Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 10.
Most, hogy egy hónap pihenőt adtam magamnak:
Kámpinkáutolok! Már akkor is pinkfloydos lehettem, mikor még sejtelmem se lehetett róla. Megboldogult édesapám szalagos magnófelvételei, a kor voriuzartsztjai ellenállás nélkül jutottak el gyermeki elmém legmélyére, s ezek – a tudatosság és az ellenállás teljes hiányában – audio kodekek formájában települhettek a friss operációs rendszerre. Aztán 15 évesen meg már a teljes diszkográfia ott állt kazettákon. Forrásom Vince Miki osztálytársam, aki lovagi küldetésként a Videoton Oktatási Központ könyvtáráig merészkedett, ahol a helyi bakelitgyűjteményt privatizálta számunkra csekély forintok ellenében – „legálisan”. A zenekar mélyebb ismerőjeként kb. mindent sikerült már átgondolnom velük kapcsolatban, kezdve Syd Barrett ikaroszi szárnyalásától, a Gilmour-Waters tengely kreatív / pusztító jelenségén át, a méltatlan szakításig. A jelenből, a pszeudók korából nézve a legszánalmasabb ez utóbbi. Gondoljunk csak bele, ezek az arcok 1985-87-ig pereskedtek a Pink Floyd névért, funny, weird floyd. A kilencvenes évek elektronikus zenei forradalma is megteremtette a kor pinkfloydját – talán erre szoktam hivatkozni – a The Orb nevű, kevésbé botrányos történetű, ám hősi történeteket nem nélkülöző banda formájában. A The Orb életmű, főleg, hogy itt nem ugrottak egymás torkának a közreműködők, lényegesen nagyobb, mint a Pink Floyd, viszont ők végig maradtak az undergroundban – nincs Dark Side of the Moon-juk, de van Back Side Of The Moon című zsenijük. Ezúton felhívnám a figyelmet, hogy a Hold sötét oldala csak annyiban misztikus, amennyiben így jönnek létre a csodás látvány jelentő holdfázisok. Ellenben a Hold túlsó oldala – ami ugye nem feltétlen sötét, csak soha nem látjuk – na, az egy tudományos téma, mi több, rejtélyes is, apropó, léteznek laposhold-hívők?
Back to The Orb. Idővel már annyira szabaddá váltak, hogy – kb ott az Orbsessions körüli kétezres évtizedben – gyakorlatilag bármit eljátszhattak, összegyúrhattak, szétkaphattak – működött. Még egy megjegyzés: ha úgy vesszük a The Orb ikaroszi sztorija: a The KLF. A másik zenetörténeti hősköltemény – ha nem érted miért, watch this movie.
A The KLF alapítója Jimmy Cauty és Bill Drummond volt 1988-ban (1992. február 12. lett a vége, az a bizonyos Extrem Noise Terror-ral közös vaktöltényes őrület a Brit Awards-on). Párhuzamosan ezzel zajlott a The Orb indulása is, az alapító szintén Jimmy Cauty illetve: Dr Alex Paterson, szintén 1988-ban. A szakítás 1990 áprilisa. Addigra azonban a The KLF – Chill Out albuma (mely ma műfaji címkeként, mit címkeként, a köznyelvben életérzés szinonimájaként van jelen) és a The Orb – A Huge Ever Growing Pulsating Brain That Rules From The Centre Of The Ultraworld EP-je lerakta a modern kori ambient, ambient-house alapjait, elindítva egy hatalmas történetet, megváltoztatva sokak a zenéhez való hozzáállását.
A kétezres évek nagy szálldosásának vége felé, 2010-ben jelent meg David Gilmour és a The Orb (ami ekkora már a Patterson-Fehlmann kettős) közös albuma a Metallic Spheres. És itt jött be, mint öreg pinkfloydosként a problémám Gilmour végtelen és sokszor geil gitárszólóival (és nem vagyok se Waters- se háborúpárti). Két 28 perces (Metallic Side) és két 20 perces (Spheres Side) műben kerülgette egymást a két pólus, voltak szakaszok, amikor működött a kollázs, de sajnos sokszor meg nagyon nem, az ízek bántóan szétváltak. Szerintem a megjelenése óta egyszer nem hallgattam újra, míg a két fél klasszikusaival ezt rendre megtettem.
