#szerep

[kovacseonike]

Miért játszok még mindig szerepeket,

Amikor tudom azt, hogy így nem lehet élni?

Próbáltam lelassítani de nem működik a fék.

#manuel #idegen #nem megy #dalszöveg #szerep #érzelmek

[s-xandsweethearts]

Kedves Muglik, Varázslók és csodás teremtmények! ✨

"Ezúton értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába..."

A jól ismert mondat, mi mindenki szívét megmelengeti, ki az univerzum lelkes rajongója és most eljött a pillanat, hogy számotokra is valósággá válhasson.

Tudjuk, nem ez az első ilyen hirdetés amit láttok, de bátorkodom kijelenteni, hogy ehhez hasonló élményben még nem volt részetek. Játékunkat átszövi a varázslat és az izgalom ezernyi fajtája, miket egy összetartó, családias kis csapatban élvezhettek ki, ahol nem kell visszafognotok önmagatokat vagy a kreativitásotokat.

Történetünk mintegy harminc évvel a nagy Roxforti csata után játszódik a Roxfort felsőoktatási intézményében, ahol a felvételt nyert diákok érdekesebbnél érdekesebb szakot választva egyengethetik rögös útjukat, építhetik jövőjüket a már jól megismert négy ház egyikének tagjaként. Természetesen ti magatok dönthettek róla, hogy karaktereitek a hugrabughoz, a hollóháthoz, a griffendélhez vagy épp a mardekárhoz illik be jobban.

Ha szükséges, mindenben segítünk nektek, hogy a lehető legkomfortosabban érezzétek magatokat és a játékélmény minden pillanatát kiélvezzétek! 🥰

Pár apróság, amit érdemes figyelembe venni a jelentkezésnél:

· A szereplők OC jellegűek, tehát sajt képzeleted szerint létrehozott és kitalált karakterekről lenne szó, de ez nem zárja ki, hogy legyen közük eredeti Harry Potter személyekhez

· Discord szerveren zajlik az egyszerűbb és átáthatóbb játékélmény érdekében. Ha esetleg nem lenne számotokra ismerős a felület se tántorodj el, természetesen ebben is a segítségetekre leszünk

· Ha szívesen próbálnátok ki magatokat, jelezhetitek kommentben illetve a következő linken tudtok jelentkezni vagy írjatok bártan profiljainkra, nem harapunk... nagyot 😉:

https://discord.gg/JMSKvYEd

Alea Morlian

Még pár apróság a követelmények terén, ígérjük nem sok, de annál könnyebben teljesíthető:

· Olyan lelkes játékosok jelentkezését várjuk elsősorban, akiknek karakterei elmúltak 18 évesek. Persze ez nem jelenti azt, hogy neked is el kell múlnod 18 évesnek, de fontos kiemelni, hogy játékunk tartalmazhat halált, +18-as jelenetet és minden egyebet, ami megviselheti egyes játékosok nyugalmát

· Örömünkre szolgálna ha felnőtt, tapasztalt játékosok jelentkeznének vagy olyanok akik legalább hobbiszinten foglalkoznak írással. Ha kezdő vagy esetleg, de mindig is érdekelt a kreatív szövegalkotás és a szerepjátékok világa, mi ebben az esetben szó szerint varázslatos, akkor is szívesen látunk

· A cselekmény leírása E/3-ban történik, múltidőben, csillagozva, regényes formában. További írásjelek alkalmazásáról bővebb tájékoztatást a szerveren nyújtunk

· Nincs adminhatalom, sem játékmester. Tudjuk, hogy ezt biztos sokan hallottátok már, de mi valóban sokkal inkább építünk a családias, kommunikatív hangulat megteremtésére, ahol mindenki véleménye egyaránt számít és fontos

· Fajokat tekintve ne térjetek el az itt megszokottaktól: Varázsló,(sárvérű, aranyérű), esetleg vérfarkas, animágus, stb

Belépéskor karakterlapsablon, jópár kész szereplő, szépen kidolgozott szerver és helyszínek, karok és szakok várnak rátok, nameg persze egy hatalmas adag izgalom, unatkozástól nem kell félnetek egy percig sem. A dolgotok csupán megalkotni a karaktereteket, elolvasni a szabályokat és engedni, hogy az égbe repítsen titeket a varázslat szépsége!

Köszönjük a figyelmet, várunk sok szeretettel!

