#Hogyan tovább | Explore Tumblr Posts and Blogs

csacskamacskamocska · 3 months

Text

Leírni se nagyon merem

Nem tudom, hogy jó-e, ha leírom vagy rosszabbul fogom érezni magam (szánalmasnak, kiszolgáltatottnak és tökkelütött hülyének), tegnap azon gondolkodtam, hogy kéne egy tanácsadó, nem tudom talán a pszichológusomat kéne egy órára elővennem vagy egy coachra lenne szükségem, aki csupán egy adott problémát segít feldolgozni és nem kell az egész életemet féltucat óra alatt százezerért elmesélnem. Amikor gyereked lesz, akkor az életed rácsavarodik a gyerekedre és minden, de tényleg mindennek kapcsolatban előnyt élvez, hogy ő van. Lesznek persze enyhítő megoldások, lepasszoljátok a szülőknek, meg csináltok kettesben programokat, de valójában zsigeri szinten nem tudod már kizárni és mindig kalkulálsz vele. Akkor is gondolsz rá, amikor nincs ott, és akkor is felelősnek érzed magad érte, és előre gondolkozol, és ráadásul a gyerek nem csak egy kibaszott feladat, hanem szereted a kis nyomorultakat, tényleg az életed adnád értük, akármilyenek is. ((Pontosabban, folyamatosan az életedet adod értük )) Egy idő után alig várod, hogy végre önállóbbak legyenek, te meg szabadabb, de valójában ez csak logisztikailag lesz így, mert belül semmi sem változik. Aztán szépen átkúszik ez a felnőttkorukba, amikor, ha egészségesek vagytok mind, akkor ez zökkenőmentesen történik, kb mindenki örömére. Te élvezed nézni, hogy milyen ügyesek, ők élvezik az önállóságukat, és egy új, felnőtt kapcsolat alakul ki, szabad döntésekkel, ahol végre jogod van nem ráérni is meg nekik is lesznek valós kötelességük, valós problémák, valóban felnőtt megoldások. Nálunk legalábbis így ment. Csakhogy tegnap éjjel rájöttem, hogy az elmúlt tíz évben azért viseltem remekül a gyerekeim leválását meg azt is, hogy egyedül vagyok, (volt egy érdekes beszélgetés a gyerekeimmel, ahol is rádöbbentek, hogy ha nem egyedül élnék, akkor 3-400 ezerrel azonnal beljebb lenne a családi költségvetés amit 13 éve én viszek a vállamon. Picit kigúvadt a szemük a rádöbbenéstől) mert ott volt Logan, akinek a léte lehetővé tette, hogy egy csomó vágyamat, tervemet, kísérletemet kipróbáljam, megvalósítsam, megcsináljam. És most nélküle, engem ezek nem érdekelnek. Volt amikor bizonyítani akartam neki, azon erőlködtem, de közben szépen felépítettem magam és már nem bizonyítani akartam, hanem megvalósítani. Pótolta ezekben anyámat, apámat valamiféle felnőtt társat. Mondanom kéne, hogy barátot, de csikorog ez nagyon. Ám, ha nincs ott, üressé válnak ezek a dolgok. Közben meg, nem tudok nem szembenézni azzal, hogy túl sokat bántott. Túl sokszor engedte meg magának, hogy dühében szándékosan bántson. Az elfogadásban, hogy azt gondolom, hogy dolgok neki nem mennek, vannak készségek amiket valójában nem fejlesztett ki, ebben sok fájdalom ért. Mostanra nem tudom letenni a gondolatot, hogy sosem szeretett. Hagyta magát sodródni az én szeretetemmel. Én meg kettőnk helyett is szerettem őt. Ő meg valószínűleg nem szereti magát se. Na mindegy, mert ez már agyalgás azon, hogy más valaki belső világa hogyan lehet, amit nem tudunk. A fontos az, hogy tegnap éjjel gondolkodtam, hogy hogy is csináljam a feladataimat meg a terveimet, és borzasztó volt az érzés, hogy nem akarok csinálni semmitse. Aztán arra gondoltam, hogy csinálni kell, különben megáll körülöttem minden, erőt kell vennem magamon és megcsinálni a tervezeteket és elindítani és dolgozni a megvalósuláson. De csak arra tudtam gondolni, hogy miért érzem értelmetlennek, ha Logan nincs ott? Mintha a gyerekemet vesztettem volna el. Ami teljesen nem egészséges, mert nem gyerek ő, felelős mindenért amit tesz, ahogy én is. Csakhát, ennyi idő alatt belül családtaggá vált, akár akarta, akár nem. És hiába nem akarom a rossz dolgokat, az is rossz, hogy minden megy tovább nélküle, és aztán majd megszokom, és egy nap rájövök, hogy valójában már nem is akartam ezeket a dolgokat, csak nem mertem kimondani, hogy nélküle nincs hozzá motivációm, csak gépiesen csinálom, ne látszódjon a veszteség.

Az írás az egyetlen ami stabilan tartja magát. Mert abban elburjánoztak a dolgok másfelé, és ugyan még mindig szükségem lenne egy kreatív társra, akivel meg lehet beszélni ötleteket és írástechnikai problémákat, de az alapvetően magányos elfoglaltság. Pont annyira bajos ő, amennyire én teret adtam neki. Mindketten benne voltunk ebben, vastagon. A kérdés, hogy honnan nyerjem vissza a motivációmat, mert se bizonyítási vágy, se düh, se remény nincs bennem. De merszem se, hogy egyszerűen letegyem, mert mi van, ha fél év múlva megint úgy érzem, hogy akarom csinálni valamelyik most elengedett dolgot? Ha találok magamban vagy másban* valami új forrást?

*többnyire nincs szükségem másokra a dolgaimhoz, ez csupán a kegyetlen szembenézés szükséges kijelentése. Nem szabad elsunnyogni azokat a gondolatokat, hogy nem vagyok tökéletes, meg én is rászorulok mások segítségére, én is inspirálódom meg töltődöm másokból. :) Nem akarom, hogy valaki bántson engem. Akkor sem, ha a bántása nem szándékos, csupán figyelmetlenség vagy érdektelenség vagy pokróc modor, lezserség, nemtörődömség esetleg kétségbeesett önzés. Nem akarok mérlegelni, hogy mi az amiért cserébe elfogadom ezeket. De vannak veszteségek, amikkel nem tudok mit kezdeni és amiknek a feldolgozásához sajnos kevesek az ismert közhelyek.

#hogyan tovább?#kétségek #motiváció #veszteség #kapcsolatok #01-18

15 notes · View notes

nemhabos · 7 days

Text

velem nem basznak ki

Úgy kezdődött, hogy gondoltam megnézem az új tarifarendszerben hogyan kellene költséghatékonyan bemenni Budakesziről Budapestre péntek este, ott inni két sört, aztán hazajönni. Szerintük "Az egyszerűsítéssel nemcsak könnyebben áttekinthetővé, de jóval igazságosabbá is válik a tarifarendszer..." Na lássuk!

