Tumgik
#könyves idézet
teklakonyvei-blog · 1 year
Text
Hogy észnél vagyunk-e vagy sem, hogy épeszűnek minősülhetünk-e vagy sem, azt társadalmunkban a teljesítőképességünk és a felelősségtudatunk dönti el, vagyis gyakorlatilag az, hogy meg tudjuk-e tartani a munkahelyünket. Amíg az ember olyan állapotban van, hogy ha csak formálisan is, de végzi dolgát, ha bemegy a munkahelyére, kifizeti a számláit, addig nincs baj, vagy legalábbis nincs nagy baj. Az az igyekezet, hogy ne vegyünk tudomást a depressziónkról vagy másnak a depressziójáról – ezt ma leginkább tagadásnak nevezik –, annyira erős késztetést jelent, hogy sokan szeretik azt gondolni, hogy amíg valaki ki nem ugrik az ablakon, addig minden rendben.
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország – Fiatalon és depressziósan Amerikában
2 notes · View notes
whyyareallnamestaken · 11 months
Text
Te is megérdemled ezt a figyelmet. Megérdemled, hogy egy olyan férfival legyél, aki mellett ragyoghatsz, és aki nem oltja ki a fényedet.
465 notes · View notes
itends-withus · 10 months
Text
Kemény időszak volt ez, rengeteg pofont kaptam.
Colleen Hoover - Verity
29 notes · View notes
Text
“A szívünk összetörése néha a velejárója annak, hogy szeretünk valakit, aki méltó rá, még akkor is, ha a szeretetünk iránta azt jelenti, hogy végül búcsút kell mondanunk neki”
Jennifer L. Armentrout - Hús és tűz királysága
69 notes · View notes
vegtelenszerelem · 1 year
Text
"Mindent elvittél magaddal, kivéve egyet: A hiányodat."
26 notes · View notes
konyveimrejtekei · 1 year
Text
Sokat küzdöttem, hogy kemény legyek, mint a beton a talpam alatt, de nem jártam sikerrel. Az imént történtek súlyos kőként nehezedtek a gyomromra.
-Colleen Hoover: Verity
21 notes · View notes
baszkis-blog · 1 year
Text
Egyszerre tölt fel és pusztít el.
Éltet és mérgez.
Akarom és vonakodok tőle.
-Őrület határán
7 notes · View notes
apro-remenysugar · 1 year
Text
"Mindig van holnap - mondom magamban. Ami kevesebb valószínűséggel bír, mint a valamikor, és sokkal többel, mint a soha."
Nap nap után
4 notes · View notes
miracle-wonder-magic · 2 months
Text
Rövid klasszikusok pt1
Az a nagy helyzet, hogy teljes mértékben széjjel vannak szórva a ülönböző könyves jegyzeteim, idézet gyűjteményeim, olvasott könyyveim listája és a többi. Úgyhogy ha már szétszórt vagyok, akkor lehetek szervezetten is szétszórt, és ha már megalkottam ezt a mikoroblogot akkor akár dobálhatom ide is a listáimat, hogy a címkékkel még effektívebben is kereshessek köztük. Elsőként egy ömlesztett gyűjtés magamnak rövid klasszikusokból, mert kezdek kifogyni az ötletekből.
William Blake: Az ártatlanság és tapasztalás dalai
Moliére: Embergyűlölő
Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg
John Steinbeck: A gyöngyszem
John Steinbeck: Egerek és emberek
Virginia Woolf: Sajét szoba
E. M. Forster: Szoba kilátással
George Orwell: Állatfarm
Alber Camus: Az idegen
Ray Bradbury: Farenheit 451
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
William Golding: A legyek ura
Kate Chopin: Ébredés
Source
0 notes
teklakonyvei-blog · 1 year
Text
Amikor tinédzser vagy és szerelmes, azt mindenki tudja, csak te nem, és az, akibe szerelmes vagy. Ne kérdezd, hogy miért. Egyszerűen így van.
John Scalzi: Vének háborúja 
1 note · View note
whyyareallnamestaken · 11 months
Text
Másképp tettem volna valamit, ha sejtem, hogy mi következik?
Anna Todd - Miután
525 notes · View notes
metalindex-hu · 2 years
Text
Ellefson-Soto: Vacation In The Underworld (2022)
Ellefson-Soto: Vacation In The Underworld (2022) - https://metalindex.hu/2022/10/16/ellefson-soto-vacation-in-the-underworld-2022/ -
Tumblr media
Kiadó: RatPak Records
Honlap: www.davidellefson.com
Ellefson kiválása a Megadethből már a digitális kor (talán tipikus?) groteszk eredménye, aminek megítélése minden bizonnyal megosztja az embereket. Saját – és ismétlem, saját – véleményem szerint a csapatból történő kipenderítés nem éppen a kerekasztal lovagjainak etikai kódexe szerinti, ugyanúgy felrúgja a lojalitás, mint a több évtizedes barátság eszméjét, előtérbe hozván a rajongók elpártolásától való félelemet, egy olyan képmutató erkölcsiséget emelvén a magasba, ami némileg furcsa egy Megadeth nevet viselő zenekartól, és egy – a saját könyve szerint – az élete szinte minden részében addiktív zenekari vezetőtől.
