#cseresznyefa

[mambo68]

Cherry tree.Elizabeth garden.

#sopronelizabethgarden #flowers #spring #naturephotography #cherrytree #cherryflowers #ödenburgelizabethgarten #frühlig #kirschbaum #erzsébetkert #cseresznyefa #csersznyevirág #tavasz #ittatavasz #szevasztavaszű

[versinator]

Perzseli cseresznyefa

Gyermekünkkel napernyős követném napsugaras Kificamodott megsemmisülő öltözködni vasutas Megfizet letekintek amikért megtudom Kapualjba bementünk utba kalauzom Gondolkozó mindenségbe köldökünket okkupáció Dudolta vándorcigány klárit klió

Robottól lányokból árthatsz világítsatok Bőrömben megindulok berzsenyi lerajzolok Kiépül kötözte vigaszok roncsolta Kitakarózva giliszta lidércek hallhatta Lekapta tizedel rajongók inkvizició Döfött kipiszkáltam anyagod operáció

Küzdöttetek sorsába nyugdijas körszakállas Megvetéssel erődből koronának zergetollas Kereszteket pocsolyákban virrasztást bizonyitványom Gyomok őserdőn fényszórók rakom Combjáról legkeményebb verlaine vakáció Földednek antant üvegeket százbillió

Tizedét agyamból panaszainkat támolygok Elalhatok bizalmatokat kukurikú kaptok Alvilágban nyugtalanságba szirtemről újságolta Testébe zsebedből megnyugoszik szétszabdalta Ellenségeimhez nevették századszorra ötvenmillió Nőssz ereink százé kongregáció

Torkos tűrtél eseményei ezerháromszázas Görgő hajtásokkal hivogat das Kényelmesebb végrehajt belebúj útálom Kenetek lemondunk kikaparnák megunom Letünt élvezed megváltoztatni konvenció Gejzirek szörnyűködve rémítőbb konszolidáció

Ugráló áldozata másai gyomrok Megelégedni akela botorkált tudhatjátok Csavarni húzódtak rikács felkapta Birod holdsugáron swinburne behozta Krisztusért mocsaraiban borzongott billió Fagyj oldalukra borju civilizáció

#petofivers #Szabolorinc #Perzseli #cseresznyefa #v2.2

[velille]

egy tónál ketten,

gémek a léken.

nyár a térben

édes az élet.

20 fok télen,

nyaralunk keleten.

emberek a büfében,

mézpálinka ízérzete.

olvadt emlékek egyvelege;

a légbuborékok kegyelete.

téged kedvellek: elevenen.

a hideg napfény eredete

és a cseresznyefa levele.

a közös gondolatok kerete

a fagyott halak teteme.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #remény #rövid #tenger #zavaros #pillangó #paradoxon #poetry #akarlak #akarom őt #szenvedély #szerelem #félelem #fulladás #gondolat #kémia #ketten #lélek #csók #csillagok #vágy #változás #biztos pont #bizalom #minden #művészet #balaton #alkohol

[rafeeen1]

Vénusz-Fiastyúk együttállás

Talán nincs is hangulatosabb annál az időszaknál, amikor a hosszú borongós, párás, esős, hideg időt nyugodtabb tavaszi harmatillatos esték váltják. 

Április hónap egyik leglátványosabb csillagászati jelensége a Vénusz-Fiastyúk együttállása volt. 

Míg a Fiastyúk, mint csillaghalmaz ( tévesen “kisgöncöl” ) látszólag nem mostanában mozdul el... még kell neki majd kb. tízezer év.. Addig a Vénusz mozgása napról-napra megfigyelhető. Az időjárás bizonytalansága miatt  április 10-én sikerült lefotózni az együttállást.

Érdekesség, hogy ezen a napon a Merkúr is látszódott, melynek mozgása még gyorsabb és ezért meglehetősen nehézkes a megfigyelése. Persze így is horizont felett volt közel.

A csillagtüskék, melyek kisértetisen hajaznak a James Webb űrtávcső diffrakciós tüskéire, egy az objektív elé tett 6-os csillagszűrő okozta. 

A megvilágított cseresznyefa eléggé ritkaság a felvételeken nálam. Egész pontosan a megvilágítás az ami ritka, ugyanis igyekszem minél kevesebb fényben fotózni éjszaka. Természetesen a csillagászati szürkület beálltával már nem ment egy világítás se, hisz olyankor indulnak az asztrofotós távcsövek.

A felvételek egy 80-200-as M42-es objektívvel készültek, mely nem egy élességbajnok, de lerekeszelve és a csillagos égbolt követésével már használható a “kékórában”. Lehetett volna fix 200mm f2.8as telével, de az háromszor nagyobb... ugyanúgy rekeszelve lett volna.

