#felnőtt élet

[enesen]

Én és Én és a felnőtté válás

Az érzés, amikor fiatal 21 éves nőként bemész a DM-be... 

...

Vízkőoldót venni... És tényleg csak egy vízkőoldóval jössz ki...

...

Felnőttél

#ÉnésÉn #depresszió #depression #fájdalom #fáj #fáj az élet #felnőtt #felnőni #felnőtt élet #élet #ilyen az élet #menekülés #egyedül #magány #légy önmagad

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #felnőni #felnőtt #élet értelme #élet

[iwillbeasuccessfulwoman1]

mikor fogod észrevenni hogy miattad lettem ilyen? egyedül nőttem fel, mert sosem hallgattál meg, sosem segítettél, sosem voltak közös programjaink.

igen, ez most a Te hibád Anya..

#anya #család #fájdalom #felnőtt #magyar tumblr #érzelmek #élet #lelkifájdalom #magyar tumblisok

[dalszoveg-planet]

A felnőtté válás kaotikus

Tate McRae - chaotic

#dal #dalszöveg #dalszövegek #magyar #magyarul #tate mcrae #felnőtté válás #felnőtt #élet #változás

[ket-veglet-kozt]

Régen sokmindent el akartam érni az életben... mostmár csak boldog akarok lenni..

#régen #fiatal #felnőtt #elér #cél #élet #már #csak #boldog #boldogs��g #jövő #múlt

[crazyblondesblog2]

A felnövés klassz, addig gondolja így az ember amíg ténylegesen meg nem történik.

Aztán mikor már benne van a folyamatban rájön mégsem olyan jó mint amilyennek tűnt!

Csak dolgozol, robotolsz itt is ott is de sose vagy elég sehol.

Otthon pedig önmagaddal össze zárva nem igen van kedvedre, de miért is nem?

Mert már nem vagy gyerek, és látod a dolgok mögöttes hátrányát vagy pozitívumát.

És rájössz, hogy valami hiányzik, valami amit nem lehet csak úgy keresni és megtalálni.

Egy bizonyos társ az, aki hiányzik és segít ebben az alattomos zűrben ami ilyen hamar beállt.

De hogy is van ez?

Ismerkedni nem szeretnék senkivel sem, de amire vágyom..ahhoz túl nagy árat kéne fizetnem.

Készen állok, hogy tökéletes legyen mindaz amit felvázoltunk..de te megint hol vagy?!

Vajon büszkeséggel töltene el ha látnád miket értem el?

Nézz csak ide, akartam és lett.

Valahol mélyen, neked akartam bizonyítani, hogy igenis fel tudok nőni. Sikerült! De hiányzol a képből most meg, tehát egyedül alakítom tovább amíg meg nem jössz..de te nem jössz?!

#magyar szöveg #magyar #szeretet #érzések #szerelem #saját #érzelem #saját szöveg #megbántott #nem voltam elég jó #felnőtt #gyerekek #testről és lélekről #összetört lélek #megtört lélek #nehéz az élet #ilyen az élet #életem

[orsiisworld]

A régi énem sosem gondolta volna, hogy pár év múlva egy buli után három fiúval megy el kajálni 🥹😅

Később pedig ott marad az egyiknél billiárdozni vele, amíg nem jön a busz

Sok minden váratlan a jelenben és még sok mindenre nem számítottam, ami örülök, hogy megtörtént, de ez így van rendjén

Sok jó és rossz dolog következik egymás után, de merni kell lépni

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #minden #szeretet #szövegek #tumblr #apró örömök #múlt #jelen #jövő #kislány #felnőtt #fiú #fiúk #haverok #barátok #barát #buli #bulizás #este #hangulat #inni #élet #élni #bátor #miért #nem tudom

[csacskamacskamocska]

Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorong��ssal az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D

#magány #stressz #önátadás #pihenés #04-14

[a-kaosz-istene]

Felfigyeltem soraidnak olvasása közben, hogy sokszor a társadalmi normák szerinti gyerekvállalás és a generációs átkot amit tovább ad az emberiség a gyerekeiknek témát. Engem is elgondolkodtat ez a dolog… Kiváncsi vagyok, hogy te szeretnél-e ezeken túl is vállalni gyereket.

