#rokfort

[reylocrazyfangirl]

Čistá krv (tomione) - šestnásta kapitola (on Wattpad) https://www.wattpad.com/1226110334-%C4%8Dist%C3%A1-krv-tomione-%C5%A1estn%C3%A1sta-kapitola?utm_source=web&utm_medium=tumblr&utm_content=share_reading&wp_uname=MeropeMerzmer&wp_originator=Q5gi2Dl6RcHKP2qDp9QBAMO1lwDVyMeW0oixLGfNbCj3RWYPNGwAIai9TwlsPIwx2XLb2CXYnpbKZDIMOBigqfXuuldbgHYPbR5BtfQ8sPCzyA1Cru5fprktONm%2BsDNL Mladý Tom Riddle veril, že sa stane najmocnejším čarodejníkom. A všetky významné čarodejnícke rodiny budú uznávať jeho autoritu. To bolo jeho jediným cieľom. Nikto sa mu neodvážil vzdorovať. Jediná osoba, ktorá sa mu postavila na odpor bola ona. Nové dievča, zaradené do tretieho ročníka. Bezvýznamná a predsa sa mu zdalo, akoby v jej prítomnosti pociťoval len neistotu a zmätok...

#albusdumbledore #boj #cesta #cestaasom #hermiona #hermionagranger #lordvoldemort #rokfort #slizolin #temnota #timetravel #tomione #tomraddle #tomriddle #fan-fikcia #books #wattpad #amreading

[roaaa1111]

Albus Potter a časovrat smrti (on Wattpad) https://www.wattpad.com/story/331678451-albus-potter-a-%C4%8Dasovrat-smrti?utm_source=web&utm_medium=tumblr&utm_content=share_myworks&wp_uname=ROAAA__2&wp_originator=qMR5cacz3aWYiD%2BNLFW0ymCu2%2FVz520mDp9qMU8RABrSc65Zd3U4NFdzualjeVGwG4DTMnr9zc9IR41kg1cc0jWMHmkBVYbvHHeUgZocPiP311t97P2mT1BL3zIVJeJ0 Syn Harryho Pottera, po 19 rokoch vstupuje do svojho prvého ročníka na Rokfort. Okrem vyučovania však spoznáva nových kamarátov či stretáva sa s magickými predmetmi. Po čase sa však dozvedá jednu vec. Vec, ktorá mu zmení zvyšok svojho života. Podarí sa mu v úlohe uspieť, alebo nie? V jeho prípade to môže mať aj smrteľné následky. (voľné pokračovanie podľa J.K Rowlingovej)

#albuspotter #dark #drama #family #fanfiction #fantasy #griffindor #harrypotter #harrypotternextgeneration #hermione #hogwarts #jkrowling #lska #magia #magic #potter #rodina #rokfort #romance #ronweasley #roseweasley #skorpiusmalfoy #stories #weasley #books #wattpad #amwriting

[moja--nesmrtelna]

Moja nesmrteľná - Kapitola 1

/toto je slovenský preklad my immortal, nie som autor tohto diela, len ho samozvane prekladám/

AP: Špeciálne teztáky (chápete, pretože som gotická)  mojej gf  (fuj nie v tej ceste) krkavec, krvavéslzy666 za pomoc s príbehom a hláskovaním. Ty kameň! Justin si laska mojho deprezívneho života ty kameň 2! MCR KAMENE!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Ahojte moje meno je Eben Tem’nota Demencia  Krkavčia Cesta a mám dlhé ebenovo čierne vlasy (tak som získala svoje meno) s fialovými prameňmi a červenými končekmi ktoré mi siahajú do pol chrbta a ľadovo modré oči ako číre slzy a veľa ľudí vraví že vyzerám ako Amy Lee (AP: Ak neviete kto to je tak vypadnite od tialto do pekla!) . Nie som príbuzná s Gererdom Wayom ale prajem si aby som bola lebo je to zasraný sexoš keksoš. Som vampírka ale moje zuby sú rovné a biele. Mám bledú bielu pokožku.Som aj čarodejnica, a chodím do čarovnej školsy ktorá sa volá Rokfort v Anglicku kde som v siedmom ročníku(mám sedemnásť). Som gotička (ak ste nevedeli povedať) a nosím hlavne čiernu. Milujem Horúcu Tému  a kupujem tam všetko moje oblečenie. Napríklad dnes som nosia čierny corzet a pasujúcou krajkou okolo a čiernu koženú mini sukňu, ružové rybárskesiete a čierne bojové čižmy. Nosila som čierny rúž, biely základ, čiernu očnú linku a červené očné tiene.Prechádzala som sa okolo rokfortu. Snežilo a pršalo takže tam bol sneh,čož ma spravilo veľmi šťastnou.Veľa prepou na mňa zízalo. Vystrčila som im prostredník

,,Hej Eben!” zakričal hlas.Pozrela som sa hore. Bol to…. Drako Malfoj! 

,,Čo je hore Drako?” opýtala som sa.

 “Nič.” povedal hanblivo.

 Ale portom, som počula že ma zavolala moja kamarátka a musela som ísť. . 

AP: JE to dobré? PLZ povedzte mi tezáky!

#repost #emo #ťumbľr #čumblr #my immortal #slovak tumblr #moja nesmteľná

[yogananda]

A tamaszikus (tudatlanság) ételek sötétséget okozó, romboló tulajdonságokkal rendelkeznek. A bűzös, rothadó vagy mesterségesen előállított (természetes tulajdonságaitól megfosztott, de-naturált) ételek tamaszikusak. Ilyenek például a rokfort sajt, a fagyasztott élelmiszerek és a szeszes italok, valamint a marha-, borjú- és sertéshús. Ezek az ételek büszkeséget, féltékenységet, kapzsiságot és bosszúvágyat szülnek. #YOGANANDA

[thespiritoflife]

Angel!! Congrats!! Ahhhh I’m freaking out so much for you 😭🤣

I have two if that’s okay! If not- choose either!

💎 if you could live in any fictional world, where and why?

🍷 may I please have a moodboard of my new Letter Fic that I’ve started? I have special plans for it so I wanna do like a silly “mood board transformation” of a moodboard initial first part. Then once it finishes see how much it’s changed

Thank you!! Thank you again!! 💜

💎 - I would live in Middle Earth. I considered also Rokfort but Middle Earth won. Because I love history and Middle earth is a historical, right? And also I can't imagine that I would be bored in there. Because Middle Earth is.. is so cool! Elves. The hobbits. The dwarves. So many of them. I couldn't be bored! It is so different like our world. And magic! Magic is there. Magic exits. BECAUSE MIDDLE EARTH IS SO MAGICAL!!

🍷 - Oh, I loved doing this!! I hope that you like it, and if not, let me know and I can do other moodboard! Really!!

I did 3 moodboards because I couldn't choose just one. 😆

And you everyone else, go read these letters!

Thank you, love. Have a nice day! 💕💜

#thespiritoflife's celebration #my friend lady latte☕ #boromir #boromir moodboard #lotr moodboard #lord of the rings moodboard #LOTR moodboard #lotr #sean bean #moodboard

[writingonesdreams]

Sortinghatchats OC analysis

You ever heard about @sortinghatchats? It's common for people to do the Rokfort houses test for their characters, but having primary and secondary personality parts that explain the motivation and preferred methods of a individual gives it so much more depth! I am thoroughly fascinated with this personality quiz and how accurate it is with fictional characters and my own characteristics. You can find out more about the personalities here.

Acacia being a lion primary and bird secondary explains so much of the contradictions I was having with her! She is driven by her emotions and morals, her gut feeling and her idealism to do what she feels is right, willing to make great personal sacrifaces even relationships for a cause she believes in. Not being yourself is a shameful crime in her eyes. At the same time she is so thoroughly planning and careful in how she approaches the world, collecting skills and knowledge, a typical bookworm with intense interest for everything abstract and philosophical that she finds her way into the scientific approaches of the Sensors.

Wes being a snake primary and lion secondary wonderfully explains the idealistic divide I felt between him and Kyler but never knew how to put into words. Because slytherin here doesn't mean selfish and evil, it means caring about a specific people, about the close relationships first and any other ideals second, which seems the most selfish, caring for me and my own only, but it's also very strong love, very neutral moralism and very human instinct. It's not that Kyler is selfless and Wes is not, it's that Kyler cares the most about the community as a whole, the good for all, and Wes cares about him and his family. This is why it's much easier for him to forgive Acacia's betrayal - because in the end he doesn't care what side she is on or what political or moral ideals she has, the point is he likes her and she has proven she cares about them and that's enough for him.

Kyler being a badger primary and bird secondary is a peculiarly fitting mix. He cares about what's best for the community, traditions, structures and culture. Kyler wants to be part of something greater than himself, he believes in inherent worth of hard work, discipline and being a person. He wants to do what's best for people no matter how hard that feels for him or how hard it is for others to accept. The problem is he deems only very small group of people worthy of protection, fairness and equality - the Pulsors. This explains why he is so haughty and stubborn about the peace negotiations with Aurals, why he disrespect Sensors and being weak and useless for not using their magic for fighting, why he hunts Shadow mages like terrorists. His view is just ridiculously narrow so his good intentions don't reach far. But he isn't inherently bad, just in dire need of broadening up his horizons and sense of empathy for cultures and social systems different from his own. Also his ravenclaw approach to cold logic, reason and strategies gives him the cold standoffish impression that covers all the kindness and generosity he strives to do for others.

