#nevessünk

[kavetoled]

Gyere át, rendeljünk pizzát és nézzünk meg valami gagyi filmet. Bújj hozzám, hogy én is hozzád tudjak. Nevessünk, szívozzunk egymással. Este pedig had feküdjek mellkasodra s szuszogásod hallgatva had merüljek mélyálomba.

#ölelés #ölelkezés #ölelni #bújni #nevetés #nevessünk #nevess #boldogság #szerelem #érzések #vágy #vonzalom #szeretet #kötődés #szerelmes #érzelmek #romantika #romantikus

[nemvagyokeldobhatoocskajatekszer]

Játékos

Azt hallottam, hogy egy játékos vagy. Játszunk. Beszélgessünk, mondjuk el egymásnak a legnagyobb, legvadabb álmainkat, vágyainkat, az összes félelmünket. Meséljük el egymásnak a titkainkat, azokat is, amikről nem tud senki. Bújjunk össze, sétáljunk kézenfogva, aludjunk el egymást szorosan magunkhoz ölelve, hülyéskedjünk, nevessünk és csókolozzunk sokat. Faljuk fel egymást szemmel, szexeljünk nagyokat. Tegyük féltékennyé a másikat. Menjünk el együtt olyan helyekre, ahol még nem voltunk sosem, próbáljunk ki együtt új dolgokat. Aggódjunk egymásért, veszekedjünk, vágjunk dolgokat a másik fejéhez. Tegyünk úgy, mintha többről szólna ez az egész.

És hogy ki veszít? Aki először lesz szerelmes.

#játékos #játszunk #játékosvagyjátékszer #szerelmes

[dgeipril20]

163.Titok

Már hajnal 1 van.

Te alszol én pedig próbálom magamba folytani a könnyeim.

Nem akarom, hogy lásd. Nem akarom, hogy azt érezd vissza szeretnélek tartani.

Az utolsó pár óra, ez az ami nekünk maradt. A boldog önfeledt nevetésekkel elöltött nap után mégis itt vagyok magam alatt.

Itt vagyunk egymás mellett, aludhatnék melletted még néhány órát, de nem megy.

Nem megy mert tudom, a reggel eljöttével te mész, és nem láthatom az arcod napokig, sőt hetekig.

Nem fogom látni a két tündöklő szempárt amelyek az életet jelentik számomra. Nem fogom látni a mosolyt amelyből nap mint nap új erőre kaptam.

Nem menekülhetek majd két karod biztonságába a világ borzalmaitól. És nem lesz ki megóvjon az álmatlan éjszakáktól. A könnyekkel teli hajnalokat sem tölthetem melletted, nem érezhetem a jelenléted mely megnyugtat engem.

Nem tudom mikor láthatlak majd újra kedvesem. De szükségem van rád mindenem. Nevessünk együtt, önfeledt gyermeki kacagással, mégha tudjuk is mindent elveszíthetünk az elmúlással.

Nem kérlek,hogy maradj hiszen tudom, menned kell, de mégis mond majd ki mellett kelek fel? Egyedül maradok, és mosolyommal mások előtt majd mindent tagadok.

Várok rád kedves, gyere hát vissza hozzám. Csak siess egyetlen, kérlek csókold újra a szám. Mosolyogj majd rám újra, hogy érezzem élek. A legszebb álmaim veled mesések.

Szeretném, hogy maradj. Ne menj el soha. Persze, kitartok majd és segítem az utad. Támogatlak bármerre jársz, várom a percet mikor újra két karodba zársz.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig már nem próbálom könnyeim magamban elfolytani. Azt akarom, hogy lásd és érezd magam mellett akarlak tartani.

Az idő mind az ami egyre csak múlik, emiatt talán a lelkem kicsit, darabokra hullik.

Aludnék kedves, de nem merek, félek ha felkelek már nem lehetek veled.

Nem tudom hogyan fogom bírni nélküled, nehéz lesz az biztos, csak hagy legyek veled.

Kellene a tekinteted melyben elvesznék kedvesem, a mosolyod amely hozzád köt engem.

Ne menj kérlek, én szeretlek, sosem mondtam de érted lélegzem.

Erősnek lenni már nem akarok, gyermekként menekülnék a védelmező helyre, amely két karod.

Sírni. Csak sírni van erőm.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig csak nézem az arcodat.

Próbálom eszembe vésni minden mozdulatodat.

Csak nézlek és arra gondolok, mennyire fog hiányozni ez az egész dolog.

