#egy csoda vagy

[amit-sose-mondtam-el]

Azt hiszem mégsem lehetek annyira rossz ember, ha az élet megajándékozott egy olyan csodával mint Ő!

#érzések #érzés #érzéseim #gondolatok #szeretlek téged #annyira szeretlek #szeretlek #ő a mindenem #mindig szeretni foglak #örökké #örökké szeretni foglak #te vagy az életem #hiányzol #szerelmes vagyok beléd #veled a legjobb #veled akarok lenni #egy csoda vagy #te vagy a legjobb dolog az eletemben #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[isemykal]

Szomorú

de azt hiszem

tökre örülnék, ha

csak úgy rám írnál.

Hogy amúgy ja

nem vagyok pótolható, és

Rám van szükséged, és hogy sajnálod, egy fasz voltál.

@isemykal

#isemykal #magyar #jó ez amúgy tök gáz #én is tudom #de akkor se keresheted a másikat #mert te fogsz sérülni ebben #és okos vagy #nem teszed #közben meg óránként arra gondolsz #hogy vajon mit csinál #hogy van #hol van #lehet éppen egy utcában sétálunk #na mindegy #amúgy elengedtem ezeket a dolgokat #mert tudok én csoda lenni bárkinek az életében #köszi puszi

[bernibooks]

#magyar idézetek #csak egy gondolat #rólad #erzelmek #férfi és nő #szerelmes vagyok beléd #szerettelek #szerelem #szenvedély #szemkontaktus #szemeid #tűz #csoda vagy #a hódító #illatod #veled minden jo

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Gabi egy csoda.

Tegnap mentem jógára, amikoris láttam, hogy beírta a közös csetbe, hogy aki korábban érkezik, az esetleg tudna-e vinni részére egy hajszárítót, mert ami ott van nála, az épp felmondta a szolgálatot.

Csak rám gondolhatott, én szoktam korábban érkezni.

Haza is fordulhattam volna éppen, de az én otthoni hajszárítóm kicsi, azzal órák telnek el.

Hát bementem a Rossmannba és megvettem a legnagyobb hajszárítót és elvittem neki.

Tapsikolt az örömtől.

Boldog volt.

Kivirágzott attól az apróságtól, hogy segítettem neki.

Abszolút megérte megvennem ezt a hajszárítót, még akkor is ha most 2 hajszárítóm van.

És megértettem miért szeretnek a férfiak ajándékozni: az öröm miatt.

Én sosem tudtam így örülni tárgyaknak. Illetve nagyon régen tudtam, gyerekkoromban apám ajándékainak, amíg a testvérem egyszer azt nem mondta, hogy apa azért vesz nekünk ajándékokat, mert iszik és ezért lelkiismeretfurdalása van, és nem szabad örülni az ajándékoknak, mert akkor tovább fog inni.

Nem tudon hány éves voltam ekkor, talán 8 vagy 10.

Azóta minden ajándék egy kicsit gyanús.

Hálás vagyok Gabinak ezért a felhőtlen öröméért, hogy láthattam.

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

#anyám #levelek #narcizmus #személyiségzavar #szeretet #03-22

[nyeznajka]

No hát ismét ott tartok, hogy jó eséllyel kirúgnak, hacsak nem változtatok rendesen, vagy még inkább keresni fogok valami másik állást persze, csak még fogalmam sincs, hogy mit.

Közben szépen átgondoltam, és asszem idáig szinte az összes állásomból kirúgtak. Na nézzük csak.

Kis magyar informatikai kft, apám ismerőse a vezetője, apám miatt felvettek. Pár év után látták, hogy nem vagyok lelkes és kezdeményező (mint apám), így ugyan nem rúgtak ki, de nagyon szívesen egy ügyfelüknek átadtak, ott dolgozzak tovább.

Utazási szektorban működő multi, itt asszem 2 évet húztam, aztán kirúgtak. Volt egy olyan indok, hogy miért járok teljes feketében, az nem egészséges lélekre vall, és hát mitagadás. De inkább itt is az volt a baj, hogy hát nem voltam lelkes, stb.

Biztosító társaság, itt olyan 3-4 évet voltam, és innen nem akartak egyedül kirúgni, én akartam jobban fizető állást.

Mezőgazdasági cég, a két hónap próbaidő végén viszlát, nem voltam elég jó.

