Tumgik
#Három Holló
tartsdmegazaprot · 3 months
Text
Tumblr media
három holló 😌
14 notes · View notes
Text
Tumblr media Tumblr media
Pelenkázó a férfi részlegen is. Persze, német a tulaj, nem csúti.
2 notes · View notes
jazzzzaj · 1 month
Text
Tumblr media
200324 ZZZ / MILITÁNS DILETTANTIZMUS
ÚJ HELYSZÍN: HÁROM HOLLÓ
“A harmadik este pedig előrántok a fiókból egy félig bejáratott dolgot, illetve beteljesítem a családi elvárásokat. Itt több szempontból is számomra totál szűz dolgokat próbálok ki, például akusztikus lesz az egész este. Először dobokkal egy előre meg nem írt, vezetett improvizációs kört dobunk össze a spanokkal. A második etapban pedig megpróbálok karmesterkedni egy fúvós zenekarnak. Utána nem kizárt, hogy asztráltestté robbanok szét, mert beteljesítettem egyszerre egy csomó mindent, amit szerettem volna.” (B.M.)
Dobosok: -Bódis Martin -Bíró István -Nagy Kalliopé Mária -Jéger Dávid -Biró Marci
Fúvósok: -Ágoston Béla - szaxofon -Kiss Zoltán - harsona -Kiss Árpád - trombita -Vereb Szabolcs - szaxofon -Weisz Gábor - szaxofon -Kovács Royal Ferenc - szaxofon
“Biró Marci vagyok, hétpróbás nehézzenei és magánéleti improvizatőr. Az elmúlt tizenöt évben csilliárdnyi dolgot csináltam – megfordultam nagyon sok stabil zenekarban és törékeny szabadzenei formációban, körbeturnéztam Európát. Az elmúlt hét évben a zeneipar másik oldalán dolgoztam koncertszervező- és lebonyolítóként, ahol nem csak hogy meg tudtam valósítani a – mások által – őrültnek tartott zenei koncepcióimat, hanem rá is tudtam erőltetni ezeket másokra. Régóta dédelgetett álmom ez a három koncert, amelyek tükrözni fogják az alapműködésem: kaotikus, sűrű, túlkomplikált, de egyszerű megvalósítani és lebonyolítani.”
Be: 3000.-
0 notes
nmtkmrnke · 2 years
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
0 notes
dedibelyegei · 8 months
Text
Tumblr media
Hosszabb nyári hiátus meg egyéb bokros teendők után, egy izgalmas kanadai bélyeggel térek vissza! Egyik személyes kedvencem, mind a mű miatt, mind a megvalósítás okán, a sok kis apró részlet, és a sorozat koncepciója is remek. Tehát ez a bélyeg az 1990-es 'Karácsony - Őslakos művészet' sorozat legnagyobb értékű tagja. Ez több évben is elkészült, szerintem szuper ötlet, hogy ilyen témával dolgozzák fel a karácsonyt. Ez a '90-es sorozat négy tagból áll, mindegyiken egy-egy különböző őslakos népből származó művész alkotásával. Az elsőn Jackson Beardy krí törzsből származó festő 'Újjászületés' című festménye látható (34 c), a másodikon Norval Morrisseau ojibwa indián művész dolgoz fel saját stílusában egy klasszikus keresztény Szűz Mária, Kisjézus és Szent János ábrázolást (39 c), míg a harmadikon egy inuit alkotó, Luka Qiatsuk zöld színű kőzetből készült Anya és gyermeke nevű szobra látható (45 c). Minden bélyegen a karácsonyi jókívánság olvasható - Békét a Földnek - három nyelven, angolul, franciául, és az adott művész saját őshonos nyelvén. Az inuit szobron kívül a művészek szignója is szerepel a bélyegeken. Érdekesség, hogy a legkisebb értékű bélyeg vízszintes tájolású, és csak az egyik oldala perforált.
