#zokogás

[ejfelikivansag]

Igen,

van az a pont,

amikor

magadat kell válaszd, azért hogy

ne sérülj többet.

Ez kurvára fájdalmas.

De az élet márcsak ilyen.

Sokszor a legnehezebb feladatokat adja fel, azért hogy

utána jobban

értékeld

önmagad.

#szerelem #fájdalom #veszekedés #önmagadat választom #sérülés #silence #sírás #zokogás #depresszió #shit #shit life #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Egy másodperc töredéke alatt tönkre mehet minden. Felesleges tervezni

#saját #szerelem #fájdalom #sírás #elegem van #miért? #annyira fáj #szomorúság #veled akarok lenni #nagyon hiányzol #zokogás #semmi nem jön össze #kurva életbe #dögöljön meg mindenki #nyctophobia

[banatostenger]

„Elengedtem azt hogy bármikor is jól leszek….“

#elegem van #kivagyok #fájdalom #magyar iras #szomorú #zokogás #nem megy #sok ez nekem #magyar #magyar idézet

[dream13sblog]

esti rutin:

álomba zokogom magam

2k22. tavasz.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #szerelem #magyar gondolat #magyar lany #csak neked #múltjelenjövő #annyira fáj #couple #fiatalsag #fáj #fáj az élet #fájdalmas #fájjon #múlt #nagyon faj #elmúlt #éjjeli gondolatok #zokogás #sírok

[jeghideg-lelek]

Miattam haltál meg. Az én hibám.. Kérlek bocsáss meg nekem.

#fájdalmas #nem birom #sírás #Zokogás #Összetörtem #En tehetek rola #Nem bocsátom meg magamnak #Gyűlölöm magam #annyira sajnálom #hiányzol #miért fáj ennyire #szétesek #macska

[csakszavak]

“Az öngyilkosság nem megoldás.” Mondod annak, aki hónapok óta mást sem érez maga iránt, mint tömény gyűlöletet. Annyiszor érezte már magát feleslegesnek a világon, annyi csalódáson és megrázkódtatáson ment keresztül, ami után ez az egy mondat egyszerűen már nem jelent semmit. A közömbösség érzete veszi át felette az irányítást, már minden mindegy. Nincsenek mély érzelmek, nincsen több fájdalmas zokogás. Csak egyfajta megnyugvás. Mert ott lebeg a szeme előtt, hogy hamarosan vége. Véget fog érni minden szörnyűség.

valóban nem megoldás, de azt, aki már eljutott ebbe a lelkiállapotba, nem ez fogja megmenteni.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes #öngyilkosság #gondolatok #érzések

[bukovskikaroly]

Kilencvenkilenchalombatta

2023 áprilisának egy álmos délelőttjén drónok lepték el Százhalombatta légterét, abból a célból, hogy számolják meg a halmokat, megvan -e a száz.

A projekt a Magyarságmutató Intézet (MMI) szervezésében zajlott. ( Ők, azok, akik, ha rád mutatnak, és azt mondják: magyar vagy, akkor magyar vagy. Ha nem mutatnak rád, akkor baszhatod.)

Egyébként rejtély, hogy miért éppen a Magyarságmutató Intézet (MMI)-et bízták meg a feladattal, mert a halmoknak kurvára semmi közük nincs - egyelőre! - a magyarokhoz. 

De ez volt a kisebbik gond.

A nagyobbik az volt, hogy nem volt meg a száz darab halom, csak kilencvenkilenc. Pedig beleszámolták a Józsi bácsi által illegálisan a mezőre kihordott malacgané dombot is, és Gizi néni szemétdobját is a hátsó kertben.

Izzott a levegő a Karmelitában.

Jobbnál rosszabb javaslatok hangzottak el a probléma orvosolására. Az egyik javaslat szerint szüntessék meg a MMI-t. A beterjesztő másnaptól az Alsóbélatelepi volt SZOT üdülőben lett mosogató.

