#egysorosok

[egysorosok]

Legjobb kàromkodàs! #egysorosok #szemszögvàltàsravalóhajlam #kortarskolteszet #kikacsintas #pozitűd https://www.instagram.com/p/CqYUx5TNPni/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#egysorosok #szemszögvàltàsravalóhajlam #kortarskolteszet #kikacsintas #pozitűd

[u-crazy-child]

Halként vergődve a világhálón, arra vágyom, hogy egyszer a Földön napokra ne legyen se 4G, se három, egy orkán csapja be minden nyitva hagyott chat ablakunk, és riadva észleljük a jelenlevés viharában, nem pötyög már senki sem, csak az eső, este szelíden az ereszen, a csendet üzi nem űzi el messengeren, a valóság lett a társad, újra "megoszthatatlan" egységben, kettesben, szorosan összebújva.

#kortárs #egysorosok

#valóság #egysoros #egysorosok #kortárs #szerelem #világháló #föld #miért #internet

[leirtgondolatok]

Autóban közös/ülés

#love is blind #leirtgondolatok #09.04 #egysorosok #saját #H. A

[akirolfogalmadsincshogykics-blog]

Ügyelj a szívedre ha/ver.

#egysorosok #egysoros #idézet #magyar #magyar tumblisok

[michaelpaulukonis]

I have two pieces in the first anthology of instagram poetry. Under "Word Play" and, somewhat surprisingly, "Spirituality." . “instagram poetry for every day” by @laurencekingpub @nationalpoetrylibrary & @southbankcentre edited by jessica atkinson & chris mccabe available online and in book stores around the world! . #instagrampoetryforeveryday #book #artbook #poetrybook #instagrampoetry #instagrampoets #instapoets #instapoetry #vispo #anthology #poetryanthology #artanthology #nationalpoetrylibrary #southbankcentre #instapoetrylib #visualpoetry #concretepoetry #poesiavisual #poesiaconcreta #conceptualpoetry #digitalpoetry #newmediapoetics #polychrometext In order of appearance : (Thanks to @anatolknotek for typing this out so I could gank it) @harmonivalentine.art @tylerknott @lucialitman @nikita_gill @ravingpoet64 @robertmontgomeryghost @r.cliftpoetry @anon_sense @hmsgordon @xie.jin.hao @foolishfancy @alison.malee @hiddenhoroscopes @the_poetrybandit @diagram_poems @zahrah_s @aft3rthought @postpoetical @christopherpoindexter @bees__buzz @bnmxfld @preschooldr0pout @kayf.j @anatolknotek @_paradoxandmetaphors_ @the.part.time.poet @travisalabanza @brian_bilston @davidbellingham_ @timkeypoet @lukebuserart @aprilhillwriting @ladybookmad @gretabellamacina @mabebuart @marya.layth @egysorosok @depressingfridgepoems @heyastranaut @textblockcentral @bysampayne @noor_unnahar @michaelpaulukonis https://www.instagram.com/p/CGBWyhKnudX/?igshid=1dmjpykek623y

#instagrampoetryforeveryday #book #artbook #poetrybook #instagrampoetry #instagrampoets #instapoets #instapoetry #vispo #anthology #poetryanthology #artanthology #nationalpoetrylibrary #southbankcentre #instapoetrylib #visualpoetry #concretepoetry #poesiavisual #poesiaconcreta #conceptualpoetry #digitalpoetry #newmediapoetics #polychrometext

[yolobagoly]

Fókuszálj arra, ami egy emberben tök életlen.

#egysorosok

[nesteaspuszi]

A szokásos egysorosok helyett most szeretnék elmesélni egy történetet. Egy történetet a szeretetről.

Egy évvel ezelőtt elkövettem egy hibát. Olyan hibát, amit nem hoz rendbe egy sajnálom. Olyan hibát, amit talán semmivel nem lehet helyrehozni, amire nincs bocsánat. Akkoriban éjszakákat sírtam át, mert képtelen voltam megbirkózni a bűntudattal, képtelen voltam megbocsátani magamnak.

