#itt!mona lisa | Explore Tumblr Posts and Blogs

angelofghetto · 2 years

Video

youtube

Erről a videóról az jutott eszembe, mikor egyszer állásinterjún voltam. Vittem magammal referenciákat, többek között saját készítésű régi műszaki dokumentációkat rajzokkal. Egy huszonéves csaj interjúztatott (ilyeneket vizsgáztattam pár évvel korábban, mikor még tanítottam), próbált zavarba ejtően nehéz kérdéseket feltenni, elég vicces szitu volt. Lapozgatta az anyagot, egyszer csak az egyik műszaki rajznál elkezdett elkerekedni a szeme, közelebb hajolt a papírhoz, és döbbenten kérdezte: - Ez ceruzával van? Szegényke talán még életében nem látott olyat, ami ennyire pontos, és nem gép produkálta. Kicsit megsajnáltam.

Szóval itt visszanyúlhatunk a kell-e tanár az oktatáshoz témához, mert a középsuliban olyan jó szaktanáraink voltak, olyan magas szinten kaptuk pl. a géptant és műszaki rajzot is (egy igazán női szakmáról beszélek), hogy volt, aki kimondottan műszaki rajzolónak ment tőlünk.

Na de vissza a művészethez. Gyerekkorom óta foglalkoztat, mit nevezünk művészetnek (mint ahogy a Mona Lisa mosolya moziban is boncolgatják ezt).

Az ősember véletlenül belenyomta az ujját a puha agyagba, vagy megkarcolt egy fadarabot, és rájött, hogy ennek díszítő értéke van, és kezdett ezzel valamit. Aztán a többiek is kérték, hogy nekik is csináljon, mert amit ők csinálnak, az nem lesz olyan. Talán ők voltak az első művészek. Manapság mintha valami szűk akadémikus kaszt közös önkielégítése lenne a modern művészet, és az afölötti elmélkedés, az ítélkezések, a felsőbbrendű gőg... és az emberek többsége részéről a totál érthetetlenség.

Egy képzőművésszel beszélgettem egyszer erről, és hogy mennyire irigylem azokat, akik szinte fotó minőségben le tudják rajzolni, ami előttük van. Ő erre azt válaszolta: ezek csak “iparosok”, ez nem művészet, csak kézügyesség. Az a művészet, ha valaki valami olyat hoz létre, ami eddig nem volt, és elmond vele valamit. Ezen a mai napig gondolkozom.

9 notes · View notes

felvidek · 3 years

Text

Mindennapi művészet

Lehet, hogy naiv kérdés lesz, de még az is, hogy érdemi választ kapok rá.

A lakásépítés/berendezés mostanára eljutott abba a fázisba, hogy gondolkodunk róla, mi kerüljön a falra. Nyilván egy ikeás poszter mindig opció, de szöget üt az ember fejébe, hogy az utóbbi száz évben rengeteg képet festettek már és ennyi erővel egy kicsit nagyobb összegből akár már támogatni is lehetne a művészetet (nyilván nem a Mona Lisa árkategóriájában, de legalább egy kategóriával feljebb a poszter-tiertől).

És akkor itt állunk. Van valakinek bevált módszere arra, hogyan keres képeket? Közvetlenül a művészektől, bekopogni valakihez? Galériában, antikváriumban, ócskapiacon (ha még ezeket meg lehet tartani manapság)? Vannak jó internetes felületek, mondjuk a Galéria Savarián túl, akár egy fokkal aktuálisabb kortárs dolgokkal? Hogy működik ez a piac?

32 notes · View notes

transforming-the-tunes · 3 years

Text

“Szemembe kacsint a képről, vagy talán ez is csak álom. Nála minden a helyén van, Mona Lisa nyomába sem ér. Ha egyszer itt maradna nálam, nem tudom, mit is csinálnék.”

- Első Emelet: Táncosnő

a magyar poptörténelem legratyibb sora

2 notes · View notes

bukovskikaroly · 5 years

Text

túlélőgyakorlat

A hősöket és a mártírokat csupán az időzítés különbözeti meg, mint ezt utólag megtudtam.

Történt, hogy átmenetileg stratégiai harcálláspontot változtattam, és fűszernövények telepítése helyett inkább buliba mentem, a lehetőségekhez képest viszonylag józanul, és borotváltan.

