lionardhibiscus - Tumblr blog

lionardhibiscus · 4 years

Text

Egyszer majd visszajövök megnézem a parkot milyenné vált? Milyenné vált, amióta az én két lábam arra véletlenül sem járt? Megnézem a házat, ahol önfeledt nevettem, ahol öledbe hajolva néha keseregtem. Akarom, hogy láss, de én már nem akarlak, mert barmok azok, akik egy sebet felvakarnak. Tudnám is én Istenem miért megyek oda, hol idegen az otthon mégis rosszabb lennem tova? Hiányzik jó anyád, s a kedves szavai, szomorú kertednek virágzó bokrai. Hiányzik, hogy voltunk, nem vagyunk, s nem leszünk, és mégis amíg élünk egymásban heverünk. Hiányzik, hogy várj, hogy recsegjen a lépcső, hogy fussunk, hogy éjjel kialudjon az égő, hogy a sötét, a zaj belepjen hirtelen, s karodban mégis kincset érjen a nincstelen. Hiányzik az emlék, hiányzol te is, azóta szeretlek igen is meg nem is.. De miért is szeressem azt ki már nem is ő, miért várom azt ki nem jön, hogy egyszer majd haza jő? Te balra, én jobbra, ki-ki merre szaladt, akármennyi ócska, szomorú könny fakadt.. Te mentél, én maradtam hisz nem hívtál magaddal, meg amúgy is az agyam igencsak marasztal. Te fekete, én fehér teljes ellentétek, köztünk nem volt egyetértés csupán csak ellenérvek. Nekem más a haza, neked más az élet, akkor még érted mostmár másért élek. S nem felejtem azt el ki ölelt ezerszer, kinek nyugvót adtam jópárszor keblemmel. Kiben ott vagyok, hisz ott voltam akkor is, ha bár ne lettem volna, és nekem jut szükségtelen magányos margója. Na de miért ez most rólad, ha már nem szeretlek? Tudd én nem haragszom, csak fájnak a sebek. Fáj, hogy voltunk valakik, s már a fele sem vagyunk, és szomorú, hogy már nem is akarunk. Nem vagy már több, csak egy fájó múló emlék, ki ott marad velem akárhova mennék.. S egyszer még fájt, hogy fájtál, de ma már mosolygok, hogy boldog és őszinte a mosolyod. Most így felnőtt fejjel nem kívánok többet, csak számunkra önfeledt hatalmas szerelmet, hogy boldog legyél, mert én boldog vagyok, boldogan karokba folyva köszöntsd a napot. Gondolok rád néha, gondolj rám te is, majd egyszer felhívlak, gondolom majd te is, hogy elmeséljem, hogy elmeséld, hogy boldogak lehessünk, hogy már ne számítson többé, csak együtt nevessünk.

Ámen.

Lionard Hibiscus 🌺

#írás #luna #it was real #hiány #love quote #quotes #you #better now #nyugalom

11 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Szeretlek, ha az élet törvényei tiltják is, szeretlek. Ha bűn, ha a pokolba kerülök, hát kerüljek, bilincsekkel a kezemen is szeretlek majd, ha felemészt ez mind, akkor is majd szeretni foglak. Ha nincs megírva, ha nem lehet, ha rettegek, ha másé leszel, ha enyém leszel, de úgysem leszel, akkor is. Ha megöl, de ez éltet, ha megyek, ha lépek, ha dúsgazdagon, ha szegényen, ha reményben, ha reménytelenségben, akkor sem múlik, csak él, ez az egy, hogy szeretlek, mindent elmesél. Ha te majd nem, ha másat, ha nem egyet találok, hanem százat, ha közel, vagy ha messze, akkor is szeretlek. Majd ha 20 leszek, ha 40, ha jön a kaszás, hogy engem keressen, ha más lesz majd, ha más leszek, akkor is mélyen szeretlek. Ha rád nézek, s te majd vissza, ha a szám a könnyeim issza, ha beleroskadok, hogy szeretlek, akkor is szeretlek.

Lionard Hibiscus 🌺

14 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Szomorú

Nyomódik a mellkas,

Remeg a láb,

Nehéz most élni,

Ha a szemem így lát.

Beleremegek, igen beleremegek,

S már bársonyos is a hangod.

Úgy éreztem nem lesz több,

De a szívem feladta a harcot.

Cikáznak a szálak,

Rohannak a fejembe,

Üvöltözik a világ:

Csak most hallgass az eszedre!

Hozzád húz minden,

Sőt még annál is jobban.

Néha átfut rajtam:

Jobb lenne most holtan..

