#meglette

[meglettetart]

Tsirine “Tsiri” Glint

Character Portrait for my character Tsiri. She's a fire genasi Alchemist Artificer.

#fantasy #fantasy art #fantasy portrait #dnd #dnd character #dnd original character #dnd oc #dnd oc art #portrait #doodles #sketchtes #meglette #meglettetart #meglettet #digital #digital painting #digital portrait #Dungeons and Dragons #fire #fire genasi #goggles #gold #genasi #elemental #glow #spark

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[msbparker]

That's how we roll, avagy csak meglett a Shuttle is :) más kérdés, hogy mire este a dutynak vége lesz, addigra elmegy az utolsó is..

Mórahalom, reggel 7, 2°C, és ma a hajamat sem felejtettem el megcsinálni.

#rowing #umpire #erch2024 #gpoy

[zeroz2ro]

"A Most vagy sohá!-t a harmadik hétvégéjén 8327-en látták, ami elég nagy visszalépés a múlt heti 21 755-höz viszonyítva. A Most vagy soha! szénája tehát nem áll jól. A második hétvégére ugyan meglett a 120E néző, de ezt mostanra csak 131 445-re tudta kibővíteni."

Húsvéti hosszú hétvége + iskolásoknak már tavaszi szünet volt, nem tudtak kötelezően elmenni a moziba = 8327 néző.

[pappito]

elmesélem, mert látom érdekel

Van nekem egy fűnyíróm, illetve kettő, de a másik az elég hassle free, elemes. De Ez. Ez benzinges damilos fűkasza vagy mi a neve (line trimmer, weedeater, bushcutter, whatever) és amúgy nincs vele baj brummog és pörgeti (vagy ahogy unokaöcsém mondaná: pörgettye!) a damilt, szóval működik. De. Van neki a pörgettyűje közepén egy ilyen gomb-izé, ami, ha a földhöz csapkodod a masina elejét (Tap 'N Go), kienged még több damilt az elkopott, leszakadt helyett. Na ez a gomb-izé ez a használatban elvásott, elkopott, a teteje lemállott, így a földhözcsapkodás nem működik már. Na jó a csapkodás igen, csak nem lesz tőle hosszabb a damil. Ez, az múgy is utálatos fűnyírás élményén csak ront.

Na, gondoltam magamba' ennek van gyárja, majd veszek bele másik plasztik bigyót mibe kerülhet az, legott írtam is a gyártónak, hgoy hellóbelló, monnyad meg a cikkszámot vagy valami és már rendelem is az egyetlen alkatrészt ami _hótziher_ h elkopik a(z amúgy oké) szarotokon. Veszek hármat, évekre le van tudva. Az a kis izé a piros körben, na az az.

Kaptam vissza egy cirkalmas levelet, hogy nagyon örülnek, hogy elégedett vagyok a termékkel, de ez a filléres plasztik bigyusz bizony külön nem cikkszám, csak az egész damilos fej-bigyó egyben az, rendeljem azt. Anúgy nem vészesen drága, csak megsértődtem (ami ingyen van) hogy minek nekem egy egész új fej amiből csak ez az egy bütyök kell. Amúgy a damilcserebere része nem a legokosabb, a Husquarna sokkal jobb ebben, de a husky 10 munkaóra után meghalt. Ezt a szart online csak Invercargillból tudom megrendelni, akasszátok fel magatokat, van nekem 3D printerom, majd csinálok én magamnak ilyet, ha elvásik, printolok újat. Easy as.

Izé, szóval az van, hogy egy OctoPrintet futtató RPI volt ráakasztva a printerre, de a történelem fordulatai miatt az RPI kellett máshova, a printer is kicsit kiment a napi-heti használatból és bement a sarokba, de hát nem vagyunk állatok, hogy SD kártyán szaladgáljunk a gcode-al egyből kiokoskodtam, hogy végül is van itt egy öreg laptop, csak ül a polcon, de amúgy nincs baja, arra feldobok egy Octoprint, az majd USB-n megizéli a printert és kész. Aha.