Bármit megtettem volna, hogy esélyt kapjak helyrehozni ezt a hibát, hogy meggyógyíthassak ezzel egy sebet valakinek a lelkén, akit nagyon szerettem. Ha az élet nem úgy működne, ahogy működik és lehetne egy kívánságom, akkor a mai napig azt kívánnám, hogy bárcsak vissza tudnék utazni a múltba meg nem történtté tenni a dolgokat.

Viszont egy idő után eljött az a pillanat, amikor a bűntudat elkezdte uralni az életemet. Már a napi feladataimat sem tudtam elvégezni, mert ott volt minden mozdulatomban, minden szavam mögött. Némán vívtam a saját kis harcomat, miközben az önmarcangolás már kihatott minden emberi kapcsolatomra, mindenre, amibe csak belefogtam.

Egyik este leültem a házunk elé, a kezembe temettem az arcom és azon gondolkodtam hogyan tovább. Nem voltam boldog, nem voltam az az ember, aki lenni szerettem volna... és rájöttem, hogy ez fáj a legjobban. Hogy ez nem én vagyok. Hogy nem azonosíthatom magam tovább a hibáimmal. Kétségtelenül az is a részem, de nem ÉN vagyok. És akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy akkor milyen ember szeretnél lenni?

Tudjátok mi volt a válasz?

Az akarok lenni, aki miatt ismét elkezdesz hinni az emberekben lévő jóságban. Az, akinek megmutathatod a legsötétebb részed és én cserébe megmutathatom neked hogy tudlak még ennél is jobban szeretni. Az, aki csordultig van szeretettel és melegséggel. Ilyen ember akarok lenni.

Sokszor vágyakozunk olyan emberek és kapcsolatok után, amelyben megértésre és szeretetre találunk. De talán bele sem gondolunk abba, hogy először nekünk magunknak kell ilyenné válnunk. Először nekünk kell szeretetet és megértést adnunk másoknak, hogy ezt visszakapjuk tőlük. Ugyanúgy igaz ez a megbocsátásra.

Úgyhogy megbocsátottam magamnak. Nem volt egyszerű és nem egyik pillanatról a másikra történt. Még most is remeg a kezem, ahogy leírtam ezt a mondatot. De sikerült. Olyan volt, mintha egy súlyt vennének le a mellkasomról.

Arra vágytam, hogy megbocsássanak, ezért én is megbocsátottam. Sorra vettem mindent a fejemben, amivel valaha bántottak és egyszerűen elengedtem. Hihetetlen, de könnyebb volt, mint gondoltam. És az életem ezután gyökeresen megváltozott.

Apró dolgokkal kezdtem. Apró kedvességekkel, amik egyáltalán nem estek nehezemre, mert szívből jöttek és lassacskán beleépültek a mindennapjaimba. Itt egy példa: megismertem egy lányt, aki nagyon megrázó történeteket mesélt nekem a gyerekkoráról, többek között egy karácsony estéről. Ez a történet napokig járt a fejemben, mélyen megérintett. Annyira, hogy az ünnepek közeledtével bementem egy könyvesboltba és vettem neki egy olyan könyvet, amit néhány nappal ezelőtt látott a kezemben és amiről azt mondta már nagyon régen el akarja olvasni. A könyv sokáig ott volt az asztalomon egy papírtáskában, mert nem mertem odaadni neki. Akkor még nem álltunk annyira közel egymáshoz és féltem. Féltem mi történik, ha megint elkezdek szeretetet adni az embereknek. Féltem mi lesz, ha visszautasítanak. Hogy mit fogok akkor érezni. Aztán mély levegőt vettem és azt mondtam magamnak, hogy ha tényleg az a vágyam, hogy ilyen ember legyek, akkor a félelem nem állíthat meg. Úgyhogy becsomagoltam a könyvet és másnap bevittem neki. Felé nyújtottam a csomagot és azt mondtam, hogy szeretném, ha lenne egy szép emléked a karácsonyról. A lány meglepetten kivette a kezemből, majd azt kérdezte, hogy ez tényleg az enyém? Bólintottam és egyik lábamról a másikra állva vártam, ahogy kibontja. Majd amikor meglátta a borítót, sírva magához ölelt. Csak egy gyors tranzakció, csak egy könyv, csak egy gesztus volt az egész. Nem fogja begyógyítani azt a régi sebet, talán semmi nem gyógyíthatja be, de abban az ölelésben benne volt minden hála. És a fáradtság, amit éreztem belül, amiről talán addig nem is tudtam, hogy ott van, hirtelen elmúlt.

