#összeillő

[dalszoveg-planet]

Mindig tele vagy viccekkel, én meg halk beszédű vagyok De amikor együtt vagyunk, úgy érzem, megértésre találok

Ruth B. - Situation

#dal #dalszöveg #dalszövegek #dalszöveg magyarul #magyar #ruth b. #összeillő #páros #pár #együtt #passzol

[egy-lany-blogja]

Két összeillő ember

Fénylő tágra nyíló szemmel.

Figyeld elakad a hangunk

Istenem, hát mi vagyunk!

Két fénysugár a ködben.

Jöttél akkor és én jöttem

Látod így volt írva sorsunk....

(Szécsi Pál -két össze illő ember)

#két ember #osszeillo #szerelem #szeretet #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar idezet #zene #zeneszöveg #magyar lany

[kepeslajoska]

tudom, nem illik egy boldog, összeillő párt kifigurázni

[dendre]

Ikertornyok.

Sufjan és a Check Your Head.

Nem szorosan kapcsolódik, de tegnap este hallgattam “egy kis” free jazzt (kiadják újra Alice Coltrane leghíresebb lemezét, meg lehet venni emberi áron.) Na most, a free jazz ugye egyszerre két random jazz-lemez lejátszása, és eszembe jutott, hogy a húsz évvel ezelőtti mashup/bootleg-láz (2 many dj’s, Richard X és társai), az a popzene kommersz jazze volt és ebből lehetne az, hogy a nem összeillő, passzítható zenék keresztezése, két teljesen random lemez egyidejű lejátszása a popzene jövője, free jazze lesz. Ha már úgyis minden műfajban, minden út véget ért, az egyetlen lehetőség ez marad. Ezt a fajta zenét élvezni. Úgyhogy most meghallgatom egyszerre Sufjant és a Beastie-t. Eni szerint a lehető legrosszabb zene az Joanna Newsom és Arca keresztezése lenne, azzal folytatom.

#beastie boys #sufjan stevens #all delighted people #check your head

[csacskamacskamocska]

Alapvető tévedés

Attól, hogy párkapcsolatban él valaki és/vagy van kivel baszni, attól nem szűnnek meg a pszichés gondjai. Sőt. Talán pont az a legnagyobb baj, hogy úgy élünk párkapcsolatokban, hogy belehurcoljuk a problémáinkat és azok pörgetnek minket. Azt hiszem, nem a problémáinkkal együtt vagyunk egészek, hanem a problémáink alatt vagyunk valakik, de a kapcsolatot a problémáink egészével köti a másik ember, majd ezek a problémák fogják tönkretenni a kapcsolatot, mert a másik ember nem pszichológus, és mert neki is vannak problémái. (amúgy korábban a kötődési problémákról írtam vagy 6-7 posztot) Régebben azt hittem, hogy pont az a jó, ha két ember sérülései, sérültsége hasonló vagy összeillő. A narcisztikus tökéletes párja a border-line és minden pszichopata talál magának egy alacsony önértékelésű, de amúgy értékes embert. „Sebed, ami sebemhez tévedt” Most viszont azt gondolom, hogy tragikus, hogy az emberek nem teszik fel a kérdést, hogy „ki vagyok én?”. A pszichénket nem csak akkor kéne gondozni amikor az embernek már fizikai problémákban is megjelenik, hogy baj van, vagy káosszá válik az élete vagy összeomlik vagy már öregszik és még mindig nem tudja mit is szeretne valójában. Ő nem olyan, mondjuk. Ő nem beszédes, nehezen nyílik meg, nehezen beszél érzelmekről, nem érzelgős, nem romantikus, nem ez meg nem az. Jártam egy faszival (igen, a kettőből az egyik), aki azért nem szeretett sehova menni mert kényelmetlen volt neki ismeretlen terepen létezni. Nem szeretett a giroszosnál komolyabb étterembe elmenni, mert rugalmatlan volt nagyon, és mivel nem tudott megfelelően viselkedni, kényelmetlenül érezte magát. Valamiket tudott, hogy ezt se szabad meg azt szokás, de mindez egy kavargó halom volt a számára, hát inkább nem mentünk sehova. Ha mégis, az szörnyű volt annyira befeszült, annyira nem tudta jól érezni magát az ismeretlen közegben. (zárójelben elmondom, hogy persze fel tudtam volna oldani ezt a feszültséget, csakhogy akkor fel kellett volna adnom valamit, ami meg nekem volt fontos. Az illúziót, hogy nem az anyja, hanem a nője vagyok.) Nem volt gyakorlata, magabiztossága, otthonossága még egy kockásterítős vendéglőben sem, mert a szüleivel mindig otthon ettek és slussz. Rutint kéne szereznünk abban, hogy kifejezzük azt ami bennünk van. De inkább abban szerzünk rutint, hogy elfedjük. Nem csak védekezésből, hanem megfelelnivágyásból is, hogy tartozzunk valahová, valakihez vagy valakikhez. Társas lénynek vagyunk kódolva, falkában kell élnünk vagy legalább egy falka körül. Még az illúzió, a valahova vagy valakihez tartozás önámító illúziója is segíti a túlélést. Aztán azt hisszük végül, hogy azok vagyunk, akivé tettük magunkat, mert az erőfeszítéseink fontosabbnak tűnnek és ha elveszítjük a páncélunkat, fogalmunk sincs kik voltunk eredetileg.