Nem tudom, mi lesz majd, csupán azt, hogy még nem tartok ott semmilyen szempontból, de főleg mentálisan. Még rengeteget kell dolgoznom magamon ahhoz. Nem akarom továbbvinni a mérgező módszereket. Az egyik faktor amit a legtöbben nem is vesznek figyelembe és durva családi tragédiákhoz vezet. Sokat hallom a vitákat akörül, hogy milyen önző dolog nem vállalni gyereket. Sosem zavart, hogy élnek más emberek, viszont nevetségesen egyszerű megindokolni, hogy miért önzőbb gyereket vállalni, mint nem. Puszta logikai érvelés. Világra hozol valakit anélkül, hogy ő létezni akarna, mert te azt akarod, hogy létezzen és aztán ezért hálásnak kellene lennie? Igaz, lehetetlen előre megkérdezni, de ez is csak egy másik ok... Köszi, soha nem akartam itt lenni, de most már el sem mehetek, mert az bántana? Nem tartozol semmivel a szüleidnek. Azért itatja bele az agyadba a társadalom és a szülők úgy általában, hogy örökre a bábuk maradj és újraélhessék az életük rajtad keresztül és ez normalizált. Az, hogy most itt vagy két felnőtt ember döntése volt, akik ismerték a következményeket, nem a tiéd. Akár szeretnek akár nem, az igazság az, hogy saját maguknak hoztak létre, hiszen nem tehetsz jót valakivel, aki nem is létezik. Ahogy rosszat sem. Bár nézőpont kérdése… Ha azt gondolod az élet ajándék, akkor világi jótevőnek érezheted magad tőle. Azok akik azt mondják, hogy önzőség nem gyereket vállalni úgy értik, hogy ha már ők feladtak bizonyos dolgokat a gyerekes életért, akkor neked is fel kéne, mert az mekkora önzőség, hogy neked nem kell fekáliát takarítanod a falról, hajnali fél hatkor. Még akkor is, ha önzőség volna, gyermektelennek lenni, tervezed az életed. Annak mindig önzőnek kellene lennie, mert a végén csak rólad szól. Csinálj, amit akarsz. Vetess el tíz gyereket, vagy szülj tízet. Nekem mindegy, de ha már megszülöd magadnak, neveld is fel lelkiismeretesen.

[ajtostolahazba]