Az idő majd persze eldönti, hogy lesz-e reunion: a metal birodalmában láttunk már ennél nagyobb harag utáni összeborulást is, és itt a James Bond filmeknél is erősebben jelen van a “soha ne mondd, hogy soha” klasszikus idézet. (Mindenesetre frivol egy olyan zenei stílusban erkölcscsőszt játszani, ami már megszületése kezdetén is zászlajára tűzte a “tedd, amit akarsz” jelmondatot, természetesen a józan ész határain belül.)
Ellefson – ahogy látszik – nem lett páriának kikiáltva, Jeff Scott Sotoval történő kollaborációja az elfogadás elegáns kinyilvánítása, ráadásul egy olyan énekestől, akinek megítélése szinte egyöntetűen pozitív, stílusokat, műfajokat áthidalóan. Soto utóbbi években megjelent “mérges”, keményebb hangvételű power albumai igencsak bejöttek, főleg annak fényében, hogy legutóbbi, “Complicated” lemeze címe ellenére olyan langyossággal folyt el mellettem, ami egy újszülött baba fürdetésére is alkalmas lett volna. Az együttműködést olvasva aztán már előre dörzsöltem a tenyerem, mert Ellefson társaként nem gondoltam volna, hogy az énekes semmitmondó AOR produkcióval áll elő. A beharangozókat olvasva aztán kicsit megkavarodtam, mert a nyilatkozatok David Coverdale-t és Jimmy Page-et, Tommy Shawt & Jack Bladeset, Michael Sweetet & George Lynchet hozták példának – bármennyire is sikeres párosok az említettek, nem éppen a szigorúbb stílusokban tevékenykedtek és hoztak létre korszakalkotó albumokat.
Számomra a gitáros neve sem mondott sokat, bár az Arthemis, amiben Andy Martongelli is sokat játszott, “We Fight” című lemezével igencsak belopta magát a szívembe, de az album stílusa szintén messze áll a legendás párosok munkásságától. Szerencsére a találgatásoknak könnyű útját állni – elég csak meghallgatni a lemezt, hogy döntőbíróként igazat adjunk a nyilatkozatoknak, vagy legyintsünk egyet, hogy a marketing osztályon megint kutyaütők végezték a munkájukat. Ezen túl már a kezdő szerzemény zakatoló, modern power dübörgése, pulzáló folyama biztosított arról, hogy a példaképek hatása legfeljebb az együttműködésük módszerére hasonlít és nem kiadott műveikre.
De mégis mi az, ami tetszik az egészben, és mi az, amit én kissé furcsának találok? A basszus és a gitáros munka természetesen elsőrangú, a riffek úgy hasítanak át a hallgató agyán, mint egy odatévedt acélmagvas töltény – ebben hát nincs hiba. A verzék üteme, felépítése szintén magával ragadó, ám egy idő után kissé monotonná válik, és Soto nem képes a verzékhez felnőni képes refréneket alkotni, sokszor csak elkiabálja, darálja a sorokat, valahogy úgy érzem, hogy a dallamok nem lettek teljesen kidolgozva, és ha a zenészek Iommit és Hughest hozták fel példának, akkor még néhányszor meg kellett volna hallgatniuk Glenn részeit a dalokban, amik úgy lettek Krupp-acél keménységűek, hogy a refrének akár egy hard-rock albumon is elfértek volna. Ráadásul Jeff gyakran rekeszt, ami nem tesz jót a hangzásnak, mint azt már korábban leírtam, énekesünk hangja észrevehető kopásban van, bár az is lehet, hogy én tévedek, és az erőltetett rekedtség a koncepció része.
Mégsem tudom egyértelműen elutasítani az albumot, mert a lemez első felét sikerült jóra hallgatnom, második felére pedig megjönnek a dallamok is – úgy, ahogy a “The Reason”-ben is már ott bujkáltak, és minden sínre kerül. Azok azonban, akik el tudják fogadni a kezdeti kissé sika-mika dallamszerkesztési metódust, remekül szórakozhatnak, hiszen a hangszeres munka kiváló, Ellefson mellett Martongelli 12 ujjal bűvöli hangszerét – bár én azt jobban szeretem, ha a gitáros megfogható dallamokat is játszik a hangszerén és nem csak a világ összes formagyakorlatát mutatja be “nem középiskolás fokon”, Ellefson bőgője pedig röfög, mint a vaddisznó – jóllehet mondjuk Michael Lepond játék-felfogása nekem szimpatikusabb – de ez már legyen az én bajom.
Hangszeresek előnyben, de akinek tetszett mondjuk Dee Snider legutóbbi szólóalbuma, az most is bátran tegyen egy próbát, garantálom, hogy nem lesz tömeghalál a vége.
youtube
Garael
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
0 notes
magyar-idezetek · 2 years
Text
"Ha szerelmes vagy és nem jut eszedbe az a bolond gondolat, hogy ez örökké tart majd, nem vagy még igazán szerelmes."
Müller Péter
275 notes · View notes
osszetort-szivek · 4 years
Text
Megéri megtagadni a szívünket, hogy ne érezzük a fájdalmat? Pazarlás.
-Szólíts a neveden
21 notes · View notes
happy-without-you · 4 years
Text
Nem kell olyan barát, ki csak szóval szeret.
-Szophoklész: Antigoné
17 notes · View notes
konyveimrejtekei · 1 year
Text
A magamfajta éppen ilyen túlnépesedett városokba való. Egy ekkora helyen, ahol ilyen sok, nálam jóval szánalmasabb sorsú ember lakik, az én életem nem számit.
-Colleen Hoover: Verity
6 notes · View notes