#kibaszott hercegnő | Explore Tumblr Posts and Blogs

szuksegeszaj · 3 years

Text

Engem válassz – „pick me” lányok mikroszkóp alatt (II. rész)

A tegnapi posztban bemutattam a pick me lány fogalmát, a maiban pedig az ígértek szerint leírom, hogy szerintem miért kifejezetten károsak az egyenjogúságra nézve.

A pick me lányokat elnézve megfogalmazódik a kérdés: „Miért foglalkozzak ezzel egyáltalán? Nem mindegy az nekem, hogy mit művelnek a saját életükben?”. És pont itt a kulcs. Nem csak a saját életükkel művelik azt, amit.

Már ott megbukik ez a kérdés, hogy a pick me lányok viselkedésének hatalmas és szerves része más nők értékének becsmérlése. Erősítik azt a képet, hogy csak az a nő érdemel elismerést, aki önmagát feladva kiszolgálja a szexista férfiak fantáziáját. Karrierista picsának nevezik azokat, akik előtérbe helyezik a saját boldogulásukat és sikereiket a párkapcsolat és családalapítás helyett. Vég nélkül dobálóznak a ribanc és a kurva szavakkal, ha egy olyan nővel találják szembe magukat, aki nyíltan beszél a szexualitásáról vagy szexuális életéről, miközben ugyanezt a viselkedést egy férfitól teljes mértékben elfogadják. Ugyan így, ezek a nők és lányok lenézik azt, amikor egy nő egyenlő bánásmódot vár el a párjától, és túl nagyigényűnek, vagy egoistának bélyegzik. Látjátok mire akarok kilyukadni? A pick me lányok a nők és férfiak közti egyenlőtlen erőviszonyok és a kettős mércék erősítői, ami különösen problémás, ha azt nézzük, hogy egy nő szájából hangzik el, hogy a nő kevesebb a férfinál.

Nézzük meg például az amerikai republikánusok kedvencét, Kaitlin Bennett-et, aki arról posztolt a Twitteren, hogy a nőknek nem kéne szavazati jogot adni, mert túlságosan érzelmesek vagyunk. Egy nő, aki azt mondja, hogy nem érdemel szavazati jogot, mert a férfiak racionálisabbak, és jobban tudják mi kell a politikába. Ez azért ha belegondolunk, akkor kibaszott kemény.

Az sajnos iszonyúan hátráltatja a változást, amikor a nők egy kicsi, de hangos rétege azt mondja, hogy a nők alsóbbrendűként való kezelése rendben van. Mert valamilyen kicsavart logika szerint ŐK kényelmesen elvannak ebben az állapotban, hiszen az önértékelésük teljes mértékben a férfiak elfogadásán nyugszik. Ez azért is veszélyes, mert leveszi a felelősséget a szexista, vagy akár az erőszaktevő férfiakról is, és áthelyezi a nőkre. Megvert a férjed? Biztos tettél érte. Megerőszakoltak? Nem kellett volna olyan ruhát felvenned. Lealacsonyítva érzed magad? Ez csak azért van, mert képtelen vagy elfogadni hol a helyed.

A felelősség ilyesféle áthelyezése nem csak hogy az egyén életében okozhat súlyos traumát, de a társadalmat nézve is olyan erőviszonyokat legitimál, amik szörnyű, érzelmileg pusztító szerepekbe szoríthatnak rengeteg nőt. Ilyen például a kapcsolaton/családon belüli bántalmazás és az áldozathibáztatás elszenvedése, de a paletta ennél még sokkal szélesebb.

De ha csak kisebb mértékben nézzük a negatív hatásokat, akkor is bőven találhatunk boncolnivalót. Az előző posztban emlíett férfias pick me lányok erősítik azt az átlagos véleményt, hogy az általánosan femininnek tartott érdeklődési körök (sminkelés, haj, divat, romkomok, stb.) felszínesek és értelmetlenek. Így nem csak a nők szinte már tudatlan gyerekként való kezeléséhez járulnak hozzá, hanem erősítik azt a szégyenérzetet, amit a társadalom aggat a nőkre a feminin jellegű ízlés és hobbik miatt.