Melletted elaludni, és melletted kelni. Számomra édesem ezért érdemes élni.

Ez nem igazság, hogy van ez?

Nem tudtam, hogy mindeddig téged kerestelek. És most itt vagy. Itt mellettem. Ennyi idő alatt, vajon mindent megtettem?

Szeretlek. Nem tudok többet mondani. Tudod a szívem fájdalmában ki akar szakadni. Miért igazságtalan ennyire az élet? Miért adott nekem, ha most elvesz tőlem?

Nem baj kedves, majd boldogan mosolygok, ott sírok majd ahol nem látod. Nem mutatom mennyire fáj,hogy elmész. Hogy téged nem ölelhet ez a két kéz.

Hogy nem mosolyoghatok rád, hogy lásd jól vagyok.

Nélküled úgy érzem semmi vagyok.

[senki-hercegnoje]

Baby nemsokára 2024.

Szeretnék egy pillanatot arra szánni,hogy megköszönjem,hogy ennyi boldogságot adtál nekem 2023-ban.

Ahogy közeledik az új év,nem sokat kérek 2024-től.

Azt kívánom,hogy továbbra is osszuk meg egymással a szívünket.

Szeressük egymást, bosszantsuk egymást a hülyeségeinkkel.

Nevessünk addig amíg nem fáj az oldalunk, és győzzük le az élet kihívásait CSAPATKÉNT!

Szeretném ha tudnád,hogy a Tiéd vagyok, Teljesen és teljes szívvel, és Te tagadhatatlanul az enyém vagy.

Olyan kötelék a szerelmünk, ami idővel erősödik, és ez a szeretet olyan amit minden nap múlásával jobban és jobban ápolók.

Szeretlek.

Nem csak most hanem Mindig és Örökre!

A közös utazásunk kedves számomra és alig várom,hogy lássam a jövő mit tartogat számunkra 2024-ben és azután.

Mivel mellettem vagy tudom,hogy az új év több kalanddal és szeretettel, és gyönyörű emlékekkel lesz tele!

Minden emléket amit megosztottunk egymással nagyra értékelek.

Alig várom,hogy még többet éljünk át.

A szerelmünk a fény ami beragyogja az életemet.

Hálás vagyok a boldogságért amit adsz nekem.

Tehát amikor 2024-be lépünk tartsuk és tegyük a szerelmünket erősebbé.

Alig várom,hogy folytassam ezt a hihetetlen utazást VELED szerelmem, és új emlékeket teremthessek amelyek egy életen át tartanak.

#magyar #tumblr #magyar tumblisok #szerelem #szerelmem #magyar tumblr #gondolatok #örök #szeretem #Őszinte vallomás #szerelmi vallomás #szerelmes #boyfriend #boy #te vagy a boldogságom #család

[kepeslajoska]

Nevessünk együtt!

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Háromnegyed év.

Háromnegyed év kellett ahhoz, hogy újra szót váltsunk egymással. Ráadásul úgy hogy full normálisan. Őszintén sosem gondoltam volna nemhogy ezt, de még azt se hogy együtt menjünk bárhová egy társaságban és nevessünk. Hogy ez megtörténhet valaha.

Annyira fura érzés volt az egész.. kíváncsi vagyok te mit gondolhatsz mostanában erről..

#saját #gondolatok #barátság #volt barátság #mi történik #beszélgetés #kavar #múlt #jelen #üzenet #nyctophobia

[angelofghetto]

Z avagy az emberiség a kihalás szélén

Valami egészen másra akartam rákeresni, de a gép dobott nekem egy cikket egy sorozatról, címe “A Z generáció a vadomban” (alul videó előzetes is van).

Most nyári szünet van, de év közben ipari tanulók járnak hozzánk, és ezt közvetlen közelről látom. Eleinte azt hittem, a kolbászmaradék példányok járnak hozzánk, mert híresen alulfizetett szakmáról beszélek, szóval azt gondoltam, azok jönnek ide, akiket sehova nem vettek fel. Lusták, egoisták, mindennel és mindenkivel szemben tiszteletlenek, motiválatlanok, ha valamit leejtenek, képesek egész nap kerülgetni ahelyett, hogy felemelnék. Egy vonalat nem képesek önállóan meghúzni vonalzó mellett A és B pont közé, és halvány elképzelésük nincs róla (nem is érdekli őket) mi a következő lépés. Főleg lányok járnak hozzánk, fő életcéljuk, hogy influenszerek legyenek, munka nélkül dőljön hozzájuk a pénz, vagy jól menjenek férjhez valami gazdag faszihoz, aki eltartja őket úgy, hogy a világon semmit ne kelljen csinálni, csak költeni a pénzt, bulizni és lustálkodni. Szerintem még nagy traumák várnak rájuk.

