenten kívüli párt ezt ígéri, és a március 15-ét zászlóbontásra használó új párt üzenete is ez.

De hiába mondja ezt szinte mindenki, sajnos SZINTE biztos, hogy ez csak fordítva működik: először a valódi választások feltételeit kell kiharcolni és azután váltható le a kormány – sokszor elmondtam már: A „szinte” szó fontos a Fidesznek, mert amíg a látszata megvan a vereségének, a tömegek négy évig nyugton vannak.

Tudom, hogy vannak, akik felhorkannak ezen, és azt vetik közbe, hogy hát én is nyertem egy egyéni választókerületben, Budapesten és a nagyobb városok egy részben pedig ellenzéki polgármesterek vannak. Nem mond ez ellent a legfőbb állításomnak: az országos választást a jelenlegi körülmények közt megnyerni szinte lehetetlen.

Több oka van ennek. A legismertebb az erőviszonyokban rejlik: a hatalomnak semmi sem túl drága, akár kormánypropagandára kell költeni, akár népboldogító osztogatásra. Ha nagyon veszélyben érzi magát, lesz majd 14. havi nyugdíj is, vagy valami hasonló.

És a lényeg, a legfontosabb: bármikor meg tudják változtatni a játékszabályokat, ahogy tették a közelgő önkormányzati választás előtt is. Ha veszélyben érzi magát a hatalom, hoz egy olyan törvényt, amelynek értelmében az ellenzéki jelölteknek hátrakötözött kézzel és leragasztott szájjal kell indulniuk. Mert megtehetik.

Sokszor elmondtam ezt, de a jelek szerint ellenzéki honfitársaink egy jelentős része számára még mindig vonzóbb az a remény, hogy csak egy, az eddigieknél esetleg alkalmasabb jelölt hiánya az akadálya a kormányváltásnak. Az ő körükben nagy lelkesedést okozott az új, külső szereplő felbukkanása, és csak remélni merem, hogy nem csalódnak majd nagyon.

Azt azonban be kell vallanom, számomra ez a csodavárás komoly dilemmát okoz: fel kell tennem a kérdést, hogy szabad-e folytatnom a politizálást. Egyedül ugyanis természetesen soha nem fogom tudni elérni az állami propaganda hirdetések leállítást, a fideszes álcivil szervezetek milliárdos támogatásának tiltását, az MTVA vezetőjének leváltását, a külföldön dolgozó sok százezer magyar szavazati jogának visszaadását.

Márpedig szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen legitim célja annak, hogy elfogadtam a parlamenti mandátumot. A cél eléréséhez tömegek támogatása kellene, amit eddig nem tudtam megszerezni. Ennek oka – a saját gyengeségeim mellett – leginkább az a fals reménytelenség volt, hogy "ezekkel" szemben nem lehet eredményt elérni.

Most azonban felcsillant az a fals remény is, hogy a kormányváltáshoz nem kell tenni semmit, csak várni a következő választásokat és bízni az új vezércsillagban. A következő időszak legfontosabb kérdése lesz számomra, hogy maradt-e az én álláspontomnak bármilyen támogatottsága az ellenzéki szavazók között, vagy a hamis reménytelenséget felváltja a hamis remény: nem kell küzdeni a tisztességes választásokért, így is győzni fogunk.

Legalább ilyen súlyú kérdés, hogy Magyar Péter berobbanása után van-e esély egy egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejöttére. Március 15. után sajnos kicsit kevesebb, mint eddig, több ok miatt is.

Abban természetesen igaza van Magyar Péternek, mint oly sokaknak, hogy egy új, határozott, tiszta és HITELES politikai erőre hatalmas szükség van Magyarországon, és az is nyilvánvaló, hogy a létező ellenzék akarva vagy akaratlanul a hatalom érdekeit szolgálja. A hogyannal azonban sajnos több baj van:

Az új, határozott, tiszta és hiteles ellenzéki jelzők mellé az EGYSÉGES is elengedhetetlen. Itt az elképzelések homályosak, és hiba lenne arra várni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok meghajolnak az új erő előtt és önként távoznak. Az oly sokat várt ellenzéki egység kétféle módon érhető el. Az egyik, ha az új erő egyszerűen lemossa a pályáról az eddigieket és persze ezzel együtt a Fideszt is megveri. Ez nem lenne lehetetlen egy demokráciában, csak ugye az az, ami nincs.