Magyar informatikai kkv, amit aztán megvett pár év múlva a német nagy cég. Mint sokkal később kiderült, a vezető mérnök nem akarta volna, hogy a próbaidő után felvegyenek, de a többiek meggyőzték. Itt 7 évet is elvoltam, de a végére már fenyegettek a kirúgással, mert nem körültekintően és lelkesen dolgoztam, ezt megelőzendő találtam új állást.

Bank, talán itt voltam a legtovább állásban. De itt is volt egy pont pár év után, hogy létszámleépítés miatt vajon kit küldenek el, hát már tudtam akkor, hogy az én leszek, mert nem vagyok lelkes és érdeklődő. De valami kurva nagy mázlival átraktak egy jelentősen kevesebb tudást és kihívást jelentő pozícióba, és ennek ellenére megmaradt az amúgy tök király fizetésem. Ekkor jött életem talán legszebb időszaka, 3 év, tök sok pénz, tök kevés és nem nehéz munka. De ekkor találta ki a volt feleségem, hogy németbe költözik a gyerekkel.

Itt kurvára nem találtam IT állást olyan A2-es szintű némettudással, nem csoda ám ez, így a Ravensburger gyárban pakoltam dobozokat 3 hónapig. Aztán jött egy 2 hetes üveglap szabászat, ott nem várták meg a próbaidő végét, aztán egy keserves, 3 műszakos állás 3 hónap a fúrószár gyárban.

Aztán a Hymer felvett, bár ott sem javasolt a műszakvezető. Nem a csavarkulcs volt a jelem az oviban. A lakókocsi összeszerelés például kurvára nem nekem való munka volt, néhány különböző részén dolgoztam, volt amit nagyon utáltam, volt ami elég nyugis és kényelmes volt, de mint kölcsönmunkaerőt végül nem vettek fel rendes alkalmazottként, mert biztos kitaláljátok, hogy miért.

Most vagyok 2 és fél éve a kis informatikai cégnél, ahol nem tudták nem észrevenni, hogy nem vagyok lelkes és érdeklődő.

miafasztcsináljakmostvajon

[lilcantina]

Üres falak, és túl sok kartondoboz

van a lakásban, úgyhogy gondoltam miért ne csinálnék kartonból dekorációkat, ha már úgysincs pénzem jobb ötletem így advent elején. Az apró dobozkákból már a múlt héten felkerültek a kedves házikók, amik úgy tűnik, hogy a gyakorló bemelegítés voltak csak, mert közben eszembe jutott egy ÚJ Ötlet.

Férjjel mostanában Harry Pottert nézünk, egyrészt mert ilyenkor van itt az ideje, másrészt mindketten nagyon szeretjük (ő elsősorban a filmeket, én a könyveket tudom kívülről, de már egy kis Hogwarts Legacy is befigyel)

Úgyhogy miért ne, gondoltam naívan. MIÉRT NE csináljak egy Hogwarts kastélyt a falra kartonból? A kiindulási alap ez a rendelhető falra szerelhető világítós csoda volt, ami eléggé leegyszerűsítve de jól láthatóan hozza a karaktert.

De hát akkor már kerestem hozzá még rajzokat, meg jeleneteket a filmből, meg képeket az eredeti makettről. Mert ugye MIÉRT NE? És egy KICSIKÉT módosítva rajta elkezdtem felskiccelni a dolgot. Most ott tart a folyamat, hogy a teljes kastélyt nagyjából arányosan, leginkább az eredeti film modellje alapján elkészítve megrajzoltam.

(Oké a jobb oldali épületnél van némi eltérés, mert ha oda rajzolom a középső tornyot ahol tényleg van, akkor takarja a magas fura tornyot, úgyhogy azt az épületet némileg szétcsúsztattam. A dupla tornyokról pedig, amik egymást takarják nem akarok beszélni. De hát minek akar az ember egy elképzelt kastélyt tűpontosan megcsinálni, ugyan kit zavarna. Ugyan. Kit.)

A berajzolt ablakokat hogy mind kivágom vagy sem, nem tudom, mindenesetre férj csak annyit kérdezett amikor meglátta, hogy "Te most magadat szopatod?"

Igen. Magamat. Jó lesz ez az advent. :D Folyt. köv.

