#rám talált a szerelem

[mindenkor-oruljetek]

Azzal,

hogy beléptél az életembe,

megmentetted a világomat.

@mindenkor-oruljetek

#magyar #sajat szoveg #sajatgondolat #kapcsolat #szerelem #szeretem #rám talált a szerelem #szeretsz #világmindenség #élet értelme #élet #fontos #örülök #tumblisok #magyar tumblr #saját

[anyadisszeretne]

Lilith

Levelem remélem jó egészségben talál, hogy a gondolataid hagynak aludni éjjel. Keveset írok már mert időhiányban szenvedek és a munkám mindennél fontosabb.

Képzeld, újra rám talált a szerelem. Hirtelen érkezett és nagyon fájdalmasan nehéz volt újra beengedni. El kellett veszítenem érte mindent, főleg az ő barna szemeit de megérte mert az övé piszkos szürke és benne van az egész jövőm. Minden porcikáját szeretem,minden levegővételét.

Azonban te se aggódj, a srác ha nem szeretne, nem akarna nem térne mindig vissza. Ne felejtsd el, hogy nincs olyan, hogy igaz szerelem sem örökké. A szerelem napról napra erősebb lehet és menthetetlen.

[megmindigkao]

Történt egy napon. A reggeli órákban. Brióssal a számban feküdtem a szabad ég alatt. Ekkor még gondolni sem mertem, hogy 3 éve rámtalál a szerelem. Egy tál forró levessel öntött nyakon. Az égési sebek már évekkel korábban is látszódtak. Pontosan emlékszem, hogy húslevest sütött. A marha és a bab már órák óta rotyoghatott benne. A rádió mellette kikapcsolva. A kedvenc slágeremet játszotta. Táncra is perdültem. A falábaim összeakadtak a rajta lévő friss rügyek és ágak miatt. Bizonyára sokat áztattam fürdés közben.

Az amerikai álmot juttatta eszembe az esés, ami arra emlékeztetett, hogy majd 3 év múlva ott fogok feküdni a fűben, a szabad ég alatt, arra gondolva, hogy 3 éve rámtalált a szerelem. Ami egy forró levessel a nyakamban talált rám. Közben a briós meg lóg ki a számból. Az ízére sem emlékszem. Sosem ettem még. Csodálatos nap volt. Ezen a reggelen.

[tinaa01]

Szerelem

Szerelem

Tudnék mellette élni, de nem lehet.

Tudnék helyette mást szeretni, de nem teszem.

Én ŐT igazán szeretem.

Minden érintése, minden pillantása megváltás.

Minden ami tesz eme csodás.

Vele eltudnám képzelni az életem,

Vele eltudnák felejteni mindent.

Én ŐT igazán szeretem.

Őszintén szeretni nem tudtam milyen.

Megszokásból tudtam, de úgy nem lehet.

Egy pillantás kellett, és megtaláltam AZT a lelket.

Akit őszintén kimondom, SZERETEM.

Reggelente, jó reggeltre felkelni,

Majd jó éjszakára nyugodtan pihenni.

Vele megtaláltam az én világom,

Benne az én életemet is láthatom.

Remélem egyszer velem is magtalálja a világot,

A szeretetemből neki adok.

Neki adom a legtöbbet,

Mert kimondom azt, hogy őszintén szeretem.

Nagyon fájt mikor nem nem kaptad meg az üzenetem,

De ez csak a saját küzdelmem.

Sose felejtem el, mikor elsőnek megláttam a gyönyörű szemedet, és nem mondhattam, hogy mennyire szerelmes lehettem.

Veled szeretnék lenni,

de néha kell szenvedni.

Én rá mindig várni fogok,

És szeretném, hogy Ő legyen az én csodatos párom.

Figyelek rá, hatással van rám.

Nem tudom miért, de mindig vele akarok lenni.

De..

Már nem ölel,

Már nem csókol,

Már nem fogja a kezem,

Talált valaki mást helyettem.

Ő mindig itt lesz a szívembe, és helye mindig lesz benne.

Ilyet sose mertem mondani, de Ő rá bármennyit tudnék várni. "Legyünk csak barátok"

De legalább az illatát ígyis erezhetem, mikor sajnos nem lehet mellettem, és nem fogja kezem.

Elvileg a sors mindenkinek szánt valakit.

A lelke megérintett, remélem hozzá fog sodorni.

Egy álom lenne, amit csak mi elhetnénk meg.

Megismertelek Téged, de félek,

hogy Te is lelépsz ahogy más tette.

Pedig szerettelek a szívemből nem eresztelek.

Ha kérdezel bármit én felelek neked.

Nem érdekel a fájdalom, csak Te legyél boldog.