Tumblr media
Nézzük meg az én bélyegem kicsit közelebbről, bár mindegyiknek különleges a háttere, talán ennek a leginkább. Ilyen jellegű mintákat biztos sokat látott már mindenki, főleg Brit Kolumbia tartomány területén élő törzsek művészetéből erednek az efféle, egyébként gyakran totemeken is megjelenő rajzok. Ennek a műnek az eredetijét Bill Reid, anyai ágon Haida származású, őslakos művész készítette, aki összességében is észak-nyugat Kanada egyik legjelentősebb művésze volt. A mű címe, A holló gyermekei, mely tulajdonképpen a Haida nép születését örökíti meg, a teremtéstörténetük alapján. Eszerint egy óriási holló leszállt a szigeten ahol a törzs mindig is élt, és meghallotta, hogy egy hatalmas kagylóból hangok jönnek, melyet karmaival felnyitott, így kiszabadítva a haida nép őseit. Erről a művész egy óriási faszobrot is készített korábban, két év alatt:
Tumblr media
Na de kik azok a haidák? Ők bizony egyike az első őslakos/északi indián törzseknek akik a Csendes-óceán partjainál éltek. Még különlegesebb, hogy egy bizonyos szigeten Haida Gwaiion éltek és élnek is a mai napig jórészt, illetve még egy-két kisebben melyek már Alaszkához tartoznak jelenleg. Több mint 15.000 évvel ezelőttről vannak nyomok az itteni életről, és a haida történeti kánon is legalább 7500 évre nyúlik vissza. Mikor az euróapiak először találkoztak a haidákkal (spanyolok kötöttek ki először az 1770-es években a szigetükön), nagyjából 30.000-en lehettek. Az euróapiak által behurcolt betegségeknek, elsősorban himlőnek köszönhetően az 1880-as évek végére ez nagyjából 800 főre esett vissza kis híján kipusztult a nép. Manapság a kanadai területen Haida Gwaiion nagyjából 5000-re tehető a létszámuk, amerikai területeken a dél-alaszkai szigeteken pedig nagyjából mégegyszer ennyien élnek. Sajnos a hányattatott múlt és különösen a mostanában fényre kerülő XX.századi, őslakosok erőszakos beiskolázása okán, az eredeti haida nyelvet gyakorlatilag már csak néhány tucat, jórészt 70 év feletti ember beszéli csak. Öröm az ürömben, hogy a 2010-es években komoly erőfeszítések indultak a nyelvi örökség megmentésére és fenntartására, például 2018-ban elkészült az első haida nyelvű film.
Haida Gwaii
Tumblr media
A Haida Nemzeti Tanács zászlaja, mely '74 óta működik, de formálisan Kanada mint önrendelkező entitást, csak 2003-ban fogadta el.
Tumblr media
Haida város totemekkel, 1878-ból
Tumblr media
Haida zenészek napjainkban
Tumblr media
A bélyegek amúgy nem különösebben nagy értékűek, tízmilliós tételekben nyomták, de a legértékesebb az itt taglalt hollós 78 centes, a használtak olyan 200 forintot érnek, de egy postatiszta már 500 forint körül kóstál. A teljes sorozat postatisztán 1500 forintért kapható.
20 notes · View notes
helila · 5 months
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Három Holló
4 notes · View notes
partyanimalshu · 3 months
Text
Havizaj#133
Tumblr media
#ritual #harshnoise #folk Három Holló / Drei Raben Budapest, Piarista köz 1, 1052 2024 február 7, szerda 20:00 PirkanAbstract Household WarfareFandyrKshayaath (UK) --------------------------------------------- Pirkanhttps://www.facebook.com/pirkanfolk Az Abstract Household Warfare két termékeny zajművész együttműködése. Az asztal egyik oldalán a zajvédő Rovar17 és a másikon a rákoshegyi ritmikus remete Xpldnglke. A duó által teremtett hangképek valahol a katatonikus fantomzajok és lüktető ritmusok közötti vékony jégen csúszkálnak. Nem más ez, mint egy véget nem érő küzdelem, örök harc a keverő irányítása felett a lobotómia utáni első reggelen.https://www.facebook.com/AbstractHouseholdWarfare A Fandyr archeo-ethnofolk stílusú zenekar, mely az ókori Pannonia legnagyobb slágereivel repít vissza mindenkit a Régi Idők világába. Letűnt korok jellegzetes hangszerein szólalnak meg az ősi druidák ködben született dalai, a Völvák tisztán csengő énekei és a vad szarmaták kunyhóinak gőzében fogant dallamok.https://www.facebook.com/fandyrband Kshayaath - Death industrial ,Power Electronics ,Ritual Londonból.https://soundcloud.com/kshayaath   --------------------------------------------- Behopp: 2500 HUF --------------------------------------------- Event: https://www.facebook.com/events/713777987383370/   Read the full article
0 notes
tenggerland · 1 year
Photo
Tumblr media
EU/UK TOUR 2023
Schedule:
02.2.23 IT PERUGIA - Auditorium Marianum
03.2.23 IT BOLOGNA - Efesto House
04.2.23 CH MARTIGNY - Caves Du Manoir
05.2.23 CH GENEVE - Bongo Joe Record Store
07.2.23 DE BERLIN - 8mm Bar
08.2.23 DE HAMBURG - Hafenklang
09.2.23 DK COPENHAGEN - Vinterjazz festival -Stengade
10.2.23 SE MALMÖ - Plan B
12.2.23 DE BIELEFELD - Potemkin Bar
14.2.23 NL ENSCHEDE - Sickhouse
15.2.23 UK BRISTOL - Rough Trade Bristol
16.2.23 UK MANCHESTER - The Peer Hat
17.2.23 UK NEWCASTLE UPON TYNE - Common Room
18.2.23 UK LONDON - Cafe Oto
19.2.23 BE BRUSSELS - Atelier 210
22.2.23 HU BUDAPEST - Három Holló
23.2.23 RS BELGRAD - Dim
24.2.23 MK SKOPJE - MKC
25.2.23 BG SOFIA - Klub Singles
Tickets on El Borracho Bookings website
0 notes
metalindex-hu · 2 years
Text
Kalandozás a szimfonikus metal ezerarcú birodalmában – Harmadik nagylemezével jelentkezett a Meteora
Kalandozás a szimfonikus metal ezerarcú birodalmában – Harmadik nagylemezével jelentkezett a Meteora - https://metalindex.hu/2022/09/12/kalandozas-a-szimfonikus-metal-ezerarcu-birodalmaban-harmadik-nagylemezevel-jelentkezett-a-meteora-2/ -
A HammerWorld magazin szeptember/októberi összevont lapszámának CD mellékleteként jelent meg a szimfonikus metalos Meteora legújabb nagylemeze. A három énekessel felálló csapat …of Shades and Colours című 13 tételes friss kiadványa egy izgalmas, sejtelmes – power/goth/death elemekkel is alaposan megtűzdelt – zenei utazás (nemcsak) a stílus kedvelőinek.