Metallic Spheres In Colour címmel jelent meg szeptember végén az album újragondolt, tulajdonképpen remixelt változata. Megint két oldal, Seamless Solar Spheres Of Affection Mix és a Seamlessly Martian Spheres Of Reflection Mix, mindegyikük elfelezve, összesen négy Movement-re.
Azt hiszem, ennél jobbat nem is tehettek volna MS-szel. Ez se lesz ott a kedvenc tíz The Orb lemezem között, de ez inkább a többi csúcsteljesítmény „hibája”. Van az úgy, hogy a főzelék nincs még kész, alá kell gyújtani és keverni rajta párat – itt most ez történt, és Gilmour kicsit hátrébb került, pont a helyére. Na de közben meg néha olyan szintisustorgást hallani, ami a Floyd – Wish You Were Here albumának Rick Wright-os gerjedelmeire hajaz, a Movement 3 legnagyobb pimaszsága, mikor – és ezt tuti, hogy „a Patterson” csinálja – öt perc körül, a tétel közepén megszólal az egyik legfontosabb PF mű, a Set the Controls for the Heat of the Sun gitár és dob etno témája, persze aláteszi – jó mélyről indítva – az eredeti basszustéma sündörgős, „én csak éppen erre jártam”-szerű variánsát, majd a dub kap egy jazzy-gellert, és elragadja egy tipik-orbikus szintetizátorhullám. Aztán Gilmour, a tar luna(tic)latinlaver, a holdsarlón lógatvaláb pilinckázza le a befejezést. A Movement 4, na az megint néha geil, de biztos, hogy sokaknak meg az lesz a kedvence.
Továbbra is mesterek nyomdokain lépdelve, cEvin Key folytatta a Skinny Puppy-tól privatizált sorozatát, mely leánykori nevén Back & Forth. Ezzel a címmel jelent meg a SP saját kiadású debut EP-je 1984-ben. Ötven példányban akarták kiadni a srácok, de csak 35 készült el – van ez így. Tekersz? Szóval, a sorozat első eleme a legendás EP volt. Nyolc évre jelent meg a Back and Forth Series Two, mely tartalmazza az ősanyagot, meg élőket, remixeket – döbbenetes energiájú, örök ipari darab. És innentől egy retrospektív válogatássorozat vette kezdetét, A Brap: Back and Forth Series 3 & 4 dupla, majd a Brap: Doomsday: Back and Forth Volume 5: Live in Dresden remekül mutatják, hogy a SP élőben varázsol igazán. A hatoson már találunk cEvin Key szólókat és kollabokat, a hetes az utolsó Skinny Puppy által jegyzett,a Last Rights és a The Process albumok extráiból. A 2018-as Brap and Forth Vol. 8-et már Key jegyzi, 83-85 között rögzített demókból. És akkor elérkeztünk a mába, mert megjelent a bRap and fOrth, vol. 9!
cEvin: A bRap and fOrth 9 a legkorábbi felvételeim gyűjteménye, amelyeket nemrég fedeztek fel egy 4 számos kazettán. A legtöbb 1985-ből származik a hírhedt "bites" apartmanból, néhány későbbi. Szállj be az időkapszulába! Megvolt. Csodálatos! Olyan, mintha lenyomatokat kapnánk a a történelmi download-ról, Dwayne Goettel elméje, amit Kevin Crompton lemodellezett, és nem félt használni, finomhangolni, kiterjeszteni. Mi több, sétálhatunk benne, különféle időket és velük közös tereket aktivizálhatunk, melyek közös emlékeik összeolvadt felhőiként ölelnek. Az egyik ilyen kedvenc téridő elme-clusterem a Sonic Interlude volt. Minden hímbozorgányos frenchkanadai kvantumvudu dacára, azért cEvin fél kézzel akkor is egy indusztriál-rockbanda dobosa, főleg az 1985-ben. Így összességében olyan ez, mint egy Skinny Puppy válogatás átszűrve a dragon experience-i elektronikába, csillogóan tisztára polírozva, újraszínezve.
Olvasom a Discogs-on, hogy Dash Rush Lars Hemmerling-gel közös pszeudója (volt 2011-ben), a LADA. LArs + DAsha, érted? LADA. Dolgok, amiket felesleges tudni. Pedig kedvelem a hölgyet, akit egy Sztrugackij novellából szalasztottak, majd gyakorlatilag elzavartak a Zónából, mert minden szentivánéjen hangos ambient-performance-t tartott boszorkánykocsonyán játszva.
