Tumgik
heyiamnasu · 1 year
Text
Through Time and Space
So I wrote a new joongdok story with Kim Dokja being the Secretive Plotter and that turned into the biggest romance fanfic I’ve ever written. 😳🙈 These two are killing me!
👉 https://archiveofourown.org/works/43523334
Please tell me if you liked it, I had so much fun with this idea! ♥
Title: Through Time and Space Pairing: Yoo Jonghyuk/Kim Dokja Words: 7328 Status: Completed Summary:
“Where is Secretive Plotter?” He asked with a growl and his grip became stronger around the hilt of his sword. His patience was already paper-thin.
He had enough of that bastard, with his little games and riddles. In a way, he was just as infuriating as Kim Dokja but on a much higher level. That was one of the reasons how he found out about his true identity…
Or: What would have happened if Yoo Joonghyuk's theory was right and Secretive Plotter was Kim Dokja from the future?
31 notes · View notes
heyiamnasu · 1 year
Text
Tumblr media Tumblr media
Inspo from this post here
367 notes · View notes
heyiamnasu · 1 year
Text
🐟Protecting his dumpling🦑
494 notes · View notes
heyiamnasu · 1 year
Text
The Yoo Jonghyuk - Kim Dokja Game
So I re-wrote the ‘Kim Dokja Game’ and made it a little bit gayer. *coughs*  👉 https://archiveofourown.org/works/42963024
Hope you like it, it’s my first contribution to the fandom. 😌 Spoilers until chapter 260 of the light novel!!  Title: The Yoo Jonghyuk - Kim Dokja Game Pairing: Yoo Jonghyuk/Kim Dokja Words:  11 609 Status: Completed Summary:
[Hidden Scenario – Yoo Jonghyuk and Kim Dokja Proof of Identity] Category: Main Difficulty: ??? Clear conditions: Prove to the constellations of the ‘Yoo Jonghyuk – Kim Dokja Industrial Complex’ channel that you are the real Yoo Jonghyuk or the real Kim Dokja. Time Limit: 3 hours Reward: Become one of the dukes of The Yoo Jonghyuk – Kim Dokja Industrial Complex and 200,000 coins. Failure: ??? * All aspiring ‘Yoo Jonghyuk’ / ‘Kim Dokja’ in the scenario will have the same appearance until the scenario ends. * During the time limit, the aspiring ‘Yoo Jonghyuk’ / ‘Kim Dokja’ who receives the most points from the constellations will inherit the Yoo Jonghyuk – Kim Dokja Industrial Complex.
Or: What would have happened if the 'Kim Dokja Game' had been the 'Yoo Jonghyuk - Kim Dokja Game'? One thing is for sure: Kim Dokja didn't become more creative this time either but the participants of the game did. ;)
22 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Geraskier Incorrect Quotes [2/∞] (in/sp.)
22K notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Text
Watch "I LIKE YOU - BAKUDEKU ANIMATIC" on YouTube
youtube
OHMYGOD THIS IS SO CUTE 😍 😭 ❤❤❤
Bdugo really nails and captures their developing friendship, trust and love 💘 💗. Their animation art style is amazing. Please make sure you give the likes and comments on their YouTube videos 😁😁😁
139 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Text
[Kimaradt jelenet a BNHA 5x18 epizódból]
Mire visszaértek a kollégiumba már éjfél felé járhatott az idő. Izuku egy fáradt, de elégedett mosollyal lépett be a szobájába, majd szinte rögtön levetette magát az ágyára. Hihetetlen hosszú napjuk volt, és habár örült, hogy Todoroki-kun családját közelebbről is megismerhette, de ugyanakkor nagyon kimerítő volt érzelmileg mindezzel a családi drámával szembesülni. A Natsuo elleni támadásról nem is beszélve, amely még több sebet tépett fel Endeavor és idősebb fia között.
Izuku ezen gondolkozott, amikor megrezzent a mobilja a nadrágzsebében. Kíváncsian húzta elő a készüléket, majd kissé elkerekedett a szeme, amikor meglátta az üzenetet.
Kacchan – 23:45 A szobámhoz jössz. Most.
Hogy mi? Izuku rögtön felült az ágyán és csak bután pislogva nézte a képernyőt, hogy jól látta-e az üzenetet. Kacchan szinte soha nem írt rá, ha pedig nagyritkán mégis megtörtént, akkor kizárólag a gyakornoki munkájuk miatt kereste („Hol a francba vagy már, szaros Deku?!”) vagy a One For All ügy miatti titkos találkozók miatt („All Might. Szokásos. Tea.”)
Emiatt is, de Deku értetlenkedve nézte a mobilját és rögtön rosszabbnál rosszabb eshetőségek kúsztak a fejébe.
Én – 23:45 Valami baj van, Kacchan? Mi történt? Megyek azonnal, két perc!
Kacchan – 23:46 Miért lenne baj, nyomorék? -.- Csak told ide a segged. Egy perced van, stréber.
Én – 23:46 Oké, megyek már!!
