,, Időként olyan dolgokat is meg kell tennünk , amelyek nincsenek kedvünkre.Időként akkor is boldognak kell mutatkoznunk , ha szomorúak vagy dühösek vagyunk."
9 notes
·
View notes
A záróvizsgákra készülök, és mikor egy tételnél úgy érzem, nem fog tovább az agyam, kicsit lepihenek. Mivel a TikTok és az Instagram végelàthatatlan pörgetése nem pihentet, keresnem kellett egy másik kikapcsolódást.
Realisztikus képet festek a joghallgatóságom búcsútáncáról: délben kelek, és emiatt hajnali 3-4-ig, de inkább 5-ig vagyok fent, tanulok.
Nagyon gyakran kiégve érzem magam, pedig most leszek májusban 24.
A tételektől így hát az irodalomba menekülök: szeretem nagyon az olyan történeteket, amik értelmi fogyatékos vagy autista emberekről szólnak, így nagyon örültem, mikor rátaláltam erre a könyvre.
Persze mint ahogy az egy könyv borítóján általában lenni szokott, agyba-főbe dicsérték, így hát a diákhitelem utolsó pár ezer forintjából megvettem, a könyvtárak ideiglenes zárvatartása révén.
Olvastatja magát, nehéz letenni, de a karakterek csak tessék-lássék módon vannak kidolgozva úgy, hogy az nem titokzatos homályba burkolózást éreztet, inkább csak hanyagságot, rossz szájízt hagyva bennem a történet elolvasása után.
Bár az összes karaktert meglehet valahol érteni, mégis valahogy mintha az író egyáltalán nem akarná, hogy értsük a motivációjukat és együtt tudjunk érezni velük: nekem kifejezetten antipatikus volt az összes szereplő, persze az Asperegeres fiút leszámítva. Ha már itt tartunk, voltak jelenetek, ahol szerintem felháborítóan megalázó a betegség ábrázolása (nem gondolom, hogy egy aspergeres szánt szándékkal bepisilne a vonaton, csak mert nem akar elmenni ott a wc-re, továbbá azt sem, hogy az említett 15 éves fiú olyan értelmi szinten legyen mint egy 12 éves, ha aspergeres, ha nem...)
Mint azt fentebb írtam, a könyv olvasmányos, és egyszer megéri elolvasni, valamint vannak benne jó leírások a fiú szemszögéből, de őszintén többet vártam volna ettől a könyvtől, kicsit gyermekdednek érzem.
Most pedig vissza a tételekhez!
Verdict: 6/10
0 notes
Rég volt,hogy elköszöntünk,fakulnak az emlékek
Az idő nyert,és én csendben tűröm,hogy elszállnak a homályos képek.
Mindennap az éjjelt várom,nem érdekel a jelen,
Álmomban,ott jó nagyon,mert ott lehetek veled.
3 notes
·
View notes
1:43
Könyvmolyok...
Te is ismersz min. 1-et, nem igaz? Hacsak, nem te magad vagy.
Sokan furának tartanak minket, de mit sem tudnak az egészről. És nem is fognak, amíg el nem olvasnak min. egy könyvet.
El sem tudjátok képzelni, milyen jó érzés letenni egy könyvet, miután elolvastad. Ez az érzés semmivel sem hasonlítható össze.
Sokan mondják, hogy: Jajj de ez megvan filmben is, és sokkal jobb úgy, inkább megnézem, meg amúgy is tudod ki fog ENNYIT elolvasni...
És igazuk is van.
Néhány dologban...
Valóban sokkal kényelmesebb a film változat. Azt csak megnézed, és ennyi. Láttál még 1 filmet a több millióból, ami létezik. Jókat nevettél, sírtál, esetleg pár pillanatig el is gondolkodtál rajta. Utána pedig jöhet a következő és a következő és így tovább.
De...
Emlékszel rá több év múlva is?
Emlékszel mit éreztél akkor?
Emlékszel, kire gondoltál?
Emlékszel mekkorát nevettèl, vagy pont hogy levegőt sem mertél venni, annyira izgultál?
Emlékszel hogy a sírás küszöbén álltál, de... A fenébe is... Lapozni kellett?!
Meg a felbecsülhetetlen érzés, hogy több száz oldalt elolvastál x idő alatt, e közben pedig, más világban éltél, más helyen, más időben, más barátokkal, más ellenségekkel, más családban és más problémákkal.
Jó, persze, ezek az érzések mind meg vannak egy jó filmnél is, de könyvmolyok... Mondjátok, hogy tudjátok miről beszélek, és ti is pontosan érzitek 2 egyazon érzés közt a mérföldes különbsèget. Mintha... Erősebb, élénkebb lenne.
Annyira jó érzés kicsit elvonulni és egyedül lenni, "máshol". Ahol nincs közösségi média, nincs megfelelèsi kènyszered, legfőképp pedig nincs semmi veszekedés és viszály.
Csak te és a másvilág.
Elbújhatsz minden és mindenki elől, megfeledkezhetsz mindenről, és úgy élhetsz, ahogy szeretnél.
Nos, ezért (is) olvasok.
De még számtalan, és annál is több oka van.
Aki pedig ezt elítéli, esetleg lenézi, azt csak sajnálni tudom. Mert sokkal kevesebb mint te, mint mi vagyunk. Ő csak a saját életét éli meg, mi viszont... Amennyit szeretnénk.
Csodás érzés kiváltságosnak lenni, nemde?
Köszönöm, hogy végig olvastad az agymenèsem, amit 40 percig írtam.
Most fejeztem be egy könyvet, és eszembe jutott a sok barom, akik miatt cikinek éreztem ezt... De kiváltság.
Olvasni is tudni kell.
11 notes
·
View notes