Erről a témáról írva egy személyes élményt idéztem most fel magamban még tinikoromból. Már egészen korán rájöttem, hogy imádom a rózsaszínt és a pasztellszíneket, imádok a hajammal foglalkozni, imádok sminkelni. Tinikoromban ezek miatt egy intenzív bűntudat jelent meg bennem ezek miatt, amit akkor nem is értettem, viszont ettől függetlenül volt akkora ereje, hogy az ezekkel való foglalkozást nem mertem nyíltan felvállalni. Visszatekintve az akkori barátaimtól, szubkultúrámtól, és nem utolsó sorban férfiaktól, minden irányból azt a véleményt kaptam, hogy aki „túl sokat” foglalkozik ezekkel az „plázacica”, „picsa”, „kis hercegnő”. És hát nyilván én nem tartottam magam ezek közül egyiknek sem. Ahelyett, hogy összekapcsoltam volna a fejemben, hogy ha én nem vagyok az, amiket mondanak, és mégis olyan az ízlésem, akkor valószínűleg ez egy hamis sztereotípia, inkább én választottam le magam ezekről a dolgokról, amiket alapvetően nagyon szerettem. De ma már felfogom, hogy ez hiba volt. Viszont sajnos nem csak nekem van hasonló történetem, és nem csak nekem lesz. Számtalan kislánynak és tininek van amiatt bűntudata, hogy úgymond üresfejű női dolgokkal tölti az idejét. Jegyezzétek meg: ha valami számotokra jelentést hordoz, akkor az nem lesz csak attól üres, mert más azt mondja, hogy az. Azt már tudjuk, hogy a férfiaknak semmi közük ahhoz, hogy milyen ízlésetek van, de más nőknek sincs. Sőt, senkinek sincs.

Összességében azt mondanám, hogy a pick me lányok nem tehetnek arról, hogy így szocializálódtak, viszont ez nem menti fel őket az alól, hogy vissza akarják zárni a nőket az otthonba, a férfiak háta mögé. Ennek tetejében a már alapból szabad férfiak szabadságát akarják ezzel biztosítani, így gyakorlatilag a semmiért feláldozva nőtársaik (és a saját) autonómiájukat. Lehet, hogy talán túl kemény vagyok, de nem tud nem felmenni a vérnyomásom attól, amikor egy nő akarja elvenni a többi nő hangját, mert ez a legkárosabb és legvisszataszítóbb dolog, amit a sajátjaiddal megtehetsz.

13 notes · View notes

bestdamnfans · 6 years

Text

Billboard interjú magyarul

Elhoztuk nektek Avril augusztusban készült, de most kiadott olvasmányos címlapsztoriját, amelyet a Billboard két nappal ezelőtt hozott le.

A kibaszott hercegnő a kibaszott kastélyában található.

A hercegnő Avril Lavigne, aki a 2007-es #1 Girlfriend kislemezével bebiztosította magát a szakmában. A kastély – ami maga egy rendkívűl nívós környéken található LA-ben – az egyetlen dolog, amiben Avril Lavigne 2014-es turnéja után tevékenykedni tudott. Pár héttel a Head Above Water kislemezének megjelenése előtt – ami négy és fél év csend után jelent meg – Lavigne a székesegyházak magasságát megszégyenítő otthoni stúdiója mennyezete alatt ül. Ez az a helység, ahol 2019 elején megjelenő, új albumának túlnyomó részét rögzítette.

Lavigne bulizásról szóló számai – és a Jack Daniel’s-es fiúcska, aki fogadott az ajtóban – arról árulkodtak, hogy az interjú végén whiskey-t iszogatunk majd, vagy legalább azt a rosé bort, amit a publicistám javasolt, hogy vigyek neki ajándékba. (Avril Lavigne szereti a rosét?) Avril azonban Emerged-C elektrolikus vizet iszogat a szezonális allergiája ellen. Egy hatalmas, szürke kanapéról meséli, hogy a tágas előtérben található képeket nagyrész ő maga festette. A napi imakönyv alatt rengeteg a gitár kotta, és az Avril ívelt betűiből álló to-do listák: Album befejezése. Kislemez választás. Videóklipp forgatás. Fogorvos. Annyira... érett, habár a 2013-as Avril Lavigne albumról kikerült, a Pán Péter stílusban szerzett 17, Rock N Roll dalokat hallgatván azonban elég nehéz ezt elhinni róla.