Contemplating – elgondolkodva, új, ötödik albumának címe. Türelmes elektro-ambient, nagy szünetekkel, mély terekkel, szelíd, gyógyító jin-erőkkel teleszőve, mely szálakat Dasha kezei pergetik fonatukba. Az album a chemnitz-i Raster-nál, Carsten Nikolai kiadójánál jelent meg.
Azt hiszem, kicsit szerelmes vagyok Lukács Kati hangjába – megint – bár a hölgy bandájában hasonlóan mély tisztelettel viseltetek Kistáskási Valentina, ütemekből doktorált multidrámmerina iránt is. Szóval itt az új, már nyár közepén beígért Vanishing Twin album, Afternoon X címmel, borítóján egy összefércelt könnyező E.T.-vel. Nem mesélem el újra a bandanév alapítás történetét – akit érdekel, wikizze ki! – de az akkor is érdekes, hogy sztálinoid tempóban tünedeznek el a tagok, és mára egy neutroncsillaggá látszik sűrűsödni ez a hármas.
Az olasz csizma tűsarkában született Valentina Magaletti a doboknál, a japó Zongamin, aka Susumu Mukai hozza azt a basszust, ami néha portisheadien pulzál, szívkamráig hatolva dubban. Cathy Lucas pedig, aki körül forog a színpad, a különvilág, a mesterkedve manipulált eredetisége csavarodik követhetetlenül egymásba hajló rétegekeibe omolva, süllyedve, Vale meszkalinhangon csörgetett üvegkristályaival, elferdült, lusta délutánok elmosódó emlékeivel kibélelve szatén.
A Delsin Recordings egyik legszínesebb és legkevésbé vonalas alkotóművésze Samuel Van Dijk már ötödik albumát jegyzi, ami szintén kivételes teljesítmény az elektronika ezen bugyrában, pláne, ha visszaemlékszünk az 2021-es Spiritual Machines LP-re. Pontosabban VC-118A teszi mindezt. A Waves of Change egy nagyon finoman hangolt idm-techno, mely hol a glitchy, hol az ambient, dub vagy deep jelzőkkel finomítható irányokba hajlik. A hangsúly a „hajlik”-on van, nem igazán vannak ugyanis éles, karcos elemek, minden lekerekített és íves, elliptikus pályán mozog. Vannak szikárabb, metronómikusabb darabok, s azok is erőlködés nélkül haladnak tova az örökmozgás útján. Azért pontos a névadás, mert a Waves of Change-et tényleg áthatja a zen által (közben) megfigyelt örök változó, a dinamikus harmónia egyensúlya.
Az a nagy rózsaszín szív eléggé fáj a szememnek. Mondjuk a 2020-as Rijia meg Soma albumok borítói se voltak szépek. Ennek legalább a textúráján el lehet… Jay Glass Dubs aka Dimitris Papadatos, korunk jeles dubpreparátorának (mondd ki ötször!) sokszereplős unreality-je a szerelem körül forog, nyilván ez önéletrajzi ihletésű és megtörtént események alapján forog a színpad, csak neked, a tévékettőn, tizenkilencnullanullakor. A You Would Love Me Now albumon hallhatjuk a Mouse On Mars session-jeiből ismerhető Louis Chude-Sokei-t, Maria Spivak-ot, Richard Youngs-t, x.ypno-t, Christina Vantzou-t, és a végére hagytam, Marcella Suring-et, holland rádios dj, producer, label tulajt – na vele két track-et jegyez JGD. Csak, ha Marcella hangjából ilyenek hozhatók ki, akkor egyértelműen pályát tévesztett. Vonnegutosan, ez már csak ilyen, s amíg ezen töprengek, Jay Glass már Marcellával a Group Rhoda barokkjára gavottoznak, ide rántva a jelenbe az Out Of Time - Out Of Touch sodrását 2012-ből. A You Would Love Me Now az Extended Techniques label legelső kiadványa, talán ezzel magyarázható, hogy az amúgy ismert szerző „szívecskése” nem érhető el a Spotify-on.
How To Break a Break? – biztos ez volt az alapötlet a háromszámos MHVA3, azaz Modern Hypnosis Various Artists EP-re, mielőtt Pugilist (Alex Dickson, Ausztrália), Henry Greenleaf (UK) és EBB (Guy Smith, Új Zéland) urakat megvitorláztatták a Brit Nemzetközösség vizein.