#csillagaszat #egyuttallas #venus #fiastyúk #csillaghalmaz #bolygo #night #astro #nightscape #asztrotajkep #csillagok #stars

[newlifeprojects]

voltunk a réten fűben fetrengeni, virágzik az ősöreg cseresznyefa és a mandulasor az útmentén, fülöp boldog kiskutya, én pedig csak irigylem érte

lehetne mindennap vasárnap

#prs #fülöp #eis #wknd

[megtudommagyarazni]

Még tovább

A Mercedes Benznek minden bizonnyal az évszázad (XX.) üzlete volt az irak-iráni háború. Egyszerre szállított a két egymással háborúzó félnek. Évekig vittük le ezrével a Merciket, kisbuszt, furgont, kukásautót, utcaseprőt, teherautót, nyerges kamionokat, ponyvást, hűtőt minden létező felépítménnyel. 99 %-ban Benz, a maradék Magirus-Deutz, néhány Renault, MAN-t nem láttam. Ezt a melót akkoriban Z-zésnek hívták, az ovális rendszám után, ami Z-vel (Zoll) kezdődött, nem voltunk még igazi kamionosok, a járati sofőrök lenéztek, hiszen mi leadtuk a verdát Teheránban, vagy Bagdadban, és ültünk a repülőre. Teheránból Iranair a Mehrabadról, Boeing 747 jumbók, Frankfurtba, Stuttgartba, ritkán Bécsbe. Bagdadba egy Malév-gép jött értünk, TU-144 szerintem. de erre nem vennék sok és erös mérget. De azok közül sokan, akik ezt csinálták, lettek később a 80-as, 90-es 2000-es évek tapasztalt kamionosai. Izgalmas, kemény évek voltak, jó iskola.

Ott hagytam abba, hogy elindultam Urfától. Meleg nyár volt, a kopár hegyek között kegyetlenül tűzött a nap.

Akkor még nem voltak autópályák, Istanbul és a bolgár határ közt is csak a 90-es években épült. Rossz minőségű utakon közlekedtünk, lassan. Viransehiren és Cizrén keresztülérve fordultam délre, az iraki határ felé, Habur-Zakho.

Fura, mai napig álmomból felébresztve is vágom ezeket a határátkelő-párokat, 40 év távlatából: Gürbulak-Bazargan, Müllheim-Mulhouse, Arnoldstein-Tarvisio, Kapitan Andreevo-Kapikule, Cinovec-Zinnwald, Kehl-Strassbourg, Hendaye-Irún, stb, közben arra meg már nem emlékszem, hogy tegnapelőtt mit ebédeltem.

Habur még aznap megvolt, valami csoda folytán. Reggelre átértem Zakhoba, beálltam a vámplaccra, és vittem a papírokat a speditőrnek. Amíg készültek, sorba álltam az útlevelesnél. Akkor barna, ún. szolgálati passzportunk volt. Átvette az ember, enyhe undorral forgatta, pláne, mikor meglátta benne az iráni vízumot. Islamic Republic of Iran, na bazz. Egy laza mozdulattal kitépte az egész lapot, bepecsételt és visszadobta.

Több ilyen is történt, ezek után állt rá a HC, hogy két útlevél kell mindenkinek, egyik az iráni, másik az iraki vízumnak. Másnap reggel indultam. Moszul előtt jártam, mikor az útmenti bokrosból előugrott egy iraki katona, géppityuval a vállán, és hevesen integetett, hogy álljak meg. Történt ilyen mással is, úgy hívtuk, hogy fegyveres stoppolás. Nem lehetett tudni, hogy a frontról szökött-e, vagy épp hazamegy szabadságra. Mindenesetre megállni tanácsos volt, a Cinkotai úti HC telepen láttam már pár rendesen megszórt járatost.

Felkászálódott, elég szakadt volt, homokszínű, enyhén rongyos és nagyon koszos egyenruha, az izzadságtól itt-ott fehérre fakulva, erős szag, hetes borosta, nagyon fáradt vörös szemek. Előadta, hogy Faludzsába kell vinnem. Persze, aga, meg feleségül veszem a négy húgodat, és megyünk Riyadhba nászútra. Az arab valahogy sose ment, török-angol keveréknyelven társalogtunk. A török valahogy rámragadt, mai napig tudok folyékonyan beszélgetni a döneresekkel. Mondtam, hogy yok abi, wrong, bekamuztam, hogy Bagdad előtt várnak a katonai rendőrök, akik majd elvisznek az átadópontra. Ezután szétnézett, kiszolgálta magát, a kesztyűtartóban megtalálta a szalonnázó bicskámat, amit az érdi Nagy István bácsi készített, cseresznyefa nyéllel, azt eltette, aztán megnézte a felső ágyat, a táskámból kivett két alsógatyát, két tiszta trikót, eltette zsákjába. Aztán megtalálta az utolsó Globus rakottkáposztámat, amit Kőbányán, a Kőér utcában szoktunk venni, a konzervgyár “szépséghibás” boltjában. A (volt) bicskámmal kinyitotta, és azzal be is falta. Nagyokat nyeltem, de az ágyu csöve az ölében felém nézett. Genya voltam, és nem szóltam, hogy domus, azaz sertés. Majd elszámol vele Allah trónusa előtt.

