#metalbae

[metalindex-hu]

Ultima Ratio Fest 2023. 10. 08. Paradise Lost – Primordial – Omnium Gatherum – Harakiri For The Sky, Barba Negra Red Stage

Ultima Ratio Fest 2023. 10. 08. Paradise Lost – Primordial – Omnium Gatherum – Harakiri For The Sky, Barba Negra Red Stage - https://metalindex.hu/2023/10/19/ultima-ratio-fest-2023-10-08-paradise-lost-primordial-omnium-gatherum-harakiri-for-the-sky-barba-negra-red-stage/ -

Az előző napi Őszentségével történő sörözés után sem volt kérdéses, hogy erre a bulira mindenképpen mennünk kell, így a délelőtti regenerálódás után maximális lelkesedéssel indultunk neki az estének a párommal. Egyéb kerti teendőink miatt kis késéssel estünk be a Barba Negrába. Megmondom őszintén, lehet, hogy innentől el is engedem az állandó „érjünk oda nyitásra” heppemet, ugyanis ez az alkalom is bebizonyította, hogy így is simán bejutunk és nem kell fél órát sorban állni és a merch-pultot sem fosztják ki addigra (na, mondjuk ez nem biztos, hogy mindig állja a helyét ).

Persze ehhez az is kellett, amit szomorúan konstatáltam újfent, ám most hatványozottan, írtó kevesen jöttek el (aha, a könnyű bejutás…). Tudom, október közepe, suli, rossz idő (egy ilyen bulihoz tökéletes egy ilyen komor este), ám az én olvasatomban ezek a bandák simán megérnek egy kialvatlan hétfőt, de azt is elfogadom, hogy nálunk ezek a vasárnapi szeánszok valahogy mindig is fekete bárányok voltak/vannak. A söradag megvétele után be is vetettük magunkat a terembe, ahol már zajlott a Harakiri For The Sky koncertje. Hiába ismerem őket az átlagnál nagyobb mértékben, valahogy mindig is a periférián mozogtak nálam, igazán csak az első egy-két albumukat hallgattam, de lehet, hogy ezt a téli estéken pótolni fogom, mert a banda egészen tisztes bulit nyomott. Nagyon átjött az a zene, amit nyomnak. Tömény, hömpölygő, black metalba oltott, dühvel átitatott melankólia… Semmi hacacáré, meg show, pont úgy, ahogy egy ilyen bandától elvárható. Nagyon tartalmas, szépen felépített számaik vannak, aminek hála nem érzed fárasztónak az igencsak hosszúakat sem. A legrövidebb az ott hallottak közüli kedvencem volt, a Homecoming: Denied!, az is kb. nyolc perces volt. A hat számukból négyet értünk el, de nagyon meggyőző volt, hangulati felvezetőként tökéletes választás volt, a záró Calling the Rain pedig egy kisebb balladának is felér, ha az ember csak erre a számra ért ide, már akkor megérte!