Amszterdami a label (Will & Ink), amszterdami Yaleesa Hall is, aki a számozott Cullen-ek után második kislemezét jegyzi idén. A címadó Newman a dance-sláger, és annak két másik oldala a rubik kockáról is, úgy szaladnak át rajtunk, mint tornádó a Németalföldön. Az old school elemekkel, már-már nyomokban kraftwerki elektro-trance pulzálásokkal erre-arra billentett breakbeat trackek húzása változatos, könnyed és lendületes, már-már elegáns – underworld disco frequency, slow high energy.
Clay Ruby a wisconsini Madisonban született, de a család szindarinista vallású, és az ősi hagyomány szerint harondoriak, egy a Harad-út menti névtelen kis faluból származnak. Így tehát a Burial Hex néven alkotó Clay-nek ösztönös vonzódása van a gomolygó füst, kihalt sírkertek, halott csontok, templomi orgonák, hervadt virágok és ködös novemberi hajnalok iránt. A képen a művész a csókakői római katolikus templomban varázsol, búcsú idején – a környéken erős – Szentkorona Szövetség és néhány átszellemült várbarát meghívására, 2011-ben.
A most megjelent In Hiding a harmincötödik Burial Hex lemez húsz év alatt, és csakis a mindenütt ott érezhető tündelobbival magyarázható ismeretlensége, elfátyolozottsága. Vagy, hogy néha a kevesebb, több - sebaj! Ugyanis az In Hiding egy újrakevert válogatás a második évtized legjobbjaiból, a Cold Spring Recordings fagyos kezeiből.
Akinek minden fekete vagy fehér, nézegessen terápiás célokból Alva Noto lemezborítókat! Tudnám ajánlani a legújabbat – aminek olyan szexi a neve, mint Elon Musk n-edik számú gyerekéé – a Hybr:ID II, ami a 2021-es első folytatása. Szóval szürkével támad a fekete és a fehér a borítóról, meg konkáv és konvex sokszögekkel.
Ezek a lemezek Carsten Nikolai földalatti, valahova Berlin külsőre, 5-7 emelet mélyre telepített laborjaiban születnek. Attól ilyen elképesztően vegytiszták, sterilek, hajszálpontosak és hibátlanok. Pedig Nikolai nem is Nikol AI – meglesz az. Addig is, Carsten magának tölti ki a számlát, azaz a Hybr:ID II is saját kiadójánál, a Noton-nál jött ki.
Inkább érdekesség, semmint a hónap lemezeinek egyike: Elizabeth Parker most megjelent válogatáslemeze, a Future Perfect. Nem igazán bír apropóval, annál inkább zenetörténeti értékkel, Elizabeth Parker a legendás BBC Radiophonic Workshop csapatának egyik tagja volt 1978 és 1998 között A kései jelen tehát egy újabb korai elektronikus pionírról emlékezik meg, kik között egyébként igen sok az xx-es kromoszómájú, gondolom, a sok ismeretlen miatt.
A zeneileg mindig nyüzsi Al Wootton (a Holy Tongue mezében is felbukkan még) az ASC galaxisa környékére kormányozta magát a kanadai Priori aka Francis Latreille társaságában. Semmiféle epigonkodásban ne reménykedj gonosz, rosszindulatú olvasó, Deadboy Allen ezúttal se veszejti el harcát az ismeretlen kutatása közben, kivételes arányérzékének újszülöttjeit a Traxelektorban keresd! A hazai pályán (Trule) megjelent Flaw EP borítóját láthatóan megint Allen firkantotta fel.
Marc Richter szólóprojektje a Black To Comm a lassú, pontos, kíméletlen sújtás zenei megfelelője. Nem ragoznám, álljon itt Herr Richtertől egy idézet: „Nemrég rájöttem, hogy a kompozícióm nem túlságosan különböznek attól, amit az AI szoftverek csinálnak manapság – különösen, ha a mesterséges intelligencia hallucinál” – és a Te lelkeddel! Az At Zeenath Parallel Heavens album a bámulatos Thrill Jockey Recordingsnál jelent meg New Yorkban.