Épp csak belenéztem a sorozatba, és máris tetszik, de most félreteszem, mert az offline világban vannak fontos feladataim, de tuti végignézem, ha végig ilyen marad. Csak aztán bírjam nézni... mert pl ott az a tévés izé, amit nagyfiamék néznek visító röhögések közepette, ahol atombuta emberek kapnak kérdéseket. Én ezen leginkább zokogni tudnék, hogy mivé lett a világ, vagy egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi hulladék ember van. (És hangsúlyozottan nem az iskolázatlanságról van szó, mert azon lehet segíteni, hanem a szellemi igénytelenségről, és a feneketlen ostobaságról.)

Magam körül azt látom, hogy az emberek zöme azt hiszi, akkor kell gyereket vállalni, ha “mindent meg tudok neki adni”. Ez súlyos tévedés. A burokban nevelt gyerekek, a mindent készen kapók, az egyke generációk kevésbé lesznek életképesek, ha magukra maradnak.. pontosabban ez egy evolúciós feladat: vagy felnőnek a feladathoz, vagy elpusztulnak.

Picilányomnak mondtam egyszer, annyira sajnálom, hogy nem tudtam nekik jobb gyerekkort adni, hogy annyit kellett nélkülözni. Az volt a válasza: “Viccelsz anya? A legjobb útravalót adtad, azt, hogy hogyan lehet a jég hátán a semmiből megélni. Már nem félek semmitől.” Most Angliában indított vállalkozást, pedig évekkel ezelőtt úgy ment ki, hogy még a nyelvet sem tudta.

Arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy a gyerekkorom félig a vadonban telt. Hogy tábortűznél főztünk, kannával hordtuk a vizet, hogy láttunk fürge peléket a fákon, meg fakopácsot, agyusztáltunk kis sünöket, és simogattunk, kézből etettünk eltévedt őzeket, tücsökzenére aludtunk el a hegytetőn. Hogy az erdei tisztások akkoriban még úgy néztek ki, mint a virágmintás szőnyegek, és nem betonon tanultunk meg járni. És egyáltalán, nem telepített kockaerdők voltak, hanem keszekusza organikusak, kis vízmosásokkal, és mohos sziklákkal. Amíg lavórban, hideg vízben mosakodtunk, nem voltunk betegek. Talán ezért is bírtam később olyan jól a nélkülözést. Szüleimtől, nagyszüleimtől azt láttam, mindent megjavítanak, mindenféle dolgokat eltesznek, hogy majd jó lesz valamire, kevés holmijuk volt, de azt megbecsülték. Két háborút, ötvenhatot éltek át, meg hiánygazdaságot. A fiatal generációknak nehéz elmagyarázni ezt, akikre özönlik a fogyasztói társadalom árudömpingje, akiket mérgez a venni-eldobni kultúra, akik tömegtermelik a szemetet, a veszélyes hulladékot.

Szóval elnézem a “mindent megkapott” generációt, és bár gondolom, a sorozatot azért készítették, hogy nevessünk, és akit érint, magára ismerhessen, de igazából nagyon szomorú vagyok, és nem látom, mi lehetne a megoldás. Mert lehet, hogy azok a fiúk és lányok ott szívnak, de csak míg az epizódokat felvették. Utána visszatérnek a mindennapjaikba, a kényelmükbe, a semmittevésükbe, a seggük alá tolt életükbe, és örülhetnek, mert közben még celebek is lettek.

[szerethetoangyal]

Nevessünk egy jót 🙃

#magyar tumblr #gondolat

[partyanimalshu]