It's also a wonderful combination for the dynamic of the trio together. Acacia shares a house with both Kyler and Wes. Her lion heart and passion burn inside her parallel to Wes's charging headstrong emotional attitude, but her careful abstract plotting and discussions find a match in Kyler's. Kyler and Wes are polar opposites in priorities and methods, which makes their relationship challenging but ultimately complementary and and powerful.

No wonder Xander is a lion primary and lion secondary. He is idealist charismatic leader who cares more about ideas than people but ultimately cares a lot about the overall good, always stands behind what he believes is right, isn't above readjusting his position when he finds out he is wrong and can inspire whole armies and move mountains when he decides for something.

Kane being a bird primary and badger secondary is incredible, cause it explains why he sympathises with Kyler so much. They are very alike, both hard-working, strategic and consistent. But Kane lives in a moral system he constructed himself and that he isn't giving up until it fits what he sees and knows about the world - and he knows it as a very dark place. As long as his constructed view of the reality holds it doesn't matter how twisted and morally skewed it is to others. So he feels sorry for Kyler, he relates to him and likes him, but that doesn't stop him from kidnapping, torturing and enslaving him for his own plans.

Seriosuly this has been incredibly helpful for character development, cause I know who these people are, but being able to explain where their motivations and tendencies come from, why and how they do things and expand on that meaning in other areas and behaviours is amazing. Reccomend.

I'm going to add the wip tag list cause this is a fun and helpful exercise and it helps with the understanding of the characters.

Wip tag list:

@thewalkingnerdx @kosmosian-quills @inherentlywritten @mjmnorwood @akindofmagictoo @eluari @this-is-where-i-write-stuff @waterfallwritings @talesofnetline @waysofink @fields-of-ink @ink-fireplace-coffee @amywrites256 @kazenokaori

#writeblr #writers on tumblr #writeblr communtiy #writing advice #character development #my wip #my ocs #oc analysis #wip: Stormkeeper #wip meta

[onlyyoursgay]

Good or bad? (on Wattpad) http://my.w.tt/UiNb/E4PPc3jUCF Príbeh o známom "zákerákovi" Dracovi Malfoyovi. Ale čo, ak sa do jeho života pripletie nešikovné dievča muklovského pôvodu Arianna Moon? Stane sa smrťožrútom? Dokáže sa postaviť svojej rodine a stať sa hrdinom?

#arianagrande #arianna #draco #dracomalfoy #drama #emotions #fiction #harrypotter #hogwarts #love #rokfort #school #slovak #fanfiction #books #wattpad #amreading

[ao3feed-snape]

Spoznaj svojho nepriateľa

read it on AO3 at https://ift.tt/3rv5Mg2

by Nyssa_ff

Prázdniny pred Harryho 6. rokom na Rokforte prinesú nečakané odhalenia. Mimo faktu, že Harryho otcom je Snape, prináša jeho rodokmeň aj ďalšie nečakané odhalenia. A aby toho nebolo málo, Voldemort sa tiež správa akosi podozrivo.

Words: 5001, Chapters: 2/?, Language: Slovenčina

Fandoms: Harry Potter - J. K. Rowling

Rating: Not Rated

Warnings: Creator Chose Not To Use Archive Warnings

Categories: F/M, M/M

Characters: Harry Potter, Tom Riddle | Voldemort, Albus Dumbledore, Severus Snape, Hermione Granger, Ron Weasley, Draco Malfoy, Ginny Weasley

Relationships: Harry Potter/Tom Riddle | Voldemort, Hermione Granger/Ron Weasley

Additional Tags: Slash, BoyxBoy, Harrymort - Freeform, Severitus | Severus Snape is Harry Potter's Parent, AU, Arranged Marriage, Enemies to Lovers

read it on the AO3 at https://ift.tt/3rv5Mg2

#IFTTT #ao3feed #fanfic #Severus Snape #Snape #Professor Snape #SS

[reylocrazyfangirl]

Čistá krv (tomione) - Dvadsiata siedma kapitola (on Wattpad) https://www.wattpad.com/1236384928-%C4%8Dist%C3%A1-krv-tomione-dvadsiata-siedma-kapitola?utm_source=web&utm_medium=tumblr&utm_content=share_reading&wp_uname=MeropeMerzmer&wp_originator=sfiwktvI3P7J7M5OT4%2FAOrOtWrKJEdQUbPof5O5MuBBfcYV12FdvuqeeIgW4w4Hokbfc9uSiBWTX4v73PVMxOSrNn1K0apwqzMX6fZfieMEIESX1T26FtcK%2FS21D%2FsCL Mladý Tom Riddle veril, že sa stane najmocnejším čarodejníkom. A všetky významné čarodejnícke rodiny budú uznávať jeho autoritu. To bolo jeho jediným cieľom. Nikto sa mu neodvážil vzdorovať. Jediná osoba, ktorá sa mu postavila na odpor bola ona. Nové dievča, zaradené do tretieho ročníka. Bezvýznamná a predsa sa mu zdalo, akoby v jej prítomnosti pociťoval len neistotu a zmätok...

#albusdumbledore #boj #cesta #cestaasom #hermiona #hermionagranger #lordvoldemort #rokfort #slizolin #temnota #timetravel #tomione #tomraddle #tomriddle #fan-fikcia #books #wattpad #amreading

[nyuszimotor]

Foodporn

[meg-a-data]

Cyberstalking, alebo kedy ste si naposledy gúglili samých seba?

Stalker nie je len stopár, tak ako sa toto slovo prekladá. Medzičasom ale celkom zľudovelo a v slovenčine sa naň ťažko hľadá výraz. Pozrime si preto slovo stalking, ktoré už má viac významov od sledovania zveriny až po prenasledovanie osoby nazývané aj ľúbezným výrazom posliedka. 

Stalkera, či stopára by som možno pre potreby tohto blogu nazvala nápadníkom - jednak sa vám podľa jeho kritérií dvorí, ale tiež vedome napáda váš osobný priestor, život a aj vašu virtuálnu existenciu.

Jedným zo základných pravidiel ako k takýmto ľuďom pristupovať je ich ignorovať, aby nenadobudli pocit, že vaše správanie naznačuje, že vám na nich záleží a majú priestor vo vašom živote. Toto pravidlo, ale vedie k tomu, že sa o tom málo hovorí aj keby sa malo, lebo stalkeri nechodia len po celebritách, ale aj po bežných ľuďoch. Tak sa o tom porozprávajme...

Kto sleduje môj instagram vie, že už niekoľkokrát som tam zdieľala profily, ktoré boli čudné, pretože mám celkom málo sledovateľov a takých čudákov si všimnem rýchlo (najmä keď ma kontaktujú sami). Alebo si možno tiež pamätáte, keď som vám ukázala aplikáciu, ktorá umožňuje anonymné sledovanie našich príbehov (nezobrazí sa vám, že si ho niekto pozrel). Tieto profily som zverejňovala zo srandy, lebo ich existenciu som nebrala nijak fatálne, ale nie je stalker ako stalker a cyberstalking nebol nikdy ľahší, ako keď má každý 6 profilov na 4 sociálnych sieťach.

Ja sama ich mám o dosť viac a tu možno začnem s tým, prečo už nepoužívam na žiadnom z nich svoje priezvisko. No načo? Ľudia čo ma poznajú osobne, tak vedia ako sa volám a zverejnenie svojho celého mena beriem ako úplnú zbytočnosť (nie žeby sa to nedalo nikde dohľadať, ale takto si ma aspoň nevyhľadá každý pako, s ktorým kedy prídem do kontaktu.) 

Druhá a veľmi dôležitá vec je, že ani to vás neuchráni a treba si dávať pozor na to ČO zdieľate. Odporúčam vám takú aktivitku - vygúglite si svoje meno a prezrite si pozorne výsledky, ktoré sa vám zobrazia. Takisto odporúčam napríklad online kurz Digital footprint z Univerzity v Edinburgu, alebo iný, podobný, zameraný na online bezpečnosť (alebo mi napíšte a môžeme sa o tom pobaviť).

Možno si teraz hovoríte, že vy aj tak nič dôležité nikdy nezdieľate a možno je to tak. Tiež je veľká pravdepodobnosť, že sa so cyberstalkingom nikdy nestretnete, napríklad web cyberbuling  uvádza, že v USA sa to stane ani nie každému desiatemu. Alebo aspoň budete mať len tichých stalkerov - takých, ktorým ste niekedy urobili niečo zlé a oni sa vracajú na váš profil s nádejou, že sa máte mizerne. Ale ak by sa vám to predsa len prihodilo, stalker si môže z vášho profilu zistiť kam radi chodíte, kto sú vaši blízki priatelia, kde pracujete a iné. 

Aj preto som v poslednej dobe dosť skeptická k takému LinkedInu, pretože mi úplne nedáva zmysel, prečo by som mala mať svoj profesný (a do veľkej miery aj súkromný) život zverejnený pekne v štruktúrovanej forme pre náhodných okoloidúcich (aj preto tam mám, že som študovala žurnalistiku na Rokforte (pre mojich českých kamarátov v Bradavicích)).

Viete, k napísaniu tohto blogu ma viedli tri veci:

1. To, že pri stalkingu platí hlavné pravidlo ako vo Fight clube - nehovoriť o ňom. Čo je dosť ošemetné pravidlo pre šírenie osvety a prevencie, ale každá malá zmienka môže naštartovať stalkerovo ego, preto je to tak.