Az elején általában még minden rendben megy. (főleg, ha átolvasom előtte az index velvet rovatát.) Aztán rendszerint beüt a mennykő. Valamilyen különös oknál fogva ezt kivétel nélkül egy, addig számomra ismeretlen nő megjelenésében manifesztálódik.

Éppen a borhűtőben matattam, mikor a hátam mögül hozzám szóltak. Azt mondta a Laci (a házigazda, a szerk.), hogy lesz itt egy különös pasi, aki biztosan bejön nekem. Nem tudod ki lehet az? – kérdezte a hölgy

A világ tele van rejtélyekkel. Gondolj csak stonehenge-re, a piramisokra, esetleg mona lisa mosolyára. Vagy éppen arra, hogy miért csak vörösbor van a hűtőben. – válaszoltam.

Pontosan úgy nézett rám, mint ahogy a lányaim (3) néztek, mikor megkérdeztem őket, hogy játszóházba menjünk-e vagy inkább a Szépművészeti Múzeumba.

De azért megadta a telefonszámát.

27 notes · View notes

ufolotti · 5 years

Text

Tervezgetjük a jövőt, közben osszehullunk. Annyira fixen el tervezünk mindent, ezért annyira rakoncentral, hogy közben engem meg mellékesen hagy, persze akaratlanul. Ezt nem akarja szándékosan.

A szomszéd, Gyuszi, azt mondogatta hogy milyen szép vagyok, mint a Mona Lisa, és hogy mennyire meg kell becsülni engem. Meg minden

Lassan itt lesz a felvételi, nagy esélye van hogy felvesznek. Akkor egy nyár. És megyek Egerbe. Közben úgy érzem hogy nem éltem eleget. Persze. Akarom a parkapcsolatom. De Mivan ha nem fog működni? Elég nagy szívás lenne. Kitartanak az egyetemen menthetetlen szivfajdalommal, ha nem menthető.

Menthetőnek kell lennie

Mert

Azt hiszem még mindig szeretem

#gpoy #personal #márk

1 note · View note

with-love-from-toulouse · 4 years

Text

Téli szünet Párizsban- harmadik rész: múzeumok

A Louvre tényleg hatalmas. Nagyjából három órát töltöttünk ott, ebből egy a kijárat keresése volt. Rengeteg különféle témájú és korból származó kiállítás van, ajánlanám hogy múzeumlátogatás előtt nézzenek nézz utána a repertoárnak, és céltudatosan azokat a kiállításokat keresd, amiket előre kinéztél, hogy érdekelnek. Útközben úgyis belebotlik az ember csomó másba, amit nem tervezett megnézni, de el kell fogadni azt is, hogy soha nem fogod az egészet látni. Nekem bármelyik korból való részen valahogy mindig a kicsi szobrok és kis edények tetszettek legjobban.

A Mona Lisához nem álltunk sorba, csak messziről láttuk, ami szintén tök jó és különleges élmény, hogy láthattam élőben a világ leghíresebb festményét - de sokkal királyabb volt az, hogy az épület többi részében a Mona Lisa felé irányító táblák MINDEGYIKÉRE bajusz volt rajzolva. Nem tudni miért. A Louvre nem egy ~alternatív~, modern múzeum, hogy ez direkt legyen így, viszont azt hinné az ember, hogy van annyira komoly, hogy ilyesmit megpróbálnának eltüntetni, amint észreveszik. És olyan nincs, hogy ne vették volna észre. 10/10 érdekes rejtély legalább.

Musée d’Orsay: szintén érdekes, modernebb tárlatai is vannak, itt található jó sok Van Gogh festmény és egyéb impresszionisták. Az Orsay tanulsága számomra az, hogy az impresszionista festészetben meglehetősen vékony a határvonal az álomszerűen elmosódott, szép képek és a kiborítóan óvodás szintű pacák között, aminek nincs logikus helye múzeumban. Innen nincsenek érdemleges képeim, mert már fáradt voltam mire odaértünk. Ezen a múzeumos napon gyalogoltunk 32ezer lépést, ami több, mint 20 kilométer.