#Hogwarts #DIY #Wall decor

[konyvekkozt]

pápa

óvodásként lettem szemüveges. az óvónők szóltak a szüleimnek, hogy szerintük nem látok. valóban nem láttam, legalábbis jól biztos nem, szemüveges lettem. az anyám kitalálta, hogy olyan szemüveg kell nekem, aminek a szára a lencse aljától halad hátra. pont úgy nézett ki, mintha fordítva lenne rajtam. és pont emiatt csúfolt mindenki. utáltam ezt a keretet, de az anyám mindig talált az optikában ilyet, így még alsóban is ilyet hordtam

a szemüveg drága dolog, egyre ritkábban lett új pápám és egyre inkább megszoktam a világot homályosnak és karcosnak

pár hete tőlem teljesen szokatlan módon pápában aludtam el, éjjel ráfeküdtem és menthetetlen lett a szára. semmi baj, gondoltam. elővettem az előzőt, aminek a kerete törött el. hiába javítottam korábban pillanatragasztóval, újra eltörött, a kolléga, aki vállalta a ragasztást, összekente ragasztóval a lencsét. de itt sem estem kétségbe, elővettem a még korábbi pápámat. ez konkrétan annyira karcos volt, hogy azt sem hittem el, hogy kilátok rajta

ez volt az a pont, mikor beláttam, új pápa kell. begaloppoztam egy optikába, s mint egy kocsmában, közöltem, hogy pont olyat kérek, mint az előző volt. a hölgy szelíden mondta, hogy talán mégse így legyen, mérjük be a szemem. két munka közt voltam, szaladtam dolgozni, mondtam, hogy nekem ennél fontosabb dolgom van. szerencsére újra ajánlotta a dolgot, így puffogva belementem. bepattantam az optometrista székébe, felhívva figyelmét, hogy dolgozni szaladok. semmit nem várva ültem ott, pont ugyanúgy próbáltam megfejteni a pacákból, hogy milyen betűk lehetnek, mint a mindennapokban. mert én nem látom a buszon, hogy melyik vagy hova megy, csak mikor már teljesen előttem van. nem messziről vadászom az akciókat a boltban, hanem közelítve. és én ezt elfogadtam. évek óta így van, azt gondoltam, nem lehet máshogy. és akkor a hölgy mondta, hogy kipróbál valamit. csinálja - gondoltam én. és akkor, ott láttam. a vonal alatti második sort is LÁTTAM, élesen. elsírtam magam és kérleltem, hogy ez a csoda ez az új pápámba is kerüljön át

heteket vártam a pápámra. minden nap többször eszembe jutott a látás élménye. minden nap nézelődtem és tippelgettem, milyen távolságról látok majd hirdetéseket, más lesz-e olvasni

a pápám megérkezett. sokkal élesebben látok, mint eddig bármikor. és főleg sokkal jobban megtanultam, hogy kell próbálni minden újat, hinnem kell, hogy a meglévő rossz nem örökre rendelt, hanem van kiút, fejlődés

óriási kincs van az orromon minden nap. és azóta is sok esetben eszembe jut az a teljes katarzis, mikor még a székben ülve a vizsgálati pápával először láttam élesen

két dioptriát romlott a szemem. el tudjátok képzelni, mit jelent ez, mennyivel láttam kevesebbet a világból?!?! ne legyetek buták, keressétek a jobbat - mindenben -, mert sokszor van jobb

[zeroz2ro]

"Szandi rajong a plasztikáért, imád magára költeni, a lova az egyetlen, akivel kivételt tesz. Nem is csoda, hiszen mindketten aranykanállal habzsolják az életet. Szandi: "A szilikon számomra olyan, mint az oxigén: kell és igénylem. Engem nem érdekel a pénz, mindig is volt, reméljük mindig is lesz. Elég sokat költök az orvosi beavatkozásokra: ha szegény családba születtem volna, akkor biztos nem így néznék ki, mert azért ebben a testben van 1-2 milla."

"Leti álmait párja, Csabi váltja valóra, legyen szó egy álomnyaralásról vagy egy luxusautóról, az igaz szerelem nem ismer határokat... legalábbis anyagit."

"Katának a legjobb jár, ezért Dubaiba jár plasztikai sebészhez, Milánóba designer ruhákért, ha pedig autóról van szó, csak a legjobb jöhet szóba nála."

"Aurél mindennap délben kell, de nem bánja, főállású munkája a tapasztalatszerzés. Édesapja pénzét pedig úgy költi, mint a cukrot."