A zenekar lemezajánlója: “Nagy örömmel mutatjuk be Nektek a zenekar történetének legújabb mérföldkövét, az ’…of Shades and Colours’-t. A szimfonikus metal ezerarcú birodalmába invitálunk titeket egy utazásra, amin megcsodálhatjátok a világ számtalan színét, és az emberek végtelen árnyalatait. A power metalos érzetű ’Wings of Rebellion’ és ’Immortal’-tól kezdve, a ’Danse Macabre’ gótikus sötétségén (ft. Chris Harms a Lord of the Lost-ból), a ’Home’ barokkos ihletésén, a keleti dallamvilágú ’Voices Within’-en át az olyan klasszikus Meteora hangzású dalokig, mint a ’Pests’ reméljük élvezitek majd az utazást. Csodálatos élmény volt ismét együtt dolgozni többek között a KVV Kamarórussal, és Kurucz Ádámmal (gitárszólók), nélkülük nem hozhattuk volna el nektek ebben a formában a lemezt!”
Az album megjelenéséhez időzítve a Slave of Creation című dalhoz készített imidzsklipet is bemutatta a csapat.
youtube
Király Atilla billentyűs a videoklipről: “Ünnepeljük meg a megjelenést az egyik kedvenc új számunkhoz, a ’Slave of Creation’-höz készített videóval! Ezt a dalt az utolsók között írtuk meg még 2021 elején, és arról szól, az emberiség hogyan korlátozta örökké változóan önmagát eszményekkel és teremtményeivel. A szám a refrén második felében levő férfi énekdallamból indult ki. Warrel Dane hangja szólt a fejemben, és valami Nevermore hangulatú zenét szerettem volna összehozni, így a gitárok sokkal hangsúlyosabbak lettek, mint a többi munkánkban. A videót a MinusFilm-mel vettük fel még júniusban, ezúton is köszönjük nekik a remek munkát.”
A nagylemez stúdiós munkálatai a szolnoki Denevér Hangstúdióban zajlottak, a kórusokat a Magyaróvári Viktor által vezetett KVV Kamarakórus adja elő (felvételek: Sonic Garden Studio), szólógitáron Kurucz Ádám játszik.
…of Shades and Colours(2022 / H-Music) 01. Downfall 02. Wings of Rebellion 03. Danse Macabre 04. Slave of Creation 05. Voices Within 06. Newborn Violence 07. Awakening 08. Pests – Tragedy of Delusion part II. 09. Home 10. Waking Nightmare 11. Trail to Eden 12. Immortal 13. …of Shades and Colours
Meteora: Holló Noémi – ének Fülöp Máté – basszusgitár, hörgés Király Atilla – billentyűk, vokál Solymosi Csaba – gitár Kása Gábor – dob
A zenekarral szeptemberben két koncerten is lehet találkozni: 23-án, Szegeden, a Városi Rock Klubban, 24-én pedig a várpalotai Alagsor Sörözőben lépnek színpadra.