2. Druhá vec, je trošku blbosť, ale ide o moju nedávnu skúsenosť zo služieb, kedy ma obsluhoval veľmi výrečný mládenec, ktorý nepoznal profesionálny prístup (a odstup) - ale za to vedel moje meno, adresu aj telefónne číslo. 

3. Celkom dlhotrvajúca a nepríjemná osobná skúsenosť so stalkingom, ktorý vyzerá, že nemá konca ani po čarovných formulkách “daj mi pokoj” a “nechcem, aby sme boli v kontakte”.

Vlastne 4, pretože sa mi ozval ešte jeden človek, ktorý sa tváril ako fanúšik (neviem čoho), ale po druhej vete nadobudol pocit, že sme najlepší kamaráti, lebo máme troch spoločných známych na Facebooku.

 Známe prípady sú o stalkeroch niektorých celebrít a tie príbehy nezaostávajú za tým čo prežívala Whitney Huston v Osobnom strážcovi. Minulý rok sa napríklad hovorilo o tom, ako šikovne chcela so svojimi stalkermi vybabrať Taylor Swift. Pred svojimi koncertmi použila kiosk, na ktorom sa premietali jej videá a ľudí, ktorí to sledovali fotili, aby ich vedeli identifikovať.

Budúcnosť je tu a kladie veľmi dôležité etické otázky. Viac o tomto prípade si môžete prečítať v tomto článku tu. A napíšte mi čo si o tom myslíte, či je v takých prípadoch na prvom mieste bezpečnosť jedinca, alebo právo človeka na súkromie. (Veľmi zvláštna predstava obhajovať práva na súkromie ľudí, ktorí si hovejú v porušovaní práv na súkromie iných).

Rozmýšľam ako to uzavrieť pekne a s ponaučením, a ak by som chcela, aby ste si z tohto blogu niečo odniesli, tak to, že ak už chcete byť aktívni na sociálnych sieťach, je treba si kontrolovať nastavenia súkromia a byť si vedomí čo zdieľate a pre koho, ale dôležitejšie asi je vedomie, že také veci sa dejú a ak sa stanú aj vám nie ste v tom sami.

Pretože stále medzi nami chodia ľudia, ktorí žijú v imaginárnom svete, v ktorom hráte bez svojho vedomia dôležitú úlohu. Ak takého stretnete, treba si uvedomiť, že vy máte tiež len jeden život a tráviť ho ustavičným obzeraním sa cez rameno či tam náhodou nesliedi nie je riešenie. Skôr im treba nechať priestor aby si uvedomili, že vyčkávaním na vás stratia čas, ktorý mohli stráviť oveľa lepšie.

Nech sú vaše dni plné slnka, slobody a ochudobnené od starostí so stalkermi.

Ak sa vám moje blogy páčia a chceli by ste ma podporiť, tak, samozrejme, môžete: kliknite tu.

[techniktagebuch]

November 2017

Harry Potter und die Digitalisierung des Schreckens

An einem Dienstagnachmittag habe ich zum ersten Mal das Gefühl, dass das mit dieser Digitalisierung eventuell ein bisschen zu weit geht.

Es ist November, es ist London und es ist die British Library. Gerade habe ich mir die Ausstellung zu 20 Jahren Harry Potter angeguckt – Manuskripte und Skizzen von J.K. Rowling, dazu alte Bücher zu Astrologie, Pflanzenkunde, mythischen Wesen, sogar ein beinahe echter Einhornkopf. Alles interessant, aber dann vielleicht doch nicht „16 Pfund für ein Ticket zahlen und trotzdem noch nicht mal fotografieren dürfen“-interessant.

Jedenfalls steht neben der Infotheke so ein Aufsteller mit Werbung für künftige Veranstaltungen, unter anderem: „Hogwarts, Poudlard, Rokfort: Translating Harry Potter“. Eine Podiumsdiskussion mit Übersetzern, bei der es unter anderem darum gehen soll, wie man Hagrids Akzent in einen ukrainischen Dialekt überträgt, oder wie der „Snitch“ auf Isländisch heißt. Sowas überzeugt mein kleines Sprachnerd-Herz sofort, der Mann an der Information hat auch nichts zu tun – es dämmert schon, die Bibliothek leert sich. Also, schnell noch eine Karte kaufen.

Frage an den freundlichen Informationsmann also: „Gibt es für die Diskussionsrunde zu Harry Potter noch Karten?“ Er sucht ein bisschen im Computer rum und stellt fest: Ja, durchaus. „Dann hätte ich gerne eine,“ sage ich – „Sind Sie denn Mitglied bei uns?“ – „Nein, leider nicht, ich muss den vollen Preis zahlen.“ Falsche Vermutung.

Denn die Frage, ob man ein Member ist – also zu den Freunden und Förderern der British Library gehört – stellt der Mann nicht etwa wegen eines Rabatts. Nur Members dürfen die Eintrittskarte hier noch persönlich bei einem echten Menschen kaufen. Normalsterbliche, Touristen und alle anderen, die sich die jährlichen 80 Pfund Membership-Gebühr nicht leisten, bekommen ihre Karten nur noch online.

Am Anfang vermute ich noch, dass das ein Missverständnis ist. Aber die Nachfrage via Twitter ergibt: Doch doch, das ist tatsächlich so. Einzige Ausnahme sind Restkarten: Sie gibt es am Tag der Veranstaltung dann auch in der Bibliothek zu kaufen, ganz normal am Schalter.

Besonders inklusiv ist das nicht – wer sich nicht sicher im Internet bewegt, aufs Geld schauen muss oder nur zu Gast in der Stadt ist, für den ist es schwierig, an Tickets zu kommen. Und schneidet sich nicht auch die British Library selber ins Fleisch? Schließlich sind hier in der Dauerausstellung jeden Tag großartige Exponate zu besichtigen. Die Magna Carta. Manuskripte von Jane Austen. John Lennons handgeschriebener Text für „Strawberry Fields“. Alles komplett kostenlos – da müsste die übliche Strategie doch noch wichtiger sein, Gäste auch zum Besuch im hauseigenen Café, im Museumsshop oder eben bei einer weiteren Veranstaltung zu motivieren.

Andererseits ist der Kontakt zu einer echten Person als Privileg ja durchaus ein Prinzip, das sich in den letzten Jahren herausgebildet hat. Wer sich das Warten am Flughafen sparen will, muss entweder online selber einchecken oder Business Class buchen. Wer in einem englischen Supermarkt nicht mühsam alles selber scannen will, muss in die längere Schlange, die zu einer Kasse mit Kassiererin führt.

Ich bin dann übrigens doch noch ganz ohne Digitalisierung an meine Karte gekommen – offline, am Tag der Veranstaltung selber. „Lots and lots of tickets“ gebe es noch, sagte der Infoschaltermann, während er eines davon ausdruckte. In der Tat war der Saal abends dann zwar gut gefüllt, aber keineswegs ausverkauft. Dabei hatte die British Library doch per Twitter noch so einen cleveren Trick nachgereicht: In der Bücherei selber gebe es doch kostenloses WLAN. Man könne ja hinkommen, sich dort für einen Zugang anmelden und über den dann die Karte buchen.

(Katrin Scheib; Beitrag erstveröffentlicht auf kscheib.de)

#Bibliothek #British Library #Großbritannien #Ticket #Katrin Scheib #submission

[aretsorozat]

3/4.

A Matróna a sziréneknél. Alig Irma az erdőt járja és egeret fog. Jobbágy úr konzerv lett

LETŰNT A FIASTYÚK

 A csíz hölgyek legbölcsebbike és a szépek között is igen szép, vagyis a Matróna, a szitakötő szárnyon reppenő  tündérke ott lebeg az Űrbéka magán kínzótermének légterében, jó másfél méterrel a már megint elég büdös

víz fölött, hogy a Cettaúr hátán tanyázó szirénekkel valahogy szót értsen.

A vállalkozása egy cseppet se könnyű. Fizikailag se az, mert egyhelyben lebegni

percekig, mit percekig, már jó fertály órája, elég kimerítő. Szálldosni, cikázni, itt-ott megpihenni, körülnézni, ismét felreppenni: erre találták ki ezeket a szárnyakat, hozzá a hát és mell izmokat, nem a mozdulatlan zizegésre.

Ráadásul Matróna egy parányit el is nehezült, amíg a kis Sapphót viselte,

aztán itt a békában meg el is kényelmesedett. Aztán a legyilkolása és újjá

materaizálódása se tett jót az erőnlétének. Vagyis komoly izomláznak néz elébe.

Aztán a lelkének meg ez a három elviselhetetlenül önhitt némber se tesz jót.

Pedig őt itt kedvelik. Sőt! Mint nőt, és mint feltűnő szépséget, elég nagyra is értékelik.

Még énekelnek is neki, a Cettaúr elmaradhatatlan, és amúgy igen kellemes,

néha virtuóz lantkíséretével.

Letűnt a Fiastyúk és a hold is: tovaszállt az éjfél; elmúlt a találka-óra s én itt heverek - magamban!

Letűnt a Fiastyúk Babits Mihály fordítása

a szerkesztő

 És a nóta elhangzása után egyszerre vásottan és kacéran néznek fel az előttük lebegő kis süteményre, vajon érti-e az üzenetet. Elvégre a szitakötő lányok is

egymagukban, női klánban éltek a Tóth-szigeten a falujukban, míg nem a csíz hímek megjelentek az életükben. És azt úgy mellesleg el nem tudják képzelni

legperverzebb pornográf  fantáziálásuk közepette se, hogy bírtak ezek a gyönyörű lények összebújni a kvarglikkal, akiknél sokkal visszataszítóbb látvány és bűz alig létezhet a világmindenségben.