Felszabadulni a fortyogó haragban – Itt a Pandóra Projekt legújabb dala

A beleszakad szövegében és hangzásában is népies motívumokon alapul, nem mindennapi ritmikájával pedig azt az érzést hivatott visszaadni, amikor a szomorúság helyét átveszi a düh. „A dal az ebben a dühben való fortyogást reprezentálja és szabadítja fel, hiszen ez is az érzelmeink közé tartozik – megélése ugyanolyan fontos, mint az, hogy sírjunk vagy nevessünk. A cél az, hogy hallgatása közben engedjük magunkat szabadon mérgelődni és tombolni” – fogalmazott Végh Janka. A Pandóra Projektnek már indulásukkor fontos cél, szinte jelmondat volt: „énekeljük és táncoljuk ki a bajokat” – a beleszakad is illeszkedik ebbe a sorba. „Tavaly márciusban a Margaret Islanddel turnéztunk. Miskolcra menet ültünk a buszban, néztük a tájat, a dalból már megvolt egy rész, ezt összetapsolgattuk Jankával, ebből megszületett a második verze és a refrén is. Szeretjük élesben kipróbálni, működnek-e a dalaink, ezért a következő állomáson már játszottuk is, a decemberi fonós koncertünkön pedig együtt kiabálta velünk a közönség, hogy »nem vagyok már a babád«. Ez mindig csodálatos érzés. Most ez az egyik kedvenc dalunk” – mesélte Major Dorci. A beleszakadhoz Pablo Peti rendezésében egy hangulatvideó is készült, melynek koncepciója Jankától származik. A klip letisztultan hivatott bemutatni a dalban is megjelenő kettősségérzést olyan érzékletes motívumokkal, mint például a kötélhúzás. Janka szerette volna, ha a kiabálás is hangsúlyos szerepet kap a videóban, így ez is megjelenik számos egyéb kép mellett. „A kötélhúzás a párkapcsolatokon belüli húzd meg, ereszd meg játékot, a zenekaron belüli dinamikáinkat és az önmagunkkal folytatott harcainkat is jelképezi számomra” – mondta Dorci. „Ebben a játszmában, szédülésben egy idő után lépni kell, valamelyik irányba muszáj elmozdulni, és nekem ezt jelenti a klip utolsó jelenete” – tette hozzá. https://www.youtube.com/watch?v=dGbfBEPjGXg Read the full article

[versinator]

Tetemi ipsilon

Barátival értelemmel gyötrelmemet mindeniknél Innep környéki labirint újjait Olajfaágakkal sokakban királyságot éreznél Körmötök gyúrni nemzetektől javait

Elérkeze odapillant szablya vennél Krajcárért elrepűl szatira hadnagyait Pendely útazó megváljon ezernél Nevessünk nyujtana dámában hazánkfiait

Strófákat borostyánok nyárfáknak énbelőlem Bíborában hunyorítanak gyötretik válhatatlan Ligetre széleken vakolatlan késedelem

Főldi másvilágra tanúlhatnának vakolatlan Idejének érzésit zúzt éjjelem Urunknak kereszténységnek probatio gondolatlan

#szonett #Csokonay #Tetemi #ipsilon #v2.2

[nemirtamle]

Healing

Ma nagyon hiányzik, ahogyan szerettelek, ahogyan megbeszéltük, hogy mi biztosan mindig visszatalálunk egymáshoz mert az összes eddigi életünkben találkoztunk már.

Ma jöttem rá, hogy bármennyire tudlak utálni a dolgaidért, annyira tudlak szeretni is azért aki vagy.

Egyik nap, örülök, hogy megszabadultam tőled mert egy másodperc alatt elrontottad a kedvemet de másik nap hiányzik a humorod mert az enyém is ugyanolyan beteg.

Azt is tudom, hogy mindenkiről ugyanaz a véleményünk és ha mosolyogsz akkor már tudom is miért mert meglátunk valakit és ugyanazon kell nevessünk.

Tudnod kell ha eltűnök azzal magamat healelem, nem azért teszem mert nem szeretlek, csak magamat is szeretem és utálom ha fáj valami. Ez az ha betegesen akarod, hogy szeress valakit és elvisz magával néha.

Sajnálom

Magamat,

Téged.

<3 :(

#magyar #sajat iras #erzesek #sajnálom #irodalom

[dgeipril20]

161.Titok

Gyere és maradj velem!

Gyere és fogd a kezem!

Gyere és mosolyogj úgy mint rég!

Gyere és ölelj át!

Gyere és ne menj már tőlem sehova!

Gyere és tarts mindig a két karodba!

Gyere és vigyázz rám,ahogyan eddig!

Gyere és bánts kérlek,úgy hogy ne érezzek belőle semmit!

Gyere és vigasztalj meg,ha valami nincs rendben!

Gyere és tartsd a kezem a két kezedben!

Gyere és tegyél újra boldoggá!

Gyere és ne engedj el soha már!

Gyere és ne törjük össze egymást!

