Tumgik
#tűnődés
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Most te jársz a fejemben És azon tűnődöm ma este Hogy többek is lehettünk volna De befejezetlenül maradtunk
Noah Cyrus - Unfinished
669 notes · View notes
viragfold · 1 month
Text
Bloom útjai
2024. június 16: éppen 30 éve volt az első Bloomsday Szombathelyen, és éppen 20 éve hoztunk meg azt a döntést Székely Ákossal, hogy mindazt az aktivitást, ami részünkről Joyce és az Ulysses kapcsán inicializálódott, a továbbiakban nem Szombathelyen folytatjuk. Erre emlékezve három fogalom, ha úgy tetszik, három metafora jelentésbeli univerzumát fogom bebarangolni. Ez a három dolog pedig a szombathelyiség, a bloomság és a kontinuitás. 1997-ben egy vitacikkben ezt írtam le: „Vas megye nem esztétikai, hanem közigazgatási kategória.” Ezt ma is így gondolom. Sőt, nemcsak valamely ‘vármegye’ esetében, hanem egy város, pl. Szombathely kapcsán is irányadónak tartom. Tehát számomra egy közös művészeti aktivitásnak nem igazán alapja az, hogy a részvevők milyen lakcímadattal rendelkeznek. Valahogy sohasem érdekelt, hogy kizárólag baráti, ‘szomszédsági’ alapon kéne művészeti kooperációt folytatnom valakivel. A szombathelyi lakhely bázisán szervezett irodalmi, művészeti élet kedélyes familiaritása inkább untatott, mint inspirált. Szombathelyre akképp tekintettem (s ez a pozíció, úgy gondolom, talán Ákos nézőpontjához is közel állt) mint egy izgalmas szemantikai sufnira, ahonnan időnként olyan tárgyak, szavak, entitások stb. kerülhetnek elő, melyekről részben vagy egészben lebomlott az ‘eredeti’ jelentéstartalom, s új kontextusba helyezve, hívószóként használva alkalmasak egy nemzetközi mezőny megszólítására a Mail Art és a Fluxus horizontján. Legjellemzőbb példát erre a Leopold Bloom művészeti lap egyes számainak tematikája jelenthetett: Végállomás, Tejipar, Vérellátó, Emil stb. Ennek kapcsán a város különféle helyszínei is a kinyitott jelentésük révén részévé válhattak a szellemi network-nek. Hogy egyértelműbb legyen, mondok még egy példát: az 1996-os Bloomsday alkalmával kiadtuk a Leopold Bloom mappa Casino című számát, s ezért a napot annak hivatalos programpontjaként a szerencsejáték akkor még létező szombathelyi templomában terveztük befejezni, ahova este oda is vonult az egész társaság. Azonban - bár be voltunk jelentve, illetve jelentkezve a Casino-ba - valamilyen okból mégis elzavartak minket. Ennek ellenére mindez volt a bloomság maga, mert az nem más, mint “…egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben, (…) szombathelyiség mint virtuális provincialitás; (…) ősszeférhetőségi törvény…” (AP; Élet és Irodalom, 1996. július 5.) Az itt leírtakból az is következik, hogy tartalmi/művészi kontextus, hitelesség nélkül nem igazán vontunk volna be valamely közteret, épületet kizárólag azért, mert megkértek rá, vagy mert valaki ezt elvárta volna, illetve örült volna ennek. Például valószínűleg nem sűrűn mentünk volna Bloomsday ürügyén az ún. ‘múzeumi negyedbe’ (bármit is jelentsen ez most Szombathelyen) vagy a Schrammel-gyűjteménybe (max. a Slammer-gyűjteménybe…), ha akkor már lettek volna ilyenek. Szerintem bármiféle kontinuitásra talán csak önmagunk vonatkozásában van esetleg esély. Nem gondolom, hogy amiatt beszélhetünk tartalmi értelemben egyfajta folytonosságról, mert időben egymást követve, részben azonos helyen történik valamilyen, nevében hasonló eseménysorozat. A szombathelyi bloom-ozást Ákossal 2004-ben befejeztük, ennek okairól már korábban írtam ebben a blogban. Azonban az aktív 'Virágzást’ máshol, új helyszíneken, új platformokon, hol együtt, hol külön folytattuk azután is. Ákos ezt ma már egy másik létsíkon teszi, én magam meg például ebben a blogban, vagy alkalmasint mondjuk egy Buenos Aires-i Mail Art projektben burjánzok tovább. Persze egyébként lehetnek érdekes szinergiák akár Szombathelyen is, azonban ezek nem a hajdani lakcímkártyák vagy a szombathelyi Bloomsday-kontinuitás hamis fikciója miatt állhatnak elő, hanem sokkal inkább egy közös gondolati-szellemi-művészeti horizont révén. E tekintetben pedig pont mindegy, hogy a brazil Santo André-ban, a törökországi Antakya-ban vagy épp Gyanógeregyében vannak azok, akikkel kulturális értelemben alkalmi vagy tartós közösséget alkotok.