De hát ízlések pofonok…

No és biztos volt a csíz hím és a szitakötő leány között valami fermentuális kémia, elvére egy faj két ága ők. No de erről ennyit. Ettől függetlenül lehet

a szitakötő lányokban, és most éppen és jelesül a Matrónában annyi érzék, hogy velük együtt imádja a szépséget, és ha kicsit is, vagy akár örökre elmerüljön a női szerelem leszbikus és éteri gyönyöreiben.

Ám a Matróna csak lebeg és zizeg, és piros a kis arcocskája. Csak nem pirult

el mégis? Vagy pusztán a megerőltetéstől?

-         És azt tudod-e, mi az a Fiastyúk, te kis ékes bogár- madár?- kérdezi a

Matrónától Peiszioné, akinek a szirének közül a Matróna leginkább tetszik.

-         Talán egy kotlós lesz, akit nem látni a baromfiudvarban? És most kissé

ijedten csipognak utána a csibéi?

-         Jó helyen kapirgálsz, csókolni való puszedli.

-         Ennek igazán örvendek, de..

-         De nem.

-         Nem?

-         Ő egy csillag, ami a Földről látszik.

-         Á, vagy úgy…

-         És ha éppen nem látszik, akkor az azt jelenti, hamarosan pirkad,

és vége az éjnek, és az a serény fürdőzésre, reggelizésre, házi munkára, némi vérpezsdítő perpatvarra és sokkal kevésbé az édes kéjelgésre való időszak.

Bár néha egy kis kéjelgés is beleférhet. Neked erről mi a véleményed?

-         Hát igen, reggeli után sok a dolog…

-         De mért nem ülsz le végre közénk, mi végre lebegsz ott?

-         Ó, isteni látványt nyújtatok innen, kedves nővérek…

-         Ezt igen szépen mondtad…- nevet rá Thelyopeia.

-         Kérlek, barátnőim, nem fontolnátok meg, hogy…

-         Máris, máris, kis topáz! – emeli fel bak keze mutatóujját Aglaiophoné. – De előtte hallgasd és élt át még egy dalunkat, amit külön nektek, szitakötő lányoknak gyakoroltunk, és Cettaúr barátunk még egy édesen bánatos szólót is szerzett hozzá.

-         A legnagyobb gyönyörömre- bólint gálánsan a kiméra emberi fele, és a

homlokáról egész egyszerűen leordít, hogy hiányzik onnan egy babérból

font koszorú.

-         Hallgasd hát, ó, ékköve amúgy is gyönyörű fajodnak! – és ezzel

Aglaipophoné int, halkan megad egy á hangot, a magán kínzóterem bejárata mögött hallgatózó Pubé Kapitány, és a mindenütt jelenlévő Mimink pedig

lemondóan sóhajtanak: az nem mostanában lesz, amíg Matróna drága ezekkel a tárgyra térhet. De azt meg kell adni, a gyakorlás jót tett az előadásnak,

a dal szinte kórusművé emelkedik a három szirén és a cettaúr előadásában.

 Újra elrejtőzik a csillagok szép szűzi arca a holdnak udvarában, hogyha teljes fénye előkacag majd      s isteni mécsként földünkön szétcsordul ezüstje; aztán  majd ha a kék magasból      halkan alászáll, jöjj hozzánk Krétába, a templomodba: almafáid közt, ligetedben egyre várunk, míg szétárad a drága tömjén      jó szagú füstje; tündöklő csermely vize csobban át a rózsabokrok közt, s az egész vidékre reszketeg lombok susogása bűvöl      jó puha álmot; szerte, délceg mént nevelő mezőkön meggyfa hullajt szirmot, alatta bokros ánizs nő, és messze a tájra dús méz-      illatot áraszt - jöjj el majd, Küprisz, koszorús fejeddel szép arany mívű poharat ragadva, légy köztünk, vigadj s híveidnek öntsél      isteni nektárt!

Hívogató Aphroditéhez Horváth István Károly fordítása, a szerkesztő

 A nóta végén a három szirén annyira meghatódik a maguk rezegtette

gyönyörűségtől, hogy kénytelenek sírva fakadni, összeölelkezni, csókolni, simogatni, vigasztalni egymást, miközben integetnek a Matrónának is, nyugodtan csatlakozzon,  ha úgy érzi. A Matróna nem érzi úgy, amiért a cettaúr őt egy fanyar mosollyal jutalmazza.

A Mimink meg a Pubé Kapitány mellett lévő hangszóróba suttogja, nehogy más is hallja a véleményét: - Ezt a három vásott riherongyot, mi?

- És milyen kibaszott hamisak, mi?- súgja vissza Pubé.

- És még ez is!

- Ilyen szép női testekből ennyire ocsmány hangokat!

-         Nem lesz ebből egyezség, tesó!- sóhajt nagyot a kapitány.

-         No, csak bízzál jobban a hölgyedben!

-         Azt mondod?

És csendben leselkednek, hallgatóznak tovább, Pubé kapitány természetesen nyakig a büdösre algásodott vízben. De mennyivel kellemesebb még ez is, mint

a Rokfort bolygó egyik legrettegettebb inkvizítora előtt állni…

-         Nos, hogy tetszett, te zizegő gyönyörűség, akinek látványa bársonyos

simogatása megfáradt lelkemnek? – érdeklődik hüppögve Peiszioné szirén, aki a Matrónára leginkább rákattant.

- Ó, izé, nagyon szép volt…

- És még mindig nincs kedved hozzánk csatlakozni, arany mívű poharat ragadni, abba nektárt önteni és velünk vigadozni?

- Ő, már hogyne lenne…

- Akkor mire vársz, ó, te topáz színben löktető pici csillag a horizonton?

- Tudod, előtte valamit meg kéne dumálnunk, ó, Aglaiphoné.

- Na jó, lökjed, mi az!

- Először is a lányaim nevében is meg kell köszönjem, hogy az átkotokkal

visszahoztattok bennünket a végső enyészettől.

-         Nem tehetünk róla.

-         De szerencse, hogy így alakult.

-         Különben nincs mit- válaszolnak a szirének immár kicsit tárgyilagosabb

hangon, hogy végül sikerült kipityeregniük vágyakozó bánatukat, ábrándozó sóvárgásukat. Cettaúr pedig, aki se nem vágyakozott, se nem ábrándozott, csak pengette a lantját, még hozzá teszi ehhez:

-         Tudod, nekünk is jobb érzés élni, mint hidrogén atomjainkra robbantva

a mélyűrben szétszóratva maradni.  

-         És ez az átok mindenki számára egy új esélyt ad.

-         Ahogy mondod, szépséges kis bogárka- mosolyog fel rá több mint

egyértelmű kacérsággal Peiszioné, amitől muszáj Pubé Kapitánynak

méltatlankodva felmordulnia, Miminknek meg őt nyugtatgatnia. Hiszen a Matróna egy kicsit se úgy néz ki, mint aki vevő lenne a csábításra.

Ő inkább folytatja a magáét, amiért jött, és amiben Pubéval és Miminkkel

megállapodtak.

-         Ám egy csomó lehetőségtől ki is zár.

-         Amennyiben?

-         Gondolhatod, ó, Thelyiopia, hogy a Csíz Birodalomba nem

sunnyoghatunk vissza.

-         Ugyan miért ne? Valahányszor megölnek, úgyis feltámadunk.

-         De kinek jó érzés az, hogy kéthetente, hetente vagy naponta elporlasztják?

-         Igaz, észrevettem, szárazabb tőle a hajam- bólint Thelyiopia.

-         Érdekes, nekem meg zsírosabb.

-         Az én állam alatt meg egy gusztustalan akné virágzott ki, látjátok?

-         Fúj!

-         Ugye? Nem győztem nyomogatni.

-         Hát ez az, hogy egy jó fodrászt vagy kozmetikust se talál ezen a

halálhajón az ember…

-         Köztetek se akad, kis angyal, aki ilyesmivel foglalkozna?

-         Majd…megbízok néhányat közülünk, akit kitaníthattok, ó, Aglaiophoné.

-         Csak arra?

-         Mert még minek a hiányát nyögitek?

-         Tudod te azt.

-         Az igazi férfit kell az uramnak megkeresnie a számotokra, én úgy tudom.

-         No igen…

-         És mondd csak, ti szitakötő lányok hogy szeretitek egymást?

-         Mi? Nagyon.

-         Úgy értem, hogy szereztek egymásnak testi gyönyört?

-         Mi már mind férjnél vagyunk, ó, Peiszioné.

-         Ez nem válasz a kérdésemre.

-         Kérlek, nem beszélhetnénk arról, amiért jöttem?

-         Mondjad hát tovább.

-         Új hazát kell találnunk.

-         Igen?

-         Nocsak.

-         És kinek?

-         Akik itt az űrbékában élünk, mindenkinek.

-         Nekünk van hazánk, ahonnan ezek a kvarglik minket elraboltak.

-         De az Szadó Nagyúr volt.

-         És ő tán nem kvargli?

-         És Szadó Nagyúr vétkéért az egész legénység, minden fogoly és utas

bűnhődjön?

-         Igen.

-         Az átok így működik.