Gyere és bújj hozzám!

Gyere és aludj velem!

Gyere és nézd,hogy csillog a szemem!

Gyere és szólogassunk be egymásnak!

Gyere és nevessünk mindenen!

Gyere és vesszük össze!

Gyere és beszéljük meg!

Gyere és tegyünk bármit,mert semmi más nem számít!

Gyere és szeressük egymást határtalanul!

Gyere,csak az kell,hogy ide bújj!

Kedvesem,hol késel?

Kérlek,gyere már!

[epigon-apokrif]

Szomorú csütörtök

Szerencsére nem vasárnap van, mert hát vasárnap melyik bolt van nyitva? Hol vegyek széket és kötelet?

Azt hiszem, bármennyire is szeretnék intelligens, vidám, elfogadó, és jófej lenni, valahogy mindig az ellenkezője sikerül. "Rendes, kedves, aranyos". Ez papíron jól hangzik, de tudom jól, ez mindig az unalmas szinonimája is egyben. Ez vagyok én. Rendes, kedves, aranyos. Sohasem izgalmas, érdekes, vagy akár veszélyes, esetleg félelmetes. Nem. Csak rendes. Meg egy kicsit kedves. És nagyon aranyos.

Nem mintha félelmetes vagy veszélyes akarnék lenni. Igazából mindkettő voltam már ezerszer. De most nem is ez a lényeg.

Bármennyire is próbálok optimista, meg vidám, meg türelmes lenni, valami belső frusztráció mindig felülírja a pozitív gondolataimat. Valami tehetetlen düh magához ránt, fojtogat, és örökre fogva tart.

Arról nem is beszélve, hogy amikor gyorsan és izgalmasan kellene döntést hoznom, akkor teljesen eltompulok. Mintha megállna az idő, és robotpilótára váltana az életem. Tudom, hogy ott vagyok. Tudom, hogy mondanom kellene valamit. Tudom, hogy tennem kellene valamit. Valami érdekeset. Valami izgalmasat. Valamit, ami jó érzéseket ad. És nem megy.

Csak beszélek, ha beszélek, és akkor is csak valami szomorú, vagy zavaros, vagy értelmetlen dologról. Nem ismerkednem kellene, hanem pszichiáterhez járnom, talán.

Aztán mégis mindig ugyanazokat a köröket rójuk, egyiket a másik után. Szerintem ez már soha nem fog megváltozni, ez így indult, és ebben pontosan ennyi van. Ennyi fér bele. Ez a rendesség, kedvesség, meg aranyosság. Ez a non plus ultrája az életemnek. Nem lesz több. Nem lesz más. Nem lesz jobb.

Persze, nem rosszabb az életem, mint másé, nem is panaszkodok. Inkább csak az a fura, hogy valahogy sohasem éri el azt a létminimumot, amit minden ember magáénak érez. Hogy halad valamerre az élete. Van legalább egy valakije. Vagy több valakije. De történik vele valami.

Én meg csak létezek és nézem mások életét, ahogy megtörténik.

Arról nem is beszélve, hogy borzasztóan sok ember van, aki szemlátomást nem tudja mit kezdjen az életével. Közösségbe akarnak járni, barátkozni akarnak, ismerkedni, mert a technológia, meg a média kigyilkolta belőlük az emberség utolsó csíráját is.

Mondjuk ahhoz képest, mennyire introvertált vagyok, az utóbbi tíz évben nagyon ritkán kellett amiatt aggódnom, hogy kivel töltsem az időmet. Az alkoholizmus csoportos tevékenység, jól palástolható a társasági élet álcájával. Aztán mindig volt hova menni, mindig volt mit csinálni, mindig volt kihez szólni. Aztán az egész egy varázsütésre véget ért. Talán jobb is így.

Csak tudnám miért akarnak velem mások beszélgetni, jóba lenni? Ha csak felületesen ismerném magam, se akarnék jóba lenni magammal. Meg van elég ember az életemben aki ismer, elfogad, és jó érzésekkel van mellettem. Nem elég ez? Vagy talán még sok is?

Szóval hol vannak a vicces, vidám, pozitív gondolatok? Nem tudom leplezni, hogy tényleg kicsit elszomorít, hogy ez is egy ilyen magányos nap. Hogy valahogy sehogy se találom a helyem a világon. Sehova sem akarok tartozni. Annyira azért nem kínoz a magány, hogy csak úgy új embereket ismerjek meg. Mihez kezdjek velük? Legyünk barátok? Csináljunk közös programokat? Nevessünk nagyokat? Hogyan? Miért? És mi volt a különbség akkor, amikor ismeretlenekkel nevettem nagyokat? És nem érdekelt, ki kicsoda és honnan jött? Most miért szorongok mégis attól, hogy új embereket ismerjek meg? Nem megy itt semmi rendesen.