#kapcsolat #érzelmi rutin #ki vagyok én #06-02

[captainmindennapalaphulove]

Mit jelent kesztyűvel kézzel vagy kígyóval álmodni ? Mit jelent kesztyűvel kézzel vagy kígyóval álmodni ? Itt választ kapsz erre. Az álmok üzenete 67. Minden napi álmok K/12. részével. KESZTYŰ: Meghívás. Kerner szerint figyelni kell, hogy összeillő kesztyűt látunk-e. Egy pár kesztyű feltétlenül jó barátságot mutat. A páratlan válást attól akit szeretünk. Nagy kesztyű tétovázás egy

[ascoldasbeer]

Egy mondat, amiben nincsenek összeillő szavak.

[szavaktengereben]

Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de mi kezdettől fogva úgy összeillettünk, mint a pirítós meg a vaj.

Nicholas Sparks: Szerencsecsillag

#idézet #idézetek #magyar #könyv #szerelem #szerelmes #szeretet #kapcsolat #összeillő #őrültség #pár #lelki társ

[linn-04]

Szeretnék egy legjobb barátot akivel összeillő háttér képünk lehet

#anime / manga

[relativrealitas]

"Csak dobjatok egy Big Mac menüt" - Nem. Többé már nem.

Tudom, béna volt egyébként ez a "szlogen" de én mégis a védjegyemnek éreztem, még ide is kiírtam, hogy "Ha már kigondoltam, akkor kimondom, csak dobjatok egy Big Mac menüt." Igazából, amikor 2013-ban elkezdtem ezt a blogot és adtam neki ezt a tök jó kis nevet (szerintem tényleg az még most is!) Aztán múlt az idő, azért olyan nagyon sokat nem blogoltam, vagy csak időszakosan és talán tavaly, amikor bejött az első karanténos időszak és újból elővettem a kis blogomat, akkor ezt hozzácsaptam az addigi "Ha már kigondoltam, akkor leíromhoz." Megmondom őszintén, eléggé érdekes, nem éppen összeillő két félmondat volt, de én úgy éreztem, hogy ez akkor is az én identitásommal maximálisan összeegyeztethető.

Aztán most kíváncsi voltam, hogy ott van-e még ez az ingyen Big Mac reklám a blog szlogenjeként, hát szerencsére nincs már ott, nem is bánom, hogy volt annyi eszem, hogy leszedjem. És most azért támadt ihletem új posztot írni, ismét kihagyás után, mert bizony elég nagy változások mennek az én életemben, vagyis, az életvitelemben, hogy pontos legyek. Vegetáriánus lettem. És fokozatosan, érdeklődve és tipegve, de haladok a vegánság irányába. Elég durva változás az életemben, még akkor is, ha sosem voltam az a nagy húszabáló. És úgy érzem, hogy ez alatt a lassan 3 hónap alatt annyi önismeretre tettem szert, amire egy éves terápia is kevés. (De azért ez így lássuk be, olcsóbb, mint fizetni a 10-12 ezret az 50 percért...)