Hogy aztán az Omnium Gatherum stornozza az egészet, kicsit ki is lógtak a sorból . Ugyanis az ők melo-deathes zenéjük inkább az aktívabb közönséget célozta meg, tény, elég nagy sikerrel, de itt sem kellett nyomorognunk, annyira, hogy simán kisétáltunk a köv sör-feles adagért, kajáltunk és utána simán visszasétáltunk a helyünkre, az első sorokba. Hiába tekint vissza nagy múltra a banda, annyira sosem tudtak magával ragadni, megkockáztatom, hogy a gyűjteményemben nem is találnék tőlük semmit. De ez semmit nem von el a koncertbeli teljesítményükből, ami egyértelműen csillagos négyes volt. Ugyanis miután túltettem magam az erősen eltérő hangulatbeli váltáson, engem is teljesen maga alá gyűrt a banda pörgése. Olyan szinten kitöltötték a színpadot, hogy az ember csak kapkodta a fejét, éppen kit nézzen, kire figyeljen, kit hallgasson. Az énekes Jukka Pelkonen Duracell-nyusziként pörgött a számok alatt, lendületes előadásmódja, és a megjelenése bizony, igenis egy ilyen zenéhez illik, bár néha egy kicsit Bruce Dickinson-feelingem volt, amit mind a zene, mind pedig a megjelenése megerősített. Szerintem nem kicsit hasonlít rá . Úgy En Block, egy Maiden-feeling átjárt az egész buli alatt, annyi eltéréssel, hogy a zene azért érezhetően a keményebb – bár emészthetőbb – vonalát képviselte a metálnak. De nem is egy koppintáshoz volt szerencsénk, a bandának igenis megvan az erős stílusa, jellegzetességeik pedig remekül kidomborodnak egy ilyen bulin, mind engem, mind a páromat magával sodort a lendületességük, a dallamos, pattogó dalaik. Simán öt pont lehetett volna a buli, ha a vége fele nem dobtak volna be egy vonyító gitárszólót. Igen. Amúgy nem lenne bajom az ilyen szólókkal, de az egész este alatt nem hallottam egy nyújtott szólót sem, és az Omnium Gatherumnál sem éreztem, hogy oda való lett volna, az én addigi lelkesedésemet valahogy ki is zökkentette az a pillanat. Ettől függetlenül elismerésem a bandának. Rendesen odatették magukat, így aki még kómásan ténfergett, biztosan felébredt addigra.

És végre elérkeztünk, amire eredetileg is jöttem, bár nem tagadom, a fentebb taglaltak alapján olvasható, hogy azért eddig is csupa kellemes meglepetés ért, de vállalom, hogy én bizony elsősorban a Primordial miatt jöttem… És meg is kaptam, amit szerettem volna. Ha a két eddigi bandát összegyúrjuk, megkapjuk keltáink egy órájának minden esszenciáját. Már a nyitódalnak választott As Rome Burns hatalmába kerítette az addigra azért már felgyűlt társaságot (ennek ellenére simán besétáltunk az első sorba, uh. csak viszonylag felgyűlt…), az utána jövő új albumos How It End-nél már el is esett az ember ellenállása. A 2007-es album egyik legjobb nótája élőben is erős, és nyomasztó, a mély nyitó-riffek, a monoton „törzsi” dobolás, mint valamilyen áldozattétel vezette fel a bandát, Nemtheanga hangja szinte perzsel, ahogy a lángoló birodalomról énekel, mit énekel, megénekli! Mozdulatai szinte előadták a dalt, mint ahogy az utánuk jövőket is. a How It Ends bár érezhetően más kor szülötte, és nincs meg az a látnoki, komor ereje, mégis jó választás volt, folytatásnak. Róma bukása után már csak a mindenek vége jöhet. A heavysebb hangzás, a gyorsabb ritmus egy pörgős exsztázisba hozta az embert, a To Hell Or The Hangman, az előző album szintén erős nótája is helyett kapott így, a Coffin Ship nótánál pedig már a páromat is teljesen magával ragadta a zene, hiába ő eddig nem is ismerte őket. És nagyjából így lehetne folytatni a koncert további felét is. Mind a zene, mind a hangulat nagyon erős faktora volt a koncertnek, igazi Primordial esszencia volt az elejétől a végéig, a setlist pedig tökéletesen felölelte a 21. századi zenéjük minden aspektusát. Remekül felépített buli volt, mialatt Nemtheanganak arra is volt ereje, hogy a közönséggel való kapcsolatépítés ne legyen a hangulat kárára, pedig sokat kommunikált velünk, mind testileg, mind nyelvileg. Sajnos, minden jó véget ér egyszer, így a Primordial is – legnagyobb bánatunkra – befejezte a maga igen rövid fejezetét. Róma lángba borulásával kezdtük, minden birodalom bukásával végeztük.