-         És mintha azt említetted volna, direkt hálásak is vagytok ezért.

-         Azok is vagyunk, ó, szépséges szirének.

-         Tehát nyögd ki végre, mit akarsz!

-         Keresni egy kies bolygót valahol Csíz Birodalomtól nagyon messze,

letelepedni ott és boldogan élni.

-         Tedd azt!

-         De nem tehetjük, amíg azt a bizonyos igazi férfit kell urainknak

felkutatniuk.

-         Csak nem arra vennél rá minket, hogy álljunk el kívánságunktól?

-         Lehetetlen?

-         Az.

-         De hisz ti leszbikusok vagytok.

-         Mert nem kaptuk még meg a férfit.

-         És ha megkapjátok?

-         Akkor biszexek leszünk.

-         És mi lenne, ha felfüggesztenétek ezt a követelést, amíg megtaláljuk

azt a bolygót? Mi kiszállunk ott, az Űrbéka pedig önként jelentkező legénységgel és a Mimink egy részével ismét nekilát, hogy fellelje nektek őt, vágyatok tárgyát, ábrándjaitok ne továbbját.

-         De csak nem képzeled, hogy az ábrándok terén aztán nem lesz tovább?

-         Ne képzeljem, ó. Thelyopeia.

-         Ne hát. De csak haladjunk sorjában.

-         Értem. Nos, mit szóltok a kérésünkhöz?

-         Szó se lehet róla.

-         De miért?

-         Csak.

-         Eleget vártunk már ebben a büdös kaszniban.

-         Mi is haza vágyunk ám, topáz bogár.

-         Akkor…haza viszünk, és majd hozzuk azt a férfit.

-         Hülyének nézel?

-         Eltűntök és sose jöttök vissza.

-         Ugyan már, az átokkal a hátunk közepén?

-         Akkor se!

-         Nincs alku.

-         Viszont kis időre haza ugrálhatnánk, hogy kicseréljük ezt a vizet.

Mert már megint rohadtul büdös. Hallod, Pubé kvargli, aki ott lapulsz

a bejárat mellett? És tényleg elhiszed, hogyha akarsz, láthatatlan maradsz?

-         Hallom, Aglaipohoné-  evickél ki a takarásból Pubé kapitány a melléig

érő poshadásban.

-         Akkor intézkedj!

-         Rendben.

-         Most nézd meg, Topáz angyal, ezt az alakot!- háborog Peiszioné. – Te

ennek vagy az asszonya? Ennek szültél gyereket? Vagy még az is lehet, nem is neki, hanem annak még rettenetesebb, rondább és büdösebb Szadónak?

Hát milyen ízlésed van neked, mondd csak?!

-         Én szeretem Pubé kapitányt, és ő a férjem.

-         Juj!

-         Ezt hallani fáj a fülemnek!

-         Gratulálok a feleségéhez, Pubé kapitány! – nevet rájuk Cettaúr, ami igen

nagy ingerültséget kelt a sziréneknél. Ám vele nem mernek különösebben kekeckedni, mert ha a cet-ember leparancsolja őket a hátáról, mehetnek vissza pihegni a pálmafás gumicsónakba.

                                           o

 BIMBÓ ÚR LESÁNTUL

 Alig Irma megint az erdőt járja. Ha kérdik tőle, azért, mert figyeli, ahogy jön a tavasz. De nem igen érdeklődnek nála, csak néha a munkatársa, a Zakariás Hunor, ám ő megérti az Irmát, hiszen nem csak munkatársak, hanem jó barátok, minimum tíz éve nyomják együtt a fedél nélkül élőket segítő projektet a Nincs Éhkopp Alapítványnál.

Alig Irma magának is azt mondja ám, ha felhorgad benne, minek járod te az erdőt, Irma? Ugye nem azért, hogy figyeld a tavaszt, mikor, hogy és hol  fakadnak már fel a rügyek, hogy áll a barka, hogy éled fel az aljnövényzet, azt akkor ni csak, az ott már nem egy hóvirág lesz ma vagy holnap?

Amúgy szép elfoglaltság ez, nem az a kifejezett akció krimi, de az kinek hiányzik, az olyan történet maradjon csak meg magának a tévében.

Alig Irma már csak azért se figyelheti a tavaszt, mivel nagyon tél van.

Ettől még várhatná, persze, ha annyira ráér…

Alig Irma az erdőben elég gyakran találkozik Kovács docival, annak erdőkelői és tiszteletbeli konzuli minőségében. Igen, Kovács úrból a Csiki Mágikus Királyság tiszteletbeli konzulja lett, lévén a Kelet-Nyugati Sámánság és a Mágikus királyság között évek óta olyan béke, nyugalom, barátság honol, hogy nincsen szükség a kulturális attasé státuszra, ami, valljuk be, nagyon is gyanúsan hangzik – ez minimum kémet vagy kémelhárítót jelent diplomáciai sértetlenséggel – legalábbis az akció krimikben látható a színtisztán valósághű ábrázolás szerint.

Szóval itt-ott Kovács úrral összefutnak, egy-két mondatnyit csevegnek, de tényleg csak annyit, mert Irmának igazán nincs többre igénye, és a Doci meg kifejezetten kifogástalan úriember lett, amióta bölcsészetet oktat a Túró Kisasszonyoknál- no és leginkább mesél. Így aztán neki már nincs is olyan kényszerítő ingere fecsegni, ha kell, ha nem. No és Docinak ott van ám a Gotfrid Virginia…

Aztán Irma találkozik még Dezsővel is, akinek a négy-öt kilométer sugarú kör a territóriuma, aminek a középpontja a dagonyája és az egyik kiemelt pontja Cser Botond tölgyfaligete, a fapásztor legnagyobb bánatára.

A másik a Vérfarkas Szurdok, nyilván. Aztán ott van az ecetfás csalitos is az egyház (nem) gondozásában, ahol éppen ezért gyönyörűen el lehet bújni az elvadult bokros- hangás környezetben, és elmélkedni a világ folyásán.

No és ott van, már jó bent a királyság mélyén amaz etető, amit a parkerdő

gondoz, szintén egy gyönyörű dagonyás mellett, télen leszórva kukorica, marharépa, a rőtvadnak széna. Na, ott is jó lenni, de nem mindig, mert némely vaddisznó klán néhány tagja, különösen a féltékenyebb kanok, ugye, nem nagyon csípik a Dezsőt, ezt a hízósertésből elvadult szabad lelket.

És az a helyzet, hogy Dezső, noha általában igen nagy a pofája, nem nagyon szeret verekedni, véresre harapott csülökkel sántikálni, ilyesmi. Minek?

Igazából és valahogy nem is nagyon riszálja őt a kangörcs, ha megszagol egy illatosabb, tüzelő vaddisznó menyecskét. Hát érzi, érzi, a szíve is dobog tőle,

de megküzdeni érte… Netán belehalni a szerelembe? Á, az nem neki való.

Dezső ilyenkor, ha kérdeznék tőle, de őt se kérdezi erről senki, meg úgy nagyjából másról se, azzal áltatja magát, hogy neki súlyos feladta van, az Odaát Ajtajának őrzője ő, felelős beosztása pedig, hogy nem engedi az ajtót nyakra-főre használni, nagyon is tiltja a profán kalandokat, a csacska szívügyeket.

Szóval Irma és Dezső között amolyan több mint három lépéses ismeretség

alakult ki, inkább távoli haverság, mint európai módon elnyomott zsigeri ellenszenv. Egy szevasz Dezső és egy röff – ennél több csevegés nem nagyon esik meg köztük, ha valahol összefutnak.

De bezzeg Alig Irma de szívesen találkozna és de sokáig beszélgetne a Miska

Kancsóval! Alig Irma nem tehet róla, de imádja azt a pasit. Hiába nem is pasi, hanem kancsó, nem hús-vér, hanem eleven agyag. De az alakja, ami úgy de úgy hasonlít a nagypapájára, akit imádott, de sajnos ideje korán odaátra távozott.  A mindig vidám kedélye! Hogy az ember észre se veszi, de Miska Kancsó mellett jómaga is mosolyogni kezd. A jovialitása. A kedves, szeretettel teljes humora. Alig Irma nap mint nap azon kapja magát, hogy elemi módon hiányzik neki. A Miska. Szerelem lenne ez? Ugyan már!

Hogyan lehetne épeszű asszony szerelmes egy életre kelt kerámiába?

Akkor már inkább ama fazekasba kéne belezúgni, aki Miskát alkotta.

De ő meg vajon ki?

Hát ki? A Teremtő, ki más? És hol lakik a Teremtő, honnan a legközelebb elérhető? Hát vagy a templomban, ugye, vagy Miska Kancsó mellett, akit

az Úr nyilvánvalóan igen jó kedvében kreált.

Hát így aztán Alig Irma sétál az erdőben. Reggelenként itt kezdi a napot,

a Vérfarkas Szurdoknál, a turistaházban reggelizik és kávézik, aztán ide jön érte kocsival Hunor kolléga, innen mennek hajléktalanokat segíteni, és munka után ide is hozza vissza egy késő délutáni sétára, sötétedésig, ami Irmát rendszerint Dezső dagonyájánál találja. Ó, ilyenkor már lobog a tábortűz. A bográcsban biztos, hogy rotyog valami, amit vagy Huba, vagy Kelemen Virág hozott a városból, vagy Szép Juhász néne hozatott Vágási Matyival, aki hiába elfoglalt MILEHA PÉNITA projekt menedzser helyettes immár, és mint ilyen, egyszerre Teodóra asszony jobb és balkeze,

a turistaház anyagbeszerzésének java még mindig rá hárul. Morgolódik is eleget emiatt, hogy végül is mit csinál a Vérfarkas János, vagy a tiszteletre és félelemre méltó druida főpap úr, esetleg Benjamin, de aztán mégse teszi meg.