A masina egy 2015-ös MB Air amin Monterey fut, mi baj lehet? A töltője is meglett egy óra alatt, egy másik alatt meg updételte magát amennyire tudta. Azt is mondja, hogy vigyem az akkuját szervizeltetni, de pár órát kibír azért. Erre nem érünk rá most, dolog van. Gyorsan elolvastam hogy kell OctoPrint tenni a macOS-re, nem bonyi, itt el van mesélve, töviről hegyire.

Miután ezt a laptopt a gyerek használta az isiben, nincs rajta semmi, gyári installt csináltam rajta amikor megkapta. Ezért elébb kell egy Xcode-ot telepíteni theát, sebaj, pikkpakk. Ja, nem, a mostani Xcode nem megy a Montereyen, kell egy régebbi változat, de azt csak akkor kap az ember, ha feliratkozik apple fejlesztőnek. Voltam én már mindenféle, ez is belefér, feliratkoztam. Találtam egy régi verziót (a 13-as jó) leszedtem a tíz gigát, kicsomagoltam, feltelepítettem. Kell még command line tools, azt is. Eltartott egy ideig, de sebaj, heg nélkül gyógyul.

Aztán kell egy Python, úgyhogy - követve a javallatokat - felinstalláltam a HomeBrew-t, azzal felraktam a Pythont, örvendeztem. Aztán kell egy virtualenv, de az ugye már nem kunszt, van pip, azt is felbigyóztam.

Aztán felraktam az OctoPrintet ami eleinte nem indult el, aztán meg de, nem értem se azt miért nem ment, se azt mitől megy most, de nem is érdekel, lényeg, hogy fut meg megy a kis webszervere is, lehet nyomkorászni az UI-ját. Igen a printert Elemérnek hívják.

Ezek után rájöttem, hogy fingom sincs milyen beállításokkal ment az OP a RPI-n, úgyhogy beléptem az RPI-be ami mással foglalkozik egész nap, megizéltem az izéjét, hogy két webszerver is fusson rajta anélkül, hogy idegesítenék egymást, így elértem a régi OP-t a régi, jól bevált settingeket tudtam backupolni, a backupot leszedni, rárakni egy USB-drájvra. (amit kerestem egy fél órát, ki használ ilyesmit). Ugyanezt megcsináltam a prusaslicerrel is, ha kéne a printert rángató szaron valamit kicsit újraszlájszolni meglegyen, de az nem volt nagy kunszt, config ki, config be, szivárványok, egyszarvúak. Aztán rákötöttem az öreg macet a printerre, látták és szerették egymást, minden fasza, elő a sublert.

A vacak elvásott darabot lemértem, Fusion-ban rajzoltam egy ugyanolyat mint emlékeim szerint eredeti állapotában ez volt (na jó, nem emlékszem jól, de mindegy a méret stimmol és nem egy komplikált alkatrész), stl ki, stl octoprintbe be, nyomtassunk. Az első print egy fos, a filament eléggé rottyon van, de sebaj, legalább a méretet le tudtam csekkolni, szépen passzol a fűnyíróba.

Nyilván amíg ezt gépeltem már eszembe jutott, hogyan lehetne ezt sokkal jobban csinálni, majd mindjárt újratervezem az egészet, mert nekem nem kell költséget csökkenteni, mint a gyárnak és nem számít, hogy 11g vagy 20g anyag megy bele a darabba, nem kell, hogy üreges legyen, csinálok jó masszív, tömört valami sűrű vagy full infillel.

Persze az egész kaland nem tartott volna ennyi ideig, ha van összerakva egy hálózatra kötött printer, vagy csak rájövök, hogy be van-e az sd kártya olvasó konfigurálva azon az SKR3 Mini E3 printer control boardon amire lecseréltem valamikor a gyári creality-t. Meg találok egy SD kártyát amit éppen nem használ semmi. De halvány lila fingom sincs, hogy amikor a firmware-t feltettem akkor megcsináltam-e ezt, sose kellett. (érdekes módon 3 éve a v1.2 board akkor 28 usák dollár volt, a mostani v3 meg hatvan. (le van ócsítva most 32-re de sokkal többet tud mint a v1.2 anno. Dual Z-driver, jobb hűtés, 3fan viszont ugyanazok a TMC2209 motorvezérlők vannak benne)).