A második, ha az új párt már az indulásnál jóval erősebb a meglevő ellenzék legerősebb pártjánál és a választások előtt így olyan erőpozícióból tárgyalhat, hogy elérheti a kompromittálódott politikusok kihagyását az "összefogásból". Ez a cél elérhető a megmaradt független sajtó támogatása esetén, de érdemes tanulni azoknak a példájából, akik hasonlókat ígértek. Bajnai Gordon például szintén "messiásként" tért vissza 2012-ben, ő is egy nagy tüntetéssel adott reményt és az ő mozgalmát is 14 százalékra mérték rögtön a bejelentés után, aztán még sem sikerült neki.

Meggyőződésem szerint egy valódi reményt keltő, új politikai erő létrehozásának három alapfeltétele van:

Nem EGY ember tűzi ki a zászlót, és várja, hogy mások csatlakozzanak hozzá, hanem több, komoly és hiteles szereplő indul el együtt az úton. Erre lett is volna esély, most viszont egy darabig jóval kevesebb. A legendákkal szemben ugyanis egyáltalán nem állnak hosszú, tömött sorban azok, akik letettek már valamit az asztalra életükben, ismertek valamennyire, emiatt vesztenivalójuk is van, de nem, vagy nem nagyon mártóztak meg eddig a magyar politika pöcegödrében.

Ha nem egy, hanem több ilyen ember összeáll, akkor lenne esély arra, hogy a maradék független média által felkapott médiapárt helyett valódi, a legkisebb falvakba is elérő HÁLÓZATOT hozzanak létre és ez után akár arra is lehet esély, hogy sikerese küzdjenek a tisztességes választásokért, majd akár el is indulhatnának azon.

Nyilván, a magányos zászlóbontásban is lehet fantázia, kellő médiahájp mellett RÖVID TÁVON különösen sikeres lehet. Hosszú távon azonban csak akkor, ha a zászlóbontó vezér valóban, minden kétséget kizáróan HITELES. Ha egy kicsit is belegondolunk, Magyar Péterre ez nem igaz, legalábbis rengeteg kérdést vet fel a személye. Ha valaki már eldöntötte, hogy ezentúl csak rá hallgat és benne bízik, kérem, hogy ne olvassa el az alábbiakat!

- Magyar Péter egyike volt azoknak az – általam nem kedvelt – embereknek, akik a rendszertől nulla munkáért horribilis pénzeket bezsebelve nézték némán a demokrácia leépítését. A nyilvános adatbázis szerint a Diákhitel Központ vezetőjeként – nyilvánvalóan politikai kinevezettként – 2018-2022 között havonta 3,6 millió(!) forintot + havi 700 ezer forint prémium ütötte a markát. A családi viszályokkal egy időben innen távoznia kellett, azonban ezután havi 1,5 millióért(!) ült a rendszer kegyeltjeit finanszírozó Mészáros Bank felügyelő bizottságában (nulla munka) és a Közútkezelő, valamint a Volánbusz igazgatóságában (1,2 millió forint). Ezekhez az állami cégekhez is nyilvánvalóan politikai kinevezettként került. Ha nem lenne annyira szomorú, mosolyognék azokon a kommentenken, amelyek szerint ő valamiféle Lúdas Matyiként lenne. Maximum Döbrögi kirúgott, de addig jól fizetett íródeákja lehetett volna a mesében.

