Tumgik
#távol
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Amikor távol vagyok tőled, hiányzik az érintésed Te vagy az oka annak, hogy hiszek a szerelemben
The Kid LAROI ft. Justin Bieber - STAY
197 notes · View notes
Text
650km
Amikor itt vagy, az éjszakák a legjobbak. Összebújunk, beszélgetünk, szeretgetjük egymást, poénkodunk. Mély dolgokról beszélünk, egymásra mosolygunk, filmezünk, "megsértődünk" egymásra, aztán kibékülünk. Lehúzod rólam a takarót, puszilgatod a nyakam, elmondod milyen szépnek tartasz, simogatsz, meghúzod a hajam. Megpróbáljuk megfejteni az élet nagy dolgait. Részegen is, józanul is. Elalszol, elfordulsz, majd újra átölelsz. Ém meg csak nézlek.
Amikor nem vagy itt, az éjszakák a legüresebbek. Egyedül fekszem az ágyban. Senki nem szól hozzám, senki nem érint meg.
Hiányzik.
3 notes · View notes
eselytelenseg · 2 years
Text
Falak. Egyre nagyobbak és erősebbek. Szükségszerűebbek. Távol tartani másokat lett most a létem, az egyedül lét, a tökéletes csenddel
10 notes · View notes
angelincage · 1 year
Text
vége
Szeptembertől vártuk ezt a két hetet.
114 napon át vártuk a 14 napot, ami csak a miénk volt. Te meg én, éjjel nappal. Mi ketten...
minden percét imádtam
Az álmos reggeleket, a kuckózós napokat, az órákon át tartó összebújást, a hamburgereket heti rendszerességgel, az estéket a moziban, a kávét, ami néha túl édes meg túl erős volt, a nevetéseket, a késő éjjeli vacsorákat, a karácsonyi vásárokat, a hosszú autózásokat..
Imádtam, hogy nem kellett két nap után elbúcsúznom tőled és öt napot várni rá, hogy újra lássalak..
2 notes · View notes
artharot · 3 months
Text
Manga/Manhwa/Manhua - Mi is mi?
Magyarországra a 90-es években jött az igazinak mondható "manga-láz". Akkor indították útnak a tv-ben a Sailor Moon és a Dragon Ball animéket (meg még egyéb mást is, de ezek a jelentősek), amiket több is követett. A 2000-es évekre eljutottunk oda, hogy már egyes zenecsatornákon is lehetett klasszikusokat nézni (Ghost in the Shel: S.A.C.). De miért is fontos ez? Ha mangáról van a címben szó, miért nem arról van még sem szó? Mivel az animék nagy segítséget nyújtottak abban, hogy hazánkban is a manga egyáltalán szóba kerüljön, és jószerivel a mai napig a két műfaj kéz a kézben jár.
Azonban térjünk vissza a lényegre: MI IS AZ A MANGA vagy MANHWA vagy MANHUA? És miért érdemes egyáltalán különbséget keresni köztük, ha már mind a Távol-Keleti régió országaiból származnak.?
Tumblr media
A japán képregényeket hívjuk mangának (漫画), míg a manhwa (만화) koreai és a manhua (漫画) pedig kínai (esetleg taiwani). Mint látható is, a Japánból és Kínából származó megnevezés kandzsija is egyforma, csak az olvasatuk más. De azon túl, hogy mindegyik a saját anyanyelvén csak 'képregényt' jelent, azért vannak más stílusbeli, megjelenésbeli és akár történetbeli sajátosságok is.
(A global manga és a manfa jelenségeket nem veszem ide, mivel mindkettő a manga "irányzatból" indult ki. Valamint az amerikai/nyugati képregényeket, mint összehasonlítási alapnak használom, nem elemzési pontnak.)
Mindegyik országnak megvan a saját kis története, hogy hogyan alakult ki a saját stílusuk pl. fametszetekből, vagy tusfestésekből, de én nem ezekre szeretnék koncentrálni, hanem a saját meglátásaimra, főleg, hogy pont abba a korosztályba tartozom, akik még a legeslegelső generációk között volt, akik animével, majd mangával találkoztak. Nekem szinte mindenkinek el kellett magyaráznom, hogy mégis miért jobbról balról kezdem a képregényt, és miért nem színes... De így megtaláltam azokat az elemeket, amik tetszenek a három nemzet sajátosságai közül. Azt viszont megjegyezném, hogy főként trendekre gondolok itt és általánosítgatok (ha szabad így fogalmazni), és nem az underground képregénykultúrák egyediségeit analizálom.
1.)