Azon a napon mikor először hisztiztem neked,

Jobban fájt, mint mikor nem jönnél vissza értem.

Sokat nem tudok nyújtani,

De neked meg akarok felelni.

Egy rossz ember vagyok a világban,

De ahogy beleptél, csakis Téged látlak.

Remélem egyszer majd látod,

És megtalálod velem az én boldogságom!

Sokat szeretnék még fejlődni,

De csakis Veled tudnám elképzelni.

SZERETLEK!

#Ő #Szerelem #Szeretem #Életem #Mindenem

[nyekergek]

Lehet rossz címen keres a szerelem, mert még mindig nem talált rám.

Megírom neki, hogy elköltöztem.

#napjaim

[zoomingout]

É már nincs, az előző poszt már a vég volt. Azóta eltelt 8hónap, és még nem dolgoztam fel teljesen, most megpróbálom kiírni magamból itt is.  Ott hagytam abba, hogy magamat is győzködöm, hogy ez szerelem és ha akarjuk akkor szép lehet. Az előző bejegyzés egy 3 napos szünet alatt íródott. Nagyon szenvedtem, azon a májusi vasárnap találkoztunk, sok mindent átbeszéltünk, továbbra is az én hibáim volt a fő téma a konfliktusban, én nem tudtam olyat mondani, ami rossz lenne benne, már régen védekező állásban voltam. Nem mertem neki elmondani mi bánt, mert akkor tudtam nincs értelme folytatni. Féltem, hogy egyedül döglök meg. Inkább vele, ha már van ennyi közös dolog bennünk. Szóval ezek után még egyszer nálam aludt, de nem volt értelme. Reggel nagyon bújt, nézegetett, szomorkás volt, nem értettem. Arra gondoltam, azt szerettem volna, hogy azért, mert végre belátja, hogy velem kell lennie. Aztán reggelinél még számára két fontos információt kiszedett belőlem, én nem értettem, utólag már értem (egyik egy féltékenységi, hogy biztosan jobban fájjon neki, a másik meg szimplán egy olyan dolog, amit meg szertett volna még tanulni/tudni). Indulásnál nem találtam a kocsikulcsom, azt mondja, hogy ő inkább megy akkor, mert a jelenlétében úgyis csak zavarban vagyok ilyenkor. Adtam neki egy csókot, elköszöntem és rácsuktam az ajtót. Látszott, nem erre számított, de mit tudtam én, hogy ekkor látom utoljára. Délután hazaérve elfogott egy érzés, hogy ki kéne mosni az ágyneműket, tisztába kerülni. Nem találtam a pizsamáját. Lassan megértettem miért. Elment. Este még írt egy üzenetet a reakciómra, köszönt mindent és hogy szerinte elmondta már, amit szeretett volna. Én meg zuhanásban, teljes kontrollvesztettségben, vezetőfonál nélkül maradtam.