Eseményoldalak: 09.23. Szeged – www.facebook.com/events/1114962389423477/ 09.24. Várpalota – www.facebook.com/events/798777971491049/
Source
0 notes
backpainprincess17 · 6 years
Photo
Tumblr media
Meg lett nyitva @hannaredey
1 note · View note
matekonkol · 2 years
Text
Ebben a félévben úgy alakult, hogy többet voltam színházban, mint moziban,
így év végi listázáshoz nagyobb is a minta, ami alapján a kedvenceimet tudom ajánlani. Aki megteheti, legalább az első 5 előadásra vigye el a szeretteit 2022-ben:
1. Schwechtje Mihály: Az örökség (Jurányi)
2. Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon (Három Holló)
3. Márfi Márk: Telik (Lóvasút)
4. Háy: Elem (Szkéné)
5. Woolf: Orlando (freeSZFE színház-film)
6. Péterfy-Novák: Egyasszony (Jurányi)
7. Szülői értekezlet (Jurányi)
8. Örkény: Tóték (Örkény)
9. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása (Víg)
10. Szerelmek városa (Víg)
11. Mit tennél, ha ma meghalnék? (B32)
12. Shakespeare: III. Richárd (Radnóti)
+ a "Hajtűkanyar autósiskola" (Schwechtje) is valószínűleg a kedvenceim közt lesz, de a héten elmaradt az előadása
Tumblr media
5 notes · View notes
hallgatonaplo · 3 years
Text
Szolgáld a szolgákat
A Nirvana talán legfurább tulajdonsága, hogy mindhárom albuma (a sok kiadatlan demót nem számitom semminek, non-canon) olyan, mintha három különböző zenekar játszaná. Sziasztok, ez itt a Hallgatónapló, és ma régi zenéket hallgatunk rogyásig.
Szeretném megérteni, mi tetszhetett, nem tetszhetett ezekben a zenékben. Az In Utero volt talán a legkevésbé kedvenc albumaim egyike. Szövegileg ma sem értem egészen, de annak idején csak kapisgáltam, mint elsőéves hallgató a zárthelyi fogalmát.
A Bleach-hez képest shakespeari magasságokban ivelő szövegek (no sarcasm) jól irják: a tinikori düh jól kifizetődött - öreg vagyok és életunt. Ez százszorosan igaz lehetett Kurtre, aki már túl volt egymillió lemezeladáson, multimilliomos volt, és többezres koncerteket adott - harminc éves kora előtt, diploma, munkahely nélkül. Egy alkesz, drogos seattle-i munkanélkülit imádott minden tini Washington államtól Ojmjakonig. Hogy lehet ez?
Szagtalan Szolga
Andalitanak az alliterációk, igy az apprentice-t szándékosan szolgának irtam. Ez a szám leginkább az albumboritót irja le jól, paradox módon. Egy formalinszagú kórbonctermet, vagy próbababát, üvegcsékben üldögélő belső szerveket, anatómiai könyveket. Egy kis visszacsatolás a Lounge Act-ra az előző albumról - hiszen ott egy féltékenységi dráma kiváltó oka volt egy másik nő (micsoda?!) parfümje. Itt pedig egy igazi szagmester, egy illatmágus születik a semmiből, és tünik a semmibe.
Sziv Alakú Doboz
Gyerekként félelmetes volt, talán ma a kedvenc videoklipem lenne a Heart-Shaped Box. A vörös háttér, a keresztrefeszitősdi, a holló - a zenétől olyan élesen eszembe jut, mintha most is nézném, a pipacsföldekkel együtt. Kurt igazi géniusza szabad kezett kapott talán, nem hiába. Bárki dolgozott a klipen, maradéktalanul értette, és érezte mitől Nirvana a Nirvana. 
Valami másnapos kábult rémálom egy végigtombolt este után, amire alig emlékszel, de összevesztél, talán verekedtél is a csajoddal, és fogalmad sincs hogy kerültél ide. Ötven forintos gépi kávé, töltött cigi, szivfájdalom. “Hé, várj, van egy új panaszom! Hálám örökre üldözni fog / felbecsülhetetlen tanácsodért”.
Erősen érzelmes, szerelmes dal ez, talán a 90-es évek amerikai “Megrakják a Tüzet”-je, ahol az ember úgy veszi sorra a régi emlékeket, mint Forrest Gump a bombonokat - egy sziv alakú dobozból.
RÉP MIII
Egy koncertvideora emlékszem, amiben Kurton vizszintes csikos póló volt, valami amcsi Fábry Sándor müsorában énekelgettek. Életemben először hallottam torzitó pedált, tudniillik az “akusztikusgitáros” rész váratlanul megy át zúzásba, amitől mállékony, befolyásolható elmém totális eksztázisba ment át. Mit sem sejtettem sem én, sem szerető szüleim, hogy az üvölt a hangszórókból. ERŐSZAKOLJ MEG, BARÁTOM. 
Valami Farmer bosszút áll Seattle-n (vasvillákkal vagy nem tudom, nem vagyok farmer)
Wooow. Wow. Ezerszer is wow. Az elhadart, elherdált amcsi akcentus mögött az rejlik a refrénben, hogy I miss the comfort in being sad - hiányzik a jóleső bánat, énekli az ifjú bárd. Szokásos módon, a Nirvana olyan jól hangszerelt rockzenekar, hogy ha kazahul, vagy mongol torokénekkel adnának elő angol helyett, akkor is mindenki megvenné. Maga a dalszöveg, merüljön el benne aki kulturális könnyübuvár akar lenni az USA emésztőgödrében, valami seattle-i belső poén, in-joke lehet úgymond, vagyis kulturális referencia. Önmagában semmi botrányos nincs benne, ahogy mondják, aki érti érti.
