paradoxon
végre készen állok egy új kapcsolatra, de ha bárkinél érzem, hogy idővel lehetne több köztünk, késztetést érzek arra, hogy lekoptassam, mielőtt úgy igazán megkedvelném.
Mindig is egy olyan férfira vágytam akinek nem kell könyörögni, hogy találkozzunk, töltsünk együtt több időt vagy, hogy reggel álmos fejjel is azt mondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok. És tessék. Megkaptam.
És akkor mi a probléma?
Az, hogy nem tudom értékelni. Nem tudom szeretni. Nem tudom hogyan kell bánni egy ilyen férfival. És nap mint nap bűntudatom van, hiszen szívét lelkét kiteszi nekem, de nem tudom értékelni. Pedig akármennyire is szeretném, minden erőmmel azon vagyok, hogy én is ugyanúgy szeressem ahogy Ő engem.
És hogy ez miért van?
Azok az emberek miatt akik tönkre tettek, akik azt mondták, hogy bízzak bennük, ők szeretnek aztán amikor legnagyobb szükségem volt rájuk a mélybe dobtak. Akik kihasználták a szeretetem, mert én hülye úgyis megbocsátok bármit is tesznek. Nem kívánok semmi rosszat csak, hogy a karma adja vissza.
Vivo uma dualidade de emoções e sentimentos. Pareço contraditório a mim msm
Eu posso te dizer qe te amo e ainda assim não te mandar nenhuma mensagem ou não ligar pra ti, por muito tempo.
Me desculpe se a minha confusão confunde você tmbm. É qe eu estou aprendendo a viver e conviver. Estou a aprender sobre essas coisas de sentimentos e a aprender a lidar com tudo isso.