Utánuk nem sokkal jött is az est „főbandája” (elméletileg a Primordiallal együtt Co-headliner bulinak indult, de nehéz lenne tagadni, hogy a közönség nagy része a PL-re jött), a Paradise Lost. És itt valami eltörött… Az újabb sörünkkel visszatérve már nagyban ment Enchantment, de valahogy nem tudtam felvenni a ritmust, pedig a Draconian Times albumot még szerettem is, most nem jött át, és ezt az érzést az utána jövő Forsaken is erősítette. Egymásra néztünk a párommal és láttam, hogy ugyanezt érzi, mint én. A Primordial koncertje után egész egyszerűen – legalább is nálunk – ez a zene valahogy kevés lett, mintha valamit elvenne az értékéből, erejéből. Így kimentünk, megittuk a sörünket, és most először nem éjszakaival mentünk haza, otthon pedig folytattuk a Primordial estet.

Mivel egy beszámolónak illik mindenre kitérnie, így bizony a cikkem végeztével sajnos nem tudom nem szóvá tenni, hogy bizony a technika ördöge itt sem volt az oldalunkon. Bár én is értékeltem az egész buli félhomályos hangulatát, és én nem panaszkodhatok, elvégre kb az első és a negyedik sor között ingáztunk, néha bizony szinte alig lehetett kivenni a zenekarokat, annyira tompa volt a fény. Hátul el se tudom képzelni, mit láthattak pl. a Primordialból, és a hangzás továbbra sem megy. Néhol szinte csak a gitárt lehetett kivenni, vagy épp nagyon kongott az egész, BÁR, ez az este még a jobbak közé tartozik

Reaper

A Reaper által fentebb taglalt körülmények miatt nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy véleményt alkothassak a Paradise Lost koncertjéről, amely az Vltima Ratio Fest elnevezésű turné keretében tette tiszteletét Budapesten a Harakiri for the Sky, az Omnium Gatherum és a Primordial társaságában. Nagy várakozással tekintettem Greg Mackintosh és társai fellépése elé. Sokszínű életmű az övék, és tulajdonképpen minden zenei korszakukat meg tudom hallgatni, ha nem is áll hozzám egyformán közel az összes. Kicsit enerváltnak éreztem a kezdésüket, de aztán belelendültek, már amennyire a húzós középtempókat annak tekinthetjük a kisebb mértékben death-es ízű, gyakran azonban doom-osan hömpölygő nótákban. A koncert hangzása nem volt tökéletes, ahogy a világosítás sem, de a fényjáték hangulatosságát nem vitatom. Az Enchantment-tel nyitottak, a Forsaken-nel folytatták, a harmadik nótára (Faith Divides Us – Death Unites Us) már meggyőztek, utána pedig egyre inkább bólogatásra késztettek az angolok. A Requiem-et a zseniális One Second követte, utánuk egyik legnagyobb kedvencem, a Hallowed Land csapott oda! Nick Holmes hagját helyenként gyengének hallottam az est folyamán, amely meglehet, hogy a hangosítás számlájára írható, ám összességében tetszett az énekteljesítménye. Greg Mackintosh számomra egyéniség a gitárosok között, de nem csupán az extrémebb hajviselete miatt. Kimondottan szeretem a játékát, dallamvilágát. Szólói egyediek, jól felismerhetőek, az Icon és Draconian Times albumok különleges világával felért a csúcsra. Hű társa, Aaron Aedy a kezdetek óta kiválóan dolgozik össze vele a hathúroson, ahogyan Steve Edmondson basszer is stabilan alapoz a kezük alá, immár 35 esztendeje. Rutinjuk a színpadon is hibátlanul érvényesült. Jó volt a The Enemy és a No Hope in Sight, de az As I Die, no meg az Embers Fire mozgatta meg igazán a hallgatóságot! Kis hatásszünet után a kihagyhatatlan Say Just Words csendült fel a ráadásban, majd az Obsidian album Ghosts című dala zárta a műsort.

