#megszokás

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Megszokás

Úgy érzem, mintha muszáj lenne rád gondolnom,

csak mert eddig nap mint nap ezt tettem.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #nonszensz #szerelem #vége #megszokás #rád gondolok #nem gondolok rád #elmúlás

[softicyhuman]

Egyszerűbb azt mondani, hogy már megszoktam, minthogy bevallani magamnak, hogy még mindig kicseszettül felzaklat.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #tumblr #saját poszt #saját #magyar #saját gondolatok #saját gondolat #saját érzelmek #saját érzés #felzaklat #megszoktam #megszokás

[lonelysoul235]

Megszoktam már hogy az embereknek mindig én vagyok a második opcio.

#nem baj #fájdalom #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumblr #második #értéktelen #emberek #ember #barátok #baratok #friends #szar #megszokás #megszoktam #sebhely

[orsiisworld]

A megszokás nagy Úr

S mikor valaminek megkell szakadnia az nagyon tud fájni

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #minden #szeretet #szövegek #apró örömök #tumblr #érzések #emlékek #emlékezés #megszokás #szerelem #szeretem #barátok #barátság #társaság #beszelegets #miért #nem tudom #hogyan #hiányzik #hiányzol #élmények #csók #csókolózás #sajnálom #idő

[your-blood-is-my-drug]

Ha egész életedben úgy érzed, hogy vékony jégen táncolsz, akkor egy idő után egyátalán nem fog érdekelni mikor hova lépsz.

#hiány #szenvedés #ez van #bizonytalanság #gyerekkor #gyere vissza #fájdalom #önpusztítás #feladom #felelősség #nem értem #nem bírom #valaki mentsen meg #megbánás #megszokás

[arcra-festett-mosoly]

Sokszor a megszokott, nem biztos, hogy normális!

2 hónap alatt sikert túl tennem magam azon a sok szaron amit tőle kaptam.

Nagyon durva, hogy csak miután kilép valaki az életedből, akkor tudatosul benned, hogy ahogy veled bánt és amiket neked mondott, mennyire maradandó és nem megérdemelt volt.

Adj magadnak időt. Sírj, haragúdj, beszéld ki magadból, gondold át, utáld. Írd ki magadból összeszedetten, és engedd el. Ne magadat hibáztatsd.

Lehet pár nap, hét, vagy hónap is, de sikerülni fog. Nem ér annyit, hogy miatta elveszítsd a bizalmad mások felé.

Had lássa mit veszített.

#vége #szánalmas #túllépés #sírás #esték #napok #hetek #hónapok #nemszerelem #mulandó #megszokás #elengedés #baszódj meg #2023.08.15.

[senkinekseelegjo]

Fekete szívem

Fekete sebbel

Feketén dobban

#fekete #szívfájdalom #tumblr #fájdalom #megszokás #nemszamit #depresszió #gyomorideg #szorongás

[07torhetetlen17]

Mindannyian függők vagyunk... 😔

Van aki az alkoholt és a, drogot válassza...

Van aki a kemény munkát és a megszállotságot...

#megszokás #Megszállotság #depresszió #munka #magyar #fuck my life

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

#szerelem #szakítás #emlékek #viszonyok #barátság #ex #03-20

[hope666sworld]

Mint legyek a légypapírra úgy ragadtunk bele a megszokás birodalmába

#depresszio #egyedul #magany #egyedullet #girls who like girls #egyedül #ember #faszkivan #fájdalmas #fáj #depresszió #rossz napok #remény #zavartság #zavaros #utálom #idézet #onbizalomhiany #osszetortem #pánikroham #szerelem #gondolat #hiány #káosz #kivagyok #érzelem #érzelmek #érzések #saját írás #saját

[tartsdmegazaprot]

"Egyszer.

Mindig csak egyszer.

Mindig először, mindig utoljára.

Nem törvényt keresni.

Szabadnak lenni.

Nem alkalmazkodni.

Elhatározni.

Nem megszokás.

A váratlan.

A kaland.

A veszély.

A kockázat.

A bátorság...

A küszöbön állni.

Folytonos átlépésben lenni.

Élve meghalni, meghalva élni.

Aki ezt elérte, szabad.

