#könyvem

[relladoeslifeiguess]

✿Ez a könyv egy nő és egy férfi csodálatosan meglepő és reménytelenül romantikus találkozását mutatja be. Ami még csodálatosabb, hogy főszereplőink az 1960-es években találtak egymásra. Egy kisebb város könyvtárában, egy véletlenszerű..vagy talán nem is annyira az.. levelezésbe kezdtek egymással.

A könyvet levél formában írtam meg, mintha csak a messenger beszélgetést pörgetné az ember,csak sokkal személyesebb és romantikusabb.

Azt gondolnánk, hogy ez is csak egy egyszerű szerelmi szövődmény, ami teljesen klisé… persze addig gondoljuk így, amíg el nem olvassuk.

✿Jó szórakozást, és kellemes olvasást kívánok!

✿Rella

#wattpad writing #wattpad #bookworm #books #poems and poetry #art #writers on tumblr #reading #books and reading #oldbooks #love letters #love books #magyar #könyv #saját írás #könyvem #olvass #olvasnijó #regény #szerelmes levél #szerelem #vintage #trendingnow #viral on social media

[aosmccoy]

girl úgy örülök hogy nincs mostanában kötelező olvasmányok debate a twitteren (or at least engem elkerült) mert mindig az életemért harcolok, egyedüliként védelmezve meg a kőszívűt

#a kőszívű ember fiai #the way a pál utcait (ami a legnépszerűbb kötelező) életemben egyszer olvastam el amikor muszáj volt és never again #a kőszívű meg azóta is a kedvenc könyvem ever #you know what actually. i think i win. im the winner. kőszívű is the winner. and thats on that #zsófi rambles

[tartsdmegazaprot]

egyik kedvenc könyvem, egy kukán találtam tavaly a koborlasaim alatt

#weöres sándor #télország

[hobbygilda]

Sisso Artner: Konyharegék (bestzeller lösz!)

képzeljétek ámbrás cetek! barátaim! leveslesők és süteményfalók! megint megjelent egy könyvem, ismét megbízásiból, mégpedig most Terézváros, illetve az Eötvös10 megbízásából, pályázatra, "a Budapest150 emlékév részeként, a Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ anyagi támogatásával.", Dorka Gálvölgyi ötlete nyomán és bíztatására. akinek ezt most annyira köszönöm, mert igazán rám fért ezekben a micsodaidőkben, hogy olyan különleges (hülyeség, mert minden ember különleges, de mindegy, értitek) emberek sztorijait mesélhessem el a kaja ürügyén, akik külföldiként élnek Terézvárosban. és ennek kapcsán azt is, hogy milyen jó, hogy sokfélék vagyunk és mennyire ránk fér egy kis humanizmus a sokféle ideológia és vallás, meggyőződés közepette. a címe "Konyharegék"- multikulturális ételképek Terézvárosból. mit mondjak, nagyon klassz pillanatok azok, amikor megjön a nyomdából egy kiadvány, és az ember a kollégáitól értesül, hogy megérkezett és ők szintén örülnek (ahogy annak is, hogy végre túl vagyunk ezen, és visszatér a szórakozottságom az átlagoshoz megint) arról lecsúsztam, hogy én vegyem kézbe először ma a kötetet, de kicsit boldog vagyok. köszönöm Saly Noémi szerkesztőnek a munkát, Zsofia Mautnernek a "gondoskodást",Tóth Gábornak a fotókat, Ildikó Szemők-nek a korrektúrát, Kati Gyergyak-nak, hogy segített elkezdeni, meg, hogy ott van velem az irodában, hisz bennem, és pofákat vág, Fülöp-Lehoczky Rella-nak, aki kommunikál nekünk mindent, és örül a mi örömeinknek, a 11 (szerencseszám) szereplőnek pedig különösen. közülük Christopher Graigrai Simmersbach régi barátom. a többiek újak. jóemberek. (ja, ami nem mellékes köszi: Péter Telihaynak a hátát, amin időnként fát vághatok, Igor Olivér Artnernek pedig a 19. éve tartó érzékenyítést.

