Tumgik
#Fuldoklom
jeghideg-lelek · 1 year
Text
Utólag jöttem rá, hogy mennyire undorító, gerinctelen ember vagy te valójában. Hazug, erkölcstelen féreg vagy. És nem azért, mert lemondtál rólam. Azért, mert képes voltál a szemembe hazudni, minden egyes alkalommal.
Hányingerem van tőled.
30 notes · View notes
Text
Téged szeretni olyan volt, mint levegőt venni, de el mentél így most fuldoklom.
Lexa
14 notes · View notes
verzek-csenben-elek · 9 months
Text
Azt érzem minden ellenem van..
És csak egyre közelednek a falak én pedig fuldoklom..
Az a rengeteg súly nyomja a mellkasom..
ELFÁRADTAM..
346 notes · View notes
anyadisszeretne · 29 days
Text
Fuldoklom.
50 notes · View notes
csakszavak · 6 months
Text
Fuldoklom az érted hullatott könnyeimben. Bárcsak fojtanál meg inkább puszta kézzel, mintsem így; Végignézed, ahogy lassan és keservesen fulladok meg a saját könnyeim tavában…
40 notes · View notes
thismadeitshit · 5 months
Text
Olyan mint egy rémálom, amiből nem tudok felkelni. Maga alá szorít és még mindig nyom lefelé. Csak azt érzem hogy fuldoklom.
13 notes · View notes
oldmacykerenew · 6 months
Text
Mi mast csinalnek full betegen, mint takaritok? Szekrenyt pakolok… kozben fuldoklom a kohogestol (nem sietek vele, most is leultem picit a seggemre a kupi kupac tetejere) 😒😅😂
Holnap lenne egy kis munka, edzes… egyiket sincs pofam lemondani, de ugy ugatok kohogok, hogy kitiltananak egy eletre a terembol… 🥺
15 notes · View notes
csacskamacskamocska · 11 months
Text
Kínposzt
Annyira kibaszottul hiányzik, hogy pusztulok bele. Szeretnék ennyire hiányozni neki. Szeretném, ha nem kapna levegőt se nélkülem, ahogy én is fuldoklom és kapkodok. Ha nem tudna koncentrálni, ha unna mindent nélkülem, hiába tudom, hogy nem egészséges ez. Borzalmas, hogy az ember rosszat kíván a másiknak, hogy ő jobban érezze magát. Borzalmas az önfegyelem, mert csak nyivákolni tudnék, kérlek, kérlek... Mire? Mi a faszra kérném? Hogy szeressen? Szeret. A maga módján, amennyire képes, amennyit érek neki, annyira szeret. A csapdámat én építettem. Mert mindent ami másfelé vitt volna, azt szépen módszeresen körbebéleltem. Ez nem annyira rossz, ez megszokható, ez elnézhető, ez tulajdonképpen szerethető, ezt nem úgy gondolta, ez innen máshogy néz ki, ez nem azt jelenti, ebben tévedek, ez nem is biztos. És már nem tudom, hogy változtunk-e, csiszolódtunk-e vagy a sok puhaság miatt látom amit látok. Robbanásig dühöngök valamin, aztán megoldom, ellaposítom, ehetővé teszem és szeretem tovább. Mintha egy megérős házasság vagy valódi kapcsolat lenne. Hiába mondják nekem a pszichológustól kezdve az utolsó barátomig, hogy „amennyi energiát maga ebbe a kapcsolatba tett, azzal boldoggá tehetne valakit, aki szereti magát”. Hiába szeretném, ha valaki más szeretne és tudnám szeretni. Hiányzik amit mellette érzek. Miközben nem tudom már, hogy mit érzek, csak valami kisimul bennem ami fontos nekem. Nem tudom mi az, úgyhogy most erre tulajdonképpen rádolgozhatnék. Ha nem szeret, nem helyez előtérbe, nem kíván, nem dicsér, nem olvaszt magába, akkor mi az, ami kisimul bennem amikor vele vagyok? MI?