tegnap megjelent egy fószer. Arcról emlékeztem rá, de nyilván nem tudtam hová tenni, csak mikor elmondta, hogy miért volt itt legutóbb. A sztorija: van 5 lakása, 2-3 szobásak. Mindet kiadja, de nem a lakást, hanem a szobákat, diákoknak. Jó drágán.  Új építésú lakások lévén el is kérheti a pénzt, semmi közöm hozzá, amíg szar van, légy is lesz... Már ott kerekedett a szemem, hogy hetente feljár a lakásokba ellenőrizgetni, hogy ki van-e takarítva, tiszta-e a mikró, a zuhanyfüggönyt (!!!) kimossák-e, el van-e pakolva a mosogató csurgatójából, levitték-e a szemetet, a csaptelep le van-e vízkövetlenítve...meg ilyenek. (btw én nem vagyok egy retek asszony, de a zuhanyfüggönyt félévente kidobom, 2700-ért veszek újat, a csaptelepeket évente max 2x baszkódom vízkőoldóval...) Itt már nagyon kellett magam türtőztetni, felnőtt emberekről (nőkről, egyetemistákról) beszélünk, akik kifizetnek 2 havi kauciót, majd beköltöznek, nyilván tanulnak, buliznak, élnek, gondolván naivan, hogy a pecó, amiért fizetnek adott, a cuccaikhoz senki nem nyúl, végre anyám se baszogat, hogy rakjak rendet...mind voltunk fiatalok, mások a prioritások. Én szülőként is elküldeném az ilyen főbérlőt mondjuk a kurvaanyjába, de ezek szerint ez így van, akinek elfogadható. Majd meséli, hogy az egyik lány (orvostanhallgató) bezárta magát a lakásba és beszedett egy csomó gyógyszert, a rendőröknek kellett rátörni az ajtót, mert öngyilkos akart lenni. (egy szobatársának írt sms-t, kvázi búcsúzóul) A csóka új bejárati ajtót akart, mivel a biztosító nem fizet így, hogy rendőrségi feltörés volt. Hangsúlyoznám, hogy 2 havi kaució van bent minimum 12-15 bérlőtől, és beszed 40-50 ezer Ft-ot havonta (+rezsi)/ fő. Nem kell matek zseninek lenni, hogy kiszámoljuk, hogy nincsenek kenyér gondjai.  A lányt elvitték a mentők, 3 hét pszichiátria, az ok: sclerosis multiplex diagnózis, amit a lány úgy értékelt, mint egy halálos ítéletet, és inkább meg akart halni.  Még el is meséli, hogy amúgy a lány ösztöndíjas, egy nagyon okos lány, nem érti, hogy lehetett ilyen hülye, hát ez a betegség semmi...(wtf???) Szóval faszkalapkám bejön tegnap, hogy akkor megrendelné majd az ajtót, a lány családjától természetesen behajtja a pénzt, az mégse járja, hogy ne fizessék ki. Mondom neki (nagyon nagy önuralmat magamra erőltetve), hogy de a család jómódú? Nálunk ez azért borsos lesz, tokkal-vonóval 250 ezer... Nem, valami faluból jött a lány, a faterja földműves, az anyja nem dolgozik, mert beteg, de hát ez nem az ő gondja, neki kára van, ezt mindenki láthatja. Ráadásul, mondja, a kretén rendőrök is: első emelet. Hát nem tudtak volna bemászni az ablakon ahelyett, hogy betörik az ajtót????- de mondom az élet védelme az első, nyilván nem kezdtek el kalkulálni, hogy mivel okoznak MAGÁNAK kisebb kárt, hát el is vérezhetett volna, megfulladhatott volna vagy bármi, amíg ők arra vigyáznak, hogy jajj nehogy a bejárati ajtó megsérüljön... Annyira felbaszott, hogy alig bírtam magam türtőztetni! Hogy bazmeg hogy lehet valaki ilyen fillérbaszó utolsó rohadék szemétláda! Komolyan ott tartok, hogy megmondom neki, ha visszajön, hogy itt magának nincs eladó ajtó! Annyira elkeserít ez a sztori, hogy kibújik belőlem ilyenkor a szociális népnevelő, és legszívesebben elmagyaráznám neki, hogy bazmeg 2 forintért az anyádat is megcsinálnád a főtéren, hát nincs benned semmi együttérzés, hogy inkább segíts, te kretén szemétláda?... Nagyon felzaklat ez az egész... :(

[nitta86]

Olvasgattam kommenteket fb-n bár tudom hogy felesleges, és volt egy ahol egy idősebb nő panaszkodott a fiatalabb nőkre, hogy felháborító, hogy ezeknek fárasztó a gyereknevelés, ahelyett hogy csak csinálnák, de a fiatalabbak annyira elkényeztetettek szerinte, hogy már az kifárasztja őket, amikor még nincs gyerekük csak férjük.

És hát ez WTF. A gyereknevelés köztudomásúlag nagyon fárasztó. Régebben is az volt csak nem illett bevallani. A párkapcsolat/házasság gyerek nélkül viszont nem kéne, hogy fárasztó legyen. Oké, tényleg kell érzelmi munkát tenni egy hosszú kapcsolat fenntartásába, de azt remélhetőleg mindkét fél teszi. Meg alkalmazkodni máshoz is tud fárasztó lenne, de alapvetően az ilyesmi arról szólna hogy két (vagy poli kapcsolatban több) ember támogatja egymást. És emiatt pont hogy kevésbé lesz fárasztó a felnőtt élet, mert levesznek terheket egymás válláról. Ketten vagyunk pl. olyan feladatokra hogy valaki vegyen kenyeret meg WC-papírt, meg hogy valaki legyen otthon ha jön a szerelő. Szóval ez logikusan könnyebb így. Meg ha valaki épp fáradt vagy beteg akkor a másik át tudja venni egy időre mindkettőjük mindennapi feladatait, nem kell hullafáradtan mosogatni, vagy lázasan lemenni a boltba. Szóval ha jól csinálják akkor egy házasság/párkapcsolat könnyebb, mint egyedül lenni, nem pedig plusz feladat.