Egy hónap múlva elmentem egy rehabilitációs intézetbe. 1 hónapot terveztem, amíg összekapom magam, rálátok nárci működésemre aztán újra jól leszek. 6 hónap lett végül, végigcsináltam az egész terápiát. Az elején még gondoltam, hogy miatta is csinálom, mert hát mikor csináltam én bármi fontosat is magam miatt. Mindig mások voltak a fontosak. Fájt minden nap ugyanazon az útvonalon bemenni a terápiára, amerre ő lakott, titkon lestem, vártam, hogy szembejöjjön. Egyszer sem történt meg. A terápia alatt megtanultam jobban befelé figyelni, a saját érzéseimet is látni, másokkal való kapcsolatot gyakorolni. Az emberek többsége szarabbul volt, mint én. Komolyabb, mélyebb problémákkal. Kerestem én is meddig tudnék leásni, hogy felhozzak olyan dolgokat, amik fájnak. Azt hiszem közelebb kerültem a megoldáshoz, viszont ez a fél év hosszú idő volt ennyi csekély eredményhez szerintem. Gyógyszert nem szedtem és minden nap otthon, a saját ágyamban aludtam. Egy közösség része voltam, fontos eleme, szeretett a többség. Ott is volt egy lány. Ő belé is láttam nagy dolgokat. Pedig szegény eléggé lentről indult, de fantasztikus személyiség és sugárzó ember. Rá kellett jönnöm, hogy amit most mondok nem igazán elfogadó/PC, de leírom, a borderline csajok jönnek be. É is az volt, iszonyat meló volt megfelelni neki, soha nem is tudtam és gyakorlatilag ez tett tönkre fél év alatt. A benti lány is, nevezzük C-nek, benne is volt jókora adag, egyből megfelelési kényszeres lettem már csak a létezésének tudatától is. Úgy éreztem beleszerettem C-be. Ő októberben végzett, felhívtam decemberben miután én is otthagytam a terápiát. Írtam neki messengeren, nem válaszolt. Végül sms-ben értem el, találkozni szerettem volna vele. Érthető indokokkal passzolt le, de csak el kezdtünk csetelni, mint közös sorstársak és majdhogynem lelki társak. Majd szilveszter után 1 napig nem írtam neki, erre letiltott. É pedig karácsony környékén törölt le az ismerősei közül(szerintem akit leszarok nem törlöm le, a negatív érzés is érzés, biztos vagyok benne, hogy felbaszódott karácsonykor vmiért rám). Szóval megvolt az év végi social media cleaning mondhatni. É-re néha rápillantottam, hátha boldogabb életet él, mint én, vagy éppen milyen menő helyet talált a városban, amit belájkolt. É törlése is kiakasztott, tört bennem tovább, ami még maradt belőle. Újra a kontroll, már nem láthatom többé merre jár, mit szeret, az élete utolsó nyilvános részét is megfosztotta tőlem, ill. én sem törölhetem már ki őt, ha ahhoz lenne kedvem. Volt barátnőt nem töröltem még, pedig előfordult már nagy fájdalom, mégis ez a kettő kapcsolat megszakítás erősített meg benne, hogy az ilyen impulzív, ingatag lányokat kerülnöm kell, nem lesz tőle jó nekem soha az állandó izgalmon kívül. Nővérem itt volt két ünnep között. A viselkedése nagyon hasonlít az É-ére, a versenyszellem, a kiszámíthatlanság, az egy ideig minden nagyon szar, aztán 1 óra múlva minden nagyon jó váltakozásai. A terápia is segített rájönni mik azok a viselkedésminták, amiket keresek a nőkben. Leegyszerűsítve és lezárva a gondolatmenetet, kerülnöm kell azokat a nőket, akik a nővéremre hasonlítanak, és akkor egyszer majd lesz egy szép párkapcsolatom. (szerk. Sok sikert magamnak :D először magammal kell kibékülnöm, hogy jól tudjak működni valaki mellett.)

Utóiratként persze én sem vagyok szent, 3 nap múlva utazok Thaiföldre, egy hónapra, és hogy hogy nem, becsúszott egy igéretes tinder pár, akinek még nem tudtam elmondani, nem leszek itt 1 hónapig, a saját önbizalmam hiánya ez. Félek, nem várna meg.

#szakítás #feldolgozás #terápia #nők #párkapcsolat

[zoeeozzoeeoz]

Ma bejött hozzám egy nagyon kedves , régi vevőm, és elköszönt. Elköltözik. Azért valljuk be, nem minden nap fordul elő az, hogy ha valaki elköltözik, lemegy egy üzletbe, hogy elköszönjön. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert hiába járt ide hozzám, elmondása szerint 11 évet, ami alatt talán egy kezemen megtudom számolni hogy hányszor vásárolt, az összes többi beszélgetés volt. Amikor itthon volt, szinte naponta beköszönt, bejött pár percre, de inkább fél/egy órás beszélgetések kerekedtek ki belőle. Mint most kiderült, ő ezalatt a beszélgetések során, és az évek alatt, barátként tekintett rám. Itt elkezdtem rosszúl érezni magam, mert én csak mint régi vevőként tekintettem rá mindvégig, aki szeret sokat beszélgetni. Valahogy nekem nem billent át barátivá a dolog. Nem is gondoltam rá, hogy őnála igen. Szóval elbúcsúzott, kaptam tőle ölelgetést, meg szép szavakat. Aztán meg sem áll Egerig. Azt mondta, lezár 11 évet. Felköltözött ide, a fővárosba nagy reményekkel, munkája mindig volt, de ez a 11 év neki szociálisan semmit nem hozott. Emberek jöttek-mentek körülötte, de barát 2 maradt, az egyik én, hozott még neki egy csajt, akit nem tudott levakarni magáról, majd talán most, hogy elköltözik, és egy fél éves kapcsolatot. Munkát már most is talált magának az új helyen. Ismerkedéssel eddig sem voltak gondjai, de reméli több barátja lesz majd, és hogy rátalál majd a szerelem is. Sikeres újra kezdést kedves Zsolt! Kívánom, hogy találd meg a számításodat.

[brokenheart245]

Egyik percről a másikra újra rám talált a szerelem...

#szerelem #szeretem #szeretlek #rámtalált #hiány #hiányzik #hiányzol #nagyonszeretlek #nagyonszeretem #szerelmesvagyok #nagyonszerelmesvagyok #imádom #imádlak #nagyonimádom #nagyonimádlak #nagyonhiányzol #nagyonhiányzik #kapcsolat #párkapcsolatok #párkapcsolat #kapcsolatok #kiszemelt #crush

[pre-med]

Fénysugár✨🙏🏻.