"PSG Ogli képtelen megérteni a spórolás fogalmát, a turistaosztály középszerű számára, a nőkre pedig sosem sajnálja a pénzt. A lényeg, hogy a pacek rendben legyen."

"Csabinak óriási fejtörést okoz, hogy válasszon luxusautói között, 200.000 forint pedig csak zsebpénz nála. Megjelenésére sokat ad, dagadó karizmára különösen büszke."

"Metta csak sajnálni tudja az irigyeit, már ha van rájuk ideje, miközben a kőgazdag férfiak között válogat. Élete a luxus, de van valami, amire utál költeni... Metta: "Számomra elképzelhetetlen, hogy olyan férfivel jöjjek össze, aki nem magasabb anyagi szinten van, mint én. Ez nemcsak nekem lenne kellemetlen, hanem a férfinak is, hogy a mellette lévő nő jobban keres."

"Filip nem bánja, ha sznobnak gondolják. Számára alapkövetelmény a luxus, egy vastag pénztárca nélkül pedig el sem tudná képzelni a napjait." TAG YOURSELF! Istenbizony nem én írtam ezeket a szöveget, a TV2 honlapjáról másoltam :-) Nem látom át mi lehet a TV2 mesterterve ezzel a műsorral ...

[rafeeen1]

Galaxisunk sávja

Nyári éjszakákon derengő sávot szerintem sokan látjuk, ha derült az ég és nincs Holdfény. A Tejút talán a nyári esték velejárója. Falusi embernek régen hozzátartozott az életéhez. Mostanában viszont lassacskán elnyeli a fényszennyezés, bár a falvakból még mindig lehet látni, de városokból már esélytelen vagy csak nagyon tiszta időben, nagyon ritkán.

Nyári esténként galaxisunk centrumát is láthatjuk déli irányban. Aki szereti fotózni a csillagos eget, biztos, hogy lefotózta jópárszor már a Tejutat, akár a központi magvidékét.

S vannak olyanok, akik “halomba fotózzák”, nem is csoda, hisz igen látványos az az ezüstös derengés odafenn.

Ha a déli féltekéről nézi az ember egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, ott nem holmi derengés, hanem tényleg szinte ottvan a Tejút. A központi magvidék ragyog. A ködösségek könnyedén felismerhetők. Tényleg úgy érzi az ember, hogy egy galaxisban van.

A 2018 óta készült felvétel egy olyan fajta mozaikfotó, mely a déli és az északi féltekén látható Tejút nagyrészét kombinálja úgy, hogy középen a centrum van. 

Eme felvétel 14 panelből áll, mely külön külön 22 x 300 sec expót tartalmaz. Feldolgozás közben a légkör képromboló hatását győztem legyalulni. A Tejút látványa így olyan, mintha egy másik galaxisnak a síkjában látnánk rá.

Noha a déli része a Tejútnak korábban kész volt, de az északit egyszerűen nem sikerült összegyűjteni, nyilván a magyarországi időjárás miatt.

Csak a déli féltekéről készült felvétel korábban már szerepelt Astrobin-en nap képeként.

Egy nyers felvétel így néz ki alább:

Mivel a déli féltekén kiváló volt az ég, ezért nem sokat kellett dolgozni a fotón. Nem volt se fényszennyezés, se pára. Esetleg légkörfény okozhatott problémát.

A déli félteke Tejútja fényesebb, látványosabb mint az északi. A Szeneszsák középen könnyedén felismerhető volt elsőre ... még sötétetített ablaküvegen keresztül az autóból is.

Galaxisunk centrumában egy hatalmas szupermasszív fekete lyuk foglal helyet, melyet igazából elrejtenek a porködök és a többi csillag. Míg szabad szemmel láthatatlan, addig különböző hullámhosszon vizsgáló távcsövek átlátnak ezeken a porfelhőkön.

Eme felvétel Hónap Asztrofotója lett a Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériájában. Hasonlóan az előző felvételekhez, itt is egy Canon EOS1100D gyűjtötte a fényt. Bár működne ez hagyományos fényképezőgéppel is, de itt el lett távolítva az IR/UV blokkszűrő.

A teljes tejútmozaik egy 24mm-es Samyang objektívvel készült, mely f/4-re lett rekeszelve a lehető legtökéletesebb csillagmező elérése érdekében. Egy objektívről hamar kiderül, hogy nem tökéletes. Elég a csillagos égboltra irányítani és a képszéleket megnézni. 

