#sírhatnék

[halk-lelek]

És van úgy, hogy egy könnycsepp sem folyik le az arcomon pedig érzem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel

- emiatt csak bámulom a falat, miközben a mellkasomban egyre jobban érzem a fájdalmat.

#idézet #quotes #hungarian girl #idézetek #magyar idézet #magyar idézetek #szerelem #szeretet #love quotes #quoteoftheday #sírtam #sír #sírhatnék #sírógörcs #sírás #sírni #sírok #fáj #szerelmesnek lenni fáj #rohadtul fáj #úgy fáj #miért fáj ennyire #kibaszottul fáj #fájó szív #kurvára fáj #fájdalom #nagyon fáj #hiányoztál #hiányérzet #hiányzol

[girlwithtoomuchemotion]

Ahányszor eszembe jut, annyiszor kerülget a sírás.

#magyar tumblr #saját történet #saját érzés #sajatgondolat #sírás #sírhatnék #mindent elbaszok #elegem van #jövő #jövőkép

[cloud-breakingdreams]

Mikor ma a tükörben szemeztem saját magammal, hosszú idő után először tetszett, amit látok.

Boldogságomban rám jött a sírhatnék, de mire a könnyek végig futottak az arcomon, addigra azok is boldogok voltak.

Talán ez volt az a pillanat amikor rájöttem, hogy már nincs szükségem rád.

Lexa

#saját gondolat #magyar tumblr #magyar tumblisok #tükör #saját magam #szem #sírhatnék #könnyek #te #szakítas #2022

[forget-me-forgotten]

Válaszokat várok olyan kérdésekre, amiket sosem tettem fel.

Gondolkozom, vajon mire volt ez jó?

Fáj, hogy nem gondoltál bele,

Hogy amíg te majd könnyedén túllendülsz ezen,

Én egy kicsit minden nap jobban belehalok.

Nem beléd halok,

nem te vagy a legnagyobb fájdalmam.

Inkább olyan voltál, mint egy utolsó csepp a már amúgy is túlcsordult poharamban.

Tőled minden kiömlött.

Most takaríthatom fel könnyeim tengerét, amibe majdnem belefulladok,

Mert mindig egyedül maradok.

De elég jó? Na az sosem vagyok.

#gondolatok #magyar #magyar tumblisok #nem vagyok elég jó #szerelem #hiányzol #válaszok #sírhatnék #mindenki elhagy #miért történik ez

[nemvoltamelegjoneki]

Bár lenne egy olyan szobám amiből semmi hang nem szűrődik ki

Ahol bármikor üvölthetnék vagy sírhatnék és soha senki nem tudná meg

Kiadhatnék magamból minden fájdalmat

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek #fájdalom #üvöltés #sírás #saját idézetek #idézet #idézetekmindennapra #idezetek

[papirszivek]

Én sírhatnék közülettek a legjobban testvéreim,

mert nekem volt a legkevésbé az anyám.

És ő is sír, mert tudja jól.

De nem teszem,

ma nem.

#szerelmes #nagyon fáj #szomorú #sajat #saját gondolat #szöveg #fájdalom #szerelem #soundcloud #saját idézet #anya #anyu #anyuka #anyám #mom #mother #siblings

[starmythelonesurvivor]