Sötétség vett körül...

De Ő rám talált!!!! ✨🤍

És reményt hozott magával!!

Noha nem tagadom.

Kiskorom óta vonzódtam hozzá de NAGYON!!!

Már akkor kezdetét vette a végtelen szerelem. ♾️

A SOHA el nem múló érzelem!

Egy ideig magamba temetem...

A szenvedélyes érzéseket.

Évekkel később felszínre törtek...

Először "csak" játéknak tűnt... :)

Egy múló szeszélynek.

Majd egy MINDENT is elsöprő szenvedély lett belőle!!!💞

Akár hányszor eldobtam...🖤

Mindig vissza talált. 🤍

És újra egymásra találtunk. ❤️

Volt hogy miatta sírtam a fájdalomtól.

Volt hogy miatta repkedtem a boldogságtól.

Volt hogy megölt engem.

Darabokká szétszedett.

Volt hogy Ő olvasztotta őssze a repedéseket.

Az évek teltek és múltak.

Kudarcok és sikerek...

Könnyek és mosolyok...

Félelem és remény...

Észre se vettem hogy egymásé lettünk!

A lelkünk egyé vált! 💞✨

Ő lett a mentsváram. A menedekém.

A szerelmem. Az életem.

A reményem. A fényem.

A boldogságom. A Mindenem.

Ő az én fénysugaram aki rám talált.🙏🏻

Aki megmentett a sötétségtől....

I'm wrote:2021.07.26.

#2021 #own #poetry #poem #my everything #myforeverlove #2014 #mygoals #futuremedstudent #futuredoctor #traumatology #🙏🏻🙏🏻🙏🏻 #medical #medical university #SZTE-ÁOK💞 #feeling #truelove

[mosolygok-a-vilagnak]

Veled képzelek mindent.

Várom, hogy büszkén mosolyogj rám, hogy milyen odaadással dolgozom, hogy segítsek magunknak megélni.

Várom, hogy majd egy nap letérdelj elém és megkérd a kezem, mert még akkor is úgy fogod érezni, hogy én vagyok a mindened.

Várom, hogy megcsókoljuk egymást a család előtt két “Igen” kimondása után.

Várom, hogy keressünk egy nagyobb lakást, vagy házat, mert szeretnél egy gyereket. Mivel egyikünk lányt akar, a másikunk kisfiút, lesz kettő is, hogy ugyanúgy szeressük őket, mint egymást.

Aztán mégjobban belédszeretek, mert szereted őket.

Várom, hogy felnőjenek és te elengedd őket mindenhova, én meg aggódjak, hogy nem kéne, mert veszélyes.

Várom, hogy egy nap őket is úgy megtalálja a szerelem, ahogy engem talált meg, mikor elkezdtünk beszélgetni.

Várom, hogy nekik is szülessen egy kis csodájuk és őket is szeressük ketten, miközben elmeséljük milyen csodás életünk volt közösen.

Várom, hogy egymás kezét fogva sétáljunk, gyök2es tempóval, megöregedve, de még mindig szerelmesen és boldogan.

KG

[csacskamacskamocska]