A köztes időben Avril nemigen hallatott magáról, kivéve a 2015 nyarán felvett GMA interjúban, ahol elmesélte, hogy Lyme-mal diagnosztizálták, amikor rá egy évre elvált akkori férjétől, Chadtől, a Nickelback frontemberétől, illetve amikor Taylor Swift meglepetés előadójaként lépett fel az 1989 Világturnén, ahol a Complicated című dalt énekelték közösen – a dalt, amivel Lavigne híres lett. Avril megjegyzi, volt pár olyan pont az elmúlt évek alatt, amikor azt gondolta, többé nem lesz képes zenélni.

Meg kell hogy mondjam, az előttem a pamlagon ülő, nyugodt Avril nem tűnik úgy, mint aki nagyon bulizni akar. Amikor meséli, milyen izgatott, hogy most inerjút készítek vele, olyan, mintha egy múzeumi tárlatvezető beszélne. Vajon a hercegnő továbbra is szeretné a koronáját? Pontosan ki venné át a helyét a szakmában, ha úgy döntene, nincs tovább? Pontosan miért is tűnt el négy évre a köztudatból? Lavigne-ben azonban még mindig ott él a carpe-diem életérzés. A C-vitaminos italát roséra cseréli, majd a semmiből hirtelen előkerül egy pink gördeszka – illik a pink Vans cipőjéhez –, amivel végigszánkázik az említett folyosón. Édesanyja és mostohaapja épp látogatóban vannak Kanadából, kint lazulnak egy sereg felfújható gumiállat mellett a medence közelében. Avril szeretné tudatni, az ő kastélyában igenis helye van a szórakozásnak. Tájékoztat, hogy később beszédet kell mondjak, ünnepi pezsgőt kell bontanom egy karddal, amit épp most húzott elő egy dobozból. Amikor Avril izgatott, a hangja olyan „mondj valami kedveset a kishúgodnak” érzésű, csak egy kicsit kacagósabb és visítósabb. Olyan „resting bitch” hangja van (pont, mint nekem). A legutóbbi Billboard címlapfotója bekeretezve lóg a falon. Több, mint 10 éves, de a képen Avril tetkóin kívül semmi egyéb nem változott – erős smink kék szeme körül, hosszú, szőke haj. Ma azonban egy rózsaszín, kötött pulcsit visel. A konyhába érve egy felirat fogad: „Bor! Avagy hogy csapják szét magukat a gazdagok.” Közben elmeséli, hogy már 14 évesen együtt énekelhetett Shania Twainnel, és hogy megnyert egy rádiós versenyt is a hangjával. Felpattan, majd próbálja újra eltáncolni a 14 évesen – Shaniával – elénekelt dalt: „Mi vett rá, hogy ezt mondd? A holdfény volt? A holdfény tündököl szemünkben?”, majd hozzáteszi saját költésű sorait: „Miért éneklem ezt a dalt? Mi a fenét művelek én itt? Mi van, ha már saját koncertjeim vannak? ”