(De ja közben értettem, hogy az öreg nő szerint a férj az egy plusz gyerek akiről gondoskodni kell, a többiek meg erre bólogatnak, szóval értem, hogy értette, csak nehogy már.)

#szövegesposzt

[dopeforme]

A bántalmazottak imája

Bocsásd meg magadnak, hogy ott, és akkor, nem tudtál mást tenni!

Hogy nem tudtál korábban kiszabadulni, hogy nem vetted észre korábban az intő jeleket, hogy nem volt erőd és eszközöd ahhoz, hogy ugorj!

Bocsásd meg magadnak, hogy elhitted mindazt, amit rólad, neked mondtak. Hogy értéktelen vagy, hogy miattad történt, hogy te tehetsz róla, hogy minden a te hibád, hogy nem vagy jó semmire!

Bocsásd meg magadnak, hogy felelősséget vállaltál egy bántalmazóért, egy másik, felnőtt emberért, mert elhitette veled, hogy az ő élete a te kereszted!

Bocsásd meg magadnak az anyagi veszteségeidet, ott, és akkor, nem tehettél mást, és ez nem veszteség volt, hanem a szabadságod ára!

Bocsásd meg magadnak, hogy évek, évtizedek mentek el, hogy sok volt a borús nap, a sötét éjjel, az álmatlanság, az étvágytalanság, a reménytelenség!

Bocsásd meg magadnak, hogy nem tudtál szólni, segítséget kérni, kiáltani, üvölteni, mert nem láttál, és nem érzékeltél tisztán!

Bocsásd meg magadnak, hogy elhagytad a mérgező embereket, akiknek mást kellett keresniük helyetted, mert olyanok, mint a paraziták, mindig kell nekik egy gazdatest, aki szívható!

Bocsásd meg magadnak, hogy a manipulációt összetévesztetted a szeretettel!

Bocsásd meg magadnak, hogy meg akartad menteni a menthetetlent, hogy odaadtad az összes külső és belső erőforrásodat valakinek, aki ezeket ellopta, és eltemette!

Nem szegényebb lettél, csak bölcsebb, és tapasztaltabb!

Bocsásd meg magadnak, hogy köd volt az agyadon, fátyol volt a szemeden, béklyó volt a lábadon, és bilincs a kezeden!

Adj hálát, amiért még élsz, amiért ki tudtál szabadulni, amiért újra megtanultál járni, beszélni, érezni, látni, repülni!

Adj hálát, mert észrevetted, mert ugrottál, mert megcsináltad, mert megtanultad, mert megszabadultál!

Olyan tudás birtokában vagy, melyet soha, senki el nem vehet már tőled!

Légy büszke magadra, mert van miért!

Megjártad a poklot, megküzdöttél a gonosszal, a sötét erőkkel, a démonokkal, és Te nyertél!

Legyen áldott minden perc, amit méreg, bántás, kihasználás, megalázás, és gyalázás nélkül töltesz!

Büszke vagyok Rád, mert egy hős vagy!

Te vagy az, aki egyetlen élet alatt, kétszer is megszületett!

Isten éltessen!

Ámen

Bihari Viki

#magyar tumblr #gondolat #magyar szöveg #versek #ima #fajdalom #depresszió #bántalmazás #tehetetlenség #remenytelen #remény #áldozat #démon #bpd #actually bpd #borderline personality disorder #sötétség #erős vagy #egyedul #nem vagyok normális #nem vagy egyedül #méreg #megalázva #foryou #neked

[progarden]

Primitív agónia - így nevezte Donald Winnicott pszichológus azt a szenvedést, amit az ember akkor él át, amikor retteg a teljes széthullástól és a valóságérzékének megszűnésétől. Egyes emberek úgy írják le, mint soha véget nem érő zuhanást a semmibe. A mentális zavarokkal, periodikusan jelentkező pszichózissal élő emberek gyakran számolnak be erről.