Holtan szerethetlek,

Nem mondja meg senki.

Nehéz így a világban

Őszintén szeretni.

Pedig szeretnélek,

Mint ki egy embert szerethet,

Amikor a naplementés tájban

A nap a földbe remeghet.

Hazamehet azért,

Hogy nyugovóra térjen,

Hogy minden bajt és gondot

Elmúlni reméljen.

És nem lehet, hisz nem lehetek

Az, ki lennék neked.

Mégis oly erősen öleled körül

Botrányos szívemet.

Botrányos, hisz szeret,

Kit nem is szerethet.

Rossz, ha a szív talál,

Pedig nem is kereshet.

Bűn azt így szeretni,

E bűnös lélekkel,

Ki bűntelen, bajtalan,

S tele reményékkel.

Bűn téged szeretni:

Így hát bűnös vagyok.

Bűnös vagyok kívül, belül,

Mert hiányzol nappal, s amikor a nap álomba szenderül.

Lionard Hibiscus🌺

33 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

"Mára már úgy vagyok vele, hogy ott vagy, csak nem látlak a két szememmel. Érezlek a szélben, a hangban, a színes hajú lányokban, és az acélbetétes bakancsok koppanásában. Érezlek akkor, amikor a villamos ócska, unalmas hangja elzengi: a következő megálló, Boráros tér, hévállomás. Majd leszállok, és lenézek a dunaparta, nehogy elfelejtsem július 16. napját, ahol valami örökre megszakadt bennem."

Lionard Hibiscus 🌺

-Majd úgysem számít 📖

20 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Vasútállomás

Néha, csak úgy kimegyek a vasútállomásra,

Hátha kegyed látom talán, csak egy pillantásra.

Csak egy pillantásra, nyomban tiéd leszek,

Kék szemed tükrébe mélyen bele veszek.

.

Néha, csak úgy kimegyek a vasútállomásra,

Hátha nem remegek bele majd a pillantásba,

Hátha te leszel az, ki nyomban enyém leszel,

Hátha talán egyszer figyelmedre veszel.

.

Ha majd nem megyek ki a vasútállomásra,

Ne boruljon szemed mély siránkozásba!

Többé nem keresem tenger pillantásod,

Lesz majd rajtam kívül ezer-ezer másod.

.

Ha majd valahol csak meglátnálak mégis,

Tudom beleremegsz te is, de majd én is!

Más kezét fogjuk én is majd, meg te is,

Tiéd voltam akkor, amíg élek, leszek is.

Lionard Hibiscus 🌺

32 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

"...azt hiszem neked könnyebb. Persze ide, vagy oda a közös döntés, vagy a jobb így, de mégiscsak neked könnyebb. Azt mondtuk mindketten megyünk, nem nézünk vissza, de valójában én azóta is itt állok. Persze, nem láttad, hiszen nem néztél vissza. Szívszakasztó volt látni, ahogy kisétálsz azon a kapun, ami talán utoljára nyílt ki neked azelőtt. Becsaptad azt a vén korhadt ajtót, és aztán csak eltűntél. Aki megy annak könnyebb, hiszen nem menne."

-Majd úgysem számít 📖

Lionard Hibiscus 🌺

46 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Minden egyes lépéseddel felém nagyobbra lobban a tűz közöttünk, ami porrá égeti mindkettőnk lelkét, de hogyan is ne égnék halálra, ha egy érintésedért a világ összes fájdalmát magamba tuszkolnám?

Lionard Hibiscus🌺

31 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Hovatovább elrejteni? Hisz úgysem tudom. Egy pillantásom elég a pillantásodnak, és úgyis tudod, mindketten tudjuk, bolondulok érted.

Lionard Hibiscus🌺

121 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Fájdítja a fülem a nem létező hangod, mert többé nem beszélsz hozzám talán, de üvölt a gondolataimban az összes hazug szavad, amit úgy szívtam magamba, mint a mindennapi nikotin adagomat. Szükségem van rá, ha kárt okoz is, akarom,úgy szeretem.

Lionard Hibiscus 🌺

51 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Utam

Életem kanyargós útját járva, még mindig te vagy az orkán erejű szél, mi a pusztára csavar, majd visszalök a macskakövekre. Ha épp úgy tartja kedved esőt is hozol, nehogy bánat nélkül telj. Nem marad el a villám sem, nagyokat hasogat a szívembe. Én meg csak más kezét fogva boldog mosollyal, de vérző szívvel megyek, meg se állok, vissza se fordulok, akárhogyis sajog a szívem, vagy a testem, be kell látnom mind miattad. Maradj a szelem, a friss levegő, a friss eső, a félelmetes vihar, aztán állj tovább, ahogy mindig tetted.