Az utolsó felvétel egy Canon EOS6D-vel készült, plusz egy 50mm-es objektívvel szintén f/4-re rekeszelve. Alul az elmosódott táj mutatja, hogy körülbelül ennyi látszódik Magyarországról a Tejút centrumából. Mivel a horizont felett van átfotózva, ezért a légkör mégjobban torzít, még sűrűbb a légkörfény, és minden más, pld. fényszennyezés.

Az elmosódott horizont az óraműves állványnak köszönhető, hiszen ezeket a felvételeket nem lehetne anélkül elkészíteni ilyen minőségben.

#astro #Astronomy #astrophotography #astrophoto #night #milkyway #milky way #stars #starry night #tejut #csillagok #asztrofotó #panorama #canon #africa #zselic

[dajkag]

Az első zenekaromat – a Téveszmét – húsz évvel ezelőtt alapítottuk, vagy azt hiszem, ha ténylegesen pontosak akarunk lenni, akkor a történet nyáron lesz húszéves, de ez mindegy, ne hasogassuk a szőrszálakat, a lényeg, hogy középiskola első évében történt, amikor többek közt még sűrű, dús hajam volt, meg azt hittem, hogy a punk az tényleg ilyen őszinte, világmegváltó dolog, de persze az első hivatalos EP után – kvázi tizenöt évvel ezelőtt – le is léptem szépen, módszeresssen a faszba, mert sajnos ilyen vagyok, gyűlölök koncertezni, képtelen vagyok a kompromisszumokra, meg túlságosan –már-már abnormális módon– szeretem a mocskot, a zajt, a koponyarepesztő gerjedést, a belső szervek mélyéről felbugyogó, gurgulázó halálhörgést, szóval mindig is sokkal elbaszottabb voltam annál, minthogy egy ténylegesen jól funkcionáló zenekarban játsszak, ezt igazolja az is, hogy már a saját szobaprojektjeimet is feloszlattam egy-egy dal vagy EP után (csoda, hogy én magam még nem oszlottam fel), DE most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy hatalmas –már-már gigantikus– respekt illeti a srácokat azért, amiért tegnap ennyi idő után újra eltolhattunk együtt két számot, ráadásul a tömött Dürer nagyteremben, ahol szerintem több ember volt összezsúfolva, mint szerdán a Napalm Death-en lesz, és ez így összességében nekem kibaszott furcsa érzés volt, jó értelemben persze, szóval srácok, basszátok meg, remélem a negyvenediken is találkozunk.

#egyébként anno jó mókának tűnt ilyen kurva hosszú egymondatos bejegyzéseket írni de hogy őszinte legyek már engem is idegesít

[bernibooks]

#magyar idézetek #erzelmek #pozitiv #csak egy gondolat #szeretlek #csoda #csoda vagy #positive #veled minden jo

[oldmacykerenew]

Feldobta ma nekem ezt a 2016-os idezetes emleket a facebook:

“Minden nevetés kellős közepén a szenvedés ül.”

Eletem legszarabb Karacsonya volt. 7 eve… amikor mar csak 1-2 hetet josoltunk apunak, aki bent fekudt a szobaban. En kint aludtam a nappaliban, hogy barmikor meghalljam, ha baj van az ejszaka. A derekam mar beallt, alig tudtam menni, karacsonyra le is betegedtem, ugyhogy aput maszkban lattam el, nehogy elkapja. (Bar igy utolag visszatekintve az lehet csak a lelkiallapotom miatti lazasodas volt, ahogy a derekam beallasa is.)

Nem vettem Karacsonyfat, hanem unokatesomek oda adtak a pici vilagitos fajukat, hogy azert legyen mar valami, ami feldobja a hangulatot… (nem dobta fel :D) vettem egy adventi koszorut, de na…