Öt napot sem töltöttem el újra a családom köreiben, de már most érzem, hogy épülök le újra szellemileg, a nagynéném minden este monológot tart arról, hogy egy tingli-tangli egyetemre járó nulla vagyok, és pont olyan, mint az anyám, húgyagyú vagyok, és őrültként végzem, nem csoda, hogy az apámnak sem kellettem, ja és ne használjam az áramot, Én csak ne akarjak itt laptopozni, vagy hajat mosni, zuhanyozni, meg vagyok Én veszve?! Amúgy is anorexiás vagyok, és mindjárt elpatkolok…Nem szoktam ezekről beszélni, de akármennyire is próbálom kizárni, egy fél órája tartó ilyen után azért elfog belül a sírhatnék, és frusztráltá válok, most két és fél hónapig magamnak voltam, és nem igen kellett ilyeneket hallanom, összeszedtem magam, feljött rám 5kg izomban az úszástól, meg, hogy magamnak főztem, új ruhákat veszek, vitaminokat szedek, ápolom magam, visszatért az önbizalmam, most vagy 3 hete randizok egy pest melletti enyhén idősebb vállalkozóval, és hétvégére visz, érdekes éttermekbe, fesztiválokra, kellemes, és komolyat akar, ha ez így marad, úgymond otthont kínálna, és az már csak öröm az ürömben, hogy elég gazdag, általában a srácok inkább sokkal lejjebb voltak, mint Én, most meg magamon érzem az emberek tekintetét bárhova is megyek, olyan, mintha a kis macája lennék, és valamelyest igazuk is van…a mostani hétvégére is csak óriási ordibálás elhallgatása árán tudtam elszabadulni, rossz döntés volt feladni az önállóságom, és visszajönni ide gyakorlatra…de legalább felnyitotta újra a szemem, hiába nem vagyok szerelmes, míg lehetek, kellemes ezzel a férfival, és jól érzem magam, biztonságot, és egy másik világot kínál, ami ismét a világvégére való visszatérés után egyre vonzóbb, nem teljesen egyedül kéne jövőre végleg megszabadulnom innen. Az egyik kedvenc magyar kortárs regényem is hasonlóról szól az elején, az első 80 oldalával testestül-lelkestül tudtam azonosulni, Nyilánszki Marit nem szerették a szülei, és huszonos évei elején mindent megtesz, hogy megszabaduljon a kis Tisza-menti határmenti városkából.

[versinator]

Okoztad alhatik

Bozótosain platánlevelek szétteregette beavatkozása Tornácából halhatnál baráttalan birtokol Elcsodálkozik kertembe tereljek pusztítása

Dajkálják hímporos vállaimon bujdokol Vonatoztak jajkiáltásukat melankólia sebeidet Munkásnők véreztek betolta szurkol

Öregasszonytól gyümölcshöz biztatom törvényeidet Lókötő szomszédom profán sírhatnék Morgására vasravert varázsol dicsőségedet

Hallottunk reggelimet dalainkat küldenék Tanításairól tüzekről sebeidet igása Kalapálják búzaszem zenélve elaludnék

#tercina #Kassak #Okoztad #alhatik #v2.2

[alone-hub]

Minden percben úgy érzem sírhatnék, de ha nem fájna mondd, miről is írhatnék?

Bance - Bojack

[mazochisticdonkeycarcass]

A város elhalkult,

én meg a szobám ablakára meredve nézlek téged,

a legfényesebb csillagot.

S boldog vagyok, boldogabb mint bárki más,

mégis sírni lenne kedvem.

Ha sírhatnék, most

a lelkem nyugalomra találna

és követhetne mindent mit a szíve megkívánna.

De nem sírok, csak újra és újra ezt mondhatom-

Mondhatnám:

Nem fèlek

de ha megèrint a szerelem

a szívem futni próbàl.

Megfojtja önmagát.

Elbúcsúzik,

és újult erővel visszatér nyugovóhelyére.

#szerelem #érintés #halál #vágyakozás #talán

[i-believed-in-them]

"Megint eljött az idöszak, mikor nem lehet 22 utánig ébren lennem, mert akkor elkap a rossz érzés, sírhatnék és minden egyben s csak kinlódom.. Kurvára hiányoztál, de várj.. ja nem."

#miafasz #érzések #éjjelek

[mehetnenktovabb]

Boldogtalan vagyok…

mondhatatlanul az vagyok,

számomra nincs más, csak ha meghalok.

Nincs már könny, mit sírhatnék,

szívemből elfogyott az élet, cseppenként.

Mert tudom a boldogság,

minden perce mily drága,

s követi azt a gyötrelem,

örökkévalósága.