Buta
Azt hiszem, buta vagyok. Ez talán már tiniként is kapisgálódott bennem, hogy miért énekelné ezt bárki is magáról? Hát, tizenöt év, és megértettem. Felcsillan ismét a Nirvana képzeletbeli zenei irányát jól meghatározó cselló, a Something In The Way c. dal az előző albumról már bemutatta milyen jól müködik. A Nirvana, talán az utolsó képviselője az amerikai “kulturális olvasztótégely” koncepciójának. Bátran keverik, nem csak ötletszerüen, a klasszikus zenei (azaz akusztikus gitár, és cselló), a rock, és a punk elemeit, hogy valami igazán meglepő, de jól sikerült katyvasz legyen, mint a citrom-lime üditő royal vodkával.
Nagyon majom
Kicsit ez a dal is, mint talán a Bleach-en a Downer, egy kis kulturális élcelődés (Nyakig ülök / kétszinü hazugságokban). Zseniális, a “Ha valamire szükséged van / Kérlek ne habozz / valaki máshoz fordulni” fordulat. Ugyanis, a “please don’t hesitate to contact me” annyira bevett fordulat mind a magán-, mind az üzleti életben, hogy gyakran már elköszönés helyett is ezt irják az angolszászok. Ez az untig ismert udvariassági formula, corporate mantra gyönyörü feloldása a “please don’t hesitate / TO ask someone else first” (hogy valaki máshoz fordulj).
Fej(ts)d meg
Ez a kimondott depiroham talán csak az utolsó mondata miatt érdekes - a szagod még mindig itt van, a gyógyulásom helyén. Mindig ez az illatmetafora, mely úgy sző át mindent, mint vizipipadohány illata az egyszeri egyetemista albérletét.
Filléres Tea
Magyarul talán Sir Mortonnak is hivhatnánk, egy melankolikus visszatekintéssel induló, Sinkanszenként gyanútlan kinai rénszarvasba csapódó refrénbe érkező nóta ez. Érdekes lesz később látni, mennyire más életet kezd az Unplugged koncerten akusztikus formában, itt azonban a depis-másnapos tötymörgést egy igazi felszabadult düh- és boldogságroham követi. Azt mondja a fáma, a hashajtók (laxatives), és a savlekötők (cherry-flavored, tehát cseresznye izü, antacid) az intravénás kábitószer fogyasztás mellékhatásait enyhitendő eszközök. Ezért is emliti a költő itt őket, mint “szintén zenész”, fogyasztó. 
Radio Friendly Unit Shifter
Első Wikipedia-kalandjaimból tudom, hogy ez bizony szóvicc, a “rádióbarát” ugyanis rádióban bátran lejátszható zenék szleng-neve (a Rape me nem az), a Unit Shifter pedig az a dal, ami miatt megveszik az egész albumot (lásd Smells Like Teen Spirit). 
Meglepő módon, talán csak egy összecsapott dal, de vannak benne érdekes képek. Cigarettával katicásra pöttyözött lepedő, egyszerhasználatos, elpusztitott dolgok, “beavatkozás a kalózkodásunkba” (szójáték a privacy - magánügy és piracy - kalózkodás szavakkal). A felkiáltás, hogy “Mi a baj velem? Mit gondolok Rólam?” talán sose volt aktuálisabb.
Maga a dal egy aurális őskáoszba fordul, teljes megsemmisülés.
Tourette’s
A Tourette szindrómát sokan csak a South Park c. epikus káromkodós meséből ismerik (amiben angolul fele annyit sem káromkodnak amúgy). Itt azonban csak egy kifejezett szépités, csürés-csavarás arra a dührohamra, ami ez a “dal”, talán csak levezették a rögzités közepette felgyülemlett feszültséget.
Ezer Bocs
Az All Apologies szintén a rádióbarátabb, és müvészibb alkotások közé tartozik, gyöngy a disznók között. A magasztosabb zenei értékeket megjelenitő cselló is fel-fel tünik benne, nem csoda hogy az Unplugged-on is ott lesz a dal. Talán mindig is az album közepén megjelenő “Dumb” párjának tartottam. Méltó befejezés ehhez a zenei utazáshoz, és az untig ismételgetett mantra “All in All is All We Are” - Minden a Mindenségben Minden A-Mi Vagyunk - talán az egész Nirvana munkásságának egyetlen mondata, amiről a keleti filozófia és buddhizmus jut eszünkbe.
Összefoglaló
A trió legérettebb, befejező alkotása, a Magnum Opus. Az Unplugged in New York koncerttel együtt előrevetit valami sokkal érettebb képet egy felnőtt, de érdeklődő, nyitott, és szabadelvü zenekarról, akik nem félnek elmondani mit gondolnak. Orditva. Trágárul.