Nem mindig könnyű megtalálni a módját, hogy hogyan szeressünk másokat. Mindenkinek meg kell tanulni a saját nyelvét, amin keresztül odatalálsz hozzá. De az a lényeg, hogy ne adjuk fel a próbálkozást.

Ha történik velünk valami rossz, nem sajnálhatjuk magunkat örökké. Az ember ideig-óráig ellubickolhat az áldozat szerepében, fetrenghet az önsajnálatban és szidhatja a világot, de ez semmin nem fog változtatni. Bántottak? Akkor ne bánts vissza. Sőt, ez nagyon merész kijelentés lesz, de szeresd azt, aki bántott. Mert valószínűleg neki sokkal nagyobb szüksége van rá, mint neked.

Azóta eltelt csaknem egy év. Én pedig időközben felnőtt nővé váltam és közelebb vagyok ahhoz az emberhez, aki egyszer lenni szeretnék, mint valaha. Még most is rengeteg hibám van, például igazán szánhatnék több időt a barátaimra, elmosogathatnék itthon többször, lehetnék türelmesebb és igazából még napokig sorolhatnám, de nem az a lényeg mennyi hibád van, hanem hogy ezeket képes vagy felismerni és ezzel máris elindultál az úton, hogy változtass rajta. Már sokkal nyitottabban állok hozzá, ha valaki szembesít a hiányosságaimmal. Nem szabad úgy felfogni, hogy emiatt kevesebb vagy, ez nem egy személyed elleni támadás. Hanem egy lehetőség, hogy jobb emberré válhass.

Mióta így élem az életem, sokkal inkább szeretve érzem magam, mint valaha. A napjaim tele vannak ezekkel az apró kedvességekkel, amiért nem tudok elég hálás lenni.

Tudom, hogy az élet néha kurva nehéz. De nekünk próbálkoznunk kell. Ha nem tesszük, azzal saját magunkat akadályozzuk. A továbblépésben, a fejlődésben, abban, hogy boldogabb életet élhessünk. És ha egyszer már elindultál ezen az úton, akkor soha ne felejtsd el, miért kezdted. Én hiszek benned.

[0rsa]

Valahogy úgy volt...

Valahogy úgy volt, hogy ültem a hármas metrón és elkapott egy olyan érzés hogy ennyi volt. Valahogy úgy volt, hogy tudom hogy féltem, attól a világtól ami már 23 éve körül vesz. Valahogy úgy volt, hogy a céltudatos, extrovertált, erős azonban néha cserfes, őrült, bolond, szabad lány egyszer csak elveszett.

És hogy miért úgy kezdtem, hogy valahogy úgy volt? Mert nem szeretnék emlékezni arra az időszakra ami akkor nagyon mélyre, most pedig egyre feljebb tol, ami megváltoztatott és ami a mai napig formál.

Szóval így kezdődött nálam a pánik és a szorongás, így betegített meg a stressz és vette át felettem az uralmat a félelem.