Egy másik javaslat szerint építsenek inkább egy új halmot, így meglenne a száz (kiemelt kormányzati beruházásként!) és rituálisan temessék bele a Gyurcsányt. Többen a résztvevők közül már-már egy nagyszabású átadási ünnepséget is elkezdtek vizionálni. Beszédek, áldás, sör, virsli, tótgabi. Utóbbit felkérnék, hogy  neunundneunzig Lufthalom címmel írjon egy dalt és énekelje is el azt az örömnapon.

De ezt is elvetették végül, mert a takarítónéni, akit megkérdeztek a témában, mert tudták, hogy korábban német nyelvtanár volt, jelezte, hogy a  neunundneunzig az kilencvenkilenc és nem száz (hundert). De ez meg nem jött ki szótagszámra.

Az okot, hogy miért nincsen meg a száz, azt már rég kitalálták. Nyilvánvalóan S.Gy. keze van a dologban. Szó szerint, mert a Pösti Csávók kiderítették (megmondják majd nekik), hogy fent nevezett korábban önnön kezével kapart szét egyet egy sötét éjszakán.

Ekkor megszólalt, aki megszólalt.

Nem egyet építünk, hanem sokkal többet. Mindenfelé az országban. -mondta.

A beruházás kommunikációs címére a következő elképzelések születtek rögvest: Halmozzuk a halmokat!; Halomra magyar!; Halmainkat nem adjuk!; (Ekkor T.-t inkább kiküldték a szobából)

Ám ekkor frissítés érkezett az MMI-től, hogy elszámolták, megvan a száz, sőt több is.

Így nem lett sok-sok új halom az országban. ( a drónokról és az MMI illetékeseiről azóta keveset tudni.)

Ezen az éjszakán a II. kerület valamelyik dombjának felől görcsös zokogás hangját hordta a szél Felcsút felé.

[csacskamacskamocska]

Miután harmadszor keltem fel

vagyis ültem fel az ágyban, hogy felkelek, aztán mégis inkább visszagömbölyödtem, hogy nem baj, ha nem alszom, de még kicsit pihentetni kéne magam, a negyedikre felkeltem, kávét csináltam és leültem az asztalomhoz tologatni az internetet. 4:20 perc van most. Mennyi lehetett akkor, amikor először felültem, hogy ennyi volt az alvás?

Van egy barátnőm, aki minden este elszopogat egy fél üveg pezsgőt. A borról tért át a pezsgőre. Gondolom a jobban hangzó ital elkendőzi azt, hogy alkoholista. Azért iszik, hogy tudjon aludni.

Olvastam egy listát, hogy mi hosszabbítja meg az életet. Mozgás Kevesebb/semmi stressz Minőségi étkezés Jó szociális kapcsolatok No alkohol No dohányzás No opiátok

Nem mozgok eleget. Saját magamat stresszelem. Nem tudom mi számít minőségi étkezésnek, azt eszem amihez kedvem van, csak elég hülye dolgokhoz van kedvem. Na jó a szociális kapcsolatok... megvannak, jól vannak, köszönik szépen, én azt gondolom, hogy ápolom meg építgetem a kapcsolataimat. Viszont van egy dolog amivel nem nagyon tudok mit kezdeni: Szeretnék úgy bőgni, zokogva elmondani, hogy milyen kibaszott kurva szar ez meg az, amikor annyira sír az ember, de annyira, megállíthatatlanul és mélyről és összevissza beszél, és se közben, se utána nem gondolja, hogy szégyellnie kéne magát vagy fegyelmezni vagy hogy néz ki az elmázolódott szemfestékével, a felpüffedt arcával, a takonybuborékokkal zokogás közben... Anyánknak kéne lennie talán, akihez az ember vissza-visszajár kibőgni magát, vagy elmondani a mindenféle gondjait, mert a lelkünk mélyén azt gondoljuk, hogy szeret és hivatalból elfogad, hisz a melléből etetett, a szaros seggünket törölgette, hát ki lenne elfogadóbb velünk? Néha bárki más. Néha valaki mástól több megértést és elfogadást lehet kapni. És talán soha senki sincs. Miért másabb valaki más karjaiban bőgni mint egyedül? Mert ilyen kis majmok vagyunk. Azért. Azt hiszem vannak emberek, akik úgy élnek, hogy nincs igazán élményük mély beszélgetésekről. Az egyik kiárad, mondja, mondja, de ők maguk nem nyílnak meg, nem mesélik el, nem törik át a saját gátjaikat. Nem jön létre bennük az a különleges érzés, a hú baszdmeg, de jót beszélgettünk. Picit persze olyan ez, mint a szex, hogy megszokod nélküle élni az életet vagy hasonló, silányabb dolgokkal pótolni.