Mindent összevetve -a kisebb hiányosságok ellenére- nagyon tetszett a PL előadása, viszont remélem, legközelebb hosszabb programmal örvendeztetnek meg bennünket, mert azért nekem egy Gothic, egy The Last Time, egy Shades of God vagy egy True Belief nagyon hiányzott ezen az estén!

John Quail

#Barba Negra

[yuyuzine]

Hello everyone~ Thanks so much to everyone that applied. I just wanted to introduce the mod team that will be helping this project come into fruition. We’re all excited to be working on this project. Contributor applications will be opening on the 26th and we look forward to hearing you. 

#mods #katsukifatale #relemenopy #hevendemo #metalbae

[kanmae-west]

Adios, Costa Rica!!! We had so much fun! We will be happy to sleep in our own beds tonight, but we are sad to leave. We will definitely be back! And we can’t flipping wait for the next adventures in our future!!!! 🇨🇷 . . . . . #costarica #travelinggirls #travelingbffs #kiswrockgirl #rockgirl #kiswrockgirls #altmodel #tattoomodel #seattlemodel #fitnessmodel #bikinimodel #swimsuitmodel #girlsinbikinis #aladdin #disney #princessjasmine #disneyprincess #disneyprincess #metalbae #danimayred #lindseyferrari #redferrari #halloween #happyhalloween #cahuita (at Cahuita) https://www.instagram.com/p/B2w-NuzJzKU/?igshid=1e8pekjwjjmkx

#costarica #travelinggirls #travelingbffs #kiswrockgirl #rockgirl #kiswrockgirls #altmodel #tattoomodel #seattlemodel #fitnessmodel #bikinimodel #swimsuitmodel #girlsinbikinis #aladdin #disney #princessjasmine #disneyprincess #metalbae #danimayred #lindseyferrari #redferrari #halloween #happyhalloween #cahuita

[crispuart]

Another commission for Metalbae on twitter. Ahhhh I super love this one she's so pretty 😍

Ko-fi | Twitch | Commisisons

#artist on tumblr #digital illustration #drow #drow elf #paladin #fantasy #armor #illustrator #halfbody commission #illustrator on tumblr #my poop #crispuart

[snshandson]

Metal Bae right here at S&S Hands On! (This is too funny not to share 😂😂) #ivanhandson Cred: Ashley (Ivan’s wife) 🤟 #saltbae #metalbae #teamsnshandson (at Orange City, Florida)

#teamsnshandson #saltbae #ivanhandson #metalbae

[hutanna]

Caesar badge commission for @metalbae 🌻

#Caesar Zeppeli #jjba #Jojo’s Bizarre Adventure #commission #hutanna's past commissions

[bizarrestarzines]

What kind of projects has mod Beebshee worked on before? And does Leilyprince have any experience? I love working for fanzines, but both me and people I know have been burned before by inexperienced or irresponsible moderators. I love La Squadra and would be delighted to participate in a project like this, but would like some peace of mind knowing it rests in the hands of people who have done this successfully before.

Hello, we understand you concerns and are happy to share our experience.

@beebshee has worked as an organizer/graphic designer/moderator on the free pdf 2019 JJBA Art Discord Calendar, and a moderator for the 2018 JJBA Secret Santa. She’s also worked on printed Newspapers, Newsletters and menus and other graphic design elements for businesses, as well as worked at a gallery where she ensured the safety of foreign and local artists’ work during the shipping, transportation and display. She has experience with budgeting and financial management from internships at companies.

@leilyprince is a college graduate majoring in Illustration whose experience includes working for a multi-media production company as a graphic designer, printing and setting up art for physical galleries, and who was an artist who participated in The Great Days Zine by Lunar Zines.

Kale( @metalbae ) is the main mod for the @onepunchmanzine and also runs the popular @zineapps blog! Kale is working as a graphic designer for Eclipsed: A SasuNaru zine, and the social media mod for the Equinox: A Vento Aureo Zine.