Emlekszem, hogy kaptam par embertol csokit, azt egy este alatt mind megettem, amig apu nyugodtan aludt… kozben idiota filmeket neztem, sirtam, es akkor ezt igy felvaltva csinaltam. Neha bementem hozza, probaltam tukmalni, hogy egyen… Nem az erdekelt, hogy nincs 2 meteres fank, ami mindig volt, nem az erdekelt, hogy nincsenek ajandekok… az erdekelt, hogy az utolso Karacsony apuval es o nem is tudta szerintem, hogy Karacsony van, hol maganal volt, hol aludt mar. :( Nem tudom, hogy hogyan, de meg utana tobb, mint 1 honapot egyutt lehettunk. Borzalmas 1 honap volt, de akkor is elt meg, meg tudtam puszilni, megfoghattam a kezet… Ha ez nem lett volna eleg, kozben ugye kaptam az ivet a csodas rokonsagtol is, hogy miert nem ulok apa mellett es olvasok neki konyvbol, vagy csak uljek ott vele, hogy tudja, hogy ott vagyok, hogy miattam fog meghalni, stb... (1 ember tudja innen, hogy mennyit voltam akkor apuval… hogy a csalad is mennyire ugyesen kicsinalt akkor.. nem jelolom ot, de remelem tudja, hogy NEKI koszonhetem, hogy talpon maradtam, tartotta bennem a lelket, erot adott es elterelte picit a gondolataim. Neked koszonhetem, senki masnak, es barhogy is volt, barmi is volt, orokke halas leszek Neked! ❤️remelem olvasod es magadra ismersz)

Na nem akarom elbaszni senki napjat az en pillanatnyi kizokkenesemmel. Lenyegeben annyit akartam ebbol kihozni, hogy nagyon becsuljetek meg ezeket a napokat, mikor a szeretteitekkel lehettek, es a rokonsagomhoz hasonlo embereket igyekezzetek nagyon hamar levaltani, elkuldeni a picsaba, vagy csak ignoralni, mert ugy jartok, mint en… elhiszitek, hogy szarok vagytok.

A 2017-es Karacsony volt apa nelkul az elso. Az is szar volt. Eljott a “tokeletes” rokonsag hozzank, es ment a mu boldogsag..

Azota nem hivtam oket magunkhoz. Sot, azota nem talalkoztam veluk :) ez igy jo! Mostmar szuk csaladias karacsonyaink vannak, amik oszintek es normalisak, veszekedesek nelkul😍❤️🎄

#nyugok #eletem #nagyon hianyzol apu

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[csacskamacskamocska]

Depresszió

A közhelyeken kívül nagyon nehéz megfogni ezt, mert egyszerre jelent kilátástalanságot, elveszettséget, tompaságot és bezáródást, a kommunikáció lenullázását, az érdeklődések elvesztését, reménytelenséget, és önutálatot, értéktelenség érzetet és persze magányt. Az egyik féle depressziós sír és láthatóan kétségbeesett, de nem tudunk segíteni, a másik teszi a dolgát és eszünkbe se jut, hogy segítségre szorul. Van aki mosolyog, miközben belül az öngyilkosság foglalkoztatja és van akiből kiárad a parttalan szenvedés a saját belső világától (ami amúgy olyankor valóban olyan, amiben senki nem szeretne élni!), és tudjuk, hogy bajban van, de hiába nyújtjuk a kezünket, nem tud megkapaszkodni, mert elsodorja újra meg újra a deprsszió sugalta csalódottság és reménytelenség. Kétszer voltam nagyon mélyen. Kiszolgáltatva mások jóindulatának és szeretetének – ami nem érkezett meg. Senki sem volt hozzászokva, hogy segítségre szorulhatok. Én, a bástya! Az egyikből kimásztam szépen lassan. „apró lépésekkel a konyha felé” – ez egy szállóige a családunkban, ezt tanácsolja a betegének egy pszichiáter, aki aztán így tényleg eljut a konyháig, csak a lépésekre figyelve, aztán végül mindenhova. Ezt szoktam mondani minden ijesztően nagy projektnél is. Türelem, apró lépésekkel a konyha felé! A másik leküzdhetetlennek tűnő problémát az élet oldotta meg. Hogy a probléma valós volt, az abból derül ki, hogy nem kerestem másikat helyette. Ahogy elrendeződött, utána tempósan újraépítettem az életem és elég jól vagyok benne. (valójában nagyszerűen!) Réges régen volt egy elméletem a depresszióról, amit aztán nagyon sokára valahol olvastam is. Hogy a depresszió védekezés, időnyerés. Egy megoldhatatlan probléma miatti elakadás (Adott esetben nem csak annak látszik, hanem többnyire az is), amikor a psziché időt akar nyerni. Nem kell több input, nem kell semmi inger, mert át kell struktúrálni mindent, de nagyon nehéz, mivel bezárkózva csak a már meglevő információkkal tud dolgozni amikkel viszont eddig sem jutott megoldásra. Ez a zakatolás megy és úgy tűnik, örökké fog tartani. Ebben a helyzetben segítséget kérni nagyon nehéz. Segítséget nyújtani is, mert mit tudunk adni? Figyelmet, kis gondoskodást, türelmet, meg mondogathatjuk, hogy szeretlek vagy kedves vagy nekem, vagy számítasz, számíthatsz rám. Egy pillanatig ezek jóérzést okoznak, de nem tudnak gyökeret verni. A depressziós nincs abban a reményteli állapotban, hogy bárki szeretete vagy elfogadása erőt adjon neki. Ami segít, az a valaki, aki kimondja azt a mondatot, amibe kapaszkodva aztán saját maga lépésről lépésre rendberakja a belső világát. Hiába mondod, hogy szereted, ha ő ezt nem tartja hihetőnek, ha ő éppen nem szereti azt ami belül van, amivel azonosítja önmagát. A kivezető úton nincs csoda, nehéz meg kemény, és ijesztőek az apró visszaesések és aztán ijesztő az, hogy az ember valaha olyan mélyen volt és, hogy oda vissza lehet kerülni. Már ismerjük az oda vezető utat. Azt gondolnánk, hogy ha valaki egy egész életen át hazudik, aztán a hazugság okafogyottá válik, az felszabadulás hoz. De valójában depressziót. Amikor a korábbi életünk meghal, mindegy mi miatt, az depressziót okoz.

