Valamiért azt érzem, hogy nagyon megfogtalak - aztán lehetséges, hogy ez az egész színjáték a személyiséged része, őszintén szólva nem tudom - de én nem ezt akarom.
Sőt lehetséges, hogy már téged sem akarlak.
Bár ez hazugság.
Akarlak. Nagyon is.
De nem csak a szex miatt.
Meg akarom érteni az egész lényed és, hogy miért vagy olyan amilyen.
De tudjuk, hogy nem miattam fogsz megváltozni, mert ez nem egy hülye könyv, ez a való élet. Itt a "rosszfiú" nem változik meg a lányért.
Ma van kettő éve hogy elmentél, tisztán emlékszem a napra. Akkor takarítottam az otthonod. Nagyon gyorsan vetted a levegőt, mondtam hogy tarts ki kérlek baba. Kitakarított helyedre beraktalak, adtam zöldséget neked. Nem etted meg. Aggódtam érted, hagytalak pihenni hisz nem voltál fiatal. Délután visszamentem, hogy kivegyelek a helyedről. Megfogtalak, olyan voltál mint egy kő. Tudtam hogy mit jelent, elmentél. Sírva rohantam ki szüleimhez. Próbáltak megnyugtatni de nem ment. Azóta is hiányzol. Sose lehet téged pótolni.
5 évig voltál velem, 2013-ban születtél augusztus 24.-én egy héttel a születésnapom után. Egy elrejtett boltból vettünk téged, rögtön magaddal ragadtál mikor megpillantottalak. Azonnal jöttél is haza velük. Nagyon hamar bizalmadba férkőztem. Legjobb barátnőm voltál és leszel is mindig. 9 éves voltam mikor ide kerültél. Kedvenc zöldséged az uborka és a sárgarépa volt🥒🥕. Gyümölcsből a paradicsom és a banán🍅🍌. Sokszor bűntettelek meg amit nagyon bánok. Sajnálom hogy annyira neveletlen és bunkó, rossz gazdid voltam.
Egy történelem egy emberben, egy csillag egy emberben. 7 milliárd fény világít, 7 milliárd világ. Itt van egy hely tele emberek fényeivel. Néhány fény becsvágyó, néhány fény vándorló, de minden ember fénye különleges. A sötét éjszakában ne érezd magad egyedül, hisz mint minden csillag ragyogunk. Ne tűnj el! Hisz a létezésünk nagy, hagy ragyogjunk!
Hogy lehet az éjjel ilyen gyönyörű? Nem a Hold, a csillagok, a sötétség vagy a fények miatt. Miattunk van. Megfogtál, rád nézek és álmodok. Megfogtalak, rám nézel és lélegzel. Megfogtuk egymást a koromsötét éjszakákon.
Látjuk egymás fényét, ugyanazokat a dolgokat mondjuk, megfogtuk egymást. Mi úgy ragyogunk, ahogy vagyunk. Oh hadd világítsuk be az éjszakát..
,, Életem leggyönyörűbb tragédiája, hogy jobban szerettelek téged, mint magamat valaha is fogom. “ Alexander Levin
Ahogy lépdeltem feléd kinéztél a buszmegálló rózsákkal benőtt oldalán és azon gondolkoztam,helyes-e amit csinálok.Határozatlanul feléd léptem és a lehető legmesszebb leültem melléd.Nem tudtam mit mondjak,így feléd fordultam és annyi csúszott ki a számon:
-Miért kellett idejönnöm?Tudod,hogy ezt már nem hozod helyre.
Mire te csak rámnéztél és elnevetted magad.
-Akkor miért jöttél?-A szokásos most megfogtalak fejedtől inkább arrébb csúsztam, mire te közelebb jöttél.
-Mióta vagytok ilyen besztfrendek az Arnolddal?-Kérdezted maró gúnnyal.
-Nem jött össze a nagy szerelem most barátok vagytok?
Elfordítottam a fejem,hogy ne lásd könny szökött a szemembe.
-Ez másnál is így van-szóltam halkan,az összes haragom és fájdalmam belesűrítve ebbe a mondatba.
-Most célozgatsz?
-Ezek szerint magadra ismersz,ez már haladás.
Közelebb csusszantál,majd megfogtad a kezem és hihetetlen melegség öntött el.Meg akartál csókolni de ahogy hozzám akartál érni mindig elhúzódtam,végül sírni kezdtem.Te nem mondtál semmit.Minden mozdulatod fájt.
-Gondolkoztam.Lehet azt hiszed csak részeg vagyok,de rájöttem,hogy szeretném ezt-néztél magad elé majd az ,,ezt”résznél a kezünk felé biccentettél.