Musée Pompidou:

Modern művészet érdekes épületben. Gyakorlatilag hörcsöglakás-szerű átlátszó cső az a folyosó, amiben a mozgólépcsők felvisznek akár az ötödik emeletig is, és fergetegesen jó városképet lehet látni belőle viszonylag magasról. Az itteni kiállítások, lévén a modern korban keletkeztek, sokkal gondolatébresztőbbek és több üzenetet hordoznak, mint az Orsay vagy a Louvre kínálatának nagy része, mivel a kortársak tudatosan figyelnek az üzenetre, amit a műveikkel el akarnak érni. A régi korok művészete inkább az események megörökítésére és a makulátlan szépségre törekedett. Ami nem feltétlenül kevésbé ámulatba ejtő, de számomra a szépségen túl csak azért volt elgondolkoztató, mert egyszerűen őrület, hogy mennyi minden túl tud élni évszázadokat, évezredeket. A Pompidou-t annyira nem szokták emlegetni a Louvrehoz és az Orsayhoz képest, de abszolút megér egy látogatást, nekem ez lenne az a három közül, amelyikbe leginkább visszamennék.

!! Az itt említett múzeumok (és még biztosan néhány másik is) ingyenesek minden 26 év alatti EU állampolgárnak → és ez tök jó

0 notes

urbanturban · 4 years

Text

Ez több, mint bűn: ez hiba

Ez már rég nem az a Párizs, amiről Radnóti és Ady is ódákat zengett, a banális nyugat, ahol a banán is feketére rohad a piacon, hiszen az ára az egekben, a patinás metropolisz újra útban a pestisben úszó áradat felé. Pest is szebb tőle, itt a csatornák szennye minden második utca mentén feltör a felszínre, a víz gejzírként nyomul a magasba, és a Montmarte lába előtt hever a tócsa, aminek a szaga olyan, hogy alig bírja befogadni az ember orra. De legkevésbé a gyomra. A kanál is megáll a kanálisban összegyűlt koszban, míg a Szajna menti kioszkban szinte a földről lehet enni, az ellentéteket forrását kéne igazán rendbe tenni, hiszen már nem a Szabadság vezeti a népet, vagy inkább túlságosan is? A festményt elnézve, kedves Delacroix, fogalmam sincsen, hogy mit ettél ezen a giccsen. A priccsen nyomorgó gyerekek inkább ettek volna kenyeret, mint a barikád puskaporát, a modern párizsi ízeket pedig még annál is inkább, akkor. A Mona Lisa pedig olyan lazán lóg a kékbársony falon, hogy az a kétméteres barom (tudod, a teremőr fazon) sem tudná megvédeni, ha valaki megszöktetné, hiszen míg a rajongók sora sorra fordul vissza a tömeg láttán, addig a kép hátán a szög meglazul, a főkonzul fejvesztve rohangál az idegenlégiósok között, és Párizsra blokád súlyt le ismét, ha netán olajra lépne a féltve őrzött olajfestmény. A sztrájk kiterjed az egész országra, az iderepült két lányka pedig a lábakra van utalva. A metró csak látványosság, már amikor jár, ráadásul az autóbusz sem visz két megállónál tovább. A jegyautomata zabálja a pénzt, de a bérletet már nem böfögi fel, a pénztáros hölgy pedig az angollal áll hadilábon, (mondjuk, nem csodálom, hiszen francia…) hiába kiabálom, hogy adja vissza, a szavaimat ugyan issza, de nem emészti. A káosz már első nap arcon üti a kényelmes vendéget, ilyenkor fogom fel, hogy Budapesten ehhez képest aranyból van az élet, hiszen odahaza legalább értik, amit beszélek. Legalább azt.

#2020. 01. 24.#slam

0 notes

ahogyelkepzeltem · 5 years

Text

Hogy nem baszol ki magaddal, amennyiben nem muszáj

Világ életemben az volt a koncepcióm, hogy amiről nem tud az ember az nem fáj, ami részben igaz, de mégis egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy attól, mert nem tudsz róla, még történnek a dolgok. És lehet, hogy nem jut el a tudatodig, de az agyad egy hátsó szegletében akkor is ott dolgozik, minimum a gyanú, de inkább a tudás, és úgysem hagy nyugodni, szóval akkor már az időt, energiát, gyomorgörcsöt is megspórolhatod magadnak. Nézzél be a függöny mögé, mindegy mit mondott a kékszakállú herceg (vagy ott ajtók voltak?) aztán az első sokk után lehet tovább haladni. De állítom, hogy minél tovább odázod, annál biztosabb leszel a dolgodban, és annál szarabb lesz. Röviden: egyszerűbb megkérdezni, hogy jó napot kívánok, elnézést, de az érdekelne, hogy ezen a mezőn vannak taposóaknál? Igen, kezét csókolom vannak. Jó, köszönöm, akkor nem megyek át rajta. Mint azt csinálni, hogy na nézzük ezt a mezőt, hátha nem lépek rá egyetlen taposóaknára sem. Aztán persze rálépsz és felrobbansz a picsába. Aztán a vietnámi parasztok szedegetik össze a kóbolr kisujjadat a rizsföldeken. Vagy a szovjet parasztelvtársak, kinek melyik szimpatikusabb.