Lionard Hibiscus 🌺

13 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Vers, hozzád

A hajadtól indulok, mely alapjáraton

Barna, s a homlokod cikázza

Majd a homlokodhoz érek,

Emlékszem, ahogy csókom rá kérted

Most jön a tündöklő kék szemed,

Ahogy azt rólam le úgysem veszed

Az orrod, az éjjeli szuszogásod hangja

Volt megnyugvásom őrző múzsája

A szád, a számra illő ajkaid

Most is csókolnám, sőt, évekig

A szeplőid, miket előtted nem szívleltem

A tiéd mind egytől egyig megszerettem

Oh a nyakad, ahogy lehelletem rátapad

Megígértem, hogy az onnan soha ki nem apad

A vállad, a kezed, a hosszú ujjaid

Bár örökre bezárnának szerelmes karjaid

Mellkasodra feküdnék, hogy élhessek

Hogy életet adjak gyönyörű lelkednek

Fognám a csípődet, szorosan, ahogy szereted

Tudom, mindenkiben az enyémet keresed

A lábaid, a combod, mozgásod kulcsa

Már nem felém tart, messze jár az útja

A pont, ahol rád legtöbbemet mértem,

A pontom, ahol belőled jóval többet kértem

Te magad életem, szerelmem, mindenem

Most az vagy, ki lehetne, mégsincs már nekem

Te magad életem, szerelmem, mindenem

Elhagytál, nem maradt hát semmim énnekem.

Lionard Hibiscus🌺

15 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Never forget that

You are beautiful babe. bye.

2 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Ritka

Ritka égi áldás,

Ha őt tarthatom karjaimban.

Ritka kincs,

Ha szíve csak is értem dobban.

▪︎

A szíve csöndes dobogása,

Hogyan is hallhatnék szebbet?

Fülem babonázó múzsája,

Nem kíván kegyelmet.

▪︎

Tenyeremben mintha vad,

Vihar utáni csend loholna.

Virágzó mellkasában

Szíve az én nevem dobogja.

▪︎

Nem érdemlem őt,

Szégyenlem is jómagam.

Mintha csak befogadná azt,

Ki rég bujdos és hontalan.

▪︎

Már hogy is ne szégyelném

Tövises lelkemet?

Mikor őbelőle tisztán,

Józanul árad a szeretet.

▪︎

Én neked adtam mindezt,

Szívem kifacsart szerelmét.

Ócska, kevéske, kopottas,

De ez mind a tiéd.

▪︎

Szégyenlem, hisz tudom,

Több ami neked jár.

Mint ez a semmirekellő szív,

Mi csak érted kalimpál.

▪︎

Lionard Hibiscus 🌺

#B.A.#Love you #fontos #szeretlek #mindennél jobban #hiányzol #neked #💕#lionardhibiscushun #lionard hibiscus #lionardhibiscus

34 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

TEÉSÉN.

