Persze, semmi értelme
az életnek, meg elég borzasztó, hogy ha az ember az életét, kis kockákra szedné szét, mondjuk az idővonalon kis színes kockák lennének az események, a tarumák, a jelentős érzelmi töltetek, akkor ezeket utólag megnézve már valami másnak látjuk (láthatjuk, erről szól a dianetika is meg a tranakcióanalízis is, meg a pszichológia is).
Nem tudom ez mennyire érthető, de mondok egy példát. Ha mondjuk örök harcot vívok az apámmal, akit gyengének és nem elismerésre méltónak látok (öhm, ez azért is izgalmas, mert ez azért valójában az a kép amit az anya lát a férjéről, a gyerek azt tükrözi vissza), szóval valójában megvetem az apámat, akkor kialakul egy olyan frusztráció, hogy nem lehetek domnáns férfi, és pusztán a korom miatt el kell fogadnom, hogy egy nálam gyengébb valaki a falkavezér. A frusztráció mindaddig fennáll amíg a falkavezér le nem gyengül, segítségre nem szorul és a helyére nem kerül. Már nem kell legyőzni, legyőzte az idő vasfoga. És a frusztráció múlásával átértékelődnek dolgok. Lényegtelenné válnak és az érzelmi töltet, a feszültség kikopik még az emlékekből is.
De ez pl csak egy eset, nem biztos, hogy mindenkinél így van.
Én két évig abban a rettegésben éltem, hogy anyám "visszatér". Egyszercsak, ahogy szokta is, lerázza magáról az addigi állapotát, az elméje kitisztul, fizikailag most is rendben van, aztán meghazudtol, hogy neki soha semmi baja nem volt, nem igaz amit láttam, amit gondolok, és kövteli vissza az irányítást.
Bénult állapot volt.
Ahogy bénultan is töltöttem évtizedeket.
Önmagamhoz képest bénultan.
Néztem ma reggel egy rajzolós videót, és a szexuális sóvárgásra hasonlít az érzés ami elkapott, hogy ezeket mind nem csináltam meg, pedig ott van a kezemben, csak én nem tudtam, hogy érték amiket tudok. Akarom, akarom csinálni. Engem nem érdekel, hogy van-e értelme, nem érdekel semmi folytatás, csak az az érzés érdekel amikor csinálom. Amikor írok, amikor a kerámia képeimmel piszmogok, az a világ a világom, a többi felőlem sorvadhat kicsire.
Mondjuk, tegnap sírtam is. Talán nem vettem be időben valami gyógyszert, a pajzsmirigy gyógyszer is fontos a kiegyensúlyozottsághoz meg ilyen meg olyan gyógyfüvek, szóval semmi komoly, de szét bír tépni a felszín alatti rengeteg érzelem.
Gyerekes dolog. Folyton menekülnék az ölelésbe.
Nem akarok itt élni.
Tegnap mentem a villamoson és azon gondolkodtam, hogy biztos hiányozni fog majd. Hiszen ez a pár kerület a világból, ez a villamos, amin vakon is elközlekednék. Fel se tudjuk mérni, hogy mit jelent az életünkben a megszokás. Hiába nem járok színházba meg moziba, Megtehetném. Itt vagyok ismerős, itt igazodom el a világ dolgaiban. De tényleg számítanak-e ezek?
Még az is mindegy hol halsz meg. Mindegy az egész.
Csak a pillanatok számítanak vagy számítanának. Amikor valaki vagy valami amit szeretsz, örömet szerez neked és mélyebbre vésődik, mint a rossz és a kopás után is ott marad, belemaródva a kockába.
Egy ismerősöm, egy 45 körüli csaj, elment. Felnevelte az örökbefogadott fiát aztán elment nem is tudom, Madeirára. Mondjuk. valami ilyen helyre. Igaz, ő bolond, gátlástalanságba vezeti le a frusztrációját, úgyhogy ő könnyedén ismerkedik. De mindig egyedül van.
15 notes
·
View notes
I.
A pozitív, vagy az élet optimistább gondolkozás nem azt jelenti hogy telibe lehazudod azt, hogy minden rendben van. Hanem inkább hozzáállást jelent, lendületet adsz, egy kis 💡fényt a másmilyen gondolkozásra, látásmódra, esetleg cselekvésre is.
Azok, akik ismerik a párkapcsolat összes stációját, vagy közösségben, csapatban dolgoznak, esetleg nagyobb családban élnek, vagy sorstársaik vannak, akár gondokkal, és komolyabb terhekkel is... azoknak a többsége azért ismeri az egymás lelkével való törődést is. - Nem? Az nem egy egészséges, és jó közösség, ahol nincsen ilyen!
Mutatok egy példát rá
A negatív ember
Egy hírt mutat, Szlovákiából, amikor egy szélsőséges és homofób ámokfutó megölt több embert is. Véres képek, szőrnyűlködés, trigger.
A pozitív ember
Szintén ugyanazt a hírt mutatja. De a hangsúly a gyász tiszteletében, a tömegnél, és Zuzana Čaputovà-nál van.
Ugyanaz a két hír, mégis mást adnak vissza, mást hoznak ki az olvasókból!
! Míg az első félelmet kelt, a második a reményt. Míg az első fájdalmat okoz, addig a második együttérez, és ölel is.
A magyarok többsége inkább negatív gondolkozású, és ez örök. Csak a panasz, csak a fájdalom. Főképp az idősebbekre igaz ez. Akik viszont pozitívabb irányba váltanak, sokan már nyugaton élnek, és pontosan értik mit is magyarázok most.