-Ne szórakozz velem kérlek!-Szóltam,de szorított a mellkasom.
-Hányszor akarsz még átbaszni?
-Viola,én ezt most komolyan mondtam...Te szeretnéd?
-Persze,hogy szeretném-néztem rád,mire te letörölted könnyeim és ajkaid szorosan kapcsolódtak az enyémhez.
Magadhoz húztál és átöleltél.Két órát töltöttünk együtt.
-Mennem kell-néztem rád mire te szorosabban öleltél.
Az utcai lámpák fényében csillogott és öt év után most először csillogó szemekkel mosolyogtál rám.Megfogtad a kezem,távolodni kezdtél,majd mielőtt eltűntél volna,így szóltál:
-Bármit is tettem eddig,mindennél jobban szeretlek,vigyázz magadra!
Elengedted a kezem,még egyszer felém fordultál és én követtelek a szememmel,míg eggyé nem váltál az éj sötétjével.
Kagylóhéjba bújtatlak és becsúsztatlak bőröm repedéseibe. Talán kimar a sósav, vagy az üresség. Gyorsan kúszik, hogy elérjen.
Nyálkás bőrét fejti a gyermek. - Nézd! - mondaná - Neked adom, csak vedd el, vedd már el.
Csonka lélek, nehezen kap levegőt. Dohos szoba. Nincs kinek szellőztetni. A bőröm rései, a kerítés szélei. Intenzív osztály. Virágot vittem neked, pedig tudtam, hogy meg fogsz halni. Szoba sarkában ülök és várok rád. Haragszom, mert nem ismerlek. Te sem ismersz. Nincs kire várni.
Néha emlékszem, hogy vágytam rád. Meg fordítva. Álmomban mindig gonosz vagy. Voltunk jól is. Csak sokat játszottam. Nem tudom, vagy-e bennem valami. Valaki.
Néha mosolygok pedig. De mosolygok az arcok gödrein, a szél morgásán is. A szépen. Én voltam a szép. Bennem van a szép.
Most születtem, de öreg vagyok. Állatkert van bennem. Rágnak, marnak, simulnak... Futna szét az összes.
Bújtatnám az ürességem. Ordítanék, hátha visszaordít valaki, hátha megrángat.
Hova csomagoljam az embereket? Polcra teszem, befőtt készül.
Nagyon akartam élni. Futnak a repedések, bőrt szakít. Üres a száj, nedves vagyok, de nem érzem.
Megfogtalak, hogy érezzek. Hogy érezzem, hogy nem akarom. Rosszul értem hozzád. Rosszul értünk egymáshoz.
Ugy erzem tonkretettel. Nem orokre, de egy idore biztos eltort bennem valami. Nem hiszem el, hogy ennyire buta voltam. Hittem neked, hittem benned. Most olyan masnak tuntel. Mindig kerestel, ugy ereztem, hogy tenyleg erdekellek. Hogy most vegre megfogtalak, ezutan pedit majd akarni fogsz. Vegre. Elkepzeltem, ahogy buszken bemutatlak a szuleimnek, hogy jokat nevetunk az asztal felett. Hogy az ajtobol nezem, ahogy fifazol az ocsemmel, kozben pedig hatranezel ram, es csak mosolyogsz. Hogy a karacsonyfanal kepeket csinalunk, amelyeken buszken nezek rad, hogy vegre az enyem vagy. Hogy vegre en is kellek neked. Hogy vegre elmondhatom: van valakim, es nem is akarkim, hanem Te. Fel sem tudod fogni, milyen fontos szerepet toltottel be az eletemben. Hogy mennyire nem tudok toled szabadulni miota megismertelek. Ugy vonzasz magadhoz, mint egy magnest. Semmit sem tudok ellene tenni. Tudom hogy karos ez a kapcsolat, de mindig ugyanugy akarom, mert azt hiszem, ha kuzdok erte, erted, egyszer csak minden jora fordul, az almaim valora valnak. Mar tudom, nem lesz az. Nagyon faj a beismeres, hogy szamodra csak egy eszkoz voltam, egy eszkoz, aki tokeletes b terv, ha mar az a nem mukodott. Szeretnelek utalni, gyulolni, haragudni rad... De nem megy. Szeretnem ezt az elmult egy evet kitepni az eletembol, de nem tudom. Mindig ott leszel a szivemben, es ez ellen semmit sem tudok tenni. Ott ragadsz, mint egy rago a pad aljan. En pedig csak remenykedem, hogy egyszer eltunsz, es nem fog ugy fajni a hianyod, mint most.