És persze, hiába tudom, hogy nem kéne, szégyellem az erőtlenségemet, a kiszolgáltatottságomat, a viszonzatlan érzelmeimet. Szeretném, ha nem lenne, ha nem uralkodna rajtam. Így aztán, bánom is mindig ezeket a posztokat. :/
Tumblr media
39 notes · View notes
egyedul · 1 year
Text
Fuldoklom. Napról napra egyre kevesebb levegőt bír el a tüdőm…
23 notes · View notes
Text
Sikítani akartam, tombolni, üvölteni, elordítani a világnak a mellkasomat szétszakító fájdalmat, azt akartam, hogy érezzék, hogy megértsék; fuldoklom.
75 notes · View notes
jeghideg-lelek · 1 year
Text
Megint kezdődik..
9 notes · View notes
enisvagyokvalaki · 2 years
Text
Látták, hogy fuldoklom, és nem tettek semmit!
- League Of Legends
44 notes · View notes
Text
Komoly dolgokról beszélgetünk. Mint a lakás, jövő, közös pénz. Tudom, hogy nem kéne erről beszélnem, mert te is agyalni fogsz és szorongani. De nem vagyunk gyerekek. Azt, hogy mit érzel, te tudod. Én nem tudhatom. Benne van az elfogultság, hogy én mit érzek és én mit szeretnék, mit szeretném, hogy érez. Azt is tudom, hogy még számtalan dolog van amit még meg kell ismernem benned. De néha úgy érzem, én jobban át látom az agyad tekervényeit mint te. Mintha én jobban ismernem a lelked útvesztőjét. Szóval megkockáztatom és el kezdem ezt a beszélgetést. Félek a végétől. Félek attól amit mondani fogsz, ahogy reagálsz. Félek, hogy fájni fog, vagy elszomorít. De ezektől se magam miatt félek. Hanem miattad. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy sajnálj, azt meg végképp nem, hogy bocsánatot kérj, mert nincs miért.
Úgy érzem mi vagyunk az út vége. Tudom, erre sokszor utalttam. Mondtam is. De most komolyan beszélgetünk. Nem szerelmi vallomás, hanem gyötrődés. Gyötrődés azon, hogy én nem vágytam ezekre, és most el se tudom magyarázni mit érzek. Nem simán vàgy. Hanem inkább mindent elsöprő vonzás. Vonzó az, hogy az ujjamon gyűrű legyen. Vonzó az, hogy 10 év múlva a te gyerekeid tutujgassam, úgy ahogy most téged. És én fuldoklom most. Fuldoklok abban az érzésbem, hogy ezt akarom. Mert félek, hogy nem igazi. Megint a múlt kísért csak. Vagy az a barbár ròzsaszìn felhő. Fogalmam sincs. De hallani akarom a szádbòl, hogy benned is ott motoszkál ez a kìn, vagy én bolondultam meg, és egyedül vagyok a fájdalommal ami a jövőt jelenként àhìtja. Mert nem bánom az utóbbit se. Hiszen tiéd az örökkévalòság. De az én lelkem most éhezik a válaszra. A válaszra, hogy én vagyok megint túl sok.
6 notes · View notes
rememberme15blog · 10 months
Text
Én nyújtom a vigaszt, miközben magam is fuldoklom.
4 notes · View notes
csakszavak · 7 months
Text
Elillantál, nem úgy, mint a magad után hagyott űr,
De muszáj, hogy én legyek az, aki mindig tűr…
Elnézem, ahogy folyton-folyvást fojtogatsz.
Könnyeim ezrei miatt említhetném a neved,
De ki vagyok én, hogy felrójam ezt neked?
Karjaidban csak egyre jobban fuldoklom.
Ha elhagysz és elmész majd betölti más,
Az űrt, mely a hiányod miatt már szinte fáj.
Megtölti majd a sötétség, melyben megfojtottál.
22 notes · View notes
tnanami · 1 year
Text
Kezdem magam úgy érezni, mint egy partra vetett hal. Ugrálhatok és csapkodhatok teljes erőmből, soha nem kerülők közelebb az életet jelentő óceánhoz. Az emberek csak elhaladnak mellettem, szánakozva rám néznek, néhányan megejtenek egy "Szegény pára" mondatot. De senki nem jön segíteni, csak figyelik, ahogy némán és lassan fuldoklom és végül teljesen eltünők.
8 notes · View notes