#asks

[onepunchmanzine]

Hello everyone!

We’ve been getting a lot of asks about the mods and we would like to clarify everything once and for all.

First and foremost, this is a for-profit zine for the anime series One Punch Man, focusing on the events, characters, and arcs we expect to be featured in the upcoming second season. We also hope to show a wide variety of characters and their interactions with one another during the events of the series.

The idea for this zine originated from two friends who watched the One Punch Man anime shortly after it first premiered in 2015. We are @metalbae (Mod Garou) and @pinknotlavender . We've read both manga and webcomic, and we also ran two OPM suggestion blogs! Our favorite part of the series is definitely the human monster saga, so when we learned that season two was finally confirmed we were elated. It’s been a few years since we first were into the series, and we’ve gone on to several new fandoms, but One Punch Man stills hold a special place in our hearts. With this zine, we hope to find others just as excited as we are about the upcoming season!

In terms of our own personal involvement, we both are full-time university students and work part-time. One mod has a very heavy workload with no days off (press F to pay respects) and will not be able to contribute too much until further down the road in December once this semester ends. This is why Mod Garou has been handling most of our social media, blog organization, and the application process. All mods are going to be officially announced in our FAQ once applications are accepted and positions are finalized, so we apologize if this caused any confusion.

We both are new to moderating zines, and this will be our first major zine project. We are both experienced with design, layout, and printing, but not so much the other aspects of zine production. Therefore, we opened up mod applications in the hopes of finding other people just as passionate about this as we are! For compensation, we both agree that our contributors are our MVPs, because without them, we would not have a zine. Because of this, we decided that we wanted to pass our own shares onto our contributors to thank them for their hard work and time spent. Other mods may or may not share this same sentiment, and that's okay. Compensation can be discussed once mods have been accepted, but this is just our personal philosophy regarding this topic. Regardless, all contributors and moderators will be receiving a free copy of the PDF zine once it's complete. We hope to provide everyone with a copy of a free physical zine as well, but that will be based on how well everything sells.

If there are any other questions or concerns regarding how many mods there are or how committed we are, we will link this post to our FAQ for easy reading. Feel free to message us over DM if you have any other questions or if you want to geek out with us over season two!

We’re super excited to see what amazing work we can accomplish together with this zine, and we hope you are too!

-Mod Metal Bat (@pinknotlavender )

#faq

[tvqc]

ユトレヒトニュース：世界各地のファンが日本のメタルバンド「BABYMETAL」の為にTivoliVredenburg前に集う　

Utrechts Nieuwsblad@redactieadun

Fans van over de hele wereld verzamelen zich voor de deuren van muziekpaleis @TiVre_Utrecht voor de Japanse metalba… https://t.co/PJ54VSsJpa

2018/06/05 22:53:28

★今朝の5時にはファンがいたーと書いてありますねｗ

View On WordPress

[bandmatch]

DEath/Thrash Band Gitarrist und Bassist

http://band-match.de/view?id=2549 #BandSuchtMusiker #Musiker #Band #HeavyMetal #Gitarre #FrankfurtamMain #DE BLOODSPOT, semiprofessionelle Death/Thrash-Metalba… (mehr)

View On WordPress

#Band sucht Musiker #Frankfurt am Main (HE) #Gitarre #Heavy-Metal

[metalindex-hu]

Therion: Leviathan II (2022)

Therion: Leviathan II (2022) - https://metalindex.hu/2022/12/14/therion-leviathan-ii-2022/ -