A maga hullámvölgyeivel könnyen azonosulhatunk, egyszer fenn, egyszer lenn, mégis szabadon. Minden napra juthat egy dal, ha törni-zúzni van kedvünk, vagy ha csak fetrengünk az önsajnálatba, ez az album ott van. 
Utólag, érettebb fejjel, ez tetszik a legjobban a három közül. A Nevermind, mondhatni, túl jól sikerült, minden egyes hangjegy tökéletesre lett csiszolva. Itt van egy kis disszonancia, egy kis feszültség, ami miatt szebb. Ahogy Petri György irta - a szépség füszere és forrása - a hiba. Ez az album is, ahogy a Nirvana története, tele van hibákkal. Mégis, kénytelen voltam együltő helyemben meghallgatni a három studió albumot.
Bár az első már közel hallgathatatlan számomra, a második so-so, összességében, nem szépültek meg az emlékeim, csak én is felnőttem. Mielőtt elkezdtem ezt a projektet, azt gondoltam, Nirvanát soha többé nem tudok hallgatni, gagyi ocsmány szar lesz. Szerencsére, nem volt igazam. Nem teljesen.
Persze, van benne rengeteg infantilis bénaság, de hát melyik tinédzser korban nincs? És ezek a srácok, bár nem voltak hülyék, jól tudtak hülyéskedni. Erre volt szükség, hiszen a tinédzserek mindig a 6-7 évvel idősebbek hülyeségeire a leginkább vevők - sem a fiatalabbak, sem a saját korosztályuk, sem a sokkal idősebbek nincsenek rájuk olyan hatással, mint egy unokatestvér, nagytesó, vagy szomszéd gyerek, aki idősebb.
Egy szó mint száz, örülök, hogy vannak ezek a kis zenék, és ez alapján, meg pár régi interjú alapján amire emlékszem velük, olyan tagoknak tünnek Nirvanaék, akikkel én is szivesen megittam volna egy sört huszonévesen. Talán még most is. 27 évvel később.
2 notes · View notes
nonquebecoisayul · 3 years
Text
Csipetnyi humán erő/forrás
Ma ebédre hívtuk a családot. Du. 4 körül már mindenki elment, azóta a mákszemnyi konyhában próbálok három turnusban mosogatni; most jön a második, de előtte gondoltam, még bejelentkezek egy utolsó januári posztban.
Itt volt ma az Anyósom, aki egyik legcsinosabb ruhájával tisztelt meg bennünket (és persze hozott magának ebédet, a többieknek pedig saját készítésű desszertet), aztán a Sógornőm a két gyerekével (a kisebbik, Giovana most lesz 12; a nagyobbik, Enzo pedig érettségi előtt áll), eljött még a Sógorom is a párjával, Lorenával és ez utóbbi édesanyjával, Dona Odete-vel. Plusz az egyik kutya, Buddy is itt lihegett végig a sok főzőcske miatt is felforósodott lakásban (persze az sem mellékes, hogy odakint 30 fok van napok óta, ráadásul kedden esett utoljára eső).
Lorena és Dona Odete ittak egy gyűszűnyi pálinkát, én meg Unikummal koccintottam velük. Előételnek sajttal töltött pastelt ettünk, amit a Sógornőm vásárolt valahol (hozott olasz fagyit is), a főétel pedig Rafa és Enzo műve volt: ma különösen jól sikerült az Estrogonofe. Igen, e-vel. És nem elég, hogy szegény orosz megnevezést így írják le portugálul, de itt közel nem zöldes, hanem inkább pirosas ez a népszerű étel: uborka helyett ugyanis paradicsommal készül. Nem egy olyan brazil-európai párt ismerünk, ahol döbbent tekintettel kémlelték egymást az első közös Sztroganoff készítése közben:) Mivel én nem főzök, ez a veszély soha nem fenyegetett bennünket, de mindenesetre először én is alaposan meglepődtem az Estrogonofe brazil verziójának színén. Töredelmesen be kell vallanom, ezerszer jobban bejön ez, mint a magyar konyhában ismeretes változat.
Nagyszerű, csodálatos élmény vendégeket fogadni. A rohadt életbe, hogy lassan egy éve már, hogy ez az érzés olyan ritka, mint a fehér holló! Judtih barátném épp a héten publikálta legújabb írását, amelyben az ölelés elmaradásának súlyosságáról elmélkedik. Egészen más ma a kedvem, határozottan látszik rajtam, hogy ma nem őrülök meg attól, hogy holnaptól a a Lufthansával csak műtőmaszkban lehet utazni (itt nem hogy nekünk, még az egészségügyiseknek is alig jut profimaszk - akárhányszor érdeklődtünk patikákban május óta, soha nem volt kapható...) vagy attól, hogy ismét júliusi halálozási statisztikákat produkál Brazília, és az új mutációk (én csak lepravariánsnak hívom) miatt újabb és újabb országok tiltják be vagy korlátozzák az utazásomat. Ahogy ma írtam Kaminak keserűen, úgy érzem, mintha minden egyes nappal egyre messzebb kerülne egy újabb hazautazásom lehetősége.