Mostanában

sokszor gondolkodom a legutóbbi kapcsolatomon. Ez részben a pszichoterápia mellékterméke. A szexualitás részén is, és a köztünk levő kapcsolat minőségén. Miért nem éreztem magam otthon abban a kapcsolatban? Miért volt bennem kezdettől fogva, hogy vége lesz? A lelkem mélyén biztosan tudtam, hogy vége lesz, és ezt nyilván sugároztam magamból valami módon. Elégedetlen voltam. Mindennel. Ahogy a szüleihez viszonyult, ahogy a szabadidőhöz, az evéshez, az öltözködéshez. Tulajdonképpen nem volt semmi amiben azt mondtam volna magamban, hogy a tenyeredbe teszem az életem, mert ezt olyan jól csinálod, erre nekem biztosan nem kell figyelnem. Hűséges volt maximálisan. Ez igaz. A szex az jobb volt, mint korábban bármikor, de annak is igazán az volt a varázsa, hogy ennyire hormonvezérelt férfival még nem volt dolgom. A lelkem mélyén ettől is rettegtem. Hogy ennyi az élet. Melózunk, eszünk, baszunk, filmet nézünk, alszunk. Az a kreatív benne, hogy cserélgetjük a sorrendet. Ez is olyan, hogy valójában tudom én, hogy az élet nem sokkal több ennél, hogy minden más ennek a felöltöztetése. Máshol eszünk, máshogy baszunk, új munkahely, mégújabb film, 5D mozi, füldugó. Állítólag ez már teljes életnek mondható. Szóval, nem ez volt a baj valójában még akkor sem, ha az új szerelem a kreatív vonalon talált rám. Lehetett volna szerelem helyett csak egy hobbi. Nem tudtam felnézni rá? Nem tudott érdekes maradni a számomra? Nem tudott érdemben kapcsolódni a dolgaimhoz? Nem merte magát igazán beletenni a közös életbe? Vagy csak az, hogy soha semmikor nem mondta azt, hogy megcsinál valamit, ami az én életemhez, az én dolgomhoz kapcsolódik. Ha megkértem, megtette. Például, akkor éppen melóztam a kávézóban, reggel kilenctől éjjel 11-ig. Anyám kórházban. megkértem, hogy menjen be anyámhoz, aki nem volt halálos beteg, de vinni kellett neki ezt-azt. Pluszba volt még, hogy anyám minden találkozáskor végletesen kikészített. Gondolnám én, hogy egy férfi, aki ismer engem és szeret, az azt mondja, hogy: figyelj, kicsim, beadom a klotyópapírt anyádnak, legalább nem borít ki téged, rólam meg úgy is lepereg, bármit mond. És én akkor megmentőmként, istenként, szuperhősként nézhetek arra a férfira. Lenyügöz, hogy felajánlotta, figyel és mennyire szeret már, ha mindezt tudja és hajlandó megtenni. De nem így történt. megkértem, megtette és utána felhánytorgatta, hogy neki kellett ezt megcsinálnia. Hogy mit teszek én cserébe? Fogalmam sincs. Alapvetően figyelmes és gondoskdoó vagyok, de ezek többnyire belesimulnak a mindennapokba. Talán inkább akkor lehet észrevenni amikor kivonom a kapcsolatból. Hajlamos vagyok rá, hogy előtérbe helyezzem a másik ember boldogságát meg boldogulását. Ez nem egy jó beidegződés. Ha csak a királylány, a királynő, az amazon és a tündér-boszorkány közül lehet választani, akkor én a tündér-boszorkány vagyok. Végignézve a mesék sorozatán, én nem látok egyetlen tündér-boszorkányt sem, aki boldog párkapcsolatban élne. Egyébként, csakhogy tiszta legyen a dolog, mindegyik szereplő megváltoztatja a körülötte levők életét. A királylány a szépségével, a királynő a hatalmát gyakorolva, az amazon erőből, a tündér-boszorkány meg varázslatokkal. Mindenki kapott valami skillt, amikor megírta a meseíró. Hogy mi a baj a férfiakkal? A favágók királynak hiszik magukat, a királyok kóbor lovagként élnek, a varázslók meg impotensek. :D  Tulajdonképpen mennyi érdekes kapcsolódási lehetőség! Mennyi érdekes párkapcsolati probléma! Mennyi önismereti kérdés! Konklúzió nincs.  Csak meséltem...

#mese #párkapcsolat #szerelem #08-05

[mindenkor-oruljetek]

Ő

az egyetlen ember aki tényleg feltétel nélkül szeret, aki tényleg törődik velem!

@mindenkor-oruljetek

#szerelmem #rám talált a szerelem #sajat szoveg #sajatgondolat #őszinte szeretet #szerelem #szeretem #fontos vagy #kincs #boldogság

[elfelejtettversszak2017]