És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

- Hamvas Béla

#hamvas béla

[egy-lany-blogja]

„(...)És mikor a kapcsolatom a végéhez közeledett, az akkori társam egyszerűen kimondta:

— „Jól esne már, ha végre valaki csak elfogadna engem úgy, ahogy vagyok.“

Én pedig tiszta szívvel azt tudtam erre felelni.

— „Tudod, én egész idő alatt, legjobb képességeim szerint, elfogadtalak Téged úgy, ahogy vagy. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, melyek nem működnek közöttünk, s ezek gyakran diszharmóniát eredményeznek a kapcsolatunkban. Elfogadtam, hogy amikor összevesztünk, kivétel nélkül mindig én kértem bocsánatot és kezdeményeztem a megbékélést.

A szemet szúró gond az egészben csupán annyi volt, hogy Te abban a hitben éltél, ha valaki elfogad Téged, az egyidejűleg azt is jelenti, hogy nem szükséges változni/változtatni és tovább fejlődni.

Te nem egyszerűen azt óhajtottad, hogy valaki fogadjon el téged, hanem sokkal inkább azt, hogy valaki fogadja el azt a TÉNYT, hogy te beleragadva akarsz maradni a komplexusokban, hogy szemet akarsz hunyni minden felett, amin dolgozni kéne ahhoz, hogy az emberi kapcsolataid egészségesek legyenek. Azt akartad, fogadja el mindenki azt, hogy te nem szeretnél feljebb jutni annál, mint ahol már évek óta megragadtál.

Pedig az elfogadás, Kedves, nem erről szól.

Mikor elfogadjuk a párunkat, úgy, ahogy van, az azért van, mert szeretjük és felismerjük, hogy jelenleg ez a LEGTÖBB, amire képes, VISZONT ez az elfogadó szeretet, amivel körbe veszem, nap mint nap segíteni fogja őt abban, hogy mennél feljebb jusson, fejlődjön, kivirágozzon, ezáltal a kapcsolatunk is, mind azzá válhasson, akivé képes, és szép lassan minden „mérgező“ béklyót együtt fel tudjunk oldani.

Azt el tudtam fogadni, hogy egykoron méltatlan és mély pontra kerültél, így váltál azzá, aki most vagy — azt viszont nem tisztem elfogadni, hogy te innen soha nem is akartál kimászni és soha nem akartad megpróbálni újra szeretni önmagad.

Mivel én szeretem és kiváltképp tisztelem önmagam, meg kellett hoznom azt a döntést, hogy külön utakon menjünk tovább. Egy ilyen kapcsolat bilincs, kalitka, börtön egy olyan ember számára, aki érzi, hogy ő most már, boldogan, szárnyalni akar és szárnyalni képes.

És hogy el kellett válnunk egymástól: ezt is SZERETETTEL el tudom fogadni.

Őszinte hálával köszönök mindent!“

[ Andrea V. ]

Úgy gondolom, ez az írás rámutat arra, hogy a szeretetből fakadó elfogadás NEM foglalja magában azt, hogy belenyugodjunk ill. beletörődjünk abba, hogy valójában nem érezzük jól magunkat a társunk mellett. A kapcsolat mindig egy csónak, melyben két ember ül, és MINDKÉT FÉLNEK eveznie kell ahhoz, hogy ez a bizonyos csónak mindig előre és előre tudjon haladni.

Az elfogadás annyit jelent, hogy felismerem és megértem, hogy a másik ott tart, ahol éppen tart, és ehhez mérten nem tud egyelőre többet nyújtani annál, mint amennyit nyújt, viszont megteremtem számára azt az atmoszférát magam mellett, amelyben szabadon fejlődhet, HA AKAR.

Ám amikor látványosan nem jutunk feljebb, egyről a kettőre, s minket ez már lehúz, MÉGIS benne maradunk a kapcsolatban, az már nem az elfogadás hatásköre — hanem az már a ragaszkodás, a félelem az elengedéstől, a kényelem, a megszokás, naív várakozás , szorongás az egyedülléttől...

Fel kell bölcsen ismernünk, hogy amit teszünk, az mely pontig kitartás, és mikortól erőltetés.

( Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője )

Köszönöm szépen!

[stickalittle]

Örülök, hogy kirúgták L. Simont.

Megszokták, hogy fölényeskedve kezelik le a másikat. Most ez a megszokás lett a veszte. Olyan hatalmasra és önteltre hízott a Fidesz, hogy már ellátja a saját ellenségének szerepét is. Elégtétel ez nekünk, hogy a társadalomban, amit kiépítettek, felfalják saját magukat is.