[eumenisz]

többször is eljátszom ugyanazt a hülye kretén hibát, hogy visszagondolok egy pár évvel ezelőtti barátságra. rettenetesen szerettem őket, bár az egyikük rendszeresen felbszta az agyam a marhaságaival, de pont ezért is bírtam a hülye fejét, mert más volt, mint a többiek, máshogy gondolkozott, érdekes volt. aztán jött a tipikus eset, amitől annyira féltem, hogy bármit megtettem volna, hogy megakadályozzam. az egyikük összejött egy lánnyal és utána teljesen elvágódtunk egymástól. nem írtunk, nem hívtuk fel egymást, nem játszottunk már együtt. ráadásul két évvel ezelőtt történt, hamarosan három, amikor ezerrel ment a vírusos bszás és emiatt a suliban sem tudtunk nagyon találkozni. tavasz volt, amikor utoljára beszéltünk, aztán amikor újra találkoztunk, fél év után, a srác le se szart. mintha ott sem lettem volna. a másik sráccal sem tudtam tartani a kapcsolatot, ami részben az én hibám. de amikor próbáltam feléleszteni ezt a dolgot, ő is csak ellökött. végül teljesen egyedül maradtam. a mai napig amikor eszembe jut, amikor véletlenül meglátom facebookon, vagy discordon a beszélgetésünket, rám jön a sírhatnék. már attól is bekönnyezek, ha csak felvillan egy random emlék. 

mások folyton azt mondogatják, hogy ilyenek előfordulnak és hogy hagyjam a fenébe, nem érdekes foglalkozni vele, stb. de nem tudok nem rájuk gondolni.

nem tudom, hogy megtehetem-e, hogy rájuk írjak. hogy keressem-e őket, hátha tudnánk néha beszélgetni. olyan sokat számítana. de közben ők meg lehet, hogy már nem is akarnának a barátaim lenni. talán már látni sem akarnak.

közben ott van az is, hogy nagyon félek másokra ráírni, beszélni másokkal. mert megszoktam, hogy ha engem nem keresnek, akkor az azt jelenti, hogy nem érdeklem az adott illetőt, így tehát nem zavarom fölöslegesen. és ott van az elutasítás.. mert hát “mit veszíthetek”, merül fel a kérdés, amit mások is fel szoktak vetni.

mindent, bármit. ha például visszautasítanak és azt mondják, nem akarlak látni az életemben, nem akarok a barátod lenni, akkor biztos, hogy az lesz az utolsó pillanat, hogy a másik társaságát kerestem. soha többé nem írnék rá emberekre, de még szóba se állnék vele.

muszáj kiadnom magamból ezt a valamit, ezt az érzést, ami növekszik bennem és amit gyűlölök. bárcsak tudnék velük beszélni. bárcsak tudnék vele beszélni.

gyűlölöm az érzést és magamat. gyűlölöm, hogy még vannak érzelmeim, hogy szükségem van néha az emberekre, hogy sírhatnékom van. gyűlölöm, hogy élek. gyűlölöm az életem

#barátság #barátok #öngyilkos gondolatok #gyűlölet #volt barátok #ex barátok #bros before hoes

[hope4u94]

Mindenhol azt látom,emberek keresik a másikfelüket.A párjukat ,a lelkitársukat és KIBASZOTTUL szenvednek ,mert messze van.Rossz az időpont ,nem találja ,nem is létezik.Én megkaptam . Itt van. Az aki mellett gyerekesen hülye vagyok ,az aki azért boldog mert lát ,az akinek ragyog a szeme ha rám néz . Ő az a büdösnagy ő ,itt van ,ha kinyújtom a kezem elérem .Nem az enyém és soha nem is lesz az. De nézhetem ,láthatom ,érezhetem azt ami hiányzik ,fájhat a közönye,gyilkolhat az időhiánya , sírhatnék mert tudom hogy szenved és ilyenkor megöl a tehetetlenség. De megkaptam ,itt van kézzel fogható az amim nem lesz soha .Azóta gyűlölöm ezt az egészet. !!!

#gyűlölöm #saját #írás #fáj #élet #szar #nostalgia

[somethoughts-idunno]

Fejemben

Furcsa, hogy a gondolataim mennyire tudnak cserélődni. Mintha szaladgálnának a fejemben és ha unatkoznak átadják a stafétabotot a következőnek, leülnek és nézik a műsort ahogyan próbálom értelmezni a körülöttem lévő változást. Igazat megvallva körülöttem nem változik semmi, csak én látom másképpen. Hirtelen a változásra vágyom. Kizakkantam a jól megszokott mindennapjaimhoz amiben annyira komfortosan éreztem magam, hogy azt hittem így a jó. Miközben csak egy körben futottam.

Mit keresek én itt?

Mit csinálok a saját életemmel?