Ezen a mélységen gondolkodtam amúgy, meg azon, hogy kinek zokoghatnék egy igazán kiadósat és kielégítőt. Aki elég erős és eléggé szeret.

#mégiscsak a sírás #11-06

[progarden]

Primitív agónia - így nevezte Donald Winnicott pszichológus azt a szenvedést, amit az ember akkor él át, amikor retteg a teljes széthullástól és a valóságérzékének megszűnésétől. Egyes emberek úgy írják le, mint soha véget nem érő zuhanást a semmibe. A mentális zavarokkal, periodikusan jelentkező pszichózissal élő emberek gyakran számolnak be erről.

Ez a kín Winnicott szerint visszavezethető életünk első éveire, amikor a csecsemőnek még nem alakult ki az autonóm énje. Totális kiszolgáltatottságban és függőségben él a gondviselőjétől. Önálló lénnyé válása - saját személyes integritásának megteremtése - egy kényes egyensúlytól függ, ami őt a szülőhöz köti. Némi primitív agónia elkerülhetetlen, része annak, hogy a önálló emberi lénnyé váljunk.

Winniccott szerint nincs szükségünk tökéletes szülőre (nincs is olyan). Csupán elég jó szülőkre. Akik eleinte szinte totálisan alkalmazkodnak a csecsemő igényeihez - majd szépen fokozatosan képesek elengedni a fejlődő gyermek kezét, hogy önállóan szembesüljön a hibázással és annak következményeivel.

Amikor kora-gyermekkori traumáról beszélünk, gyakran abba a hibába esünk, hogy azt hisszük: két autonóm lény közötti konfliktusról van szó. Ahol persze az egyik kiszolgáltatott, a másik domináns helyzetben van. De mégis: az egyik ember bántja a másikat. A valóságban azonban ezek a korai traumatikus élmények éppen azért annyira meghatározóak az egész életünkre nézve, mert amikor megtörténnek, még nem beszélhetünk önálló érzelmi életről, kiforrott énről sem.

Amikor ebben az én-előtti állapotban a külvilág reakciói nincsenek szinkronban a csecsemő szükségleteivel, azt soha nem puszta ideiglenes kényelmetlenségként éli meg - hanem egzisztenciális horrorként. Amikor kisgyermek nincs szinkronban a szülővel, ha a szülő nem érzelmileg elérhető - az a teljes megsemmisüléstől való rettegést jelenti a kisgyerek számára. Nincsen még fejlett agykérge, ami képes lenne feldolgozni, helyére tenni, értelmezni ezeket az élményeket.

A csecsemőkorunkról nincs epizodikus emlékezetünk (nem emlékszünk konkrét eseményekre). Ezért gyakran abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk, nem is fontos, ami akkor történt. Pedig nagyon is fontos. Amikor a korai években hiányzik a gondoskodó, stimuláló környezet, a primitív agónia, mint valamiféle zaj, beágyazódik a még az emlékezet-előtti elmébe. Nem is egyszerűen áthuzalozza az agyat, hiszen még nincs mit áthuzalozni - hanem eleve úgy huzalozza be, hogy ez a nagyon mély, zsigeri bizonytalanság az én részévé válik. Beépül a mindennapokba, és a legváratlanabb helyzetekben jön elő.