Polygoniáról akkor beszélünk, ha egy szög több szöggel él házaséletet. Nem, sajnos nem. Lindsey Wang, Münchenben élő multidiszciplináris zenész-alkotóművész nevezi így projektjét. Misztikus hangzásvilág, organikus, összetett ritmika mozgatja, mely bármikor átcsúszhat technoba, elszállhat downtempóba, átlényegülhet etnoba, de természetközeli hangzását mindig megőrzi. Az ötszámos Otro Mundo EP a párizsi Bambe Recordings kiadványa.
Megjelenések:
Alva Noto - Hybr:ID II [2023, Noton][LP]
Ana Quiroga - Azabache [2023, Houndstooth][LP]
Black To Comm - At Zeenath Parallel Heavens [2023, Thrill Jockey][LP]
Burial Hex - In Hiding [2023, Cold Spring][LP]
cEvin Key - bRap and fOrth, vol. 9 [2023, Artoffact][LP]
Dasha Rush - Contemplating [2023, Raster][LP]
Elizabeth Parker - Future Perfect [2023, Trunk][LP-Comp]
Jay Glass Dubs - You Would Love Me Now [2023, Extended Techniques][LP]
Khidja - Transmissions Part 2 [2023, Malka Tuti][EP]
Luke Slater & Dubfire - The Dissent [2023, Mote-Evolver][EP]
Polygonia - Otro Mundo [2023, Bambe][EP]
Priori & Al Wootton - Flaw [2023, Trule][EP]
Offspot Data
Jay Glass Dubs - You Would Love Me Now [2023, Extended Techniques][LP] - bandcamp link
Traxemle
Rejtegeti szépségét a falánk tekintetek elől az orosz névtelen szuperszexi gépnő – írja címoldalán az Origo. Machine Woman kapcsán, kiről utolsó emlékünk a precovid érából When A Machine Cries, You Get Petrol EP megdönthetetlen igazsága. Az ismeretlen gépnő, Anastasia Vtorova most egy lényegesen mélyebb téma felé közelít új, ötszámos EP-je címében: When Elegance Becomes Violence, melynek igazi mélységeit a Traxelektorban meghallgatható I Received Your Email Today fedi fel igazán.
Traxelektor 2023 10 Spotify Playlist - link
(67/72, 5:30/6:45, 93%)
Traxelektor Playlist 2023 10
Alva Noto - HYbr-ID Ectopia Removing Infinities [Hybr:ID II, Noton]
Alva Noto - HYbr-ID Ectopia Singularity [Hybr:ID II, Noton]
Ana Quiroga - Inner City Light [Azabache, Houndstooth]
Ana Quiroga – Wallada [Azabache, Houndstooth]
Ana Quiroga - We, The Witches [Azabache, Houndstooth]
Ana Quiroga - Where It Begins [Azabache, Houndstooth]
ASA - Inconsciente Alfa [Radial, Raster]
Black To Comm - On the Grass Her Shoes of Deer-Skin [At Zeenath Parallel Heavens, Thrill Jockey]
Black To Comm - Steep Thy Plumage in His Sweetness [At Zeenath Parallel Heavens, Thrill Jockey]
Brendon Moeller - Exodus [Pathways, Constellation Tatsu]
Brendon Moeller - Movement [Pathways, Constellation Tatsu]
Burial Hex - A Kiss To Birth The Rotted Sun [In Hiding, Cold Spring]
Burial Hex - Backwards Curse [In Hiding, Cold Spring]
Burial Hex - Of Roses, Astronomers & The Falsely Accused [In Hiding, Cold Spring]
cEvin Key - Ambient World Christian [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact]
cEvin Key - Help Me Good [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact]
cEvin Key - House Tried to KILL ME [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact]
cEvin Key - Sonic Interlude [bRap and fOrth, vol. 9, Artoffact]
Dasha Rush - Hans Rivers [Contemplating, Raster]
Dasha Rush - Llight and Dust [Contemplating, Raster]
Dasha Rush - Summer Photons [Contemplating, Raster]
Eivind Aarset & Jan Bang - Fire Dancer [Last Two Inches Of Sky, Punkt Editions]
Eivind Aarset & Jan Bang - Minute Warning [Last Two Inches Of Sky, Punkt Editions]