Kiadó: Nuclear Blast

Honlap: www.therion.se

Akár kezdhetném ezt a kritikát azzal az elcsépelt mondattal is – ami a lusták értékelési szempontjai között kitüntetett helyen áll –, hogy “bemásolhatnám ide az előző lemez értékelésének változatlan szövegét, és máris képet alkothat a hallgató, milyen is a Leviathan II.” Legfeljebb nem lustának, hanem őszintének tartanám magam, de kénytelen vagyok megtisztelni az olvasót, ha már vette a fáradtságot, és némi információért meglátogatta oldalunkat. A poén az, hogy egy másik elcsépelt mondattal folytathatnám, amivel kedves Kotta barátom minden bizonnyal egyetért, mégpedig “a Therion esetében a demóktól kezdve erős visszaesés mutatkozik a színvonalat tekintve (és a demó szó helyére az együttes bármelyik alkotói korszaka helyettesíthető, lényeg az, hogy jó régi legyen)”, de ez meg nem állja meg a helyét, még akkor sem, ha az igazi aranykoron már a többség szerint is túljutott a csapat.

Persze ha pontos akarok lenni, a csapat szót idézőjelbe kellene raknom, mert itt ugyanolyan diktatúra uralkodik, mint mondjuk a Megadeth esetében, mivel képtelen vagyok elhinni, hogy a folyton változó létszámú társulat – és nem véletlenül használtam ezt a szót – egyöntetű lelkesedéssel vetette magát bele egy maréknyi francia sanzon és pop szerzemény szimfonikus metalba öntésébe, egy olyan, eredetileg death metalt játszó együttesként, aminek a neve is a fenevadra utal: élénk képzelet kell ahhoz, hogy az apokalipszis Therionja apacs legények hódolata között, Edith Piaf búgó hangjára pusztítsa el a már úgyis pusztulófélben lévő Földet.

Kotta barátomat tehát kénytelen vagyok elszomorítani, mert a “Leviathan II” stílusát, dallamvilágát, instrumentális megoldásait tekintve semmiben nem különbözik elődjétől, egy olyan slágergyűjtemény dalba öntött parafrázisa, amihez a régi fanok minden bizonnyal úgy viszonyulnak, mint ördög a tömjénfüsthöz, ráadásul még emlékeztető mikroelemeket sem találok, melyek esetleg a kezdetekhez vezetnének vissza.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a vastag szimfonikus mázzal, kórusokkal nyakon öntött dallamorgia – ami a maga színpadiasságában ismét jó nagyot rúg a régi hívekbe – ne toborozna új híveket, bár ez szerintem kevés ahhoz, hogy szintet lépve kimásszanak az undergroundból. Ráadásul, ha képes vagy arra, hogy elvonatkoztass a körítéstől, kaphatsz egy csomó, power metal gyökerű, terjengős indulót, amilyennel a Manowar is próbálkozott a “Gods Of War” albumán, csak Johanssonék nem tömték tele a “Leviathan II”-t fenségesnek álcázott kamuval. (Tudom, a Manowarra tett lekicsinylő megjegyzést is az elcsépelt írói frázisok közé sorolhatjuk.)

Értem én, hogy nem kell mindenáron különbséget találni a kritikusnak az előző munkák és a jelenlegi között, izzadságszagú bitkoptatással gyötörve az olvasót, de azért annyit érdemes megjegyezni, hogy a második rész kissé lélegzőbb, talán szerteágazóbb és változatosabb lett, mint monolit elődje. S hogy végül többször említett Kotta barátomnak is igazat adjak: bármennyire is szuperszonikus produkciós szempontból a trilógia második (és első) darabja, azt a hátat borzongató misztikusságot, a bőr alá csúszó historikus érzetet a bombasztikusság teljesen agyonnyomja – ez pedig baj, főleg egy olyan csapatnál, amely így az eltűnő idő nyomában elvesztette lényegének fontos darabját.