Szóval ja, hogy ezt alighanem meg kéne tanuljam, HARMINC FELÉ!!!, hogy kíméleti alapon kibaszni magammal, akkora hülyeség, mint ide Lacháza, hogy egyik kedvenc szófordulatommal éljek a lófasz után.

És, hogy ne járjam itt a táncot a forrókásás bödön körül, az van, hogy végre meg mertem Cs-t kérdezni, hogy mi van csaj fronton, mondjuk már hónapok óta kisebb nagyobb megszakításokkal biztos voltam a dolgomban, de hát ameddig ezt nem verbalizáljuk, addig ugye elvileg nincs is. És az ember hiheti azt, nem az ember, hanem én, hogy am ásik az még mindig a párna csücskét rágja nyomorában éjszakánként, és nincs olyan, hogy továbblépés. Pedig továbblépés van, akkor is, ha én nem, hogy egy helyben állok, de még vissza is fordultam és egyik elbaszott crushomat ráztam a másik után, hogy te figyelj, figyelj az van, HOGY A KURVA ÉLETBE,NEM LÁTOD,HOGY ITT VAGYOK? Nem látták, hát nem látták a megismerkedésünkkor sem, szóval mit is gondoltam ugye, de az van, hogy kétségbeesésemben próbálok bevált receptekhez nyúlni, és hogy az Egy nyári éj mosolyát idézzem, egy régi szerető, akivel jó a viszony, páratlan kincs. Mondjuk momentán egyiket vágnám szájon a másik után, de utána akár jóban is lehetünk.

Szóval leszámolni az illúzióval, hogy így vagy úgy, még mindig utánam fáj a szíve nehezebb, mint gondoltam, miközben a velünk eltelt idő megtanított arra, hogy az ilyen időszakosan beálló hisztik mögött is mindig pontosan tudom, hogy mi van, meg miben vagyunk, annak teljes józanságában,és valóságában, amiben nem szerepel az a kép, hogy a volt pasim ide s tova másfél éve agonizál azon, ami velünk történt. De hinni, hogy valami nagyon maradandót hagytunk a másik életében, azért nagyon kellemes illúzió, és hát az vesse rám az első követ, aki nem élt még ezzel a módszerrel, mikor épp a lelki sebeit nyalogatta, vagy próbált valami kiutat találni abból, amiben éppen volt.

Sőt, azt is elárulom, hogy megjártam a szakítós rehabnak azt a fázisát is, amikor azzal nyugtattam magam, hogy egyet se félj aranyanyám, mert te egy hamvasbarack vagy, ő meg majd magányos vén trottyként tengeti a napjait, ami egész addig jól is működött, ameddig a) el nem kezdtem szégyenkezni, hogy ilyen felületes, hovatovább aljas vagyok és vissza nem vontam az egészet, b) rá nem jöttem, hogy kb. ugyanilyen reális forgatókönyv, hogy magányos, kutyás, belvárosi vén szatyorként végezzem, szóval korrektség ide vagy oda, ezzel akkor sem viccelek, mert még a végén én találom magam a viccben és azon nem röhögnék.

Úgyhogy rengeteg, rengeteg túlélési stratégia van, mert hát amikor a szíved viszed vásárra, akkor próbálsz innen is onnan is biztosítani, de az van, és ez igaz volt a kapcsolatunkra is, meg igaz kb. mindenre, hogy a struccpolitika nem megoldás, mert a világ attól zajlik, hogy a te fejed a lyukban van, ráadásul a segged kilátszik, szóval senki nem hiszi el, hogy nem vagy ott.

Ha pedig igazán őszinte akarok lenni, akkor nem is annyira azért féltem ettől a pillanattól, mert azt gondoltam, hogy elveszítem, mert azt tudom, hogy nem. Mármint, ha valamiben szilárdan hiszek, az - az a deal, amit mi egyszer megkötöttünk, és ami a szeretetünkkel védi be a másikat, történjen bármi is, szóval a felszíni tombolásaimon túl, emiatt sosem aggódtam igazán.