Azzal Izuku zsebre vágta a telefonját, majd kissé idegesen kilépett az ajtón. Fogalma sem volt, hogy Kacchan mit akar tőle ilyen későn. Hisz most váltak el egy pár perce egymástól és egészen idáig a fiú alig szólt hozzá. Pontosabban a kollégium felé vezető úton ismét előjött a morcos énje, és az egész autóút alatt alig szólalt meg, csak különféle grimaszokat vágott, amíg mellette ők Todoroki-kunnal beszélgettek.
Talán valamit a Todoroki családdal kapcsolatban akar megbeszélni? Vagy a mai harccal kapcsolatban?
Izuku kissé összeszűkült gyomorral szedte a lábát, és ezúttal a lépcső helyett a liftet választotta, hogy minél hamarabb a negyedik emeletre érjen. A fiú szobája előtt aztán egy mély levegőt vett, majd minden bátorságát összeszedve összeszorította az öklét és bekopogott az ajtón.
Kacchan ugyanazzal az elégedetlen, durcás arckifejezéssel nyitott ajtót, mint amilyet pár perccel ezelőtt vágott az autóban, a különbség csak annyi volt a megjelenésében, hogy ő azóta lecserélte az iskolai ingjét egy kényelmes, otthoni pólóra.
– Itt vagyok, Kacchan! – közölte Izuku a nyilvánvalót, amikor gyerekkori barátja csak merően bámulta őt és nem történt semmi.
– Látom – dörmögte Kacchan válaszul, Izuku pedig egyre kínosabban mosolygott, ahogy ácsorgott ott a kihalt folyosón. Arra számított, hogy Kacchan be fogja invitálni a szobájába, de a fiú csak állt előtte, és úgy tűnt, hogy esze ágában sincs megmoccanni.
– Öh, Kacchan, miért hívtál ide? Minden rendben van? Szeretnél valamiről beszélni?
A fiú erre csak irritáltan sóhajtott egyet, majd válasz helyett megfordult a tengelye körül és odalépett az íróasztalához. Izuku mindössze homályos részleteket látott a gyenge lámpafényben, de annyit pont ki tudott venni, hogy Kacchan szobája tökéletesen rendezett volt és tiszta. Mint amilyennek mindig is képzelte. Egyedül az íróasztalán álltak kisebb halmokban, összevisszaságban a könyvek. Gyerekkori barátja most erről a halomról vett le egy vastag zöld füzetet, majd egy pillanat múlva Izuku mellkasának vágta azt.
A fiú elkerekedő szemekkel fogta kézbe a Kacchantól kapott füzetet és nagyokat pislogva nézte a borítót. De hát ez…
– Kacchan, ezek az angol órai jegyzeteid?! – kiáltotta csodálkozva.
– Gratulálok, észlény, mi a fenéből jöttél rá? – Kacchan gúnyolódva bámult rá, majd meg sem várva a választ, lesajnálóan hozzátette: – Holnap este nyolcra visszahozod, aztán átbeszéljük a hülye kérdéseidet. Ha elfelejted vagy elsunnyogod, akkor szétrobbantom a pofádat. Értve?
Izuku csak leesett állal bámulta a fiút és hirtelen meg sem tudott szólalni a döbbenettől. Kacchan most tényleg felajánlotta, hogy segít neki tanulni az angol témazáróra? Oké, gyakorlatilag megfenyegetett, hogy felrobbantja a képem, ha nem nézem át a jegyzeteit, de ez azt jelenti az ő nyelvén, hogy segíteni akar, ugye? Kacchan segíteni akar nekem? De mégis miért? Soha korábban nem segített nekem egyik tantárgyból sem! Izuku arca melegedni kezdett az egész furcsa szituációtól.
– Ah, Kacchan… k-köszi meg minden, de nem tudom, hogy hallottad-e az autóban, de… szóval már megkértem Todoroki-kunt, hogy korrepetáljon engem – habogta az átlagnál magasabb hangon, miközben a füzetet markolászta és mindenhova nézett, csak Kacchan szemeibe nem. – Izé, nem szükséges neked is fáradoznod, bár nagyon, nagyon jólesik, hogy segíteni szeretnél és kicsit meglepő is tőled és…
– Pofa be! – vágott közbe a magasabb fiú a kínos motyogásába. – Azt merészeled mondani, hogy a Félarcú Barom jobb nálam angolból?! Erről van szó?
A nemvárt, fűtött kérdésre Izuku rögtön felnézett a szőke hajú fiú arcába. Kacchan szemei szinte villámokat szórtak és Izuku rögtön tudta, hogy megint sikerült őt felhergelnie, még ha nem is igazán értette, hogy már megint hogyan.
– Öm… nem ezt mondtam.
– Jobbnak tartod nálam vagy sem? – kérdezte Kacchan egyre inkább kijőve a sodrából. – Ne szórakozz velem, szaros Deku!