Hogy miért nem? Mert a halek, avagy a lúzer fele még mindig erősebb annál, mint aki réges-régen a réti Don Huan volt. Hajaj, hol van az már! Neki néha ez az egy feleség, a Töreki Sütemény Ágnes is sok, aki után annyira ácsingózott…

És akkor már gondolt is ám arra az Alig Irma, hogy mi lenne, ha jómaga is kiköltözne ide. Ugyan miért ne? Őt aztán senki nem várja a bérelt kis lakásában, amit amúgy is csak nagy nyögések közepette tud fizetni.

A Zakariás Hunor ugyan udvarolt neki, meg próbálkozott is, meg nem is volt ez annyira Irma ellenére, de aztán rájöttek, hogy ez nem az. És azóta a legjobb kollégák és barátok. Meg aztán a Hunornak lett egy fix csaja.

És Irma aztán nem olyan, hogy fejet vadászna. Nem az a ragadozó típus.

Szóval lakjon a Dagonyásba? Sátorban a Huba, a kékseggű ördögök, Juhász néni és Dezső társaságában? Mert különben nagyon is jól érzi magát közöttük. De azért sátorban? Azt azért mégse. Vagy mégis? Vagy várja meg, amíg Bendő atya tényleg elintézi végre azt a nagy faházat, régi felvonulási épületet, ami alá majd rittyentenek egy jó kis beton-alapot, és már ott is vigyorog majd az ecetfás csalitosban, mint az egyház által támogatott

HARAMIÁK Menedékhelye. Ha végre sikerül az atyának. Mert bizony sokat kínlódik vele. Na, akkor abban neki is lehetne egy saját kis szobája. És onnan már boldogan mehetne minden nap fedél nélkülieket segíteni, menteni.

Ez egy szép terv, erre igen szeretett gondolni az Irma. Hogy talán már a tavasszal, de tán a legkésőbb nyáron.

Na és éppen erről ábrándozott a Cser Botond tölgyfa ligetéből lefelé ballagtában, ahol persze Miska Kancsót kereste, de megint nem sikerült

összefutnia vele, amikor találkozott Bimbó úrral, a mágikus királyság ügyvezető miniszterelnökével, ami elnevezés persze kissé fennhéjázó, mivel a kabinetben Bimbón kívül más miniszter nincs. Ami azt illeti, államtitkár se.

Államtitkár helyettesekről szó se esett sose. Igazság szerint a Csiki Mágikus Királyságban momentán nincs is szükség államra. Először, mert senki nem tűri, hogy uralkodjanak rajta azzal a dumával, hogy csak őt óvják mástól, de leginkább saját magától. Viszont adót se fizet senki. Hát így volt Bimbó tiszteletbeli miniszter, ahogy Kovács Doci tiszteletbeli konzul. Hozzá kell még tenni, hogy még király sincsen ebben a királyságban. Herceg és hercegnő van, úgy mint Csajszi hercegnő és Csippszar herceg, ám ők momentán is a világi életüket intézik. Az asszony nem sokára felvételizik újra a színművészetire, a férje meg operatőr szakra. Ahelyett, hogy elfoglalnák végre a trónt és élhetnének, míg a nagyharang szól, vagy amíg meg nem halnak. De ők nem. Reméljük, még nem, de majd egyszer igen. Addig pedig ideiglenes király kell a búbánatnak.

Abból csaj baj lehet: ideiglenesből ki ne akarna örökös lenni, ha rájön a királykodás ízére, hiszen azt tesz, amit csak akar, azt mond, ami csak jól esik neki, az isten neki a legmagasabb hivatalhoz tenger sok észt, fedhetetlen erkölcsöt, és fehéren izzó hivatalt is adott: ezt nevezik felkentnek.

Szóval ballag lefelé a kijárt ösvényen az Alig Irma, gondolataiban elmerültem, amikor vékonyka, ám igen éles hangon rászól valaki.

-         Hé, te lány!

Hát először nem is hallja meg, csak mint valami furcsa csengést érzékeli,

a szeme rebben, de nem néz körül, úgy sétál tovább.

-         Hallod, vagy tán süket vagy?!

Hát ezt már nem lehet fura csengésként, sípolásként észlelni, ezért megtorpan, és kissé értetlenkedve néz körül, vajon neki szólt-e a kérdés.

-         Itt vagyok!

-         Hol?

-         Itt lent!

-         Hol lent?

-         Tőled jobbra, a kecskefűz bokornál!

-         Hol?

-         Amelyiken majd  a barkák bimbóznak!

-         Hol?

-         Vak is vagy, nem csak süket?

-         Ejnye már, ha nem látlak!

-         Mert nem ide nézel! Jobbra! Rendezői jobbra, na!

-         Ja. Akkor mért nem azt mondod?

-         Most mondom. Látsz végre?

És Alig Irma csakugyan megpillantja Bibó miniszterelnök urat a jelölt helyen, de csak egyik felét, mert a hátsó részét a tavalyi lombhullás

takarója rejti. És akkor Irma nagyot bámul az egérre, de nem olyan sikoltós féle nagyot, mert hát látott ő már ebben az erdőben nagyobb csodát is, mint egy beszélő egér. Hogy mást ne említsünk, az ő szívének csücskét, a Miska Kancsót, Cser Botondot, a két kékseggű ördögöt, vagy éppenséggel Dezsőt.

A Lápi Lidérchez még nem volt szerencséje. Bár ki tudja, amilyen alakban meg bír jelenni az a selyma…  

Aztán, hogy kicsodálkozta magát, a következő három másodpercben az eszébe jutott, mert a Dezső Dagonyája tábortüzénél néha szó esik róla, hogy ő nyilván a Bimbó miniszterelnök úr, ezért jól nevelt hölgy lévén udvarias köszöntésre késztette magát.

-         Tiszteletem, uram!

-         Na!

-         Segíthetek valamiben?

-         Ő, igen…kérném… - vált Bimbó is udvarias hangra, elvégre a hírnév, a

beosztás és a rang kötelez.

-         Parancsoljon!

-         Nos, meglehetős nagy segítség lenne, ha lenne szíves engem mintegy

felemelni, és leszállítani a Vérfarkas Szurdokig. Mivel úgy vélem, amúgy is

arra megy.

-         Igen, oda igyekszem.

-         Nagyszerű. Tehát megtenné? Feltéve, ha nem iszonyodik tőlünk. Mármint

az egerektől.

-         Ugyan miért iszonyodnék?

-         Sok hölgy így érez.

-         Á, én nem.

-         Külön szerencse, kedves Irma. Kegyedet így hívják, nemde?

-         Engem? Igen…

-         Bocsásson meg: Bimbó.

-         Kitaláltam! Azaz sejtettem, hogy ön az, tisztelt miniszterelnök úr.

De ön honnan tudja az én nevemet?

-         Ó, hát, tudja hogy van…

Irma nem nagyon tudja, hogy van, de valahogy ezt most nem jut az eszébe firtatni. Inkább közelebb lép a főméltóságú úrhoz, és derékban kissé meghajol.

-         Tehát vigyem le?

-         Ha nem túl nagy fáradság.

-         Dehogy! Már hogy lenne az? De csak nincs valami baja?

-         Sajnos. Beszorult a jobb hátsó lábam két kő közti résbe!

-         Nahát, ilyet!

-         Komolyan, mintha egy satu fogta van össze.

-         Borzasztó.

-         Tuti, hogy valami ergya kobold viccelt meg.

-         Hát önöknél koboldok is laknak?

-         Naná, majd ők nem. És rohadt rossz mindnek a humora.

-         Képzelem.

-         Á, kegyed azt elképzelni se tudja.

Alig Irma egy pillanatra elképzeli, hogy még elképzelni se tudja, aztán

tettre serkenti magát, lenyúl a miniszterelnök úrért, ám a mozdulatot félbe hagyja. – Akkor most fogjam meg?

-         Kérném.

-         És húzzam onnan ki?

-         Fordítsa a tenyerét felfelé, majd rámászok.

-         De nem szorult be?

-         Az a kő odébb van, onnan kirángattam a lábamat.

-         Értem. Akkor…tessék parancsolni!

Alig Irma leguggol az ösvényen, a kezét az avarra rakja, felfelé fordított tenyérrel, hogy mint egy rámpára, Bimbó úr rákecmeregjen. Hát bizony elég nehezen mozog. A jobb hátsó lábát csúnyán húzza maga után. Az a legkevesebb, hogy nagyon megrándult, de lehet, tán el is törött. Nagy nehezen, hősiesen rámászik a nyitott tenyérre. Alig Irma felegyenesedik, a tenyerét igyekszik

vízszintesen, és mozdulatlan tartani. Jól megbámulja a kicsi egeret és a sérült lábat.  Látja ám, hogy Bimbó nem éppen fiatalka. Azok a fehér szálak a bundájában vajon az őszülés jelei? Azon még sose tűnődött el, hogy az egerek vénségükre megőszülnek-e. Persze ugyan melyiknek van alkalma megöregedni?