Garael

#lemezkritika

[yuyuzine]

☆ Meet Our Contributors! ☆

☆ Mods ☆

@rose--whip | @metalbae | @relemenopy

☆ Zine Artists ☆

@blndraws |  @elekilokal | @marpizan | @chanteligence @liquidxsinart | @cloverchini | @adrawer4ever | @margelllii @ferricblue | @fire-star-animations | @miss-heidi | @kareshirt @versailles-fairytale | @orangelemonart | @Myriad_X | @leylses @lola1b | @lonlyn | @lucianluminoir | @pandaloaf @islandofmangos | @3gg | @bananasaurr | @sheagar @emperor_skekSo | @angryskitty | @v087

☆ Merch Artists ☆

@bringembers | @ferricblue | @kareshirt | @lonlyn @lucianluminoir | @mutiartsomething | @bananasaurr | @leylses @3gg

#Yu Yu Hakusho #yyh #Fan zine #zine #90s anime #contributor announcement #update #contributors

[kanmae-west]

Adios, Costa Rica!!! We had so much fun! We will be happy to sleep in our own beds tonight, but we are sad to leave. We will definitely be back! And we can’t flipping wait for the next adventures in our future!!!! 🇨🇷 . . . . . #costarica #travelinggirls #travelingbffs #kiswrockgirl #rockgirl #kiswrockgirls #altmodel #tattoomodel #seattlemodel #fitnessmodel #bikinimodel #swimsuitmodel #girlsinbikinis #aladdin #disney #princessjasmine #disneyprincess #disneyprincess #metalbae #danimayred #lindseyferrari #redferrari #halloween #happyhalloween #cahuita (at Costa Rica) https://www.instagram.com/p/B2w6U9DJ7j8/?igshid=xwhwc5fgdr5u

#costarica #travelinggirls #travelingbffs #kiswrockgirl #rockgirl #kiswrockgirls #altmodel #tattoomodel #seattlemodel #fitnessmodel #bikinimodel #swimsuitmodel #girlsinbikinis #aladdin #disney #princessjasmine #disneyprincess #metalbae #danimayred #lindseyferrari #redferrari #halloween #happyhalloween #cahuita

[crispuart]

Commission for @metalbae! This is her dnd character. His name is Lea and he's a tiefling rogue! Character belongs to Kale(Metalbae). I'm so blessed to have a regular commissioner and I'm very thankful!! Thank you for commissioning me again!

⭐ Commission Info / ☕ Ko-fi

#dnd character #dnd ocs #dnd art #tiefling #Character Design #original character #original art #character art #commission #commission art #commissions are open #my artwork #illustrator #digital artist #my poop #crispuart #crispy commissions

[metalindex-hu]

Symphonity: The Metal Soundtrack (2022)

Symphonity: The Metal Soundtrack (2022) - https://metalindex.hu/2022/05/30/symphonity-the-metal-soundtrack-2022/ -

Kiadó: Limb Music

Honlap: www.symphonity.com

Nem értem. Nem értem, hogy az első két – egyébként alulértékelt, ugyanakkor kult státuszba kerülő – albuma után a cseh alapokon nyugvó nemzetközi csapatnak mi volt a szándéka az új lemezzel. De talán rosszul is fogalmazok, hiszen Libor Křivák, az együttes vezetője valószínűleg nem látta a magyar filmirodalom egyik gyöngyszemét (Csabagyöngyét…), a Régi idők fociját, amiben Minarik Ede megfogalmazza az együttesekre vonatkozó aranyszabályát – Kell egy csapat! –, mert teljes egészében új társulatot (nem véletlen a szóhasználat) toborzott megjelenő lemezéhez, ami inkább egy vízió megtestesülése, mint hagyományos értelemben vett kompakt mű.

A Manowar hasonló próbálkozásai óta eleve gyanúval közeledem az olyan konceptalbumokhoz vagy metal operákhoz, melyekben kitüntetett szerepe van egy prózai szöveget felolvasó vagy felmondó narrátornak: ha ehhez van kedvem, akkor inkább elolvasok egy könyvet, de egy zenei alkotástól én el nem ítélhető módon igenis zenét várok. Értem én, hogy Libor barátunkat olyannyira rabul ejtette Marco Polo története, hogy úgy gondolta, a tejes élvezethez szükséges a prózai mankó, de ha ez a mankó majd negyedét teszi ki a kész anyagnak, akkor ott súlyos arány- vagy szereptévesztés van, mert heavy metal rajongóként nem hangoskönyvre vágyom, hanem jól megkomponált, színvonalasan eljátszott dalokra. (Egyébként is, ha a lemez címéből indulok ki, akkor sincs helye a “szövegelésnek”, hiszen a soundtrackek sem szoktak prózai részeket magukkal hordozni – persze ki tudja, milyen mozi is forgott az alkotó fejében?)