Eivind Aarset & Jan Bang - Seraphine [Last Two Inches Of Sky, Punkt Editions]
Elizabeth Parker - The Killing Skies [Future Perfect, Trunk]
Henry Greenleaf - Stopper Knot [VA - MHVA3, Modern Hypnosis]
High Lonesome Sound System - Waiting for the Lights (Tribal Remix by Anatolian Weapons)[Sound Metaphors Remixed Pt. 1, Bless You]
Hoavi - Phase 7 [Phases, Gost Zvuk]
Holy Tongue - Dey Sey [VA - Holy Tongue, Beatrice Dillon, Lamin Fofana, LABOUR, Honest Jon's Records]
Jay Glass Dubs - You Would Love Me Now [You Would Love Me Now, Extended Techniques]
Jay Glass Dubs feat. Marcella - Waltz [You Would Love Me Now, Extended Techniques]
Jay Glass Dubs feat. Spivak - Narcissus [You Would Love Me Now, Extended Techniques]
Jlin - Obscure [Perspective, Planet-Mu]
Khidja - Osm to Kbn [Transmissions Part 2, Malka Tuti]
Khidja - Under Stressure [Transmissions Part 2, Malka Tuti]
Khidja feat. Tamir Hassan Chen - Laid Back [Transmissions Part 2, Malka Tuti]
Labour - Etu Keur Gui Part 2[VA - Holy Tongue, Beatrice Dillon, Lamin Fofana, LABOUR, Honest Jon's Records]
Lamin Fofana - Niary Ngorong (Itinerant Mix)[VA - Holy Tongue, Beatrice Dillon, Lamin Fofana, LABOUR, Honest Jon's Records]
Luke Slater & Dubfire - The Dissent [The Dissent, Mote-Evolver]
Luke Slater & Dubfire - The Sonic Assassin [The Dissent, Mote-Evolver]
Machine Woman - I Received Your Email Today [When Elegance Becomes Violence, Delsin]
Michal Wolski - Unfolding [Unfolding, Southern Lights]
Nihiloxica - Postloya [Source Of Denial, Crammed Discs]
Nihiloxica - Source of Denial [Source Of Denial, Crammed Discs]
Nihiloxica - Trip Chug [Source Of Denial, Crammed Discs]
Polygonia - Never Have I Seen… [Otro Mundo, Bambe]
Polygonia - Otro Mundo [Otro Mundo, Bambe]
Priori & Al Wootton - Leniency [Flaw, Trule]
Priori & Al Wootton - Mud and Exhaustion [Flaw, Trule]
Priori & Al Wootton - The Bell With The Wooden Tongue [Flaw, Trule]
Pugilist - Flip Trix [VA - MHVA3, Modern Hypnosis]
She Spread Sorrow - Queen of Guilt [Orchid Seeds, Helen Scarsdale Agency]
She Spread Sorrow - Star [Orchid Seeds, Helen Scarsdale Agency]
Spivak - Mid Week Ritual [You Win Again, Ecstatic]
Spivak - No Place Like Paphos [You Win Again, Ecstatic]
Sven Väth - Mystic Voices (Benjamin Damage Remix)[Catharsis Remixes, Cocoon]
The Disciples - Overflown (Easy Flight Mix by Anatolian Weapons)[Sound Metaphors Remixed Pt. 1, Bless You]
The Orb & David Gilmour - Flat Side Seamlessly Martian Spheres of Reflection Mix Movement 3 [Metallic Spheres In Colour, Sony]
The Orb & David Gilmour - Round Side Seamless Solar Spheres of Affection Mix Movement 1 [Metallic Spheres In Colour, Sony]
The Orb & David Gilmour - Round Side Seamless Solar Spheres of Affection Mix Movement 2 [Metallic Spheres In Colour, Sony]
Vanishing Twin - Afternoon X [Afternoon X, Fire]
Vanishing Twin - Lazy Garden [Afternoon X, Fire]
Vanishing Twin - Lotus Eater [Afternoon X, Fire]
Vanishing Twin - The Down Below [Afternoon X, Fire]
VC-118A - Glub [Waves Of Change, Delsin]
VC-118A - Motherboard [Waves Of Change, Delsin]
VC-118A - Replace Image [Waves Of Change, Delsin]
VC-118A - The Deep [Waves Of Change, Delsin]
VC-118A - Ufonic [Waves Of Change, Delsin]
VC-118A - You [Waves Of Change, Delsin]
Yaleesa Hall - Newman [Newman, Will & Ink]
Yaleesa Hall - Shanks [Newman, Will & Ink]
3 notes
·
View notes
Aladdin felszabadítja Dzsinit
Olyan hihetetlen ez az egész.