#magyar #literature #írás #író #mik #szerepjáték #szerep #magyar író #fantasy #harry potter #hogwarts au #hogwarts #roxfort #magyaríróközösség #szerelem #irodalom #kaland #dráma #horror #varázslat #boszorkány #life #love

[lookinsideme-imdemon]

Fájt. Őszintén, nagyon fájt. Fájt hallani, hogy igazad volt. Fájt mert ezt a kést én már forgatom magamban egy hosszú ideje. Azt hittem már megszoktam a fájdalmat amit ez okoz... Aztán csak ültem ott. Pucérnak éreztem magam. Gyereknek. Elveszettnek. Azt éreztem, hogy szeretnék szét esni. Szerettem volna zokogni elmondani, hogy azóta is keresem a megvàltàst. Hogy gyűlölöm magam. Hogy úgy érzem cserben hagytam őt, és te is csalòdtàl bennem...

De csak játszottam a szerepet tovább. Mert már hozzá szoktam, és mert igazad volt. Nagy lánynak kellett most is lennem. Állnom a sarat, hogy ezt most én basztam el.

#szeretem #fájdalom #fáj #keresem #megváltás #hazudtam #szerep #kislány #könnyek #szerelem #hiba #hibàztam #magyar #magyar tumblisok #monologokbyme

[nyarlathotep0607]

Rossz helyen kerestem a lelkesedést?

Az elmúlt időszakban (és értsd: évekről van szó) nem feltétlenül lelkesített a szerep. Na jó, hazudtam. Mindig is érdekelt és lelkes voltam a szerepezésért. Igaz, jelenleg ez a Witcherre igaz, hiszen az elmúlt 1 évben egyre jobban lelkesít. Javulnak a történeteim, NPC eljátszások, stb stb. De a CoC, az valamiért egyre inkább untat, függetlenül, hogy vadonatúj játékosokat vezetek be, vagy már régebbi emberekkel játszom. Történt ugyanis, hogy szombaton összeültem 4+1 emberrel (na ebből az 1 nem Nyarlathotep, hisz az jó magam vagyok... Szimplán már tanult kollégáról van szó), és bármennyire jó volt, de... Nem tudtam száz százalékosan évezni a világot. Minden porcikám a Witcher szerepre vágyott. Aztán most, hogy egy sorozatot végig néztem (1899), amiben ráadásul egy gyerekkori félelmem jelenik meg, és már meséltem róla már CoC szerepet, elgondolkodtam: vajon lehet az volt a bajom eddig, hogy mélyebb mondanivalót szeretnék beletenni a CoC történeteimbe? A sorozat nézése után mintha megmozdult volna bennem valami. Lehet meg kéne próbálnom elég erős, pszichológiai töltetű történetet írnom?

#CoC #szerep #witcher

[csakazolvassa]

rászóljunk-e egymásra?

Kijavítsuk, kritizáljuk-e egymást? Persze. Már miért ne? Mi lesz, ha nem tesszük a békesség kedvéért? Rá kellene hagyni például a csillámpónis ideológusokra, hadd mondják? Nem az én dolgom? “Be nice”? “Ha nekik jó, engem nem zavar”? Na, ebből is mi lett? (more…)

View On WordPress

#autonómia #önerő #blog #helyesírás #kritika #lelkierő #megmondók #miért? #nyelv #női szerep #semmiárus #troll #vélemény

[csacskamacskamocska]

Szorosan összekapcsolódik

Heteken keresztül éreztem az elutasítást. Nem szólt hozzám, szia, megyek. Szia anya, megjöttem. Ennyi volt. Ha bekopogtam hozzá, nem hívott be csak az ajtón keresztül válaszolt. Ha véletlenül összetalálkoztunk a lakásban, a fején a füles, nem is reagált, ha szóltam hozzá, ha búcsúzáskor véletlenül közel voltam, elkaptam és megöleltem nem ölelt vissza. Mindennél jobban szeretem őt. (meg „őt”, meg „őt”, de erről még mesélek) Nos, mindazoknak mondom, akik majd elengednek félig felnőtt gyerekeket: Az ember vinnyog a fájdalomtól. Hiába tudja az eszével, a tudatos része minden értelmes gondolatával, hogy ez így jó, ezt kell támogatni, az érzések mégis borzasztóak: elutasítás, elválás, elhagyás, nincs szüksége rád, nem szeret, nem kíváncsi rád, nem akar téged. Az, akinek az életéért, a boldogságáért remegsz és akiért bármit megtennéd, az életedet is odaadnád: már nem szeret téged. Teljesen egészségesen: saját magát szereti és hamarosan lesz valaki, aztán még valaki, akit jobban fog szeretni saját magánál is, és legközelebb csak akkor lesz jelentős szereped az életében, amikor meghalsz és ha tényleg szereted, mindent megteszel azért, hogy ezt majd lehetőleg jól viselje. De amikor elutasítottnak érzem magam, akkor azt gondolom, hogy rosszul csináltam valamit. Talán valamikor a múltban, amin már nem tudok változtatni.

