herkes birilerine güzelleme yapıyor kimse kendini ne kadar çok sevdiğini söylemiyor kocaman hüsrandır insanlar
10 notes
·
View notes
Hosszú lesz.
Azt hiszem, az egész Tumblröm a maga valójában írta le az O. féle embergépek működésének lényét. Ez az egyetlen történetszál, amiből semmit nem töröltem ki az évek folyamán, legyen az bármennyire nyálas, értelmetlennek tűnő, érvénytelen, vagy zavarba ejtő rám nézve. Mert retrospektíve minden az én álláspontomat igazolja O. működésére vonatkozóan.
Az egész bukásom valószínűleg abban áll, hogy én őt időben lelepleztem a tudatalattimban. Gyakorlatilag mindenről, amit anno róla írtam, ordít a redflag. Most. Mostani fejjel. Amikor ezt a fentit írtam, még nem értem a gödör aljára, csak félúton voltam lefelé és már ott volt a megoldás a tumblrömben.
Azt még nem tudtam, hogy tudatosan az öcsémet akarta megszerezni rajtam keresztül, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen beteg. De nem is lett volna szükséges megtudnom, már ott volt a személyére vonatkozóan minden, ami kell, feketén-fehéren. Le volt írva. Még ki tudtam volna kecmeregni, ha kicsit talán sebesen, karcosan is. Ki tudtam volna, ha lett volna bárki, aki olvassa a Tumblrömet és elmondja nekem, azt, amit én odaírtam a naplómba, hol a drogmámortól, hol az elvonási tünetektől kábultan.
A naplómat akkoriban leginkább egy-két, ilyen csöpögős szövegekre maszturbáló tinilány olvasgatta csak. Egyetlen közös ismerősünk volt, aki premier plánba látott mindent, beleértve a naplómat is, az NCore. De persze ez nem az ő felelőssége volt, hogy is lett volna az. Ekkor még jó barátnak bizonyult.
Róla nagyon nem is írtam eddig amúgy. Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy egyáltalán előkerül a neve, amióta – kb. 4 éve – atomokra bontottam a köztünk lévő emberi kapcsolatot.
A megégésemet követő állásfoglalása és reagálása az, ami következtében egy egyszerű, kitaposott, szaros bakanccsá zsugorodott, amit bármikor tud az ember pótolni, ha a szükség úgy hozza. De a szükség sosem hozta úgy, sosem éltem meg a hiányát, azóta sem... Akkor sem, amikor O. kvázi 'elmarta' mellőlem a lényét (hogy is tudna hiányozni, amikor túl tudtam élni egy Oli-féle barát elvesztését?). Persze aztán Ncore kicsit bénán, hisztisen reagálta le azt, amikor rájött arra, hogy ez mivel járt, de tulajdonképpen ez az új, megfeketedett énemnek ez csak egy átmeneti, jóleső trippet tudott kölcsönözni, sok mást nem váltott ki belőlem.
—————
Ez az új énem azóta is szilárdan áll. Lehet, hogy ideig-óráig a Manóval való kapcsolatom ki tudott mozdítani belőle, de úgy tűnik, nem bizonyult sem elég tartósnak, sem elégségesnek. Még egy Manóval meg úgysem hoz már össze a sors többé. Később szereztem egy Oli-pótlékot, akit aztán el is dobtam, azóta pedig még egyet találtam – egy még jobbat/kívánatosabbat – akinek szintén képtelen vagyok megérezni a hiányát, vagy kötődni hozzá. Más szóval: ugyanúgy nem jelent semmit, ahogy senki és semmi más sem. Nos, ez az egyetlen dolog, amire NCore tényleg ráhibázott:
0 notes
Oh that must have been me (it’s true i was pretty gullible and thought the TR was the end all be all; remember boyz beauty is only skin deep)
Anxiety is the song of the day(today is a 24/6)
When you cried at the beach and recovered in seconds
And said, "Everything's fine," but I knew that it wasn't
Then you stayed out of reach of me for almost a year
Inside my head a voice, chatter chatter chatter chatter chatter
And a woman needs a man like a fish needs a bicycle
0 notes