Viszont féltem attól, hogy ha ő nem lát engem, vagy nem engem néz, akkor eltűnök. Nagyon sokat adott ez a kapcsolat, és egyrészt visszaterelt olyan személyiségrészeimhez, amikről azt hittem, már meg sincsenek, másrészt feltárt olyanokat, amikről meg nem tudtam, hogy léteznek. Ezeknek egy része annyira erősen a véremmé vált, hogy Cs ide vagy oda, már biztosan a magaménak tudom, és tudom, hogy akkor is működik, ha csak én vagyok, és ő nem katalizálja a folymatokat. Egy csomó mindennel viszont úgy voltam/vagyok, mint ezek az absztrakt képek, amik szemüveg nélkül csak egy érthetetlen pacának tűnnek, aztán felrakod a speckó szemcsit, és tádámm, ott a mona lisa, vagy Degas valamelyik festménye mindegy. Hogy abban, ahogy vagyok, aki vagyok, és aki lettem az elmúlt két évben mondjuk, nem látnak mások, nem vagyok észrevehető, hogyha nem ő nézi a képet, akkor ez nem látszik. Leginkább nekem magamnak nem látszik, pedig én elég sokat nézem ezt a képet, higgyétek el. Fogalmam sincs, ilyen lehet, mikor rehab után vagy. Bár nem voltam még rehabon. Bármilyen rehab után, és akkor be kell lépned egy olyan térbe, világba, ahol mondjuk a mankód nélkül kell járni. Vagy úgy kell a függőségeidtől, a bármidtől mentesen létezni, hogy nincs veled egy nővér, vagy egy terapeuta, aki segít, és súg, hogy oké, most akkor ezt és ezt a tudásodat vedd elő, és akkor ez majd működik.

Volt egy kollégám, akivel sajnos már nem vagyok beszélőviszonyban, bár az elmúlt hetekben sokat gondoltam rá, hogy talán illene ezen változtassak. Szóval, ő egyszer azt mondta, hogy ez lesz az én évem. Én ebben úgy március közepéig hittem, amikor idén először rúgtak ki, aztán volt egy szar munkahelyem, aztán kirúgtak másodszor is, aztán megjártam a saját magam mélypontjait, átrendeződtek a kapcsolataim, veszítettem és nyertem embereket, szóval így november közepére az a mérleg, hogy néha elgondolkodtam rajta, hogy A basszameg, milyen én évem, de tényleg?

Aztán arra gondoltam, hogy tavasszal mégiscsak 30 éves leszek, amit fura módon várok, és nincs bennem öregedéspara, inkább azért emlegetem sokat, és azért gondolok rá sokat, mert valamiféle mérföldkőként tekintek rá, és tényleg bízom abban, hogy jó időszakot fog hozni. Mikor esténként állok a tükör el��tt, hol meztelenül (ez is fontos, nagyon sokáig akkor sem néztem rá a tükörképemre, ha kiléptem a zuhanyzóból, pedig ott van pont szembe), hol ruhában, és olyannak látom magam, mint valami feldúlt várost csata után, ahol most lehet kezdeni, valamit a továbbiakkal. Látom magamon a fáradtságot, látok valamiféle szomorúságot a szememben, de a nagy egészet nyugodtnak és bármilyen hülyén hangzik is az én számból szépnek látom. Az az érzés, hogy kezdek szinkronba kerülni magammal, hogy lassan az érzéseim, a világlátásom, a testem, a hangulatom, mindenem kb. egy vonalba ér egész jó, és segít nem süllyedni akkor, amikor úgy érzem, hogy kurva nehéz a felszínen maradni. Szóval, ha egyébre nem is jó ez az egész, csak arra, hogy magammal egy közelebbi viszonyba kerüljek, már megérte. És a közelebbinek nagyon nagyon sok eleme van, testi is meg lelki is.

