Tumgik
#gyengém
thefuckingtruth · 11 months
Text
A szemed volt az első dolog amit megszerettem benned. Bármikor néztél rám csillogtak . Gyönyörű volt és ez a gyönyörűség örökre belém égett.
291 notes · View notes
sagittarius0216 · 1 year
Text
Van, akitől jó tartani a távolságot.
Nem hiába voltam ilyen távolságtartó veled, mert te vagy a gyengém… és nem engedhetem meg maganak hogy bántsd többször a szivem s lelkem.. Melyet egyszer neked adtam volna..
9 notes · View notes
orsiisworld · 20 days
Text
Fülbe suttogva mondott szeretlek
Szeretlek, mondtam suttogva, közel hajolva hozzá
Ez lesz az én gyengém
17 notes · View notes
csacskamacskamocska · 8 months
Text
Nekem is megvan a magam véleménye
Beszélgettünk a minap és a társaságban volt egy növénybiológus professzor. Fel is világosított gyorsan, hogy miért értelmetlenség kollagénes vizet inni. Tulajdonképpen miért értelmetlen kollagént inni. Leegyszerűsítve: az emésztéskor alkotórészeire bomlik, amiből a szervezet nem kollagént fog előállítani, hanem bármit. Oké, de ha nem iszom meg, akkor nem viszem be azokat az alkotórészeket amikből esetleg kollagént gyárt a szervezetem. – mondtam. Bármiből gyárt amit egy normál táplálkozással beviszel. Vannak gyógyszerek, amik valóban a kollagéntermelést segítik, amiből a szervezet nem tud mást kezdeni, mint kollagént, de ezek nem azok amiket a CBA-ban vagy a drogériában árulnak. Humbug az egész, de legalább ártalmatlan átverődés. Nagyon nem rázott meg a dolog, volt egy ilyen gyanúm, valójában sokszor van olyan gyanúm, hogy átbaszódom, amikor a működés mechanizmusát nem értem vagy kétlem. Nade nem tudok én mindent, lehetek tájékozatlan vagy akár BUTA is, akinek nem áll össze a fejében valami, míg más dolgok meg szuperül összeállnak, bár, aki használja az agyát az ritkán ostoba. Menjünk kicsit ezen a butaság vonalon. Konkrétan fáj, amikor kedves ismerőseim nyereményjátékokat osztanak meg a facebookon. Szekunder szégyen vagy ilyesmi. Próbálok arra gondolni, hogy nem gecibuták, csak... sodródnak, nem erőltetik a gondolkodást, hiszékenyek. Azt hiszik, hogy korrektek velük, mert ők azok. Ám, amikor az exem új barátnője vagy a szerelmem exbarátnője az, aki mást sem oszt meg csak nyereményjátékokat, akkor nagyon röhögök. Vele nem kivételezek, ő gecibuta. Vagyis más megítélése nagyban függ a viszonytól.
A növénybiológus professzornak joga lenne lebutázni engem, amiért kollagént iszom, de nem teszi. Nem gondolja, hogy az ő sokiskolázott tudása és 50 év munkája evidencia, ezért nem várja el. Kedvesen elmagyarázza, ha érdekel, ha nem, akkor igyadcsak. Bele tudok szeretni egy ilyen gondolkodásmódba. Mindig is a gyengém volt az okos és megértő férfi.
Tegnap szembesültem vele, hogy van ez a tévképzetekből álló életforma. A képzettség nélküli, a valós tényeket nélkülöző hiedelemvilág, amiben évtizedeket tudunk eltölteni. Például a természetgyógyászattal kapcsolatos dolgok vagy az emberi természettel/viselkedéssel kapcsolatos dolgok, a pszichológia mocsara. Felesleges rettegni a virtuális világtól mert egy virtuális világ él mindenkiben és tűzzel vassal fogja védeni. De talán a természetgyógyászat halad az élen. Kiléptem egy csoportból, ahol egyszercsak úgy láttam magam előtt a feltett kérdést és a válaszokat, ahogy Neo érezhette magát amikor a saját szemével látta a mátrixot. A hiányaink sodornak bele ezekbe a sajátságos mátrixokba. Szeretjük a divatokat. A szellemieket is. Néha azt hisszük fejlődünk, pedig csak divatot váltunk. Ki az, aki szezononként átalakítja a lakását az ikea ajánlása szerint? Hát mi, az egész gondolkodásmódunkat képesek vagyunk.
Jó sok faszságot beszéltem az elmúlt években. Még akkor is, ha időnként érdekes utazás volt.
Nade számít-e ez, ha senkibe nem akartam beleállni pároslábbal, sőt, igyekeztem megvédeni embereket a sérüléstől, felismerhetetlenné tenni, távoltartani. Jogom van-e megteremteni a tumblin a saját agyam meddőhányóját?