Tumblr media
Például ezt a táblázatot ebből a cikkből fordítottam le, mivel egész korrektnek tűnt, viszont annyit korrigáltam, hogy a festményszerűséget levettem a manhwa sorából, mivel ezzel nem értek egyet. Valamint nem igazán jött a nyelvemre a magyar megfelelője a 'single issue format' kifejezésnek, szóval úgy hagytam.
De igazából valóban ezek a leg egyértelműbb különbségek és hasonlóságok, amit egy egyszeri olvasó észrevesz. Míg manhwa, manhua és az amerikai képregények esetében a színes oldalak szinte elvártak, úgy Japánban csak iszonyat jól teljesítő mangák esetén történik egy utólagos újrakiadásra színezés (pl. Dragon Ball vagy One Piece). Azonban természetesen a többire is vannak jó ellenpéldák, mint manhuánál az Árnybíró sorozat.
Az olvasási irány főleg a manhwa, azon belüli is a webtoon részéről lényeges, mivel a táblázat elég erősen általánosít a digitális formátumra, míg Dél-Koreában is jelennek meg nyomtatott képregények, és az olvasás egyezik a nyugat képregényekkel, balról jobbra történik. Az olvasási irány a képregényektől teljesen kívülálló dolog, ami az adott ország nyelvészetéhez köthető, és valóban ebből a webtoonok kivételek, mert ott a lefelé görgetéssel haladunk és nem az irodalmian vett olvasási iránnyal.
2.)
Az illusztráció milyenségének kérdése is eléggé forgatható mindhárom esetben. Míg a nyugati képregényeken okuló emberek többsége tudja, hogy vannak akik jobban szeretnek alkotni és vannak örök kézzel rajzoló/festő emberek, addig a távol-keleti panelek esetében ez sokkal egyértelműbb, hogy melyik ország mit helyez előtérben.
Tumblr media
(1) Tradicionálisan a japán alkotók kézzel húzzák a vonalakat, a karakterek árnyait és szinte mindent egy jól összeszokott csapat kereteiben (természetesen már itt vannak, akik a digitális eszközök felé nyúltak, de a döntő többség még mindig G-pent használ).
(2) Ellenben Dél-Korea esetében a digitális technikák, és nem is mindig a kimondott rajzolás az elsődleges. Ők rengetek 3D modell használnak akár pózokhoz, beállításokhoz, tárgyakhoz, hátterekhez. A színezés is úgy történik, és elég variánsok a technikák, mivel el lehet jutni az akvarell szerű képektől egészen a két tónusú színezésekig.
(3) Kínai társaiknál főleg a tusrajzokból merítenek technikák terén, és itt is inkább a digitális illusztráció kerül előtérbe, azonban jobban megmarad a tradicionális díszlet hozzá.
3.)
Történetileg talán a kulturális és társadalmi tradíciók beleszövése lehetne a legnagyobb különbség, mivel mindegyik ország a maga alkotta sztoriba belerakja a saját mindennapos kis gesztusait. Egy manhwában hiába európai mintázatról van a középkori királyság, akkor is a meghajlás és a könyörgés dél-koreai stílusban lesz. És manga esetében is mindig akad egy-egy zöld teát szürcsölő emberke, hiába valami posztapokaliptikus alternatív univerzumban vagyunk. Kínát említve ezen téren utoljára, a konfuciánus tanokat le se tagadhatnák a manhuák többsége.
Tehát rengeteg különbség is van, de talán az egyik legnagyobb hasonlóság az ipari felfogás. Igaz, amerikai képregények esetén is beszélhetünk erről, de a Távol-Kelet esetében ez lépésről lépésre is megfigyelhető. Megvannak a procedúrák. Egy jól menő számítógépes játékból fog készülni rajzolt, olvasható változat és eredeti (2), trendi anime is fog kapni egy-pár kötetet, nem is téve említést a light novelekről (egy fajta japán regénytípus) (1).
Míg a "nyugaton" is vannak erre példák (Jurassic Park, Batman'89, stb.), ezek súlya elenyésző tud lenni az eredeti műhöz képest, míg -főleg- a manhwa esetében a 'feldolgozás' gyakran kap nagyobb figyelmet, mint az eredeti mű (Remarried Empress, Sword Art Online).
A manhua ehhez képest kissé beszűkült témákra koncentrál: néha politika, humor, kaland/akció és gyerekeknek szóló. Ez sok mindennek (és mindenkinek) is köszönhető, de talán a következő években látható lesz egy kiszabadulás a korlátok közül és sokkal érdekesebb és variánsabb sztorikat is kapunk a kultivátorokkal és konfuciánus tanokkal szemben.