A párkeresésről ne is beszéljünk, az egy külön történet a történeten belül. Az nem is fontos. Azt hiszem, a nagybetűs élet kapujában páros lábbal rúgtam be az ajtót, aztán visszacsapódott, és most nem lehet kinyitni. Miért nem tudtam akkoriban összeszedett, precíz, szorgalmas, megbízható, és rendes, kedves, aranyos lenni? Miért nem tudtam olyan jó lenni, mint mások?

És most? Merre tovább?

Csak futjuk a végtelen köröket amik sehova sem vezetnek. Egyik kilométer a másik után, de mi az értelme? Mi lesz ebből az egészből?

És mi lesz velem és azzal a sok lánnyal, akivel csak beszélgetek? Ez lenne a baj? Hogy rendes, kedves, és aranyos vagyok? Vagy valami súlyosabb gond van, amit nem látok meg a tükörben?

Görbe fogak, kopaszodó fej, elhízott test, görbe lábak, zavaros tekintet. Ez vagyok én. Határozatlan, tétova szavak, lassú döntések, bonyolult mondatok, szomorú témák. Semmi vagányság, semmi merészség, semmi kihívás, semmi vadság. Gyász meg szenvedés.

[itshudie00-blog]

Az út, amit látok

Úgy érzem, már nem leszek itt jövőre

Szóval nevessünk egy jót mielőtt elmegyek

#lil peep #jövőre #nevessünk #elmegyek #magyar #magyar idézetek

[kiss-me-violently]

Hívj el egy randira. Menjünk el kávézni, mesélj az életedről, magadról, meséld el a legkedvesebb emléked majd a legrosszabbat. Hallgatni fogom, figyelni fogok rád. Nézz a szemembe mélyen és szépen. Mondd el a barátaidnak, hogy randizol velem. Mi a véleményük rólam? Neked mi a véleményed rólam? Gyere át. Hívj át. Nézzünk mesét, játszunk, ölelkezzünk, párnacsatázzunk. Nézzünk mélyen egymás szemébe és próbáljunk nem elmosolyodni. Beszélgessünk a múltról, a jövőröl. Mondd, mi szeretnél lenni ha nagy leszel? Nem tudod még? Nem baj. Ölelj meg. Csókolj meg. Gyengén. Erősen. Csókolj meg úgy, mint még soha senkit. Fogd meg a derekam, húzz közelebb. Sokat beszélek? Hallgattasd el a szám a száddal. Keveset beszélek? Zavarban vagyok. Tetszel. Nem merem kimondani. De így van. Sírjunk, nevessünk. Fogd meg az arcom. Melegem van? Nem, csupán zavarba jöttem ettől és piros az arcom. Kedvellek. Igyunk valamit. Valamit, amitől a világ háttérbe helyeződik és csak magunk vagyunk. Csókolj meg. Gyengén. Erősen. Mondd, mi a baj? Nem érzed jól magad? Hozok egy kis vizet. Adok puszit a homlokodra, meg az arcodra. Szép arcod van, olyan puha. Gyönyörű vagy. Tetszel. Nem merem kimondani. Fogd meg a derekam, húzz közelebb. Lökj le az ágyra. Csókolj meg. Gyengén. Erősen. Hagyd, hogy az érzelmek átirányuljanak az ágyra. Kívánlak.

#gondolatok #gondolat #hosszú #zavarodott #tetszel #csok #csokolj meg #olelj meg #magyar #hungary #reblog #tumblr

[egy-lany-blogja]

Ne sírj azért,mert szeretsz engem.....

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok

És te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk,

Azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven,

Ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

Ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

Folytasd kacagásod, nevessünk együtt

Mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is

Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi,

Miért lennék a gondolataidon kívül…

Csak mert a szemed nem lát…

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet és benne

Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,

És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...

🖤

#nem vagyok messze #út #nem mentem el #itt vagyok #gyasz #halal #szeretlek #bennem elsz tovabb #nagyon szeretlek #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar idezet #idezet #magyar gondolat #túl oldal #masik oldal #konnyek #fajdalom #hiany #hianyzol #szomorusag