Negyedik nap
Ismét a kötött pulcsi van rajtam… de a szoknya-harisnya kombótól nem szabadultam. Ülök a kedvenc előadásomon, ahol a tanár a regényírásról papol nekünk, ám nem tudok jegyzetelni. MIÉRT? Mert ez az idióta itt ül és engem bámul.
-Abbahagynád a feromonátutalást és elkezdenél végre jegyzetelni? Idegesítesz. Egyáltalán… miért is ülsz itt? –kérdezem hangosan-suttogva. Most már tuti mindenki azt hiszi, hogy járunk. Marhára idegesít ez a fazon. Azt kéne mondanom, hogy leszbikus vagyok, és haverok vagyunk, tán akkor békén hagynának a csajok. A telefonom tele van ismeretlen számokon érkjező üzenetekkel, és ez kezd már kikészíteni.
-Szépségem… -mondja gunyorosan nevetve- Te nem szabadulsz tőlem, amíg abban a harisnyában vagy. Ma hazáig tervezlek követni.
-Mivan? – kérdezem kicsit hangosabban, mint kellene. Gyorsan körülnézek, de senki nem figyelt fel rám. Talán mégsem volt annyira hangos.
-Álljál már le, mérgező feromonfelhő. Rám nincs hatással a csábos mosolyod. Tökéletesen átlátok a szitán, go away.
-Leállhatnál ezzel a megközelíthetetlen stílusoddal, úgyis tudom, miről fantáziálgatsz te otthon. ismerem ám a fajtádat, a tipikus ártatlan kislány, aki aztán…
-Állj le! – mondom, majd halkan arrébb csúszom egy másik helyre. Nem követ.
A többi előadáson végig máshol foglal helyet, valamelyik haverja mellett, vagy bárki mellett, aki hozzászól. Nem, mintha figyelném. Nem érdekel, csak maradjon távol tőlem, basszus!
Épp, amikor azt hinném, jófiú, és lekopott, lépteket hallok magam mögött, miközben hazafele gyaloglok. Hátrafordulok, mire a laza tánclépéseivel találom szemben magam. Amint beér, egy hatalmas, elégedett vigyor jelenik meg a képén.
-Megvagy!
-Na és miért? Már tényleg azt hittem, hogy lekoptál. Te komolyan követtél a vonaton? Mégis mi a picsáért? – kérdezem jogosan idegbetegen.
-Nos, mondtam, hogy hazakísérlek. – mosolyog, most mintha őszinte lenne.
-Nos, mondtad, hogy hazáig követsz. Ez zaklatás. Feljelenthetlek. Kihívhatom a zsarukat, baszd meg!
-Nos, te is tudod, hogy az neked lenne rossz, tekintve, hogy a kezemben van a rendőrség, sőt, bárki, akit ellenem hívhatsz. – zaklatottan eltátom a szám, pár pillanatig hebegek-habogok, majd hátat fordítok és elindulok.
-Békén hagyhatnál. – kiáltom.
-Nem lehet, még nem fizettél! – feleli dalolva, majd beér. Erre megfordulok.
-Mit akarsz? – kérdezem.
-Randizz velem.
-Mégis minek?! –felháborodottan elnevetem magam, majd körülnézek, van-e valahol kandikamera.
-Tíz napon belül megszerezlek, akkor pedig a nevemet fogod sikítani, szivi. – tájékoztat azon a halk-érdes piszkosul szexi hangján - Azt pedig mindenki tudni fogja, hogyan is vettem el azt, amit annyira tartogatsz.
-Na azt próbáld meg… - mondom, és feltűnik, hogy fáj a tenyerem. Lazítok a szorításomon, amikor feltűnik, hogy a körmeimet belevájtam a tenyerembe. Valószínűleg le tudnám gyilkolni, ha lenne nálam egy kés. Ő viszont csak mosolyog, majd óvatosan a derekamra helyezi a kezét, és tovább terel. Arra gondolok, hogy elmehetnék egy tök más irányba, ezért bal helyett jobbra fordulok az egyik kereszteződésnél.
-Ácsi! –állít meg a srác – Te nem erre laksz. Balra megyünk.
Így hát elindulunk balra. Ez a fasz kémkedik utánam. Zseniális. Remélem, azért a fürdőmbe nem szerelt rejtett kamerát. Ezután biztos, kiszemezem az íróasztalomon ülő teddyt.
A házam előtt megállít, majd szembefordít magával. Megfogja a derekam, majd győztes vigyorral figyeli az egyre csak égő képem. Ez az ember egy kibaszott diktátor.
-Na kislány, várom a holnapot. Remélem, nem sokára találkozhatok a családoddal is. – kacsint.
-Nem hiszem, hogy az jó lenne neked. Apa kinyír. Mellesleg miért is várod a holnapot?! Gyanítom, nem azért, mert látni fogsz.
-Nos, nem. – feleli rideg hangon – Ám randira viszlek, és mindenkinek azt kell hinnie, hogy kurva boldogok vagyunk együtt. Csak, hogy utána szívhass egyedül a női wc-ben.
-A női mosdó az valami törzshelye a női zsarnokoknak, vagy miért pont ott? – kérdezem ingerülten.
-Egyszerűen csak ott lehet a legegyszerűbben megszívatni valakit, ha én közlöm, hogy mekkora egy picsa vagy.
-Te miért utálsz ennyire?! –kérdezem rettegő, felháborodott hangon.
-Mert nem érdekellek. Szánalmas lény vagy. Féreg. – megvetően néz rám. Ez komolyan gyűlöl. Ennek semmi köze a kibaszott kávéhoz már… Hátat fordít, hogy elmenjen, de még visszaszól:
-Hiába, Ann. Tíz napon belül az enyém leszel, ezt ne felejtsd. Tíz napod volt, amikor megismertél. – int, de hátra se néz. Nem kapok levegőt.
1 note
·
View note