[konyvekkozt]

sokáig fogok emlékezni erre a könyvre. nem is feltétlen a tartalma miatt, hanem amiatt, ahogy sikerült beleengednem magam és hagytam, hogy feltörjenek az érzések és a kérdések

a könyv főszereplője Clover, aki egy haláldúla. már önmagában ez is érdekes. pár rövidebb eset után hosszabban és mélyebben is megismerhetjük a munkáját. és ezzel párhuzamosan az életét is, valamint azt, hogy került bensőséges kapcsolatba a halállal

a történetnek része egy szerelmi szál is. ennek alapvetően van helye, főleg, hogy Clover egyre inkább kinyílik, a zárt világából egyre inkább és egyre több emberhez kötődik. de valahogy mégis rossz ütemben van jelen

nem meglepő, hogy a haláldúla haldoklást kísér. és van, aki meghal. de nem ezért sírtam végig a könyv végét. nagyi haláltusájának elején ott voltam vele, de egy idő után kiküldtek a kórteremből. a mai napig bánt, hogy nem ellenkeztem és nem voltam ott az útja végén. ez az élmény mozgott bennem annyira, hogy sírtam és ezzel kapcsolatban próbáltam megbékélni

azt gondolom, ez a könyv jó. lehetett volna nagyobb hangsúlya annak, mit is tudunk a halálról kulturális szempontból, főleg mert Clover több országot is bejárt. de már önmagában az remek, hogy van egy könyv a haldoklásról, amiben szerepel egy család, ahol tabusított a halálról való beszéd, annak ellenére, hogy egy családtag egyértelműen pár héten belül meghal. szóval segédeszközként, beszélgetésindítóként remekül lehet használni

ez volt az idei első fűben olvasós könyvem, azért is kedves amellett, mennyire betalált és mennyire megmozgatta a saját élményeimet

[sztivan]

egyik legnagyobb kedvenc könyvem Randall Munroe-tól (ha így nincs meg: az ember, aki az xckd-t csinálja) a What if..., ami arról szól, hogy hülye kérdésekre válaszol teljes tudományos komolysággal. most jött ki végre a második része is, és hát mit mondjak, irány olvasni

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Minden edzés elején átgondolom, hogy mit is keresek én ott a többiek között, akik erősebbek, hajlékonyabbak nálam, míg én öreg is vagyok :-), hajlékony vagyok kb. egy fatörzs szintjén, és a saját testsúlyomat sem bírom el.

És mindig végiggondolom, hogy ezt mind el fogom felejteni, amikor a saját izzadtságomban fogok csúszni, és csak arra fogok koncentrálni, hogy a következő mozdulatot végrehajthassam, jól-rosszul, ahogy tudom.

Minden nap van valami megjegyzendő, ami haladást jelent az előző naphoz képest. Ma például a levezető gyakorlatok között yoga mudrában nem kellett két tégla a homlokom megtámasztásához, elég volt egy. Vagy ma már másodszor papírpuska nélkül csináltam a sorozatot, és nem hagytam ki belőle semmit. Vagy észrevettem, hogy a Surya Namaskara A és Surya Namaskara B-ben, amikor visszalépek lefelé néző kutyából előre hajlásba, akkor a lábamat már nem annyira oldalról csalom be, hanem csak visszalépek és egyenesebben érem el az előrehajlást, mint eddig.

Ezek apró, kicsi fejlődések, ettől még nem vagyok hajlékonyabb, mint egy fatörzs és nem vagyok erősebb, de apró lépések afelé, hogy hajlékonyabb legyek vagy megbírjam a saját súlyomat.

Január 20.-a óta egyébként 5 kilogrammot még fogytam is, úgyhogy könnyebb magamat mozgatni, mint eddig. Messze még a versenysúlyom, de már nem 20 kg-ot kell leadnom, hanem 15-öt.

Egyébként jobb kedvem lenne, ha az 5 Surya namaskara A és 3 Surya namaskara B után, amikor már az előrehajlások is megvoltak, akkor nem a Trikonasana A és B következne, hanem egy kicsit később ugranánk bele ezekbe a nehéz - számomra az - pozíciókba.

A jóga anatómia könyvem szerint a Trikónászana az egy "kezdő szintű állópóz" csípőnyitással.

Hát vazze, a szabályos az lenne, ha én a bal kezemmel meg tudnám fogni a bal nagylábujjamat, és onnan nyitnám ki a pózt. De, nem tudom megcsinálni, mert a félig inas izom, a combhajlító izom és a karcsúizom olyan rövid, hogy nem engedi ezt a lehajlást. És ez még csak az egyenes tartás, utána jön a csavart póz, amihez nyúlnia kellene a széles hátizomnak is. Nem nyúlik. És fáj, amikor csinálom, szerencsére csak a nyújtást érzem, az izületeket nem, de nem egy jó érzés. Utána igen, közben nem.

