Tumgik
#emberi kapcsolatok
Text
Hiába volt a csókom másé,
a szívem mindig is a tiéd volt
és lesz is.
378 notes · View notes
imjustasleepwalker · 5 months
Text
Mindig rájövök - miután elkövetem ugyanazt a hibát újra és újra -, hogy nem szabad(na) túlságosan kötődnöm emberekhez.
Nem szabad(na) többet feltételeznem róluk, csak azért, mert mutatnak magukról egy szebb képet.
Nem szabad(na) elhinnem a vigaszt nyújtó szavakat amik - akármennyire is őszintének tűnnek -, nem feltétlen azok.
Nem szabad(na) elhinnem, hogy szeretik a társaságomat, ha később úgyis - bármilyen ok nélkül - eltűnnek az életemből. Nem szabad(na) elhinnem, hogy nincs olyan ember, aki tényleg képes lenne arra, hogy mellettem maradjon. Nem szabad(na).
36 notes · View notes
abaddown · 1 year
Text
– Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?
64 notes · View notes
tulsagosanoszintee · 1 year
Text
Van aki 22 évesen elvégezte a főiskolát, de 5 évet várt, hogy jó állást szerezzen.
Valaki 25 évesen lett vezérigazgató, és 50 évesen meghalt,
míg valaki 50 évesen lett vezérigazgató, és 90 évig élt.
Valaki még mindig egyedülálló, míg az osztálytársak közül valaki már nagypapa lett.
Obama 55 évesen vonult nyugdíjba, Trump pedig 70 évesen kezdte.
Ezen a világon mindenki a saját időzónája alapján él.
Előfordulhat, hogy a körülötted lévő emberek egy része megelőz, és néhányan mögötted állnak.
Mindenki a maga versenyét futja, a maga idejében.
Ne irigyeld őket.
Ők az ő időzónájukban vannak, Te pedig a tiedben.
Nem késtél el.
Nem vagy korán.
A legjobb időben vagy !
25 notes · View notes
Text
Tumblr media
132 notes · View notes
vodkanarancs · 2 years
Text
Állj ki mellettem a társaságban, javíts ki négyszemközt.
3 notes · View notes
Text
Az ember annyit lát a másikból amennyit az mutat neki. Se többet, se kevesebbet.
4 notes · View notes
luminousthread · 3 months
Text
Nem úgy élünk, ahogy érzünk.
-Livyflash
0 notes
csakazolvassa · 5 months
Text
kedves naplóm! november végén (első rész)
Dobozok. Sok, és nagy. Majdnem két hete itthon vagyok. Egyszer voltam színházban, egyszer ügyintézni és dokinál. Sokat fekszem.Continue reading Untitled
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
a-kaosz-istene · 5 months
Note
Vannak olyan emberek itt, Tumblr-ön, akik folyamatosan inspirálnak? Vagy esetlegesen bármi más a mindennapokban? :) /Gondolok itt a követőidre, vagy esetleg azokra, akiket Te is követsz... Akár egy-két témára, amiről szívesen olvasgatsz, stb... Tényleg érdekelne! ^^/
Vannak. Számos embert ismerek akik benne vannak a kortárs irodalomban, az internetről és személyesen egyaránt. Szívesen olvasom az irományaikat. Olyan az egész mint a régi időkben, csak nekünk nincs törzs-kávéházunk, de mindig megtaláljuk egymást. Nyitott vagyok a hasonló lelkekre, szóval ha valaki úgy érzi lenne valamije nekem, akkor várom. A témáik pedig széles skálán mozognak. Amik leginkább érdekelnek, azok a problémásabb emberi kapcsolatok, traumák, mentális zavarok, a tabu. Minden olyasmi, amit az átlag a szőnyeg alá söpörne.
39 notes · View notes
Text
- Én nem akarlak elengedni!
Mondtad, s láttam,
hogy csillogott a szemed.
Sírni akartál.
Én is sírni akartam.
Éreztem, hogy csillog a szemem.
Valahogy mégis
könnyek helyett csók született.
109 notes · View notes
imjustasleepwalker · 2 months
Text
Bármiféle alap vagy háttér-információ nélkül feltételezel rólam dolgokat - amikről hangosan sírsz az interneten, és még csak a nevemen se nevezel meg -, de én vagyok az aki fél tőled.
Az irónia.
9 notes · View notes
abaddown · 1 year
Text
📵A gyűlölet legtisztább formája a közösségi média. Az emberek mind egymást égetik. 🔥Annyira mérgező ez a közösségi hálózatok világa, és a koronavírus után még több időt töltünk benne…
30 notes · View notes
tulsagosanoszintee · 1 year
Text
“Van különbség, azok az emberek között,
akik mindig a közeledben vannak,
és akik mindig ott vannak Neked.
Ne keverd össze őket.”
“There’s a difference between
people who are always around
And people who are always there.
Don’t confuse them.”
30 notes · View notes
pajjorimre · 9 months
Text
A suttogó propaganda ereje
a tumbli csoportdinamikájában is elég jól lekövethető. Mint a pók meg a hálója, szövögeti a szálakat, de mindig jön az a kurva molylepke. Mindig.