Szóval próbálom látni magam. Egyszer Cs mondta nekem, igaz akkor épp veszekedtünk, hogy jó lenne, ha látnám magam kívülről, hogy milyen vagyok. Mivel pontosan tudom, hogy milyen vagyok ilyenkor, még a grimaszaimat is ismerem, látnom sem kellett, elgé volt elképzelnem. Azt nem mondom, hogy minden bajtól megóvott, de segített, hogy ne hisztizzek mindig, amikor hisztizni támadt kedvem. Na, most itt lenne az ideje, hogy akkor is lássam magam, amikor jó és jól vagyok. Nem lesz könnyű, mert ezt egyelőre elképzelni sem tudom, de hát biztosan van ilyen is. És akkor majd ezt is fogom látni, akkor is, amikor nincs tükör előttem.

Most pedig az ételt mint terápiás eszközt alkalmazandó, megeszem a mamám hagymás sztrapacskáját. csak a biztonság kedvéért.

Csók

Marla

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

Banksy önmegsemmisítő festménye meghódítja a világot

Banksy művének legnagyobb kettőssége a reakciókban rejlik.

Alig egy hete számoltunk be cikkünkben Banksy, az ismeretlen identitású „utcai” művész eddigi legnagyobb média-, illetve aukcióhekkjéről. A Sotheby’s árverésén ugyanis a több mint 1,1 millió eurónál leütött A lány lufival című képét nagyobbrészt szalagokra vágta egy, a keretbe rejtett iratmegsemmisítő. A történet azóta meghódította a világsajtót és olyan nagy vállalatokra volt hatással, mint az IKEA vagy a McDonald’s.

„A pusztításra késztetés is egy kreatív indíttatás” írta Banksy Instagramján, ahol közzétette, hogyan készítette el a különleges megsemmisítő keretet. A Sotheby’s kortárs művészetért felelős igazgatója pedig úgy fogalmazott „Banksy az aukción nem megsemmisítette a műalkotást, hanem ott alkotta azt meg”. Véleménye szerint ezért ez az első olyan mű, mely aukció közben valós időben születik.

Természetesen a történtek ismeretében, ahogy az borítékolható volt, a licit nyertese a továbbiakban is igényt tart majd a képre, amely át is esett az újabb hitelesítési vizsgálaton. S mivel a galéria értelmezésében új műről van szó, új nevet is kapott: Szerelem kukában.

Az akciót a kritikusok is meglepően jól fogadták. Jonathan Jones, a The Guardian művészeti kritikusa egyenesen Banksy legnagyobb mesterművének nevezte az alkotást, mely véleménye szerint kipellengérezi a műalkotások piacának eltorzult működését, ahol az egyes festményeket úgy adják-veszik, mint egy zsák krumplit.

Tényleg megsemmisült?

Amikor pedig már azt gondolnánk, hogy a kép története nem tartogat további meglepetést, beleolvashatunk Josh Gilbert chicagói amatőr bűvész elméletébe. Gilbert többször is megtekintette Banksy videóját az iratmegsemmisítő beszereléséről.

https://www.youtube.com/watch?v=5twd3nZ38kk

A kések pozícióját megnézve viszont nem látható, hogy ez a szerkezet hogyan lenne képes felszabdalni a művet, hiszen a pengék ehhez rossz szögben állnak. Az sem világos továbbá, hogy miért épített volna Banksy egyedi késekkel felszerelt saját iratmegsemmisítőt a képkeretbe, ha oda egy előgyártottat is beszerelhetett volna. Fejtegetésében Gilbert kitér arra is, hogy egy ilyen „trükköt” képtelenség a galéria tudta nélkül végrehajtani, amiben valljuk be, szintén van ráció.

Azonban tegyük fel a kérdést: hogy bocsáthat egy galéria licitre egy festményt, ha tudja, hogy az meg fog semmisülni? Arra ugyanis, hogy ez értéknövekedéssel jár majd, lehetett ugyan következtetni, de millió eurós magasságban már többre van szükség holmi megérzésnél. Amatőr bűvészünknek pedig itt jutott eszébe a trükk, ami minden ellentmondást felold. A keretbe épített szerkezet a képet csak átcsévéli a keret hátsó rekeszébe, miközben egy előre bekészített szalagra vágott képet sodor ki magából. Valahogy így:

Fotó: boredpanda.com

Sajnos az valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy tényleg egy trükkről és a közönség dupla megtévesztéséről van-e szó. Mindenesetre az elmélet egyáltalán nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak.

Beindult a mémgyár

Természetesen, ahogy az már lenni szokott, az önmegsemmisítő kép megihlette az online közösséget is. Azóta pedig újabb és újabb Banksy által ihletett képek árasztják el az internetet.