Baràtságunk története

1 éve még elhittem, hogy bármi lesz mi mindig tényleg ott leszünk egymásnak. Te ott is vagy még. De már régen másnak. Emlékszel még? A sok fantom randikra amikor egymásért izgultunk, és a közös beszélgetésekre utána, mikor eldöntöttük, hogy minden fiú egy idióta akiknek mi nem kellünk. Aztán neked lett barátod, nekem pedig nem volt senkim akire annyira mertem számítani mint rád. De nem hanyagoltál el. Hatalmas beleéléssél próbáltál nekem is keresni valakit. Valakit, aki megfelel az én szőke herceg elvàrásaimnak. (Nézzétek el akkor még “csak” 15 voltam) De nem lett senki. Az idő pedig csak telt. Előttem sétáltatok kettesben. Kézen fogva. Mint egy igazi pár. Nem éreztem kötelességemnek, hogy vigyázzak rád. Még is megtettem. Mikor eltűntetek fél várost bejártam érted. Te pedig csak nevettél, hogy milyen aggódós vagyok. Nem ismertem a fiút. Tényleg aggódtam érted. Nem sokkal később megtörtént az első csókod. Emlékszek, órákat meséltél nekem róla. Én is vágytam rá. Még sem voltam irigy rád. Örültem neked. Jobban mint magamnak. Viszont szakítottatok, és te nagyon össze törtél. Én ott voltam, és figyeltem rád. Támogattalak. Tudtam, nem én vagyok a legjobb barátnőd. Én még is úgy tekintettem rád. Az volt a legjobb időszakunk. Nagyon egymásra találtunk. Óràkat beszélgettünk még itthon is annak ellenére, hogy egész nap ugyan ezt tettük a Gimiben. A Gimiben, ahol melletted igazán jól éreztem magam. Kiegyensúlyozott mindennapjainknak meg is lett az eredménye. Rám is talált a szerelem. Te irigy lettél, hiszen te még mindig “magányos” voltál. Sosem értettem, hogyan lehetsz mellettem magányos. Mindegy is. Tehát féltékeny voltál ránk. Azt hitted, elhanyagollak. Eltűntél mellőlem. Nem egyből. Szépen lassan. Fokozatosan. Azt éreztem, hogy napról napra egyre kevesebbet kapok belőled. Összevesztünk. Azt àllítottad, megbántottalak. Nem bocsájtottál meg nekem. Viszont a hosszú hullámvölgyünk után megbocsájtottam neked. Újra jóban lettünk. Téged is megtalált a szerelem, egy olyan fiú személyében aki régen engem hívott randira, és én nem mentem el. Te elmentél. Nagyon örültem nektek. Mellette annyira boldognak látszottál. De egy napon mikor úgy érezted minden tökéletes, szakított veled. Én szedtelek össze. Padlón voltál. Én szárnyaltam. Mégis leültem melléd a földre, és 2 órát videochateltünk egymással. Pár nap múlva új barátaid lettek. Engem “nem mertél felvállalni” mások előtt. Csak chateltünk. Aztán lassan az is elmaradt. Nagyon más lettél már. Teljesen megváltoztál. Annyira fáj ez látni, hogy régi éned helyét egy új vette át akivel én már nem állok semmilyen kapcsolatban. Hallok rólad dolgokat. Tudom, újra együtt vagy azzal a fiúval. Boldog vagyok, mert tudom, hogy most te is mennyire az vagy. Téged biztosan nem érdekel mi van velem. De én nem tudom elengedni a barátságunkat. Hiàba össze téptem az összes leveled, az emlékeket nem sikerült kitörölnöm a galériámból. Gyakran vissza nézem. Hiányzol! Ha jóban lennénk ezt egy levélben írtam volna le neked ahogy szoktuk régen, de már nem teszem. Szóval leírom ide. Boldog Születésnapot!

[perfectsadpain]

Üzenetem a testhez 2.0

Az előző posztban már kifejtettem az álláspontom, és most jöhetnek a saját tapasztalatok.

A kapcsolatom a testemmel még egész hamar úgy 12éves koromban megpecsételődött, amikor egy kisebb abúzus áldozata lettem, egy számomra teljesen ismeretlen, kb.30as férfinak hála(nem ez nem olyan metoo poszt akar lenni), tehát innen számítom a testem és az én kapcsolatom megromlását. Persze ahogy sok nő is állítja először időbe telik felfogni mi történt, engem speciel annyira lesokkolt hogy csak képkockák maradtak meg, amik éveken keresztül ugrottak be, tű hegyes sziklákként, egy egy elmélázó gondolat folyamban. És csak 4évvel később voltam képes elmondani a szüleimnek hogy mi is történt. Mert egészen addig magamban kerestem a dolog kiváltóját.

Persze mire betöltöttem a 13.életévem ledúrattam a hajam, csak fiús ruhákban voltam hajlandó utcára lépni, és csak ettem, és ettem, és megint csak ettem. Utáltam magam, a testem, a lelkem, a hasamon és a melleimen megszakadt bőrt amit a túl gyorsan felszedett kilók okoztak, mindent utáltam magamban. És persze a kiskamasz társaim gúnyos megjegyzései is úgy égtek a dobhártyámba hogy bármikor feltudtam őket idézni, ha önmarcangoláshoz támadt kedvem. Elég hamar megismerkedtem a fizikai fájdalom okozásának minden formájával is, viszont először még csak figyelem felhívásként szolgáltak a kis piros csíkok az alkaromon. Amik mára szinte már teljesen eltűntek, viszont a társaim megvető pillantásai és a tudat hogy még így sem érdekeltem senkit, sokáig gyötörtek még.