Ez a kín Winnicott szerint visszavezethető életünk első éveire, amikor a csecsemőnek még nem alakult ki az autonóm énje. Totális kiszolgáltatottságban és függőségben él a gondviselőjétől. Önálló lénnyé válása - saját személyes integritásának megteremtése - egy kényes egyensúlytól függ, ami őt a szülőhöz köti. Némi primitív agónia elkerülhetetlen, része annak, hogy a önálló emberi lénnyé váljunk.

Winniccott szerint nincs szükségünk tökéletes szülőre (nincs is olyan). Csupán elég jó szülőkre. Akik eleinte szinte totálisan alkalmazkodnak a csecsemő igényeihez - majd szépen fokozatosan képesek elengedni a fejlődő gyermek kezét, hogy önállóan szembesüljön a hibázással és annak következményeivel.

Amikor kora-gyermekkori traumáról beszélünk, gyakran abba a hibába esünk, hogy azt hisszük: két autonóm lény közötti konfliktusról van szó. Ahol persze az egyik kiszolgáltatott, a másik domináns helyzetben van. De mégis: az egyik ember bántja a másikat. A valóságban azonban ezek a korai traumatikus élmények éppen azért annyira meghatározóak az egész életünkre nézve, mert amikor megtörténnek, még nem beszélhetünk önálló érzelmi életről, kiforrott énről sem.

Amikor ebben az én-előtti állapotban a külvilág reakciói nincsenek szinkronban a csecsemő szükségleteivel, azt soha nem puszta ideiglenes kényelmetlenségként éli meg - hanem egzisztenciális horrorként. Amikor kisgyermek nincs szinkronban a szülővel, ha a szülő nem érzelmileg elérhető - az a teljes megsemmisüléstől való rettegést jelenti a kisgyerek számára. Nincsen még fejlett agykérge, ami képes lenne feldolgozni, helyére tenni, értelmezni ezeket az élményeket.

A csecsemőkorunkról nincs epizodikus emlékezetünk (nem emlékszünk konkrét eseményekre). Ezért gyakran abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk, nem is fontos, ami akkor történt. Pedig nagyon is fontos. Amikor a korai években hiányzik a gondoskodó, stimuláló környezet, a primitív agónia, mint valamiféle zaj, beágyazódik a még az emlékezet-előtti elmébe. Nem is egyszerűen áthuzalozza az agyat, hiszen még nincs mit áthuzalozni - hanem eleve úgy huzalozza be, hogy ez a nagyon mély, zsigeri bizonytalanság az én részévé válik. Beépül a mindennapokba, és a legváratlanabb helyzetekben jön elő.

Ahogy Mark Epstein pszichiáter fogalmaz: "a hétköznapi trauma könnyen egy anyátlan gyermekké tehet bennünket" - és felnőtt emberként is újra visszazuhanunk abba az állapotba, amikor a primitív agónia teljesen megbénít és tehetetlen kisgyermekké változtat bennünket.

Amikor a Pszichedelikumok Skóciában című filmünkben Pat elmeséli az élményét, hogyan esett szét teljesen az Ayahuasca szertartás során, akkor gyakorlatilag ezt az állapotot írja le. A primitív agónia állapotát, amelyben a csillapíthatatlan zokogás valósággal letaglózta. És az élmény, ahogy a két sámán átölelte, énekelve ringatta - az én értelmezésemben ekkor élte át azt a szinkront, ami addig hiányzott az életéből. És ez az élmény, ahogy ő fogalmaz, "sejt szinten" gyógyító hatással volt rá. És nem túloz: ez valóban varázslat. De nem a hókusz-pókusz értelemben, hanem az élet mágiája.