Tumblr media
Elég felületesre sikeredett ez a leírás, de remélhetőleg kisebb magyarázatnak az út kezdetén jól fog jönni azoknak, akik szeretnék megismerni a Távol-Kelet képregény kultúráját. Egyáltalán nem vagyok szakértő benne, és mint ahogy már írtam, nagyjából saját megfigyelések alapján szedtem pontokba a főbb dolgokat. Természetesen még pár részletbe bele lehetett volna menni, mint a publikáció, kiadási rendszerek, stb., de azok megérdemelnek majd egy külön kis szösszenetet.
További cikkek, főleg angolul tudóknak:
Manga, Manhwa, & Manhua: What Are the Differences? (cbr.com)
What’s The Difference Between Manga, Manhua & Manhwa? - (hookedtobooks.com)
What Are Manga, Manhua, and Manhwa (Webtoon)? [Explained] (fossbytes.com)
0 notes
ozdeg · 5 months
Text
Tumblr media
középszar
1 note · View note
bastardraccoon · 11 months
Text
youtube
Kibaszott forró ez a Baba Aziz album
0 notes
szappan · 1 year
Text
the thing i appreciate about istván, a király is that if it's acted right istván will have this :-< expression on his face the whole time
1 note · View note
csakszavak · 3 months
Text
Azt hittem, nincs rosszabb annál, hogy fizikailag távol kell lennem attól, akit szeretek. Aztán ráébredtem, hogy a lelki távolság sokkalta borzalmasabb. Mikor ott van mellettem, mégis, mintha két teljesen más világban lennénk.
301 notes · View notes
viking84chef · 2 months
Text
Chilifőző verseny
Egyik kedvenc történetem:
Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chilifőző versenyen. Az eredeti bíró megbetegedett, az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két indiai) biztosított róla, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem. Íme az értékelő lapok a versenyről:
Chili #1: Manoj Maniac Mobster-Monster Chili-je
1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.
2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.
3. BÍRÓ: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb.
Chili #2: Applesamy Utánégető Chili-je
1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.
2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.
3. BÍRÓ: Gyermekektől távol tartandó! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.
Chili #3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót Chili-je
1. BÍRÓ: Kiváló, tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.
2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.
3. BÍRÓ: Hívjatok szakembert, felfedeztem egy urániumszivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestos-t szipákoltam volna.Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincérkislány hátba vágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.
Chili #4: Barbu Fekete Mágiája
1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító...
2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazan lehet chili-nek nevezni.
3. BÍRÓ: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem, lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? A pincérkislány mögöttem állt a friss sör utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?
Chili #5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója
1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.
2. BÍRÓ: Chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.
3. BÍRÓ: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. A pincérlány megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.
Chili #6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja
1. BÍRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.
2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erős paprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán nagyszerű.
3. BÍRÓ: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összecsináltam magam, mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve a pincérlányt, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a fenekem vele.
Chili #7: Sugash Sikító Szenzáció Chili-je
1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.
2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.
3. BÍRÓ: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.
Chili #8: Hansraj Hegyi Szent Chili-je
1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.
2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a chilistálat. Nem biztos, hogy túléli. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?
3. BÍRÓ: Nincs feljegyzés...
151 notes · View notes
homregeszet · 5 months
Text
Római folyóügyek
Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)
Tumblr media
1.kép: római fürdő
A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)
Tumblr media
2.kép
De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)
Tumblr media Tumblr media
3-4.kép
Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)
Tumblr media
5.kép
Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)
Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.
Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.
Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)
Tumblr media
6.kép
Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.
Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.
Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)
Németh Attila
207 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Kíváncsi vagyok, gondolsz-e rám Én még mindig küzdök Miközben te távol vagy, és elfelejtesz engem
Madison Beer - Dangerous
90 notes · View notes
ajtostolahazba · 5 months
Text
Jövőre Veled, ugyanitt...
Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.
160 notes · View notes
angelofghetto · 4 months
Text
csúszda a pokolba
Vannak híresen alulértékelt szakmák. Ilyen az enyém is. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer közmunkásként amolyan recepciós-adminisztrátori munkát kellett végeznem (felvettem a telefonokat és időpontokat egyeztettem) lényegesen többért, mint a korábbi fizetésem. Aztán egy darabig tanítottam, mert a szakmám mérnökei valójában az oktatásba menekültek, ahol cirka másfélszer annyit lehet keresni, mint a szakmában, de a bosszútörvénynek hála mára ez is befulladt.