FYI, március 1-e előtt ez úgy működött, hogy az előre megvett 10-es gyűjtőjegyből, vagy az appban megvett BKK vonaljegyből (papíron olcsóbb, mint az appban...) lyukasztottunk egyet a 22-es buszon, mert az érvényes volt Bp-n kívül és belül is, aztán ha még kellett akkor további vonaljegyeket használtunk a városon belül.

A BKK jegy- és bérletárak oldalon kezdve a böngészést a megfelelő paramétereket beállítva (elővárosban, felnőtt) megtudtam, hogy egy bérlettok pótdíja(?) vagy kezelési díja(?) 180 Ft, de azt nem, hogy mennyibe kerül a jegy, amivel be tudok menni a városba. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy a "Kezelési díj vonaljegy típusú jegyek esetében" mit jelent 300 Ft-ért, ennyibe kerül, hogy ránéz a sofőr?

Mindenesetre az gyanús volt, hogy egyszerű vonaljegyről itt szó sincs. Ezért utam a

vonaljegy oldalára vezetett, ahol megtudtam, hogy ez már csak Budapesten belül érvényes.

Illetve azért nem ebben a formában, mert itt egy halvány bkklila szó nincs arról, hogy ezeknek a jegyeknek megváltozott az érvényességi területe, vagy hogy urambocsá' a korábban megvett jegyek (papíron olcsóbb...) továbbra is úgy érvényesek-e, ahogy a vásárlásukkor érvényesek voltak. Ok, fogadjuk el, hogy ezzel már nem megyünk be a 22-es busszal, majd a városon belül elhasználjuk. Hogyan tovább?

Néhány eredménytelen gúglikeresés után nézzük meg a jó nevű ÚJ TARIFA oldalt, mégis csak ahhoz van köze a változásnak. Itt megtudhatjuk, hogy az országbérlet tényleg csodálatos, végtelen %-kal olcsóbban utazhatunk, ha épp olyan utazást tervezünk, ahogy még soha senki nem utazott körbe-körbe az országban.

Az is kiderül, hogy a VÁRMEGYEbérlet jó a BKK-ra is, a VÁRMEGYEnapijegy meg nem, de a "kék volánbuszokon" igen. Ezt jegyezzük meg, még fontos lesz.

Vissza a BKK oldalára, velem nem basznak ki, nem igaz, hogy 12-es fokozatú, platinaöves googlehasználóként képtelen vagyok megtalálni ilyen alapvető információt, hogy milyen vonaljeggyel lehet utazni a csodálatos 22-es buszon. Fokozódó kétségbeesésemben eljutottam a Helyszínen váltott vonaljegy oldalára, ahol megtaláltam a mágikus mondatot: "A környéki buszjáratok teljes vonalán, azaz a Budapest közigazgatási határán túlnyúló utazásokhoz a Volánbusz helyszínen váltott vonaljegye használható." Remélem néhány milliárd fejlesztési pénzből megvalósítható, hogy ezt odaírják a vonaljegy oldalra is.

Tovább a fent linkelt, Információk a Budapest környékén érvényes jegyekről és bérletekről oldalra:

Éljen! Kiderült, hogy a március 1 előtt 400/450 forintos jegy, amit eddig meg lehetett venni 10 féle appból, vagy automatából előre, most már 600 forintba kerül, és csak és kizárólag a járművezetőnél lehet ott helyben megvenni, előre véletlenül se. Micsoda fejlődés!

Vajon a Moszkva Széll téren felszálló, ott jegyet érvényesítő minden egyes embertől megkérdezi a sofőr, hogy ugye csak a városhatárig megy, mert ha nem, akkor dugja fel a seggébe dobja ki a kukába a jegyet, amit érvényesített és vegyen egyet tőlem most akciósan haccá'ért?!

Nade velem nem basznak ki, azt írják, hogy a Pest Vámegye24 (sic!) csak 999 Ft, mint megtudtuk jó a kék volánbuszokra is, egy oda-vissza úttal ketten máris spóroltunk 402 Ft-ot, és talán azt meg lehet venni online is.

Mi az hogy kék volánbusz? Kedves gyerekek, a mai memoriter a Toldi helyett az alábbi lista az újtarifa oldal GYIK-jából:

Budapesten az alábbi „kék” autóbuszvonalakon érvényes a Magyarország24, a Pest Vármegye24, az országbérlet, a Pest vármegyebérlet és a Volánbusz fedélzeten vásárolható vonaljegye. 13, 13A, 22, 22A, 38, 38A, 40, 40B, 40E, 55, 63, 64, 64A, 84E, 88, 88A, 89E, 94E, 113, 113A, 140, 140A, 140B, 164, 169E, 172, 173, 188, 188E, 218, 222, 238, 240, 264, 272, 278, 279, 279B, 280, 280B, 287, 294E, 922, 922B, 938, 940, 943, 956, 963, 964, 972, 972B, 992, 994, 994B

Milyen jó, a kevesebb mint két fedélzetijegybe kerülő napijeggyel körbe lehet utazni Budapestet, ha figyelek arra, hogy „kék” volánbuszok legyenek (vagy vonatok, vagy sárga volánbuszok). Sajnos ilyen útvonaltervező nincsen, a lista megjegyzésén kívül fogalmad sincs, hogy melyik busszal utazhatsz Budapesten belül a Vámegye24-gyel (a Budapest 24 órás jegy egyébként 2500 Ft).

Ok, hol lehet előre megvenni ezt a Vámegye24-et?

"...online csak a MÁV appon vásárolható..." Szuper, nézzük a MÁV appot, le van töltve:

Nyilvánvaló, hogy a vásárlás menüpontot választjuk alul, aztán teljesen egyértelmű, hogy a piros nyíllal jelölt kék nyilat kell megnyomni, hogy az alábbi opciók közül választhassunk:

Nézzük a napijegyeket, a Vámegye24 mégis csak egy napijegy, ugye...?

Rányomva a jegyfajtára:

Hát itt nincs vármegyei napijegy. Nézzük meg az Országbérlet/vármegyebérlet opciót:

De jó, már meg is van! Beállítva a megfelelő feltételeket (Pest, 24 órás, ma) nyomjunk rá a keresés (?) gombra.

Hibaüzenet! Sajnos ezt nem fotóztam le, de arról szólt, hogy a beállított utastípus (amivel korábban MÁV jegyet vettem) nem létezik. Nézzük:

Arra tisztán emlékszem, amikor beállítottam, akkor még nem úgy hívták, hogy Egy nagyon hosszú típus név, de elhiszem, hogy ez nem létezik. (A probléma oka valójában gondolom az, hogy régen egyben volt a gyerek-felnőtt kategória, most meg külön van felnőtt (25-65 éves) kategória. Az megugorhatatlan technológiai kihívás, hogy a megadott születési időből rájöjjön, hogy ki melyikbe tartozik.)