#gallery-1 margin: auto; #gallery-1 .gallery-item float: left; margin-top: 10px; text-align: center; width: 33%; #gallery-1 img border: 2px solid #cfcfcf; #gallery-1 .gallery-caption margin-left: 0; /* see gallery_shortcode() in wp-includes/media.php */

Lehet, hogy a Mona Lisa is többet érne így?

Politikai véleménynyilvánításra is tökéletes.

A divatra is hatással lehet.

Fotó: twitter, art-sheep.com

A hatalmas publicitást igyekeznek kihasználni különböző vállalatok is, akik ingyen hírdetési lehetőséget látnak benne. Így tett az Ikea, aki egy szőnyeg reklámozására használta fel az érdekes történetet, de frappáns képpel hirdetett a Mc Donald’s és a Lidl is.

#gallery-2 margin: auto; #gallery-2 .gallery-item float: left; margin-top: 10px; text-align: center; width: 33%; #gallery-2 img border: 2px solid #cfcfcf; #gallery-2 .gallery-caption margin-left: 0; /* see gallery_shortcode() in wp-includes/media.php */

Az IKEA és az átértelmezett szőnyeg.

A LIDL kínálata kicsit másképp.

A McDonald’s sültkrumplija, ahogy szeretjük.

Összefoglalva: Elmondható, hogy bármi is történt valójában, Banksy művének legnagyobb kettőssége a reakciókban rejlik. Ha ugyanis a művész tényleg a műkincskereskedelem visszásságára akart rámutatni, igencsak visszafelé sült el a fegyver, hiszen ez lehet minden idők leggyorsabban megtérülő műtárgyi befektetése.

Ha pedig az olvasó szemezgetne Banksy műveiből, megteheti itt:

https://www.youtube.com/watch?v=HViUIh-lSLo

Kováč Barnabáš

Nyitókép: complex.com

#Banksy #festmény #Főoldal #kortárs #kultúra #marketing

0 notes

napimagazinn-blog · 7 years

Text

http://www.napimagazin.hu/giccsmuzeum-nyilt-bukarestben/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/giccsmuzeum-nyilt-bukarestben/

Giccsmúzeum nyílt Bukarestben

Válogatottan ízléstelen csecsebecsékből, rikító színű falvédőkből és többnyire a kommunizmus idejéből származó lakberendezési tárgyakból nyílt pénteken giccsmúzeum Bukarestben.

A mintegy kétszáz kiállítási tárgyat a múzeum tulajdonosa, Cristian Lica két évtizeden keresztül gyűjtötte. A tárlatot hét tematika – Drakula, vallás, kommunizmus, lakásdíszítés, roma, modern és saját giccs – mentén rendezte be, de a figyelmes látogató sokhelyütt ezek rafinált szimbiózisát is felfedezheti.

A múzeum legnagyobb kiállítótermét a Szöktetés a szerájból librettója által ihletett részletgazdag faliszőnyeg uralja, szagosított művirágok, színes üveggyöngyök, világító keresztek, festett porcelánkutya és Miki egér-matricás tárcsás telefonkészülék társaságában. Odébb LED-es dollárnyaklánccal díszített impozáns Dávid-szobor látható, a kiterített alsóneműk között pedig az eredetinél alig egy kissé meggyötörtebb mosolyú Mona Lisa-reprodukcióban gyönyörködhet a látogató.

Nem hiányzik a Ceausescu-korszak egyik státusszimbólumának számító, vörösen világító villanykandalló sem, de akad itt gitározó kerti törpe, piaci rafiaszatyor, ördögűzésre használatos fokhagymafüzér, meg számos szerencsehozó esküvői kellék. Itt-ott a falakat élénk görögdinnye-motívumok díszítik.

Az állandó giccstárlat mellett a kezdeményező egy képzőművészeti galériát akar nyitni, ahol kortárs képzőművészek állíthatják ki a múzeum profiljába illeszkedő munkáikat.

A giccsmúzeum a román főváros egyik idegenforgalmi célpontjának számító óvárosban, a Covaci utca egyik épületének második emeletén nyílt. A külföldiek 2000 forintnyi összegért válthatnak belépőjegyet, a román állampolgároknak viszont 30 százalékos “szolidaritási” kedvezményt biztosít a tulajdonos, mondván, hogy ők “odakint” is folyamatos giccsártalomnak vannak kitéve.

Fotók: AP

#bukarest #giccsmúzeum

0 notes