És az elutasítottság érzés mellett a rettenetes aggdalom. Semmit sem tudok róla, ugye jól van, ugye nincs baja, ugye nem azért zárkózott magába mert valami rémes titkot őriz? Ugye nem bántották?

Egy este megállt a szobámnál. Anya, tudunk beszélni? És elmesélte. Mindent, ami bántotta, és sírt, és el volt keseredve. És örültem, hogy nem nagyobb a baj, és beszélgettem és támogattam és erőt adtam és célt, irányt mutattam és iszonyatosan boldog voltam, hogy az én kicsikém hozzám jön sírni, ha baj van. Megkönnyebbült és kivirult, és elmúlt az elutasítottság érzés belőlem, mert elmúlt a távolságtartás belőle.

De az a pár hét, az elutasítottság érzés, a tehetetlenség, a reménytelenség borzasztóan megviselt.

Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimet önálló, felnőtt életre neveljem. Teljes szabadságot élveznek még akkor is, ha nekem nem mindig jó érzés. Nincs szemrehányás, se bezzegelés, se finom érzelmi zsarolás, se majd meglátod, hogy igazam lesz, ez lesz, az lesz.

Gondolom így lesz később is. Jön majd, ha baj van. És szeretnék minél tovább elérhető lenni. De az élmény az elutasításról, ebben mélyre kellett mennem, hogy írni tudjak róla.

Folyt. köv...

#leválás #szülő #gyerek #elutasítás #kommunikáció #11-12

[paleobiogeografia]

Tumblrnek kedves természetjáró népe!

Kérlek segítsétek a szakdolgozatomat egy rebloggal és/vagy kitöltéssel ezen a linken:

[sztivan]

új kedvencem a magyar közbeszédből, ahogy emberek azon vitatkoznak, tartozik-e az országnak valaki, aki iszonyú gyorsan tud úszni

és most nem azt a részét akarom ennek kihozni, hogy kellenek-e ennek az országnak zseniális élsportolók, hogy mi az egészséges egyensúly a tömegsport és az elit támogatása között, vagy hogy egy korszakos zsenit nézve a tévében miért hisszük magunkat sportnemzetnek, amikor a magyar felnőttek majdnem kétharmada semmit nem sportol szabadidejében, és pláne nem azt, hogy mi az állami pénz szerepe mindebben, ezek most nagyon-nagyon messzire vinnének

hanem az a megdöbbentő számomra, hogy olyanok, akik benne vannak az élsport világában, most kővé dermednek, amiért valaki bemondja azt, hogy neki ehhez nincs kedve, mentálisan nem bírja, fejben nem tart ott, hogy csinálja

és úgy tesznek, mint ha annyit kellene mondani neki, hogy fiam, gyere csak vissza, és neked csak le kell úsznod azt a napi kétszer hat kilométert, és ettől meg is oldódik minden. úgy értem, nekik mégiscsak az a munkájuk, hogy találják ki, adott alaphelyzetből hogyan lehet kihozni a legtöbbet, és ebbe most totálisan belebuknak. ha bármelyik olimpikon úszó most eltörné a bokáját, egész biztosan már másnap ott lenne az edzője füzetében egy részletes edzésterv arról, hogy hogyan lehet visszahozni a csúcsszintre az olimpiáig, most meg valakinek a lelke-feje nincs jól, és akkor bénán makog az egész társaság, hogy hát de emberelje már meg magát

és én teljesen értem, hogy kommentelő átlagjóskának elképzelése sincsen arról, hogy szerencsétlen gyereket mivel lehetne rávenni arra, hogy húzzon le az uszodába reggel hatra kínozni magát, én sem tudom, de akik meg benne vannak a szakmában, azok meg most dolgozzanak meg a pénzükért, és találják ki, mit lehet máshogy csinálni. itt buknak meg ők, ha ezt a helyzetet ezzel a bénázással így hagyják - nem az úszó, hanem a közeg

jó, hogy hozzá nem teszik, hogy Rózsa Norbert is ki tudta várni az öngyilkossági kísérletével a visszavonulását

[kazamata]

"csak technikai szerepe volt"

A díjat Szentkirályi Alexandra adta át, a pénteki kormányinfón azzal védekezett, hogy ő nem vett részt a díj megszavazásában, csak technikai szerepe volt.