Szuper, állítsuk be jól, nyomjunk rá újra a keresés (?) gombra:

Változtassak a feltételeken! Hogyan? Vitézy Dávid nagylábujjával nyomjam meg a keresés gombot? Itt már eléggé közel voltam ahhoz, hogy feladom, de velem nem basznak ki.

Szemfüles olvasóink már megtalálhatták a problémát Addig nyomkodtam az appot, amíg kiderült, hogy az előbb a napijegyek és helyi jegyek opción belül a bérletek fülön voltam (A JEGYEKEN BELÜL VANNAK A BÉRLETEK! ÉS ALAPBÓL AZ NYÍLIK MEG HA AZ EMBER RÁNYOM ARRA HOGY NAPIJEGYEK!), de ha átmegyek a jegyek fülre, ott megtalálom a Vármegye24 jegyeket (amik nem bérletek!), ott a keresésre rányomva kiválaszthatom a Pest Vármegye24-et a vonat piktogram mellett, és közben megtudhatom, hogy a vágányszámok tájékoztató jellegűek:

Végül a vásárlást megerősítő oldalon még azt is megtudhatom, hogy:

Nem tudom milyen vidámparkot tervez Vitézy Csepelre, de nagyon komoly hypercoastert kell építeniük, hogy felérjen ehhez az adrenalinfröccshöz, amikor végre sikerült megvenni a Vámegye24 jegyet. Azt a jegyet, amivel a korábbi, automatából, vagy könnyen használható BudapestGO appból megvett BKK jegyhez képest még mindig drágábban be lehet menni Budakesziről Budapestre meg haza lehet jönni.

TLDR: A korábbi BKK vonaljeggyel használható elővárosi buszjárat az ÚJ TARIFA bevezetése után 50%-kal drágábban, kizárólag a sofőrtől megvehető jeggyel, vagy az online kizárólag a nagy rakás seggtífuszos galambfos MÁV appban (még egyszer: a Volánbusz által üzemeltetett, a BKK-hoz köthető kék BUSZra a MÁV appban!) megvehető vármegyei napijeggyel használható, ha nem akarsz havi/éves bérletet venni.

#MÁV #MÁV app #BKK #előváros #Volán #busz #jegy #WTF #de tényleg WTF

211 notes · View notes

laragangler · 25 days

Text

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a Piripócsi Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan, kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?), mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát, meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál.

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

#kemenyzsofi #holokauszt #trump #gaza #ukraine

137 notes · View notes

ajtostolahazba · 21 days

Text

Apunak elkezdték az új kezelést. Nagyon jól viseli, jól van, nagyon jó étvágya van, mellékhatás alig, szóval megnyugtatóak a hírek. Én szegedi vagyok, a szüleim innen 130km-re élnek, a kezelés Debrecenben van, szóval ez nekem oda-vissza egy majd'600km-es kanyar. A tesóm vitte eddig, aki leszázalékolt nyugdíjas a 10 éve lezajlott saját rákja miatt, de egészséges, és dolgozik is, májustól októberig egy mezőgazdasági cégnél már 7 éve. Tehát nem volt gond, hogy apu hogyan jut el a kezelésekre. Eddig. Most én is tudtam beszélni a dokival, minden szuper, megnyugtatott minket. Viszont a tesóm benyögte, hogy májustól ő nem tudja vinni, mert dolgozik. (10km-re lakik anyuéktól, én 130-ra...) Mondom neki, hogy én se, mert nem tudok 3 hetente kivenni 2 nap szabit, nagyon sok a 600 km, amit vezetnem kell úgy, hogy másnap jönnöm kell dolgozni Ez egy logisztikai probléma, van ismerős, aki vállal személyszállítást, ismeri is aput, vinné-hozná, keressük meg, beszéljünk vele. Kifizetjük, apu eljut a kezelésre, senkinek nem kell megszakadni, mindenki tud dolgozni, hétvégente én tudok menni rájuk nézni, win-win. Na ezen jól összevesztünk, mert a tesóm szerint én ki akarom a problémát vetni a nyakamból, hogy rögtön azon gondolkodom, hogy hogyan ne kelljen áldozatot hozni... 4x annyit keres, mint én, az alkalmankénti 25K, amit kérne a faszi( benzinnel együtt) nem vágná földhöz (illetve 12500 ugye, mert felesbe fizetnénk), de ő moralizál. Szeretem a tesómat, de egészen más világban élünk, nekem nincs nap, hogy ne hívnám fel aput, hogy mizu, ő letudja a gondoskodást azzal, hogy elviszi a kezelésre. Nagyon megvisel ez a helyzet, mert épp elég, hogy lelki toprongy vagyok amiatt, hogy megérintett a szele annak, hogy elveszíthetem, és most harcoljak a tesómmal is. Szóval hazafelé, este, miközben 140-el rongyoltam, hogy reggel tudjak jönni dolgozni, el is döntöttem, hogy leszarom, mit mond. Én megbeszélem a faszival, megbeszélem apámékkal, hogy ez lesz, ő meg oda teszi, ahova akarja, így is- úgy is szar leszek, de nem fogok tönkremenni fizikailag, idegileg meg anyagilag azért, hogy az ő lelke nyugodt legyen. Amíg vártuk, hogy a 2,5 órás infúzió lemenjen, mondtam neki azt is, hogy beszélni kéne a szüleinkkel, hogy mi legyen, ha rosszabbra fordul a helyzet. Na ezen is... Hogy hogy menjen oda és kérdezze, hogy hol van a pénz...Mondom bazmeg nem erről kellene beszélni. Hanem hogy mit akarnak. Hogy milyen temetést, hol vannak a papírok, anyakönyvi kivonatok, banki papírok...mit kell tudnunk, hogy ne majd akkor bolonduljunk meg, amikor amúgy is ki leszünk készülve. És apu meg anyu értelmes emberek, most még tudnánk röhögni azon, hogy apu kiköti, hogy az ő temetésén egy csuhás se ajvékoljon... 1000%, hogy már kész forgatókönyvük van, mindenre, miért nem lehet ezt addig átbeszélni, amíg ép ésszel vannak tudatuknál, hiszen jár nekik az, hogy úgy menjenek el majd, ahogyan ők szeretnének, ezzel tartozunk nekik. De ezt is nekem kell majd lezongorázni, mert ő ezt olyan tabuként kezeli, hogy képtelen logikusan átgondolni dolgokat, viszont a véleménye az megvan és olyan ellentmondást nem tűrően tudja közölni, hogy lehetetlen nem vitatkozni minden szaron. Szóval nem ez az életem legjobb időszaka, de próbálok talpon maradni, erőt meríteni a mindennapokból, hogy ott legyek, amikor kell, de nem fogok már mindenkinek tudni megfelelni, és ez szétforgácsol teljesen. Mindeközben munkám van, családom, unokám, felelősségem...és helyt kell állni mindenhol. Szóval ez van. Sose lesz könnyebb, pedig azt gondoltam, hogy ennyi idősen már egyszerűbb lesz az élet, de nem az. Jóvan, kiderpegtem magam, minden megy tovább, csak megálltam kicsit sajnálni magam. :))