Az első írásomat, ami vállalható volt azt neked írtam. Nem is neked, a hiányodnak. A hiányodról. A zavarról, ami bennem volt, hogy szó nélkül eltűntél.
Engem meg ott hagytál. Egy álmodozó lányt, aki bármit megtett volna érted.
És én folyamatosan írtam, kerestelek, mert nem akartam elfogadni, hogy minden szó nélkül eltűnsz az életemből úgy, hogy előtte éjszakákat beszélgettünk át.
Utána eltelt egy pár hónap, amikor néha még rád írtam, hát ha nem jött össze a másik lány és mégis én kellek. Szánalmas, nem? Én is tudtam, mégis megtettem, mert reménykedtem.
És utána telt az idő, én meg tollat ragadtam, hogy túllépjek a hiányodon. Viszonylag hatásos volt. Nem gondoltam rád. Akartam, hogy írj, de nem vártam rá.
Eltelt két hónap és ez is múlni kezdett. Akkor dobták ki a barátnőmet hasonlóan normális lezárás nélkül.
Mi sosem voltunk együtt, de több hónapon keresztül beszélgettünk és mindent elmondtam neked, mert bíztam benned. Ő is így tett ezzel a sráccal, csak kevesebb időt voltak együtt és tényleg jártak.
Igyekeztem segíteni a barátnőmnek, mert nagyon padlón volt, akárcsak én.
Két hét múlva épp ezzel a barátnőmmel kávéztam és ő mondta, hogy bulizni akar, végre élni. Aznap pont hivatalos voltam egy buliba, elintéztem, hogy ő is jöhessen.
És ironikus, mert épp úgy éreztem, hogy nincs szükségem pasira. Sok volt a negatív tapasztalat körülöttem.
Aztán pont ilyenkor jelent meg az a bizonyos ember, aki megváltoztatta az életemet. Ennek a bulinak már 2 éve és négy napja. De aznap este már úgy mentem haza, hogy meg fog változni az életem. Így is lett.
Találkoztam azzal fiúval, akire érdemes volt várni, aki miatt megértettem, hogy mi volt veled előtte ez a fél év.
A másik felem, a jobbik felem. Nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretem, de nem is kell. Ma páratlan nap van, úgyhogy ő is tudja, hogy ma én szeretem jobban őt. De ez a mi kis saját dolgunk.
És ezelőtt pár héttel, - a sors iróniája - hogy eltűnt a cicád.
Kiskorom óta mindig volt cicám és tudom, milyen, ha eltűnik és belül megszakad a szíved. Ezért is határoztam el, hogy amikor megyek a második anyukámhoz, akkor körbenézek, mert az ő környékükön tűnt el a cicád. Természetesen te pont akkor voltál arra és találkoztunk. Beszélgettünk. Random dolgokról. Az elején fura volt, de aztán rájöttem, hogy nem nekem kell furán éreznem magam.
Utána előkerült a cicád és egyik nap elkezdtünk messengeren beszélgetni. Az elején azt hittem, hogy lesz valami fura érzés, de mintha egy random emberrel beszélgettem volna. Eszembe se jutott, hogy két és fél évvel ezelőtt mit meg nem adtam volna egy ilyen üzenetért.
Aztán egyszercsak felhoztad, hogy mennyire sajnálod azt, ami volt. Hogy lezáratlan volt. Hogy szó nélkül eltűntél. Bocsánatot kértél.
Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy milyen hülye vagyok. És arra jöttem rá, hogy szerintem én vagyok a világ legboldogabb embere. Ahogy leírtad, úgy tudatosult bennem, hogy én ezt már rég lezártam. Ezenkívül arra, hogy amikor azt mondom a szerelmemnek, hogy szeretem, akkor az nem csak egy szó. Mert ahogy bocsánatot kértél, nem az jutott eszembe, mint neked, hogy mi lett volna, ha nem cseszed el. Hanem, hogy most meg kellene köszönnöm, hogy ezt tetted. Mert majdnem két éve én vagyok a világ legboldogabb embere.
Nyilván nem mondtam, mert te azóta sem találtál normális barátnőt és ide-oda csapongasz.
De a világ legjobb érzése volt. Mint mikor Aladdin felszabadította Dzsinit.
Mindenki azt kapta, amit érdemel.
És ezt jól esett leírni, miközben éppen a szerelmemhez utazok, hogy újra átölelhessem.
8 notes
·
View notes