Az elején nem tudtam elképzelni, hogy mi történik velem, persze olvastam sokszor ilyen fajta mentális megkattanásokról, mert mindig is érdekelt a pszichológia. Azonban az volt az eszmém, hogy ilyen velem nem történhet meg.  Amikor esténként azért sírtam, mert nem tudtam elképzelni, hogy másnap hogyan szállok tömegközlekedésre, nem tudtam elképzelni, hogy egyedül töltsek egy estét vagy egy hétvégi napot, amikor nem mertem kocsiba ülni, akkor döbbentem rá, hogy amit addig úgy hittem, hogy velem sosem, most mégis megtörténik. Olyan apró dolgok lettek hirtelen nagyon nehezek az életben, ami másnak egy egyszerű hétköznapi rutin, én pedig napról napra próbáltam és próbálom legyőzni ezeket is és saját magamat is. Ilyenek a hirtelen változások, az utazás, a környezet váltás és sok dolog ami kizökkent a megszokott világomból. Erre egy kis metafórikus példa, amikor egyszer vidékre szólított egy munkaügy én pedig reggel (már félve) bepattantam a kocsiba (szóval nagy nehezen rávettem magam és tudtam, hogy akár a munkám is múlhat ezen) elindultam és az első autópályás pihenőhelynél éreztem, hogy meg kell állnom. Valami szorított belül, hevesen vert a szívem és csak sírtam. Szóval kiálltam és ezt követően 30 percig csak néztem az autópályán elhaladó autókat és azt éreztem, hogy nem tudok visszaállni és újra felvenni a ritmust. Elhagytam a megszokottat és azt éreztem, hogy nem tudok visszatalálni arra az útra amin eddig jártam. Most közel egy év elteltével tudom, hogy oka volt, hogy ne azon az úton folytassam. A felgyorsult világom lelassítására, a harsány hangok lehalkítására volt és van szükségem.

Valahol itt indult el a hipochonder viselkedésem ami a mai napig kísér. Fejfájós vagyok, sokszor ingerült és szorongóspánikos, amit mostanra megtanultam kezelni és látom, hogy szépen lassan minden vissza fog térni egy nekem sokkal kedvezőbb mederbe, de addig is minden apró testi, fizikai tünet egyből a WEBbeteg irányít. (Ezért lehet, hogy egyre jobban megy a latin :D) Egyre kevesebbszer fordul elő, már nem ez a kezdőlapom.

Szóval, hogy miért született meg ez az egész? Nem én vagyok az első aki ír az ilyen és ilyesfajta problémáiról. Talán azért is gyakori az ilyen, mert nagyszerű terápiás jellege van. Illetve (ha létezik ilyen) segítő személyiség vagyok és sajnos egyre elterjedtebb dologgal vannak személyes tapasztalataim, így hiszek benne, hogy segíthetek másnak. Hiszen annyi embernek lehetek én is köszönetteljes, ismerve, ismeretlenül támogattak, meghallgattak és mellettem voltak. Hihetetlen hálás vagyok ezért nekik.

És hogy mi segített? Szívesen írok nektek arról is, ha szeretnétek.

Addig is köszönöm, hogy elolvastátok!

Orsó

Kép: Pinterest  Cím: @egysorosok

#legyéljóbanmagaddal

[nevetesmogerejtettfajdalom]

A szerelem számlájára írhatom, ha blokkolom a szívem?

#egysorosok

[ivettaliaskameko]

(egysorosok)

[6ilovefriedcheese9]

“Ha/jó leszel karjaidban kiköt/Ő.”

-egysorosok

[egysorosok]

#egysorosok #vègtelen #te https://www.instagram.com/p/Bs6IuH1lw-X/?igshid=NGJjMDIxMWI=

#egysorosok #vègtelen #te

[folyekonytorztukor]

Nagyon ritkán osztok meg tumbrl oldalakat általában azért mert nagyon ritkán találkozok olyan oldallal amit érdemesnek tartok megosztani ezzel az oldalal kapcsolatban egyenesen kötelességemenek érzem a megosztást.

Tartalom forma minőség kreativitás egyediség és tehetség ez mind jelen van a posztokban.