47 notes · View notes

chaise-nous · 1 year

Text

van nekem egy (csomó) gyenge pontom, az, hogy nagyon tudok ragaszkodni tárgyakhoz csak azért, mert valakié voltak vagy valakitől kaptam, akkor is, ha ezek a tárgyak rondák.

az úgy volt, hogy miután az én drága apukám meghalt, anyámnak lett egy élettársa, aki, hát, na mindegy. neeeeem, jó ember volt a Sanyi bácsi és kívánni sem lehetett volna jobb nagyapát a gyerekeimnek, ha már az én apám nem lehetett ott nekik. szóval minden meg van bocsájtva Sanyi bácsinak, még az ízlése is, pedig az, na az fájdalmas volt.

Sanyi bácsi meghalt egy pár éve és többek között ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket is anyámra hagyományozta:

a Búgó Bikát

és a Lecsapó Sast (biztos nem is sas). Csak mellékesen szerintem ez a sas (nemsas) kurvára elvétené ezt a kacsát a szög alapján, meg hát nem is a zsákmányra néz - hacsak nem az van, hogy nem is a kacsára megy, hanem a kacsa mellett álló uszkárra, amit már nem látunk. Ez egy őrült nagy csavar lenne a művész részéről, ép ésszel szinte fel sem fogható. De haladjunk tovább.

Amikor felmerült, hogy a művészeti örökségből kell-e nekem valami, akkor erre a kettőre lecsaptam (mint az madár az képen), mert tudtam, hogy Sanyi bácsi annyira örülne ha vinnék valamit és hát őszintén szólva a többi tárgy felfoghatatlanul ronda volt. Megörökölhettem volna egy krémszínű bőrfotelt is például vagy egy citromsárga subát.

Azt is éreztem, hogy egyszer még lesz ezeknek helye egy párhuzamos univerzumban. A férfi, aki velem él, úgy érezte, hogy nincs olyan univerzum, amiben ezeknek helye lehet, de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. A két képet anyukám gondosan becsomagolta és amikor kiderült, hogy lesz itt új lakásunk, ugyanolyan gondosan ki is hozta. A férfi, aki velem él, érezte, hogy szorul a hurok és finoman jelezte, hogy az új lakásban sincs olyan hely, ahol ezeket el tudja képzelni, még poén szinten sem. Hess-hess, nem kell mindent meghallani.

Miután már minden elkészült az új lakásban (értsd: minden kábé elkészült, de mi már teljesen), ki kellett festeni meg takarítani a régit és belefutottam egy Mandalorianba (-be?), aki végig ott lakott velünk. Sajnika nem Pedro Pascal, csak egy kép egy mandaloriani illetőségű lakosról, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy azzal is csinálni kellene valamit...plusz hogyan fogom átvinni (a szerelmet a túlsó partra) az embernél a Búgó Bikát és a Lecsapó Sast (nemsast)?

Kicsit olyan már ez a poszt, mint a receptek, amikor a 4000 szavas keletkezéstörténet után jön a Forradalmian Új sajtos tészta recept, szóval rövidre zárom: kivágtam a mandalórit és ráragasztottam a Bikára, hogy legyen kinek búgnia.

Aztán úgy gondoltam, hogy a Bibliából méltatlanul kihagyott fejezet nyomán a Lecsapó Sas (nem sas! de.) a kis Jézusra fog lecsapni, amit Mária próbál majd megakadályozni, mert ő sem tudja, hogy a Nemsas (de) valójában az uszkárra megy. Ezen a ponton több bigott keresztény családtagom egyszerre fordult egy nagyot a sírjában.

Ezek után remélem, hogy nem derül ki, hogy ezek másfél millió forintos festmények voltak, mert akkor azonnal eret vágok.

Ja, és így is csak a konyhában rakhattam fel őket, ahol a helyem van, de nem kell mindig morgolódni. Meg zsörtölődni.

291 notes · View notes

diogenesz2020portugal · 11 months

Text

A minapi emigráns-otthonmaradtak vita kapcsán:

Ágoston László

Sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban.

Az első különbség az, hogy egy árufeltöltőből még bármi lehet, egy Rákay Philip viszont rákayphilipségében érte el a csúcsát. És az a csúcs - mind tudjuk - nem magas.

Másrészt egy árufeltöltő becsületes munkát végez. Lehet, hogy a társadalmi hozzájárulása nem látványos, de nélküle nem lenne bolt, a bolt nélkül pedig nehezebb lenne az élet.

A rákayphilipek nélkül viszont nem csak, hogy lenne élet, de jobb is lenne az élet. Boldogabb lenne, mint piócák nélkül fürdeni a tóban vagy mint jégeső nélkül sétálni a Városligetben.

A rákayphilipek nélkül több tehetséges ember maradt volna Magyarországon - már csak azért is, mert a tehetségtelenek nem vették volna el a helyüket.

Érdekes innen, egy sokkal egészségesebb világból nézni, ahogy lopott pénzből magas polcra ültetett árufeltöltők őszintén elhiszik, hogy egy súlyban vannak olyanokkal, akik valóban le is tettek valamit az asztalra - és akiknek ők maguk nehezítették meg az életüket.

Érdekes látni, hogyan próbálják a saját szintükre alacsonyítani a közízlést, hogy ne latszódjon a kicsiségük. És hogyan találnak ehhez partnerre a lelki és intellektuális szegényekben, akik úgy látják, ha a porba rántják maguk mellé a nagyszerűt, máris egy szintre kerülnek velük.

Pedig ez tévedés. Vannak, akik árufeltöltőként is nagyszerűek, és vannak, akik méltóságos úrként is senkik maradnak.

Egyébként ne könnyítsük meg a szembenézést és ne éltessük a hazugságot a játék kedvéért se tovább: mi, akik elmentünk, nem lettünk árufeltöltők.

Szabad emberek lettünk, akik tisztességes környezetben, még a nyelv és a társadalmi tőkénk elvesztése nyomán keletkező óriás versenyhátrányban is jobban megálljuk a helyünket, mint a megannyi futottak még, aki elcsalta a versenyt.