2 évvel később, Antonio „L.A.” Reid szerződtette őt az Artisa kiadóhoz, ahol előre megírt számokkal bombázták. „Meg kellett tanulnom kiállni saját magamért”, meséli, miközben biztosít róla, hogy azóta is saját maga írja dalait. Amikor látja meglepődöttségemet, miszerint saját maga komponálja dalait a zongorán, csak ennyit fűz hozzá: „Játszok én mindenen. Gitár, dob, zongora...” Nem csoda tehát, hogy önállóan támogatást tud nyújtani egy évvel idősebb testvérének – Matthewnak – miközben ennek ellenére igényelte a felügyeletet. „Több rockot szeretnék az albumra” - mondta Avril a kiadónak. Így kezdődött munkakapcsolata a The Matrix csapatával és Lauren Christyvel, akik segítettek fiatalkori élményeit rímekbe szedni. Itt van példának a 2002-es top 10-es Billboard sláger, a Sk8er Boi. „Amikor sétálok az utcán és látok egy srácot egy deszkán, automatikusan felnézek, hogy ki lehet ő” emlékszik vissza, ahogy munkatársainak magyaárzázza élményeit. Az ötletből végül megszületettek a legendás sorok: „He was a boy, she was a girl, can I make it any more obvious?” Akkor még nem sejthette: a tinédzserkori frusztráció kifejezése lett, mindennemű erőlködés nélkül. Az érzések hiteles egyszerűsége, a tudat, hogy Lavigne egy olyan valaki, aki körbegördeszkázza a házát, na és persze a nyakkendő – mind ellenállhatatlan volt. Közel 7 millió amerikai vásárolta meg első lemezét – a Let Go című korongot – és három évvel később már akkora stadionokban lépett fel, mint akkoriban Shania Twain, ami esetünkben 17.000 kanadai embert jelent. Avril nem tűnik egy olyan személynek, aki azért gördeszkázik manapság, hogy feminista legyen. Igazából annyira szereti csinálni, hogy meg kellett kérnem, hagyja abba, hogy folytatni tudjuk az interjút.

Avril „tökmindegy-haver” hozzáállása többek zenei stílusát is inspirálta. Taylor Swift Shake It Off-jának szövegelős részétől egészen az indie előadókig. Itt van például Soccer Mommy, aki szerint Avril Lavigne Elliot Smith és az Evanescence tökéletes keveréke. Itt van még Snail Mail és Alex Lahey, aki szerint ha a „fiúsabb, menő lányokra” gondolunk, eszünkbe jut régebbről Joan Jett és Suzi Quatro, de ha Avrilra gondolunk, egy fiatalabb benyomást érezhetünk. Az az álláspont – és Lavigne idegenkedése, miszerint szexszel mindent el lehet adni elvtől – új kapukat nyitottak meg a nők számára. Jessica Williams, az HBO Dope Queens című műsor műsorvezetője – aki egyébként előszeretettel kareaokezza a „Complicated” című számot – szerint „Avril olyan volt akkoriban, mint a friss levegő. Egy igazán vagány csajszi, aki mindent leszart. Nálam elérte, hogy kevésbe foglalkozzak a fiúkkal, és inkább szórakoztam.” Ami Avril példaképét illeti, még mindig Shaniat tartja a legnagyobb befolyásnak munkásságára. „Kibaszottul imádom őt. Szuper dögös!”

Mint kiderült, Lavigne nem tudta, hogy Shania elvált. (2008-ban Shania akkori férje és egyben producere, Robert John „Mutt”, elhagyta Shaniat az asszisztenséért, aki egyébként közeli barátja is volt Shania-nak. Ezek után Twain újraházasodott az előző ex-férjével.) Már-már rosszul érzem magam, hogy lesújtotta Avril-t ez a hír, pláne maga a tudat, miszerint lehet, hogy az új asszisztensed vet véget a mostani párkapcsolatodnak. „Miért házasodnak meg az emberek akkor?” – kérdezi halkan a kétszer elvált énekesnő. Avril asszisztense aztán megpróbálja megvigasztalni őt: „A legjobb barátod férje mindig dögösebb.” „Az igazi kérdés az”, zengi Lavigne, új erőre kapva, „hogy melyikőjük farka a nagyobb!” Aztán elmeséli, hogy ért véget a házassága Chaddel (a dolognak nincs köze a péniszméretekhez).