A rendszerváltás előtt kezdődött, mikor boldog-boldogtalan GMK-zott, fusizott, boltot és vállalkozást nyitott a tisztességtelen szabadrablás és prompt meggazdagodás szellemében. Emlékszem, ahogy még dicsekedtek is azzal, hogyan lopták el egymástól az ötleteket a festődében. Akkoriban az volt a trendi, hogy mindent fehérben varrtak meg, és utólag olyan pasztell fagyiszínekre festették. Ezt onnan is látni lehetett, ha valahol megpattant a varrás, vagy ki kellett bontani, és a cérna alatt fehér maradt az anyag. Gyakran kismamákkal varrattak, akik hamar rájöttek, hogy minél nagyobb öltésre állítják a varrógépet, annál haladósabb a munka, és a több darabszám több darabbért hoz. Ez volt az egyszer használatos önmegsemmisítő ruhák időszaka. Eközben a hivatásos cégeknél olyan minőségi követelményeknek kellett megfelelni, hogy egyre ráfizetésesebbek lettek. Hogy miért virult a butik-biznisz? Mert divatérzékenyebb volt. Hoztak Bécsből vagy Tarvizióból valami kikukázott rongyot, szétszedték, körberajzolták, és puff, ott a szabásminta, lehet tömeggyártani. Kevesen értették meg, hogy ez ugyanaz a konfekció (csak értelmezhetetlen minőségben), ami a szoci áruházak méretkínálata, csak rosszabb. A baj az volt, hogy a kereskedők, akik megrendelték az áruházak kínálatát, 50-pluszos fejjel döntötték el, hogy mi kell a 30-mínuszos vásárlóközönségnek.
Fair-trade szégyenért nem kell Afrikába vagy Távol-Keletre menni, elég mondjuk Ceglédig, Mátészalkáig, vagy a nyóckerig. De a belvárosban is bőven akadnak rabszolgatartók. Ha büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni az amcsi filmekben, mindig varrodákat mutatnak. Mexikói meg puereto-rikói nők görnyednek a varrógépek fölött, és orrvérzésig nyomják a pedált, patkányok szaladgálnak a fal mellett (esetleg maffiózók lövöldöznek). A szabásmintákat gyakran egy kövér, kopasz, szemüveges bácsika szerkeszti ceruzával a füle mögött és vonalzóval a szájában, és jön valami szöszi misszpicsa, aki a "dizájner". Hát ez az általános kép az én imádott és lerombolt szakmámról. Ma már nincs Magyarországon felsőoktatása, igazából nem tudom, mikor szűnt meg. Ez volt az egyik első szakma, amibe hagyták betörni a dilettantizmust és a kártékony kínai nyomulást. Igazából a jelenlegi szakoktatók legalább felét megbuktatnám, nem hogy diákokat engednék a keze közé. A követelményrendszer is pusztul. Mikor én tanultam, az összes ruhaipari gép kinematikai ábráját fejből, táblánál kellett tudni rajzolni, ma fel kell ismerni a tankönyvből úgy, hogy alá van írva. A középsuliban elsőben, ahogy tudtunk egyenesen meg görbén varrni, bedobtak a mélyvízbe, és pl. a nyári iskolai egyenruhánkat már magunk varrtuk... de a mai végzősők 4 év után nem tudják megvarrni a saját ballagó ruhájukat. Sajnos a jó szakik magukkal viszik a szakmát a sírba, és nincs utánpótlás, mert kevés ember olyan fanatikus, hogy szerelemért dolgozik, ha a csekkeket pénzzel kell kifizetni.
Aztán jött a fast-fashion, az előkészítés nélküli tömexar termelés a kereskedői extraprofitért. Mert a hasznot nem a szellemi terméket létrehozó vagy az előállító kapja ám. Érdemes belegondolni, mennyit kap ez a két terület, ha a ruhaboltokban a -70% után is nyereséges (vagy legalábbis nem veszteséges) a kereskedés. Akkor most hol van itt a fair-trade, ahol megalázóan alacsonyak a fizetések, ha egyáltalán be van jelentve a dolgozó?