Pláne azok, akik nem élvezik valamely lelkes kisrágcsáló hobbista vendégszeretetét, esetleg egy templomtorony magányát, hanem a vad világban

próbálkoznak a túléléssel. Vegyük például a főméltóságú urat! Most neki is tuti annyi lenne, ha éppen nem hordozná a tenyerén a jó szerencséje, ha nem lenne a mágikus királyság vezető tisztségviselője, és ha nem bírná meglehetősen perfekt

szinten a réti magyar nyelvet (is).

Így aztán Alig Irma betegszállítóként folytatta az útját lefelé. És bizony furcsa érzés volt a számára, hogy akkor ő most megment egy beszélő egeret, aki a Mágikus Királyság főméltósága.  Nem volt könnyű ezt kompenzálni némi elfogódottság nélkül. Meg aztán mi illik ilyenkor? Milyen témát hozhatna fel, amíg leérnek a szurdokba. És apropó, ott mi is lesz? Na például, az nem is ártana, ha ezt a problémát veti fel.

-         És ott, elnök úr? Hívjunk állatorvost?

-         Elég, ha bevisz a turistaház büféjébe Kovács úrhoz.

-         Gondolja, ő helyre tudja tenni azt a lábat?

-         Nem, de ő az összekötő. Tudja, a két világ közt.

-         Mármint az igazi és a mágikus közt?

-         Mért, drága, maga szerint én nem vagyok igazi?

-         Dehogy nem, Bimbó úr, már hogyne lenne az?

Hát igen. Érzi a kis egér melegét és mocorgását a tenyerén, és maga is elcsodálkozik azon, hogy semennyi viszolygást se érez. Csendben haladnak tehát jó száz métert tovább. Még két kanyar, aztán egy meredek lejtő és onnan majd már látszik a Pántlikás Lada szentéjének a zsindely-teteje.

-         És majd Kovács úr eldönti, mi legyen?

-         Úgy érti, a lábammal, Irma kisasszony?

-         Mert értem nem sokára jön a kollégám, tudja, a kocsival, és megyünk

dolgozni. Így mi is bevihetjük egy állatorvoshoz. Tudok is egy jót, az Eilig

doktort.

-         Őt hallomásból ismerem. Benjamin Csippszar herceg atyja, nemde?

-         Ezt nem is tudtam.

-         Pedig így van.

-         Tehát szállítsuk oda?

-         Majd eldöntjük később, jó?

-         Ahogy óhajtja… De nem fáj?

-         Kibírom.

-         Mert nagyon ijesztő az a lába.

-         Mondja már, ha levágják…

-         Jaj, csak nem…

-         Láttam én már háromlábú egeret, kisasszony.

-         Az öné talán meggyógyul. Elvégre ez itt mégis csak egy mágikus

királyság, nem?

-         Attól az erdei egér még nem szalamandra… - utal némi szarkazmussal a

főméltóságú úr, hogy kár őt összetéveszteni ama hüllővel, még ha tombol is a mágia a tölgyesek környékén, és bizony most jól jönne, ha képes lenne új lábat növeszteni.  Irma viszont egy talán érdekes témát talál, amit örömmel oszt meg a sebesülttel.

-         A múltkor láttam ám a tévében, hogy brit tudósok, vagy kik, készítettek

egy olyan port, ha jól emlékszem, a házi sertés húgyhólyagját lekaparva, amiből kinyerték az őssejteket, tudja, na és abból.

-         Abból mi?

-         Hát a por.

-         De azzal mi van?

-         Ja! Rászórták egy öregebb bácsi ujjcsonkjára, mert az meg az ujját vágta

le, és akkor a setés őssejtek hatására tökre új ujja nőtt ki neki.

-         Nem mondja!

-         Na és, hogy ez majd így lesz ám a levágott lábbal, karral, meg ebből növesztenek majd új szívet, tüdőt, szerveket…

-         A disznó húgyhólyagjából?

-         Azt mondták.

-         Na és nem lett annak a bácsinak pisi szagú?

-         A kinőtt ujja?

-         Hát mi más?

-         Á, azt…nem hiszem, de… Nahát, a miniszterelnök úrnak tréfálni

tetszik velem?

-         Remélem, nem haragszik meg érte.

-         Dehogy! Sőt! Örülök.

-         Akkor jó. Kegyed igazán kedves teremtés, Irma.

-         Boldog vagyok, ha annak talál.

-         Ne higgye, hogy hízelgek. Hallom, hajléktalanokat istápolnak a

kollégájával.

-         Azt is kell valakinek.

-         Volt idő, amikor az ilyeneket, mint csavargókat, felakasztották.

-         Tudom.

-         Veszélyes lény az ember.

-         Azt is tudom.

-         Sok bennük a ragadozó természet.

-         De vannak köztünk a lelkünkben is vegetáriánusok.

-         Ahogy mondja, drága Irma.

-         Na, én már látom is a zsindelytetőt. És azt hiszem, a mi kocsink hangját

is hallottam az imént a szurdokba fordulni és a turistaház előtt leparkolni.

-         Megismeri a kocsi hangját?

-         Hát eleget ülök benne, elhiheti.

-         Mondom én, az ilyenek miatt, mint kegyed, lehet az embereket elviselni.

-         Köszönöm, elnök úr.

-         Most se hízelegtem ám.

-         Akkor…bevihetjük mi Eilig doktorhoz?

-         Végül is, ha nem nagy fáradság…

-         Dehogy, miért lenne?

 O

 Jobbágy De Most Penész von Helló úr meg ugyanebben a percben arra ébred, hogy még biztos álmodik. Nem, az nem lehetséges, ami történt vele. Viszont ha nem álmodik, akkor kész, vége van, megbolondult, az emberi test és benne az elme nem bírta a hatalmas nyomást tovább, hogy három nagyjából önálló lélek és tudat lakja, kizárta magából a külvilágot, és a teljes sötétséget, csendet és mozdulatlanságot választotta. Hogy mint az univerzum sötét anyaga, a teljes kiterjedtséget és láthatatlanságot, úgy élje meg a továbbiakban önmagát.

Jobbágy De Most Penész von Helló ugyanis nem lát, nem hal, nem képes hangot se kiadni, és a teste csak annyi információt közöl, hogy kiterjedt, tehát nem semmi, ám mozdulatlan, vagyis időtlen, tehát mégis csak semmi.

És így Jobbágy De Most Penész von Hellónak, az országgyűlési képviselőnek,

az univerzális élet prédikátor-profétájának és egy Hellónak nem könnyű.

Pláne a nem könnyűnek az a része, hogy mégis a tudatánál van.

De akkor hogy? Meg miért? És minek? ��s egyáltalán hol van és hogyan és mikor? És hogy történt ez? Az is hol, hogyan és mikor?

Jobbágy De Most Penész von Helló úr keményen küzd a pánikkal. Ám amidőn

sikerül előbukkannia alóla, az új döbbenet is eléri: momentán egy tudattal

gondolkodik, egymaga van, ám három tudat minden emlékével és identitásával.

Momentán ő egy személyben Jobbágy és De Most Penész és Hello. És ha ez így maradhatna, már megérné a rémületet. Hogy mi történt vele, és tényleg hol van most, és hogyan és mikor.

Talán órák, talán napok telnek el, de lehet ám, hogy egyetlen perc se, amikor megnyugszik háborgó elméje annyira, hogy már-már képes logikusan gondolkodni. Ennek a helyzetnek is megvan az oka, az okozata, a logisztikája, csak nyugi!

Emlékezz! Förmed önmagára, és megint meghökken, hogy még mindig egymaga van hárman, és nem hárman van egymaga.

Mi is volt az utolsó normális pillanata? Már ha az normális volt, hogy hárman laktak egy elmében? Igen, az, mert ott volt külvilág. Valóság, vagy annak igen

jól hallucinált látszata. És nem ez a kiterjedten kiterjedés nélküli sötét.

Igen.

Lefeküdt aludni. Ilyen történt, az biztos. Már látja is maga előtt, ahogy

megy az ágya felé, amit sajnos hosszú ideje senkivel nem oszt meg, mert ki az  nő, aki összeállna vele, a három részre szakadt elmebeteggel, noha tünetmentes, vagyis inkább nem közveszélyes. Viszont egy kórteremben hált a brutálisan lemészárolt Kertai Uhuval, és sokan pletykálnak még mindig a háta mögött arról, hogy tutira ő volt a tettes, csak persze ezt is elmismásolták, kenték, mutyizták ott fenn a gengszter politikusok. Pedig nem ő tépte le Kertei Uhu fejét, aztán nem ő vonszolta ki a tetemet a férfi vécébe, és nem ő sompolygott

le Hartai úr hullájáért a proszektúrára, nem ő hozta azt fel a teherliften, és nem ő dugta Kertai ágyába. Erre már csak emlékezne, nem? Ha ő tette?

Vagyis mégis csak ő követte el ezeket a turpisságokat?

Á, nem. Vagy de?

Akkor miért emlékszik ennyire pontosan, valaki más hogyan csinálta? Hát a sátán keze volt a dologban, nem? Na. De most nem erről van szó.