Tumblr media
1 note · View note
keresztyandras · 2 months
Text
TAO-tűnődés
Serényi Péter >Álmomban sem gondoltam volna, hogy a számomra sok fontosabb sportág mellett/után a kosárlabda ihlet meg… Mégis ez történt. Az oka az, ami a mögöttünk hagyott nem egészen egy hónapban lezajlott a palánkok alatt: 1.) a női válogatott „felejthetetlen” búcsúja az olimpiai álmoktól, 2.) a férfiválogatott két fiaskója az Eb selejtezőjében, 3.) a kínos Diósgyőr-bukás a női Euroliga final…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
pnicolephotography · 4 years
Text
"Éreztél már olyat, hogy valahogy annyi mindent szeretnél csinálni, de soha sincsen semmire se time?"
19 notes · View notes
blacksoulghost · 6 years
Text
Én magam vagyok a tökéletes ellentmondás.
11 notes · View notes
bosnyakrenata · 6 years
Text
Tumblr media Tumblr media
17 notes · View notes
1matt-hew3 · 2 years
Text
Mit csinálhat épp?
Tán kedvenc előadóját hallgatja szüntelen, mit sem törődve azzal, hogy alig hall már rendesen.
Hisz ez maradt csak neki, mi elnyomja a gondokat, s hangos zajjal tereli el a gondolatokat.
Vagy tán itatja zöldjeit, melyek lányos színben pompáznak. S irigyli őket, hiszen mindig nőnek új hajtások.
Neki nem, ő nem gyógyul fel teljesen, nem egy jácint ki újraéled hevesen.
Ezek csak gondolatok, lehet ,hogy tévedek. Lehet boldog, s kacag a nap minden egyes percében.
Legyen úgy, legyen még töretlen. Ne tapossa őt is, az élet oly kegyetlen.
Lehet, hogy csak szobájában várja, hogy változással nyisson be hozzá az idő tárt karja. Hogy mindent mit elképzelt, elméjenek mélyén, egyszerűen s gyönyörűen életrekeljen a nap végén.
1 note · View note
trollkrisztusgyerek · 6 years
Text
Elnézvén ezeket a Rákosi-kori ballagási tablókat a folyosón, ahol lassan “tenyérnyi hely sincsen szabadon”, azon morfondíroztunk, hogy mi lesz akkor, amikor betelnek a falak? Hová jutnak az új tablók? A régieket raktározzák vagy az újaknak kerítenek más teret? A friss végzetteknek kétségkívül jár, hogy kikerüljenek, filológiailag-tudományosan azonban az ősi képek érnek többet. Nagy dilemma!
20 notes · View notes
nematlagos19 · 7 years
Conversation
.
- Szomorúnak tűnsz.
- Az vagyok.