Azt gondolom, hogy az önirónia egy járható út, egy elfogadható leckéztetés, a vélemény odamondásból még a legempatikusabb. Lenne, csak kevesen használják. Sajnos a nem elfogadás volnalon még van bennem elég sok indulat, még lesz róla poszt, amíg ki nem ürül, amíg minden része magyarázatra nem talál bennem vagy a visszajelzések, visszaigazolások által feloldódik.
Az egoizmus, hogy emberek miattad csinálnak valamit és nem maguk miatt, ez az egoizmus mosolyogtató. Röhögök magamon is sokszor.
Tumblr media
44 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
„Van hogy minden este szétesek és másnapra összerakom magam csak hogy ne lássák mi a gyengém.“
46 notes · View notes
vagyokolyannaiv · 2 years
Text
Azt kérdezi mi az esetem.
Elgondolkozom, hiszen erre nagyon nehéz választ adni.
Talán a barna szemek. Szeretek elveszni a mélységükben, ahogy rám figyelnek miközben beszélek. A barna haj, hiszen mennyire gyönyörűen illeszkedik a szem színéhez. Jó, talán a legnagyobb gyengém a nagy feszes kar, annyira jókat lehet aludni rajta. Nem, nem kell a kidolgozott test, sokkal jobb hozzábújni egy husisabb hashoz.
Nem folytatom tovább.
A nagy kék szemeivel néz rám, a szőke fürtjei mögül. Kissé kínosan nevetgélve megjegyzi, hogy a következő találkozó előtt csak karozni fog.
Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy nem lesz következő.
Hiszen egyszerűen csak leírtalak téged.
Tudja. Tudom.
27 notes · View notes
valuskahazater · 1 year
Quote
"Mellette a Krisztus az olajfák hegyén egyik változatára ismerek, megtévesztésig hasonlított a Buenos Aires-i Szépművészeti Múzeumban kiállított képre, ha nem volt ugyanaz. Felül Jézus az angyal előtt térdel; alul az apostolok kiterültek, mint a mélyen alvó hajléktalanok. Ez a kép a gyengém. Nem a témája vonz, sőt, alig tudom, hogy miről szól a jelenet, hanem a mindenre kiterjedő dermedtség megformálása. A gravitáció ereje visszafelé hat: valami felfelé húzza, a felhők felé szippantja az alakokat, ahogy a kamaszkori lávalámpám buborékjai szálltak fel. Mindig azt gondoltam, hogy ezt a képet helyesen kézen állva kell nézni, elfeledkezni az ábrázolásról, az olajfestéket szétoszlató ecsetvonások botrányos érzékiségéről. Aldous Huxley minden bizonnyal ugyanerre gondolt, amikor azt mondta, ha El Greco kilencvenéves koráig él, végül egy zsigeri absztrakt festőként végezte volna. Ezekbe a gondolatokba merültem, amikor a képen ábrázolt égre néztem. Az alatt a baljóslatú ég alatt csakis valami szörnyű és magasztos dolog történhet, mint egy családtag végső távozása vagy egy kereszt felállítása."
María Gainza: Látóideg
Tumblr media
12 notes · View notes
andrew0807 · 8 months
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Ha nem is haladtam a hét második felében, tervezni volt időm. Mivel a Panda is 4x98, így adott volt a lehetőség, hogy átmenetileg kinevezzem polírgépnek. Csak 180-as száraz és 400,800,1000-res vizes papírt használtam, majd a végén a polírkréta és rongykorong. Jó lenne még valami finomabb, de ez az itthoni készlet. Még ki kell jobban tanulnom ezt. Évek óta nem políroztam felnit, így sok mindent újra kellett tanulnom. A felniközéppel még bajban vagyok, hogy milyen színű legyen. Mindig is gyengém volt a színes felni, de nem akarom tultolni a projektet. Lehet grafitszürke lesz a végén. Egy biztos. Homokszóratni kell, mert vegyészkedni nem szívesen vegyészkednék otthon, kézzel viszont szinte lehetetlen minden kipucolni belőle. Holnap jön a másik két felni.
3 notes · View notes
adamabelsstuff · 1 year
Text
Ha tudnálak nem szeretni akkor sem tenném, minden gondod, bajod kezembe venném.
Az összes elvesztett darabod egy kupacba szedném, tudtam már régóta...te leszel a gyengém.
2 notes · View notes
anyadisszeretne · 1 year
Text
20 éves lehettem amikor először találkoztam veled. A fejed a földnek szegezve léptél be a boltba, valószínűleg akkor jöhettél a munkából. Mindig sportszeletet és energiaitalt vettél, és soha nem beszéltél csak néztél. Akkoriban anyukád volt a gyengém, nagyon szerettem és minden hétvégén te vele jöttél. Őszinte leszek alig vártam, hogy az én hétvégém legyen és begyere hozzám. Mert amikor anyukád ott volt beszéltél velem, vagyis próbáltál. Emlékszem amikor először hívtál ki sétálni majdnem elájultam annyira boldog lettem. De arra is emlékszem amikor utána már nem kerestél és a boltba se jöttél, hát iszonyatosan fájt.