Szóval, nagyon érdekes és izgalmas kalandba kezdtem én 2021. januárjában, ami mind az önismeretemet, önbizalmamat, önértékelésemet egészen más perspektívába helyezte. Nem mellesleg, mindig örömmel tölt el, ha szembe jön velem egy cikk, videó, film stb. amiben arról írnak, hogy ezáltal tenni is tudok a környezetvédelemért. :) Szóval, még a szorongásomat is segíti. Úgyhogy most már tényleg csak egy szép emlék lassan az a "csak dobjatok egy Big Mac menüt" félmondat, amin most jót mosolygok, hogy mennyire sokat elárult rólam... :)

#big mac #mcdonalds #junk food #vegetarian #vegan #lifestyle #hungary #hungarian #magyar #low waste #sustainability #változás #életmód #vegán

[nobodyy03]

Két összeillő puzzle darab, egy teljesen más játékban. Sokan vannak mások körülöttük, de mindketten tudják, ők összetartoznak.

Ezek vagyunk mi. Egy teljesen más világban, millió ember között, de amire igazán szükségünk van, azt csak egymásban találjuk meg.

[dalszoveg-planet]

Olyanok vagyunk, mint egy szív két fele

Troye Sivan – for him.

#dal #dalszöveg #dalszöveg magyarul #magyar #troye sivan #szív #szerelem #szerelmes #kapcsolat #lelki társ #társ #összeillő

[nonquebecoisayul]

A tavasz ígérete és Gesamtkunstwerk

Miközben odakinn barátságosan szállingózik a márciusi hó, eszembe jutnak a szép februári napok Szicíliában, amiből még töltekezem. Akik azonban ezt a telet végig itt nyomják november óta, azoknak már minden bajuk lehet még akkor is, ha közben kiszánkózták, kisíelték magukat. Itt vannak már azért a kikelet jelei: elkezdték telepíteni a helyi Bubi- (azaz Bixi-)állomásokat, hogy április 15-től indulhasson a kerékpáros szezon; holnaptól életbe lépnek a gépesített heti utcatakarítási szabályok, azaz minden hét egy bizonyos órájában nem lehet parkolni az adott utcaszakaszon; és már láttam a szomszédot a teraszon rövid ujjúban tologatni a kerti bútorokat (kicsit szerintem optimista, de hát kanadai:).

Vannak már szikrázó délutánok, csodásan süt a Nap olyankor és őrülten csivitelnek a madarak, akiket egyébként soha nem látok, csak hallok az urbánus miliőben. Les oiseaux qui chantent [lézoázó ki sant(ö)] - annyira gyönyörű ez a mondat franciául! De persze ez az az időszak, amikor már ki lehet menni úgy az utcára, hogy ne fagyj szét, ám azért még nem sörözgetsz sapka-sálban a teraszokon: ez pont arra alkalmas, hogy még több kultúra ivódjon belénk.

Az elmúlt bő két hét abszolút ennek szellemében telt. Voltunk könnyűzenei koncerten egy kis jazz klubban, ahol egy, szerintem Shawn Mendes árnyékában érdemtelenül elbújtatott és alulértékelt fiatal torontói tehetség, bizonyos Scott Helman és csapata lépett fel. Néhány hónappal ezelőtt a helyi Rossmannban (a.k.a. Pharmaprix) ütötte meg a fülemet egy dal, amit jól megshazamoltam, és utána az itthoni keresés eredményeképpen jöttem rá, hogy nekem bejön ez a zene. Az már más kérdés, hogy csak most sikerült felfedeznem a kissrácot, mert azért jó ideje zenél már.

A totál intim hangulatú, már-már fanklubos megoldásokat is tartalmazó bő kétórás buli baromi jól sikerült - össze sem lehet hasonlítani a már említett kortárs honfitárs stadionnyi őrjöngő nő által kiüvöltött műsorával (ld. 2017. augusztus). Helman kétségkívül legeredetibb megjegyzése az volt, hogy kiskorában (haha!, ‘95-ös születésű amúgy:) úgy gondolta, hogy az élet olyan, mint egy nagy puzzle, amit ha megfejt és megtalálja sablon nélkül is az összeillő elemeket, akkor majd minden klappolni fog. Ezt az elméletet később elvetette, és azóta megpróbálja úgy élni az életét, hogy élvezetet találjon benne.