2012-ben Britney Spears akkori managere – Larry Rudolf – hozta fel az ötletet Lavigne-nek, dolgozzanak együtt Chaddel. „Azt gondoltam, csomó sikeres száma volt, játszik a gitáron, jó lesz ez”, meséli. „Egy hónappal később egy 14 karátos gyűrű virított az ujjamon.” Más szóval: Avril nem házasodott össze egyből Kroegerrel, de kezdett hozzá kötődni. Az életük kezdett összefonódni, majd ezek után házasodtak össze, és mai napig pozitív gondolatokat táplál a férfi iránt. „A Nickelback eladott vagy 50 millió albumot, és világszerte megtöltik az arénákat.” – teszi hozzá. Plusz vett egy háromezer dolcsis Screaming Eagle bort, amikor az elején randiztak. Hogyne mondaná Avril, ahogy ő fogalmaz, hogy "Mondjuk... belezúgtam"? Két stúdióban töltött nappal később Lavigne megjelent a „Vivre le moment présent” („Élj a pillanatnak”) közös tetoválás ötletével Kroeger előtt. A saját, otthoni stúdiójában Avril több tetoválását is megmutatja, halálfejes-cupcake-es tetoválásától (amit a Hello Kitty forgatása alatt készíttetett Japánban) egészen a csípőjén húzódó csillagcsoportig (azt mégpedig úgy, hogy feláll, kicipzározza a rövidnadrágját és letolja azt). A csillagokat egyik reggel fedezte fel magán. „Emlékszem, hogy pisiltem, és egyszer csak észrevettem. Mondom ’Mivan?! Mit csináltam? Hát ez nagyon tetszik!’”

Lavigne úgy becsüli, hogy a tetoválásai 75 százalékát másokkal közösen készíttette. „Akarsz tetoválásokat?” kérdezi tőlem. Idegesen nevetek, és arra gondolok, hogy vajon a Billboard finanszírozza-e majd a lézeres eltávolításukat. „A Shamrock itt van az utca végén. Igeeeen, csináltassunk közös tetkót, csajszi!” Hát, ez a csajszi még nem ivott elég rozét ehhez.

Avril úgy gondolja, természetfeletti megérzései igazolják a spontánságát, impulzivitását. „Emlékszem, amikor 16 évesen New Yorkba jöttem, rájöttem, hogy már az első találkozáskor képes vagyok elmondani az emberekről, hogy milyenek. Ezt csinálom a zenémmel is. Nagyon érzékeny és tudatos vagyok.” Amikor viszont a tetoválásokról vagy a Nickelback tagjaival való házasodásról van szó, „Ugrok!”

Habár Lavigne viccelődik a kétszeres válásával, azt mondja, „Szeretem a szerelmet. Igazából magához a hosszútávú kapcsolathoz mentem hozzá, amikor házasodtam.” Az első férjével, Deryck Whibley-vel, a Sum 41 frontemberével 17 évesen találkozott. (Közös tetoválásaik: egy hangjegy és a 30-as szám, amelyet Deryck 30. születésnapján varrattak, miután véget ért a házasságuk.) Lavigne szeretettel beszél előző férjeiről, kiemelve Whibley Ottawa-beliségét: „Egy nagyon jó kanadai srác.” Avril nem bánt meg semmit, ezt mi sem tehetnénk őt hallgatva. „Látom magam előtt a szemeit” mondja. „Annyira… olyan… keserédes aww.”

Miután meghallgattuk a kedvenc Nickelback dalának, a How You Remind Me című számnak az ő verzióját, Lavigne a Sum 41 In Too Deep-jére keres rá, amit együtt adtak elő a színpadon Deryck-kel. „Milyen jó dal, nem?” kérdezi. (És be kell vallanom, tényleg.) És együtt énekel a 23 éves önmagával: „Cause I’m in too deep, and I’m trying to keep up above in my head, instead of going under” („Mert túl mélyen vagyok, és próbálom fenntartani a fejemet, ahelyett, hogy elmerülnék.”)

Az In Too Deep dalszövege a Head Above Water szövegére emlékeztet, a zeneügyileg más dal az első dal Avril új albumáról. „God, keep my head above water… don’t let me drown”. A dal elmeséli, miért tűnt el Avril Lavigne és hogyan tért vissza.