Most 22 éves vagyok és megnyugtat a tény, hogy minden este melletted alszom el s minden reggel melletted ér a hajnal,hogy a gyermekem apja vagy. Tudod nagyon sok embert szerettem már s a legtöbbre valóban azt hittem, hogy kincset találtam de tévedtem mert te vagy az első akit azért szeretek mert tényleg boldog vagyok mellette. Mert tényleg teli szájjal nevetek melletted s akármikor eszembe jutsz nincs olyan amikor ne mosolyognék. Őrülten és menthetetlen módon szeretlek Kicsim.
4 notes · View notes
crazy-devil-queen · 2 years
Text
Pörgött az agyam, de mindig bíztam benned,
most már mindketten tudjuk, el kellett menned!
Nem vagyok hibátlan, de mindenem a tiéd volt,
öleltelek,óvtalak, minden dal rólunk szólt!
Nem tudok másra nézni, de most már rád sem,
én vagyok a hibás?! Pedig te voltál álszent!
Hazudtál a szemembe, hogy minden rendben velem,
hazudtál mindenről elvetted az eszem!
Nem rád vagyok dühös, hanem inkább magamra,
hogy hagytam,hogy a szívemet szakítsad több darabra.
Ilyenkor csak az fájó, hogy én mindent megtettem,
de tudnod kell, veled együtt minden kincsem elvesztettem!
Könnyű azt mondani,hogy megbántam,fel a fejjel,
könnyű azt mondani,hogy a múltat engedd el!
Mától végleg, az új utam keresem,
mert tudom magamban soha többé szerelem!
Ez nem tini szerelem volt, sokkal több annál,
de majd visszakapod egyszer amit nekem adtál!
itt komoly dolgok voltak, terveztünk család,gyerek,
házasság,nyaralás, kérted hogy a férjed legyek!
Tartottam a hátam a világgal szemben,
csak hogy kettőnk között legyen, tényleg minden rendben!
Elmondtam a titkaim, elárultam a gyengém,
de megköszönöm neked, hogy megtanultam a leckém!
Szerettük egymást, azt hittem örökre így lesz,
Tanulj a hibámból, látod így veszítesz!
Megmérgezett a szerelem, nem voltam józan,
felcsendül a lelkemben az utolsó szólam!
Búcsúzni jöttem, ebben a zenében,
pedig azt hittem úgy lesz minden,mint a mesékben!
Mondanám hogy hagyj! De a picsába szeretem!!
Hiába tudom magamban soha többé szerelem...
Az igaz szerelem nem az, ha minden nap mondod,
nem arról szól, hogy a képét magadnál hordod!
Hogy mennyit vagytok együtt vagy külön, nem az a lényeg,
véget ért a nyár, itt az ideje a télnek!
Vittem mindig virágot,azt hittem ez még divat,
ironikus,hogy akit szeretek ő az aki megsirat!
Minden kiszáradt faágról hullanak a levelek,
el kell fogadnom nem vagy többé, ég veled...💔
6 notes · View notes
padgany · 2 years
Text
A mai ,,pszichós’’ ülés után van min elmélkedni, van mit emészteni.
Az első üléshez képest ma ,,kaptam az ívet’’. De ez jó, nem éltem meg semmit sem támadásnak, az egész kijózanítóan hatott. Gondolkodtam, hogy írjak-e róla, aztán végül arra jutottam, hogy érdemes lehet. Sok mindent mondtam, sok mindent mondott, szeretném a tanulságokat leszűrni, hogy azok be tudjanak épülni, ehhez pedig szerintem az kell, hogy leírjam.
Az ember - legalábbis én -, azokra, amikkel szembesítik hajlamos azt mondani, hogy ,,hát én ezeket tudom’’, mégis ma (emlékeztető jelleggel) jól arcon csapott az igazság, miszerint ehhez képest előszeretettel baszok a rossz dolgok ellen, vagy a jó dolgok érdekében tenni.
Annyira benne élek ebben az elkényelmesedett kis világomban, annyira alárendelem magamat másoknak és mások véleményének, szeretetének, figyelmének, hogy az én esetemben lassan lassan már nem marad belőlem semmi, és nagyon gyakran azt érzem, hogy kevés vagyok. Nehéz kimondani, de ez az igazság. Azt gondolnám, hogy a saját magam ura vagyok, de minden dolog kiesik a kezeim közül és nem marad más, csak a csalódás és az elkeseredettség. És mindez részben azért, mert elvárásaim vannak.