Üljünk le a nappaliban a kanapéra. Fogjunk egy takarót este kilenckor és nézzünk meg egy filmet, mondjuk egy vígjátékot. Nevessünk együtt! Dőlj a vállamra, hogy később én is a válladra dőlhessek. Fogd meg a kezem, tedd rám a lábad. Csak nézzük a filmet és ne legyenek dramatikus vagy durva dolgok. Meséljünk történeteket. Te nekem, én neked. Mesélj a gyerekkorodról és én is mesélek. Ne mondd ki, hogy szeretsz, csak éreztesd. Mesélj nekem úgy, ahogy másnak nem mesélnél. Csak nekem! És majd én mesélek neked úgy, ahogy másnak nem mesélnék. Csak neked! Röhögj fel, ha furcsát mondanék, ahogy én is teszem. Ne csókolj most! Inkább mesélj, ahogy másnak nem mesélnél, ez többet jelent. Mondd, hogy aranyos vagyok és én ugyanúgy mondom majd, hogy aranyos vagy, mert aranyosak vagyunk! Te és én, együtt. Legyen kócos a hajad, legyen rajtad melegítő és rongyos póló, hisz úgy gyönyörű. Ne legyen sírás, most ne légy szomorú, inkább figyelj! Kérlek figyelj rám úgy, ahogyan figyelek rád! Most fogok egy szál rózsát itt a semmiből és letérdelek, átadom neked csak úgy, ahogy magam adom át neked és ahogy te adod át magad nekem. Ne legyen senki más, sem ott, sem a gondolataidban. Legyek én mindenhol neked, hogy nekem is te lehess. És tudd, csak te vagy. Ha hallasz egy nevet, ne más arcát lásd majd! Lásd az enyémet és lásd, hogy érted gördül mosolyra a szám, azaz miattad. És gördüljön a te szád is mosolyra értem, azaz miattam. Vigyázz rám! Vigyázz a gondolataimra, nehogy másra gondoljanak helyetted, el ne kószáljanak sehova, csak a te gondolataidba. Lásd, amit látok, és én látom, amit látsz. Legyünk egyek! Te és én helyett: TEÉSÉN! Vigyázz a szívemre, vigyázz rá kérlek, mert te vagy. És ha te vagy ő, akkor te vagy minden. És ha te vagy minden, akkor ha te nem vigyázol nem marad semmim sem. Ezért kérlek, vigyázz, hogy én is vigyázhassak a tiédre, hogy egyek lehessenek, hogy mindened lehessek. Halld, ahogy dobog, ver, mint egy kalapács. Hallod az enyém? Úgy dobog mint a tiéd. Fogd meg a kezem újra, ölelj át, aludjunk el. Hallod már, ahogy együtt dobognak? Együtt dobognak. Egyek, ahogy egyek vagyunk. Nézd a lábam, úgy mozog, mint a tiéd. Nézd a kezem, akár a tiéd is lehetne. Nézd a szemem, hogy nézhessem a szemed, ahogy látom benne a szemeimet. Nézd a csillagokat, értünk égnek és összeforrnak azzal a sötét rengeteggel. Gyönyörű mind. A csillagok és a rengeteg is. Akárcsak mi, TEÉSÉN. Összeforrnak, úgy bizony. Együtt teljesek, akár a nap és a hold, kiegészítik egymást. Te vagy én és én vagyok te, ahogy te vagy én, pont ugyanúgy. Nézd a kezünk árnyékát, összeforr, ahogy mi is összeforrunk, ahogy mi is egyek vagyunk. Mert mint hold a nap nélkül, csillagok sötét rengeteg nélkül, emberi lény levegő nélkül, olyan vagyok én te nélkül és te én nélkül. Nem létező. Egyek vagyunk, TEÉSÉN.

-Lionard Hibiscus 🌺

(Furcsa volt életem első napvilágra hozott szövegét újra alkotni és félidézni, hát úgyérzem itt a helye.)

@iscreamfxriscream

140 notes · View notes

lionardhibiscus · 4 years

Text

Seb

Vendég voltál, ez nem az otthonod, csak a hely ahol a szív a szívvel háborúzhat. A lelked és a lelkem háborúja. Szablyákkal támadjuk egymást, hogy bekötözhessük sebeinket a másik kötszerével. Kimarad a fertőtlenítés. Talán ez a baj, a méreg örökre ott marad, mindig új fájdalmas köröket szűl, majdcsak belehalunk.

Lionard Hibiscus 🌺

15 notes · View notes

lionardhibiscus · 5 years

Text

Emléked

Hallom nyílik az ajtó, de csak a nyikorgása van meg, te sajnos már nem jössz vele. Kint esik az eső, de csak a földet érik a cseppjei, hiszen te és én már nem sétálunk a szakadó ég alatt. A tükör előtt állok, egymagam, hiszen te már rég elmentél. Hallom a borosüveg nyílását, de már csak a mámor kap el, a szenvedélyt magaddal vitted. A párnát ölelem helyetted és sosem ülök oda az asztalnál, ahol te ültél. Maradjon minden a tiéd, vagy csak had tartsam meg magamnak az emlékek fájó maradását.

Lionard Hibiscus 🌺

(tb.)

24 notes · View notes

lionardhibiscus · 5 years

Text

Titok

Tombolnak a fák, hiszen hallani akarnak engem. Üvölt a folyó, mert mindent tudni akar ami rólad szól. Sír az éjszaka, mert vele sírtam miattad. A csillagok csak beszélnek, de nem értem őket. A hold azt mondja tudja mi vagyok neked, de más nyelvet beszél, ahogy a csillagok is. A nap csak mosolyog, mert veled látott mielőtt a nyakunkba szakadt az eső. A felhők csak úgy bőgnek, mert tudják mi vagyok nélküled. De a hajnal, a hajnalt sosem kérdezik, pedig mindent tud. Tudja hányszor mentem haza bódult fejjel a nevedet kiáltva az égnek. Tudja mi vagy te nekem igazán. Tudja a legsötétebb titkom. Te vagy az.

Lionard Hibiscus 🌺

(tb.)

30 notes · View notes