Ahogy Mark Epstein pszichiáter fogalmaz: "a hétköznapi trauma könnyen egy anyátlan gyermekké tehet bennünket" - és felnőtt emberként is újra visszazuhanunk abba az állapotba, amikor a primitív agónia teljesen megbénít és tehetetlen kisgyermekké változtat bennünket.

Amikor a Pszichedelikumok Skóciában című filmünkben Pat elmeséli az élményét, hogyan esett szét teljesen az Ayahuasca szertartás során, akkor gyakorlatilag ezt az állapotot írja le. A primitív agónia állapotát, amelyben a csillapíthatatlan zokogás valósággal letaglózta. És az élmény, ahogy a két sámán átölelte, énekelve ringatta - az én értelmezésemben ekkor élte át azt a szinkront, ami addig hiányzott az életéből. És ez az élmény, ahogy ő fogalmaz, "sejt szinten" gyógyító hatással volt rá. És nem túloz: ez valóban varázslat. De nem a hókusz-pókusz értelemben, hanem az élet mágiája.

Ha még nem láttad a filmünket, akkor itt megnézheted: https://drogriporter.444.hu/.../18/gyogyito-tudatallapotok

Kérlek, támogasd a Drogriporter munkáját, hogy még tudjunk hasonló filmeket és írásokat nyújtani neked: https://drogriporter.hu/tamogass/

#drgrpt #drgrptr #sárosi péter #Donald Winnicott #Mark Epstein #Ayahuasca #Pszichedelikum #psichedelic

[csorbade]

Habkönnyű karácsonyi barkácsolás. A nehézségi szint egyetlen százalékkal az alatt volt, hogy hátrakötözött kézzel, foggal vájj ki egy iglót az északi sarkon, egy cudar jégvihar közepén. Az összeszerelési útmutató kivehetetlenebb volt, mint egy leitatott ámbráscet földkerülő GPS pályája, amit egy elázott gyufásskatulya hátára rajzoltak egy megrágott zsírkrétával. De apa vagyok és FÉRFI! A gyerek előtt nem ér sírni! Néha azért rázta a vállamat a zokogás, de a könnyeim csak a mákosbejglit lazították a gyomromban! 

[liveyourlifebetter]

-Láttam hogy ég a villany. -csak ennyit mondtál amikor kinyitottam az ajtót. Mindketten tudtuk, hogy ez hülyeség. 300km-rel odébb költöztem, éjjel 2 volt, így még hozzátetted, hogy levegőre volt szükséged. A bukósisakra néztem a kezedben és szélesebbre tártam az ajtót hogy begyere.

-Aludhatok valahol? -a kérdés kétoldalú volt, pontosan tudtam, hogy mindketten arra várunk, hogy a nyelven hegyén lévő háloszobámat mondjam, végül a vendégszobámat ajánlottam fel. -Van valamid amibe átöltözhetek? -kérdezted ahogy végig néztél a pizsamámon. A te felsőd az, ami egészen a combom közepét veri.

-Az alsó fiókban lévő dobozban találsz ami kell. -hazudhattam volna. Mondhattam volna, hogy maximum valamelyik nagyobb pólómat tudom neked adni, de kár lett volna tagadni, hogy a holmid még mindig a lakásomban van. Igaz, végre bedobozoltam, de nem volt erőm vissza adni, vagy megszabadulni tőle, így száműztem a komód aljába.

Szerintem semmit nem aludtam. Sőt. Tudom, hogy semmit nem aludtam. Bámultam a plafont és azon gondolkodtam, hogy mennyire tudtatok összeveszni, hogy végül itt kötöttél ki nálam.

-Sokat változtál. -mosolyogtál halványan rám az asztal túloldaláról fél órával ezelőtt. Csak egy grimaszra futotta és a kezemet az államig érő új barna hajamhoz érintettem.

-Te is. -de ez hazugság volt. Pontosan ugyan úgy nézel ki mint az álmaimban és ahogy emlékszek rád. Nem mintha olyan sok idő telt volna el, mégis azt a pár hónapot éveknek éltem meg. Csak nevettél egyet és folytattad a reggelidet, míg én a kávémba kortyoltam bele újra és újra.