Hanem arról, hogy csoszog az ágyába, leül rá, lerúgja a papucsot, fellendíti lábát, takaródzik, egy percig a mennyezetet fürkészi, végigveszi az aznapot, ami egyáltalán nem volt rossz, de jó se, amolyan sikeres üzletember és honatya egy napja. Sok fontoskodás, kevéske harácsolás. Ennyi. Na, akkor olvasson pár sort az odakészített magazinból, vagy mégis inkább igyon meg még egy beöntés

skót viszkit? A tűnődésből annyi lett, hogy se ehhez, se ahhoz nem látott,

hanem villanyt oltott, és már szunyált is. Ja, még előtte az elhatározás, hogy a hétvégén kiruccan Bécsbe, hiszen ő ott örökölt néhány kuplerájt is. Na, ha mások nem, majd azok a lányok kényeztetik egy kicsit.

És aztán eljött a sötétség.

De még nem az a sötétség, mert arra még emlékszik, hogy egy pillanatra  megébredt, hogy vizelni kéne, de nem sürgős. Na és aztán.

Te szent ég!

Csak nem került vissza egy pokoli húskonzervbe? Oda, ahonnan lelkes lényei kétharmada származnak? Ez hát a kör vége, hess tudat, marad az ízfokozókkal

megbolondított, tartósított rothadásban tespedés, amíg a bádogját valami borzalmas csillagközi lény fel nem nyitja? Például egy csíz hím újra?

Jobbágy úr emberi harmada felhorgad e méltánytalanságra egy pillanatra.

Aztán megszállja némi tétova bölcselet, ugyan nem mindegy, hol enyészik?

Egy húskonzervben vagy egy nemzeti panteonban?

Nem hát!

De!

Na, mindegy. Az is lehet, csak annyira súlyos agyvérzést kapott az éjszaka,

hogy megszűnt tőle a testtudata, pontosabban csak annyit tud róla, hogy még van, és mintha élne is, de mozdulni nem képes, és nem lát, és nem hall, és nem észlel se szagokat, se tapintást, vagyis- akkor mégis csak halott lenne?

Vagy haldoklik, és a tudata az agya még működő zugába menekült? Van ilyen?

Ki tudja? Ő biztos nem. Vagy ilyen a halál utáni élet? És akkor Mennyország, Pokol, az Odaát számtalan dimenziója mind kamu? Tündérmese az élet kilátástalanságának, a világ hátborzongató idegenségének elviselésére?

De hogy is volt?

Hogyan is, miért került váratlanul ebbe e helyzetbe? Hiszen tökéletes fizikai állapotban érezte magát. A lelke egyensúlyban, mármint mind a három- a lehetőségekhez képest. A dili-gyógyszereit hónapok óta nem szedi.

A vállalkozásai sikeresek, a MILEHA projekt egyenesen szárnyal, a kuplerájai…

Hoppá, hiszen az volt az utolsó gondolata, hogy hétvégén…

Na, igen, mert a kora esti munkaértekezleten. A H’aka székházban, a MILEHA projekt eredményeit és további lehetőségeit elemezve elnézegette Teodóra asszony fenekét, és újra megállapította, hogy igen mutatós egy darab az a nő.

Aki persze nem nő, neki ezt a főnök már régen megsúgta. Tehát Teodórára  nyugodtan lehet azt mondani, hogy jó a karosszériája. No persze úgy könnyű, ha az ember, azaz jelen esetben az űrcsótány olyan alakot vesz fel, ami csak tetszik.

Viszont Teodóra rendkívül kacér kis fenekét elnézegetve érezte meg, hogy kéne egy nő- igen, akkor fogalmazódott meg benne, hogy váratlan ellenőrzést tart a hétvégén a bécsi nyilvánosházainak egyikén. Vagy mind a háromban.

Na, és akkor a munkamegbeszélés után még be kellett ugrania a kábel tévébe, hogy azzal a nagyképű és nagypofájú Julcsi főszerkesztő asszonnyal a jövő hétre tervezett stúdióbeszélgetést megbeszélje. Mert mi az, hogy nem kapja meg jó előre a kérdéseket, és milyen jogon tartja fel magának bármelyik kis riportere vagy műsorvezetője a váratlan kérdezés jogát, különös tekintettel arra az elviselhetetlen arrogáns, tepsi seggű Purtiltz ’Rnő Gombos Veronikára?

A világon sehol, mármint normális demokráciákban se divat, hogy nagy nyilvánosság előtt egy olyan kis nyikhaj azt kérdezzen egy politikustól, vagy bárki mástól, amit csak akar. Ahol pedig ez bevett szokás, na, olyan is az a demokrácia… Sajtószabadság? Hol élünk, kérem? Kinek kell az?

A nyikhaj újságíróknak. Csak.

Na és, miután jól kivicsorogták magukat, és már ment lefelé a lépcsőn, és azon dühöngött, mért nem veszi meg mellényzsebből az egész Gazdag Kábel nevű kócerájt, és rúgja ki rögtön az összes itt dolgozót az alagsorban sunnyogó két zombitól kezdve az ügyvezető igazgatóig, amikor éppen T úr caplatott felfelé a lépcsőn vele szemben, és meghívta őt egy italra. Mégpedig annyira barátságosan, hogy ez Jobbágy de  Most Penész von Helló urat zavarba hozta, és ahelyett, hogy elküldte volna T-ét is a búsba, mint sunyi kis árulót, akit még ő hozott ide a tévéhez és éppen T volt, akit őt hátba szúrta, az italmeghívást elfogadta. Mondván magának, ugyan kíváncsi lettem, hogy ez a görény meg mit akarhat. De nem akart semmit. Csak békülékeny hangokat rezegtetett érdeklődvén, hogy megy az üzlet, mi újság a tisztelt házban. Az ital viszont finom volt. Valami egészen különleges örmény konyak, azt mondta. Hogy ez is az Ararát szőlőjéből készült ám, de olyan ez az Ararát konyakok között, mint az extra hét plusz aszú hordós a Tokaji boroknál. Na, abból koccintottak vagy hármat. Hatot? Nem számolta, ha Té nem sajnálta.

NEM SAJNÁLTA!

A Té! Aki még attól is szívja a fogát, ha az ementáli sajtban túl sok a lyuk.

Amilyen faszari alak.

És itt Jobbágy úr rádöbbent, mi történt: azzal a konyakkal megmérgezte őt az a mocsok. Valami lassan felszívódóval. De hát ő is vedelt belőle. Akkor nyilván létezik ellenmérge. A francba! Hát persze. Ez most jól beszopta.

Így döglött meg.

De miért? Miért éppen most? És hogy mert Té tenni ilyet?

[napisajt]

Márc. 1. Nincs igazán változás, a rokfort talán elérte a csúcsot, és ez jó.

[ao3feed-snape]

Isolation

read it on AO3 at https://ift.tt/3wzxFUG

by lallives87

Ron a Harry lovia viteály, Hermiona bola ponechaná v Rokforte, aby pomohla Rádu zaistiť bezpečnosť pre ostatných študentov. Draco je prinútený zostať v Rokforte kvôli svojej vlastnej ochrane, ale nemôže opustiť miestnosť ktorú dostal; Grangerovej izba. Hermiona je jediná študentka, ktorej dôverujú s týmto informáciami, takže ona a Malfoy zdieľajú malý priestor a Draco sa snaží vyhnúť šialenstvu, pretože je čoraz viac izolovaný iba s mudlovskou spoločnosťou...

Words: 219872, Chapters: 49/49, Language: Slovenčina

Fandoms: Harry Potter - J. K. Rowling

Rating: Mature

Warnings: No Archive Warnings Apply

Categories: F/M

Characters: Hermione Granger, Draco Malfoy, Severus Snape, Minerva McGonagall, Theodore Nott, Blaise Zabini, Luna Lovegood, Ron Weasley, Harry Potter, Andromeda Black Tonks, Nymphadora Tonks, Teddy Lupin, Narcissa Black Malfoy

Relationships: Hermione Granger/Draco Malfoy

Additional Tags: Harry Potter Epilogue What Epilogue | EWE, Hogwarts Seventh Year, Wizarding Wars (Harry Potter), Angst, Swearing, Smut, Character Death

read it on the AO3 at https://ift.tt/3wzxFUG

#IFTTT #ao3feed #fanfic #Severus Snape #Snape #Professor Snape #SS

[reylocrazyfangirl]

Čistá krv (tomione) - Dvadsiata šiesta kapitola (on Wattpad) https://www.wattpad.com/1235314810-%C4%8Dist%C3%A1-krv-tomione-dvadsiata-%C5%A1iesta-kapitola?utm_source=web&utm_medium=tumblr&utm_content=share_reading&wp_uname=MeropeMerzmer&wp_originator=tlGMdi3ieLtruMNBhBsmVtMhthE7U5A6b1P07koBm08frCgBh6Kt2UC%2BpXNWTZxhqGRuIH%2B0h5HKhjBEhN9XRzJf0GURFVbZ6X5AWMkpyekohT2ykBXP4uU22hZ4KQxR Mladý Tom Riddle veril, že sa stane najmocnejším čarodejníkom. A všetky významné čarodejnícke rodiny budú uznávať jeho autoritu. To bolo jeho jediným cieľom. Nikto sa mu neodvážil vzdorovať. Jediná osoba, ktorá sa mu postavila na odpor bola ona. Nové dievča, zaradené do tretieho ročníka. Bezvýznamná a predsa sa mu zdalo, akoby v jej prítomnosti pociťoval len neistotu a zmätok...

#albusdumbledore #boj #cesta #cestaasom #hermiona #hermionagranger #lordvoldemort #rokfort #slizolin #temnota #timetravel #tomione #tomraddle #tomriddle #fan-fikcia #books #wattpad #amreading