- A Diákhitel Központ szerződéseit tartalmazó listáján számos megkérdőjelezhető tétel van, az ő általa vezetett időszakból is. Ezek közül többet (a vezetése alatti és az utáni időszakból) ki is kértem a Központtól, remélhetően meg is fogják küldeni. Ezek közül természetesen a legkirívóbb a milliárdos propagandakirály, Balásy cégeinek a megbízása, amiről egyébként maga Magyar nyilatkozta, hogy felesleges és túlárazott szerződések voltak. Ez magának a korrupciónak a definíciója amúgy Varga Mihály szerint is, a jog pedig hűtlen kezelésnek mondja ezt. Így van ez akkor is (sőt), ha Rogán utasítására volt Magyar Péter társtettes. Ezt meg lehet bánni, önfeljelentést lehet tenni és nagyon szép dolog, ha bizonyítékokat is hoz. Egy dolog viszont hiteltelen: ha valaki azonnal önmagát nevezi meg ennek a rendszernek a lebontójaként. (Természetesen előre látom azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy hát én is a Fidesz tagja voltam. Ezt az összehasonlítást azért kikérem magamnak)

- Jól dokumentált történet továbbá, hogy Magyar 2019-ben polgármesterként indult Balatonhenyén és Gulyás Gergelyt is meghívta kampányrendezvényére. Az utolsó pillanatban azonban visszalépett, mivel polgármesterként a Diákhitel Központ vezetéséről és az azzal járó milliókról is le kellett volna mondania. Így maga helyett egy barátját küldte a posztra, aki egészen botrányos módon akarta az addig a nyugalom szigeteként ismert faluban úgy átminősíteni a telkeket, hogy arra új gigaberuházások épülhessenek (az Orbán Ráhel bizalmasa által épített hatalmas kastély építését pedig tovább segítette).

- Bár a jelek szerint házasságuk vége meglehetősen viharosra sikeredett Varga Judittal, Magyar mégis végig asszisztálta felesége mellett a demokrácia leépítését. Számomra abszolút hiteles forrásom szerint sokaknak dicsekedett azzal, hogy valójában "ő vezette az Igazságügyi Minisztériumot". Ezt bizonyítani nem tudom, de hogy azok az általa is elismert komoly veszekedések nem a demokrácia leépítése miatt történtek, az szinte biztos.

- A Partizánnak adott első interjúban egyértelműen arról beszélt, hogy tiszteli Orbánt és felnéz rá, a második interjúban pedig egészen magától értetődőnek mondta, hogy adott esetben koalícióba lépne a Fidesszel. Ez azt jelenti, hogy vagy nem gondolja komolyan a magáról sugallt képet, vagy nincsen tisztában a rendszer lényegével.

- Végül a HVG cikkre adott meglepően arrogáns válasza alapján nem tudja, mi a különbség a szabad sajtó és a propaganda között.

A fentiek közül egy is elég lenne, hogy óvatos legyen az ember, de a tények sorozata mellett csak akkor lehet elmenni, ha az ember vak, vagy annyira hinni akar, hogy becsukja a szemét. Megértem, hogy vannak, akik annyira szomjazzák a reményt, hogy így tesznek. De engedjék meg nekem azt a luxust, hogy kimondhassak egy dolgot. Nem tudom, hány választást élek még meg, azt pláne nem tudom, ebből mennyi lesz a valódi választás, de száradjon le a kezem, ha Orbán után még egyszer akár hittel, akár "befogott orral“ olyan emberre szavazok, aki egyrészt életében nem tett le még semmi komolyat az asztalra a politikán kívül, másrészt azt kéri, hogy felejtsem el neki, mit mondott vagy mit tett korábban.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a néhány gondolattal sokakban rossz érzést fogok kelteni. De ha visszanézek a 2006 óta végzett politikai munkámra, akkor egy valami biztosan igaz: sokszor én is túl későn mondtam el dolgokat. Ezt a hibát szeretném elkerülni. Cserébe ígérhetem, hogy ezek lesznek az utolsó mondatok, amikben Magyar Péterrel foglalkozom.

Végül: természetesen Magyar Péter nagyon sok, a kormányt és az ellenzéket is érintő igazságról beszél mostanában, kétségtelenül nagyon meggyőzően. Ez viszont még akkor sem biztos, hogy összességében magának az igazságnak jót tesz, ha azokat komolyan gondolja. Munkájához sok sikert kívánok!

hadházy fb, videóval

a fals reménytelenség és a fals remény, én nagyon adom

37 notes · View notes