Hogy kínos volt-e? Nem. Legalábbis nekem se, te se tűntél feszültnek. Viszont a mellkasom úgy éreztem, hogy kiszakad a helyéről.

-Nagy konyhád lett. -néztél körbe. Csak egy bólintásra futotta. Tudtam, hogy kommunikálni próbálsz velem, de már akkor éreztem ha többet mondok annál ami szükséges vagy sírni kezdek, vagy valami butaságot teszek. -Biztos, hogy jókat lehet itt főzni.

Csak arra tudtam gondolni, hogy miattad tanultam meg. Hogy a konyhám az általad megyszerettetett főzés miatt ilyen.

-Lassan indulok. -tápaszkodtál fel. Én nem mozdultam. Őszintén, még mindig nem tudok. -Köszönöm a vendéglátást. -hajoltál közelebb majd egy apró puszit nyomtál a fejem búbjára.

Majd kisétáltál a bejárati ajtómon. Hallottam ahogy felbőg a motor, majd amíg el nem hagytad az utcát feszült vállakkal hallgattam azt.

A torkomat fájó érzés kerítette hatalmába, majd a könnycseppek amik hónapok óta nem bújtak elő elkezdték az arcomat végigszántani.

Most pedig itt ülök az asztalnál, bámulom az üres bögrémet és nem tudom, hogy a 10 perces zokogás könnyített a lelkemen vagy folytatása következik a nap hátralévő részében.

Miután közzéteszem az írásomat amivel talán kiadtam magamból a kusza gondolataim, megpróbálok úgy tenni mintha mi sem történt volna. Felállok a székemből, majd elkészülök a mai napra és bemegyek dolgozni. Úgy téve mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

#22.11.30. 07:24

#szerelem #gondolat #depresszió #magyar #healing #szakítás #kapcsolat #love #szeretlek #dream

[ejfelikivansag]

Majd, amikor 5 év múlva visszanézek erre a nehéz időszakra,

büszke leszek magamra,

amiért összeszorítottam a fogamat,

és mentem tovább.

Sírtam, bőgtem, zokogtam.

Fájt.

De ott leszek 5 év múlva, és büszkén fogok visszatekinteni magamra, amiért ennyire erős voltam.

#szerelem #szeretlek #hiány #hiányzik #hiányzol #erős vagyok #nehéz #nehéz időszak #sírás #zokogás #szomorúság #összetörtszív #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját #motiváció #motivatedmindset #get motivated #motivation

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Amikor a hetek óta bent tartott stressz egyszer csak kiszakad belőled, te pedig semmi mást nem tudsz tenni, csak az ágyon össze rogyva zokogni a fájdalomtól...

#saját #fájdalom #szenvedés #összetört szív #sírás #annyira fáj #minden #könnyek #gyengeség #nem megy #nem vagyok jól #nem akarom #megakarok szűnni létezni #gondok #mindennapok #visszatartani #szomorúság #zokogás #megkönnyebbülés #megfelelés #elég #nyctophobia

[banatostenger]

Én csak….egyedül akarok lenni. Mert akkor nem bánthatnak.

#miért bántasz #magyar iras #fájdalom #szomorú #mindent egyedül #fájdalmat okozok #nem akarom #zokogás #elegemvan #sírás

[the-bagira]

Hát töltök ki egy tesztet, így szól a 3-as számú kérdés:

Tegyük fel, hogy minden érzelmét szabadjára engedheti, amikor a szerelmével összevesznek, mindenféle következmények nélkül. Mit tenne?

Kiabálna, és dühében becsapná az ajtót.

Csak a féktelen zokogás segítene a stressz levezetésében.

Megállítaná az időt, és legszívesebben elbújna a világ elől.

Valami gond van velem, ha legszívesebben egyszerre mind a hármat? 🤔😅

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #teszt #szerelem #vita #veszekedés #sírás #düh

[sakkuns]

OF GORZ használom a neved, ági..... hát kinek képzelsz... :)

sírás és hányás és falcsapkodás és zokogás köszönöm kata