Ma este a Petit Portugal negyedben vacsoráztunk és a kocsit a Place du Portugalon tettük le, ahol korábban Leonard Cohen is töltötte montréali napjait. A kis terecskén keresztülmegy a rue Marie-Anne, és valaki a tér sarkán lévő utcanévtáblára hasonló betűtípussal és alul-felül külön táblaelemmel odaírta: “So Long, [Marie-Anne] And Leonard.” Szenzációs! Milyen pihent és kreatív lehet az, aki ezt odatette:) Még friss élmények hatása alatt került mindez elém: a múlt héten fejezte be ugyanis a Ballets Jazz Montréal világ körüli turnéját a Dance Me című, még Cohen életében jóváhagyott műsorával. Lehet, hogy ti is láttátok a MüPában most februárban. Tánc, próza, líra és persze dallam: a város szülöttének hosszú és tartalmas életművéből készített varázslatos, telt házas és álló ovációval kísért látványos előadás volt ez.

Végezetül most pénteken hosszú idő után először lakásperformanszot tartottunk, pontosabban egy rövidke megemlékezést a születésnapos Kosztolányival, Brexittel és az elmúlt másfél évtizedben összegyűjtött európai fotóink vetítésével. Hiányoztatok! Desiré remekművei természetesen nem hangzanak olyan jól angol fordításban, mint eredeti magyar nyelven, ráadásul én sem vagyok anglofón, de mégis visszaadtuk azt a hangulatot, azt az érzést, mitől jó és szép Európa. És miért lenne kár veszni hagyni mindazt, ami naggyá tette egykoron a ma már minden szempontból vén kontinenst (ami a félmeztelen pétervári kartárs szerint amúgy is csupán Ázsia egyik nagy félszigete).

A múlt hétvégét Gatineau-ban és Ottawában töltöttük brazil barátnénkkel és annak perui származású, tűzről pattant fejvadász ismerősével. Az érdekes beszélgetések és Cleo elképesztő ételkölteményei mellett bejártuk a National Gallery of Canadát is, ahol a néhány európai klasszikus mellett főként a kanadai művészettörténet kronologikus bemutatása volt érdekfeszítő. És persze maga az épület is, ami igazi, XXI. századi impozáns alkotás bravúros és kissé megalomán szögekkel, sarkokkal és ívekkel. 

#időjárás #tavasz #kultúra #múzeum #kiállítás #színház #tánc #művészet #építészet #scott helman #leonard cohen #performance #kosztolányi dezső #európa #Gatineau #Ottawa

[style-and-home-lakberendeze-blog]

"Sok gyártó felismerte az igényt, ezért kínálatában szerepel a nappali bútorához illő íróasztal is. Ha összeillő bútorokat választunk, akkor adott lesz a letisztult, egységes környezet, melyben képesek leszünk hatékonyan dolgozni." 👩‍💻✨

🔸 Az inspiráló, hatékony munkakörnyezet kialakításához olvasd el cikkünket: https://www.styleandhome.hu/blog/inspiralo_munkasarok

#lakberendezés #otthon #home #homedesign #otthondesign #munkasarok #interiordesign

[skylights-things]

...

...Honnan tudjuk, hogy összeillünk? Az összeillés legbeszédesebb jele az otthonosság érzése. Neki átadom és megadom magam, átengedem őt a bizalmatlanságom védőburkán, egészen közel engedem, hogy lássa, és megtanulja a sebezhető énemet. Hogy elsajátítson engem, ismerje minden arcomat, rezdülésemet. Két összeillő ember nem egyszerűen passzol egymáshoz, hanem egymás közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élnek meg, otthon vannak. Ez az otthonosság érzése, ami talán a legfontosabb. Mert az otthon soha nem házakat, falakat jelent, vagy réztáblát a kapun, hanem fontos emberi kapcsolatokat, ahol úgy nyilvánulsz meg, és az lehetsz, aki valójában vagy. Az otthonosság érzése meghitt, őszinte kapcsolódás két ember között, ahol a másik ember örömét leli az egyéniségedben, a küllemedben, az élethez való hozzáállásodban, és örül neked. Így lesztek társak....