Na mindegy, végül ilyen lett, nagyon szépen passzol, bár kicsit nehéz, 59.9g lett (phat boi) ami lehet, hogy kicsit zavarni fogja a masinát. Bár elég közel van a forgás közepéhez, úgyhogy úgy döntöttem, megbírja ez, megbírja. Most sajnos nem tudopm kipróbálni, mert nincs kedvem rossz az idő, de majd tán holnap.

#3d printing #lawn care #replacement part #dac #functionalprint

[ndav1d42]

horror

amikor a Sziget egyik wcben kézmosás után rázom le a vizet a kezemről és a fém kézmosóban hallom pattanni a jegygyűrűmet, ami beleveszik a voidba 😳

(vagy öt-tíz perc keresgélés után meglett az...)

#horror

[csacskamacskamocska]

Láttam ma egy Kia hirdetés

ettől mindig gyomorgörcsöm lesz. Tudom, hogy ostoba dolog így cirka 20 év távlatából. Egyszer a volt férjemmel (aki amúgy egy tök normális, barátságos valaki) beszélgettünk, és megkérdezte, hogy ha valamikor vennénk autót, én milyet szeretnék, mi álmaim autója. Én nem értek az autókhoz, nem is érdekelt soha, hogy milyen márka, csak ilyen sztereotípiák mentén élek, hogy apám mondogatta, Opel, sose kop el, meg akkor a Volvók voltak a törésbiztos monstrumok, és persze megboldogult tinédzserkoromban rengeteg vagány művészies autó volt, mint a bogár például. De akkor, pár nappal korábban a Lurdy-házban láttam kiállítva egy Kiát, valami luxus darabot, és azt megjegyeztem magamban, hogy szép és fúúúúú, szóval kéne nekem egy ilyen, úgyhogy kiböktem, hogy egy Kiát szeretnék. Erre a volt férjem, aki amúgy épp annyira nem értett az autókhoz mint én, elkezdett nevetni, hogy mi a szart, az nem is autó vagyis az nem valami extra, hát milyen álom már ez? Ma sem tudom miért sebzett meg a dolog. Talán azért mert egy pillanatig elhittem, hogy valakit érdekel, hogy a lelkem mélyén milyen álmok vannak. De lehet, hogy azért mert megszégyenülve éreztem magam a miatt, hogy én annyira nem értek az autókhoz, hogy valami szar az álmom, mintha egy Trabantról álmodoznék. Ahányszor elém kerül egy Kia hirdetés, feljön ez az emlék és nagyon szar érzésem lesz. Megoldás meg az lehet, hogy valaki egyszer mond nekem egy másik nézőpontot, ami feloldja ezt (és nem tartalmazza az engedd el és a lépj túl rajta közhelyeket) vagy veszek egy Kiát és a beteljesített akkori álom feloldja az egész szart. Akartam, meglett, túl van tárgyalva. Legfeljebb eladom. :D Kéne egy ilyen szolgáltatás. Mondjuk megdughatod a lány hasonmását, akit középiskolában nem dugtál meg vagy üldözni fog a szerelmével az, aki elutasított korábban, vagy kapsz egy autót egy évre, házat a tengerparton, mankót, hogy túl legyél valami lelki sérülésen ami tök feleslegesen baszatat a jelenben.

#Kia #autó #hülye sebek #feloldás #12-02

[csakszavak]

Mikor megvolt mindenen, úgy éreztem nincs semmim. Elkezdtem a dolgokat hajszolni, s közben elvesztettelek téged. Majd, mire mindenem meglett amire azt hittem szükségem van, rájöttem, hogy mindvégig csak rád lett volna szükségem.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[plexi-personal]

Az év elején még totál esélytelennek éreztem a havi 300k lépést. A munka totál ülő, a gyaloglásnál az átlagos lépéshosszam 0.9 méter, ami ebben nem segít.

Aztán nyáron egyszer sikerült behúzni. Akkor is és utána is, ha sikerült, akkor az utolsó napokon nagyon oda kellett tennem magam, előre számolgatni, hogy mennyi pluszt kell még a szokásos mellé hozzácsapni.

Erre most már 18-án meglett. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi lesz a hónap végére. Akár a 400k, 450k is meglehet

Van egy érdekes hozadéka is a megnövekedett lépésszámnak. Kb 20 éve 46-os cipőket hordok. Viszont az utóbbi hetekben egyre gyakrabban érzem szűknek őket. Fel kell mennem 47-es méretre. 🤣🤣

[meglettetart]

Just finished this little nugget and I love him! 