Ha még nem láttad a filmünket, akkor itt megnézheted: https://drogriporter.444.hu/.../18/gyogyito-tudatallapotok

Kérlek, támogasd a Drogriporter munkáját, hogy még tudjunk hasonló filmeket és írásokat nyújtani neked: https://drogriporter.hu/tamogass/

#drgrpt #drgrptr #sárosi péter #Donald Winnicott #Mark Epstein #Ayahuasca #Pszichedelikum #psichedelic

[valamiegyedikene]

Önmegerősítő mondatok, megérzések

Még csak egy néhány hete használok önmegerősítő mondatokat, például, hogy: márpedig én sikeres leszek és boldog. Főleg, amikor rámjönnek a negatív gondolatok magamról. Ebből jött az, hogy végül lemondtam egy nőről, aki egyébként tényleg értékes embernek tűnt, talán sokra is fogja vinni, de nem. Engem a legminimálisabb érzelmi zsarolással sem fog senki rávenni arra, hogy még tovább próbálkozzak. És nem adott igazán soha semmi konkrétat, amibe kapaszkodhattam volna. Én meg már rögtön az elején túl?őszinte és túl?nyílt voltam. (Ebben azért benne volt az is, hogy fennmaradtam akkor reggelig). Nekem tapasztalatot kell szereznem, de azt nagyon sokat. És Jungot olvasni például. Hogy lehessen egy kevésbé stresszes küzdelem valakiért, aki mondjuk értem is küzd. Látványosabban. Nagyon komoly gondjaim vannak magammal és az eszemmel tudom, hogy némileg jogtalanul. Sőt, inkább jogtalanul. Természetesen tudom, hogy egy kapcsolat jó hatással lehet az emberre, a valós szex növeli az önbecsülést, de szerintem csak azután, hogy elhiszed magadról, hogy kb. egyenrangú fél tudsz lenni. Ez pedig szerintem már a kezdetektől látszik. Az eszemmel tudni vélem, hogy "kilóra" akár még több is vagyok annál a nőnél, főleg ha a lehetőségeket is nézzük, (a legelsőnél szinte minden szempontból), de ahogy ez indult, az helyrehozhatatlanná tette. Nem is csak az a fontos, hogy nem feltétlenül csak az én részemről, hanem ez a TÉNY. " A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát". De tudjuk, hogy van hitvesi költészet is. Akár nagyon szókimondó módon. Hogy pontosan mi leszek ha végre lelkileg is felnőtt leszek, azt nem tudom, de valaki biztosan. Ez így nem ment volna, nem mehetett, csoda lett volna és csodák nincsenek. Most is feketének érzem a lelkem, de inkább úgy, mint maga a világűr, amit még alig ismerünk, nem is tudjuk mi minden lehet még benne. Nyertem talán a küzdésből, de talán még többet a lemondásból. Talán nagyon sokszor pont így halad előre az élet. Ide most a csönd és a zaj ügyes kombinálása kell. Transzformálni egyiket a másikba. És ettől természetesen növekedni. Tágulni. Mint a világegyetem. Hogy fogok-e bosszút állni, az a helyzettől függ. Az embernek sajnos késszé kell tennie magát a bosszúállásra. Ügyességben és erkölcsöt megtartó erkölcstelenségben.

Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.- Immanuel Kant

[youaremycloud]

biztos attól leszek erősebb, hogy az én problémáimat saját magam oldom meg

mégis úgy érzem bárcsak segítene valaki és levenné rólam a stresszt

gondtalannak kéne lennem, nem a pénzen aggódni, és azon hogy x nap múlva mennyi mindenre kell költenem

annyira nem buli már a felnőtt élet :/

[vigyel-haza]