Innen, egy egészségesebb társadalomból nézve, rossz látni, hogy akkorára nőttek a piócák, hogy alig látszik tőlük a tó.

De mindenképpen melengető, jó érzés tudni, hogy már nincsen hozzájuk közünk, nem kell velük együtt dolgoznunk, nem kell felszisszennünk az otrombaságaik hallatán, és nem kell a gyerekeinket olyan közegben felnevelnünk, amelyben rákayphilipek címlapon vannak.

Előttünk fejlődés van és pálya. Köszönjük, de minket ne sajnáljatok. Aggódjatok magatokért és sajnáljátok magatokat, akik egy egykor szép tavat pocsolyává silányítottatok.

Mert nem a mi vérünket, a ti véreteket szívják a hatalmasra nőtt piócáitok.

146 notes · View notes

drakvuf · 5 months

Text

Házasodna a gazda VI/15: Finálé

Anna és Attila hazafelé tart. Rövid nyaralás volt, csak egy hajókázásra futotta.

Meglátogatja a fiatalokat Anikó, hogy kifaggassa őket a kirándulásról.

Mindketten azt mondják jól érezték magukat, de Anna elismétli huszadjára is, hogy lassan akar haladni az ismerkedéssel. Megtudjuk, hogy bár egy ágyban aludtak, nem volt semmi. Anikó megkérdezi Attist, hogy adott-e jeleket Anna, hogy tetszik neki. Hát persze (nem).

Ezután a műsorvezető arról kérdezi őket hogyan tovább. Azt mondják folytatják a lassú ismerkedést.

Anna haján hesszel egy poloska. Biztos Dani helyezte el.

Még a kamerának is elmondják, hogy lassan, de biztosan folytatják az ismerkedést, aztán Anna meglovagolja a fiút. Ezzel búcsúzunk a fiataloktól. Menekülj Attis. Józsi és Böbe még mindig Dublinban. Most egy vízesésnél turistáskodnak.

A nő ad egy puszit a gazdának. Hideg az orra, mint egy cicának.

Leülnek az egyik asztalra kicsit beszélgetni. Józsi szerint olyanok, mint a tinik. A férfi szeretne udvarolni, turbékolni, de nem tud. Megkéri a nőt, hogy tanítsa. A gazda kifejti, hogy fél a visszautasítástól. Böbe célozgat, hogy lesmárolhatná, de nem veszi a lapot. Nem bírja tovább és lekapja a férfit. Erről is az egyik exem jut eszembe.

Fincsi - mondja a nő. Megegyeznek, hogy ezt a férfinek kellett volna kezdeményeznie. Konzi, vén emberek. Józsi ezután arról kezd beszélni, hogy mindjárt hazamennek. Megbeszélik, hogy megoldják valahogy a távolságot. A gazda elejti, hogy összekötné a nővel az életét. Tovább smárolnak.

Ezután elmennek ebédelni és Józsi előad egy monológot arról, hogy nem szeret étterembe járni. Izgul tőle. Böbe a kamerának előadja, hogy ő azt szereti, ha a férfi irányít. Szereti, ha egy férfi férfi mellette. Meg kell nevelnie Józsit, mert félős. A nő felhozza, hogy mi lesz velük, amikor hazamennek. Józsi azt mondja, hogy majd kiderül, milyen lesz egymás nélkül.

Aztán hozzáteszi, hogy nagyon szomjazza a társaságát, szóval muszáj lesz időt szánniuk egymásra.

Böbe újra inni kezd, hogy elviselje a gazdát. A kamerának azt hazudja, hogy elkezdett vonzódni hozzá. Újra elmondja neki, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, szóval össze kell kapnia magát. Hazafelé Józsi újabb monológot ad elő a kamerának. Örül, hogy bevetette a C tervet, mert jól sikerült Böbével a nyaralás. Azt mondja megbotlott, de bocsánatot kért. Házasodhat a gazda.

Otthon Anikó fogadja a párt. Beszámolnak a fiatalok a kirándulásról. Szar volt az idő, de jó volt. A műsorvezető arról kérdezi Böbét, milyen érzés volt, amikor az utazás előtt Józsi felhívta. Libabőrös volt. Anikó próbálja kicsit terelgetni és megkérdezi nem volt-e rossz érzés C tervnek lenni? Nem. Jó érzés volt. Úgy érzi nyert.

Mivel a nő teljesen vakon van, a műsorvezető inkább a továbbiakról kérdezi őket. Folytatják az ismerkedést és mindketten pozitívan látják a jövőt. Józsi egyenesen azt mondja: házasodik a gazda. Anikó feladja, nem tudja megmenteni a nőt az öreg creeptől. Böbe elmondja a kamerának, hogy az ő célja, hogy mindenben támogassa a gazdát. Boldog életet és nyulgalmat akar biztosítani a férfinek, mert szüksége van rá. Így van, Böbe - helyesel a gazda.

Ezzel búcsúzunk a szerelmesektől. Köszönöm, Józsi. Élmény volt. Gergő romantikus vacsorára hozta Kírát. A lány szerint nagyon cuki.

Előételként smárolnak. Megint megbeszélik, hogy milyen jó együtt. Aztán arról beszélnek mi lesz a nyaralás után. Biztosak benne, hogy megoldják a távolságot. A gazda azt mondja, a dinnyeszezon után ráér Kíráéknál lebzselni. A lány a kamerának azt mondja a kapcsolatuk örökké fog tartani. A gazda pedig elárulja nekünk, hogy szerelmes.

Megnézik a naplementét és azt kívánják, hogy örökké tartson ez a kapcsolat. De romi. Eljött a nyaralás vége. Kíra maradna még, de dinnyeszezon van és Gergőnek dolgoznia kell.

Budapestig smárolnak. Folytatnák hazáig, de a reptéren Anikó megzavarja őket.

Neki is elmondják, hogy együtt maradnak és megoldják a távolságot. Gergő azt mondja olyan mintha évek óta együtt lennének. Annyira örül Kírának, hogy az borzasztó. A műsorvezető minden jót kíván a szerelmeseknek és mi is elbúcsúzunk a fiataloktól.

Természetesen smárolnak még a kamerák előtt egy utolsót. Kevin és Zsuzsi hajókázni mennek.

Csobbannak egyet a hűs vízben, aztán búvárkodnak egy kicsit.

A merülés után újra a citromfákról beszélgetnek. Alig várják a közös életüket tele citrommal. Zsuzsi szeretne citrom lenni. Kevin azt mondja neki, hogy ha citrom lenne, feltenné a polcra és egész nap csodálná, ahogy a citromjait szokta. Ez gyönyörű volt - mondja a lány. Reméli nem lopják el a citromokat, ameddig külföldön vannak. Reméljük.