Lavigne a 2014-es turnéja alatt kezdte rosszul érezni magát. Orvostól orvosig járt és ugyanazt kérdezgette: „Nehéznek és fáradtnak érzem magam, és rohadtul nem tudok kiszállni az ágyból – mi a szar a baj velem?”

A turné vége után csak rosszabbodott a dolog. Végül egy barát vetette fel a Lyme-kórt. Puszta véletlenségből a kanadai zenei producernek, David Fosternek az akkori feleségét, Yolanda Hadid-ot is ezzel a kullancscsípés által előidézett betegséggel diagnosztizálták. Azt javasolták tehát az énekesnőnek, hogy hívja fel Hadid-ot, ő pedig megadta neki a Lyme-specialista telefonszámát.

„Ezután két kicseszett évig ágyban feküdtem.” Mintha csak takaréklángon égett volna a teste. Ahelyett, hogy azt csinálta volna, amit mindig is csinált – és akart is –, csapdába esett. Az orvosok többfajta antibiotikumot, valamint malária elleni gyógyszereket írtak fel neki, hogy kigyógyítsák egy betegségből, amelynek a gyógyítására még nincs kidolgozott protokoll. „Ez egy bogár – egy spirochete baktériummal – így antibiotikumokat kapsz, amelyek kinyírják ezt” – magyarázza Lavigne a szörnyen szerencsétlen helyzetből adódó és nehezen szerzett tudást. „De ez egy okos bogár: egy cisztaszerű formát vesz fel, így más antibiotikumokat is kell szedned egyazon időben. Elég nagy szarban voltam már, mikor ezt végre sikerült észre venni.”

Eközben elég nehéz volt kitalálni, mit tegyenek az énekesnő távollétében, hogy összeegyeztessék az egyébként vidámnak tűnő közösségi médiában megjelent posztjait a Good Morning America interjújával, amiben azt mondta, hogy az orvosok őrültnek hívták őt azért, mert azt hitte, beteg. Ezt a kettéhasadt állapotot Lavigne saját ellentmondó elképzelései is súlyosbították: fel lehet-e hívni a figyelmet a Lyme-kórra úgy, hogy eközben ne a saját szenvedése álljon a középpontban? Egyrészt, azt mondja, „Azt gondoltam, bátor leszek és elmondom a világnak, mi történik. És megtettem, mert éppen a Special Olympics-nek jelentettem meg egy dalt, és azt akartam, hogy jól teljesítsen a listákon. Így rákényszerültem arra, hogy a kamera elé üljek, és beszéljek róla a GMA-ban. Nem álltam készen, és nem kellett volna elvállalnom. Romokban hevertem.” Valamint hozzáteszi, hogy „Felvettem a bátor arcomat, mert nem akartam, hogy a betegség a részem legyen. Így abban a pillanatban, amikor csak lábra álltam, csináltam egy képet, feltettem Instagramra és úgy csináltam, mintha az életem olyan rohadt jó lenne.”

Avril dühös az orvosokra, akik nem tudták, hogy gyógyítsák meg, dühös, hogy nem értem, mennyire félrevezetően vágták össze a GMA interjút, dühös, hogy egyáltalán beszélnie kell erről az egészről. Nagyon mérgesnek tűnik, amikor azt mondja „Én most abszolút kiszolgáltatott vagyok számodra” összehúzza a szemöldökét és ujjait a hajába túrja. „Nem akarok beszélni róla. Nem akarom újra átélni. De ez az én felelősségem.” – tisztázza.

Lavigne bosszús, mert egy kullancs megcsípte, miközben éppen cigánykerekezett vagy nyaralt, túrázott valahol a barátaival – nem tudja, hogyan történt – és most az ő kötelessége, hogy megtanítsa az embereket arra, mi is az a Lyme-kór. (Ez egyébként már szerepel a The Avril Lavigne Foundation feladatai között amellett, hogy súlyos betegségben és fogyatékosságban szenvedőket is támogat.) A legdühítőbb pedig az, hogy az énekesnőnek figyelembe kellett vennie azt, hogy mit gondolnak róla az emberek. Meg kellett győznie minket arról, hogy nem feledte el őt a zenei színtér, amiben egyébként a hip-hop nagyrészt átvette az uralmat a pop-rocktól. Nem lett elege a zenélésből. Nem a válását gyászolta. Egy fertőzést kapott el.