[zeroz2ro]

"Nem vezetheti Hódmezővásárhelyt egy olyan ember, aki abban a hitben éli az életét, hogy két férfi nevelhet egy gyereket és két férfire rá lehet bízni egy csecsemőt. És nagyon szeretném, ha nem lenne szerepe, mert ez aggodalommal tölt el a gyerekek jövőjét illetően, hogy ha olyan ember vezeti Hódmezővásárhelyt, akinek az a személyes meggyőződése, hogy két férfire egészséges dolog egy gyereket rábízni. Szerintem ez egy nagyon veszélyes dolog, és szerintem egy ilyen embernek a hódmezővásárhelyi városvezetésben semmi keresnivalója nincs."

Lázár János MZP-ről. Sokkal jobb helyen van az a gyerek az árvaházban vagy a pap bácsinál, mint két szerető nevelőszülőnél!

[ruddentropptabornok]

ez is fontos

[hicapacity]

Pont a pedotünti 10 tanulságára, avagy A...

tegnapi tüntetés 10 tanulsága:

1. Rengetegen voltunk. Nem vagyok tömegbecslő, de voltam már pár tüntetésen, szervezőként is, és nekem az 50 ezer erős alulbecslésnek tűnik. Mi több: csak azért nem voltunk többen, mert megbénult a közlekedés, és sokan el se jutottak a Hősök terére.

2. Ami a számháborúnál is fontosabb: rengeteg volt a fiatal arc. Dühös fiatalokat láthattunk megmozdulni, akik egyébként nagy valószínűséggel nem politikailag aktívak. Akiknek az életében a politika egyébként nagyon periferiális mellékszerepet játszik.

3. Kiderült tehát egyrészt az, hogy ebben a mostani Kegyelem-gate-ben nagy kakaó van. Magyarul elementáris erejű felháborodást váltott ki a társadalomban. És ezt egyáltalán nem csillapította le Orbán következetlen, néhol elhallgatni, néhol bagatellizálni, néhol túlkompenzálni akaró válságkezelése. A Fidesz nem képes olyan eredményesen ellenőrizni a nyilvánosságot, mint szeretné - hiába hallgatta agyon a tüntetést az egész kormánysajtó.

4. Kiderült másrészt az is, hogy az online influencerek nem csak valódi tömeg-befolyással rendelkeznek, de egyben tömegeket képesek mozgósítani és utcára vinni. Nem csak rajongóik vannak, de ezek a rajongók hajlandók társadalmi/politikai cselekvésre is.

5. Ami mutatja a nyilvánosság szerkezeti átalakulását. A pártok, szakszervezetek, írók és művészek - a nyilvánosság "régi", intézményes véleményvezérei és tekintélyei - egyre kevésbé képesek megmozgatni a (nagyvárosi) fiatalságot. A mai nyilvánosság amorfabb, képlékenyebb. Self-made, a közösségi média hullámai által magasra dobott véleményvezérek dominálják, akik kevésbé irányíthatóak, kontrollálhatóak - ugyanakkor képesek ügyek mentén ad hoc koalíciókat alkotni.

6. Az is kiderült ugyanakkor számomra, hogy az online influencerek teljesítménye vegyes, amikor politikai tüntetésen kell szerepelni. Többüktől teljesen idegen a "népvezér" szerep, és jó szónoknak sem mondhatók. Ami működik egy YouTube videóban, az teljesen csődöt mondhat egy sok tízezres tömeg előtt. Vannak ígéretes tehetségek, de van hová fejlődni.

7. Bár mindig nagyszerű érzés megélni a közös tömeges cselekvés során az élményt: nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk - ez önmagában még kevés az erkölcsi katarzis beteljesedéséhez. Valami olyan mondásra, valami olyan közös cselekvésre lenne szükség, ami visszaadja az emberek hitét abban, hogy érdemes. Sajnos ilyen üzenettel a tüntetés adós maradt és nem hozott újat. (Egy barátom szerint azt kellett volna a tüntetés szervezőinek mondaniuk: "Holnap mi nyolcan elmegyünk a Várkertbe, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket a miniszterelnöknek, velünk tartotok?" Az valóban erős üzenet lett volna.)