Az amerikaiak, a kanadaiak, az ausztrálok, a németek nem véletlenül képesek a fejlődésre, a változásokra. Sokszor amikor náluk olvasok bármivel kapcsolatban random véleményeket, mindig ledöbbentenek, és rájövök mennyire esendő, manipulálható, és ostoba hozzájuk képest sokszor a magyar. Bár ne így lenne! De a genny bulvár azt hiszem elég jó tükröt is mutat...
II.
A másik pedig a bizalmatlanság, és az értetlenség. Minél jobban sebzett, bántott, összetört, korrupt és csalódott egy társadalom, annál kevésbé hisznek és bíznak az emberek egymásban. Ezt az írásomat se fogadják el, egészen addig amíg valaki szintén nem ír, és nem erősíti meg a gondolataimat.
Hazugság és értetlenség
Ezt figyeld
Magyarországon hiába coming outolsz te akkor is csak egy b*zi vagy. Akkor is keverik-kavarják az orientációkat. De ez is teljesen mindegy... Az emberek lassan mindenkivel értetlenkedő, tévedő seggfejek. Nem figyelnek egymásra! 10 év mire felfog egy bíróság egy családon belüli erőszakot. 3 év mire lezárul egy halálos baleset ügye. De beszélhetsz zsibbadásig egy nénivel az inflációról... = reménytelen. Ma ha mentőt akarsz hívni, azt sem hiszik el neked hogy levágtad a karodat, ömlik belőled a vér, akkor is előbb egy orvossal kell ☎️ konzultálnod! Komolyan! Ez nem vicc!
Mostanában a WMN-nél minden egyes árvaházi történetet én kapom.
Annyira kíváncsi vagyok (tényleg) arra, aki nem csak rendszeresen, hanem mindig nekem dobja azokat... Az érdekelne (pszichológia) – Miért teszi? - Miért mindig nekem?
Mert ha tényleg fontos vagyok, akkor ismerne, és jól tudná hogy nincsen🏳️🌈🏳️⚧️ jogom olyasmiken gondolkozni se! Számomra lehetetlenség! Elvesztettem azt a jogomat! Még ha el is olvasom, nekem már az empátia is értelmetlen feléjük! Legfeljebb csak fájdalmat érezhetek igazán szabadon! És ha azaz illető tényleg ismerne, akkor azt is jól tudná hogy nem is vágyom adoptálásra. Amit pedig én eldöntök, mindig jól átgondolva teszem. Mozgássérültként sem szeretnék plusz terhet az életembe! Korrekt vagyok, magammal is, velük is, és nem hülye. De ez nem azt jelenti hogy belőlem hiányzik az érzelem, a felelősség a gyerekek iránt, vagy nem értem őket, nem értek hozzájuk. De tényleg nem érdekelnek az olyan történetek, nem vágyok olyan történetekre! Más sorsot kaptam, ennyi!
Hányszor kell még ezt feltépnem, és elmagyaráznom? Annyira megalázó!
Az, aki azt műveli a wmn-en egy rosszmájú idióta... Vagy valójában teljesen leszarja amit írok, tehát 100% nem miattam teszi?!?
Akkor kizárásos alapon három magyarázat létezik rá.
Az egyik, hogy így mossa a saját kezeit, így kerüli a szembenézést az árvákkal, és az árvaházas történetekkel. Hozzám dobja inkább, és így le is pereg róla a felelősség érzete.
Őt is agyon zrekálják a gyerekvállalással, és ezzel az asszociációval terel.
Lát valahol valamilyen idióta nőt, aki gyerekre vágyik, és azt képzeli köze van hozzám, és rólam teljesen megfeledkezve, abból a nőből indul ki.
Bárki is az, egy tipikus, boomer magyar. 💯 undorító. Hiába magyarázol, nem érti meg! Hiába kéred, hogy legalább hagyjon békén, akkor is zaklat. Az olyan személy, nem igazán tudna boldogulni nyugaton, nem tudna integrálódni hozzájuk, mert hamar kiutálnák.
Nyugaton a jellemző, hogy elsőre megértenek. Elképesztően, hihetetlenül, jó érzés. Szupercalifragilisztikexpialidocious! Ott egészségesebb is a társadalom, kevésbé öreg, betokosodott, korrupt, hazug, rosszmájú, csalódott. A #bekindness programot is ez miatt találták ki, és minden évben rengetegen részt benne. = Értsd meg a másikat, higgy neki, légy kedves.
Pessimism and Optimism - Giacomo Balla - 1923
Ha most pedig azt képzeled, hogy optimizmus "rossz" tulajdonság, vagy a negatív érzelmek nem megélése, és a szokásos bla blabla... Újra írom, én nem a túlzásokba esett, PC, és erőltetett optimizmusról írtam! Szétnézek, és látom, és értem miért tartunk itt még mindig, miért tudott a politika annyira necces irányba süllyedni, és milyen könnyen manipulálhatóak az emberek.
És azt is jól tudom hogy valójában azért nem olyan fekete-fehér ez az optimista vs pesszimista téma, csak nem akarok bonyolult lenni. És hogy az egyik nélkül, nem létezne a másik sem.
III.
A legrosszabb
Amikor csupán csak irígységből, vagy spontán ostobaságból, esetleg tudat alatt... azt a kevés jót, és optimistát is tönkrevágják a pesszimisták. - Legyen neked is rossz napod, dögöljön meg a tehened. = Az ilyenek miatt hal ki a szolidaritás is, és az azt megelőző megértő képesség.
Például
Az, amikor a magyarok Ukrajnát látják elvetemültnek, és nem hiszik el az orosz agressziót.
.
0 notes