A középiskolás életemet 160 centisen közel majd 80 kilósan kezdtem meg, rövid hajjal, bő pólókkal, és nagyon csúnya bőrrel. Majd jött a felismerés hogy én nem leszek soha elég jó senkinek, és az volt a baj hogy akkor még nem láttam előre hogy magamnak tényleg sohasem. Aztán jött az első nagy szerelem, megcsalt, kidobtam, vágni kezdtem magam. Mire gondol egy nő ha megcsalják? Hát arra hogy nem elég jó, nem kívánatos, nem szép, szerethetetlen. És basszátok meg tényleg úgy éreztem magam mint egy darab szar. Olyan végletekig jutottam el, ameddig senkinek sem lenne szabad..vágtam én a hasam, a karom, a combom, néha még a melleimet is... mindent ahol zsír volt, ahol az a töménytelen gusztustalanság, amivel nem akartam együtt élni többé. Persze a vagdosást soha nem hagytam abba, de elkezdtem fogyózni.

Edzedtem a rubint rékával napi háromszor, és 100-150 kalóriákat ettem(tudjátok mifér bele annyiba?). Mondanom sem kell kb 2hónap alatt leugrott rólam 20 kiló. Mindenki dícsért, hogy milyen jól nézek ki, pasik fütyültek utánnam az utcán, hihetetlenül jól esett, hízelgett a lelkemnek. Aztán elájultam, egyszer, kétszer... háromszor.

Az orvosok nem találtak semmit. Hogy is találtak volna... pontosan tudtam hogy mi itt a probléma, nem volt erőm felemelni egy pohár vizet, minden gondolatomat a bevitt és a leadott kalóriák tették ki. A sokadik rosszul létem után, valahogy muszáj volt döntenem, vagy korház, vagy pedig össze szedem magam.. és eszek.

Sokáig sírtam evés után, vagy előtt.. mert egyszerűen nem tudtam magamba erőltetni az ételt. Teljesen megundorodtam az egykoron számomra a világot jelentő élvezettől.

Hónapok teltek el így, hol nem ettem, hol pedig csipegettem, majd egyszer csak felzabáltam 2-3 ezer kalóriát egy ültő helyemben. És 5 perccel később már a wc felett görnyedve adtam ki magamból mindent, a bűntudat miatt, a félelem miatt, azért mert nem szerettem magam.

A fogyásom után kb egy évvel lett egy kapcsolatom is. Bár magammal sem voltam még kibékülve, neki vágtam az ismeretlennek, és kézzel lábbal próbálkoztam a legjobbat nyújtani. Meggondolatlan voltam, naív, és egyáltalán nem szerelmes... csak megfelelni vágyó. Betegesem vágytam rá hogy valaki végre szeressen, és én is szerethessek.

Ideig óráig szép és jó volt minden, kezdtem megnyugodni, elfogadni a helyzetet, és rejtegetni azt hogy igazándiból egy cseppet sem vagyok megelégedve.

Életemben ezzel a pasival volt először intim kapcsolatom, és azt hittem ez a világ, hogy ennyi amit az élet nyújtani tud nekem.. egy cseppet sem kielégítő, eldeformált valami, amit vagy elfogadok vagy menekülök. De féltem menekülni úgy hogy maradtam. Egy kapcsolatban amiben elvárásokból még nagyobb elvárásokba estem. És amikor szerencsétlen tökikémnek nem szuperált a szerszám, én lettem az oka. Mert így meg amúgy nézek ki, így meg amúgy viselkedem. Túl rámenős vagyok, hogy neki csak ez meg az a póz a jó.. és bizony ám bele mentem olyan dolgokba ami cseppet sem volt kedvemre, és sokszor még fájt is, volt hogy aktus után félórákig csecsemő pózban feküdtem és a belül érzett fájdalomtól levegőt is alig bírtam venni... folyt a könnyem. De én voltam a hibás, és tényleg el is hittem hogy valóban én vagyok a hibás. A kapcsolat alatt visszatértem a zug evéshez, az önbántalmazáshoz... és felszaladt pár kiló is. Aztán megkaptam azt amitől a legjobban féltem; "ugye azt tudod hogyha meghízol én szakítani fogok?" Eltört minden, egyszerűen rühheltem magam, a lányt aki vissza nézett rám a tükörből, szembe köptem, féltem újra egyedül maradni.

Hosszú, fárasztó hónapok eredménye volt hogy kimertem mondani: itt a vége.

Azóta eltelt sok idő, rám talált valaki, aki mellett önmagam lehetek, szerethetem és ő is szeret, és nem köti a szeretetét testi tényezőkhöz. Szépen türelmesen várt rám, és arra hogy megnyíljak neki, és nem ijesztette el az oly sokszor rám törő sírógörcs a szeretkezések után. Hisz utáltam magamon minden négyzet centimétert. Ő pedig imádott, és megvígasztalt.