Nehéz elfogadnom, de nem szabad elvárásokat támasztanom az emberek felé. Nincs hozzá jogom, mert nem lehet mindenki hozzám hasonló és egy félidegentől még az alapvető, számomra normális emberi viselkedést és tulajdonságokat sem várhatom el (egyenesség, őszinteség). Persze lehetnek elvárásaim, de ha ezeknek nem tesz eleget valaki, akkor nem szabadna rosszul éreznem magamat, egyszerűen csak ott kell hagyni és keresni olyat, aki az enyémhez hasonló értékrenddel rendelkezik. Persze ezt meg lehet torpedózni azzal, hogy dehát már jó ideje nem találok ilyen embert, meg azzal is, hogy mindig csak pofára esek, de ezt nem kenhetem másra, nekem voltak elvárásaim. Továbbá ha valakiről kiderül, hogy nem ,,kompatibilis’’ hozzám, vagy valamiért nem úgy jöttek össze a dolgok, el kellene fogadnom, hogy nem csak ő létezik a világon. Nem csak az a lakás volt, amiben jól tudnám magam érezni, nem csak az az egy nő létezik, akivel nem jött össze.
Ezek olyan alap dolgok, mégsem vagyok képes tudatosítani. Levonom a tanulságot, hogy a dolgok miattam nem jöttek össze, hogy én voltam az oka, hogy én voltam a kevés. Pedig aztán lófaszt. Nekem a dolgok tudatosításával van problémám, tudatosítanom kell, hogy nem várhatok el dolgokat, magamnak kell megfeleljek és keresnem kell saját magamnak a jót. Ami nekem jó. Ami pedig nem jó, azt el kell fogadni számomra rossznak, és nem sírni rajta, egyszerűen csak elsétálni onnan.
Tovább kell lépni. Ez pedig azért nehéz, mert az energiaszintem a béka segge alatt van. Nem tudok töltődni a munkámból sem és ez is egy nagy baj. Belefásultam, megszoktam a semmit, hogy tudásban már jó ideje kimaxoltam a munkaköröm amit már unok. Ezért már az is rendkívül mód elkeserít és felcsesz, ha az első lakást amit megnéztem nem adják el nekem, vagy beghostol egy lány akit egyébként pont ezért a viselkedésért telibe kellene szarnom ahelyett, hogy sóvárgok vagy emésztem magam. Így leírva röhejesen is hangzik. Ellustultam és nincs ami feltöltsön és így kurvanehéz keresni. Vagy legalább akarni keresni. Itt jön be az akaraterő, amit ugyancsak tudatosan mozgosíthat az ember, ha rájön, hogy valami szar és nem beleül, hanem elkezd tenni ellene. A tudatosság az én gyengém, ezen felül talán mégsem ismerem önmagam annyira, mint amennyire hittem. És ha már a hitnél tartok, valamiért nem is hiszek magamban eléggé.
Valami ilyesmi tanulságot vontam le a mai ülésből, ezeket kellene beépíteni és elkezdeni tenni a jóért. De legelőször azt tudatosítani, hogy létezik olyan, hogy jó és abból nem csak egy van a világon. Sok sok jó van, csak ezt hajlamosak vagyunk természetesnek venni és egy idő után már észre sem venni. Pedig sok dologba lehet(ne) kapaszkodni.
5 notes · View notes
hangszerelem · 2 years
Text
Tumblr media Tumblr media
Ha már Aria - Aria Pro II SB1000 bundsíkolásos beállítás után. Még mindig gyengém ez a fejforma.
Some more Aria - Aria Pro II SB1000 after fret dressing and setup. I still dig this headstock contour.
#Aria #AriaProII #SB1000 #hangszerész #luthier #gitárjavítás #guitarrepair
5 notes · View notes
egy-elhanyagolt-srac · 3 months
Text
Gyengém
Te lettél a gyenge pontom,napjaim behatározója,
Gondolkodásom beindítója.
Mivel életem részese lettél,tőled függ a hangulatom,
Gondolkodok,rajtunk hogy egymáséi leszünk..
Várom hogy írj,üzenj hogy minden rendben,
De helyette csak a plafont lesem.
Nézem,gondolkodok,s rájöttem,
Te lettél a gyengém.
Gyengének érzem magam ha nem vagy velem,
De melletted a csillagokat is leverem..
Hiányzol,rettentően s ha nem beszélünk,
Arcomon könnycsepp folyik le.
0 notes
baszkis-blog · 11 months
Text
Fekete ing még mindig a gyengém
Hát de rajtad fuuu
1 note · View note
itthagytal23 · 4 years
Text
- A nyakam a gyengém.
- Nem csak neked.
- Tudom.
263 notes · View notes