Mindenesetre Kirkuk után, a nagy bagdadi kontroll előtt megállított,

addig csak szarfaszú mezei rendörök voltak a 20-40 km-enkénti barrikádoknál, akik szólni sem mertek egy zord frontkatonához, de Bagdad elött a Szaddam-gárdisták, akik nem szaroztak

és kiszállt, aztán eltünt a sivatagban, a szürkületben. Ezért gondolom, hogy vaj volt a fején. De hogy diszózsír a gyomrában, az tuti.

Következö részünk tartalmából: pauza, majd megírom, miért. kicsit össze kell szednem magam.

[angelofghetto]

Imádom ezt a csatornát. Igazi emberek igazi beszélgetéseket folytatnak egy rendkívül felkészült kérdező előtt. Nem tudom, hogy a beszélgetőtársak random vannak kiválasztva, vagy valami szisztéma szerint, de néha egészen eltérő karakterek tudnak olyan kedvesen és érdeklődően fordulni egymás felé, hogy elsőre nem várná az ember.

Gyerekkorom jut eszembe, mikor Nagyiéknál a cseresznyefa alatt a teraszon, vesszőből font fotelokban ücsörögve beszélgettek a felnőttek, valami jóféle fröccs vagy limonádé mellett a nyári melegben, és én félálomban hallgattam őket, és próbáltam nem bealudni, hogy ne maradjak le semmiről. Olyan messze van... nem is időben, inkább valóságérzékelésben. Mintha egy párhuzamos világegyetemben éltünk volna. Az az emberléptékű élet nagyon hiányzik.

[rejszelde]

Nehéz a kertesek élete

Egyik csapás a másik után: most meg egy süni széttúrta a pázsitot a cseresznyefa alatt. Nyilván voltak ott valamik, ami neki ízletes falat, dehát baszki, most úgy néz ki a gondosan nevelgetett gyep, mintha meteorzápor érte volna.

[libirk]

A 2. kerületi Cimbalom utcai Református Templom és Nyugdíjas Lelkészi Otthonház udvarán egy szép fiatal hársfa törzsét valaki több helyen is megfúrta és benzint fecskendezett bele, ami után a fa elpusztult. Kb. másfél méterre volt a kerítéstől. Én is felháborodtam az eseten, és persze egyértelműen a szomszédra gyanakodtam, hiszen senki másnak nem állt érdekében a fa kiirtása. Aki képes ilyen gazemberséget elkövetni, az bármire képes, gondoltam. Aztán ma olvasom a fa ültetési szabályokat, változott a véleményem:

Széles lombozattal rendelkező fák (pl. diófa) a szomszédos épülettől számított 8 méter távolságban ültethetők.

Akác-, fűz-, fenyő-, cseresznyefa: 7 méter.

A 4 métert elérő, de ennél magasabbra nem növő fa, melynek lombozata nem túl széles, a szomszédos ingatlantól számított 4 méter távban helyezkedhet el.

A 3 méter magasságig növő fák esetében a távolság 3 méter.

Bokrok, sövények, díszfák, szőlő, melyek 2 méternél nem nőnek magasabbra, azok 2 méter távolságban ültethetőek a szomszédos épülettől.

Cserjék vagy bokros növények, melyek növekedése nem haladja meg az 1 métert: ültető távolságuk 1,5 méter.

Kisebb virágok, hagymák esetében: 30 cm.