Felhívják Anikót, hogy neki is elmondják milyen jó minden. Kevin meglepi a műsorvezetőt és Zsuzsit is: úgy döntött maradnak még kicsit. Igazából azért hívta fel a műsorvezetőt, hogy nézzen rá azokra a citromfákra, ha már arra jár. Ők is elmondják Anikónak, hogy minden okés lesz. Megoldják a távolságot és nagyon szerelmesek.

A kamerának elmondja Kevin, hogy tetszik neki, hogy a lány bevállalós és nem nyafog. Zsuzsinak meg az tetszik a fiúban, hogy nem vág a szavába és belevaló. Betonoszlopokon áll ez a kapcsolat. Ezzel zárult az idei évad. Erős volt, talán jobb is, mint a tavalyi. Most végre lesz egy kis pihenő. December 4-én indul a Budapest kiránynői, ami egy ígéretes műsornak néz ki, de még nem döntöttem el belevágok-e. Fárasztó ez, na. Jövőhéttől a Gazdák helyett A királyt fogja adni az RTL. Ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó. Köszönöm újra @tidaviminek a kitartó munkát. Nélküle olyan zagyvaságok lennének a hogyvoltjaim, mint Józsi gazda monológjai.

#tv #rtl #hogyvolt #házasodna a gazda

36 notes · View notes

fovarosiblog · 4 months

Text

#ruha

21 notes · View notes

csacskamacskamocska · 1 month

Text

A szex ami régen

Szóval olvastam egy amúgy közepesen jó cikket a szexről, ami viszont érdekes emlékeket meg gondolatokat hozott fel. Előrebocsátom, hogy igen, piszok régen volt, hogy volt valakim, akivel ágybabújtam, de amikor volt, szerettem szerelmeskedni. Ehhez képest, jóideje csak beszélgetek róla. Annyira összekapcsolódik bennem az érzelmi-intellektuális vonzalommal, hogy úgy önmagában nem érzem a mardosó kínt amiért nincs. Nadehát, nem is vagyunk állatok, ugye. :D

A cikk egyik pontja az volt, hogy szexelj akkor is, ha nincs hozzá kedved! Ez volt ami megfogott. Mert eddig mindenki azt mondta, ne szexelj, ha nincs hozzá kedved! Akkor ezt most hogy? Talán úgy lehetne megfogni a dolgot, hogy szerelmeskedj akkor is, ha jelen pillanatban még nem gondolod, hogy akarnál dugni. Mert ahogy öregszünk, és minél régebb óta vagyunk együtt valakivel, annál kevésbé jelenik meg a spontán vágy illetve annál könnyebben tudjuk elnyomni a jelentkező vágyat. Most nincs erre időm, most ezért vagy azért nem komfortos, nem alkalmas. Ölelkezz, csókolózz, légy gyengéd a másikkal, élvezd a tét nélküli simogatást vagy akár az izgatást, legyen könnyed és játékos a dolog, mert bizonyos szükségleteket az is kielégít és nem muszáj, hogy orgazmus legyen a vége. Azt hiszem, a férfiak azért is nem szexelnek, mert előre gondolkodnak és előre frusztrálódnak. A nő szexet akar, én most nem, fáradt vagyok, úgy se áll fel, menjen innen inkább mert a frusztrációra, a megbántottságra, hogy visszautasítottam a közeledését, arra nincs szükségem, inkább elalszom a tévé előtt, akkor senki sem basztat azzal, hogy szexeljünk vagyis nem jön ki annyira hülyén, hogy nem szexelük, hiszen demonstrálva van, hogy fáradt vagyok. A nők könnyebben szerzik be ezt a szex nélküli intim együttlét élményét, tőlük elfogadják jobban, hogy csak ölelést, csókot akarnak, de nem azonnal dugni. De sok férfi ezt is elutasítja, nehogy elvárás legyen belőle. Hoppá, lehet, hogy ez egy erős kommunikációs hiba? A nő csak intimitást szeretne, de azon is megsértődik, ha nem dugják meg, mert tudja, hogy ez a férfinak fontos, vagyis, ha nincs megdugva akkor nem csak fizikailag nincs kielégítve, de érzelmileg is azt éli meg, hogy ő nem fontos. A férfi, gondolom, szintén szeretne intimitást, csak gőze sincs hogyan, mert attól tart, hogy ha nem szex a dolog vége, akkor abból baj lesz, mert tőle azt várják (nemtom ki) vagy magától azt várja, hogy férfiasan viselkedjen. Elég nevetséges így leírva, ezért nem is biztos, hogy igaz. De a lényeg, hogy elgondolkodtatott ez, hogy van egy ilyen fontos dolog, ami a párkapcsolat egyik sarokköve, hogy van-e szex vagy nincs. És csak a kúrásra koncentrálunk, arra nem, hogy ennek valami klassz, jó értelemben játékos, szeretetteljes, felszabadult, örömteli dolognak kéne lennie. Szereted a másikat, jó hozzáérni, szereted amikor simogat, becézgeti a tested, jó ebben az időtöltésben részt venni. És persze szexelni is jó és az orgazmus is jó. Bevallom, senki, de tényleg senki nem volt az életemben, aki ezt tudta volna csinálni. Nem kizárt, hogy ehhez meg kell öregedni és az adja, hogy már nem akarod felhabzsolni az ételt és rohanni tovább, mint kamaszként, hanem ráérősen eszik az ember, jobban odafigyel rá mit és mennyit, kíváncsibb vagy éppen ragaszkodik a megszokott ízekhez. Mindenesetre más.

Hogy élik meg ezt a férfiak? Hogy elképesztően frusztráltak ebben is, az nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy nem beszélnek róla senkinek. Aztán elbaszódik minden, az élet meg elmegy, csak a homályos sóvárgás marad a vén faszoknak, hogy se nem basztak, se nem szerettek, csak volt ez meg az, némi önigazolás. A nők? Hát, még nem vagyok olyan öreg, de ahogy látom, fényévekkel rosszabb helyzetben vannak az idősödő nők. Akármilyen jól nézünk ki (:))))) akkor sem vagyunk már fiatalok, szóval a fiatalság varázsáról le lehet mondani. És amit leginkább tudunk nyújtani, az pont ez a nem sietős gyengédség, amiről írtam. De a férfiak nem ezt szeretnék, hanem a saját, acélos faszú fiatalságukat és annak a díszleteit. Nem is lehet kárhoztatni őket ezért, mert mi is vágyunk arra, hogy vonzónak érezzük magunkat és nehéz leszámolni vele, hogy úgy, mint húszévesen, már nem leszünk vonzók soha. Aki fiatalon nem beszélgetett a szexről, az már öregen se fog.

Nem tudom, bennem van valami derű ezzel kapcsolatban, magam sem értem miért. Bőgnöm kéne inkább, de olyan szép novellákat szoktam írni a vágyakozásaimból.