8. Így az is újra nyilvánvalóvá vált, ami nekem már a Milla tüntetések egykori egyik szervezőjeként 10 éve leesett: ami a társadalmi felháborodás által a népszerűség csúcsára repített ad hoc civil mozgalmak erőssége, az egyben gyengesége is. Könnyen jönnek, könnyen mennek. Nehezen képesek tartós, rendszerszintű változást elérni. A tüntetésre erőltetett apolitikusság és kötelező ellenzék-fikázás bizonyára jelent egy kezdeti kedvező nimbuszt, vonzerőt a pártpolitikából kiábrándult polgárok mozgósításában. Közép- és hosszú távon azonban az emberek (gyakran irracionális) várakozásai egyben gyengeséget is jelentenek: könnyen átcsaphatnak kiábrándulásba. Vajon mit is akar ez a mozgalom? Egyáltalán mozgalom akar-e lenni? Mi ellen irányul? Tényleg csak a gyermekvédelemről szól? Ebből a szempontból még teljes a következetlenség és bizonytalanság: a beszédek csomó más kormányellenes témát is behoztak.

9. Ahogy Zeynep Tufekci török származású amerikai szociológus megfogalmazta, egy társadalmi mozgalomnak három dolog kell ahhoz, hogy tartós változást érjen el: 1) az elbeszélő kapacitás: egy olyan sztori, ami összeköt és mozgósít. Ez már megvan. 2) Bomlasztó kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy megakadályozza a rendszer intézményes működését. Amíg csak annyi történik, hogy az emberek kitüntetik magukat és hazamennek utána, az még nem az. 3) Választói/intézményi kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy olyan politikai döntéshozók megválasztását segítse elő, akik a mozgalmi célok érdekében tartós változásokat idéznek elő a rendszerben.

10. Hogy vajon ez a mostani tiltakozás-hullám, és az azt meglovagoló influencerek, el tudnak-e érni rendszerszintű változásokat, vagy pedig az egész kifullad és szétesik (Tufekci kifejezésével: taktikai lefagyás), az nagyban függ attól, hogy sikerül-e a tiltakozást kiterjeszteni és megszervezni. Ne tévesszenek meg minket a Budapest utcáin tüntető tömegek: az ország jelentős része totálisan más műsort néz a valóságról. Amelyben ez a tüntetés szinte alig létezett. A kormánypropaganda ellencsapása pedig kemény lesz.

A szervezőknek óriási respect, amiért ezt az egészet megszervezték - és mert, bár lehet, hogy nem is értik mind teljesen, de egyben óriási felelősséget vállaltak magukra. Aki pedig az egészet a fotelből figyeli fanyalogva, annak azt mondom: ha nem mozdítod meg a segged és kelsz fel a kanapéről, akkor inkább ne is kritizálj!

#nerkölcstelenek #drgrptr #drgrpt #tüntetés #pedofidesz #fideszbűnözés

[rejszelde]

miért nem lep meg, hogy a pedofil üggyel kapcs megint kezd egyértelművé válni Balog Zoltánon keresztül a katolikus egyház szerepe?

[rosszulorzott]

Nem sikerült a magyar kormányt és a magyar politikai képviseletet elvezetnem a demokráciához. Ez nem is sikerülhetett, mert ez a magyar választók kezében van

a büdös úristenit! elcsalt választásokon, elcsalt választási környezetben hogy lenne a kezemben? felhizlaltátok, nem hallgattatok ránk időben, az eu-s reakcióhiánynak is szerepe van az ellenzék cserben hagyott, vert hangulatában. és akkor mosod kezeid mert a választók

meg kéne néznem a forrást, mielőtt kiakadok, de már késő

[sargatulipan]

– Ha terveid vannak, egyszerűen tűzd ki a céljaidat, és cselekedj!