A társak lecserélése sem töltött el örömmel: Olaf Hayer mellőzése akkor is fájó pont, ha az énekes nincsen olyan formában, ami újra elővarázsolná azt a mágiát, amit egykor képes volt teremteni hangjával. Már a korábbi lemezen is ketten vitték az énekes-vonalat, Hayer mellett a szintén kiváló adottságokkal rendelkező Herbie Langhans gondoskodott róla, hogy a kialakuló zenei párbeszéd minden vokál-ínyencet kielégítsen.

Jelen alkotásban ugyan szintén két énekes vonul fel, ám az eredmény felemásra sikerült. Nem tudom, hogy Konstantin Naumenko vagy Marián “Mayo” Petranin felelős a fából készült hangszálak prezentációjára, de az biztos, hogy egyikük teljesítményét legfeljebb baltával lehet minősíteni, és hiába a duó másik felének bravúros teremtése, ha társa tehetségtelenségével csáléra kanyarintja a fülben a hangjegyeket.

Mindez csak azért bosszantó, mert a zenei része a dolognak a szokásos színvonalat hozza, a témából adódóan fokozott orientális árnyalattal, melyeknek integrálása a power metalba kiválóan sikerült. Hallgasd meg a lemez fő tételének, a “Mongols”-nak felépítését és módszereit, rögtön elismerheted, hogy a szokásosnál több filmzenei részlet ellenére is élvezetes metal produkciót kapunk, ráadásul a keleti zenei motívumokat sikerült olyan autentikus formában vasba gyúrni, hogy az bármelyik ázsiai folkegyüttes becsületére válna.

Kár tehát a rafinálkodó attitűdért és az énekesi személycserékért, mert a Symphonity – illetve Libor Křivák – kiemelkedően tehetséges dalszerző, remélem, legközelebb sikerül eldönteni, hogy regényt akar-e írni az ezerszer feldolgozott történetből, vagy a heavy metal rajongókat próbálja ismét a cseh zászlók (filmszalagok) alá kedveskedni.

Garael

#lemezkritika

[kanmae-west]

What a beautifulllllll day! We did so much!!!! We saw so many animals, went shopping, explored the city, and then went to the hot springs!!! Here are some shots from the hot springs! In our Princess Jasmine teal bikinis!!!!! And of course we had to bust out “A Whole New World”... and our singing was SO good that we busted a window and the electricity went out! Woohoo, victory!! 🤣😂💘🎶🏺🏝🦜👑👙🧞‍♂️👯‍♀️ . . . . . #costarica #travelinggirls #travelingbffs #kiswrockgirl #rockgirl #kiswrockgirls #altmodel #tattoomodel #seattlemodel #fitnessmodel #bikinimodel #swimsuitmodel #girlsinbikinis #aladdin #disney #princessjasmine #disneyprincess #disneyprincesses #disneyprincess #metalbae #danimayred #lindseyferrari #redferrari (at Costa Rica) https://www.instagram.com/p/B2lN729p986/?igshid=19f4zuivqlmil

#costarica #travelinggirls #travelingbffs #kiswrockgirl #rockgirl #kiswrockgirls #altmodel #tattoomodel #seattlemodel #fitnessmodel #bikinimodel #swimsuitmodel #girlsinbikinis #aladdin #disney #princessjasmine #disneyprincess #disneyprincesses #metalbae #danimayred #lindseyferrari #redferrari