Pedig milyen gyönyörű ez a szakma! Konstruktív, kreatív, egész napos flow élményt ad... már ha hagyják az embert dolgozni, mert gyakran "nincs rá idő". Csak gyorsan nyomjunk valami akármit, haladjunk, jó lesz az, úgysem fizetik meg a vásárlók. Pedig ez nekem FÁJ. Néha ingyen, munkaidőn túl csempészek be minőséget, mert pofám leszakadna, ha azt kellene kiadnom a kezemből, amit a főnök megkövetel. Az embereknek, de még a cégvezetők többségének sincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szakembernek milyen hatalmas tudást kell megszereznie, és hogy adott esetben a teljes tudása kell egy konkrét megrendeléshez. Csak felsorolásképpen, hányféle tárgyat, témát kellett tanultunk: textilruházati anyagismeret, szővés, fonás, kikészítés, szerves és szervetlen kémia, műszaki rajz, általános gépészet, statika, mechanika, elekrtrotechnika, gépelemek, irányítási rendszerek, informatika, ruhaipari gépészet, technológia, munkavédelem, emelt szintű matematika, szabás-szakrajz (szerkesztés, modellezés, szériázás), műhelygyakorlat, gyártásszervezés, üzemgazdaságtan, művészettörténet, viselettörténet, művészeti anatómia, színtan... és párat szerintem ki is felejtettem. És a rendszerváltás utáni főnökeim közül jobb esetben a fele legalább már látott közelről varrógépet. Fogalma sincs, hogy egy korrekt szabásminta mögött mennyi szellemi munka van, nem hajlandó elismerni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), hogy ez az alfa és omega, mert ha nem jó egy szabásminta, onnantól a cég csak selejtet tud termelni, viszont a jó szabásminta olyan, hogy a szabász és a varrónő, aki kemény darabbérben dolgozik, nem kell gondolkozzon, variáljon, alakítgasson, csak nyomja a gépet, mert ő azzal keres. A jó előkészítés az alázatról és a csapatmunkáról szól: nem csak odakenek valamit, hanem kiszolgálom a munkámra épülő tevékenységet, a keze alá dolgozok a munkatársamnak, mert abból jön a minőség és a termelékenység. És nem azért hogy a vállukra emeljenek és körbehordozzanak, hanem azért, mert ez a dolgom, a hozzátett részem az egészből.
Bojár Gábor szerint az igényes vevő tartja szinten az igényes munkát a cégeknél. Milyen igaza van. Magyar viszonyok között az a baj, hogy az egész láncolat nem ért hozzá. A szakkifejezéseket felváltotta a konyhanyelv, még valamikor a 80-as évek végén, a gyártót "készítőnek" kezdték nevezni, ez önmagában fényesen jelzi is a minőségi zuhanást (ha csak meghallom ezt a szót, görcsbe rándulok). Szoktam mondani, a hatvanas években a sugardaddy a barátnőjének nercbundát és brilleket vett, későbbi időkben autót, lakást, ma meg saját divatmárkát, amiben cukika "megvalósíthatja önmagát".
Hol tartunk? A készítő nem ért hozzá, mert a vállalkozása indításához csak pénz kell, szakértelmi léc nincs, amit át kellene ugrania, nem hajlandó megfizetni a jó szakembert, mert jóazúgy, és betanított meg önjelöltzseni munkatársakkal rentábilisabb. A kereskedő nem ért hozzá, ő üzletember, azt árulja, ami nagy hasznot hoz, és lehetőleg azt a három méretet forgalmazza, amit akkor is el tud adni, ha piros hó esik. A vevő sem ért hozzá, ráadásul több generáció alatt hozzászokott a tréhez, a tucatáruhoz, a rossz minőséghez, a kaotikus méretezéshez, azt veszi, amit kap, legfeljebb halkan morog. De ami a legnagyobb tragédia, hogy itthon nincs fizetőképes kereslet. Ez annak is rossz, akinek minőségi igényei vannak, és annak is, aki minőségi munkára képes. Méretes vonalon is büdös nagy káosz van. Itt is tobzódnak a dilettánsok, és némelyik indokolatlanul sokat kér, kihasználva, hogy nincs más. Szomorú, de aki össze tud varrni két anyagot egymással, az még nem varrónő, legfeljebb kezelni tudja a gépet. Leginkább a gitározáshoz hasonlíthatnám: Jimi Hendrix vagy Al Di Meola asszem nevezhető jó gitárosnak, a többi önjelölt zseni viszont pontosan tudja, hogy a zeneirodalom 70%-a lekísérhető 3 akkorddal, de attól még nem lesz valaki zenész. És kell még valami a jó munkához a profizmuson kívül: szív.
youtube
81 notes · View notes
pajjorimre · 3 months
Text
A munkakörülmények távol állnak az ideálistól, mondhatni
63 notes · View notes
mimiametr0n · 4 months
Text
a kettlebell nem tartotta távol:
Tumblr media
Így kénytelen vagyok durvább módszerekhez nyúlni, hogy ne rágja szét a tetőt tartó gerendát:
Tumblr media
Imádkozzatok értünk!
57 notes · View notes