Lassacskán kezdem megtalálni önmagam, és igazán hálás vagyok annak a nőnek akit ma a tükörben látok, hogy mert kockáztatni, és váltani, és tűrt, és szenvedett, csak azért hogy én ma, megerősödve és egy könnycsep p nélkül tudjam ezt ide leírni. Köszönöm.

#torokluca #saját magam #saját érzés #saját írás #az életem #életem #fogyás #fogyokura #fogyókúra #sikerülni fog #bulimia #szerelem #igaz szerelem #ismerd meg önmagad #ne félj #félelem #fiúk #pasik #férfiak #szomorúság #túl vagyok rajta #megerősödtem #már nem fáj #myself #self love #seggfej #segítség #kérj segítséget #a testem #szeretem a testem

[earthaphoebus-blog]

A szüleimnél voltam, ahol leánykoromban nőttem fel. Otthonos, de kis lakásban laknak. Mint egy kis menedék a világ elől. Olykor ide menekülök, ha ki szeretném fújni magam. Úgy látszik ezt sem hagyják, mert volt egy fazon, nevezzük F-nek. Hogyan talált ide nem tudom, talán valakitől kapott egy fülest, hogy most itt vagyok és címet is kapott. A barátom kollégája volt, akivel nem is igazán bírták egymást. Sőt, eddig abban a hitben voltam, hogy engem sem kedvel, ahányszor találkoztunk, félvállról köszönt vagy még úgy sem.   Erre most idejön, azazhogy, becsöngetett. Kissé meglepődtem, hogy ő volt az, nem az ő érkezését vártam. Mit akar? Normális ez? Meg a szüleim is otthon voltak és mit fognak ehhez az egész helyzethez szólni egyáltalán? E gondolatok suhantak át a fejemben. Azzal tisztában voltam, hogy biztos nem fognak elárulni. Mindegy, felinvitáltam és elkezdtünk beszélgetni egy pohár bor mellet. Eközben szüleim a másik szobában voltak. Rám mosolygott, én meg valamiért majdnem elolvadtam. Az biztos, hogy ha nem a konyhában lettünk volna és nem lett volna senki ott, tutti rávetettem volna magam. Nem is értettem saját lelkesedésem F iránt, mert utáltam, gyűlőltem ezt az embert a nagyképűsége miatt, tökre nem az esetem. Úgy néz ki, mint Freddy Mercury. vagy, mint egy kétkezi szakmunkás. Bár talán közrejátszott az is, hogy a barátommal megromlott közöttünk a viszony. Már szinte nincs szerelem, se szenvedély, a részemről legalábbis, meg az ővéről se nagyon. Erre idejön F és elkezdi nekem csapni a szelet. Mert mi másért áll le velem csevegni egy pasi. Nagyon nem is emlékszem mit is beszéltünk egymással, mert teljes melankóliába estem, működött a kémia.  Ezt az állapotot a telefonom csörrenése törte meg. A barátom volt az:

-          Szia, most indultam a  busszal az állomástól, 15 perc és ott vagyok. – Mondta a pasim, aki legyen G.

-          Rendben majd várlak, csöngess, ha ideértél. Csók.- mondtam én, lelkesedést imitálva, de gyülöltem, ha idejön, mert mindenkinek vissza kellett magát fogni, nehogy megsértsük a kiskirályt.

-          Csók, szia – és azzal letette a telefont. Euforikus állapotomboól  kizökkentve, csalódottan konstantáltam a

helyzetet, hogy ebből most nem lesz semmi és kitudja mikor lesz újra ez a lehetőség. Mondtam F-nek, hogy nagyon röstellem, de sajnos mennie kell. Láttam rajta, hogy nem örül a hírnek, de megértő volt. Nyilván ő is tudta, hogy nem ideális pillanat. Izzót a szemében valami, mintha egy fényreklámcsík jelezné, hogy mennyire akar engem. Ilyet sem éreztem már mióta.  Végre valaki felfigyelt újra rám, még akkor is, ha csak holmi prédának tekint és mikor elkap, már nem is lennék érdekes többé. Ezek a gondolatok röpködtek fejemben, mikor lekísértem a lépcsőházban. Elköszöntünk egymástól és megcsókolt. Ekkor én robbantam magamban és eljátszottam mindenféle kéjes gondolattal. Azután elment az egyik irányba én meg néztem utána a kaputelefonnak dőlve a hátammal, üresen. Mikor is, megjelent a barátom..

-          Nem vagyok normális. – gondoltam magamba..

#románc #álom #vágy

[hericsu]

Úgy érzem, hogy az örökké tartó szerelem helyett az örökké tartó fájdalom talált rám.