[lonelysoul235]

Végül csak magadra számithatsz

#mindig ez van #megszoktam #megszokás

[angelofghetto]

a szappan

Ünnepek előtt voltunk úgy két éve. Megszokásból karácsonyi ajándékok után böngésztem, amit már egyre nehezebb volt kiválasztani, mert szerencsére a rokonaimnak nagyjából "mindenük megvan". Már túl voltunk a vicces ajándékokon, a névre szóló hímzéssel ellátott pizsamán és törölközőn, a tökéletesen személytelen de mindenkinek jó kozmetikai és tisztálkodó termékeket tartalmazó díszcsomagokon, és már a saját kézzel készített ajándékokra is egyre kevésbé volt idő, ötlet, türelem, mert már minden volt. Tavaly elhatároztuk a nagy családi kupaktanácsban, hogy innentől csak "batyubál" lesz, vagyis mindenki főz vagy süt valamit megbeszélés szerint, amit a legjobban tud, és közösen eszünk, aztán társasozunk. De hát a megszokás, ugye.

Elnézem ezeket a hülye amcsi filmeket, az őrült dekorációs versenyt, a tonnányi mennyiségű potenciális hulladékot, ami ünnepek után a kukában végzi, az ajándékvásárlási versenyt, amikor az épp trendi képregényhős műanyag másáért folyik az ádáz beszerzési hajsza. A karácsonynak a lecsendesedésről, az összerendeződésről, a befelé fordulásról, a meghitt családi pillanatokról kellene szólnia, ehelyett a boltok ilyenkor termelik meg az éves bevételük legnagyobb részét. A fogyasztói társadalom profittá alakítja a lelkifurdalást, amiért a családok nem lehetnek együtt idejük nagy részében, hogy azokat a vackokat termeljék meg, amit ilyenkor el lehet adni. Ez őrület.

Szóval mászkáltam igazi cél nélkül, inkább csak azért, hogy a zene, a polcokon felsorakoztatott vackok valami perverz módon hangulatba hozzanak, de még közben is a munkahelyi miegymások jártak az eszemben. És akkor ott kínálta magát egy nagy kosárban az a sok szappan. Kicsit messzebbről is lehetett érezni azt az illat kevercset, amiben volt kamilla, citrusok, levendula, gránátalma, olíva, és ki tudja mi minden más. Natúr csomagolás, ami azt sugallja, hogy valami bio-izé van az újrahasznosított papír alatt, rajta szép rajzokkal ábrázolva az adott illat. Elég drágáért adták, még így "akciózva" is, de dupla méretű szappanok voltak, és ahogy egyenként megszimatoltam őket, elvarázsoltak. Nehogy már az egész éves gürizés után ne jutalmazhassam meg magam egy kis kényeztetéssel. Elképzeltem, ahogy belemerülök a kád forró vízbe, bebújok a hab alá (vigyázva, hogy a kiloccsanó víz ne oltsa el a kis mécsesek lángját), aztán nyúlok a szappanért, és jön az illat. Rögtön kettőt is vettem. Adjunk a luxusnak, igenis megérdemlem.

Hazaérve az egyiket beraktam a szekrénybe a fehérneműk közé, a másikat kitettem a fürdőszobában a szappantartóba, és rém elégedett voltam. Nem tudtam türtőztetni magam, még kari előtt ki kellett próbálnom az élményt. Nem tolom túl a sztorit, néhány használat után a szappan illata eltűnt. Nem is habzott igazán, és leginkább nagyikám Flóra mosószappanára emlékeztetett az, ami lett belőle. Mintha csak a külső néhány milliméteres réteg lett volna illatosítva. Hatalmas csalódás volt. Gondolkoztam rajta, hogy visszaviszem, és reklamálok, de basszus, egy nyomorult, pár száz forintos szappanért nem megy vissza az ember reklamálni, mert kiröhögik vagy lesajnálják. És akkor belegondoltam, mit adtak el nekem. Egy illúziót, egy be nem teljesült ígéretet, bosszankodást, lelkifurdalást, önvádat és szégyent, hogy nem állok ki magamért. Hogy nem megyek vissza tiltakozni, mert sajnálom az időt rá, és nem akarok még több feszültséget, mint amit az életem egyéb területei generálnak.