Amikor felismered a mintázatot, ahogy alakulnak át a *kapcsolatok*, már csak figyelni kell. A módszer lehet változatos, pl sajnálkozva beszélni valakiről, igen, nagyon megviselte, nem a régi önmaga, velem is blabla, reméljük egyszer majd, mert most, stb, sóhaj, máris inkább tartod a tisztes távolságot, stimmt? Az emberi reakciók, viselkedés viszont megváltoztathatatlan és a paradox feloldhatatlan, hogy maga a siker az, ami kivilágított sztrádaként vezet el a pókhoz. Ő maga akárhogy rejtőzködik, akárhány álarcot vesz fel, a nyomai mindig elárulják akkor is, ha közben "én nem csináltam semmit". És tkp messziről tényleg nem. Az ördög legnagyobb trükkje ugye, hogy elhitette a világgal, nem is létezik. Ugye. Aztán két út választható. Az egyik, hogy egy alkalmas pillanatban kártyavárként ráborítod az egész szart, amit kotyvasztott magának. A másik, hogy mindenkit beleraksz abba a fiókba ahol a pók van és rájuk zárod és mert nem bírja ki, érdeklődve figyeled a következő kört. Lesz. Az is mindig jön, mint a molylepke.
25 notes · View notes
Text
Kukkoló
Megmondom tök őszintén, hogy szívből gyűlölöm ezeket a mondatokat, amik váratlanul lecsapnak rám a távoli múltból. De Feldmár ezt mondja: „Oda kell figyelni, amikor jön egy nagyon erős energia, ami nem tartozik a jelen pillanathoz. Nem lehet csak legyinteni rá, hogy ezzel nem foglalkozom, mert olyan erős, hogy az ember kész elfelejteni, hogy ez tulajdonképpen csak emlék. Egy olyan emlék, amit nem tudott megemészteni. Akkor találni kell egy emberi társaságot, egy olyan valakit, aki szeretettel tud a karjaiban tartani, amíg te megemészted azt, ami már évtizedek óta megülte a gyomrodat, és bántotta a lelkedet.” úgyhogy most leteszem ide, ami mostanában már nagy bátorság, hiszen azt mondtam, hogy jól vagyok, aztán ilyen pillanatokban meg még mindig összeugrik a gyomrom. Az ilyen pillanatokban nem vagyok jól.
Te kukkolsz engem? – kérdezte Logan még valamikor az ismeretségünk elején. Nem igazán értettem, hogy mire gondol csak elszégyelltem magam. Érdekelt, tetszett, kiváncsi voltam rá, de hogy leskelődtem volna utána? Talán igen, amennyit az internet ad. Meg amennyit az ember unalmában turkál az ismerősei idővonalán. Hogy mire gondolt, nem tudtam, nem értettem, csak megalázva éreztem magam. Soha addigi életemben semmilyen baráti vagy kapcsolati kíváncsiság vagy kezdeményezés ilyen durva pofonba nem ütközött. Minden létező felületen millió intim információt szórt magaköré, nem kellett kutatni vagy leskelődni utána, de biztos zavarta, hogy folyton belém botlott. Meg, valójában szeretett volna lerúgni magáról. Fura lehet, ha valaki, aki nem különösebben tetszik neked, elkezd érdeklődni meg ragaszkodni. Normális emberek egy ilyen után nem tudom mit csinálnak, elküldik a picsába, letiltják és soha vissza se néznek, mert pontosan tudják, hogy aki ilyet tesz, az egyéb gonoszságokra is képes? Nekem belefért a „pokróc férfi szar modorral” kategóriába és átléptem azon, hogy megalázva éreztem magam. Valójában az egésszel az a baj, amiről sem ő sem én nem tehetek, hogy ez a mondat fényévekkel vetett vissza abban, hogy érdeklődést mutassak bárki iránt. Ez egy olyan vonal volt, amiben anyám is sikeres aknamunkát végzett, de igazán mélyen megaláznia Logannek sikerült. Azt hittem, hogy ez majd feloldódik az időben, a csakazértisben, a pokrócságot l��gyítja majd a türelem és a szeretetteljes odafigyelés. És igen, mindez megtörtént végül. De az nem, hogy feloldódjon bennem a szégyen azért, mert vonzónak találok valakit. De feldmár azt is mondta, hogy szükség van egy igazi kapcsolatra, amiben tudod, hogy nem fognak megszégyeníteni, nem fognak bántani. Biztonságot kell érezni, bizalmat, de mélyen. Akkor megengedheted magadnak, hogy visszamenjél oda, ahol bántottak, vagy ahol olyan élményeid voltak, amik veszedelmesek voltak számodra. Azt nem mondta, hogy ez nem lehet ugyanaz a kapcsolat. Én nem vagyok biztos benne, hogy lehet, nem tudom, hogy lehet-e, többnyire nem, de mi van, ha igen? Néha arra gondolok, hogy olyan jó lenne, ha jönne egy szerelem, egy olyan férfi, aki boldogan meghallgatja az összes rettenetes élményemet mert közben ölelhet, vigasztalhat, lehet erős és biztonságotadó és könnyedén lehet jobb, mint az összes korábbi. Milyen nagyon jól érezném magam! De ez nem egy kapcsolat, csak egy múló vágy, hogy valakit használjak a nélkül, hogy adnom kéne bármit. A kapcsolatok meg nem ilyenek. Sokfélék, és lehet idealizálni, sőt kell is, hogy legyen kihívás, de azért a kapcsolatok nagy része két ember, aki millió dolgot hoz a múltjából, szokásokat, sérüléseket, betokosodásokat, vágyakat és félelmeket, aztán valami érthetetlen okból megpróbálják ezt egymás torkán lenyomni, miközben igyekeznek jólérezni magukat. Nincs recept és nincs orvosság. Csak a mesélés.
Tumblr media
28 notes · View notes