#magyar tumblisok #magyar tumblr #szerelem #gondolatok #szív #férfi és nő

[csacskamacskamocska]

Elegancia

Nem tudom mások hogy vannak ezzel, én mondjuk kevés fotót szeretek ami rólam készült. Az ember nyilván inkább szeretne egy Vouge vagy egy Forbes, esteleg egy Playboy címlapfotóra hasonlítani és még egy kedves pillanatot is el tud rontani egy jázusanyámhogynézekki érzés. Nekem. Másoknak meg nem. Vagy ők úgy érzik magukat, hogy hasonlítanak. :D (hozzáteszem, hogy közben azokat, akiket szeretek, őket gyönyörűnek látom akkor is amikor ők nem látják magukat annak. Mégscsak a szívünkkel látunk?) Mikor legutóbb volt a mizéria a Katika beiktatása alkalmi gyűrött ruha körül, akkor gondolkodtam el rajta, hogy most már soha senkinek nem mondhatjuk, hogy „ez a ruha előnytelen”? Ha neki tetszik, jónak tartja, akkor az úgy jó és pont. Nincs egyetemes mérce a szépre vagy elegánsra. Van persze az a pár mondat ami meghatározza, hogy mondjuk az angol királyi család nőtagjai hogy öltözködhetnek (nuku dekoltázs, nuku ujjatlan ruha, nuku térd felett végződő szoknya, kötelező a kalap, a retikül, a harisnya) Én mondjuk a nuku dekoltázsnál elbukom mert néha még túlzásba is esem, annyira nem bírom a textilt a nyakam körül. Meg, a dekoltázs elvonja a figyelmet az egyéb helyekről, jó az, ha van. :D De mondjuk, ha a köztársasági elnöki beavatásomra kéne felöltöznöm, azért csak meggondolnám, hogy Orbán Ráhelt kérem-e fel stílustanácsadónak. És csak elmennék fodrászhoz.

Na de nem is ő foglalkoztatott, hanem az, hogy mi lesz ezzel a dologgal, hogy valakinek valami „előnytelen”? Mert mihez képest előnytelen? Az egyetemes szépséghez? A divathoz? Mi lenne előnyös, ha milyen lenne? Vékonyabb? Magasabb? Nagyobbmellű? Szélesebb deltájú? Nem ezek valójában, hanem igényesebb. A gyűrött vagy rossz szabású ruha igénytelenséget sugall. Hogy jól van az úgy, hogy nem látom, vagy nincs lehetőségem változtatni vagy nem tudok különbséget tenni a között, hogy tetszik nekem vagy jól is áll. Nade mi az, hogy jól áll-e nekem? Hát kinek mi köze hozzá, hány hurkát buggyantok ki a forrónaci meg a top között? Vagy mennyi szivacs van a melltartómban vagy mennyire szőrös a lábam a neccharisnyában? Nem másoknak akarok megfelelni. Katika is úgy gondolta, jó lesz az, a barátnői is biztos mondták, hogy decsinos. Amikor én szocializálódtam a hónajszőr még teljesen elfogadott volt. Ma már nem az. A napokban láttam egy színésznőről egy régi fotót, csinos kis szőrcsomó ékeskedett a felemelt karja hajlatában. Meg is állapítottam, hogy pont olyan, mint egy punci (már aki nem csupaszítja) szóval elég szexi gondolatokat ébreszthetett régen. Viccesnek tűnt. Ma már pucér punci, pucér hónalj az elvárás. A hónaljkutyát kigúnyolják. Igénytelenség. Nem vagyunk következetesek az elfogadásban.

Oh, és még valami. Ha a nőn összeillő bugyi meg melltartó van... akkor lehet, hogy az csak egy igényes nő. Nem kell túlgondolni.

#igényesség #divat #elfogadás #05-23