– Ne-em tudom… nem?! – Izuku pánikolva szorította a kezében a füzetet. Még most sem értette, hogy Kacchan mit akar tőle hallani és mi a fene történik, de annyit talán már felfogott, hogy ez az egész már megint a Todoroki-kunnal való értelmetlen rivalizálásból fakad valamilyen szinten. – Mármint biztos, hogy nem jobb nálad, Kacchan. Nyugodj meg! – tette hozzá gyorsan, és remélte, hogy ezzel lenyugtathatja valamennyire forróvérű osztálytársát. – Neked van a legnagyobb szókincsed az osztályból és emiatt is tökre felnézek rád! Nem kell aggódnod amiatt, hogy te vagy-e a legjobb!
És ez igaz is volt. Mint sok mindenben, Kacchan angolból is a legjobbak között teljesített, és az angol szövegek értelmezése és fordítása mindig neki ment a leggyorsabban és legprecízebben. Habár Izuku tudta, hogy ezzel szemben a társalgás része egyáltalán nem az erőssége a fiúnak, de ezt nem merte most megemlíteni.
Ha lehetséges, akkor Kacchan még idegesebb lett a váratlan dicsérettől, de mintha a düh mellett valamiféle zavarféleség is megjelent volna az arcán.
– Pofa be, nem aggódok, mert marhára tudom, hogy én vagyok a legjobb angolból! Szóval fogd a kibaszott jegyzetet és holnap itt leszel nyolckor! – ütött egyet erőből az Izuku kezében lévő füzetre, és a fiú kishíján elejtette azt, olyan intenzitással esett neki. – Én korrepetállak, megmondhatod Drama queen-nek, hogy húzhat a fenébe.
– D-de Kacchan! Miért akarsz segíteni nekem? Hisz utálsz korrepetálni és azt gondoltam, hogy én vagyok az utolsó ember, akinek…
– Mondom, hogy pofa be! Elegem van mára a motyogásodból, megfájdul a fejem! A lényeg, hogy holnapra nézd át az egész anyagot és legyél itt. Most pedig hagyjál aludni, nyomi!
Azzal a fiú nemes egyszerűséggel bevágta a döbbent Izuku arca előtt az ajtót, és a fiúnak lehetősége sem maradt befejezni a mondanivalóját. Pedig még most sem értette igazán, hogy Kacchannak mi célja van ezzel az egész ajánlattal. Ez az egész Todoroki-kun miatt lenne? Hogy bebizonyítsa, hogy jobb nála? Vagy valami más okból?
Talán azért segít, mert ismét a barátjának tart engem? Áh, ez egy badarság.
Izuku szomorkásan mosolyogva szorította a mellkasához a zöld füzetet, miközben elindult visszafelé a második emeletre. Alig tett meg pár lépést, amikor azonban ismét megrezdült a telefonja. A fiú mosolya rögtön szélesebb lett, amikor meglátta, hogy ki írt neki ismét. Kacchan – 00:01 Holnap este nyolc. Füzet. Nem jössz = Meghalsz. 💥💥
Én  – 00:01 Ott leszek, és nagyon köszönöm!! Jó éjt, Kacchan! ✨😊 Kacchan – 00:02 Dögölj meg. 💥💣
Én  – 00:02 Te is. 🌟 😄 Izuku halkan nevetgélve tette el a telefonját. Maga sem értette, hogy miért, de a gyomrát hirtelen jóleső melegség járta át, az arcáról pedig most már le sem lehetett kaparni a vigyort.
Mert hirtelen eldöntötte, hogy az egész nem szólhatott Todoroki-kunról és a puszta rivalizálásról. Valami kezdett megváltozni közöttük, és Izuku sem igazán tudta még, hogy mi az, de izgatottan állt elébe.
Talán tényleg lehetünk újra barátok Kacchannal.
7 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Text
Tumblr media Tumblr media
2K notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
V and Goro just being themselves and having some bonding moments ;) ♥ (I wish we could have seen V’s expression in these scenes, I bet we would have felt the bff vibes even more. 😌)
14 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
6K notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Text
Is there anyone here who wanted the boys to die together but in the end liked this direction as well? :)) I mean, Sam and Dean dying together would have been the very perfect angsty end for me but this... maybe it's not perfect but it just crushed my heart the same way, I cried constantly for 20 minutes. ;_; Not how I imagined but all those dialogues (”I love you so much”) and all those details got me really hard. And I am not emotionally over the fact that Sam had to live like 30 years without Dean and even on his dying bed he was wearing Dean's watch!! ;_; Like oh god. Oh Jack. I am not okay. I was not ready for this soulmate fic but I am not dissatisfied. <3
86 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Dean’s watch.
1K notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
15x20 - Carry On
4K notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Text
Bobby: You can visit anyone. Me, your mom or dad wherever you want.
Dean: Neat. I will just drive around until Sam arrives.
2K notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
We were made for each other,
out here forever,
I know we were.
And all I ever wanted was for you to know,
everything I do, I give my heart and soul.
I can hardly breathe; I need to feel you here with me…
851 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Text
while i was watching the episode, i remembered this fic  The Last Outpost of All That Is by gekizetsu
44 notes · View notes
heyiamnasu · 3 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
2K notes · View notes