Szóval nem marad más, mint a trópusi nyár. Nem panaszkodom viszont emiatt: tegnap ismét jártam a botanikus kertben, ahol a lombok alatt egy tatut figyeltünk meg alaposan, majd ebéd körül ittam egy jó hideg sört a teaházban, ahol legutóbb Elizával reggeliztem (azóta már karanténját tölti Montréalban, de amúgy sincs sok kedve kimenni a lakásból, most épp -14 fok van, brrr).
Hétfőn este egy fiatal párral vacsoráztunk egy olasz étteremben: mindketten az egészségügyben dolgoznak, a japán felmenőkkel és vonásokkal rendelkező Daniele fogorvos, férje, Lucas pedig a legfőbb ügyészségen ápoló. (Ahogyan az szinte kivédhetetlen, már mindketten túlvannak a ragályon...) Megismerkedésünk igazán vicces volt, mert gyakorlatilag ők az egyetlenek, akikkel itt töltött lassan egy évünk alatt a családon és kollégákon kívül találkoztunk. November végi dél-brazil utunk alatt egymást követő két napon három, egymástól kilométerekre lévő helyen egyszerre bukkantunk fel, és amikor már a harmadik étteremben futottunk össze, szóba elegyedtünk. Így derült ki, hogy ők is Brazíliavárosban laknak. Mondanom sem kell, hogy szinte elrepült az együtt töltött 3 és fél óra, és úgy kellett gyorsan szedelőzködnünk, amikor 11 órakor zárt a hely. Ráadásul a családjukon kívül mi tudtuk meg elsőként, hogy gyereket várnak. Annyira életszaga van ennek a bekezdésnek, hogy bele kell őrülni!
Az élet megy tovább a szokásos abnormális mederben: két hete oltják Brazília-szerte a népeket (az egyik kínai vakcinával, gondolhatjátok), itt a fővárosban holnap már a 80 fölöttieken a sor, az egészségügy kipipálva, de közben az áruszállító teherautó- és kamionsofőrök reggeltől forgalomlassító sztrájkba kezdenek meghatározatlan ideig, Manaus után úgy tűnik, másik amazonasi állam fővárosában is kezd összeomlani az ellátórendszer, keresztül-kasul repkednek az országban a katonai szállítógépek vakcinával meg halálukon lévő betegekkel, akiket az összeomló országrészekből próbálnak átcsoportosítani (még) kitartó területekre.
Mostanában ér véget a nyári szünet, és a következő napokban indul az új tanév. Nagyrészt online továbbra is. Az érettségi írásbelik lementek ugyan januárban, de feleannyian mertek rá elmenni, mint amennyien kellett volna. Csak tavaly agusztusig mintegy 20%-nyi kamasz esett ki az oktatási rendszerből. Szakértők szerint - jelenlegi tudásunk, kapacitásunk és a potenciálisan rendelkezésre álló (magyarán beígért) alapanyagok ismeretében - Brazília teljes lakosságának beoltásához 18-24 hónap szükségeltetik. Repedezik a civilizációnk. A karnevál pedig a nyakunkon. 
1 note · View note
jazzzzaj · 6 months
Text
Tumblr media
Amikor november havi kurátorunkkal, Szabó Sipos Ágostonnal témát kerestünk a három szerdai eseményhez, ő zenészként és apaként definiálta magát. “Jelenleg a gyerekek és a család adja az inspiráció forrását, ez az, ami foglalkoztat.” Nade hogyan lehetne beleszőni a gyermeki energiákat az esti koncertek sarkos tereibe? Azt szerettük volna, hogy ők is jelen lehessenek (a gyerekek a legnagyobb jelenben lévők!), ezért délutáni, családbarát időpontokat is találtok a programban. A zene viszont "ugyanaz" lesz délután és este is: hisz játék, a játékosság és a játék vérre menően komolyan vétele alapösszetevője a szabad improvizációnak.
Mindezt a gyakorlatban először a Hollóban fogjuk kipróbálni holnap délután 5 és 6 között (link kommentben) Ehhez minél több gyerekre lesz szükség, lécci ne hagyjátok otthon őket! Este 8-kor IS várjuk a felnőtt gyerekeket IS. 