Let's speak for ourselves

Szeretném elmondani a kis történetemet még gyerekkoromról nektek. Sose voltam népszerű gyerek, de azért voltak barátaim. Nem igaziak. Az illúziótól annyival különböztek, hogy tapinthatóak voltak, vér keringett ereikben. People pleaser voltam mindig is, hiszen nem rendelkeztem olyan személyiséggel ami kitűnne mindenki közül, nem rendelkeztem olyan szépséggel ami miatt megkedvelne engem a másik, így bármit megtettem ami csak boldoggá tette őket, és abba a hitbe kergetett, hogy talán jobban kedvelnek majd. Nem tették, csak megjátszották. Addig voltam jó, ameddig a boldogságuk tartott a dolog miatt amit okoztam. Ez 10 éve, akár több, hogy ezek kezdtek rendszeressé válni az életemben. Ma, úton a felnőtt élet felé, (22 évesen) küzdök a kísértéssel, hogy ne nyaljak be másoknak, csak azért, hogy megkedveljenek. Igen, tudom. Nevetségesen hangzik, hiszen az is. Hiába írom ezt ki anonymként, egy részem szégyelli magát ezt bevallani, de valakinek muszáj beszélnie erről nyersen. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. Beszélek én most fiúkhoz és lányokhoz is. Szeretném, ha mindenki észre venné magát, és megemberelné magát, hogy ez nem mehet így tovább. TUDOM, kedvesek vagytok mind, és a legjobb, hogy szerettek is azok lenni. Kevés gyönyörűbb dolog létezik ennél, de mi lesz veletek? Voltatok magatokhoz valaha kedvesek? Volt, hogy nem szerettél volna megtenni valamit, és meg is mondtad a másiknak, hogy nem? Mikor volt olyan, hogy magad kényelmét helyezted előnybe és nem a másik kívánságát? Nem leszel gonosz, vagy kevésbé kedvesebb, csak azért mert magaddal is kedves vagy. Te vagy az, aki olyan nagy szenvedéllyel igyekszik mindenkihez, még akkor is ha kedve nem úgy tartja. De mi a helyzet veled? Kötve hiszem, hogy az összes ember, akit a barátodnak vélsz ott volt veled rajtad kívül amikor álomba zokogtad magad, levegőért kapkodva. Senki nem tudott lenyugtatni téged annyira, mint te saját magad a nehéz helyzetekben. Vannak emberek akik erősen ki akarnak, és ki is fogak tartani melletted, értük érdemes küzdeni, értük érdemes kedvesnek lenni. Mi történik, ha nemet mondasz amikor nemet szeretnél? Tudni akarod? Az igazság az, hogy két lehetőség van. Van aki melletted marad, és vár majd az őszinte igenedre, és van aki eltávolodik tőled, mert már nem kapja azt amit elvárt eddig. Kevesebb barátod lehet, esetleg több összetűzés. Valószínűleg vélsz a magánytól, de miért? Nincs kivel majd beszélned, vagy lógnod ha kedved úgy tartja? Megeshet. Ilyen az élet. Ezek a barátok úgysem maradtak volna veled örök életen keresztül, akkor jobb megspórolni az idődet, és végre magadra fordítanod azt. Nem bűn, nemet mondani és a saját célodat és akaratodat szolgálni. Nem leszel kevesebb, és nem leszel kevésbé kedvesebb, csak azért, mert nem úgy teszel ahogy a másik akarja. Nem vagy te szolga, hogy ugrálj. Nem vagy te bohóc, hogy azért legyél ott, hogy csináld a hangulatot. Ember vagy, érző lélekkel és dobogó szívvel, akinek ideje önmagát adnia, bevallani, hogy egy nem közkedvelt számot igen is szeret, érdekes hobbijai és szokásai vannak, szeret órákon keresztül a csillagokról beszélni, vagy esetleg a vallásról. Nem bűn szeretni valami témát, amit más nem szeret. Senki nem kényszeríthet arra, hogy ne fogadd el a saját személyiséged. Ne titkold ki vagy, és ne titkold ha nem érzed jól magad. Legyél bátor, és állj ki magad mellé. Szeress magaddal lenni, és építeni, fejleszteni önmagad. Ettől leszel különleges. Kicsit hosszúra sikeredett, de úgy éreztem, el kell ezt mondanom nektek.

#te #én #mi #saját #magyar #people pleaser #happy #be kind #be yourself #be happy