>Nora Roberts: Győztes játszma / Szerep nélkül

#napisüti #moly.hu #magyar #idézet #gondolat #nora roberts #magyar gondolat

[csacskamacskamocska]

Nem menti fel

Néztem valami ötperces videót – egész érdekes dolgok vannak, bár az életvezetési bullshit mennyisége egészen elképesztő – na, az egyik ilyenben volt, hogy miket kell mindenképpen megtudnod egy ismerkedés elején a másikról. Pl, hogy túl van-e már az exén. Pffff! Milyen tekintetben? Hogy szerelmes-e még az exébe? Az tényleg gáz. haragszik-e még, be van-e kötve valami módon? Az is érdekes meg fontos. De mit kezdesz vele, ha letagadja azt az érzelmet ami valójában irányítja. Aztán majd hónapok múlva amikor megvan már a bizalmi légkör, kibukik, hogy volt egy lány... volt egy pasi... nem kapcsolat, szerelem, most is mozgat, most is fáj és ott állsz átbaszva, miközben a másik ember semmi rosszat nem tett, csak most érkezett meg oda, hogy a fájdalmaival őszinte tud lenni. Az nagyon ritka, hogy valakinek nincs semmi és senki a szívében merthogy érzelmi lények vagyunk. Nade nem is ez fogott meg, ezt csak bevezetőnek írtam :D Kérdések, kérdések, az előző párkapcsolatairól, hát komolyan, mint egy pszichológiai kihallgatás, én biztos falnak mennék az ilyentől. MIT TANULT AZ ELŐZŐ KAPCSOLATÁBÓL? Ezt így hogy kérdezed meg? Amúgy, ez a kérdés azért fontos, és valóban fontos lenne tudni, hogy láthatóvá váljon, vállalja-e a felelősséget a saját cselekedeteiért, azért a tényért, hogy egy kapcsolat megromlása két emberen múlik. Az előző kapcsolatom egy őrült volt, egy pszichopata, egy szélsőséges valaki, ezért engem nem terhel felelősség, csak őt – ez remek védekezés, de az esetek nagy részében nem igaz, viszont, ha igaz, akkor is kell benne felelősségrészt pontosabban tanulságot vállalni. ( nem tudtam megvédeni magam, nem tudtam nemet mondani, nem volt önbizalmam, határozottságom, ez volt velem, az volt velem – amiért meg lehetett velem tenni azt, ami a másik sara)

Azon gondolkodtam, hogy ha az ember törekszik arra, hogy igazságos legyen, és elmondja azt, hogy neki milyen szerepe volt a kapcsolat megromlásában, miben hibázott, mit látott vagy kezelt rosszul, az azért nagyon nehéz, mert a megromlott kapcsolatban a másik embertől ezt nem fogjuk hallani. Például mert együtt sem vagyunk már, mire az ember eljut eddig a mérlegelésig. És legfőképpen, mert ez lenne a kapcsolat megmentésének a kulcsa. Ha mindkét ember el tudná mondani, hogy miben volt fasz, és ha ez után még találnának magukban szeretetet a másik iránt. Ez akkor nem egy felbomló, hanem egy fejlődő kapcsolat lenne, de többnyire valamelyik hagyja a picsába az egészet. Hogy miért, annak sok oka lehet, de talán a legfőbb, hogy már jóideje nem éri meg neki munkát rakni a kapcsolatba, pláne ennyit. Ha tudná mit vállalunk fel, felmentve érezné magát a saját szarai alól. Hiszen látható, hogy kinek a hibája volt!

Az egonk rettenetesen sérülékeny. Sérülékeny és hazug, és merev, és sablonos és közben nagyon nagyon kreatív abban, hogy hogyan védjen meg minket önmagunkkal és az élettel való szembenézéstől.

Az egonk csak akkor vállalja be, hogy hibáztunk, ha már nem érhet minket e miatt baj (ezért is a szakítás után) vagy, ha ebből hasznot remél. (elismerés, siker, erősebb ego) Ezért gondolom azt, hogy ezeknek a beismeréseknek nem szabad megállnia a felszínen. Szerettem volna dolgokat, amik még magamnak sem voltak nyíltan elfogadhatóak, és ezért olyasmiket csináltam, ami káros volt a kapcsolatra, téged bántott vagy korlátozott. Nem volt bennem empátia mert... Ezek talán mélyebben vannak. Kurva nagy kihívás, de nagy utazás is. És mi az értelme? Talán egy jobb kapcsolat, de mindenképpen egy rendezettebb, nyugodtabb belső világ.

Megidézem @lampasch-t, aki most épp az ego hatalmával foglalkozik. Hogy látod te ezt? :)

#ego #kapcsolatok #szakítás #felelősségvállalás #01-28