Amit a mi generációnak Fodor Ákos vagy Simon Márton jelent az lehet a jövő számára ez a lány.

UI: Szívesen olvasnék egy “egy soros könyvet” :)

#no1blog

[leirtgondolatok]

A szívem a fegy/verem

#leirtgondolatok #egysorosok #h. a #10.28 #szív #fegyver #sajat

[dorcats-blog]

04.11. Day of poetry

József Attila was one of the best poets in the hungarian history of literature. This day is his birthday. Here are my favourite poems.

1. Tandori Dezső: A csend fája

2. Radnóti Miklós: kis nyelvtan (i've posted it yet)

3. Ady Endre: Akik mindig elkésnek

4. @egysorosok

[jerrylikesitornot]

Attack the Block (Úton Londonba #5)

Űrlény támadás Londonban, amit tinigengszterek vernek vissza. Ennél sokkal több nem is kellett anno, és most évekkel később nagyon szívesen tértem vissza a filmhez egy újrázáshoz. Többszöri megtenkintésre is veszett szórakozás, ami tetszik benne az az, hogy rengeteg zsánert gyúr egybe és mindegyikkel nagyon jól sáfárkodik. Kiindulásként egy 80-as 90-es évek Spielbergi kaland filmje, annyi különbséggel, hogy a főszereplők nem sokkal tökösebbnek hiszik magukat. Egy idő után átfordul egy szívós vígjátékba anélkül, hogy a szereplők a bekészültség klasszikus elemeit mutatnák. Majd elkezdődik az invázió, aminek a szörnyei a 2010es évek talán legjobban dizájnolt lényei. Az a sötét, feketénél is feketébb szőr a kéken foszforeszkáló fogakkal. Lehet, hogy nem ijesztőek, de mérhetetlenül menők, az tuti. Erre még rádob Joe Cornish egy pár horror elemet, akár olyat, ami látványosan véres, akár valami egyszerű ijesztés és máris kész van az utóbbi idők egyik legjobb európai sci-fi kalandfilmje. Mindezt amúgy minimális költségekből kigazdálkodva.

A casting előtt le a kalappal, mindegyik karakter emlékezetes, egyes fiatal színészek pedig kifejezetten brillíroznak a szerepben. Minden figurának van egy egyéni fejlődése, a saját drámája, meg amiből kimászik és a gyökérségük ellenére is szerethetőek. Arra nem emlékeztem, hogy a film egészen bátor abból a szempontból is, hogy több szereplő is áldozatául esik a “kibaszott óriás űrlény gorilla farkasoknak”. Ezzel amúgy kezdeti játszadozásnak egy elég komoly tétet ad, úgyhogy szórakozás ide vagy oda, a végső pillanatig izgulunk a karakterekért. Emellett végig óriási egysorosok pörögnek, mindenkitől, tele masszív anglicizmusokkal. Amiben pedig kifejezetten zseni a film (a Hot Fuzz jutott sokszor eszembe), hogy epikus akciójeleneteket képes készíteni abszolút mindennapos helyszíneken és tárgyakkal (lépcsőház, lift, vízipisztolyok, petárdák, stb.). A végső futás például egy nagyon szépen koreografált és levezényelt menekülés, amiben nem tudsz nem szorítani Mosesnek. 

Ha ifjúsági kalandfilmet kell ajánlani, káromkodásra nem érzékeny fiataloknak, akkor mindenképpen ez lenne az első választásom.

London feeling: Ugyan a népszerű épületekben nem bővelkedtünk, a filmnek teljesen egyértelmű London hangulata volt, főleg az akcentusok és a szleng miatt. Ezt az érzést nem akarom átélni, sőt a környékre se feltétlenül mennék, de Londonhoz azért meghozta a kedvem.

#film #movies #uk #Úton Londonba #jerrylikesit #vélemény #attack the block #john boyega #jodie whitaker #alien invasion #újra #2011 #2010s