A depressziósok értik egymást, de nem tudnak egymásnak segíteni. Aki nem depressziós, az pedig... hát... annak nehéz érteni. Gyakran még fel se ismerjük.

#depresszió #02-19

[kalapacskapitany]

Könyvértékelő 2023

44 könyvet olvastam idén tavaly. Nagyon finnyás voltam, 7 lett csak ötcsillagos.

Ebből három Seanan McGuire (tumblistárs, hehe!) volt, ő volt az idei év nagy felfedezése nálam. A Middlegame-re nincsenek szavak, alkimistás, found-familys, (spoiler)-es, hát egy csoda. A másik kettő tőle a Velveteen vs. sorozat két kötete (a háromból, a harmadik kicsit szétesik), aranyos-vicces epizódok egy korán kiégett szuperhős életéből. A könyveket nem lehet kapni, de fenn van az összes epizód a blogján ingyér, itt az első: Velveteen vs. The Isley Crayfish Festival.

A többi:

Hundred Thousand Kingdoms, N.K. Jemisin (tumblizik ő is!). Nehéz úgy leírni, hogy ne klisésen hngozzon, de egészen friss, ő az egyik "új" író aki szerintem megérdemelten nyeri a díjakat szerteszét. fantasy hatalmi játszmák, naív főhős beledobva a ravasz oroszlánok közé, legyőzött-rabszolga istenek (démonok), intrika, káosz. Enyhén emó főhős, de üdítően okos.

Dark Lord of Derkholm, Diana Wynne Jones (nem tumblizik, mert meg van halva). Szegény Derk a világ legjámborabb varázslója, nemesítgetné a beszélő lovait meg repülő disznóit, de őt jelölik ki az ezévi sötét nagyúrnak. Csak a szívás van vele, és vagy 40 turistacsoportot kell végigvezetni a világmegmentő túrán, sötétnagyúrlegyőzéssel.

Második magyar köztársaság, Kondor Vilmos. Alternatív történelem, 1956-ban megjött a nyugati segítség, 69-ben Magyarország semleges, mint Ausztria, virágzik a kelet-nyugat közötti csempészetből. A pesti Beatles-koncert alatt megölik az egyik roadot. A krimi átlagos, az alternatív Budapest szívfájdítóan szép.

Hench, N.Z. Welschots. A főhős éhbérért tengődő henchman for hire (bérsegédgonosz?). Felháborítóan kicsesz vele egy hős, bosszút esküszik, ahogy ezt szokás. Excelben kiszámolja, hogy a szuperhősök károsak, innen nincs megállás, excel lesz a szuperképessége

Ami jó volt még:

Scott Pilgrim képregény

Revenge of the Sluts

Legends and Lattes (de azért nem annyira jó, mint amennyire hájpolják)

Starter Villain Scalzitól

Paradox Hotel, jó kis időanomáliás agyzsibbasztó mystery