Tanulópénz. A fogyasztói társadalom leckéje. Egy olyan kapitalizmusé, ahol már rég nem a kereslet szabályozza a kínálatot, hanem ahol a fogyasztót manipulálják a kínálathoz, és a profit szentesít bármilyen eszközt. És ha nem tetszik, nem lehet kiszállni.

Azok a szappanok mai napig újra és újra kikerülnek kosarakban. Ajándékozós ünnepek előtt nagyobb mennyiségben. Csábítóan, illatosan, ígéretesen, és várják az új balekokat, akik még nem tudnak semmit, és megveszik őket... vagy inkább a habos fürdő, a kényeztetés soha be nem teljesülő illúzióját. Csak mondom. Egyébként meg boldog karácsonyt.

#szappan #üzletlánc #fogyasztói társadalom

[pokmajom]

Vasárnap késő délutánonként, szeretek kibicajozni a tengerpartra és közben a 444 borízű podcastját hallgatom. Bevallom, én szeretem ez a műfajt, ahol vicces emberek kocsmai beszélgetésébe hallgatózhat bele az ember. Ez persze akkor igazán szórakoztató, ha az értelmes információt, kellő arányban elegyítik a féligazságokkal és a teljesen légbőlkapott, hülye megfejtésekkel.

Mivel a legutóbbi adásba, masszív halügyi blokk is került, ezért olvasói levél helyett, itt javítanám a nagyobb baromságokat. Abban Uj Péternek teljesen igaza volt, hogy ponty ügyben, helyretette Bedét, mert a ponty igen is, az egyik legjobb, egyedi karakterű halhús, ha megfelelő technológiával állítják elő. Az is belefér még, hogy ledélamerikaizták a tilápát, ahol az alap faj ugyan afrikai, de ma már nagy tömegben tenyésztik a dél-amerikai országokban és el tudom képzelni, hogy a fagyasztott filé onnan kerül a hazai szupermarketekbe.

A busánál viszont teljesen elszabadult a tóparti horgászokoskodás, amikor az egész napi sportolásban kitikkadt sporik, egymást hergelik a válogatott hülyeségekkel. Uj azt fejtegette, hogy a busa és az amur azért teljesen szar minőségű halhús, mert csak algát illetve növényt eszik és mégis ezeket a szar halakat erőltetik a magyarokra. Bár a mai busák már szinte mind a fehér és a pettyes busa hibridjei, így nem csak algát szűrögetnek a speciális szervükkel, hanem állati planktont is, de nem ezért hülyeség az állítás. Önmagában az alga fogyasztás és pláne nem a vízinövény diéta, nem okoz húsminőség romlást, sőt tengeri hal jellegű, viszonylag száraz halhúst eredményez. A gond akkor van, ha a busa termelő tóban elszaporodnak bizonyos kékalgák, amelyek úgynevezett ízrontó anyagokat tartalmaznak és a jól ismert "iszapízt" eredményezik. A pontynál is ezek okozzák ezt az egyeseknek kellemetlen mellékízt (én bizonyos mértékig kimondottan szeretem), de a busánál ez még erőteljesebb lehet. Ez a jelenség is elkerülhető, csökkenthető, a megfelelő termelési technológiával, de élővizekből származó busák esetében kisebb eséllyel futhatunk bele ilyen ízű halba. Az egyéb minőségi tényezők meglehetősen ízlés és megszokás függők, de mint Uj korrekten megjegyezte, a busa füstölve, egészen kiváló.

A vízinövényeket legelésző amur esetében, aztán pláne nagy hülyeség a fenti okoskodás, hiszen annak húsa kimodottan jó minőségű, a tengeri halakéval vetekszik, csak szálkás és nem annyira száraz. A hagyományos kínai konyha egyik alap hala, így nálunk is nagy mennyiségben vásárolják a kínai éttermek. De az olcsó busát sem kell nagyon erőltetni a magyarokra. Olyannyira nem, hogy amíg volt friss halas pult a szupermarketekben, csak olyan termelők tudtak beszállítani pontyot, akik a folyamatos busa ellátást is biztosítani tudták.

A jelenlegi élelmiszer válságban, aztán majd megint felértékelődhetnek ezek a halfajok, amik gyakorlatilag a semmiből állítanak elő, azért a rovaroknál mindenképpen ízleteseb fehérjét.