Egy éjjel, az anyjával az ágyában, amikor alig tudott lélegezni, Lavigne imádkozni kezdett. „Elfogadtam, hogy haldoklom” mondja. „Abban a pillanatban azt éreztem, hogy a víz alatt fuldoklom, és megpróbáltam a felszínre törni némi levegőért. Azt suttogtam, ’Istenem, segíts a fejemet a víz felett tartani.’”

Lavigne megragadta a telefonját és leírta ezt. Megvolt a dal alapja, és habár nem volt még kint a vízből, némi fényt látott megcsillanni a felszínen.

Kroeger és Lavigne már nem voltak együtt, amikor megírta a dalszöveget, de mivel ő is egy „nagyszerű kanadai srác”, bizonygatja Avril, még mindig jóban vannak, és Chad még dolgozott is együtt vele néhány dalon az új albumról, köztük a Head Above Water című számon is. A kihagyott évek után először Kroeger stúdiójában énekelt, és halálra volt rémülve. Vajon a hangja is elszáradt, úgy, mint az izmai? De amikor kinyitotta a száját, a hangja ott volt. „Isten úgy gondolta, ’Nem, igenis folytatni fogod a zenélést’”, mondja Lavigne. Abban a pillanatban elhitte, hogy a veleszületett, szent és megkérdőjelezhetetlen tehetsége sokkal mélyebbre nyúlt, mint a megélt frusztrációi.

„A dolog szépsége”, tér vissza az egészségügyi problémáira, a terápiákra és az erős gyógyszerekre, „az az, hogy volt időm megélni a valódi jelent, ahelyett, hogy gépként üzemeljek: stúdió, turné, stúdió, turné. Ez volt az első szünet, amit 15 éves korom óta tartottam”. Ezen apró módon Avril átka áldásnak bizonyult.

És a Head Above Water pedig pont az az ima, amelynek a címe alapján gondolnánk. A dalban Avril hangja hatalmas, a saját létezésének hálájától duzzadt, és ez az óriási refrén egy egészen apró testből tör elő. Egyszerre meglepő és pont ugyanannyira tökéletes, hogy Avril Lavigne a keresztény Billboard listán aratott igazán sikert a dalával.

„A zene erő” mondja Lavigne, majd megvonja a vállát és végighúzza a Vans cipőit a luxus bőr sarokkanapéján.

A hátsó udvaron vagyunk, miután megállapítottam egy Youtube-os videóból, hogy a pezsgőnyitás folyamatát szerencsésebb szabad ég alatt véghez vinni. „Annyira felelősségteljes vagy”, mondja Lavigne, visszagondolva arra, amikor elutasítottam a nemrég tett meghívását a Shamrock tetoválószalonba. „Ez tetszik.” Az üveg egy suhintással kinyílik és mindannyian örvendezünk. „Ez tökéletes volt”, mondja Lavigne.

Oly sok minden van, amire koccinthatunk. Itt van Avril új albuma, és a turné, ami utána következik. Aztán arra is, hogy megengedheted magadnak azt, hogy sebezhető légy. Koccintsunk a szabadságra. Arra, hogy felnövünk. Koccintsunk a gördeszkázásra a kastélyodban, amiért megdolgoztál, és arra, hogy teljesen leszarjuk, hogy mit gondolnak rólunk az emberek.

Koccintsunk a kibaszott hercegnőre. Aki “Lavigne Királynővé alakult”, mondja Avril. „Ez hogy tetszik?”

Billboard, 2018. 10. 18.

A fordítást Erik és niki készítette, a magyar szöveget engedély nélkül idézni vagy másolni tilos.

2018. 10. 20. 11:30

#Avril Lavigne #Billboard #2018 #Chad Kroeger #Head Above Water #Studio #Single #Interview

4 notes · View notes