[bdpst24]

William Adams, avagy az első angol, aki elérte Japánt

William Adams, avagy az első angol, aki elérte Japánt

Ha nincs ez a hajós, talán kevesebbet tudnánk erről a titokzatos országról Ma már szinte mindenki tudja, kik voltak a szamurájok, vagy a gésák, mi fán terem a sushi és felírta már a bakancslistájára, hogy egyszer megnézné a híres a cseresznyefa virágzást. Azonban ez korántsem volt mindig így: a nyugati emberek a 16. századot megelőző időszakban csak korlátozottan ismerték a szigetországot, és ha…

View On WordPress

#William Adams

[ufasmutepoetry]

LUKOMIR. Valaha volt egyik legkülönlegesebb túránk. Umoljaniból tettünk meg egy jó 14-17 km-es körtúrát Lukomiron át. Utunk változatos tájakon át vezetett, emberrel Lukomirt leszámítva nem is találkoztunk. Fantasztikus érzés volt újból átélni, megtapasztalni azt az igazán vad környezetet, amit eddig talán csak Montenegróban sikerült átélnem. Jók ezek a balkán túrák, bizony.

picit Lukomirról: 1469 méteren, Bosznia legmagasabban fekvő lakott települése. Az Egyesült Királyság Történelmi Építészeti Társasága Európa egyik legrégebben lakott falvának minősítette. A cseresznyefa tetőzsindelyes kőházak olyan gyakorlatot mutatnak be, amely Bjelašnicán máshol már nem található. A falu lakói főként pásztorok, akik juhtermékek értékesítéséből élnek.

#lukomir #hiking #bosnia #bosnia and herzegovina #bosna i hercegovina #balkan #sarajevo #capajebo #bosanska #village #mountain #mountains #mountainvillage #balkantrip

[versinator]

Megtanitott védtelenség

Rajongók édességeddel felebarátnak szükségeset Örömömet társtalanok elveszítesz növelt Jelenből vereségemmel kézfogásod retteneteset Nővérekhez vergődj idegenszerű letérdelt

Idilleket biztatták bántalmazni erőset Dunai rendületlenűl üteg öntelt Előszalad fiukat ispotály túlkeveset Búzaföldre szülöm elfogyó zöldelt

Pulton kiömlik virággá tüzhöz Bejár gyilkosabb egészségemért terülne Cseresznyefa lyukán összehúzom gyönyörhöz

Vödörből amo csókból örűlne Szökevényt gőte takarónak térdükhöz Szélcsöndes úgynevezett rendkívülit emelne

#szonett #Szabolorinc #Megtanitott #védtelenség #v2.2

[grave-ofthe-fireflies]

Néhány fontos ember aki kilépett az életemből egy évszakhoz kötöttem:

Ő: Tavasz

"Cseresznyefa virágzás után nem lesz többet olyan szívdobannás"

Te: Tél

"Azt hittem, hogy képtelen szeretni a szívem,

De lelkem belebetegedett.

Ott hagytál a télben.

Szívem megrepedt holdfényben."

[xo-adri]

“Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.


Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.


Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.


Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.


Szeretnék egyszer Van Gogh-gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhival egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.


Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.


Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.


Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.


Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.


Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.”

Andrássy Réka - Lehetetlen Bakancslista

[zsuzsa4455-blog]

#tavasz #cseresznyefavirágzás #cseresznyefa (helyszín: Orosháza) https://www.instagram.com/antali_noemi/p/BwZxyCFhChe/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=q2yskdfczlyy

#tavasz #cseresznyefavirágzás #cseresznyefa

[angelofghetto]

Gyerekkoromban pont ilyen beszélgetések voltak a nagy cseresznyefa alatt a kertben, vagy a hatalmas, kihúzható, tömör tölgyfa asztal körül, ami alá bebújhattam, az abrosz jótékony sátorként rejtett, és hallgattam, ahogy a felnőttek beszélgettek, közben eszegettek, talán borozgattak, fröccsöztek, és néha bele is aludtam a duruzsoló beszédbe, a figyelem feszültségébe fáradva.

Ezt a hangulatot hozta vissza nekem ez a beszélgetés, mintha az asztaltársaság része lennék, ahol történetek vannak magánéletről, politikáról, a világ folyamatainak egyszerű megfejtéséről, ismerősökről, olvasmányélményekről és a jövő latolgatásáról.

Molnár V. Józsi bácsi szokta mindig mondani, ebéd után dödörögni kell. Ennek a dödörgésnek a végén eljutunk a 451° Fahrenheit mozi zárójelenetéig, mikor a könyvemberek az erdőben sétálnak, és próbálják életben tartani a kultúrát, amíg majd eljön egy jobb kor, mikor újra lehet teremteni az egészet. Tényleg itt tartanánk? Ha könyvet kellene választanom, amit az elmém őrizne az utókornak, Radnóti lennék az érzékletessége miatt... Madách, akinek a Tragédiája csak azért nem lett olyan híres, mint amiket Shakespeare írt, mert olyan nyelven szól, amit kevesen értenek jól... Arany, akinek rajongok a balladáiért... vagy talán Mikszáth a meséi miatt, mert imádom a meséket. Főleg ha jó a végük.