#meglettetart #digitalart #doodles #animation #gif #cute #raccoon #critter #adorable #coffee #coffee lover #caffeine #blush #animal #cute animal #drawing #procreate #hand drawn #meglette

[katacha]

Ma valami meglepő csillagállás lehetett, mert sikerült kitolni 5 zöld utat és egy piros is majdnem meglett

[pajjorimre]

Eszti kotrisszánámá!!! 😀😀

Én ezt nem élem túl bazmeg, meglett emberek miért csinálnak komplett idiótát magukból?

[more-then-you-know-23]

Csak változtatnunk kellett egy-két dolgon és újra minden rendben lett.

Mindkettőnknek tennie kellett érte és meglett az eredménye. ♡♡♡

#gondolatok #fontos vagy #szeretlek #csak ő #szerelem #kapcsolat #mindent együtt #együtt #mindenem #Á

[lakotelepi-jamesdean]

Meglett felnőtt emberek geci kakaót isznak xdddd

[ultramegatroutman]

Az elhivatott antikvárius használtkönyv-kereskedő, aki random telefonszámokat hívogat, mert cseszett se felírni.

-Jónapotkívánok, elnézéstazavarásért. Troutman az xyz antikváriumtól. Múlt héten ön kereste Kingtől a Kudzsót?

Végül ötödikre meglett, és nagyon boldog volt a kuncsaft.

[csacskamacskamocska]

Ha véletlenülis

történne velem valami, ami persze nem fog, de mostanában túl sok orvosos sorozatot néztem, szóval ha mégis történne valami, erre az esetre idenaplózok pár fontos dolgot. A gyerekeim az elmúlt napokban szartak a fejemre, ez nem mondom, hogy jólesett, de nekik szarabb lesz, ha valami „rosszul sül el”. Sajnálom. Piszkosul egyedül hagytak, merthogy én látványosan bírom az életem súlyát. Tényleg bírom. De attól még jólesne a rámgondolás. Függetlenül minden szartól, Logan a leginspirálóbb, legemlékezetesebb szerelem az életemben és bár ez alatt a sok év alatt lehettem volna boldogabb, ami nagyon jó lett volna, de mégsem volt értéktelen vagy felesleges ez az idő. Senki más nem volt, akivel ennyi mindent megéltem, a passzivitása ellenére. Piszokul fáj, hogy nem jött össze, mert ez a mindenféle akkor is meglett volna, mert ami jó volt ebben a kapcsolatban, azt nem a fájdalom szülte bele. Hogy ki vagyok valójában, azt az mutatja, hogy hajnalban felkeltem, hogy még leadjak három munkát. Ne szopjanak a kollégák, ha esetleg ottmaradnék a műtőasztalon örök álomba merülve. Amúgy teszek a kollégákra, de ne maradjon utánam káosz.

Ebben a pillanatban, ami maradt még elintézetlen az életemben, az már valójában nem fontos, nem borítja fel a gyerekeim életét, bár jó lenne rendezni, de az már olyan, hogy szarhatnak is rá.

Az elmúlt két napban olyan mennyiségű pozitív hatás és visszajelzés és megerősítés ért, amivel vidám szívvel megy az ember a kitudjamilesz elé. Elmúlt a félelmem, mert ezek az emberek szeretnek, akárhogy nézek ki, akár mit is döntök. És ez fantasztikus érzés! Okosak, kedvesek és azt is értik, hogy ha én jól érzem magam a bőrömben, az kihat a környezetemre is. Na, tényleg túlteng bennem a drámai érzék meg most túltoltam egy kicsit a líra faktort, mert mondhatnám azt is, hogy belátom, elbuktam az öregedés elfogadásában és tök gáz, hogy nekem ennyire fontosak a külsősége, és mi a faszért nem tudom magam elfogadni meg szeretni úgy ahogy vagyok. Nem mondom ezt magamnak, mert másnak se mondanám.

Upsz még össze kell csomagolnom a motyót (persze az utolsó pillanatra hagytam, mert ez is én avgyok) és meginni egy vödör kávét, mert már 10 perce nem szabadna ennem semmit.

#ha valami történne #dráma #rám jellemző #05-24