Szóval ilyesféle gondolataim vannak miközben csinálom, eszembe se jut se A se V, se semmi más, csak azon igyekszem, hogy a póz is meglegyen és én is túléljem valahogyan. Másfél óra túlélő gyakorlat, eszméletlenül jól pihentet, a jótékony hatásokról, mint pl, hogy a jobb lábammal is már bele tudok lépni a nadrágomba :-) nem is beszélve.

Nézem egyébként az embereket az utcán meg a munkahelyemen, hát szívem szerint mindenkit elzavarnék jógázni, annyi tartáshibás meg túlsúlyos embert látok körülöttem.

[rekkka]

Miért van az, hogy a könyveket a végük előtt leteszem és megállok velük? Van egy csomó könyvem, amiből már alig van hátra és ahelyett, hogy befejezném, inkább keresek másik könvyvet.

1984, kb 50 oldal van hátra

Vörös, fehér és királykék, kb 40 oldal

Feeing Luka, 91%-on vagyok kindle-ön, kb 50 perc lenne

Velünk véget ér, ezzel megtorpantam kb az 1/3-adánál vagyok

Titkos történet, még kb 120 oldal a végéig

De már kinéztem moly.hu-n és a lírán, hogy melyik könyveket kéne megvennem.

Mi ez a halogatás? Mi a fene bajom van?

(Sorozatokkal ugyan ez: Orange is the new black, Grace & Frankie, Big mouth, Last kingdom, Brooklyn 99)

😓

#personal

[adamabelsstuff]

Csinálhatsz belőlem opciót,

Belőled idegen lesz könnyen,

Nem írok semmi okítót,

De ez az én könyvem.

~Ádám

#saját gondolatok #szerelem #fájdalom #i hate itttt #i hate it so bad #you #rose

[hobbygilda]

Köll!

[deianira-book]

Deianira - A könyvem főszereplője ilyen kinézetet kapott.

Mindig is olyan dolgok után keresgéltem, ami megközelítésig hasonlít arra amit a fejemben összeállítottam. Ugyan így voltam Deianira kinézetével.

Egy vad lány, aki bosszúéhes, okos, és erős. Ez a kép is kimutatja maga a karakterem álltal kialakított személyiséget amit készítettem neki.

A rajzokat egy kínai rajzművész készítette akit twitteren Kimsanlee6 néven meg is találhattok.

#könyvajánló #könyvrészlet #magyar

[csacskamacskamocska]

Csak neked merem elmondani. Látomásom volt. Nem hallucináció, hanem, szóval rakom össze a konyhát, komolyan annyit meg úgy melózok, mint egy pasi, akinek ez a szakmája. Én nem is értem, hogy honnan ez a tudás. Szóval rakom össze, és megálltam, nézem elégedetten, hogy kibaszott jó konyha ez mekkora tágas tér és... és egy pasit láttam a konyhapultnál. Magas volt és ősz hajú, elég jótestú, és ugyan háttal állt, de azt éreztem, hogy valami tök jó kapcsolat. Hogy amikor ránéztem éreztem a köztünk levő kötést. Uh. egész döbbenetes volt. És a következő gondolatom az volt, hogy igen, miatta kell a széles, majdnem franciaágyat vennem. De nem velem él csak szokott itt lenni. Sokat és nagyon. Vajon ez csak vágyálom vagy fantázia vagy tényleg látomás? Olyasmi érzés volt, mint amikor felébredsz és egy ideig azt gondolod, hogy az álmod valóság volt. remélem szereti a kutyákat remélem szeret főzni remélem szeret bolond lenni remélem szeret sétálni remélem szeret játszani remélem imád teraszon föccsözni remélem tud húst grillezni remélem megmenti a pókokat remélem kiveszi a kezemből a fúrógépet remélem szereti ahogy öltözöm remélem szereti ahogy vetkőzöm remélem le se tudja tenni a könyvem remélem szereti amikor bámulom remélem horkol remélem diszkréten fingik remélem szeret úszni remélem szereti az édességet remélem kiteszi a falra a képeimet remélem épp csak kicsit voltunk itt, és már indulunk is „haza” a tengerparti házba.

#látomás #12-23