0 notes
nmtkmrnke · 4 years
Text
Tumblr media
2 notes · View notes
budapestbug · 4 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Often called as the Champs Elysées of Budapest, Andrássy Avenue counts to be the most elegant street in the capital. This is not only by chance, maybe Budapest would have not developed in this way, if Count Gyula Andrássy, later the primeminister of the Austrian-Hungarian Monarch had not spent years of immigration in Paris after the revolution and freedom fight of 1848/49. The era was the golden-age of the French capital, and its cityscape was built during those years. Count Andrássy had plenty of occasions to merit inspiration! After returning home, he established the Council of Public Projects in Budapest and he became its president. The Council determined the cityscape and started to work. What we see on the streets of Budapest – mainly Pest – today, is the creation of thousands of talented architects, who built not only the Operahouse, the Saxlehner and Dreschler Palace, the Hungarian Parliament, the Saint Stephen Basilica, the Millenium Underground and the Museum of Fine Arts – just to mention the more notable ones –, but many „noname” buildings and palaces as well. Just look the Grand Boulvard, which was built also around the turn of the 19th/20th century, for more than 4 km no „modern” house can be seen! It is unbelievable and unique in the world, and considering historicism in architecture, combining neo-Baroque and neo-Renaissance styles in buildings, Budapest is on the first place. On old maps of Budapest one can see, before Andrássy Avenue was planned, the Király Street, leading towards the City Park had been the main axis of the city. The main purpose of building Andrássy Avenue was, that Király Street had become extremely rushed, because of the jams it was impossible for the citizens to go by carriages, even walking was sometimes hard. There was a rightful demand for building a new street, and if, why not an elegant avenue! When opening in 1883, the street was first called Sugár avenue (Radial sreet), in 1886 was renamed for Andrássy street, under the communist era was called Sztalin street (1950), and during the Uprise of 1956 renamed to Magyar Ifjúság street (Hungarian Street of Youth). In 1957 became Népköztársaság street (People’s Republic), and finally got back the name of the builder, Count Andrássy again in 1990. Walking along the the beautiful boulevard is a chance to peer into the city’s architectural, musical and literary history. The literary world of the coffee house is well-represented by the Művész,and, the Eckermann – formerly the Három Holló (Three Ravens) coffees later one is a dirty dive frequented by poet Endre Ady. The famous Japanese Coffee – named because of its decorative oriental walltiles – is a bookstore today, while the old Reitter Coffee in the Dreschler Palace is closed, just as the Savoy on the Octogon. Beside the Operahouse, we find other musical institutes, the Old Music Academy (Franz Liszt Museum today), the Zoltán Kodály Museum (previously the Andrássy Garden), and the New Academy of Music (new? Already 110 old!) nearby the „Broadway of Budapest”, the Nagymező street. The Nagymező street gives home to numerous theatres, cabaret (here was the Orfeum of the city), the Puppet Theater, and to the House of the Hungarian Photographers, located in an enchanting secession style building. One of the most fascinating buildings of the Andrássy Avenue is the Párizsi Nagyáruház (Parisian Grand Department Store) opened in 1911, with an imposing Art Nouveau facade. This seven-story building, built in 1882, was formerly the Teréz Town Casino, and when textile magnate Sámuel Goldberger bought the premises he kept the ballroom, the Lotz Room, which still exists. The roof terrace – today the most popular roofbar of Budapest, 360 Bar – even had a skating rink in the winter. Octogon, closing the first third of the avenue, once on the path of a deep stream, has also been through a series of names. Called Octogon, originally after its shape, the square in 1936 it was named after Mussolini, and from 1950 called 7th November square, after the 1917 Bolshevik revolution in Russia. Kodály körönd is possibly the most stunning, atmospheric circle in Budapest, once upon a time the circle was the border between the most elegant villas, i.e. the high society, and the ordinary houses of the ordinary (still not poor, and not even middle class!) citizen. Four statues grace each corners of this park, two of which them was still presented to the city by Franz Joseph I. One can not sense it, but the avenue is widening, as we walk into the direction of the Heroe’s Square. It is only 33 m wide in the centre, and in its first third there are no service lanes, neither double alley of sycamor trees, which appear only after passing the Octogon. The builders intended to create the illusion, that we are proceeding from the city rush into the nature. The regulations of building houses served this puporse too: from Kodály körönd to the Heroe’s Square there were front yards prescribed, and separated villas framed the avenue. The size of green areas is growing constantly, as we get closer to the City Park. The services lanes once upon a time were used for riding, and the street was open only for carriages, fiacres, spring carriages and walking locals. Even the noise was tried to be controlled: to swallow the noise arised by the horseshoes, the avenue originally was covered by netly arranged wooden cubics. On Andrássy street locates the Hungarian Operahouse, the sgrafittos-decorated University of Arts, and Budapest’s House of Terror too. The Andrássy avenue was opened in 1872, and – lined with spectacular neo-renaissance mansions and townhouses featuring fine facades and interiors – was recognised as a UNESCO World Heritage Site in 2002. Under Andrássy street runs the continent’s first metro, the Millenium Underground, opened in 1896, also part of UNESCO World Heritage. Photos: I G, flickr.com; Dimitris Kamaras, flick.com; taver, flick.com; Costel Slincu, flickr.com; hillman54 on flickr.com http://www.budapestdaytrips.com/budapest-sightseeing-tours/
1 note · View note