5 notes · View notes
bajinthings · 3 years
Text
Már az odavezető utat is élvezte, akárhányszor tette is meg. Az istenek földi városának, Lhászának a lakói arról voltak híresek, hogy úgy éltek, mintha minden nap ünnepelnének valamit. – Lehet, hogy ünnepelnek is – vélte az istenkirály, s irigykedve, de jó kedvűen nézte a város éjszakai életét. A nyári estéken még az előkelőségek is fölvonultak a Potala körüli parkokban. Cangjang Gjaco mellett óriási hajdíszeket viselő asszonyságok lovagoltak el szolgáik kíséretében a tóparton, az utcákon selyemöltözetű jobb módú ifjak, turkesztáni, butáni, nepáli, kínai, mongol és örmény kereskedők vigadoztak. De feltűntek a messzi keleti tájakról érkezett nomádok, no meg a koldusok és a csavargók is. Még rendetlen, rongyos öltözetükben sem látszott keservesnek a sorsuk. Akárhogy fürkészte is tekintetüket az égi világból alászállt uralkodó, nem talált közöttük panaszos, fáradt arcokat. De épp ilyen méltóságot és derűt látott a városiak és a falusiak szemében az istenkirály napközben is, amikor álruhájában Lhásza piacait járta. A piacok népe boldogan sürgölődött a kipakolt zöldségek, gyümölcsök és virágok színpompás tornyai körül, a fiatalok hangoskodtak, daloltak, a lányok nem győzték kacagással a csipkelődő, udvarolgató durva fickók tréfáit. – Lehet, hogy a legédesebb izgalom a földi világban a szenvedély? – Tibet uralkodója, isteni származék, meg sem kísérelt válaszolni a kérdésre. Válasz helyett egy újabb kérdés villant az eszébe. – Ha ennyire boldogító érzés a vágyak szolgálatában élni, Sákjamuni Buddha vajon miért gondolt mindig a szépségnek is, a szenvedélynek is a mulandóságára? – De Cangjang Gjaco, Tibet uralkodója, minden égi és földi hatalom egyszemélyes birtokosa, nem tűnődött el ezen a kérdésen sem. (Fölöslegesnek tartotta. Egyrészt tudta, hogy Sákjamuni Buddhának jó oka lehetett rá, hogy a szépségnek is, a szenvedélynek is mindig a mulandóságára gondoljon, másrészt nem akarta, hogy a tűnődés megzavarja a jókedvét. Okos fiatalember volt Cangjang Gjaco, költő és uralkodó Tibetben.)
Tested ízes húsú barack, vágyad sohasem apadó. Hogy’ járjak hát a Tanítás Vágyakat tagadó útján?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - 
E világnak minden dolga vízben tükröződő kép csak. Lásd s tudd: e tűnő rajzolat sohasem lehet valóság.
Nem rakom ki az egészet. A terebessen lehet olvasgatni Sári László fordításában. Érdemes. Elvégre még is csak a hatodik dalai lámáról van szó!
16 notes · View notes
viragfold · 11 months
Text
Bloomságtudat
Számomra a joyce-i kontextusból inicializálódó, június 16-ákon besűrűsödő bloomság elsősorban nem rendezvény, nem fesztivál, nem látványosság (nem spektákulum); nem hasznos és/vagy kellemes időtöltés, hanem olyasmi, ami sokkal inkább immár szellemi, gondolati síkon létezik. Bár tárgyiasul, térben és időben is megnyilvánul, ám alapvetően független mindezektől, nincs ezeknek alárendelve. Ebben a tekintetben hasonló a valláshoz.
A bloomságtudat lényegét (lényegtelenségét) ma sem tudom másként definiálni, mint 1996-ban:
"…mert a bloomságtudat egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben; rekomposztált anszambling; el nem szórt szórólap, mellette egy szignált, számozott, pecsételt, nyálváladéktól szalmonellás, eredeti mű; szombathelyiség mint virtuális provincialitás; aktuális csere-bere; ősszeférhetőségi törvény…" Forrás: LINK
Tumblr media
0 notes
magusmester · 3 years
Text
*Kis család a Tescoban, apa gyerekkel a bevásárlókocsiban, anya az alutasakos macskakaják előtt guggol*
Anya (nyávogva): Nézd apjuk, vaaan csirkéés, marhááás, meg halas is. - Kis tűnődés után hozzáteszi - Mondjuk, a halasat annyira nem szeretem...
Akkor meg miért eszed?
10 notes · View notes
blacksoulghost · 6 years
Text
Elfelejteném őt, ha tudnám...
432 notes · View notes
4tl-blog1 · 6 years
Text
"Sokszor tűnődtem; vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig."
0 notes
turisz · 5 years
Text
tűn és tűnődés
21 notes · View notes
useless-usernames · 5 years
Text
Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...
2 notes · View notes