Egy bilincsben érzem magam és a kulcsa a saját elmém és mint valami rossz börtönőr, elfelejtette kiengedni a rabot, aki valójában ártatlan csak nem szólt senkinek. Mert úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie. Beletörődött a sorsába. Majd egy olyan személy ébresztette fel akit nem is ismer. Akivel nem is beszélt. Szimplán a jelenléte világosította fel, hogy valójában mit keres itt.

"Nekem nem itt a helyem. Én szabad vagyok. Ártatlan. Többre vagyok képes."

Ezt mondogatta.

Kinyílt a szeme. Változást akar. Most azonnal.

De mindennek eljön az ideje. Fejembe veszek valamit, azt azonnal akarom. Hiába voltam meg nélküle eddig.

De ez más. Tudatában vagyok, hogy nekem nem ez az életem. Többre vágyom, élni akarok. Érezni akarom ahogyan élek.

Meg akarom ismerni a világot; saját magam. A jót, a rosszat. Bárhol lenni, csak ebben az élettelen, üres városban. Látni akarom, ahogy telik az idő. Ahogy forog a Föld és vele az emberek. Új arcokat, szokásokat, kultúrákat, stílusokat, mondásokat, ötleteket, kreativitást, érzéseket akarok érezni és látni.

Nem pedig ezt az ürességet amit jelenleg is érzek. Ürességet, de mégsem teljesen. Nem tudom mi ez. Mintha valami zuhanna rám folyamatosan de mire elérne eltűnik. Nem látom mi az, nem érzem, nem tudom megfogni.

Rettegésben tart egyfolytában. Véletlenül se tudjak nyugodt lenni. Emlékeztet, hogy bármikor rám zúdulhat. Egy folytó, kimerítő érzés amitől sírhatnék de egyszerűen nem tudok, mert nem érzem mi ez.

Üveges szemeimmel nézek az égre várom, hogy kicsorduljon az az egy könny amitől talán megkönnyebbülnék és talán megnyugodnék mégha csak egy percre is, de nem. Nem engedi.

Ez a megváltás a magány érzésével is átölelt. Valakit hiányol mellőlem, majd én is ezt teszem.

Hiába voltam boldog saját magammal, hiányzik a szeretet. A szeretet amiből annyit adtam, de nem kaptam meg. Azt a sok megértést, figyelmet, hűséget, önzetlenséget, odaadást.

Nem fair.

De akármennyire is vágyom rá, nem lépek. Nem merek. Félek. Lehet, hogy jeleket küld, de mi van akkor ha csak túlgondolom és hülyét csinálok magamból? Mit mondjak? Hogyan közelítsek? Mi van ha túl unalmas vagyok?

Túlgondolkodásom harcol az agyammal.

Végül szimplán csak feladom. Ez a legegyszerűbb, ugye?

Lehet ezért tartok ahol.

"Nem ezt érdemlem."

Szerintem soha nem hangzott el a számból ez a mondat.

Nem éreztem magam elég méltónak hozzá.

Én mikor kapom vissza ezt a sok odaadást?

Az a tehetetlen állapot amikor benned van milliónyi gondolat és ez a valaki csak hozzád ér és eltűnteti.

Mint egy halál kaszás, elsöpri azt a sok kis apró lidércet amely körbevesz és nem hagy békén, ameddig bele nem őrülsz a saját emberiségedbe.

Egy ilyen kis szörny nem tud sok kárt okozni, ezért nem is vesszük őket figyelembe, majd elkezd halmozódni és halmozódni egészen addig ameddig nem látni tőlük. De az már a vég. Mindenki hordoz magával lidérceket valaki többet, valaki kevesebbet. Valaki tudja, hogy kell másokról eltűntetni, csak saját magáról nem. Ő mindenki kaszása, neki viszont nincs. Neki elég az ha látja mások boldogságát. De a sajátját elfelejti és egyre jobban merül el a saját lidérceibe. Segítséget nem kér, nem akar gyengének tűnni. Pedig mennyivel boldogabb lehetne.

Önző egy kaszás.

[banatostenger]

„Kimerült vagyok és sebezhető…“

#szomorú #magyar iras #fáradt vagyok #meddig bírom #lehet nem jó ez #élet #sírás #fájdalom #elegemvan #magyar #elbasztam #sírhatnék