Koszontel es koszontem Irtal es visszairtam Talalkoztunk. Megleptel es en megleptelek Felhivtal majd en is felhivtalak Ujra talalkoztunk Puszit adtal.. en is adtam Ittunk. Mertekkel es keveset Elkoszontem es elkoszontel Irtal es visszairtam Hianyoztal.. Itt tortent valami Megfogtal es en megfogtalak
Egyszer régen, egy okos ember azt mondta, hogy minden embernek meg van a párja, akivel míg világ a világ szeretni fogják egymást...
Minden lánynak van egy tündérmeséje..., várja őt a lovagja aki hercegnőként bánik vele, szereti, óvja, félti,megbecsüli...
Ezzel a 2 állítással csak az a gond, hogy a valóságban hazugságnak tekinthetők.... A mesékben tényleg jön a lovag, tényleg van igaz szerelem...
A szürke hétköznapok sivár világában nincs semmi, csak kín,szenvedés,fájdalom,letaposás.
Életem legszebb kb. 1 hónapja volt vele...szeretem...szerettem...szeretni is fogom... Mindent megkaptam tőle, amiről álmodozni mertem, sőt kicsit többet is :)
Azt hittem jó neki velem,jól érzi magát, mindent megadok neki, amire vágyik
Óriásit tévedtem...
Szenvedett mellettem, szenvedett attól, hogy látni akartam,szenvedett mikor velem volt... Miért nem mondtad menet közben??!!
Akkor változtattam volna... :(
Sajnálom, hogy szenvedett mellettem, mert senki nem érdemli meg, de az akit szeretünk végképp nem...
Nem telik el úgy óra, hogy ne jusson eszembe 3-4x.... nem telik el úgy éjszaka, hogy ne vele álmodnék, hogy ha felkelek ne néznék rá a bagolyra, amit tőle kaptam... Nem múlik el úgy nap, hogy ne sírnék,mert hiányzik, sajnálom...
Azt mondtad, hogy úgyis megtalálom azt aki hozzám való, akivel boldog leszek, ahogy telik az idő el fogom felejteni...
Nem, nem így van...ahogy telik az idő egyre jobban rájövök, hogy őt még mindig nagyon szeretem, hogy milyen rossz így
Hiába kezdtem őrületes randi ámokfutásba, hiába beszélek sok emberrel... ez nem én vagyok, 1 hét alatt 6 randit tudhatok magam mögött, a következő hétre is van 5.... Ez nem én vagyok, nekem ez így nem jó... Nem volt egy éjszakás kalandom...eddig...nem volt jó, hiába tudtam, hogy nem lesz jó, nem érdekelt...
Elég volt a randikból, nem lesz több egy éjszakás sem... elég... ígyis egyedül vagyok... teljesen mindegy... Most kell levegő, kell, hogy megálljak...
Azt hittem, majd elfelejtem, de hiába futok fölösleges köröket, végülis ugyan ott vagyok... NEM ilyen vagyok, nem ezt akarom, szeressenek...
Nem kényszeríthetek senkire semmit, sőt én nem is kényszerítenék....ki sem erőszakolhatom, hogy szeressen. Látni szeretném,,, na jó látni nem biztos, mert összecsuklana a lábam..., de tudni, hogy boldog, hogy tényleg boldog :)
Akivel most van lány.... aki mindent kiposztol...ezzel nem, hogy belém rúgnak, hanem ágyúként szakítják be a mellkasom...apró kis csafatokra tépve a szívemet...
Biztos okos, kedves, szép, rendes, véletlenül ő is vízöntő...
Persze ezt csak bele akarom magyarázni, hogy azért, mert...
Nem tudok a szemed elé állni a dolgaimért, mert nem szeretném, hogy a lány félreértse és megharagudjon rád...veszekedjetek... szóval, hogy rossz legyen neked...
Tudom, hogy nem olvasod a blogom :) ezért merem leírni, hogy Szeretlek :)
Tudom, hogy azt mondtad, hogy nincs bennem semmi plusz dolog, amivel megfogtalak volna... semmi amivel bárkiben is lángot tudnék gyújtani...
Arról nem is merek álmodni, vagy gondolni, hogy rájössz Te is, hogy velem jó volt, vagy miben volt másabb és ez hiányozzon neked....
Biztos a karmám miatt szívok,sírok,szenvedek...bármit megadnék,ha ....
A vicces az, hogy azt gondoltam, ha kiírom magamból jobb lesz, de nem... végig sírtam mire begépeltem,nem tudom abba hagyni.... :(