#szex #intimitás #gyengédség #férfiak #nők #öregedés #03-13

48 notes · View notes

troger · 7 months

Text

terápiába

közel egy év halogatás után jutottam el, így nagyon örültem neki, amikor végre elszántam magam, és hamar kaptam is egy időpontot

múlt hétfőn volt az első alkalom, és abszolút szimpatikusan sikerült

persze sokminden nem történt, elmeséltem a fél életem, meg hogy miért vagyok itt, ami gondosan lejegyzetelődött

megígértem ilyen dolgokat, hogy kicsit tevőlegesebben keresek munkát, próbálok találni valami csapatsportot, ahol emberekkel találkozom, valamint valamilyen kreatív módon szabadjára engedem az érzéseimet, pl. festés útján

ma volt a második alkalom

aminek a végén rákérdeztem, mi a terv, hogy fog kinézni a terápia

erre azt a választ kaptam, hogy beszéljük meg a következő időpontot, aztán meglátjuk

mert szerinte nincs nagy szükségem támogatásra, egész rendben vagyok, csak még a szakítás miatt kicsit szomorú, de meg fogom találni a saját utam

hát én ezt nem így érzem, kurvára szükségem lenne segítségre, és nem értem, mit rontottam el, ha ez nem világos

nem sikerült átadni, milyen nyomorultul érzem magam? túl jól sikerült optimistának mutatkozni? nem mondtam elég borzasztó dolgokat? kellett volna mesélni a füvezésről meg kellemetlenebb témákról is?

mondtam/elhallgattam valamit, amiért nem akar velem dolgozni?

örültem, hogy végre rá tudtam lépni az útra, ami a gyógyuláshoz vezet

de arra nem számítottam, hogy már az első lépések után elengedik a kezem

csalódott vagyok, és nem tudom, hogyan tovább

#napló #mental health #psyop

51 notes · View notes

habkeinb0ck · 2 months

Text

Kedves barátok, közönség és tisztelt szakma!

Mától kezdve az Operaház Carmina Burana produkcióját, a saját produkciónkat már nem dirigálom- a visszalépésem oka az alábbi levélben olvasható.

“Tisztelt Carmina produkció Alkotói,

Tegnap kaptam a Főigazgatói utasítást, miszerint a Carmina Burana előadást kettévágva, fél orás szünetet kell tartani, az Operaház büféjének bevétele növelése érdekében.

A döntés nélkülözött minden szakmai egyeztetést.

A Nemzeti Opera szakmai színvonala megkérdőjelezhetetlen, ennek mindenek felett kell állnia - ezért dolgozunk éjjel nappal, erre tettük az életünket! A Carmina Burana sikere is az egységben, feltartóztathatatlan ívében rejlik - ezt söpri el a mostani döntés.

Hogyan lehet egyszemélyben meghozni ezreket érintő szakmai kérdést? Hogy lehet, hogy ignorálják a produkciot megalkotó művészeti vezetőket, rendezőt, karmestert, vizuális tervezőket? Az 5 éve futó előadásokat már közel 70.000 ember látta- sikere töretlen- mai naptól kezdve a rendezői koncepcióval szemben pedig kettévágjuk az előadást!?

Mindez a Nemzeti Operaházunk és kicsi országunk realitása ma.

Ilyen formában nem tudom tovább vállalni a produkció dirigálását, az előadás nem felel meg a rendezői koncepciómnak! “

Boganyi Tibor

13 notes · View notes

csakhagyjonbekenavilag · 1 month

Text

Az Igazi Szeretet és Az Illúziók Között: Egy Figyelmeztetés a Kapcsolatokban

Néhány férfi nem neked való.

Ők egyáltalán nem akarnak megfelelően szeretni téged, de ugyanakkor elengedni sem akarnak.

Minél többet adsz nekik, sajnos annál kevésbé értékelnek és amikor már besokallsz és eleged van, majd meghozod azt a döntést, hogy tovább állsz, akkor készen állnak rá, hogy szeressenek és jól bánjanak veled.

Szóval úgy döntesz, hogy adsz egy esélyt ennek, reménykedve abban, hogy megváltoztak, csak azért, hogy rádöbbenj, hogy ez a változás csak nagyon rövid ideig tart.

Végül megtalálod az erőt, hogy tovább lépj, és aztán megint jön, kifejezve a szerelmét neked.

Amit sokan nem értenek meg, az az, hogy ha egy férfi dühös lesz és azt mutatja, hogy most már akar téged, hogy visszaszerezzen, miközben Te már próbálsz ennek véget vetni, az egyáltalán nem bizonyíték a szeretetre.

Egy férfi, aki megpróbál hízelegni neked, vagy gyenge próbálkozásokat tesz, annak érdekében, hogy néhány hétig “kedvesebbnek” tűnjön, az nem bizonyíték arra, hogy tényleg próbálkozik. Ebből csak annyi derül ki, hogy eléggé ismer téged ahhoz, hogy tudja, hogyan csillapítson le téged elég hosszú ideig ahhoz, hogy újra megragadjon.

Hadd tegyem ezt egyértelművé....

Ha elveszed egy gyerek játékát, a gyerek elkezd sírni.

Ugyanez igaz a kapcsolatra is... Ha elveszel tőle egy kényelmes kapcsolatot, a férfi elkezd sírni. De csak azért, mert sír, nem jelenti azt, hogy meg kell adnod neki azt, amit akar.

Ne arra figyelj, amit a férfi ígérget neked, helyette arra összpontosíts, hogy mi nyilvánul meg a tetteiben.

A legtöbb nőnek fogalma sincs arról, hogy milyen érzés szeretve lenni egy igazi férfi által.

Ismered a vágyat, ismered az örömöt, ismered a szenvedélyt és ismered az elhagyás félelmét.

Hagyd abba a vágyakozást arról, hogy milyennek is kellene lennie a szeretetnek, helyette ismerd fel inkább, hogy mi is valójában a szeretet.

A szeretet nem az, hogy megígéri, hogy rendesen fog viselkedni, miután újra és újra rajtakaptad, hogy hibázott.

A szeretet az, amikor ő már az elejétől kezdve rendesen viselkedik, mert nem akar elveszíteni téged, mert tudja, milyen különleges vagy.

A szeretet nem az, hogy azt mondod a felnőtt férfinek, hogy változnia kell, hogy megőrizhessen téged, a szeretet egy felnőtt férfi változása önmagától, mert nem tudja elképzelni az életet nélküled.

Szóval fogadd meg a tanácsomat, és válaszd azt, hogy megfelelően és mindig szeressenek, bármi is történjék... emlékezz arra, hogy mennyit érsz.

12 notes · View notes

angelofghetto · 3 months

Text

régen minden jobb lesz

Nagyon látványos, mikor a töriórán az időt egy egyenesként ábrázolják, amire sorrendben felpakolják az eseményeket, de az idő igazából nem egy egyenes, hanem egy spirál. Aki elég sokáig él, vagy akit nagyon érdekel a történelem, az előbb-utóbb észreveszi ezt. Dolgok ismétlődnek, visszatérnek, csak egy kicsit másképpen. Generációnként elfelejtünk és újra felfedezünk ezt-azt, és azt hisszük, azelőtt az nem is létezett.

Jókat vihogtam a minap, mikor egy olyan how-to videóban a befőttes gumi felhasználási lehetőségeit mutogatta egy nagyon fiatal kéz, ritmikus zenei aláfestéssel, és egyszer csak fogott egy befőttes üveget, beletöltött valamit, aztán az üveg nyakára egy zacskót helyezett, és befőttes gumival több körben felerősítette, majd az üveget felfordította, és rázogatta, hogy láthassuk, milyen ügyesen benne marad a tartalom. Tehát megmutogatta nekünk mint alternatív felhasználást a befőttes gumi eredeti funkcióját. Egy újszülöttnek minden vicc új. De vajon mikor tűnt el ez a tudás?

Újra felfedezzük, hogy ha viszünk magunkkal bevásárló szatyrot, ha kimérve vásárolunk dolgokat, ha tovább adjuk a testvéreknek, vagy ismerősökkel csereberéljük a gyerekruhát, akkor egy csomó környezetszennyező hulladéktól megmentjük a világot. Vagyis újra felfedezi egy generáció azt, ami gyerekkoromban tök normális volt. Amikor vásárolni mentünk, fogtuk a pénztárcát, a bevásárló cekkert, a tejes kannát, és indultunk. A pék csak egy papírdarabba tekerte be a kenyeret, a hentes zsírpapírba csomagolta a húst, a zöldséges a mérőedényből egyenesen a szatyorba görgette a krumplit, hagymát, almát... a dióbelet, lencsét és egyéb apróságot egy újságpapírból szabott-tekert tölcsérbe hajtogatta. A tejboltos vagy a közértes a tejet csuporba mérte merőkanállal, vagy olyan mércés hengerrel egy hatalmas alumínium kannából. Palackozva is volt, széles szájú üvegekben, akár a kakaó, tejföl, joghurt, és az üveg száját lezáró kis fém fólialap színe jelezte, hogy mi van benne.

A kisebb testvérek nem azt kérdezték, hol vettük nekik a ruhát, cipőt, hanem hogy kié volt előtte, ez sem új szokás, csak régen tartósabbak voltak a ruhaneműk és lábbelik, mint manapság. Nem emlékszem, mikor kezdték a játékokat kartonlapra feszíteni és átlátszó műanyag mögé zárni, régen az ilyet egyáltalán nem csomagolták. Volt a Deák Ferenc utcában egy gyöngybolt: a világ összes színében kásagyöngyöt lehetett kis lapáttal stanicliba szedni, és súlyra fizetni. Fillérekbe került. Ma meg 20-50 darabjával árulják műanyag dobozkában, iszonyú árakon. Nem léteztek PET palackok, mert a szörpöket visszaváltható üvegpalackokban vittük haza, és a szódásüvegből vagy a csapból engedtük fel. A szódás szifonok élethosszra szóltak, a patronokat meg dobozával cserélték. Az egyetlen hátrány az volt, hogy csinálni kellett szódát, leginkább annak, akinél kifogyott. A csokibevonatos drazsékat, zselécukrot, töltött cukorkákat édességbolt nevű helyen árulták kimérve. Ez most reneszánszát éli a bevásárlóközpontokban, csak legyen aki meg tudja fizetni.

Talán egy héten egyszer gyűlt össze annyi szemét, mint manapság egy nap alatt, az is inkább krumplihéjból, hagymaszárból, mogyoróhéjból, de régen ezeket is eltüzelték a sparheltban. Azt most hagyjuk is, hogy a műszaki cikkek élettartama 20-25 év is lehetett. Persze jobban is vigyáztunk rájuk, mert drágák voltak, viszont meg lehetett javítani őket.

Eltűnődtem, hogyan gyűrűzött be hozzánk ez a szemételdobás kultúra. Jött a "fejlett nyugattal". Jött az importáruval, és nekünk talán a rég áhított szabadságot és jómódot jelképezte a "profi csomagolás". Pedig csak a fogyasztói társadalom átverése volt. Vegyél meg a termékkel egy rakás csomagolóanyagot, amit azonnal ki is dobsz, és igazából a csomagolás az, ami eladja a terméket. Minden a látszatra épül. Régen örültünk egyetlen babának, macinak vagy kisautónak. Most azzal hülyítik a reklámok a gyerekeket és szüleiket: legyen teljes sorozatod, vedd meg mind a tizenkettőt. Ma már el sem lehet képzelni, hogy mondjuk egy macit, társasjátékot, szánkót vagy focilabdát a szülőktől örököl egy gyerek. Ha nem veszed meg az új évjáratot, lúzer vagy. Meg amúgy jó ha egy szezont kibír mielőtt szétesik.

Magamon is nevetek, hogyan tudtak behúzni a csőbe, manipulálni, hogy az új jobb. Nagynéném meséli, hogy a szoci piacra szánt termékekből eleve kihagynak ezt-azt a kinti gyártók, de országon belül is megy az etetés. Intelligens mosóporok: szépen lassanként csökkentik benne a hatóanyagot, amitől tiszta és ragyogó lesz minden, aztán mikor már annyira tré, hogy a vevő esetleg másik márkára váltana, hirtelen kijön a még újabb, még hatékonyabb változat, ami nem más, mint az eredeti összetétel, ami így látványosan jobban működik, csak jóval drágább. De erre már idehaza is rájöttünk.

De hogy pozitívan zárjam, tök jó, hogy a szemétkultusz ereszkedő pályára tért, és erre egyre többen odafigyelnek. Remélem, egyszer a profitorientált szemlélet is eljut arra a pontra, amiről az az indiános mém beszél: ha már mindent tönkretettünk, a pénzt nem lehet megenni. Értem, hogy a fiatalabb generációkat miért idegesíti a régenminden sopánkodás, de ez nem mindig nosztalgia, sokszor világörökség védelem. Kiskoromban nagyon szerettem az öregek elbeszéléseit hallgatni az ő épp letűnő félben lévő világukról. Kamaszként jókat röhögtem az "elavultságaikon", és a prédikációszerű tanácsaikon. Most ott tartok, hogy basszus, bár jobban figyeltem volna! Nem vallom be szívesen, de egy csomó dologban nekik volt igazuk.

youtube

#szemétkultusz #visszatalálni a jóhoz #Youtube

18 notes · View notes